Korrupció az igazsászolgáltatásban

Törvénysértések sorozatban! A törvénysértés lenne a főszabály?Lehet, hogy bírósági diktatúra van? Tekintélyelv, avagy mi lehet mögötte? Választottbírók és állami bírók segítségévelel elcsalt milliárdok. Haveri kapcsolatok? Vagy mi van itt?

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

 Töprengések a jogállamról: ez  lenne az? Van olyan, hogy haveri   jogállam? 

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

 A  hatalom arroganciája: látlelet egy bírósági  ámokfutásról.

Ezt az oldalt azoknak a különböző  rangú bírósági és az igazságszolgáltatásban közreműködő  más szervezetek  vezetőinek és az alattuk tevékenykedő beosztottaknak a figyelmébe ajánlom,  akik  hajlamosak arra, amit az arrogancia, mint  emberi (és szervezeti) magatartás alábbi leírása kifejez.

Mi az arrogancia?

„Az arrogancia egy magatartás, egy személyiségjegy, melynek fő  jellemzői az egyént körülvevő környezet  jelzéseinek, véleményének, elvárásainak  teljes figyelmen kívül hagyása, illetve pont ezek ellenére történő cselekvés,  önhittség, felsőbbrendűség érzése, gátlástalanság. Az arrogáns ember  tévedhetetlennek hiszi magát, meg van győződve saját igazáról, és ebben senki és  semmi nem ingathatja meg. Az arrogáns ember nem érzi, hogy helytelen a  viselkedése, vagy csak ritkán, érzéketlenné válik a negatív visszajelzésekkel  szemben, nehezen meggyőzhető. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy az  arrogancia a lehető legrosszabb tulajdonság,  mellyel egy hatalommal bíró  ember rendelkezhet. Sajnos azonban pont ezek az emberek a leggyakrabban  arrogánsak.”

„Lehet, hogy ezek az emberek a hétköznapokban egyáltalán nem  arrogánsak, lehet, hogy kedves emberek, törődnek családjukkal, templomba járnak  és kutyát sétáltatnak, de amint a szervezet keretei közé  kerülnek ez  megváltozik.”

( A fenti idézetek Harasztovich László :A szervezeti arrogancia jelensége  [Budapest, 2007. Budapesti Gazdasági Főiskola] dolgozatából  származnak.)

Az arrogancia fogalma azt is magában foglalja, amikor a szervezeti arrogancia  vezetője (megtestesítője), bár jogilag semmi nem kötelezi rá, ezért ezt  kihasználva azért nem válaszol  a szervezetet ért jogos kritikákra, mert  egyrészt arrogáns, másrészt munkatársai is hasonlóan arrogánsak, harmadrészt  pedig feltehetően nem is tud a nyilvánosság által is elfogadható választ adni a  szervezetét ért kritikára. Megsértődik, hallgat, bosszúálláson gondolkodik vagy  egyenesen ezen munkálkodik. Keresi a lehetőséget, hogy miként tudna jogszerűen  eljárást kezdeményezni a kritikusával szemben. Feljelentené rágalmazásért,  becsületsértésért, de akkor még többen tudomást szereznek arról, amit szervezete  vagy maga is elkövetett. Ezért inkább hallgat. Tudja (tudják) nagyon jól, hogy  valami azért megváltozott. Nem lehet a régi módon basáskodni, hatalmaskodni  méretlenül. Itt van az internet nyilvánossága. Azon is gondolkodik, miként  lehetne  letiltatni, betiltatni a weblapot. (Lehet nyitni azonnal másikat,  nem megoldás.) Lehetne titkosíttani az egész ügyet 100 évre, senki ne tudja meg,  mi folyik itt igazságszolgáltatásnak álcázva. Akár az is eszükbe juthat, hogy ki  kellene lépni az EU-ból, akkor nem hivatkozhatna senki a közösségi jogra.

Sok minden eszükbe juthat, ezek szerint  csak az nem, hogy lehetne a  törvényeket (legalább az egyértelműeket) betartva ítélkezni; elfelejteni a  szívesség kéréseket és szívesség teljesítéseket  legalább az ítélkezésük  során; betartani a bírói esküt, például; ellenállni a csábításnak, például; így  tovább...

A korrupcio.hupont.hu weblapon  bemutatott peres ügyben is  bebizonyosodott,  " hogy az arrogancia a lehető  legrosszabb tulajdonság,  mellyel egy hatalommal bíró ember  rendelkezhet."

Bár a weblap eddigi  67 lapján az olvasó meggyőződhet arról,  miről fog szólni a 68. menűpont, azonban nem kívánom az olvasókat megfosztani  attól a gyönyörtől, hogy  e lapon összevontan is bizonyítsam az  ebben az ügyben eljárt személyek és szervezetek hatalmi  arrogancáját  abban a reményben, hogy életük hátralévő részében maguk is meg fogják  tapasztalni  más hatalmasságok velük szemben tanúsított arroganciáját és  esetleg önkritikát gyakoroljanak, legalább titokban, magukban, és ha létezik  lelkiismeretük, megbánják arroganciájukkal elkövetett  vétkeiket.

Az iskolázatlan vagy kevésbé iskolázott emberek arroganciája úgy  mutatkozik meg, hogy belekötnek másokba, gondolkodás nélkül ütnek, esetleg  gyilkolnak. Később tetteikre magyarázatot keresnek és találnak. Feloldják  magukat tetteik súlya alól. Az áldozatot teszik felelőssé saját indokolhatatlan  tetteikért. Meg a társadalmat, meg mindenki mást okolnak, csak saját magukat  nem.

Az iskolázott, mások sorsa felett döntő emberek arroganciája  egyrészt megnyilvánulhat ugyanúgy, mint az "egyszerű" embereké: családjukat  vegzálják, uralkodnak közvetlen környezetükön, gátlástalanok.

Az igazi, a hatalmi  arroganciájuk azonban úgy tör  felszínre, hogy szervezetük neve, tekintélye mögé bújva visszaélnek hatalmukkal,  önhittség vesz rajtuk erőt, felsőbbrendűnek és tévedhetetlennek hiszik magukat.  Amikor felrémlik előttük, hogy  esetleg ők is mégis emberek, és ők is  tévedhetnek, akkor a lehetséges összes kapcsolatukat felhasználva mindent  megtesznek annak érdekében, hogy tévedésük ne váljon nyilvánvalóvá és  ne kerüljön nyilvánosságra. Azt ugyanis a hatalmi arrogancia "tulajdonosa"  nem engedheti meg magának, hogy  ismerősei, főnöke (általában mindenkinek  van legalább egy), munkatársai  előtt kiderüljön, hogy nem  tévedhetetlen, sőt eltévelyedett. Még inkább kitör arroganciájuk, ha   valami szándékos jogsértést követtek el, és főleg, ha nem először,  és annak palástolása válik szükségessé. Ez utóbbi esetben a  jogsértések akár végsőkig  fokozása útján tovább eszkalálódik   arroganciájuk következménye és eljön az a pont, ahol kapcsolataikat  felhasználva már közös erővel más olyan durva jogsértésekre vetemednek   (olyan álláspontot eröltetnek kapcsolataikra), hogy feltárulkozik az  "arrogancia átvitel" ténye a személyes kapcsolatok útján. Ekkor már szinte saját  maguk bizonyítják be, hogy amit tettek, az szándékosan történt és meghatározott  cél érdekében jutottak a kiterjedt hatalmi arrogancia mezejére: potosabban "első  lépcsőben" "csak" az arrogancia egyes jellemzői jelentkeztek: az önhittség, a  felsőbbrendűség  (hamis) tudata, majd amikor ez "nem jött be", az  arroganciájukat "rákényszerítve"  környezetükre és személyes   kapcsolataikra,  az arrogancia  teljes látlelete  tapasztalható lesz az egész összeállt személyi körre, melynek meghatározó  arrogancia jegyévé a gátlástalanság válik.

A következőkben bemutatom, miként  működött, milyen megoldásokkal  operált  "első körben"  egy hatalmi  arrogancia kapcsolatrendszere. (Lesz második kör is, de még nem tudni mikor  és mit talál  ki addigra az egyre bővülő hatalmi arrogánsok  csapata "végső megoldásként".

1. Amikor az első választottbírósági eljárás folyt, akkor az arrogancia peres  ellenfelünk  viselkedésében volt tapasztalható, mert akkor még csak a   globális cég vezetője gondolta úgy, hogy csakis  neki lehet igaza.  Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az általa is elfogadott állásponttal nem  tudta célját elérni ( a választottbíróság elfogadta álláspontját, hogy tagként  ellenfelének joga van a forgalmazásra és ennek megfelelő ítéletet hozott) akkor  minden törvényt tudatosan átlépve, "megfelelő" kapcsolatokkal rendelkező  "tanácsadó" bevonásával pert indított a véglegesen jogerőssé vált  választottbírósági ítélet megváltoztatása érdekében. Ehhez talált "gátlástalan"  közvetítőt és "önhitt" választottbírósági eljárótanácsi elnököt, és megindult a  bírósági ámokfutás. 

2. Amikor nyolc hónap elmúltával megtapasztalta a törvényellenesen  létrehozott  (egyértelműen ítélt dolog megváltoztatása céljából alakult)  "másodfokú"választottbírósági tanács, hogy a jogerősen helyreállított tagi  jogviszonyt már nem tudják semmissé nyilvánítani az egyszerű jogi átláthatósága  miatt, akkor kreáltak egy olyan zagyva versenyjogi  "ügyet", mely már nem  volt olyan egyszerűen jogilag átlátható, hiszen lehetett csűrni, csavarni a jogi  álláspontokat, különös tekintettel a közösségi jog előírásainak kiforgatására.

Amikor a szándékos törvénysértéseket a Legfőbb Ügyészségen bejelentettem, azt a választ kaptam, hogy a jogszabályok eltérő értelmezése (nem eltérő értelmezés volt, hanem direkt jogszabálysértés), nem bűncselekmény. Majd valamelyik választottbíró elkezdett utólag szaladgálni jogellenes adatokért a Versenyhivatalhoz (személyes kapcsolatok útján) és ezért feljelentést tettem, a rendőrségen keresztül még meg is fenyegettek, hogy amennyiben érvénytelenítik a második választottbírósági ítéletet, akkor "újrakezdik" az egyébként megtagadott versenyjogi vizsgálatot. Arról nem  szólt a fenyegetés, hogy mit kezdene a Versenyhivatal egy véglegesen jogerősen jóváhagyott szerződésben szereplő forgalmazási joggal. A hatalmi arrogancia eklatáns példáját mutatták ezzel be.

Az érvénytelenítési eljárás során még azt is megkisérelték, hogy  arrogánsan azt erőltessék rá az első elsőfokú állami bíróságra, hogy az  első választottbírósági itélet  jogereje kérdésében maga a "másodfokú"  választottbíróság volt jogosult dönteni. Az állították, hogy a jogerő kérdése  eljárási jogi kérdés, és mint ilyenben   pedig a  "felülvizsgálati" választottbíróság jogosult dönteni. Ezzel egyben  el is  ismerték, hogy eredendően ítélt dologban döntött a második választottbíróság.  Majd amikor a vonatkozó AB és LB előző határozatait és  elvi állásfoglalásait eléjük tártuk, "váltottak", és azt állították, hogy  van " kicsi jelentőségű" ítélt dolog, és van "nagy jelentőségű" ítélt dolog. Ami egy kis magyar céget érint, az kisjelentőségű ítélt dolog (nekik).

És  következett a véget nem érő dörzsölt nemzetközi ügyvédi iroda összes rafinációja  és zagyvasága, amit közönséges halandó el sem tud képzelni. Tették ezt azért,  hogy elfedjék a jogi lényeget úgy, hogy véletlenül se lásson tisztán  senki.  Elérték (de nem csak a jogi zagyvasággal, hanem főleg a személyes  kapcsolatokkal) az akkor még Legfelső Bíróságon, hogy a véglegesen  jogerősen érvényesnek ítélt forgalmazási jogot az LB "különös kegyetlenséggel"  minden törvényt és közösségi jogi előírást átlépve szintén zagyva  jogi  indokolással megszüntesse. Ennek során az LB is hivatkozott arra,   ami a második választottbírósági  döntésben indokul szerepelt, hogy az  első véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet azért "kellett"  megváltoztatni, mert az első ítélet jogereje miatt a forgalmazási jog sérti a  közösségi versenyjogot, ami természetesen nem igaz. Ezzel  úgy "herélték ki" az első véglegesen  jogerős választottbírósági ítélet döntését, hogy a fenti  indoklással elismerték annak végső jogerejét, de mégis szétrúgták az  egész magyar és közösségi jogrendszert. A választottbírók arroganciája az eljárás során odáig  fajult, hogy a bizonyítási eljárás lezárulta után maguk vették a fáradságot, hogy az ítéletben olyan "bizonyítékokat" kreáljanak, melyek köszönő viszonyban sincsenek a forgalmazási üggyel, és amelyek ellen "előre" védekezni sem lehetett, hiszen csak az írásbeli ítéletből váltak ismertté a hatalmi arrogancia, a gátlástalanság bizonyítékai.

Az érvénytelenítési eljárás során a hatalmi arroganciájukat bár megpróbálták kiterjeszteni  az első elsőfokú eljárásra, ahol már személyes nemzetközi ügyvédi kapcsolatuk hozta formáját a globális cég képviselőjeként, de itt nem voltak sikeresek. Ez azt jelenti, hogy vannak esküjükhöz hű, jól képzett bírók is a magyar bírói karban. DE ezeket ki lehet csinálni, el lehet venni a kedvüket, meg lehet próbálni beállítani őket a félfeudális rendszerbe.

Ezután sikeresnek bizonyult a választottbírók személyes és szervezeti  arroganciájának a  kiterjesztése a Legfelsőbb Bíróságra, mint személyekre és szervezetre. Ettől  kezdve az egész magyar igazságszolgáltatásnak és mindenkinek a  hatalmi arrogancia takargatása és a mundér védelme volt a meghatározó  célja,  a szervezeti arrogoncia által nyújtott védőháló mögé bújva.  Innentől kezdve már az "igazságszolgáltatást" nem a peres fél igazságának  feltárása, hanem az ügyben elkövetett jogszabálysértések és a közösen gyakorolt  hatalmi  arrogancia eltakarása vezérelte. Nem volt, ma sincs olyan fórum,  amelyik egy ilyen szándékos hatalmi "cselszövéssel" foglalkozni akarna vagy  merne.. Úgy fél minden állami vezető és állami szervezet egy ilyen ügytől, mint  a trópusi  bozótban lakó a bozóttűztől.

Sajnálatos következményként akinek (személynek és szervezetének) tudomására  jutott ez az ügy (nem kevesen vannak) , és nem tudott, meg  nem is  igen akart  semmit tenni a szándékos jogsértések ellen, továbbiakban a  hatalmi arrogancia természetéből következően a bírósági   ámokfutás,  azaz a kiterjedt és az ügy által egy akolba terelt személyek  hatalmi  arroganciájának  palástolásában vált érdekeltté. Ez leginkább a hallgtásban nyilvánult meg. Az azonban elképzelhetetlen, hogy valamiféle egyeztetés sem történt az ügyben.Hogyne, hiszen ha mégis  botrány lesz belőle, majd még megkérdezi valaki (nem igen meri senki  ezektől megkérdezni), hogy mit tett a személye és szervezete, hogy többé  "ilyen ügynek" még a gyanúja se merüljön fel. Mert az "ilyen  ügyeket" legkönnyebb általánosságban a sajtóban elitélni, és nagyjából "eleget van téve a  nép elvárásainak"  "e téren". Nem különbözik semmivel a fenti elvi  megállapítások "hatályától" a magát a  korrupció esküdt ellenségének  kikiáltó TIM sem, mely szervezet tudomásom szerint még egyetlenegy korrupciós  ügyben sem tünt ki eljárás kezdeményezőjeként  vagy lényegi segítőjeként.  Mint fentebb olvasható, elviekben nem nehéz nyilatkozgatni! De tenni konkrétan valamit?

Oda lehetne tárni az arrogáns bírók elé a véglegesen jogerős első választottbírósági ítéletet: mit mondanának az egyértelműen érvenyesnek kimondott forgalmazási jogról, arról, hogy ezt senki sem kérdőjelezheti meg! Vajon mit tudnának mondani arról, amire a több éves eljárás során figyelmüket ráirányítottuk, kérve ennek a  jogi ténynek a figyelembevételét, mégis szándékosan elhallgatták, még csak fülük botját sem mozdították meg. Mi ez, ha nem a hatalmi arrogancia egyik alfajának a megnyilvánulása, a gátlástalanság bizonyítéka?

Vagy mit tudnának mondani arra, hogy miért hagyták abba a nagyívű indokolásukat ott, hogy az első választottbíróság az eredeti kereseti pontokban  "okafogyottság" okán úgy döntött, hogy a tagi jogviszony helyreállításának jogi követkeményeként a forgalmazási jog kifejthető, változatlanul gyakorolható és ezt még az ellenfél sem kérdőjelezte meg az eljárás során? Milyen jogon (a hatalmi arrogancia okán kívül) tekintette az LB semmisnek a választottbíróság véglegesen jogerőre emelkedett relaváns jogi indokolását? Erre vajon mikor és ki fog válaszolni???

Folytatása  következik.