86.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Mindhárom alperes, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a mellette működő Választottbíróság "üzemeltetője", a KÚRIA és a Magyar Állam  egymást erősítve  kitartóan és vehemensen ellenzik az Európai Bíróság előzetes döntését a Fővárosi Törvényszéken folyó perben.

Vajon miért? (Költői kérdés!)

Mennyivel egyszerűbb volna, ha bíróság felkérné az Európai Bíróságot, hogy értelmezze saját  következetes joggyakorlatát, és foglaljon állást abban  a kérdésben, hogy egy azonos szintű bíróság, a Választottbíróság  egy véglegesen jogerős  döntését jogosult-e egy másik választottbírósági tanács felülvizsgálni és  megváltoztatni, mondjuk haveri alapon? Persze a jogsértők tudják a választ, ezért ellenzik, hogy a Törvényszék feltegye a kérdést az Európai Bíróság részére. Egyszer már megtették, hogy az  Uniós jogban leírtak ellenére a KÚRIA úgy döntött, hogy nem kérte ki az EU  Bíróság előzetes döntését, hogy  közösségi versenyjogot sérthet-e egy kizárólag  Magyarországon foytatott kereskedelem, miközben az Unió versenyjoga csak a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására vonatkozik.Ezért tartozik a Magyar Állam kártérítési felelősséggel.  E témában folyik már 7 éve a mellébeszélés, a csúsztatás és a hazudozás a bíróságokon, tettetik magukat, inkább  hozzá nem értőnek mutatják magukat egyébként értelmes  ügyvédek és bírók. Eddig az volt a tét, hogy a globális cég fizet-e a magyar cégnek kártérítést. Azt "homály fedi" (finoman kifejezve) , hogy miért volt olyan fontos a választottbíróságnak, hogy a globális céget mentesítse a kártérítés fizetése alól. Már addig is nagynak tünt az érdekeltség, amíg csak arról volt szó, hogy a globális cég fizet, ha a magyar cégnek lesz igaza. Eljött az idő, hogy az Alkotmánybíróság haveri végzése után a Magyar Állam fizessen kártérítést  a közösségi jog  -nyilván vele együtt a nemzeti jog- megsértésével okozott kárért. El tudja valaki képzelni, hogy ez a lehetőség mekkora és milyen körű ellenállásba ütközik? El tudja valaki képzelni, hogy a KÚRIA azon vezetői és bírói, és az  AB érintettjei bele tudnak nyugodni, hogy ne nekik legyen igazuk? El tudja valaki azt képzelni, hogy egy magyar bíróság kimondja, hogy a gobális cég helyett a magyar állam köteleles fizetni? Nem véletlenül tolták fel a felelősséget a legfelsőbb szintre -hogy tudjanak hivatkozni az AB haveri döntésére-. Sem a Legfőbb Űgyészség, sem az illetékes miniszter sem mások nem mertek semmit tenni (meg nem is nagyon akartak), mert olyan nagy a bírói függetlenség nálunk, hogy azt tehetnek a bírók,amit akarnak. De ez csak addig lesz így, amíg valamelyik politikai párt nem ismeri fel az ebben rejlő lehetőséget és nem koppint a bírók és főnökeik órrára.

Ha el tudja valaki képzelni,hogy egy bíró szembe mer szállni főnökeivel, akkor nem ismeri a magyar valóságot és nem olvasta a  hatalom arriganciáját ismertető 68, 69 oldalakat.

Már előre tudható, hogy mindent elkövetnek, ha  a törvényszéki bíró megingását tapasztalják. Vagy maga megy "betegállományba" és átoszjták az ügyet, vagy küldik. Ha meg nem jól viselkedik, máshová küldik.

A magyar igazságszolgáltatás  függetlenségét majd az bizonyítja, hogy lesz-e olyan bíró, aki előzetes döntést mer kérni ebben az ügyben az Európai Bíróságtól.

Lássuk most az I.rendű alperes védekezésére adott felperesi választ:

I.rendű alperes (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) II. védekezésére felperesi válaszirat.

 

I/ A Törvényszék kérdéseire adott alperesi válaszokra felperesi jogi nyilatkozat

1/ -

2/  Alperesek egyöntetűen ellenzik a Törvényszék Európai Bírósághoz fordulását.  III. r. alperes arra hivatkozik, hogy mivel elsőfokú eljárásról van szó, a közösségi jog szerint ez nem kötelező, I.r. alperes pedig túl általánosnak és a jelen perrel össze nem függőnek tartja a kérdéseket, mintha nem tudná, hogy egyrészt a kérdések nem kötik a bíróságot, másrészt az Európai Bíróság nem konkrét ügyekben dönt.  Mivel az EURÓPAI BÍRÓSÁG jogosult saját ítéletei értelmezésére, elegendő (lenne) annak a kérdésnek a feltétele is, hogy az alapeljárásokban: a véglegesen jogerőssé vált első választottbírósági eljárást követő második választottbírósági eljárásban és a tagállami bíróságok eljárásában az Eco Swiss ítélet alkalmazása a közösségi jog szerint kötelező volt-e?

 Alperes „A” kérdése:

Felperes úgy ítéli meg, hogy III.rendű alperesnek nagyon elkerülte figyelmét, hogy felperes nem szólt egy szót sem a választottbírósági eljárás nemzetközi jellegéről. Ezt a kérdést a Vbt. egyértelműen rendezi és ennek semmi köze a közösségi versenyjogi szabályokban (például a releváns C-32/11. sz. ügyben) „tisztán belső versenyjogi esetnek” nevezett ténybeli helyzetekhez.

Alperes „B” kérdése:

Az 1/2003.EK rendelet eltérően I. rendű alperes elnevezésétől nem irányelv, hanem másodlagos közösségi jogszabály (az Uniót létrehozó szerződés után közvetlenül következik az Uniós jogok hierarchiájában). Ez az Uniós rendelet nem” büntetőügyekre ad iránymutatást”, mint azt I.r. alperes véli, hanem a közösségi versenyjog 2004. május 1-től kötelezően alkalmazandó alapvető szabályait tartalmazza, benne az I.rendű alperes által védett választottbírósági tanács által tényalap és bizonyítást nélkül alkalmazott EK-81. cikk alkalmazási feltételeit.

Ebben az uniós rendeletben találhatja meg I. rendű alperes azt a bizonyítási terhet, mely a választottbíróságra nézve kötelező lett volna, és ami véletlenül sem abban merül ki, hogy a peres felek mire hivatkoztak levelezésükben.

Felperes nem arra hivatkozik, hogy a fenti EK rendeletet a Választottbíróság önkényesen alkalmazta minden előzmény nélkül, hanem arra, hogy sem a Választottbíróság, sem a tagállami bíróságok nem alkalmazták az 1/2003.EK. rendeletet, mely az EK-81. cikk tényszerűen „kvázi büntető jellegére” hivatkozva tartalmazza a „védelemhez” való jogot.

Alperes „C” kérdése:

 

I.rendű alperesnek a választottbírósági ítéletek véglegességében való meggyőződését támogatjuk, kifejezetten abban az értelmezésben, hogy ez az érvénytelenítési perrel nem támadott ítéletekre vonatkozik. Felperes jogi álláspontja szerint az első választottbírósági ítélet rendelkező részének és indokolásának relevanciája semmilyen értelmezési kitalációkkal nem kérdőjelezhető meg. Felperes figyelemre méltónak tartja, hogy alperes csupán a második választottbírósági döntést kívánja jogi védettségben részesíteni, mely ellen érvénytelenítési eljárás indult, míg az első választottbírósági döntést olyannak tekinti -ezek szerint- amelyik felülvizsgálati eljárás nélkül is érvényteleníthető volt, pedig a felek ebben az esetben igazán tudomásul vették, hogy „a Választottbíróság egyfokú és végleges döntést hoz.” Ezt csupán a második választottbírósági tanács és az LB, majd a KÚRIA nem vette figyelembe ebben a konkrét esetben.

A feltenni javasolt egyik kérdés éppen arra irányul, hogy a második választottbírósági tanács ítélete az Eco Swiss ítélet által nemzeti közrendi kérdéssé emelt közösségi versenyjogi szabályokat I. rendű alperes és a tagállami bíróságok betartották-e.

Alperes „D” kérdése:

Amennyiben I.r. alperes hamis tényállításra hivatkozik, akkor csak el kellett volna olvasnia a keresetet, vagy az első választottbírósági ítéletet, vagy a neki is megküldött utóbbi beadványunkat. Hogy mit kell egy bíróságnak eldöntenie, azt a keresettel érvényesített jog dönti el!  A keresettel elsődlegesen érvényesített jog felperes magyarországi forgalmazási joga volt az első eljárásban, amit a közokirat (az első választottbírósági ítélet) bizonyít.  Az első választottbírósági ítélet a kereset alapján megállapította, hogy a felperes forgalmazási jogát tartalmazó szerződés jogilag érvényes!

Szintén közokirat (a második választottbíróság ítélete) bizonyítja, hogy a második választottbírósági ítélet ugyan annak a felperesi forgalmazási jognak az érvénytelenítésében döntött, mint amelyiket egy előző választottbírósági ítélet érvényesnek nyilvánított!   Nem elegáns jogi álláspont, hogy ennek a kérdésnek az Európai Bíróság általi eldöntése ellen I.rendű alperes tiltakozik, miközben hamis tényállításnak titulálja.

Tehát amennyiben a „hamis” tényállítás kérdését, és a „félrevezető mód” I. rendű alperes által felvetett kérdését megnézzük, akkor a valótlan tartalmú beadvány I. rendű alperes oldalán áll fenn!

 Ezek szerint iratellenes és „hamis” tényállítás az I. rendű alperesnek a következő mondata is:

 „A korábbi választottbírósági eljárás kizárólag az opciós jogra vonatkozott, így semmiképpen sem hozhatott ítéletet a forgalmazási megállapodásra vonatkozóan.”  Mindhárom  alperesre vonatkozóan mutatja álláspontjuk tarthatatlanságát (és a res iudicata megsértését bizonyítja), hogy az első választottbíróság döntését, mely a felperes forgalmazási jogát végleges jogérvénnyel „rögzítette” a legkülönbözőbb valótlan állításokkal próbálják nem létezőnek beállítani.

 

II/ I. rendű alperesnek a kereset jogalapjával kapcsolatos észrevételeire válasz

 

1/ A Tatabányai Törvényszék perbevonását, ítéleti és indokolási tévedéseire e perben történt hivatkozásai (bizonyítékkénti felhasználása) ellenére felperes indokolatlannak tartotta és tartja, melynek indokáról a jelenleg eljáró bíróságot tájékoztatta. A közösségi jog megsértéséért ugyanis csak a végső döntést hozó tagállami bíróság eljárása miatt perelhető a Magyar Állam.

A Tatabányai Törvényszék ítélete a perben bizonyítékként tehát vizsgálható.  I.rendű alperes „kirívó” jogszabálysértéseiről felperes minden keresetében és felülvizsgálati kérelmében „beszélt”, különösen arról, hogy I. rendű alperes Választottbírósága nem a kikötött magyar anyagi jogot alkalmazta, helyette jogellenesen és ráadásul tévesen alkalmazta a közösségi versenyjogot.

Abban a kérdésben, hogy I.rendű alperes a felek által kikötött jogot volt köteles alkalmazni, sem I.rendű alperesnek, sem a rendes bíróságoknak nincs mérlegelési joguk.

Nincs alpereseknek mérlegelési joguk abban a tekintetben sem, hogy az első választottbíróság az ítélete rendelkező részében hozott döntéséhez kapcsolódó releváns ítéleti tényállásban a felperes magyarországi forgalmazási jogát véglegesen jogerősen megállapította és „rögzítette”.

Nincs felpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az EK-81.cikk nemzeti közrendi kérdés.

Nincs felpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az 1/2003.EK rendeletben az EK-81.cikk alkalmazása esetére előírt bizonyítási terhet alkalmazzák-e vagy sem.

Nincs felpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az 1/2003.EK rendelet által az Alapjogi Chartára hivatkozva biztosított védekezéshez való jogot semmisnek tekintsék.

I.rendű alperesnek nincs mérlegelési joga arra nézve, hogy közösségi és nemzeti jogot sértve a közösségi jog fogadatlan prókátoraként arra hivatkozva érvénytelenítsen egy előző véglegesen jogerős  választottbírósági döntést, hogy szerinte a döntés következménye sérti az EK-81.cikk előírásait. ( Ez kiemelten vonatkozik az LB végzésére és a KÚRIÁRA.)

Az Alkotmánybíróságot is beleértve sem a Választottbíróságnak, sem az állami bíróságoknak nincs mérlegelési joguk arra nézve, hogy a közösségi jog közvetlen érvényesülését szándékosan akadályozzák és ennek érdekében az ítélt dolog elvét a hasonló belső ügyektől eltérően jogsértő módon alkalmazzák.

2/ Lehetséges, hogy I.rendű alperesnek a per tárgyához semmi köze nincs, de köze van az alapeljárásban a KAMARA által jóváhagyott Eljárási Szabályzat megsértéséhez. Ugyanis, ha a választottbírók által és a felek által is kötelezően alkalmazandó, általános szerződési feltételnek minősülő (és ennek elfogadása nélkül a választottbírósági eljárást megtagadó) Eljárási Szabályzatot a KAMARA Elnöksége hagyja jóvá (ami a szerződés aláírásával egyező joghatályú), akkor a szerződés egyik oldalán maga KAMARA és a szerződés alkalmazni köteles választottbírók állanak, a másik oldalon pedig a peres felek (egy oldalon). Egy szerződés jóváhagyója (itt: a KAMRA) akkor is felelős a szerződésben foglaltak betartásáért, ha nem ő végezte a tevékenységet, hanem jogszabály másnak tette lehetővé a szolgáltatás elvégzését.

Az, hogy a Kamarától juttatást nem kapnak a választottbírók a kártérítésért fennálló kamarai felelősséget nem érinti (bár a KAMARA kap az eljárási díjból).

Felperes nem abból indul ki, hogy pernyertes volt-e vagy sem, azt azonban kénytelen volt látni és jelezni, hogy milyen módon és milyen személyi körülmények között került sor a második választottbírósági eljárásra és meggyőződése, hogy a közösségi jog és nemzeti jog kirívó megsértésével fosztották meg létalapját jelentő forgalmazási jogától.

Felperes megjegyzi, hogy a kártérítési felelősség semmilyen szerződésszegés esetén sem zárható ki, tehát nem kell a kártérítési felelősség megállapíthatóságához súlyos gondatlanság, bár el lehet rajta gondolkodni, hogy konkrét esetben az Eljárási Szabályzatban előírt bizonyítási kötelezettség megkövetelésének elmaradása, a bizonyítás nélküli jogalkalmazás és az alkalmazandó jogra vonatkozó  választottbírói eljárás a súlyos gondatlanságot, avagy a szándékos károkozást alapozza-e meg. Felperes keresetében azt kívánta bizonyítani, hogy a választottbírók „téves” jogalkalmazása túlmutat még a súlyos gondatlanságon is.

Téves I.r. alperes azon észrevétele, hogy felperes nem támadta volna a Tatabányai Törvényszék ítéletét, hiszen ellene felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a KÚRIÁHOZ.

I.rendű alperes összefoglalójához:

a) A „belső ügy” kritériuma, hogy a nemzeti versenytörvény szerint a kizárólag Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenységre a nemzeti versenytörvényt, tehát a nemzeti anyagi jogot kell alkalmazni, és ezen anyagi jogszabály eljárási szabályait kell alkalmazni, ha magyar bíróság jár el az ügyben. Nem mérlegelhető előírások. Az 1/2003. EK rendelet a közösségi jog oldaláról minősíti „belső ügynek” ezt a helyzetet. Nem mérlegelhető előírás.

b)” Abban a jogvitában” tehát az első választottbírósági eljárásban a keresettel érvényesített jogban döntött a választottbíróság: ez pedig a csúsztatások ellenére a közokiratban hitelesen szerepel, egyértelműen és kimagyarázhatatlanul. Valóban „csak egy” rendelkezését semmisítette meg a szerződésnek az első választottbíróság, de abban a jogvitában nem ”csak arról volt szó”, és nem arról,” hogy egyebekben érvényesnek nevezte a szerződést” hanem arról, hogy felek közötti jogviszonyt minősítve a szerződés jogi érvényességét véglegesen jogerősen megállapította az első választottbírósági döntés.

A II.rendű alperes szerint „csak rögzítette” a szerződés többi pontjának érvényességét azelső választottbírósági döntés, az I.rendű alperes szerint „egyebekben érvényesnek nevezte a szerződést”, ami „csak annyit jelent”(röviden szerinte semmit sem jelent az alperes szerint).

„Ez nem akadályozhatta a második választottbíróságot, hogy egy másik témában a szerződés korábban nem vizsgált rendelkezéseit ne vizsgálja.” írja I. rendű alperes. Arra itt nem tér ki, hogy az a másik „téma” is szintén az első választottbíróság által már vizsgált és a szerződés érvényességét megállapító „téma” volt.

c) I.rendű alperes szerint, mivel az eljárásban már szóba került (felperes szerint az első választottbírósági eljárásban még jobban szóba került) az EK-81. cikk, ezért nem felel meg a valóságnak, hogy második eljárás során meglepetésszerűen hivatkozott volna rá.

Felperes keresetében álláspontját ezzel kapcsolatban részletesen kifejtette és bizonyította. Itt csak arra hivatkozik, hogy ha az Eljárási Szabályzat és a felek megállapodása és ezért a Vbt. Is és a közösségi jog is a magyar anyagi jog alkalmazását kötötte ki, akkor I.rendű alperes nem várhatja el, hogy előzetesen feltételezze felperes a választottbíróság többszörös jogsértését és előre tiltakozzon ellene.

I.rendű alperes ( KAMARA) Alapszabálya (beidézve keresetünk 94.oldalától) egyértelművé teszi, hogy a mellé szervezett Állandó Választottbíróság   tevékenységéért jogi és anyagi felelősséggel tartozik. A Választottbíróság elnökét és tagjait a KAMARA  küldöttgyülése választja meg, illetve veszi fel a névjegyzékbe és  az elnökség  állapítja meg a Választottbíróság eljárási szabályait, alapító okiratát és ügyrendjét, továbbá a választottbírók díjazását. Azon kívül, hogy a választottbíróknak be kell tartaniuk a KAMARA által hozott szabályokat, a választottbíróknak semi szabályozási lehetőségük nincs.

Az is bizonyítja a KAMARA  anyagi felelősségét a Válsztottbírósága tevékenységéért, hogy feltétlen szükségét látta  a Ptk-ba ütköző felelősség kizáró rendelkezésnek a felvételét a Választottbírósági Eljárási Szabályzat 56.§-aként.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 86.Miért ellenzi mindhárom alperes az Európai Bíróság előzetes döntését?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat