7.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

3.rész. (Közösségi jogi ismertek: a 2.pont kivételével nem olvasmányos!)

                                            I.FEJEZET

                    A) Felperes kártérítési igényét megalapozó közösségi jogi hivatkozások

 

1.) Kártérítési keresetünk közösségi jogi jogalapja

           „A magyar jogban alkalmazandó közösségi jog éppúgy érvényes az

            Alkotmány 2/A. §-a alapján, mint a magyar jogalkotó által alkotott jog.”

               61/B/2005. AB határozat (2008).(Felperes megjegyzése: Kizárólag a csatlakozást követõen!)

Alapvetően hivatkozunk az EGK- Szerződés 5. cikkére (jelenleg az EK-Szerződés 10. cikkére), e cikkel kapcsolatosan a Bíróság által elfoglalt álláspontra, mely szerint „a közösségi jog előírja azt az elvet, hogy a tagállamok kötelesek megtéríteni a magánszemélyeknek okozott azon károkat, amelyek a közösségi jog nekik betudható megsértéséből származnak”.(C-6/90.ésC-9/90.sz.egyesített ügyek 37. pont.)

Ez a Bíróság által is hivatkozott tagállami kötelezettség a Magyar Állam elleni kártérítési keresetünk közösségi joggal összefüggő elsődleges jogalapja.

 

2.) A közösségi jog többszörös megsértése

A károkozást a közösségi jog később részletezett és bizonyított alábbi megsértései eredményezték. Ezek elsősorban:

a.) A Bíróság ítélkezési gyakorlatát a rájuk való hivatkozásaink ellenére a rendes bíróságok (az első elsőfokú eljárás kivételével) nem fogadták el, illetve a végső döntést hozó bíróság nem utalta a kérdéseket előzetes döntéshozatalra, és a konkrét ügy  egyszerű értelmezhetősége ellenére a konkrét esetjogból tartalmával ellentétes következtetéseket vont le és alkalmazott.

b.) A közösségi jogot (nem mellesleg az Alkotmányt is!) sértve alkalmazták a csatlakozás előtt létrejött versenyjogi megállapodásra közvetlenül a közösségi jogot (az  EK-81.cikk (1) és (2) bekezdését).

c.) Az állami bíróságok nem tettek eleget azon indokolási kötelezettségüknek, hogy miért tekintettek el a csatlakozás után indult perben a közösségi versenyjog anyagi és eljárásjogi szabályait előíró 1/2003. EK. sz. rendelet alkalmazási kötelezettségétől a választottbíróság és saját maguk esetében, ha úgy vélték, hogy a közösségi jogot kell  alkalmazniuk, miközben az EK-81. cikk alkalmazását elfogadták.

d.) Az állami bíróságok (egy kivétellel) megsértették a konkrét közösségi esetjognak az előző választottbírósági ítéletek felülvizsgálatának tilalmára vonatkozó előírását az első választottbírósági ítélet esetében, miközben elhallgatták, illetve figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a választottbíróság Vb.07129. sz. ítélete a szerződések érvényességét megállapította.

e.) Az állami bíróságok  megsértették  az indokolási kötelezettséget azáltal is, hogy a közösségi jog konkrét előírásai ellenére mely közösségi jogra alapozták a közösségi jogi állásponttal szemben azt a  perdöntő álláspontjukat, hogy a közösségi jog és a nemzeti jog „egymásra tekintettel  történő alkalmazása” esetén a választottbíróság ítélete nem vizsgálható felül , illetve semmivel sem támasztották alá, hogy mit jelent „az egymásra tekintettel” alkalmazás akkor,  amikor a választottbíróság egyértelműen az EK-81.cikk (1) és (2) bekezdésére hivatkozott a semmisség megállapításához, miközben tényszerűen volt nemzeti versenyjog, melyet kötelező lett volna alkalmaznia, mivel  konkrétan a magyar jogot kötötte ki a választottbírósági szerződés, és maga a törvény   is a magyar versenyjog alkalmazási kötelezettségét írja elő.

f.) Az állami bíróságok megtagadták a választottbírósági ítéletek közösségi jog által kifejezetten előirt érdemi felülvizsgálatát a közösségi jog által nemzeti közrendi kérdésnek minősített ügyben, miközben nem indokolták meg, hogy mért nem alkalmazzák a közösségi jognak a közrendi kérdések kötelező felülvizsgálatára vonatkozó előírásait.

g.) A választottbíróság és az állami bíróságok az EK-81.cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazták, viszont nem biztosították e cikk (3) bekezdésében foglaltak kötelező alkalmazására vonatkozó 2790/1999//EK rendeletében foglaltakat (a vertikális megállapodásokra vonatkozó előírásokat), melyeket a csatlakozást követően kötelező volt alkalmazni, amennyiben úgy vélték, hogy a közösségi jogot kell alkalmazniuk.

h.) A választottbíróság és az állami bíróságok nem tartották be az Alapjogi Chartában lefektetett elveket, a védekezéshez való jogot formálisnak, valójában semmisnek tekintették, sőt kifejezetten leírták, hogy felperesnek a vele nem közölt és rá nem vonatkozó, a választottbírósági eljárás során rejtett, titkolt vádak ellen is védekeznie kellett volna. A bíróságoknak az  Alapjogi Charta előírásait is be kellett  volna tartaniuk, ha úgy vélték, hogy a közösségi jogot kell alkalmazniuk és azt is alkalmazták.

A „második” választottbírósági ügy kezdetétől fogva az alkalmazott nemzeti anyagi jogi jogszabályokat  és ezek eljárásjogi előírásait az ítélkező bíróságok (a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletének kivételével) egyetlen egy esetben sem vették figyelembe, ugyanez történt a közösségi jog által rögzített anyagi jogi és eljárásjogi szabályokkalis.

 

Feltűnően nyilvánvaló ellentmondás van az állami bíróságoknak az alapügyben követett joggyakorlatában elsősorban  azt tekintve, hogy a csatlakozás előtti időszakra alkalmazhatónak  tartanak egy  „árva” EK-cikket, egyedül ezt az egy cikket tartották  alkalmazhatónak  a közösségi jogból az egész per során, és éppen a csatlakozást követő időszakra nézve utasítják el a többi vonatkozó  közösségi jogi aktus alkalmazását, amikor pedig már közvetlenül alkalmazniuk kellett volna az eljárási rendelkezéseket.

Keresetünkben a nemzeti jog többszörös megsértésére csak akkor és annyiban hivatkozunk, amennyiben a közösségi jog megsértésének szemléletesebbé tételéhez  feltétlenül szükséges.

3.) Jelen kártérítési eljárás megindításának és az abban való döntésnek nem szükségszerű feltétele a kötelezettségszegési eljárás megindítása és a kötelezettségszegés megállapítása.

 

A Bíróság alábbiakban idézett joggyakorlata szerint a közösségi jog megsértése miatt az állam elleni kártérítési eljárás megindításának és abban való döntésnek nem szükségszerű feltétele, hogy kötelezettségszegési eljárás során kerüljön megállapításra, hogy a közösségi jog megsértése kellően súlyos-e.

          „Egyébiránt amennyiben a Bizottság az EK- Szerződés 226. cikke alapján

kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indít, a közösségi jog nem követeli

meg, hogy ezen eljárás alatt megszakadjon vagy nyugodjon az állam közösségi jog

megsértése miatti felelőssége okán fennálló kártérítési jogra vonatkozó, a tagállami

szabályozásban  előírt elévülési idő(64).

 

A Bíróság ennek kapcsán emlékeztet rá, hogy a kötelezettségszegés megállapítása fontos tényező, de nem nélkülözhetetlen annak mérlegeléséhez, hogy az a feltétel, amely szerint a közösségi jog megsértése kellően súlyos, teljesül-e.

 A   magánszemélyekre ruházott jogok nem függhetnek a Bizottság arra vonatkozó mérlegelésétől, hogy valamely tagállam ellen az EK- Szerződés 226. cikke alapján eljárást indít-e, sem attól, hogy a kötelezettségszegést a Bíróság megállapította-e (65).”

 [64 C-445/06. sz. ügy, 45–46. pont.

65 C-6/93. és C-9/93. sz. egyesített ügyek, 93–95. pont, melyet a C-445/06. sz. ügy, 37–38. pont ismételten alkalmaz.]

(EUBGYAK:12. oldal.)

 

 

4.) Az állami felelősséggel kapcsolatos feltételek

Elsősorban hivatkozunk arra, hogy  „Jóllehet a Bíróság a nemzeti bíróságokra ruházza azt a hatáskört, hogy megállapítsák ,hogy az állami felelősséggel kapcsolatos feltételek teljesülnek-e vagy sem (C-511/03.sz.ügy 32.pont),a Bíróság a British Telecommunications ügyben (C-392/93.sz.ügy) hozott ítéletében úgy döntött ,hogy erről saját maga foglal állást, mivel megítélése szerint „minden szükséges információ a rendelkezésére áll annak megítéléséhez hogy a jelen ügy tényei a közösségi jog kellően súlyos megsértésének minősíthetőek-e”.

 

Ez követően a Bíróság „több más ügyben is úgy döntött, hogy közvetlenül foglal állást és saját maga állapítja meg, hogy egy adott tényállást a közösségi jog kellően súlyos megsértésének kell-e tekinteni, azaz felveti-e az állam felelősségét.”

 

Hivatkozunk arra, hogy közösségi jog nyilvánvalóan súlyos megsértését jelenti, ha a „Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatából következik a kérdéses magatartás jogsértő jellege” 

 [C-46/93.57.pont,melyet a C-118/00.sz.ügy 44.pont ismételten alkalmaz, a C-224/01.sz.ügy 57.pont;C-446/04.szügy,120.pont;C-446/04.sz.ügy 214.pont;C-201/05.sz.ügy 123.pont.]

Kiemelten hivatkozunk arra is, hogy a közösségi jog kötelezően elsődleges alkalmazása tekintetében megítélésünk szerint sem a „második” választottbíróság, sem a tagállami bíróságok, közöttük az Alkotmánybíróság sem rendelkezett e körben mérlegelési lehetőséggel.

Egyébként a Bizottság kiemeli, hogy     „ [ e mérlegelési lehetőség] meglétét és hatókörét a közösségi jog és nem a nemzeti jog alapján határozzák meg.” (C-424/97.sz.ügy 40.pont.)

5.) A tagállam kártérítési felelősségéről

 „A jogorvoslatért felelős hatóságról:

 

 

A Konle-ügyben (67)  hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az egyes tagállamokra hárul annak biztosítása, hogy a magánszemélyeknek megtérítsék

azon kárt, amelyet számukra a közösségi jog megsértése okoz, függetlenül attól,

mely hatóság felelős a sérelem elkövetéséért, és elvben melyik hatóság felelős

az érintett tagállam jogszabályai szerint a kár megtérítéséért(68).

A tagállamok nem hivatkozhatnak a belső jogrendjükre, hogy ezáltal mentesítsék magukat a felelősség alól(69).”

 [67 C-302/97. sz. ügy. 68 C-302/97. sz. ügy, 62. pont, melyet a C-424/97. sz. ügy, 27. pont ismételten alkalmaz; C-118/00. sz.

ügy, 35. punt. 69 C-424/97. sz. ügy, 28. pont.] (EUBGYAK:12 oldal.)

 

6.) A kártérítés mértékéről

 „A kártérítés arányos jellegéről:

Végül a Brasserie du pêcheur és Factortameügyben hozott ítéletében a Bíróság

rámutatott arra is, hogy a közösségi jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott kár megtérítésének arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral, azaz biztosítania         kell a károsult magánszemélyek jogainak hatékony védelmét(73).

 [73 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 82. pont, melyet a C-94/95. és C-95/95. sz. egyesített

ügyek, 48. és 54. pont ismételten alkalmaz; C-373/95. sz. ügy, 36. pont; C-261/95. sz. ügy, 26. pont.”]    (EUBGYAK:13.oldal.)

7.)A kártérítéshez való jog és a közvetlen hatály összefüggése

„A Brasserie du pêcheur / Factortame ítélet – két fontos elv bevezetésének     köszönhetően– rendkívüli módon megerősítette a magánszemélyek rendelkezésére álló azon eszközöket, amelyek segítségével a nemzeti hatóságokat a közösségi jog rendelkezéseinek betartására kényszeríthetik.

 

Mindenekelőtt a Bíróság általánosságban elismerte a közösségi jog megsértése miatti

állami felelősség elvét a teljesítendő pontos feltételek egyidejű megvalósulása esetén,

függetlenül attól, hogy a jogsértést mely állami szerv követte el – ideértve a nemzeti parlamenteket is (14) –, illetve milyen jellegű volt a megsértett közösségi jogszabály, mivel a kártérítéshez való jog „szükségszerű következménye azon közösségi rendelkezések közvetlen hatályának, amelyeknek megsértésével a kárt okozták(15).”

            [14 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 32. pont. 15 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 22. pont].(EUBGYAK:4)

 

8.) Az EK, szerződésen kívüli felelősségi  rendszere és a tagállami felelősség összhangja

 

 

„Ezután a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kártérítéshez való jogosultságot meghatározó feltételek a szóban forgó közösségi jog megsértésének jellegétől függenek.

Az említett ügyek esetében ezen feltételek meghatározásánál a Bíróság két elvre támaszkodott: egyrészt a közösségi jog hatékonyságának elvére – ami nevezetesen a közösségi jog teljes hatékonyságát és a magánszemélyeknek e rendelkezések révén biztosított jogok tényleges védelmét hivatott garantálni –, másrészt pedig a Közösségnek az EK- Szerződés 215. cikke (jelenleg 288. cikke) szerinti, szerződésen kívüli felelősségének rendszere és a tagállami felelősség rendszere közötti összhang elvére. A Bíróság ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy különös indokok híján a két rendszer végrehajtásának feltételei hasonló körülmények között nem

térhetnek el egymástól.”(EUBGYAK 5.oldal.)

 

9.)  Három feltétel: a megsértett jogszabály célja, kellően súlyos jogsértés, okozati összefüggés.

 

 

„A Bíróság, miután emlékeztetett ezen ítélkezési gyakorlat elveire és azokat teljes

mértékben megerősítette, a következő három feltételt határozta meg (16) az állami

felelősség megállapításához hasonló jellegű jogi aktusok esetén:

 

 

– a megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel;

– a jogsértés kellően súlyos;

– fennáll a közvetlen okozati összefüggés a kötelezettség állam általi megsértése és

   a jogsérelmet szenvedett személyek kára között. Meg kell vizsgálni, hogy az

   állítólagos kár kellően közvetlenül ered-e a közösségi jog megsértéséből ahhoz,

   hogy a jogsértést elkövető tagállamnak meg kelljen azt térítenie (17).

 

E feltételeket az egyes típusú helyzeteknek megfelelően alkalmazni kell (18

[16 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 51. pont, melyet a 392/93. sz. ügy, 39–40. pont ismételten

alkalmaz; C-5/94. sz. ügy, 25. pont; C-178/94., C-179/94., C-188/94., C-189/94. és C-190/94. sz.

egyesített ügyek, 21. pont; C-283/94., C-291/94. és C-292/94. sz. egyesített ügyek, 48. pont; C-66/95.

sz. ügy, 32. pont; C-94/95. és C-95/95. sz. egyesített ügyek, 47. pont; C-373/95. sz. ügy, 35. pont; C-

261/95. sz. ügy, 25. pont; C-127/95. sz. ügy, 107. pont; C-319/96. sz. ügy, 25. pont; C-424/97. sz.

ügy, 36. pont; C-131/97. sz. ügy, 52. pont; C-371/97. sz. ügy, 38. pont; C-118/00. sz. ügy, 36. pont; C-

224/01. sz. ügy, 51. pont; C-63/01. sz. ügy, 83. pont; C-212/04. sz. ügy, 112. pont; C-446/04. sz. ügy,

209. pont; C-278/05. sz. ügy, 69. pont; C-470/03. sz. ügy, 78. és 92. pont; C-524/04. sz. ügy, 115.

pont; C-201/05. sz. ügy, 118. pont; C-452/06. sz. ügy, 35. pont; C-445/06. sz. ügy, 20. pont.

17 C-446/04. sz. ügy, 218. pont. 18 C-178/94., C-179/94., C-188/94., C-189/94. és C-190/94. sz. egyesített ügyek, 24. pont,  melyet a C-127/95. sz. ügy, 107. pont ismételten alkalmaz; C-424/97. sz. ügy, 36. pont].

 (EUBGYAK:5. oldal)

Az e pontban foglalt három feltétel teljesülését az alábbiak szerint bizonyítjuk:

1. feltétel: „A megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel”

A választottbíróság második döntésével, majd a tagállami bíróságok, a végső döntést hozó bírósággal bezárólag a közösségi versenyjog alapvető szabályait tartalmazó 1/2003.EK számú, az Európa Tanács által hozott rendelet egyértelmű, mérlegelési lehetőséget számukra nem biztosító előírásait sértették meg.

Nem mérlegelhette a választottbíróság a második eljárása során és nem mérlegelhették a tagállami bíróságok sem, hogy az EK-81.cikk alkalmazásakor figyelembe veszik-e az 1/2003.EK rendelet előírásait. Ez a rendelet  szabályozza ugyanis, hogy az EK-81.cikket  miként kell alkalmazni, alkalmazása során milyen kötelezettség terheli a feleket és az eljáró bíróságokat.   

A bíróságok  további   közösségi  jogot  sértő  döntései  többségében  ebből az elsődlegesen megsértett másodlagos közösségi jogforrás   érvényesülését kizáró eljárásukból fakad.  Így  a  legtöbb  jogsértés  a  Bíróság  ítéleteiben  kialakított  közösségi esetjog  megsértéséből, és abból  eredeztethető, hogy  az állami bíróságok nem ismerték el a közösségi jog elsődleges alkalmazásának feltétlen  kötelezettségét, és ezért különféle jogelméleteket  gyártásával foglalkoztak  és kritikátlanul magukévá tették  az ügy végső kimenetelében érdekelt  választottbírósági és versenyjogi ügyvéd szakértő és köre megalapozatlan jogi álláspontját.

Az 1/2003.EK- rendeletben a magánszemélyeknek biztosított jogok a következők:   

„(5) A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet. Annak a félnek vagy hatóságnak kell bizonyítania a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és 82. cikkének megsértését, amely ezt a jogsértést állítja. A jogsértés megállapításával szemben az azt indokoló tényezőkre hivatkozó vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának kell a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően bizonyítania, hogy az indokoltság feltételei teljesülnek. Ez a rendelet nem érinti sem a bizonyítási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, sem a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon kötelezettségét, hogy az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek, feltéve, hogy e szabályok és kötelezettségek a közösségi jog általános elveivel összeegyeztethetőek.”

A fenti (5) bekezdésből felperes által kiemelve és további kiemelést alkalmazva:

 

„ (5) A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet.”

A   „védelem alapvető jogának” biztosítéka tehát  a bizonyítási teherre vonatkozó előírások betartása, és  a  védelem  e   jogának tiszteletben tartása érdekében   az 1/2003.EK rendelet 37.preambulum bekezdése  kifejezetten hivatkozik az Alapjogi Chartára,mely  szerint  az 1/2003.EK rendeletet  az Alapjogi Charta előírásaira figyelemmel kell alkalmazni.

 

A  Szerződés 81.cikke(1) bekezdésében foglaltak – a tagállamok közötti  verseny- megsértését az ötéves peres eljárás során sem a másik fél, sem a bíróságok meg sem kísérelték bizonyítani, azaz sem a választottbíróság, sem a rendes bíróságok nem követelték meg  az EK-81.cikk(1) bekezdésében foglaltak  bizonyítását  az azt csak „megemlítő”  féltől, és maguk sem tettek semmit a bizonyítási teher előírás szerinti alkalmazásáért.

Ezzel   megtagadták az 1/2003.EK  rendelet  5. preambulum bekezdésében  szabályozott,  a védelem alapvető  jogát  biztosító  bizonyítási teher  alkalmazását, sőt a közösségi jogszabály  előírását sértve       „ megfordították” és  az elsődleges bizonyítási terhet  a  második választottbíróság eljárásra visszamenőlegesen a  felperesre  terhelték, annak ellenére, hogy  a másik fél  sem  állította, hogy   a tagsági jogai mellett a magyar piacon forgalmazást végző  Mirelta tevékenysége  sértené az EK- 81.cikk(1) bekezdését.

Ezzel a „második” választottbíróság önkényesen  túlterjeszkedett  peres ellenfelünk álláspontján, az állami bíróságok pedig  a választottbírósági ítélet  érvényben tartása érdekében  megsértették  az 1/2003.EK.rendeletben  biztosított, a védelemhez való alapvető jogunkat, mert   „ a vád” ellen  csak akkor lehet védekezni, ha  a „vádat” a bizonyítás terhe mellett még az eljárás során a „vádlott” tudomására hozzák.

2.feltétel:  „A jogsértés kellően súlyos”

 

E feltétel teljesülésére, - hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság elmulasztotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Bíróságnál, és a közösségi jogot nyilvánvaló módon,   egyszerű  értelmezhetősége ellenére sértette meg, - felperes keresetében bizonyítékokat tár a Tisztelt Törvényszék elé. A jogsértés kellően súlyos volta kérdésében, mely az állam kártérítési felelősségét  megalapozza  a Törvényszék  az Európai Bizottság esetleges jogsértési eljárásának megindításától, illetőleg a jogsértés Bíróság általi   megállapítását  megelőzően, attól  függetlenül is dönthet.

 

3. feltétel: „Fennáll a közvetlen okozati összefüggés a kötelezettség állam általi megsértése és a jogsérelmet szenvedett személyek kára között. Meg kell vizsgálni, hogy az állítólagos kár kellően közvetlenül ered-e a közösségi jog megsértéséből ahhoz, hogy a jogsértést elkövető tagállamnak meg kelljen azt térítenie(17).”

A közvetlen okozati összefüggést a KÁRTÉRÍTÉS FEJEZET alatt bizonyítjuk.

             10.)  A mérlegelési jogkör  és annak korlátai.

„A Bíróság megjegyezte, hogy a döntő tényező annak megállapításához, hogy egy közösségi jogsértés kellően súlyos-e az, hogy az érintett tagállam vagy a közösségi

intézmény  a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte-e(19).

 

.A Bíróság ennek megítélését kifejezetten a nemzeti joghatóságokra bízza, mivel ezek

„kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek az alapeljárások tényállásának megállapításában (…) és a szóban forgó közösségi jogsértések minősítésében”(20).

 

Mindazonáltal a Bíróság hasznosnak tartotta néhány olyan tényező kiemelését, amelyet a nemzeti joghatóságok figyelembe vehetnek. Így a Bizottság leszögezte, hogy „mindenesetre a közösségi jog megsértése nyilvánvalóan súlyos, ha annak ellenére továbbra is fennáll, hogy a felrótt kötelezettségszegést megállapító ítéletet, vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján ítéletet hoznak, illetve a tárgyban a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatából következik a kérdéses magatartás jogsértő jellege”(21).

 

Annak meghatározásához, hogy a közösségi jognak egy ilyen megsértése kellően súlyos e, a nemzeti bírónak a helyzetet jellemző minden körülményt figyelembe kell vennie(22).

 

E szempontok közé tartoznak azok, amelyeket a Bíróság a Brasserie du Pêcheur és a

Factortame ügy ítéletében határozott meg, nevezetesen: „a megsértett szabály

egyértelműségének és pontosságának fokát, a megsértett szabály által a nemzeti vagy

közösségi hatóságok részére biztosított mérlegelési jogkör terjedelmét, a

kötelezettségszegés vagy a károkozás szándékos vagy gondatlan jellegét, az esetleges

jogi tévedés menthetőségét vagy ennek hiányát, valamint azt a körülményt, hogy egy

közösségi  intézmény magatartása hozzájárulhatott-e a mulasztáshoz vagy a közösségi

joggal  ellentétes nemzeti intézkedések vagy gyakorlat fenntartásához vagy

elfogadásához”(23).

 

           Kiemelten hivatkozunk az alábbiakra:

 

„A mérlegelési jogkör fontos feltételt képez annak megállapításánál, hogy fennáll-e közösségi jog súlyos megsértése. Ezért a Bíróság úgy rendelkezik, hogy„amennyiben

az érintett tagállamot a jogsértés elkövetésekor nem hívták fel arra, hogy válasszon a

jogalkotási eszközök közül, és meglehetősen csekély mérlegelési lehetőséggel

rendelkezett, vagy mérlegelésre egyáltalán nem volt lehetősége, akkor a közösségi jog puszta megsértése is elegendő a kellően súlyos jogsértés megállapításához”(24.)

 

 

A Bizottság kiemeli, hogy „[e mérlegelési lehetőség] meglétét és hatókörét a közösségi jog, és nem a nemzeti jog alapján határozzák meg”(25.)”

 

 

[19 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 55. pont, melyet a C-392/93. sz. ügy 42. pont ismételten

alkalmaz; C-178/94., C-179/94., C-188/94., C-189/94. és C-190/94. sz. egyesített ügyek, 25. pont; C-

283/94., C-291/94. és C-292/94. sz. egyesített ügyek, 50. pont; C-127/95. sz. ügy, 109. pont; C-

140/97. sz. ügy, 50. pont; C-424/97. sz. ügy, 38. pont; C-118/00. sz. ügy, 38. pont; C-446/04. sz. ügy212. pont; C-278/05. sz. ügy, 70. és 82. pont; C-470/03. sz. ügy, 80. pont; C-524/04. sz. ügy, 118.

pont; C-446/04. sz. ügy, 212. pont; C-201/05. sz. ügy, 121. pont; C-452/06. sz. ügy, 37. pont

20 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 58. pont.

21 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 57. pont, melyet a C-118/00. sz. ügy, 44. pont ismételten

alkalmaz; C-224/01. sz. ügy, 57. pont; C-446/04. sz. ügy, 214. pont; C-524/04. sz. ügy, 120. pont; C-

446/04. sz. ügy, 214. pont; C-201/05. sz. ügy, 123. pont.

22 C-424/97. sz. ügy, 43. pont, melyet a C-118/00. sz. ügy, 39. pont ismételten alkalmaz; C-63/01. sz.

ügy, 86. pont; C-224/01. sz. ügy, 54. pont; C-278/05. sz. ügy, 76. pont.

23 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 56. pont, melyet a C-392/93. sz. ügy, 42. pont ismételten

alkalmaz; C-140/97. sz. ügy, 50. pont; C-424/97. sz. ügy, 43. pont; C-118/00. sz. ügy, 39. pont; C-

224/01. sz. ügy, 55. pont; C-446/04. sz. ügy, 213. pont; C-278/05. sz. ügy, 70. és 77. pont; C-524/04.

sz. ügy, 119. pont; C-446/04. sz. ügy, 213. pont; C-201/05. sz. ügy, 122. pont; C-452/06. sz. ügy, 37. pont.

24 C-5/94. sz. ügy 28. pont, melyet a C-178/94., C-179/94., C-188/94., C-189/94. és C-190/94. sz.

egyesített ügyek, 25. pont ismételten alkalmaz; C-127/95. sz. ügy, 109. pont; C-424/97. sz. ügy, 38.

pont; C-118/00. sz. ügy, 38. pont; C-446/01. sz. ügy, 212. pont; C-278/05. sz. ügy, 71. pont; C-470/03.

sz. ügy, 81. pont; C-452/06. sz. ügy, 38. pont. 25 C-424/97. sz. ügy, 40. pont”.] EUBGYAK:5-6.oldal)

 

 

11.)A közösségi jog kellően súlyos megsértését a Bíróság is megállapíthatja

 

Itt ismét utalunk arra, hogy a  Bizottság a C-424/97.sz.ügy 40.pontjára hivatkozva kiemelte, hogy „[e mérlegelési lehetőség] meglétét és hatókörét a közösségi jog, és nem a nemzeti jog alapján határozzák meg”

„Jóllehet a Bíróság a nemzeti bíróságokra ruházza azt a hatáskört, hogy megállapítsák, hogy az állami felelősséggel kapcsolatos feltételek teljesülnek-e vagy sem(28), a Bíróság a British Telecommunications ügyben hozott ítéletében úgy döntött, hogy erről saját maga foglal állást, mivel a megítélése szerint „minden szükséges információ a rendelkezésére áll annak megítéléséhez, hogy a jelen ügy tényei a közösségi jog kellően súlyos megsértésének minősíthetőek-e”(29).A British Telecommunications ügy óta a Bíróság több másik ügyben is úgy döntött, hogy közvetlenül foglal állást és saját maga állapítja meg, hogy egy adott tényállást a közösségi jog kellően súlyos megsértésének kell-e tekinteni, azaz felveti-e a tagállam  felelősségét(30).

 [29 C-392/93. sz. ügy, 41. pont.

30 C-392/93. sz. ügy, 41. pont, melyet a C-283/94., C-291/94. és C-292/94. sz. egyesített ügyek, 49. pont

ismételten alkalmaz; C-319/96. sz. ügy, 26. pont; C-118/00. sz. ügy, 40. pont; C-224/01. sz. ügy, 101. pont.”]

 

 (EUBGYAK:7. oldal. )

 

12.)Az állam felelőssége a végső fokon eljáró bíróság közösségi jogot sértő döntéséért, az előzetes    döntéshozatalra  utalás elmulasztásáért fennálló felelősség

 

„A Köbler ügy(36)során a Bíróság első ízben szembesült azzal a kényes kérdéssel, hogy milyen felelősség terheli a tagállamot akkor, ha a közösségi jog csorbulását az adott tagállam végső fokon eljáró bírósága okozta.

 

 

A Bíróság a tagállam – annak valamennyi szervére kiterjedő – nemzetközi felelősségére hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy e felelősség kiemelt fontosságú a közösségi jogrendben  azért is, mert az valamennyi tagállami szervre, köztük a jogalkotó hatóságra is kiterjed, és a közösségi jog hivatott arra, hogy a magánszemélyek helyzetét közvetlenül szabályozza(37).

 

 

 

 Ezen kívül a Bíróság kiemeli a végső fokon eljáró tagállami bíróságok azon felelősségét is, miszerint biztosítaniuk kell a magánszemélyek érdekeinek védelmét; a Bíróság e tekintetben különösen az EK-Szerződés 234. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik(38).

 

Ennek alapján a Bíróság úgy határozott, hogy egy tagállam abban az esetben is

felelősségre  vonható, ha a közösségi jog megsértése az adott tagállam egyik végső soron eljáró bírósága által hozott ítéletre vezethető vissza.

Ami e felelősség körülményeit illeti, a Bíróság – a bírói tevékenység sajátosságainak elismerésével– úgy ítélte meg, hogy „amennyiben a közösségi jog megsértése egy ilyen határozat miatt következett be, a tagállamot csak abban a kivételes esetben terheli felelősség, ha a bíró nyilvánvalóan nem ismeri kielégítően az alkalmazandó

jogszabályt”(39).

 

A közösségi jog nyilvánvalóan nem kielégítő ismeretének megállapításánál figyelembe veendő körülmények között a Bíróság – a Brasserie du Pêcheur és Factortame ügyben hozott ítéletben említettek mellett – egy új kritériumot is megjelöl:  nevezetesen azt a körülményt, ha az érintett joghatóság nem tesz eleget az EK-Szerződés 234. cikkének harmadik bekezdése szerinti előzetes döntéshozatalra utalási kötelezettségének(40).

 

 [36 C-224/01. sz. ügy. 37 C-224/01. sz. ügy, 32. pont. 38 C-224/01. sz. ügy, 33–35. pont

39 C-224/01. sz. ügy, 53. pont. 40 C-224/01. sz. ügy, 55–56. pont.].

 (EUBGYAK:8 .oldal)

13.)Az állam felelősségét meghatározó feltételek tekintetében a közösségi jog az irányadó

„A Bíróság e tekintetben úgy véli, hogy az állam felelősségének kizárása amiatt, hogy

a közösségi jognak a nemzeti bíróságnak felrótt megsértése az e bíróság által végzett

jogszabály-értelmezési műveletből vagy a tényállási elemek és a bizonyítékok általa

végzett  értékeléséből ered, az állam felelősségét megállapító elv lényegének

kiüresítését    jelentené, és azt eredményezné, hogy a magánszemélyek semmilyen

jogvédelemben    nem részesülhetnek abban az esetben, ha egy végső fokon eljáró

nemzeti bíróság nyilvánvaló hibát követ el az ilyen értelmezési vagy értékelési

művelet  során(46).

 

A Bíróság ezen kívül úgy ítélte meg, hogy ellentétes a közösségi joggal az olyan nemzeti szabályozás is, amely a tagállam felelősségét a bíró szándékos vagy súlyosan

kötelességszegő károkozására korlátozza(47)

Ezzel kapcsolatosan emlékeztet arra, hogy az állam felelősségét meghatározó feltételek tekintetében a közösségi jog az irányadó, és nevezetesen azon feltételekről van szó, amelyek a Köbler-ügyben hozott ítéletből következnek.(48)”

 

 [46 C-173/03. sz. ügy, 36. pont. 47 C-173/03. sz. ügy, 46. pont. 48 C-173/03. sz. ügy, 44. pont.] (EUBGYAK:9. oldal)

14. A kártérítés feltételei nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti jogon alapuló igényeknél( az egyenértékűség elve, a tényleges érvényesülés elve).

„Tehát a nemzeti bíróságnak az egyedi esettől függően kell meghatároznia, hogy az

érintett tagállam felelős-e az felpereseknek a közösségi jog megsértésével okozott

károkért, és amennyiben szükséges, meg kell állapítania a kártérítés összegét(52).

E tekintetben a Bíróság emlékeztetett azon két klasszikus elvre, amelyet a nemzeti

jogszabályok által megállapított feltételeknek tiszteletben kell tartaniuk,

nevezetesen: e feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a

hasonló  jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak  (az egyenértékűség

elve ), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy

túlzottan nehézzé tegyék a kártérítés elérését (a tényleges érvényesülés elve)(53).”

[52 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 58. pont, melyet a C-6/95. sz. ügy, 34. pont ismételten

alkalmaz; C-118/00. sz. ügy, 40. pont; C-63/01. sz. ügy, 87. pont; C-446/04. sz. ügy, 208. és 210.

pont; C-470/03. sz. ügy, 89. pont; C-524/04. sz. ügy, 116. pont; C-446/04. sz. ügy, 210. pont; C-

201/05. sz. ügy, 119. pont; C-452/06. sz. ügy, 36. pont.

53 C-6/90. és C-9/90. sz. egyesített ügyek, 42–43. pont, melyet a C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített

ügyek, 67. pont ismételten alkalmaz; C-5/94. sz. ügy, 31–32. pont; C-373/95. sz. ügy, 37. pont; C-

261/95. sz. ügy, 27. pont; C-127/95. sz. ügy, 112. pont; C-424/97. sz. ügy, 33. pont; C-224/01. sz.

ügy, 58. pont; C-446/04. sz. ügy, 203. es 219. pont; C-470/03. sz. ügy, 89. es 94. pont; C-524/04. sz.

ügy, 123. pont; C-446/04. sz. ügy, 219. pont; C-201/05. sz. ügy, 126. pont; C-445/06. sz. ügy, 31.

pont]

(EUBGYAK:10.oldal

15.A  tényleges kártérítés, az elmaradt haszon  és a közösségi jog kellően súlyos megsértésének összefüggései

 

„A közösségi jog tényleges kártérítést ír elő, és nem teszi lehetővé, hogy a tagállami jogon alapuló bármely további feltétel rendkívül megnehezítse a kártérítéshez vagy egyéb reparációhoz való hozzájutást való hozzájutást(54).

Így a Bíróság elvetette a felelősségről szóló tagállami jogban a kötelességszegés tekintetében meghatározott minden olyan feltétel alkalmazását, amely túlmutat a közösségi jog kellően súlyos megsértésen(55), és úgy ítélte meg, hogy például az elmaradt haszonnak a megtérítendő károk köréből való teljes kizárása nem engedhető meg(56)

.

 [55 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 79. pont, melyet a C-424/97. sz. ügy, 39. pont ismételten

alkalmaz56 C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyek, 87. pont, melyet a C-470/03. sz. ügy, 95. pont ismételten

alkalmaz.”]

(EUBGYAK:10.oldal)

Folytatása következik:

 

   A PER KÁRTÉRÍTÉST MEGALAPOZÓ TÉNYEINEK BIZONYÍTÁSA                                   

                                    ÉS FELPERES  JOGI  ÁLLÁSPONTJA                
Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 7.A közösségijogi jogalap
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat