5.oldal
Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri jogállam?
A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást a Magyar Állam, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.
Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4
KÖZBEN 2013.MÁRCIUS 14-ÉN DÖNTÖTT AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG A C-32/11.SZ.ÜGYBEN (nem ebben, de releváns magyar ügyben): TISZTÁN BELSŐ ÜGYBEN NEM ALKALMAZHATÓ AZ EK-81.CIKK! ("....az EUMSZ 101.cikk (1) bekezdése az alapeljárásban nem alkalmazható,mivel az alapeljárás tárgyát képező megállapodások nincsenek hatással a tagállamok között kereskedelemre."(EUMSZ 101.cikk=EK-81.cikk.)
Többmilliárdos per a Magyar Állam ellen!
FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
BUDAPEST
Markó utca 27.
1 0 5 5
Tisztelt Fővárosi Törvényszék!
Alulírott MIRELTA HŰTŐTECHNIKA Holding Kft. felperes (székhely: 2890 Tata, Szomódi u. 4. (Cg. 11-09-005452; törvényes képviselője: Tóth István ügyvezető) csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőnk útján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mint I. rendű alperes, a KÚRIA, mint II. rendű alperes és a Magyar Állam, mint III. rendű alperes ellen a következő
kártérítési keresetet
terjesztjük elő. Kérjük a jogellenesen szerződést szegő, nemzeti és közösségi jogot sértő választottbírósági eljárás miatt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát (1055 Budapest, Kossuth tér 6-8.), a Választottbíróság létrehozóját és fenntartóját, mint elsőrendű alperest, továbbá a KÚRIÁT (1055 Budapest, Markó u. 16.), mint végső döntést hozó tagállami bíróságot bírósági jogkörében jogellenes és felróható magatartást tanúsító és közösségi jogot sértő másodrendű alperest, továbbá a nemzetgazdasági miniszter által képviselt Magyar Állam (1051 Budapest, József nádor tér 2-4.) harmadrendű alperest – mint a végső döntést hozó tagállami bíróság döntéséért a közösségi jog szerint kártérítési felelősséggel tartozó közhatalmi szervet a 2012.december 31-ig felperesnek okozott károkra tekintettel
1.349.360.140,-Ft
kár és járulékai egyetemleges megfizetésére kötelezni.
Elsőrendű alperes tekintetében a kártérítésre kötelezést a Ptk.318.§.(1), a 314.§.(2) a 339.§.(1) és a 355.§a-a alapján és a mindenki által kötelezően betartandó jelen keresetünkben részletezett nemzeti és közösségi jog megsérte miatt kérjük.
Másodrendű alperes tekintetében a kártérítésre kötelezést a Ptk.339.§-ában előírt általános feltételeken túl a Ptk. 349. és 355. §-aiban foglaltakra hivatkozással, továbbá a csatlakozási szerződés értelmében közvetlenül alkalmazandó a jelen keresetünkben részletezett uniós jog és irányelvek figyelmen kívül hagyása, megsértésére miatt kérjük.
Harmadrendű alperes kártérítésre kötelezését a végső soron ítélkező tagállami bíróság által a közösségi jog jelen keresetben részletezett előírásainak megsértése valamint az implementációs (jogharmonizációs) kötelezettsége elmulasztása miatt kérjük.
Másodlagosan a Pp.2.§-a alapján kérjük a másodrendű és harmadrendű alpereseket a fent megjelölt kárunk és járulékai egyetemleges megfizetésére a jelen keresetben kifejtettek alapján.
A 2012,december 31-ig felmerült kárunk részletezése:
a)Az elmaradt nyereség összege 2007.szeptember 1-től 2012.december 31-ig 1.275.525.640,-Ft 1.275.525.640,
b)Felperes által fizetett saját ügyvédi és fordítási költségek: 30.636.335,-
c)Törvényszék által felperes terhére megítélt és kifizetett perköltségek: 25.748.854,-
d)Bírósági eljárási illetékek: 17.449.311,-
Felperes eddigi perköltségei összesen (b+c+d)= 73.835.500,-
Összesen 2012.december 31-ig felmerült károk 1.349.360.140,-
Felperes kéri továbbá, hogy a Tisztelt Törvényszék az egyes években (2007, 2008, 2009, 2010, 2011 és 2012-ben) alperesek által okozott és terhükre megállapítani kért elmaradt haszna keresete 51. oldalán részletezett éves kárösszegei után a kár felmerülése évét követő év január 1. napjától számítva alpereseket egyetemlegesen kötelezze a Ptk.360.§(1) es 301/A.§.(2) bekezdései szerinti késedelmi kamat megfizetésére.
Kérjük továbbá alpereseket a késedelmi kamatok egyetemleges megfizetésére kötelezni a felperes által kifizetett illetékek és ügyvédi költségek 73.835.500,- Ft-os összege után.
A 73.835.500,-Ft eddig felmerült és felperes által viselt perköltségek összege után a Ptk.360.§(1) és 301/A.§.(2) bekezdései szerinti késedelmi kamatot az utolsó tétel általunk történt kifizetésének napjától (2012.06.18-tól) kérjük megítélni és annak viselésére alpereseket egyetemlegesen kötelezni.(Részletezve az 52.oldalon.)
Jelen peres eljárás során felmerült perköltségeink viselésére alpereseket szintén egyetemlegesen kérjük kötelezni.
Az egyetemleges kártérítésre és késedelmi kamatfizetésre kötelezés iránti kereseti kérelmeinket a Ptk 344.§-ában foglaltakra alapítjuk.
Kérjük továbbá a Tisztelt Törvényszéket annak megállapítására, hogy a felperesnek fel nem róhatóan elhúzódó peres eljárásra tekintettel menthető okból nem tudta érvényesíteni az ötéves elévülési határidőn belül a 2007.évben felmerült kárát.
A tárgyévben okozott kár megtérítésének törvény szerinti esedékességi időpontját felperes a károkozás évének december 31. napjára kéri megállapítani, mivel a kár minden évben a tárgyévi számviteli mérlegben kerül kimutatásra, és az elmaradt haszon is ott jelenik meg. A késedelmi kamat számítás kezdő időpontjául erre figyelemmel jelöltük meg a kár felmerülésének évét követő év első napját, azaz január hó 1-ét.
Keresetünk I. es II. Fejezetében és különösen a III. Fejezetében előadottak és az ezeket alátámasztó okirati bizonyítékaink alapján, alapvetően a Választottbíróságot alapító, működtető, szervezeti rendjébe tagolt, költségvetési forrásaiban megjelölt általa szabályozott és felügyelt, ezért működéséért felelősséggel tartozó elsőrendű alperes MKIK terhére kérjük annak megállapítását, hogy a Választottbíróság második eljárása során tanúsított, az MKIK által megállapított és felperes által elfogadott Választottbírósági Eljárás Szabályzatot sértő szerződésszegő magatartásával , és többszörös egyéb törvénysértésével olyan jogi helyzetet teremtett, hogy ezt követően a Tatabányai Törvényszék és a végső döntést hozó II.rendű alperes KÚRIA is jogellenes és felróható magatartást, felróható törvénysértéseket súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedéseket követett el, összefoglalóan kirívóan jogszabálysértő ítéleteket hoztak.
Felperes kiegészítő jelleggel hivatkozik a Ptk.5.§.(1) és (2) bekezdése szerinti, a joggal való visszaélés tilalmára is, mivel a MKIK elsőrendű alperes felelősségi körébe tartozó Választottbíróság a felperes által szerződésben kikötött magyar anyagi jog helyett szándékosan és általa is egyértelműen felismerhetően nem a magyar jogot alkalmazta, s ezzel a tudatos jogsértő eljárásával felperes jogát és törvényes érdekeit szándékosan csorbította.
Amikor a Választottbíróság a Vbtv. előírásait megsértette, akkor törvényt sértett, de amikor az MKIK által alkotott és felperes által elfogadott saját Eljárási Szabályzatát sértette meg, akkor szerződést szegett, mégpedig azt a szerződést, melyet a jogalany MKIK által jóváhagyott eljárási szerződés testesít meg.
A hivatkozott törvényi tényállás általánosságban tiltja -ezáltal jogellenessé minősíti- a rendeltetésszerű joggyakorlat követelményébe ütköző magatartásokat. Az MKIK(VB) szerződésszegése erre tekintettel is jogellenes és felróható.
Közbenső ítéletek kérése
Kérjük a Tisztelt Törvényszéket, hogy kereseti kérelmeink jogalapja tekintetében közbenső ítéletet hozni szíveskedjék a Pp.386/H.§.(1) bekezdése alapján, amennyiben ennek feltételei a Törvényszék megítélése szerint fennállnak.
Jogfenntartó nyilatkozat
Elmaradt vagyoni előnye, mint kára összegét felperes jelen keresete beadásának időpontjában ismert és dokumentált adatai alapján számította ki. Egyben jogfenntartással él további elmaradt vagyoni előnyei és tényleges vagyoni kárainak, úgymint vagyona értékcsökkenésével bekövetkezett kárainak és keresete beadását követően a kényszerértékesítések miatt felmerült és ismertté vált további tényleges vagyoni kárainak e perben vagy külön perben történő érvényesítésére vonatkozóan.
1.) Okirati bizonyítás
Felperes a keresete beadásakor ismert jogi körülményekre figyelemmel az egyes tények bizonyítására közokirati és magánokirati bizonyítást terjeszt elő, illetőleg azokra hivatkozik. A hivatkozott közokiratok a bírósági ítéletek és végzések, a magánokiratok a felperes által valamely bírósági eljárás során már benyújtott beadványai és csatolt kárszámításai. Természetesen felperes hivatkozik a megsértett jogra is, melyek több értelmezési lehetőséget nem engedő alkalmazása a bizonyított tények alapján a bíróságok törvényben előírt kötelezettsége lett volna.
A hivatkozott közokiratok az 1. sz. dossziéban található 1-7.számú mellékletek. A magánokiratok és kárszámítások, mint további mellékletek a 2. sz. 3. sz. és 4. számú dossziéban találhatóak.
2.) Szakértői bizonyítás
Arra az esetre, ha alperesek a kár összegét és annak számítási módját vitatnák, abban az esetben igazságügyi szakértő kirendelését kérjük.
3.) Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése
Felperes indítványozza, hogy a Törvényszék az eddig elmulasztottak pótlására kezdeményezzen előzetes döntéshozatalt az Európai Unió Bírósága előtt a közösségi jog értelmezésére.
Felperes első keresetének idézés kibocsátása nélkül történt elutasítását követően az alábbi EU Bírósági főtanácsnoki indítványt ismerte meg, mely alkalmas lehet az eddig eljárt bíróságok által el nem fogadott jogi álláspontunk alátámasztására és érdemben egyszerűsítheti a jelen eljárást is.
Cruz Villalón Főtanácsnoknak a C-32/11 .sz. ügyben ismertetett indítványa ( ismertetés napja 2012.október 25) egyértelművé teszi, hogy a Bíróság következetes joggyakorlatát Magyarországon is követni szükséges. Tehát téves és félrevezető a második választottbíróság által mindvégig erőltetett jogi álláspont, ami még az
Alkotmánybíróságon is meghallhatásra talált ( annak ellenére, hogy konkrét közösségi esetjoggal is bizonyítottuk tarthatatlanságát), nevezetesen a közösségi jog helyes értelmezésével ellentétes az, hogy a közösségi versenyjog szövegének tartalmi azonossága lehetővé tenné a közösségi versenyjog alkalmazását tisztán belső (magyar) versenyjogi esetekre.
Tehát a Legfelsőbb Bíróság által kért közösségijog-értelmezésre adott válasz lezárta a választottbíróság és a rendes bíróságok, továbbá az AB azon sajátos jogértelmezésének kérdését, hogy tisztán belső ügyben a magyar versenyjogi törvény helyett a közösségi versenyjogra lehet hivatkozni, azért, mert „tartalmilag” már a csatlakozás előtt irányelvként az volt érvényben Magyarországon.
Most arra is választ kapott a választottbíróság, hogy a csatlakozás előtt ezen a „jogcímen” nem volt (egyébként semmilyen jogcímen sem volt) , és a csatlakozás után sem volt alkalmazható a közösségi versenyjog tisztán belső ügyekre. És arra is választ kaptak az ügyben eljáró bíróságok, hogy az 1/2003.EK. rendeletben előírtak ismerete és alkalmazása nélkül nem értelmezhető sem a közösségi, sem a nemzeti versenyjog.
A felperes korábbi keresetei és a jelen keresete elbírálása szempontjából releváns részletek a Főtanácsnok indítványából: (EUMSZ 101= EK 81)
21. Az alapeljárás tárgyát képező ügy ezen tisztán belső jellege ellenére a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 101. cikk értelmezésére vonatkozó kérdést kell a Bíróság elé terjeszteni, azon érveléssel, hogy a vitatott megállapodásoknak a magyar nemzeti jog (a Tpvt.) alapján történő minősítése olyan elveken alapul, amelyek tartalmukat tekintve azonosak az EUM Szerződés említett cikkében szereplőkkel.
31. E tekintetben végül meg kell állapítanom, hogy felesleges feltenni azt a kérdést, hogy a nemzeti bíróság alkalmazkodni fog e a Bíróság válaszához. A jóhiszemű együttműködés elvének egyik nyilvánvaló következményeképpen az a nemzeti bíróság, amely a Bírósághoz fordult, és kérdést terjesztett elé előzetes döntéshozatalra, e körülmények között nem tehet mást, mint hogy figyelembe veszi a Bíróság válaszát.(19)
42. Az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a nemzeti versenyjogi rendelkezéseket (mint a Tpvt. 11. §ának (1) bekezdését) az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel együtt kell alkalmazni, amikor a vitatott megállapodások, döntések vagy magatartások a Szerződés értelmében véve „befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet”.(Kiemelés felperes.)
43. Ezzel szemben ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket az uniós jogtól függetlenül kell alkalmazni, amikor nem áll fenn a tagállamok közötti kereskedelem ezen potenciális érintettsége. Az uniós jogalkotó e tekintetben egyértelműen fejezte ki magát: az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése kifejezetten előírja ezt a pontosítást, és a kereskedelemre gyakorolt hatásra vonatkozó koncepcióról szóló bizottsági iránymutatás előírja, hogy ez a kritérium is „meghatározza a[z EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 3. cikkének alkalmazási körét”(24)(Felperes kiemelése.)
Felperes konkrétan Magyarországra értelmezve ismételten bizonyítva látja eddigi és kerestében többször megfogalmazott jogi álláspontját, hogy az 1/2003. rendelet nem ismerése és nem alkalmazása, hat, illetve kilenc évvel a hatálybalépését követően)) a jogalkalmazó választottbíróság szerződésszegésének minimálisan súlyosan gondatlan voltát támasztja alá , és a rendes bíróságok által pedig olyan felróható magatartásnak minősül, mely a végső döntést hozó bíróság, illetőleg a közösségi jogra tekintettel az állam kártérítési felelősségét egymagában megalapozza.
Ez annál inkább így van, mert többször hivatkozott felperes erre a közösségi rendeletre, azonban az eljáró bíróságok mindvégig feltehetően tudatosan és indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták azt.
A Főtanácsnok indítványából az is levonható, hogy mivel „Az uniós jogalkotó e tekintetben egyértelműen fejezte ki magát” az LB értelmezési kérdése az adott ügyben felesleges volt, mert a GVH, a felperesek és az LB között nem volt vita, hogy abban az ügyben a magyar versenytörvényt kell alkalmazni.
Ezért, bár a feltett kérdésre válaszolt a Főtanácsnok, de azt is tudatta, hogy ez a vonatkozó rendeletből egyértelműen kiolvasható.
Felperes ezen hivatkozásai nem érdek nélküliek, mivel azt kívánj ezáltal is bizonyítani, hogy a választottbíróság és a tagállami bíróságok egy több értelmezést lehetővé nem tevő közösségi jogot sértettek meg, amikor a bizonyítottan belső ( kizárólag Magyarország területére vonatkozó ) forgalmazási megállapodásra a közösségi jogot alkalmazták úgy, hogy az alkalmazás szabályait tartalmazó közösségi jog megismerését és alkalmazását megtagadták, illetve a közösségi jog alkalmazását maguk is összeegyeztethetőnek tartották az azt tiltó nemzeti rendelkezésekkel és a közösségi jog alkalmazási lehetőségét meg nem adó közösségi versenyjogi előírásokkal.
Felperes az alábbi kérdések feltevését indítványozza arra az esetre, ha a Tisztelt Törvényszék az előzetes döntéshozatalra utalást indokoltnak tartaná:
A.) Alkalmazható volt-e közvetlenül a közösségi versenyjog (EK-81.cikk (1) és (2) bekezdése Magyarország csatlakozása előtt létrejött és a csatlakozás utáni időszakra is áthúzódó forgalmazási megállapodásra a csatlakozás előtti időszakra, és alkalmazható volt-e a csatlakozást követő időszakra, mely megállapodás Magyarország területén gyártott termékek, Magyarország területén történő kizárólagos értékesítésére vonatkozott és időben nem volt korlátozva?
B.) Amennyiben az első kérdésre adott válasz részben vagy egészben igen, akkor az EK-81.cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazása során a 2008-ban indult választottbírósági eljárásban, illetve azt követő tagállami bírósági eljárásokban kötelező volt-e az 1/2003.EK rendeletben előírt eljárási szabályok betartása, különös tekintettel a magánszemélyek számára biztosított jogokra, alapvetően a védelemhez való jog biztosítására?
C.) A tagállami bíróság megtagadhatja-e az EK-81.cikk (1) bekezdését közvetlenül alkalmazó választottbíróság ítéletének érdemi felülvizsgálatát arra hivatkozva, hogy a nemzeti jog nem teszi lehetővé a választottbírósági ítéletek érdemi felülvizsgálatát?
D.) Ha egy választottbírósági ítélet az ügyet elbírálta, ellene érvénytelenítési kereset nem indult, a csatlakozás előtt létrejött szerződést jóváhagyó döntését a következő választottbírósági ítélet megsemmisítheti-e arra hivatkozással, hogy az előtte eljáró választottbíróság nem alkalmazta az EK-81.cikk (1) bekezdését, melynek alkalmazását a másodikként eljáró választottbíróság indokoltnak tartotta annak ellenére, hogy semmiféle bizonyítási eljárást nem folytatott le?
( „A CILFIT ügyben a Bíróság úgy foglalt állást, hogy az EKSZ 234. cikk megköveteli, hogy a tagállami bíróság (akár ex officio) előzetes kérdés formájában forduljon a Bírósághoz, ha olyan az ügy szempontjából releváns közösségi joggal kapcsolatos kérdés merül fel, melyre nincs egyértelmű válasz, vagy ésszerű kétely van tekintetben, hogyan kell megválaszolni. Miután a tagállami bíró meggyőződött arról, hogy a kérdésre adandó válasz mind a többi tagállam bíróságai, mind az Európai Bíróság számára egyaránt nyilvánvaló, felelősséget vállalva maga oldja meg az ügyet. A döntés joga tehát a tagállami bíróságé, azonban a 243. cikk (3) bekezdése értelmében amennyiben a ítélete ellen nincs jogorvoslatnak helye köteles az Európai Bírósághoz fordulni.”)* *(Forrás: Peter J. Wattel: Köbler, CILFIT and Welthgrove: We can't go on meeting like this, Common Market Law Review2004/2)
I. rendű alperes MKIK(VB) szerződésszegését (és a felelősség kizárás semmisségét bizonyítjuk keresetünk III.fejezetében), de mivel a rendes bíróságok jogsértése az MKIK(VB) ítéletének elsődleges jogellenességére, annak érvényben tartására épül, keresetünk I. es II. fejezetében részletesebben is bemutatjuk a Választottbíróság eljárásának összes alapvető törvénysértését.
III.r. alperes Magyar Állam a Választottbíróság jogellenes ítéletéért és szerződésszegő eljárásáért felperes jogi álláspontja szerint nem tartozik kártérítési felelősséggel, ugyanis az érvényes nemzeti törvények és a rájuk is kötelezően érvényes közösségi jogi előírások lehetővé tették az MKIK(VB) számára a törvényes eljárás lefolytatását és törvényes ítélet meghozatalát. Az MKIK (VB) eljárásának rendes bírósági jóváhagyásáért azonban a Magyar Állam háttérfelelősséggel tartozik.
Kereseti kérelmünkben, elsősorban annak I. Fejezetében bemutatott okirati bizonyítékaink alapján kérjük annak megállapítását , hogy II.r. alperes KÚRIA a nemzeti jogszabályok megsérése mellett a közösségi jogot kellően súlyosan sértette meg, ezzel bírósági jogkörében a felperesnek szerződésen kívül, jogellenesen és felróhatóan kárt okozott. A II.r. alperessel szembeni kártérítési kérelmünk jogalapja a Ptk. korábban ismertetett hivatkozásai mellett tehát a közösségi jog, többek között az Alapjogi Charta megsértése, melynek megvalósulását az Európai Unió későbbiekben részletezett jogára és a közokiratokban a bíróságok által a közösségi jognak az MKIK-VB általi eredendően jogellenes alkalmazásának elfogadásával, majd ezt követően a további közösségi jogi előírások alkalmazási kötelezettségének nyilvánvalóan közösségi jogot sértő megtagadására alapítjuk, a jogszabálysértő jogerős ítélet tudomásul vétele mellett.
Másodlagos kérelmünket (elsősorban a II. Fejezetben) alátámasztó bizonyítékaink alapján kérjük annak megállapítását, hogy a második választottbírósági eljárás jogellenes ítéletét érvénytelenítő első elsőfokú ítéletet követően a Legfelsőbb Bíróság eljárása, a Tatabányai Törvényszék eljárása, majd a KÚRIA eljárása során felperesnek az Alkotmányban, majd az Alaptörvényben, továbbá a Pp.2.§ (1) bekezdésében a perek tisztességes és pártatlan lefolytatásához való alapvető jogát olyan nagymértékben sértették meg az eljáró rendes bíróságok, hogy ezek a sorozatos jogsértések a per végső kimenetelét eleve eldöntötték.
Felperes a Tatabányai Törvényszéket nem jelöli meg alperesként, mivel lényegét tekintve az LB végzése behatárolta lehetőségeit, továbbá a KÚRIA érdemben felülvizsgálta a Törvényszék ítéletét és a KURIA jogosult volt azzal ellentétes ítélet meghozatalára is.
Az ítélt dolog kérdéséről
Elöljáróban utalunk arra a tényleges jogi helyzetre, hogy e perben a „res iudicata” kérdése nem merülhet fel, mivel a per alperesei egyike sem az eredeti perben álló, hanem az MKIK, a KÚRIA és a Magyar Állam, a per célja nem a jogerős ítélet megváltoztatása, hanem kártérítésre kötelezés elsődlegesen az MKIK(VB) szerződés szegéssel, a KÚRIA közösségi jog kellően súlyos megsértésével és a nemzeti jog megsértésével (Ptk.) bírósági jogkörben okozott kár miatt, másodlagosan a KÚRIA által a felperesnek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának megsértése miatt (Pp).
Tájékoztatás Uniós jogorvoslati lehetőség igénybevételéről:
Tájékoztatjuk a Tisztelt Törvényszéket, hogy a közösségi jog megsértése miatti panaszunkat a Bizottság Jogi Szolgálata 2011-ben CHAP (2011) 02941.számon nyilvántartásba vette, a Legfelsőbb Bíróság által a jogorvoslatot kizáró és a közösségi jogellenes alkalmazását alátámasztó végzésében foglaltakra tekintettel. Panaszunkat az AB végzése után kiegészítettük. Továbbá tájékoztatjuk a Törvényszéket arról is, hogy a közösségi versenyjognak a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra történt visszamenőleges alkalmazása, illetőleg a csatlakozás előtti időszakban és a csatlakozás utáni időszakban is a nemzeti versenyjog hatálya alá tartozó ügyben a közösségi versenyjog alkalmazása (eközben a közösségi versenyjog eljárási szabályai alkalmazásának megtagadása) miatt az Európai Parlament Petíciós Bizottságához petíciót nyújtottunk be, melyet 1744/2012.szám alatt jegyeztek be.
Tájékoztatjuk a Tisztelt Törvényszéket, hogy az alapul fekvő ügyekben a következő bírósági határozatok születtek (csatolva 1.sz.dossziéban 1-7.sz.mellékletként):
1) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó VálasztottbíróságVb.07129 sz. választottbírósági ítélete (2008.10.06.)
2) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó VálasztottbíróságVb/08279. sz. választottbírósági ítélete (2009.11.06.)
3) Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.G.40.004/2010/33. sz. ítélete (2011.01.28)
4) Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.138/2011/11. sz. végzése (2011.06.24.)
5) Tatabányai Törvényszék 9.G.40.083/2011/20. sz. ítélete (2012.02.10.)
6) KÚRIA Gfv.X.30.094/2012/7. sz. ítélete (2012.05.22.)
7) Alkotmánybíróság IV/2653-13/2012. sz. végzése (2012.11.13.)
Alapvető közösségi jogi hivatkozások
Az Európai Bizottság („Bizottság”) által „ Az Európai Unió Bíróságának az uniós jog valamely tagállam által történő megsértése miatt indított kártérítési kérelmekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata” (Brüsszel,2009,július 15.) című tájékoztatása részletesen tartalmazza az Európai Unió Bíróságának („Bíróság”) ítélkezési gyakorlatát,ezért ebből a bizottsági kiadványból a Bíróság ügyünkkel analóg lényeges megállapításait fogjuk idézni és megjelöljük a konkrét esetjogokat is; továbbá utalunk a Bíróság és a Bizottság más lényeges döntéseire és az EK szerződésre, EK rendeletekre is. A fenti tájékoztatóra EUBGYAK rövidítéssel hivatkozunk és csatoljuk keresetünkhöz. (19.sz.melléklet.)
A közösségi jog megsértését a Törvényszék egyszerűen megállapíthatja
Felperes jogi álláspontja szerint pergazdaságossági szempontból előnyös lehetne, ha a Tisztelt Törvényszék elsődlegesen abban a tisztán jogkérdésben döntene, hogy a második választottbírósági eljárásnak kizárólag a magyar versenyjog alapján lett volna törvényes lehetősége a fiktív versenyjogi kérdésben döntenie (a versenyjogi törvény és a felek kikötése alapján egyaránt), és mivel ennek ellenére alkotmánybírósági határozattal is tiltottan és Alkotmányt sértve közvetlenül a közösségi versenyjogot alkalmazta, azt is közösségijog-ellenesen ( ami a közösségi jog szerint a nemzeti közrend megsértésének minősül), a választottbíróság ítélete közrendet sértet, a KÚRIA (LB) pedig ezt az egyszerű jogi helyzetet egy másik törvénysértéssel tetézte (nem tájékoztatta a GVH-t az EK-81.cikk alkalmazásáról, hogy a GVH eleget tehetett volna értelmezési kötelezettségének). Ez esetben az összes többi kérdés vizsgálata okafogyottá válna. (Lásd részletesen kifejtve II/10.tétel 31.oldal; II/11.tétel 34.oldal; II/12.tétel 36.oldal)
A fentieken túl álláspontunk szerint a T. Törvényszék azt is jogosult megállapítani, hogy a Magyar Állam azáltal is megsértette a közösségi jogot, hogy annak előírásai ellenére nem ültette át, illetve nem alkalmazta a vonatkozó közösségi jog szabályait (például elmulasztotta – a közösségi jog figyelmen kívül hagyásával – a választottbírósági ítéletek felülvizsgálatára vonatkozó közösségi jog előírásait átültetni a tekintetben, hogy egyértelművé tette volna az állami bíróságok részére azok teljes körűen kötelező bírói felülvizsgálatát a közösségi jog, különösen a versenyjog alkalmazása esetén.
Ez a felperes álláspontja szerint a bíróságok számára azonban nem lehetett volna hivatkozási alap, mivel a közösségi joggal ellentétes tagállami jogszabály ugyan nem válik érvénytelenné, de azt félre kellett volna tenniük és a közösségi jog előírásait kellett volna alkalmazniuk (ha úgy vélték, hogy a közösségi jogot kell alkalmazni, akkor minden tekintetben azt kellett volna alkalmazniuk). A közösségi jog átültetésének hiányára csupán arra az esetre nézve hivatkozunk, ha a Törvényszék arra a jogi következtetésre jutna, hogy a rendes bíróságok azért utasíthatták el a választottbírósági ítélet teljeskörű felülvizsgálatát, mert a nemzeti jog azt nem tette lehetővé.
A Tisztelt Törvényszéknek az AB végzésével szemben is törvényes joga van annak megállapítására, hogy a 72/2002.(XII.19.) AB határozat és az Alkotmány kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. És annak megállapítására is, hogy ha nem volt a közösségi jog alkalmazható, akkor „irányadó” jogként arra sem a Választottbíróság, sem a KÚRIA, sem az AB nem hivatkozhat, amikor a magyar versenyjogi törvény alkalmazási kötelezettsége közösségi jog és nemzeti jog oldaláról tényként megállapítható.
A második Választottbíróság és az állami bíróságok jogellenesen jártak el, kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési „tévedést” követtek el, amikor a magyar versenyjogi törvény és a választottbíróságokról szóló törvény több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyták figyelmen kívül.
Általános tájékoztatás
Az eredeti teljesítésre kötelezett (az A-Heat Ag.) felperes kizárólagos magyarországi forgalmazási jogát jogellenesen megvonta, illetve a peres felek közötti átfogó polgári jogi megállapodások rendelkezéseit megszegte és ezzel felperesnek kárt okozott (részletes tényállás az 1.sz.mellékletben).
Az első véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet( Vb.07129. sz.1.sz.melléklet) mely a peres felek közötti jogvitát végérvényesen elbírálta, felperest jogaiba visszahelyezte, és mely ítélet alapján a károkozó önkéntes teljesítésre lett volna köteles, a második választottbírósági ítélet(Vb.08279. sz. 2. sz.melléklet) az EK-81.cikk (1) és (2) bekezdésére hivatkozva megsemmisítette, felperes forgalmazási jogát megszüntette.
Ezzel az ítéletével és törvénysértő eljárásával a későbbiekben részletezetek szerint többszörösen megsértette a magyar törvényeket (elsősorban a Vbtv. és a magyar versenyjogi törvény rendelkezéseit) és az I. Fejezetben bizonyítottak szerint a közösségi jog előírásait is.
Az állami bíróságok– a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kivételével – a jelenlegi felperes által kezdeményezett érvénytelenítési perben (8.sz.melléklet) melyben felperes kellő alaposságú jogi és ténybeli előadást tett, nem a vonatkozó nemzeti jog és nem a közösségi jog által előírtak szerint jártak el, nem érvénytelenítették a nemzeti és közösségi jogot sértő választottbírósági ítéletet, ezzel az elsődleges károkozó helyére lépve, közösségi jogot sértő és tisztességtelen eljárásukkal felperessel szemben felróhatóan és jogellenesen jártak el és ezáltal kárt okoztak.
Ebben az eljárásban nyilvánvalóan szükséges a per tényeinek és a korábbi jogerős döntéseknek a figyelembe vétele annak megítéléséhez, hogy az eljáró bíróságok követtek-e el jogsértést, azonban ebből nem következik az, hogy felperes keresete az alapügyben hozott jogerős határozat megváltoztatására irányulna, vagy kérdésessé tenné annak jogerejét.
A közösségi jog előírása szerint ellentétes a közösségi joggal az esetleges olyan nemzeti szabályozás, amely általános szabályként kizárja a tagállam felelősségét a végső fokon eljáró nemzeti bíróságnak általa magánszemélynek okozott kárért azzal az indokkal, hogy a közösségi jog megsértése az eljáró bíróság által végzett jogszabály- értelmezésből vagy a tényállási elemek és a bizonyítékok általa végzett értékeléséből ered.
A közösségi jog puszta megsértése is elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés meglétének megállapításához, különösen, ha a végső fokon eljáró nemzeti bíróság elmulasztotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Bíróságnál és a közösségi jogot nyilvánvaló módon, egyszerű értelmezhetősége ellenére sértette meg.
Folytatás a következő menüben!
.
Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb old