85.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Ki tudja megmondani, miért ellenzi a  Magyar Állam  és a KÚRIA képviselője oly vehemensen az Európai Bíróság  előzetes döntését a kártérítési perben?

 

 Mitől félnek? Az igazságtól?  Jogos félelem!

 

A Fővárosi Törvényszék  bíróváltás miatt ("betegség miatti átosztásra tekintettel")  2013. október  15-e helyett  21-én  13 órára tüzte ki a kártérítési per második  tárgyalását, melyben a III.rendű alperes a Magyar Állam.

Egy vicc: A lókupec el akar adni egy vak lovat. A vevőnek gyanussá válik a  ló  viselkedése, ezért kéri,hogy tegyenek egy próbát, hogy jól lát-e a ló.  Oda állítják egy fal elé és egy deszkával nagyott ütnek a farára. A ló  természetesen neki ugrik a falnak. Te kupec, ez a ló vak! Mondja a potenciális  vevő. Nem vak ez, instálom, hanem bátor! Mondja a lókupec.
Mint  várható volt, a hivatalból kötelességszerűen  "arrogáns hatalom  birtokosainak" képviselői egymásnak hátat vetve kiállnak egymás viselt  dolgaiért, legyen az akármilyen mélyen erkölcsileg és/vagy jogilag  egyértelműen elitélhető  cselekedet. A Magyar Állam jogi képviselője is  abban a tévhitben ringatja magát, hogy az ő dolga az Állam  elleni  kártérítési per "megnyerése" és elfelejti, hogy az Állam érdekében  akkor járna el helyesen, ha a magyar bíróságok éreznék, hogy az  Állam  megköveteli az Állam törvényeinek betartását a bíróságoktól is, és az Államnak  nem áll érdekében a bíróságok közösségi jogot és nemzeti jogot sértő   eljárásainak támogatása, különösen nem egy korrupció gyanús választottbírósági  ítélet miatt indult kártérítési perben  a jogsértő eljárás állami védelem  alá helyezése. Felperes törvényes képviselője nem gondolja, hogy a Magyar Állam  képviselője nem érzi, ha esetleg  nem is tudja, hogy mi történt ebben az  ügyben.  A Magyar Állam képviselője valószínűleg szerepet tévesztett, és  abban a hitben végzi munkáját, hogy Ő "csak egy jogtanácsos" pedig  nagyot téved: Ő  most a Magyar Állam, és amit mond vagy leír, az a Magyar  Állam álláspontja. És majd szembesülni fog vele a jogtanácsos hölgy, hogy  ha a Magyar Állam kötelezettséget vállalt a közösségi jog és az  Európai Bíróság esetjogainak alkalmazására és az alkalmazás  megkövetelésére  minden tagállami intézménytől, akkor  Ő neki is az  lenne a kötelezettsége,hogy nem "csípőből" azonosul a jogsértő bíróságokkal,  hanem a Magyar Állam magasabbszintű érdekét nézi és nem az  ezzel  messze  arányban sem álló kártérítési összeget.

 

III.rendű alperes Magyar Állam 2013.szeptember 24-én kelt  előkészítő irata egyes megállapításaira az alábbiakat nyilatkozza felperes.

 

 

Keresetünk I.fejezete (13. oldaltól 24. oldalig) részletesen,  esetjogok tömegével bizonyítja az Európai Bíróság joggyakorlatát.  Ezeket szükségtelennek tartjuk megismételni, mivel e konkrét kártérítési ügyben,  mint választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyben elsődlegesen és alapvetően az ECO  SWISS ítélet megfontolt értelmezésére lenne szükség, ami megítélésünk szerint  azért nem kerülhető meg, mert eddig a választottbírókkal és a globális céggel  szoros kapcsolatban álló ügyvéd értelmezését tette magáévá az LB (KÚRIA) és  kritika nélkül.

  Felperes megalapozott jogi álláspontja szerint ugyanis a  KÚRIA az első választottbírósági ítéletet a közösségi esetjog tiltó rendelkezése  ellenére vizsgálta felül, és ennek keretében a szerződés érvényességére  vonatkozó jogerejét a közösségi esetjogot sértve vonta el, ezért a továbbiakban a második választottbírósági ítéletnek felperes szerint csak  annyiban van jelentősége az ügyben, hogy azt az érvénytelenítési eljárás során  az elsőfokú bíróság törvényesen, és a közösségi esetjogot betartva  érvénytelenítette.

 Az LB (KÚRIA) már ebben a kezdeti stádiumban is súlyosan  sértette a Bíróság joggyakorlatát, és elmulasztotta az előzetes döntéshozatalra  utalást is, amit meg kellett volna tennie mielőtt az első választottbíróság  jogerős ítéletét felülvizsgálta a második választottbírósági ítéletnek az  EK-81.cikk megsértésére hivatkozó ítélete életben tartása érdekében.  A súlyos jogsértés és az előzetes  döntésre utalás KÚRIA általi elmulasztása egyenként is megalapozza  felperes kártérítési igényét a Magyar Állammal szemben.

 III.rendű alperes vélt saját érdekére tekintettel kerülte el az  első választottbírósági ítélet létét és értelmezését beadványában, és  vélt saját érdekére tekintettel ellenzi az előzetes döntéshozatali  eljárásra utalást. A KÚRIA  képviselőjével együtt pontosan tudják, mi a valós közösségi jogi helyzet ebben  az ügyben, különben nem elleneznék az Európai Bíróság előzetes döntését, miközben nem alpereseknek, hanem a felperesnek lenne szüksége  felszámolása elkerülése érdekébe mielőbbi ítéletre.

Hasonló ügyekben azért  nincs kiterjedt joggyakorlata az Európai Bíróságnak, mert a  közösség jogállamaiban viszonylag ritkán (konkrétan: sohasem!) fordult még  elő, hogy egy több éve véglegesen jogerős, törvényes választottbírósági ítéletet  érvénytelenítési eljárás és érvénytelenítési ok nélkül érvénytelenítsen egy  legfelsőbb bírósági fórum kizárólag azért, hogy érvényben tudjon  tartani egy közösségi jogot durván és halmozottan sértő második  választottbírósági ítéletet.

(III. rendű alperesnek érdemes lenne felfigyelni az előző mondat azon  kitételére, mely szerint a „az érvényben tudjon tartani” kifejezés  szándékosságot, és nem téves jogértelmezést  jelent!)

A véglegesen jogerős első választottbírósági döntésnek a jelenlegi felperest  megillető magyarországi forgalmazási jognak az LB (KÚRIA) általi  érvénytelenítése a fentiek ellenére az Európai Unió Bírósága következetes  joggyakorlatába ütközik.

    (III.rendű alperes önkényesen figyelmen  kívül hagyja azt a jogi tényt, hogy a második választottbírósági ítélet  és az azt utólagosan igazolni próbáló KÚRIA, az első véglegesen jogerős  választottbírósági ítéletet közösségi esetjogot sértő módon  érvénytelenítette a felperes forgalmazási joga tekintetében.)

A KÚRIA a vonatkozó  közösségi  esetjog  (Eco Swiss  ítélet)  rendelkező részének 2.pontjába foglalt közösségi esetjoggal  merőben ellentétesen  egyrészt  felülvizsgált egy  előző választottbírósági ítélet által  jogilag érvényesnek  nyilvánított szerződést, másrészt ezt közösségi esetjogot  sértő  eljárását a KÚRIA a véglegesen jogerős választottbírósági  ítélet  érvénytelenítésére irányuló kereset nélkül, és  érvénytelenítési ok nélkül   követte el,   holott sem a  választottbírósági törvény szerint, sem  a  III.rendű alperes által hibásan hivatkozott 1958.évi New York-i Egyezmény  szerint érvénytelenítési ok nem állt fenn az első választottbírósági ítélet  esetében.(Eltérően a második választottbírósági ítélettől, mely több tagállami  és közösségi-jogi, továbbá nemzetközi jogi követelményt is megsértett:  elsősorban egy véglegesen jogerős előző választottbírósági ítélet  forgalmazási jogra vonatkozó döntését vizsgálta felül és semmisítette  meg. Ilyen jogsértő cselekedetre a választottbíróságok százéves  történetében még nem volt példa.)

Eltérően III. rendű alperes álláspontjától, van  olyan közösségi esetjog által megkövetelt jogi helyzet a  közösségi versenyjog választottbíróság általi jogellenes alkalmazása során,  melyre tekintettel a második választottbírósági ítéletet a KÚRIÁNAK  érvénytelenítenie kellett volna. Itt van mindjárt példának az első elsőfokú  ítélet, melyet a KÚRIA arra a  ténybelileg valótlan, ezért kifejezetten és  egyértelműen jogellenes álláspontjára hivatkozva hatálytalanított, hogy az első  választottbírósági ítélet forgalmazási jogra vonatkozó döntése nem volt  „érdemi”, mellesleg ha nem is volt „érdemi”, azért ez a „nem érdemi” döntés  teremtett olyan jogerős helyzetet, melyet egy „másodfokú” választottbíróságnak kellett „helyére tennie”.

Mivel ez valótlan és iratellenes megállapítás, és ezért nem kíván külön  bizonyítást, csak a vonatkozó döntés elolvasását, a KÚRIA  súlyosan  sértette az ECO Swiss ítélet rendelkező része 2. pontjának előírását, jogszerűen  semmiképpen nem érvényteleníthette volna az első elsőfokú ítéletet, mely a  közösségi esetjog és a nemzeti jogerő alkalmazása mellett a nemzeti jognak és a  közösségi jognak megfelelő ítéletet hozott.

Maga a „Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az Európai Bíróságnak az Eco  Swiss China Time Ltd. és a Benetton International NV felek közötti ügyben  hozott, C-126/97. számú ítélete 5. pontjában, illetve a rendelkező rész 2.  pontjában foglaltakra. Ebből megállapítható, hogy például Hollandia Polgári  perrendtartásának 1059. cikke szerint a Választottbíróság  ítélete meghozatalát követően azonnal jogerőssé válik és ezt a rendelkezést a  közösségi jog nem írja felül a rendelkező rész 2. pontjában részletezett  okokból.”

Legf. Bír. Gfv. XI. 30.075/2009.)

Ezzel a KÚRIA elismerte, hogy a jogerős választottbírósági ítéletet a  közösségi jogra hivatkozva még az EK-81.cikk megsértése esetén sem lehet  érvényteleníteni. Vajon mi változott 2009 és 2011 között?

 És mi van akkor, mint a jelenlegi helyzetben, ha felperes  a közösségi versenyjogot tényszerűen nem sértette meg, így az  első választottbíróság jogszerűen járt el, csupán a második választottbírósági  ítélet és maga a KÚRIA sértette meg a közösségi jogot? Ehhez tudni kell azt is,  hogy a második választottbírósági eljárás során és az érvénytelenítési eljárás  során akkor sem lett volna felülvizsgálható az első választottbíróság ítélete,  ha ténylegesen megsértette volna felperes a közösségi versenyjogot, és az első  eljárás során a választottbíróság ezt nem észlelte volna.

A második választottbíróság közösségi jogot sértő ítélete után (amennyiben az  elsőfokú  állami bírósági ítélet nem érvényteleníti a második  választottbíróság ítéletét), a KÚRIA, mint végső döntést hozó tagállami bíróság  kötelezettsége lett volna az első választottbírósági ítélet jogerejére és a  közösségi estjogra hivatkozva a második választottbírósági ítélet  érvénytelenítése.

Fentiektől függetlenül a második választottbírósági ítéletet a  közösségi jog megsértésére hivatkozva akkor is érvénytelenítenie kellett volna a  KÚRÁNAK, ha nincs első választottbírósági ítélet, mely ezt az ügyet és a felek  közötti jogviszonyt véglegesen rendezte. A közösségi versenyjog  alkalmazási szabályait – a bizonyítás terhét, a védelemhez való jogot- és magát  az alkalmazás anyagi jogi szabályait az EK-81.cikk szövege egyértelműen  rendezi.

 És ha a III.rendű alperes szerint a közösségi jog nem kellően súlyos  megsértése az, hogy olyan versenyjogi szabályt alkalmazott a választottbíróság,  illetve hagyott  jóvá  a KÚRIA, mely egy tisztán belső  (magyarországi) ügyre nem, csupán a tagállamok közötti  kereskedelem korlátozását tiltó közösségi előírás megsértésére  alkalmazható, akkor vajon milyen lehet az a „kellően súlyos,  nyilvánvaló jogsértés, melyet az Európai Unió Bírósága  ítélkezési gyakorlata a tagállami felelősség megállapíthatósága körében  megkövetel”. Ezen eltérő álláspont feloldására lenne alkalmas az  előzetes döntés kérése, de ettől úgy látszik alperesek kifejezetten irtóznak,  nem ok nélkül.

Felperes álláspontja szerint a Magyar Állam, mint a tagállamok  közötti szerződés aláírója nem egy közönséges alperes. A Magyar Állam érdekében  az állna, hogy az állam bíróságai mindenkor a tartalmuknak megfelelően  alkalmazzák a közösségi jogot és ne térjenek el annak előírásaitól attól  függően, hogy egy globális cégnek nagyobb a jogon kívüli „érdekérvényesítő  képessége”, mint egy kis magyar cégnek. A Magyar Állam jogi képviselőjének  nemcsak az anyagi hátrányok egyszeri kivédése a feladata, hanem a jogi helyzet  objektív helyzetértékelés is, hogy hasonló ügyek többé ne fordulhassanak elő.   

III.rendű alperes, miközben azzal támasztja alá az előzetes döntéshozatali  eljárást kezdeményező felperesi kérelem ellenzését, hogy elsőfokú eljárásban ez  nem kötelező, és idézi az EUMSZ 267.cikkét, de  e kártérítési keresetet  kiváltó ügyben végső fokon eljárt KÚRIA e tárgykörben elkövetett  mulasztását, mely önmagában is megalapozza felperes kártérítési igényét, azt  egyáltalán nem kifogásolja.

III.rendű alperesnek bizonyára elkerülte szíves figyelmét, hogy az általa  hivatkozott New York-i Egyezmény nem releváns ebben az ügyben,mivel  annak XVI.cikk 2.pontja szerint csak valamely másik Szerződő Állam  területén hozott választottbírósági határozatra vonatkozik  (a  Magyar Állam kizárási rendelkezése),továbbá a 12/1962.(X.31) IM  rendelet 1.§. a) pontja is kizárja, hogy  a Magyar Köztársaság   területén hozott  választottbírósági határozatra alkalmazható legyen ez az  Egyezmény.. Amennyiben releváns lenne az Egyezmény, akkor éppenséggel a második  választottbírósági ítéletet, és nem az első ítéletet érintené, ugyanis a második  választottbírósági ítélet az Eco Swiss ítélet szerint kimeríti a közrendet sértő  feltételeket, az első választottbírósági ítélet ellen pedig nem indult  érvénytelenítési eljárás, annak jogerejét részlegesen, a nemzeti jogszabályokat  és több közösségi esetjogot sértve vonta meg az LB (KÚRIA).

A New York-i Egyezmény  alkalmazhatatlanságával szemben    viszont  ténykérdés, hogy az UNCITRAL Mintatörvény megengedi az  érvénytelenítést a közrendi kifogásra való hivatkozással, mely csak a második  választottbírósági ítélet esetében áll fenn.

 

Az Eco Swiss-döntés alapján az uniós versenyszabályok közvetlenül a  tagállamok

közrendjének részét képezik, , így a második választottbíróság ítéletét   közrendet sértő  eljárása miatt

érvénytelenítenie kellett volna a Kúriának..

 

Ismételten utalunk az Eco Swiss ítéletre, melyet a Tisztelt Törvényszék és  alperesek, köztük III.rendü alperes fokozott figyelmébe ajánlunk, mert  az Európai Bíróság következetesen hivatkozik erre a választottbírósági  eljárásokat és a közösségi versenyjogot, valamint a res iudicata kérdését  generálisan rendező ítéletére.

Többek között a C-234/04.sz.ügy 23. pontjában is egyértelműen rögzíti, hogy  „Következésképpen, továbbra is a Bíróság szerint, a közösségi jog nem írja  elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a határozatokat jogerőre emelő belső  eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné a szóban  forgó határozat által megvalósított közösségi jogi jogsértés  orvosolását.(8).

Pedig a második választottbírósági ítélet jogszerűségét (a jogerő megtörését)  az LB (KÚRIA) és az AB is azzal a közösségi esetjogot sértő kifogással próbálta  indokolni, hogy az első választottbírósági eljárásban nem vizsgálták az  EK-81.cikk megsértését, holott ha ez így történt volna is, akkor sem törhették  volna meg az első választottbíróság jogerejét a közösségi versenyjogra  hivatkozva.

A fenti  ügy (8) jelű lábjegyzete egyértelműen rögzíti a következőket:  „Lásd, mégpedig egy válaszottbírósági határozat vonatkozásában, a fent  hivatkozott Eco Swiss ügyben hozott ítélet 48.pontját: „A közösségi jog alapján nem kell eltekinteni a nemzeti eljárási  szabályok alkalmazásától, amelyek értelmében a jogerős határozat  jellegzetességeit mutató átmeneti választottbírósági határozat, amelyet nem  támadtak meg semmisségre történő hivatkozással a törvényben előírt határidőn  belül, res iudicata erőre emelkedik, és  nem kérdőjelezhető meg akkor sem,  ha  az szükséges  a semmisség indokával a későbbi választottbírósági  határozat ellen irányuló eljárás keretén belül annak vizsgálatához, hogy egy  szerződés, melynek jogi érvényességét az átmeneti választottbírósági határozat  állapította meg, semmis-e, mivel a Szerződés 85. (a perbeli  időszakban 81.) cikkébe ütközik.”

Tehát III.rendű alperes felperes jogi álláspontja szerint nem  tekinthet el a kártérítési per alapjául szolgáló peres ügy történeti  előzményétől és nem kezdheti el védekezését a második választottbíróság  ítéletétől, bár jogi eredményét tekintve nem lehet eltérő megállapításra jutni:  mert az EK-81.cikk második választottbírósági alkalmazása az első  választottbírósági ítéletet figyelmen kívül hagyva is közösségi (és nemzeti)  jogot sértett.

 

Felperes keresete 11. oldalán csupán arra az esetre hivatkozik a  jogharmonizáció elmulasztására, ha II. rendű alperes arra  hivatkozna jelen perben, hogy ezért nem követelte meg és nem végezte el az  érvénytelenítési eljárással támadott második  választottbírósági ítélet  teljes körű felülvizsgálatát az EK-81.cikk alkalmazása körében, mert ezt a  nemzeti jog nem tette lehetővé. Határozott jogi álláspontunk szerint az első  választottbírósági ítéletet ( a komplex döntést) sem a második  választottbírósági eljárásban, sem az állami bírósági eljárásban nem  vizsgálhatták volna felül semmilyen indokkal, viszont a második  választottbírósági ítéletnek a közösségi versenyjogot alkalmazó  részét  teljes körűen kötelesek lettel volna az állami bíróságok felülvizsgálni a  közösségi esetjog konkrét előírása szerint, mivel az EK-81. cikk alkalmazása  közrendi kérdés és ebben az esetben az ECO Swiss ítélet kötelezően előírja a  választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálatát. Keresetünk a  jogharmonizációs álláspontunkra hivatkozás indokát szintén tartalmazza a 11.  oldalon.

Ami pedig III.rendű alperesnek a jogbiztonságra történő utalását illeti, arra  nézve felperes azt kéri, hogy az első választottbíróság ítéletét ennek  szellemében és valós tartalma szerint szíveskedjék értelmezni.

 

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/142/84miert-ellenzi-a-magyar-allam-az#ixzz2gbTK3a6O

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 85.Miért ellenzi az Állam és a KÚRIA képviselője oly vehemensen az Európai Bíróság elé vitelt?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat