Korrupció az igazsászolgáltatásban

2421.

" A választottbírósági eljárásban is irányadó tisztességes eljárás elvéből következően a választottbíróságnak is közölnie kell a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fennálltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség és lehetőséget kell adnia a feleknek a bizonyítási indítványaik, érdemi nyilatkozataik e körben való megtételére. Ennek elmulasztása esetén a feleknek az ügyük előadhatóságához való joga sérül, ez pedig megalapozza a választottbíróság ítéletének a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő érvénytelenítését [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 27. §, 55. § (1) bekezdés c) pontja]."

Mikor "észlelte" a  "semmisségi ok" fennállását a második választottbírósági eljáró tanács?  De nem is az "észlelés" érdekes, hanem az, hogy mikor közölte a felekkel ezt az "észlelést".  Egészen pontosan csak és kizárólag az írásbeli ítéletében "észlelte" és "közölte"  a perben nem vizsgált, és nem bizonyított   okra hivatkozva a Választottbíróság, hogy    (valójában nem is létező!)  semmisségi okot  talált, miközben az ellenérdekű fél későbbi jogi képviselőjének a választottbíróságról írt szakkönyvét lektorálgatták az eljáró tanács elnökével és egyik tagjával.

Egy ilyen "észlelési" környezet körülményei között  hozott ítéletről állapította meg a Tatabányai Törvényszék, az LB és a KÚRIA (meg az AB!), hogy nem terhelte bizonyítási kötelezettség sem  a semmisséget  állító felet, sem a választottbírósági tanácsot, és a másik félnek volt a kötelezettsége ténybelileg  védekezni a  ténybeli  előadást és bizonyítékot nem tartalmazó felvetés  ellen. Szép kis jogállami megoldások. Vesd össze az alábbi indokolással. Hogyan merték megtenni, hogy egy több milliárdos perben ennek éppen ellenkezőjét eröltették a leglehetetlenebb okfejtésekkel??? Maguk voltak ilyen bátrak, vagy valaki áll mögöttük? Ha ez nem a hivatali hatalommal való arrogáns (gátlástalan) visszaélés, akkor mi?

Idézet a Legf. Bír. Gfv. X. 30.188/2011. számú ítéletéből (mely a fenti elvi határozat alapját képezte):

 (Ez az ítélet és elvi határozat a Tatabányai Törvényszék előtti eljárás és a KÚRIA felülvizsgálati eljárása során  már ismert volt. De enélkül is ez volt már évtizedek óta a törvényi előírás és az állandó bírói ítélkezési gyakorlat. A hivatkozott ítélet  számára hivatkozva teljes szöveggel megtalálható az interneten.)

" A Választottbíróság a kérelemhez kötöttség szabályát betartva, csak azokat a bizonyítékokat mérlegelheti szabadon, amelyekre vonatkozóan a feleknek lehetőségük volt kifejteni az álláspontjukat. Ha ezen túl kíván lépni, akkor arra előzetesen fel kell hívnia a felek figyelmét annak érdekében, hogy a felek a Vbt. 27. és 35. §-ában biztosított jogaikkal élhessenek. Ennek az elvnek a választottbírósági eljárásban történő fokozott érvényesítése azért is különösen fontos, mert a választottbírósági ítélettel szemben rendes jogorvoslatnak helye nincs, a rendes bíróságok előtt kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítése, mint rendkívüli jogorvoslat vehető igénybe. A választottbírósági ítélettel szemben perújításnak sincs helye, így amennyiben a Választottbíróság a feleket kizárólag az ítéletben szembesíti olyan tényekre alapított jogi álláspontjával, amelyre nézve a felek korábban nyilatkozatot nem tettek, jogi álláspontjukat nem fejthették ki, fennáll annak a veszélye, hogy olyan bizonyíték, illetőleg jogi tény marad előadatlan, amely alapján az ügy érdemében teljesen más jogi következtetés és végső soron más tartalmú ítélet születne.

Rámutatott arra, a semmisség olyan súlyú kérdés, amelynek hivatalból történő észlelése esetén a rendes bíróságnak is figyelmeztetési kötelezettsége van a felek irányába, ennek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés. Még inkább igaz ez a Választottbíróságra, amelynek ítéletével szemben érdemi felülbírálatra, további rendes jogorvoslat igénybevételére nincsen lehetőség.

Hivatkozott a Vbt. alapjául szolgáló UNCITRAL mintatörvény 18. cikkére, mely szerint minden félnek meg kell adni a teljes lehetőséget arra, hogy ügyét előadhassa, s az ügy előadásához fűződő „teljes lehetőség” biztosításának megsértése önmagában a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséhez vezethet.

Mindezek alapján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Választottbíróság indokolatlanul korlátozta a feleket ügyük előadásában, amikor a hivatalból észlelt semmisség körében nem hívta fel őket jogi álláspontjuk, nyilatkozataik és bizonyítékaik előterjesztésére, mely ütközik a tisztességes eljárás alapkövetelményével. Ebből következően a Választottbíróság olyan ténybeli alapra helyezte a döntését, amellyel kapcsolatban a feleknek nem volt módjuk kifejteni jogi álláspontjukat és ilyen értelemben az ügyüket nem adhatták elő. (EBH 2008.1794.)"

Így néz ki  egy  "normális" LB-i (KÚRIA-i) ítélet indokolása! De miért éppen ennek ellentéte a kriminális ítélet és indokolása akkor, amikor ráadásul          "minősített" esetről van szó. Ugyanis a közösségi jog kifejezetten előírja (ha már egyszer arra kreáltak anyagi jogi hivatkozást), hogy a bizonyítási kötelezettség a jogsértést állítót terheli!!! (Egyébként a magyar jog szerint is azt terheli a bizonyítási kötelezettség, aki valamit állít.) Vajon mi történhetett?

Egyetlen egy válasz adható arra, hogy mért van ez az égbekiáltó különbség már csak ebben az egy  jogi álláspontban is a két legfelsőbb bírósági ítélet kötött: az LB eljáró tanácsa az e weblapon részletezett ügyben szándékosan  tért el a törvényektől  és az állandó bírósági joggyakorlattól a választottbírók érdekében. Más magyarázat nem található arra, hogy az itt idézett ítélet és elvi határozat és indokolása törvényes, míg e weblap eddigi 72 oldalán leírtak bizonyítják, hogy úgy a Választottbíróság, mint a Tatabányai Törvényszék, az LB és a KÚRIA, az AB által szentesítve szándékos jogsértések sorozatával, tisztességtelen eljárásások során hozott ítéleteket.

Miért lehetséges az, hogy szándékosan törvénysértő, hatalmukkal visszaélő bírák ellen nincs aki eljárjon akkor sem, ha a szándékosság fehéren-feketén bebizonyosodott, maguk bizonyították be közokirataikkal (vagy ha valaki nem hiszi, akkor akárcsak Párizs, megérne egy misét! kivizsgálni az ügyet.)

Nem elhallgatni kellene az illetékes vezetőknek, hanem kifejezetten példát statuálni, kemény felelősségre vonó eljárás során nyilvánosan eljárni az ügyben, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő.

Nem arról van ugyanis szó, hogy egy törvényt megsértett a választottbíróság, hanem arról, hogy minden törvényt megsértettek, választottbíróság, állami bíróság és Alkotmánybíróság. Ennyi és ilyen módon történő törvénysértésre pedig nincs mentség és magyarázat.

Mert milyen kibúvó magyarázat az az AB részéről, hogy a Törvényszék és a KÚRIA  ítéleteiben nem talált adatokat a választottbíróság tisztességtelen eljárására, amikor ott volt előtte a választottbíróság ítélete és a panasz pontosan tartalmazta, hogy milyen arrogáns és hatalmával visszaélő törvénytelen, alkotmányos előírásikat sértő módon járt el a választottbíróság. Erre mondják, hogy nem akarásnak nyögés a vége! De mit lehetett várni a haveri AB eljárótanácsi elnökre szándékosan kiosztott ügyben?

Az egy dolog, hogy a választottbíróság sumák módon nem tájékoztatta a feleket arról, hogy semmisségi okot vélt felfedezni "hivatalból is" az eljárása során. De ez a semmisségi ok egy szándékos kreáció volt részükről. Ugyanis a választottbírósági törvény, a választottbírósági eljárási szabályzat a felek megállapodása szerinti magyar anyagi jog alkalmazását követelte (volna) meg. A kreáció pedig a közösségi jogra hivatkozott, melyre sem a közösségi jog előírásai szerint, sem a magyar törvények szerint nem hivatkozhatott volna. Ugyyanis 1996-tól volt magyar versenytörvény, és annak az előírásait lett volna a választottbíróság és nyomában az állami bíróság alkalmazni ( alkalmazási kötelezettségét megállapítani).

A 2012.január 1-én életbe léptetett CLXI.törvénynek  (Bszi) az elvi bírósági határozatokra és jogegységi döntésekre vonatkozó  előírásait is "lazán" semmibe vették a Tatabányai Törvényszéken és a KÚRIÁN. Jóllehet az előző elvi bírósági határozatok a törvény életben tartotta, az eljáró bíróságok semmibe vették őket.

Tisztelt Darák Elnök Úr! Utána kellene néznie, természetesen a "bírói függetlenség" elvének betartásával, hogy miért volt annyira fontos dr.Török Judit tanácsának, hogy minden eszközt bevetve - minden választottbírósági jogsértést újabb jogsértéssel levédve-, egy korrupciógyanús választottbírósági ítéletet életben tartani.

 Fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy a felülvizsgálati eljárás során az ügyünkben eljáró tanács tagjai ismerték a Legfelsőbb Bíróság 2421/2011. számú gazdasági elvi határozatát, hiszen az elvi határozat alapjául szolgáló ügyben (2011. szeptember 26.) is Ők jártak el (dr. Török Judit tanács elnöke, dr. Csőke Andrea előadó bíró, dr. Bodor Mária)  és mégsem alkalmazták a hasonló tényállás mellett az abban foglaltakat. 

 Részletek a Bszi.-ből:

"25. § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé."

Akkor nosza rajta KÚRIA és elnöke: el lehet végezni a joggyakorlat elemzést ebben az ügyben és le lehet vonni a következtetéseket. Ha szüksége mutatkozik segítek.

"26. § (1) Ha az ítélőtábla, a törvényszék, a közigazgatási és munkaügyi bíróság vagy a járásbíróság tanácsa, illetve egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a határozata jogerőre emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni."

A Tatabányai Törvényszék bírája több elvi kérdésben is határozott és határozata a Kúria "jóvoltából" jogerőre is emelkedett, mégsem ajánlanám közkinccsé tenni követendő gyakorlatként, mivel senkinek sem tenne jót az igazságszolgáltatás nevetségessé tétele. Már az is kérdéses, be merte-e mutatni a bíróság elnökének szöszeneteit? Majd amikor név szerint utalok magas szintű elméleti tevékenységére, akkor szívesen venném, hogy személyiségi jogi pert indítson, mert azért nem ártana negatív példaként bemutatni, mire képes egy "egyesbíró".

"(2) Az ítélőtábla és a törvényszék elnöke, valamint kollégiumvezetője, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, továbbá a járásbíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok - illetve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője a regionális kollégiumhoz tartozó bíróságok - ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni."

Tisztelt Darák elnök úr!  Önre ez nem vonatkozik. Ugyan nem tudni miért nem,miért hagyták ki a törvényből, de az biztos, hogy tájékoztatásom ellenére nem vette észre, hogy mi folyik egyetértésével vagy a háta mögött. Egy vezető mindkét esetben felelősséggel tartozik a szervezete hatalmi arroganciájáért és hatalmi helyzetével történő visszaéélésekért. Ön tudta, hogy mi folyik, mégis hagyta.Mások is tudták, mégis hagyták. Vagy  annyit sem értenek a joghoz, mint egy ügyvezető? Nem látták át a többszörös szándékos jogsértéseket, vagy nem akarták átlátni? Meddig terjed a bírók függetlensége? Egészen a nyilvánvaló szándékos törvénysértésekig? Remélem csak addig hallgat a mély, ameddig el nem jön az ideje az illetékesek néven nevezésére. Ennek is eljön az ideje.

"(3) Ha a bíróság elnöke, az ítélőtábla vagy a törvényszék kollégiumvezetője, illetve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője az (1) bekezdés szerinti határozatból, a bíróság által elintézett ügyekből, a bíróságokon lefolytatott vizsgálat alkalmával vagy más módon arról szerzett tudomást, hogy a vezetése vagy a felügyelete alatt álló, illetve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumhoz tartozó bíróságon elvi jelentőségű döntés született, elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb szintű bíróság elnökét - a határozatok és a szükséghez képest az egyéb iratok felterjesztésével - tájékoztatni."

"Más módon" (ezen a módon!) tudomást szerezhet minden magyar bíróság arról, hogy elvi kérdésekben ellentétes gyakorlat alakult ki a Tatabányai Törvényszéken és a  Kúrián, az ítélt dologgal, a tisztességes eljárással, a közösségi jog alkalmazásával, a semmisségre vonatkozó "gyanu"  peres felekkel történő közlésével, a visszamenőleges jogalkalmazással, a bizonyítási teherrel, a védekezéshez való alapjoggal stb.-vel kapcsolatban. Nem mellesleg arról is, hogy miként működnek egy  jogállamban a haveri kapcsolatok, azaz milyen egy haveri jogállam.

És majdnem elfelejtettem:

Idézet  a 2011. évi CLXI.  (Bszi)   törvényből:

195. §. 

(2) Az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók.

És miképpen lehetséges, hogy a Tatabányai Törvényszék bírája és a KÚRIA bírái nem ismerték a Legfelsőbb Bíróság fenteikben idézett elvi döntését, és merőben ellentétes "elvi" megállapításokat tettek arra nézve (is), hogy a választottbíróság és ők maguk is jogosultak voltak a bizonyítási terhet visszalapátolni arra a félre, akinek terhére a semmiséget uk-mukk megállapította a választottbíróság, és további olyan "elvi" döntéseket kreáltak (lásd a nevetséges "egymásra tekintettel" címen hozott "elvi" döntésüket) (tudjuk, mit jelent valójában tartalmilag ez a kifejezés és kikre tekintettel találták ki).

Az olvasó egyébként nagyon meg fog lepődni: ugyanaz volt az eljáró tanács elnöke a KÚRIÁN az elvi döntést hozó perben, mit aki nyolc hónappal később  az elvi döntéssel merőben ellentétesen ítélkezett.  Lehet vizsgálgatni az okát, Tisztelt Darák Úr!

(Nem ez az egyetlen "a cél szentesíti az eszközt" tipusú eljárás az ügyben: az egész eljást  ez hatja át.)

Még arra nézve is hoztak ebben az ügyben "elvi" döntést, hogy egy jogerős ítélet rendelkező részének perrel történő támadása nem vitatja a jogerős választottbírósági döntést. De az igazi gyöngyszemek részletes közzététele még hátra van.

Azért ennyi minden egy ügyben nem lehet véletlen!!!