48.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

 Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?
A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

 A "felülvizsgálati"  (második) választottbíróság ítélete ellen beadott  kereset  3.rész.

 

1. A közrend sérelme a jogbiztonsághoz, az igazságos és pártatlan bírósági eljáráshoz való alkotmányos jog sérelmével összefüggésben

 

A választottbírósági ítélet sérti a magyar közrendet azért is, mert a Választottbíróság a korábbi jogerős és végrehajtandó, anyagi jogerővel rendelkező ítéletét (VB-07129 sz. ítélet) felülírva, a felek közötti jogviszonyt ismételten elbírálva hozta meg második ítéletét.

 

A válaszottbíróság a korábbi Vb/07129 sz. ítéletét a peres felek közötti jogviszony, illetve a peres felek megállapodását érintő semmisség és annak következményei összes ténybeli és jogi körülményeinek mérlegelésével hozta meg, ezzel átfogóan és véglegesen elbírálva a felek közötti jogvitát. (Az indokolásban különösen az került kifejtésre, hogy Mireltát az ítélet ereje által a magyarországi forgalmazási jog megilleti, ezt pedig maga A-Heat sem vitatta).

A teljes – tehát rendelkező részből és indokolásból álló és minden részében kötelező erejű – ítélet nemcsak a tagi jogviszonyt illetően hozott döntést, hanem elbírálta a forgalmazási jog kérdését is. Az átfogó és végleges elbírálás keretében a Mirelta magyarországi forgalmazási jogát a tagi státusszal együtt az ítélet megállapította, méghozzá visszaható hatállyal. Az ítélet magában a rendelkező részben is akként rendelkezett, hogy az adásvételi szerződés és tagi megállapodás a semmissé nyilvánított vételi jogi megállapodáson felül érvényes.

Ehhez képest a tényállás a második választottbírósági eljárásban semmiben sem változott, mégis mód nyílott arra, hogy a Választottbíróság a saját jogerős ítéletén „átlépve”, új eljárás keretében az előző ítéletében adott verdikttel homlokegyenest ellentétesen minősítse a felek közötti jogviszonyt. Az ugyanis vitathatatlan, hogy a Választottbíróság részére a korábbi eljárásban is teljes egészében rendelkezésére állt a felek közötti átfogó polgári jogi megállapodások valamennyi alkotó eleme (szindikátusi megállapodás, annak módosítása, társasági szerződések, adásvételi megállapodás). Emellett a peres felek közötti jogviszonyt is kellően megismerhette a Választottbíróság, hiszen a forgalmazási jogok megosztása, és azok gyakorlati megvalósulásának folyamatai részletesen bemutatásra kerültek a felek beadványaiban. Mégis, a Választottbíróság a peres feleknek a Güntner-Tata Kft-hez fűződő viszonyát a második eljárásban újraértelmezte.

 

Ennek az újraértelmezésnek az eredménye a jelen keresettel támadott második ítélet. A peres felek megállapodásának esetleges versenyjogi vetületeit ugyanakkor – alperes érvelése miatt – szükségszerűen a korábbi eljárásban is vizsgálta már a Választottbíróság. A Választottbíróság korábbi döntése értelmében azonban a peres felek megállapodásával kapcsolatban nem merült fel aggály versenyjogi szempontból (illetve más szempontból sem a vételi jogi kikötés semmisségén túl).

A Vbt. 58. §-a alapján „a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.” Ezzel összhangban tartalmazza a Választottbíróság saját eljárási szabályzatának 43. §-a, hogy „a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni.” Következésképpen az alperesnek a választottbírósági ítéletet végre kellett volna hajtania. Már ez sem valósult meg. Emellett azonban a Választottbíróság a jogerős ítéletét még felül is bírálta, úgy azonban, hogy erre semmilyen joga nem volt.

 

 

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében a bírói szervezetnek része a választottbíróság is, hiszen létesítésüket törvény garantálja (Alkotmány 45. § (2) bekezdés). A bírák, bár függetlenek a törvényeknek alárendeltek (Alkotmány 50. § (3) bekezdés). A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit (Alkotmány 50. § (1) bekezdés). Az alapvető jogokról és kötelességekről szóló XII. fejezetében külön (előbbiekkel összhangban) rendelkezik arról, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el (Alkotmány 57. § (1) bekezdés).

 

Álláspontunk szerint a Választottbíróság súlyosan megsértette a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét (ezzel alkotmányos kötelezettségét) azzal, hogy az alperes keresetének elutasítása helyett a felperes törvényben biztosított jogait, nevezetesen a jogerős választottbírósági ítélet megfellebbezhetetlenségéhez és végrehajtásához való jogát és törvényes érdekét figyelmen kívül hagyva, az anyagi jogi jogerő ellenére a felek közötti jogviszonyt ismételten elbírálta, és az ítélt dologgal ellentétes döntést hozott meg. Ezzel sérült az anyagi jogi igazság (res iudicata pro veritate habetur) és a felek törvényes, igazságos és pártatlan eljáráshoz való alkotmányos joga.

 

Amennyiben Magyarországon a jogerős és végrehajtható bírósági ítéletnek se lenne ún. jogkeletkeztető hatása (res iudicata), akkor a társadalmi értékrend egyik alapvető pillére szenvedne sérelmet, nevezetesen a jogbiztonság (szintén alkotmányos) követelménye.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában és ítélkezésében a jogbiztonság követelményét a jogállamiság körében dolgozta ki (Alkotmány 2. §). A jogbiztonság egyik alapvető elve megköveteli, hogy a polgári perben résztvevők jogaikat és kötelezettségeiket az eljárás garanciális szabályai között gyakorolják. A jogállam-értelmezés kapcsán szintén deklarálta az Alkotmánybíróság hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Ha a jogbiztonság eme követelményei sérülnek, akkor az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság is sérelmet szenved. [46/1991. (II. 10.) AB határozat; 75/1995. (XII. 21.) AB határozat]

Álláspontunk szerint a választottbírósági ítélet – amely a fenti jogszabályok szerint a jogerős bírósági ítélettel egyezik meg, végleges és kötelező, ellene sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, és amelynek a felek annak önként tartoznak eleget tenni, tehát amely végrehajtandó – felülbírálása, még abban az esetben is, ha maga a Választottbíróság bírálja felül, sérti a jogbiztonságot, következésképpen a jogállamiságot és a magyar köztársaság alkotmányos rendjét, azaz a közrendet, ugyanis óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet.

 

Ehhez képest az új választottbírósági ítélet két szempontból felülírta a korábbi ítéletet: Egyrészt a forgalmazási jog előző jogerős bírósági ítélet általi megállapítását bírálta felül, másrészt a forgalmazási jog versenyjogba ütközésének hiányát is felülbírálta.

 

Álláspontunk szerint a Választottbíróság ítéletének érvényben hagyásával tehát megvalósulna a magyar közrend sérelme. Következésképpen meg kell állapítani az ítélet érvénytelenségét.

 

A)    A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÍTÉLET ÉRVÉNYTELENÍTÉSE ARRA TEKINTETTEL, HOGY AZ ALPEREST MEGFOSZTOTTÁK ÜGYE ELŐADÁSÁNAK LEHETŐSÉGÉTŐL

 

A Választottbíróság ítélete a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja miatt érvénytelen, mert felperes az eljárásban nem kapott lehetőséget a kérelmének és bizonyítékainak megfelelő előterjesztésére.

 

1. Felperesi kereseti kérelmen való túlterjeszkedés

 

Az A-Heat a választottbírósági eljárásban tett nyilatkozatai során többször kifejtette, hogy a Mirelta tagsági jogával összekapcsolt forgalmazási jogot nem tartja az EU-kartelljogba ütközőnek (ld. a 9. sz. mellékletként csatolt 2009. július 22-i beadványa 18. illetve 22. pontjait). Az A-Heat csak és kizárólag a tagsági jogviszonytól független kizárólagos és korlátlan forgalmazási jogot tartotta versenykorlátozó megállapodásnak

 

Kiemeljük, hogy alperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet a semmisség megállapítása iránt, arra csak felperes kártérítési viszontkeresetének elutasítása körében hivatkozott.

 

Felperes (Mirelta) a korábbi választottbírósági eljárás eredményeként meghozott ítélet alapján (vételi jog, illetve vételi jog gyakorlása semmissé nyilvánítása következtében) megalapozottan indulhatott ki abból, hogy a Güntner-Tata Kft. tagja. Ezzel kapcsolatos előadását mindkét választottbírósági eljárásban kifejtette.

Ha figyelembe vesszük alperes választottbírósági eljárás során tett nyilatkozatát, miszerint csak a tagsági jogviszonytól függetlenül fennálló forgalmazási jog érvényességét vitatja, joggal vonhattuk le azt a következtetést, hogy a Mirelta tagságának törvényes helyreállítása után semmilyen más okból nem válhat semmissé a felperes magyarországi kizárólagos értékesítésére vonatkozó megállapodása.

 

A Választottbíróság ehhez képest nem figyelmeztetett arra, hogy hivatalból vizsgálja a társasági szerződés rendelkezéseinek semmisségét, illetve nem hívta fel felperest arra sem, hogy ezzel kapcsolatos védekezését adja elő.

 

Hivatkozunk e körben az EBH2008. 1794 sz. bírósági határozatra is, amely kimondja, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezi a döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott és ezért az ellenérdekű félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen és jogi érveit kifejthesse, ilyen módon az ügyének előterjesztésére sem volt képes.

 

1. Kötelező fórumok kikerülése

Értelmezésünk szerint a Választottbíróságra, eljárására, mint „perre” is vonatkoznak a Tpvt. 91/H. §-ában foglaltak. Következésképpen a Választottbíróságnak is, akárcsak más rendes bíróságnak, be kellett volna vonnia amicus curiae-ként a Gazdasági Versenyhivatalt, illetve a Bizottságot, egyben jelezve, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának szükségessége merült fel. A Tpvt. 91/H. §-a analóg alkalmazása ebben az esetben már csak azért is indokolt, mert a fentebb kifejtettek szerint az EK-Szerződés 81. cikke olyan közrendi norma, amelynek alkalmazása feltétlen körültekintést és speciális szakértelmet igényel.

 

A megfelelő hatóságok értesítése nyilván arra indította volna a feleket, hogy a semmisséggel kapcsolatos észrevételeiket a Választottbíróság elé terjesszék. Hovatovább a peres feleknek csak ily módon lett volna lehetőségük (közvetlen felhívás hiányában) tájékozódni a Választottbíróság szándékáról. Hiszen sem alperes, sem pedig felperes nem számíthatott arra, hogy egy jognyilatkozat pótlása iránti kereset és egy kártérítési viszontkereset elbírálásának módja a Választottbíróság által a küszöb alatt „becsempészett” EU-s kartellsemmisség megállapítása lesz. A Választottbíróság a vázolt eljárásával, és a megfelelő hatósági fórumok megkerülésével tehát közvetetten a feleket ügyük előadásában is megakadályozta. Ennek címén pedig a választottbírósági ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja szerint érvénytelennek nyilvánítható.

Megjegyezzük, hogy a szakirodalom szerint a válaszottbíróságnak – nem minősülvén nemzeti bíróságnak – még így is számos jogi lehetősége van bevonni a Bizottságot, a gazdasági versenyhivatalt, illetve a nemzeti bíróságon keresztül más szerveket –  igénybeveendő az adott szerv szakkompetenciáját, illetve a lefolytatandó érdemi bizonyítási eljárást.[1] Erre szolgál többek között a Vbt. 37. §-a („A bíróság által nyújtott jogsegély”); vagy az „Informális tanácsadásról szóló közlemény” (HL OJC 2004/101, 78-80), mely részletezi a Bizottság konkrét ügyben való megkeresésének lehetőséget. A Vbt. 35. § (5) bekezdése alapján még GVH-t is bevonhatta volna szakkérdésekben úgymond quasi amicus curiae keretében hivatalból.

1. Eljárásjogi garanciák figyelmen kívül maradása

Ha a Választottbíróságnak a fentiekben kifejtett álláspontunk ellenére nem is lett volna kötelessége bevonni az erre intézményesített, kellő szakértelemmel rendelkező hatóságokat (Bizottság, Gazdasági Versenyhivatal) mint amici curiae, illetve őket értesíteni (ld. 1/2003 EK rendelet, illetve Tpvt. XVI. fejezete), akkor minimálisan tájékoztatnia kellett volna a feleket az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazására vonatkozó szándékáról, hogy a felek megfelelő tényelőadásokkal, adott esetben versenyjogi szakértő kirendelését kezdeményezve érvelhessenek a semmisség ellen (illetve mellett). [2]

Ezzel a garanciális biztosítékkal lehetővé vált volna nagy valószínűséggel az is, hogy a Választottbíróság megalapozott, szakszerű és felelős döntést tudjon hozni egy olyan ügyben, amely egy középvállalkozás megsemmisülését eredményezheti, és amely ítélet meghozatalára megfelelő piacismerete, jogi és ténybeli bizonyítási eljárás lefolytatása hiányában eleve nem volt lehetősége.

A szakirodalom álláspontja is az, hogy a tagállami bíróságok eljárásának fel kell venniük a közösségi jog „ritmusát”, amennyiben a közösségi jog alkalmazása megkívánkozik: „A magyar polgári eljárásjognak kell idomulnia azokhoz az eljárásjogi elvárásokhoz, amelyek a Római Szerződés kartelltilalmának magánjogi jogérvényesítésével kapcsolatban megfogalmazódtak, és amelyeket az Európai Bíróság joggyakorlatában már most nyomon lehet követni. […] a feleknek és a bíróságoknak nem elegendő a hagyományos eljárási jog keretei között megválaszolniuk a kartellek semmisségével kapcsolatos eljárási kérdéseket, hanem a polgári eljárásban intenzíven figyelembe kell venniük két ’külső körülményt’: egyrészt a kartelljogból adódó speciális jellegzetességeket, másrészt pedig az EU jogból levezethető kívánalmakat és jogalkalmazási elveket.”[3] Ez a követelmény nem más mint a közösségi jogban megfogalmazott egyenlőség elvének (rule of equivalence) megfogalmazása: „az egyenlőség alapelve alapvetően és eredendően egy eljárásjogi diszkriminációellenes igényt fogalmaz meg.”[4]

A másik ilyen jogalkalmazási elv a szintén a közösségi jogi dogmatikában kialakított „hatékonyság elve” (rule of effectiveness). Ez lényegében azt jelenti, hogy „a tagállamok eljárási joga jelentősen nem nehezítheti meg, nem üresítheti ki, vagy nem teheti lehetetlenné a közösségi jogból származó igények érvényesítését a nemzeti eljárási jogban. Vagyis a tagállamok eljárási joga csak olyan technikákat alkalmazhat, amelyek megfelelnek annak a követelménynek, amely abból a közösségi jogi normából származik, amelynek érvényesítése a nemzeti jog szabályai szerint történik.”[5]

Az egyenlőség és a hatékonyság elvéből is következően pusztán azon az alapon, hogy a Választottbíróság elé vitték a felek a jogvitájukat, nem sérülhetnek az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazása feltételeihez kapcsolódó, a közösségi jogban kimunkált jogelvek és biztosítani kell a feleknek az őket ezek szerint megillető garanciális jogokat. Pusztán a választottbírósági eljárás tagállami sajátosságai nem vezethetnek ezen jogok csorbulásához, a Választottbíróságnak – akár csak a rendes bíróságnak – idomulnia kell a közösségi jogi keretekhez.

Az eljárási garanciák kapcsán meg kell még említeni az 1/2003/EK tanácsi rendeletben foglalt meghallgatáshoz való, illetve másik oldalról nézve az álláspont előadásához való jog (statement of objections) alapelvét.[6] Ennek lényege a következőképpen foglalható össze: „Az eljárás alá vont vállalkozásnak lehetőséget kell adni, hogy minden ’vádpont’ tekintetében kifejtse álláspontját. Ez egyrészt, azt jelenti, hogy közölni kell a kifogásokat, másrészt, lehetőséget kell adni az eljárás alá vont vállalkozásnak, hogy a kifogásokra reagáljon.”[7]. Mindez egybevág az általunk fent előadottakkal, tehát a Választottbíróságnak a meghallgatáshoz való jog alapján is fel kellett volna hívnia a feleket, köztük a Mireltát arra, hogy a megállapodás semmisségével kapcsolatos védekezését adja elő, tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a megállapodás ellentétes az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdésével.

Összefoglalva tehát a Választottbíróságnak legalább annyi „garanciát” kell biztosítani a peres feleknek az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazása körében, hogy a Tptv. 91/H. §-a mellőzése esetén tájékoztatja a feleket és megfelelő nyilatkozatok megtételére hívja fel őket, illetve a bizonyítási teherre nézve kioktatja őket. Ennek elmaradása esetén az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazása körében megkövetelt eljárási garancia csak akkor és úgy biztosítható, ha a választottbírósági ítélet ilyetén „szakszerűtlen”, azaz durva jogsértő jellege esetére az ítélet megsemmisítendő rendes bíróság által. Ezt erősíti meg a fent hivatkozott C-126/97. sz. európai bírósági ítélet („second look” elmélete) is.

Budapest, 2010. január 11.

 

Tisztelettel

 

MIRELTA HŰTŐTECHNIKA HOLDING

 

Korlátolt Felelősségű Társaság

 

felperes

 

 

---

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

 

Oldal: 48."Felülvizsgálati" Választottbíróság ítélete elleni kereset 3.rész.
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat