68.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

 

 A hatalom arroganciája: látlelet egy bírósági ámokfutásról.

A korrupció elitélése mindíg 50 %-os. Aki elkövette vagy részese, az még az említését is elutasítja. Ha nem lennének eltérő politikai érdekek, talán  senki sem hivatkozna  korrupcióra.

Ezt az oldalt azoknak a különböző rangú bírósági és az igazságszolgáltatásban közreműködő  más szervezetek vezetőinek és az alattuk tevékenykedő beosztottaknak a figyelmébe ajánlom, akik  hajlamosak arra, amit az arrogancia, mint emberi (és szervezeti) magatartás alábbi leírása kifejez.

Mi az arrogancia?

„Az arrogancia egy magatartás, egy személyiségjegy, melynek fő jellemzői az egyént körülvevő környezet, jelzéseinek, véleményének, elvárásainak teljes figyelmen kívül hagyása, illetve pont ezek ellenére történő cselekvés, önhittség, felsőbbrendűség érzése, gátlástalanság. Az arrogáns ember tévedhetetlennek hiszi magát, meg van győződve saját igazáról, és ebben senki és semmi nem ingathatja meg. Az arrogáns ember nem érzi, hogy helytelen a viselkedése, vagy csak ritkán, érzéketlenné válik a negatív visszajelzésekkel szemben, nehezen meggyőzhető. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy az arrogancia a lehető legrosszabb tulajdonság,  mellyel egy hatalommal bíró ember rendelkezhet. Sajnos azonban pont ezek az emberek a leggyakrabban arrogánsak.”

„Lehet, hogy ezek az emberek a hétköznapokban egyáltalán nem arrogánsak, lehet, hogy kedves emberek, törődnek családjukkal, templomba járnak és kutyát sétáltatnak, de amint a szervezet keretei közé  kerülnek ez megváltozik.”

( A fenti idézetek Harasztovich László :A szervezeti arrogancia jelensége [Budapest, 2007. Budapesti Gazdasági Főiskola] dolgozatából származnak.)

Az arrogancia fogalma azt is magában foglalja, amikor a szervezeti arrogancia vezetője (megtestesítője), bár jogilag semmi nem kötelezi rá, ezért ezt kihasználva azért nem válaszol  a szervezetet ért jogos kritikákra, mert egyrészt arrogáns, másrészt munkatársai is hasonlóan arrogánsak, harmadrészt pedig feltehetően nem is tud a nyilvánosság által is elfogadható választ adni a szervezetét ért kritikára. Megsértődik, hallgat, bosszúálláson gondolkodik vagy egyenesen ezen munkálkodik. Keresi a lehetőséget, hogy miként tudna jogszerűen eljárást kezdeményezni a kritikusával szemben. Feljelentené rágalmazásért, becsületsértésért, de akkor még többen tudomást szereznek arról, amit szervezete vagy maga is elkövetett. Ezért inkább hallgat. Tudja (tudják) nagyon jól, hogy valami azért megváltozott. Nem lehet a régi módon basáskodni, hatalmaskodni méretlenül. Itt van az internet nyilvánossága. Azon is gondolkodik, miként lehetne  letiltatni, betiltatni a weblapot. (Lehet nyitni azonnal másikat, nem megoldás.) Lehetne titkosíttani az egész ügyet 100 évre, senki ne tudja meg, mi folyik itt igazságszolgáltatásnak álcázva. Akár az is eszükbe juthat, hogy ki kellene lépni az EU-ból, akkor nem hivatkozhatna senki a közösségi jogra.

Sok minden eszükbe juthat, ezek szerint  csak az nem, hogy lehetne a törvényeket (legalább az egyértelműeket) betartva ítélkezni; elfelejteni a szívesség kéréseket és szívesség teljesítéseket  legalább az ítélkezésük során; betartani a bírói esküt, például; ellenállni a csábításnak, például; így tovább...

A korrupcio.hupont.hu weblapon  bemutatott peres ügyben is bebizonyosodott,  " hogy az arrogancia a lehető legrosszabb tulajdonság,  mellyel egy hatalommal bíró ember rendelkezhet."

Bár a weblap eddigi   125 lapján az olvasó meggyőződhet arról, miről fog szólni  ez a  menűpont, azonban nem kívánom az olvasókat megfosztani attól a gyönyörtől, hogy  e lapon összevontan is bizonyítsam az ebben az ügyben eljárt személyek és szervezetek hatalmi  arrogancáját abban a reményben, hogy életük hátralévő részében maguk is meg fogják tapasztalni  más hatalmasságok velük szemben tanúsított arroganciáját és esetleg önkritikát gyakoroljanak, legalább titokban, magukban, és ha létezik lelkiismeretük, megbánják arroganciájukkal elkövetett vétkeiket.

Az iskolázatlan vagy kevésbé iskolázott emberek arroganciája úgy mutatkozik meg, hogy belekötnek másokba, gondolkodás nélkül ütnek, esetleg gyilkolnak. Később tetteikre magyarázatot keresnek és találnak. Feloldják magukat tetteik súlya alól. Az áldozatot teszik felelőssé saját indokolhatatlan tetteikért. Meg a társadalmat, meg mindenki mást okolnak, csak saját magukat nem.

 

Az iskolázott, mások sorsa felett döntő emberek arroganciája egyrészt megnyilvánulhat ugyanúgy, mint az "egyszerű" embereké: családjukat vegzálják, uralkodnak közvetlen környezetükön, gátlástalanok.

Az igazi, a hatalmi  arroganciájuk azonban úgy tör felszínre, hogy szervezetük neve, tekintélye mögé bújva visszaélnek hatalmukkal, önhittség vesz rajtuk erőt, felsőbbrendűnek és tévedhetetlennek hiszik magukat. Amikor felrémlik előttük, hogy  esetleg ők is mégis emberek, és ők is tévedhetnek, akkor a lehetséges összes kapcsolatukat felhasználva mindent megtesznek annak érdekében, hogy tévedésük ne váljon nyilvánvalóvá és ne kerüljön nyilvánosságra. Azt ugyanis a hatalmi arrogancia "tulajdonosa" nem engedheti meg magának, hogy  ismerősei, főnöke (általában mindenkinek van legalább egy), munkatársai  előtt kiderüljön, hogy nem tévedhetetlen, sőt eltévelyedett. Még inkább kitör arroganciájuk, ha  valami szándékos jogsértést követtek el, és főleg, ha nem először, és annak palástolása válik szükségessé. Ez utóbbi esetben a jogsértések akár végsőkig  fokozása útján tovább eszkalálódik  arroganciájuk következménye és eljön az a pont, ahol kapcsolataikat felhasználva már közös erővel más olyan durva jogsértésekre vetemednek  (olyan álláspontot eröltetnek kapcsolataikra), hogy feltárulkozik az "arrogancia átvitel" ténye a személyes kapcsolatok útján. Ekkor már szinte saját maguk bizonyítják be, hogy amit tettek, az szándékosan történt és meghatározott cél érdekében jutottak a kiterjedt hatalmi arrogancia mezejére: potosabban "első lépcsőben" "csak" az arrogancia egyes jellemzői jelentkeztek: az önhittség, a felsőbbrendűség  (hamis) tudata, majd amikor ez "nem jött be", az arroganciájukat "rákényszerítve"  környezetükre és személyes  kapcsolataikra,  az arrogancia  teljes látlelete tapasztalható lesz az egész összeállt személyi körre, melynek meghatározó arrogancia jegyévé a gátlástalanság válik.

A következőkben bemutatom, miként  működött, milyen megoldásokkal operált  "első körben"  egy hatalmi arrogancia kapcsolatrendszere. (Lesz második kör is, de még nem tudni mikor és mit talál  ki addigra az egyre bővülő hatalmi arrogánsok csapata "végső megoldásként".A második körbe már "felvételizett" egy uniós alkalmazott professzor, aki  a magyar  professzortársai által elhazudott tényeket és az uniós rendeletet, és uniós  bírósági ítéleteket próbálja elsumákolni, mert ő a következő láncszem, akit be kellett avatni. De miként fogják beavatni a 18 tagú Európai Bíróság minden tagját, ha odáig sikerül vinni a disznóságaikat?)

 

1. Amikor az első választottbírósági eljárás folyt, akkor az arrogancia peres ellenfelünk  viselkedésében volt tapasztalható, mert akkor még csak a  globális cég vezetője gondolta úgy, hogy csakis  neki lehet igaza. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az általa is elfogadott állásponttal nem tudta célját elérni ( a választottbíróság elfogadta álláspontját, hogy tagként ellenfelének joga van a forgalmazásra és ennek megfelelő ítéletet hozott) akkor minden törvényt tudatosan átlépve, "megfelelő" kapcsolatokkal rendelkező "tanácsadó" bevonásával pert indított a véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítélet megváltoztatása érdekében. Ehhez talált "gátlástalan" közvetítőt és "önhitt" választottbírósági eljárótanácsi elnököt, és megindult a bírósági ámokfutás.

2. Amikor nyolc hónap elmúltával megtapasztalta a törvényellenesen létrehozott  (egyértelműen ítélt dolog megváltoztatása céljából alakult) "másodfokú"választottbírósági tanács, hogy a jogerősen helyreállított tagi jogviszonyt már nem tudják semmissé nyilvánítani az egyszerű jogi átláthatósága miatt, akkor kreáltak egy olyan zagyva versenyjogi  "ügyet", mely már nem volt olyan egyszerűen jogilag átlátható, hiszen lehetett csűrni, csavarni a jogi álláspontokat. Az érvénytelenítési eljárás során még azt is megkisérelték, hogy arrogánsan azt erőltessék rá az első elsőfokú állami bíróságra, hogy az első választottbírósági ítélet jogereje kérdésében maga a "másodfokú" választottbíróság volt jogosult dönteni. Az állították, hogy a jogerő kérdése eljárási jogi kérdés, és mint ilyenben   pedig a "felülvizsgálati" választottbíróság jogosult dönteni. Ezzel egyben  el is ismerték, hogy eredendően ítélt dologban döntött a második választottbíróság. Majd amikor a vonatkozó AB és LB előző határozatait és elvi állásfoglalásait eléjük tártuk, "váltottak", és azt állították, hogy van " kicsi" jelentőségű ítélt dolog, és van "nagy jelentőségű" ítélt dolog. És következett a véget nem érő dörzsölt nemzetközi ügyvédi iroda összes rafinációja és zagyvasága, amit közönséges halandó el sem tud képzelni. Tették ezt azért, hogy elfedjék a jogi lényeget úgy, hogy véletlenül se lásson tisztán senki.  Elérték (de nem a jogi zagyvasággal, hanem a személyes kapcsolatokkal) az akkor még Legfelső Bíróságon, hogy a véglegesen jogerősen érvényesnek ítélt forgalmazási jogot az LB "különös kegyetlenséggel" minden törvényt és közösségi jogi előírást átlépve szintén zagyva  jogi indokolással megszüntesse. Ennek során az LB is hivatkozott arra,  ami a második választottbírósági  döntésben indokul szerepelt, hogy az első véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet azért "kellett" megváltoztatni, mert az első ítélet jogereje miatt a forgalmazási jog sérti a közösségi versenyjogot. Ezzel  úgy "herélték ki" az első véglegesen jogerős választottbírósági ítélet döntését, hogy a fenti indoklással elismerve annak végső jogerejét, de mégis szétrúgták az egész magyar és közösségi jogrendszert.

Ez volt a választottbírók személyes és szervezeti  arroganciájának a kiterjesztése a Legfelsőbb Bíróságra, mint személyekre és szervezetre. Ettől kezdve az egész magyar igazságszolgáltatásnak és mindenkinek a hatalmi arrogancia takargatása és a mundér védelme volt a meghatározó célja,  a szervezeti arrogancia által nyújtott védőháló mögé bújva. Innentől kezdve már az "igazságszolgáltatást" nem a peres fél igazságának feltárása, hanem az ügyben elkövetett jogszabálysértések és a közösen gyakorolt hatalmi  arrogancia eltakarása vezérelte. Nem volt, ma sincs olyan fórum, amelyik egy ilyen szándékos hatalmi "cselszövéssel" foglalkozni akarna vagy merne.. Úgy fél minden állami vezető és állami szervezet egy ilyen ügytől, mint a trópusi  bozótban lakó a bozóttűztől.

Sajnálatos következményként akinek (személynek és szervezetének) tudomására jutott ez az ügy (nem kevesen vannak) , és nem tudott, meg  nem is igen akart  semmit tenni a szándékos jogsértések ellen, továbbiakban a hatalmi arrogancia természetéből következően a bírósági   ámokfutás, azaz a kiterjedt és az ügy által egy akolba terelt személyek  hatalmi arroganciájának  palástolásában vált érdekeltté. Hogyne, hiszen ha mégis botrány lesz belőle, majd még megkérdezi valaki (nem igen meri senki ezektől megkérdezni), hogy mit tett a személye és szervezete, hogy többé "ilyen ügynek" még a gyanúja se merüljön fel. Mert az "ilyen ügyeket" legkönnyebb szóban elitélni, és nagyjából "eleget van téve a nép elvárásainak"  "e téren". Nem különbözik semmivel a fenti elvi megállapítások "hatályától" a magát a  korrupció esküdt ellenségének kikiáltó EU sem, mely szervezet tudomásom szerint még egyetlenegy korrupciós ügyben sem tünt ki eljárás kezdeményezőjeként  vagy lényegi segítőjeként. Mint fentebb olvasható, elviekben nem nehéz nyilatkozgatni!

Kapcsolódó oldalak itt a menüben:

 

 52.Darák Péter elnök úr: tett valamit? korrupcio.hupont.hu

50.Nyílt levél az Alkotmánybíróság elnökének korrupcio.hupont.hu

64.Nyilt levél az Országgyűlés Alkotmányjogi bizottsága elnökének!

korrupcio.hupont.hu

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 68.A hatalom arroganciája. (Látlelet egy bírósági ámokfutásról.)
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat