Korrupció az igazsászolgáltatásban

 

"1.5.Összegezés"   (előlegezett részlet):

 

"Álláspontunk szerint a Választottbíróság azzal, hogy tulajdonképpen nem folytatott le bizonyítási eljárást, olyan nagy mértékben tette hiányossá saját eljárását az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazása körében, hogy az alapján megalapozott ítéletet nem hozhatott.[17]"

Ezt a keresetet,melyet  a magát  a magyar jogban  nem létező "felülvizsgálati"  választottbírósággá kinevező  professzori eljárótanács ítélete  ellen nyújtottunk be a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon azért tesszük közzé, hogy nyilvánvalóvá váljon az olvasó, a drukkerek és az ellendrukkerek számára: szándékos jogsértés történt, melyet az elsőként eljárt állami (rendes) bíróság  ( a Biró)  jó érzékkel felismert, és a nemzeti,valamint a közösségi jog szerint járt el.

Példaértékűnek  tekinthette volna az LB   egy megyei bíróság  alapos ítéletét, és erre lehetett volna a nemzeti versenyjog, a közösségi versenyjog és a választottbíróságok  versenyjoggal kapcsolatos döntéseivel kapcsolatos normális  LB elvi  állásfoglalást kiadni. E helyett egy zürzavaros helyzetet hozott létre az LB öttaggú tanácsa:normális megközelítéssel  jogszabályi alapokon  védhetetlen, "egyedi", névre szóló, szándékosan hamis végzést és ítéletet hozott.

 

Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

2800 Tatabánya, Komáromi út 4.

 

 

Tisztelt Megyei Bíróság!

 

Alulírott MIRELTA HŰTŐTECHNIKA HOLDING Kft. (székhely: H-2890 Tata, Szomódi u. 4.; Cg. 11-09-005452) felperes – az 1. sz. mellékletként csatolt ügyvédi meghatalmazás alapján igazolt jogi képviselőjén keresztül –az A-HEAT Allied Heat Exchange Technology AG (székhely: D-80339 München, Ganghoferstraße 31.) alperes ellen az alábbi

 

keresetet

 

terjesztjük elő:

 

Kérjük a t. Bíróságot, hogy a 2009. november 6-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó Választottbíróság („Választottbíróság”) által VB/08279 számon meghozott választottbírósági ítéletet a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény („Vbt.”) 55. §-a alapján az alábbi rendelkezések tekintetében érvénytelenítse:

 

• A GÜNTNER-TATA Hűtőtechnika Kft. társasági szerződése 4.2.1 és 13a.1. pontjainak semmissé nyilvánítása;
• Alperesi viszontkereset (kártérítési igény) elutasítása; illetve
• Viszontkereseti választottbírósági díj alperes általi viselése.

Elsősorban a választottbírósági ítélet fentiek szerinti érvénytelenítését a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozással kérjük, hogy a Választottbíróságnak az EK-81. cikke alapján hozott megalapozatlan ítélete a magyar közrendbe ütközik.

 

Másodsorban a választottbírósági ítélet fentiek szerinti érvénytelenítését a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján arra hivatkozással kérjük, hogy felperesnek nem volt lehetősége a választottbírósági eljárásban a Güntner-Tata Kft. társasági szerződése rendelkezéseinek semmisségére vonatkozó ténybeli és jogi érveit előadni, ekként pedig felperes ügyét nem volt képes előterjeszteni. Ezzel sérültek felperes alkotmányos jogai.

 

Kérjük a t. Bíróságot, hogy alperest kötelezze továbbá a jelen peres eljárásban felmerülő perköltségek viselésére. A perköltségek keretében ügyvédi munkadíjra a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a alapján tartunk igényt alperessel szemben (a pertárgyérték alapul vételével). Ezúton nyilatkozom, hogy a jogi képviselő ÁFA fizetésére köteles.

 

Ezúton nyilatkozunk, hogy a választottbírósági ítéletet 2009. november 17-én vettük át.

 

A t. Bíróság illetékességét a Vbt. 52. §-ában lefektetett vagylagos szabály alapján, a választottbírósági eljárás a jogvitához vezető szerződés (Güntner-Tata Hűtőtechnika Kft. társasági szerződése) megkötésének helye (Tata, Magyarország) figyelembe vételével állapítottuk meg.

 

A pertárgyértéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 40. § (3) bekezdése értelmében a választottbírósági eljárásban előterjesztett viszontkereseti kártérítési követelés alapján 477.010.517,- Ft összegben jelölöm meg.

 

A jelen peres eljárás illetékét, 900.000,- Ft összeget lerójuk. Az illeték összegét az Itv.42. § (1) bekezdés a) pontja alapján határoztuk meg a pertárgyérték figyelembe vételével.

 

Az EK-Szerződés 234. cikke és a magyar polgári perrendtartás 155/A. § alapján kérjük az alábbi kérdéseket feltenni az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalra:

 

1. Értelmezhető e a Bíróság      állandó joggyakorlata, különösen a C-125/04. sz. ítélet (Guy Denuit és      Betty Cordenier kontra Transorient - Mosaïque Voyages et Culture SA)      11-17. pontjai; a C-126/97. sz. ítélet (Eco Swiss China Time Ltd. kontra      Benetton International NV) 34. pontja; illetve a C-102/81. sz. ítélet (Nordsee      Deutsche Hochseefischerei GmbH kontra Reederei Mond Hochseefischerei      Nordstern AG und Co. KG és Reederei Friedrich Busse Hochseefischerei      Nordstern AG und Co.) 10-13. pontjai, miszerint egy tagállami választottbíróság      az EK-Szerződés 234. cikke (korábban 177. cikke) vonatkozásában nem      minősül tagállami bíróságnak kiterjesztően akként, hogy az ilyen tagállami      választottbíróság az 1/2003/EK tanácsi rendelet 6. cikke és ahhoz      kapcsolódó közösségi jogforrások alapján sem minősül tagállami bíróságnak,      azaz egy ilyen tagállami választottbíróság nem alkalmazhatja közvetlenül      az EK-Szerződés 81., illetve 82. cikkét?

 

2. Amennyiben a tagállami      választottbíróság az 1. kérdésre adott válasz szerint nemzeti bíróságnak      minősül, biztosítandó-e a közösségi jogszabályok (különösen a versenyjogi      klauzulák) egységes értelmezésének és alkalmazásának követelménye akként,      hogy a választottbírósági ítélet megsemmisítendő, amennyiben a      választottbíróság az EK-Szerződés 81. cikkét úgy alkalmazta, hogy a      kapcsolódó közösségi jogforrásokban foglalt garanciális rendelkezéseket az      ítélet meghozatalakor nem tartotta be, többek között az EK-Szerződés 81.      cikk (3) bekezdése alkalmazhatóságának feltételeit sem vizsgálta és a      (közvetlen hatállyal bíró) 1/2003/EK tanácsi rendelet 2. cikkében      meghatározott bizonyítási teher szabályait figyelmen kívül hagyta?

 

3. A Bíróság a C-126/97. sz. ítéletében a      következőképpen foglalt állást:

 

„1. Amennyiben egy nemzeti bíróságnak a belső eljárási szabályok szerint helyt kell adnia egy választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megszegésére alapoztak, akkor a nemzeti bíróságnak abban az eseten is helyt kell adnia egy ilyen kérelemnek, ha az a Szerződés 85. cikkében elrendelt tilalom megszegésén alapul.” (A Római Szerződés 85. cikke az EK-Szerződés jelenlegi 81. cikkével azonos)

 

„39. […] a jelen ítélet 36. pontjában említett okok miatt a Szerződés 85. cikkét úgy lehet tekinteni, mint egy közrendre vonatkozó rendelkezést a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-i New York-i egyezmény értelmében.”

 

Értelmezhető-e a Bíróság fentiekben kifejtett álláspontja akként, hogy megvalósul a fentiekben rögzített közrendi klauzula sérelme akkor is, ha a tagállami Választottbíróság az EK-Szerződés 81. cikk (1)-(2) bekezdéseinek alkalmazásával egy olyan megállapodás semmisségét állapította meg, amely a vonatkozó és irányadó közösségi jogszabályok helyes alkalmazása mellett és a tényleges tényállás szerint sem minősül az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése szerinti tiltott megállapodásnak? Ilyen esetben is helyt kell-e adnia a nemzeti bíróságnak egy választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megszegésére alapoztak?

 

4. A Bíróság a C-126/97. sz. ítéletében a      következőket állapította meg:

 

„1. […] a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”

 

„32. Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”

 

Amennyiben a fenti 3. kérdésre adott válasz igenlő, a Bíróság hivatkozott állásfoglalása értelmezhető-e akként, hogy a nemzeti bíróság, amennyiben a versenyjogi közösségi kérdések vizsgálatát követően arra a Választottbíróságétól eltérő álláspontra jut, hogy az EK-Szerződés 81. cikk (1)-(2) bekezdése alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, helyt kell adnia az előzőekben ismertetett feltételek mellett annak a választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megszegésére alapoztak?

 

I. ELŐZMÉNYEK

 

A választottbírósági ítélet érvénytelenségének megállapítását kérjük közrendbe ütközés címén két okból is (ld. lent II. A) fejezet 1. és 2. pontok), továbbá azért, mert a Választottbíróság nem adott lehetőséget arra, hogy ügyünket előadjuk (ld. II. B) fejezet). Az ügy megértéséhez szükséges az eddigi előzmények kifejtése is (ld. I. fejezet).

 

1. Felek közötti megállapodások (általában)

 

Alperes jogelődje a Hans Güntner GmbH 1990. február 15-én szindikátusi szerződést között a felperes jogelődjével, a Tata Hűtőtechnika Ipari Kisszövetkezettel magyar társasági jog szerint működő korlátolt felelősségű társaság alapításáról (továbbiakban: szindikátusi szerződés), valamint a Tatán gyártott termékek értékesítésével kapcsolatosan.

 

Alperes és felperes jogelődjei ezt követően megalapították a GÜNTNER TATA Hűtőtechnika Kft. („Güntner-Tata”) társaságot (Cg.11-09-000412) (2. sz. melléklet: cégmásolat). E társaság tevékenységi köre hőátviteli és hűtőipari alkatrészek és ipari klímaberendezések gyártása volt, illetve jelenleg is az. A Güntner-Tata társasági szerződése több módosításon ment keresztül, így a jelenlegi felperes a Tata Hűtőipari Ipari Kisszövetkezet jogutódjává vált, illetve 2002 elején, Hans Güntner GmbH a társaságban meglévő üzletrészét a jelenlegi alperesre ruházta át.

 

1.1.        Szindikátusi szerződés

 

Az 1990. február 15-én megkötött szindikátus szerződés 4. pontjában felek rögzítették, hogy a termékeket kizárólagosan alperes és felperes forgalmazza, majd meghatározták e forgalmazási jog egymás között felosztását, oly módon, hogy alperes jogelődje főként a „nyugati piacon”, felperes pedig főként a „KGST-piachoz tartozó országokban” forgalmaz. A másik fél forgalmazási területén történő értékesítéshez a forgalmazási terület jogosultjával való egyeztetés volt szükséges. Megjegyezzük, hogy Mirelta jogelődje a közös vállalat létrehozása előtt Magyarországon és a KGST államokban azonos célú hűtőtechnikai berendezéseket forgalmazott, mint gyártó igen jelentős mennyiségben.

 

 

1.2.        Szindikátus szerződés módosítása (2001)

 

Felek a szindikátus szerződésben a termékek forgalmazására vonatkozó megállapodásukat 2001. február 9-én módosították. A 4.2 módosítása révén felperes jogosult volt a termékek következő országokban történő forgalmazására: Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Észtország, Lettország, Litvánia. Alperes pedig jogosult a fennmaradó területeken a termékek forgalmazására.

 

 

1.3.        Üzletrész-adásvételi szerződés és tagi megállapodás (2003)

 

2003. szeptember 15-én felek adásvételi szerződést és tagi megállapodást kötöttek egymással (3. sz. melléklet). E megállapodás értelmében (és hivatkozva a Güntner-Tata 2003. május 29-én kelt társasági szerződésére) felperes tulajdonosa a Güntner-Tata termékek kizárólagos forgalmazási jogának Szerbia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Románia tekintetében (ún. forgalmazási jog). Eladót illeti továbbá a Magyarországra vonatkozó forgalmazási jog, amely ezen adásvételi szerződés hatályba lépését követően is Eladónál marad (ún. magyarországi forgalmazási jog).

A szerződés 2. pontja rögzíti, hogy a szándékolt tranzakció célja a 130.020.000,- Ft névértékű üzletrész, továbbá az ún. forgalmazási jog eladása és átruházása alperesre. Ezt követően a üzletrész eladásához felperes üzletrésze 3 részre kerül felosztásra. E szerződés preambuluma és a 2. pont rendelkezési értelmében megállapítható tehát, hogy a „szándékolt tranzakció” nem terjedt ki az ún. magyarországi forgalmazási jogra. Ezt erősíti meg a szerződés 4. pontja, miszerint a „Magyarországra vonatkozó forgalmazási jog továbbra is Eladó tulajdonát képezi”. Az 5. pont 5. bekezdésében alperes kifejezett kötelezettséget vállalt arra, hogy „ameddig a magyar forgalmazási jog az Eladónál van, továbbá ameddig ez a jog terjed, azzal a Magyar Köztársaság területén közvetlenül és közvetett módon sem kel versenyre. ”

 

Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint a szerződés tárgya volt továbbá bizonyos forgalmazási jog. Definíciószerűen elhatárolásra került ugyanakkor már ebben a dokumentumban is a „forgalmazási jog”, illetve a „magyarországi forgalmazási jog” (ld. a szerződés 1. pontjának – Preambulum – definícióit). A Mireltát illető magyarországi forgalmazási jog nem volt tárgya a megállapodásnak, az a 4. pont értelmében az továbbra is Mireltánál maradt.

 

 

1.4.        Güntner-Tata társasági szerződése (2003)

 

A Güntner-Tata Kft. társasági szerződés szintén tartalmaz rendelkezéseket a kizárólagos forgalmazási jogra vonatkozóan. Meg kell itt jegyezni, hogy a Güntner-Tata Kft. társasági szerződése a Mirelta magyarországi forgalmazási jogát 1990-től folyamatosan tartalmazta. A fenti adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg elfogadott, 2003. október 1-jén illetve 2004. január 2-jén hatályba lépő társasági szerződések (4. a) és b) sz. melléklet) vonatkozó, mindkét változatban azonos rendelkezései az alábbiak:

 

 

1.4.1.    2003. október 1-jétől hatályos szöveg:

 

„4.2        Termékek értékesítése

4.2.1      A társaság termékeit a 13.a. 1. pont keretei között Magyarországon kizárólag a Mirelta Hűtőtechnika értékesítheti.

4.2.2      A társaság termékeit Szerbia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Románia tekintetében 2006. november 30-áig kizárólag a Mirelta Hűtőtechnika értékesítheti.

4.2.3      A társaság termékeit egyéb esetekben kizárólag az A-HEAT AG értékesítheti, amely jogosult e jogát harmadik személyeknek átengedni.

 

13a.       Mirelta Kft. jogai

13a. 1    Mirelta jogosult a társaság jelenleg gyártott termékeit 2006. november 30-áig Szerbia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Románia területén, valamint Magyarország területén határozatlan ideig kizárólagosan értékesíteni.

13a. 2    E forgalmazási jog keretében Mirelta 13a. 1. alapján jogosult a magyarországi forgalmazási terület vevőinek a társaságtól való közvetlen vásárlást biztosítani. A vevő vételára és a Mirelta vételára közötti különbözet Mirelta javára jóváírásra kerül.

13a. 3    Mirelta 65% továbbértékesítési kedvezményre jogosult a mindenkor érvényes bruttó eladási árból és egyedi berendezések árából. Mirelta jogosult a Güntner értékesítési szervezeteivel szemben alkalmazott feltételekkel (fizetési határidő, szavatosság, szállítási határidő) azonos feltételekkel vásárolni.

13a.4     […]

13a. 5    Jelen rendelkezések kizárólag Mirelta beleegyezésével módosíthatóak.”

1. Forgalmazási jog akadályozása, vitatása

 

Felek a fent hivatkozott adásvételi szerződésben a 100.000,- Ft névértékű üzletrész (amely a társaság törzstőkéjének 0,02 %-ának felel meg) vonatkozásában alperes javára 5 évre szóló vételi jogot alapítottak, amely alapján az jogosult volt 2007. június 16-át követően a felperes maradék-üzletrészét névértéken megvásárolni. Felperes e vételi jogát 2007. júniusában gyakorolta.

 

Az opció gyakorlását követően az A-Heat utasítására a Mirelta és a Güntner-Tata Kft. között mindenfajta addigi kereskedelmi együttműködés beszüntetésre került (a peres felek közötti már idézett társasági szerződéses rendelkezések, illetve egyéb szindikátusi és polgári jogi megállapodások ellenére). Mirelta számára ezzel a magyarországi piac kiszolgálása lehetetlenné vált, kereskedelmi kapcsolatai egyik napról a másikra megszűntek.

 

1. Első választottbírósági eljárás (VB-07129 sz.) – vételi jog semmiségének, egyben Magyarországi forgalmazási jog fennállásának megállapítása

 

A Választottbíróság előtt lefolytatott, befejezett VB-07129 sz. eljárás keretében a Választottbíróság 2008. október 6-án meghozott ítéletében (5. sz. melléklet: 2008-as választottbírósági ítélet hiteles másolata és annak szakfordítása) az adásvételi szerződésben szabályozott opciós megállapodást a Ptk. 375. § (4) bekezdése és a 374. § (2) bekezdése értelmében semmisnek minősítette. Ezen túlmenően az akkori felperes (Mirelta) keresetét elutasította. Ítéletében (34. oldal) a Választottbíróság egyébként megállapította, hogy az adásvételi szerződés egyéb pontjaiban érvényes.

Kiemelendő, hogy a jelen eljárás alperese által a VB-07129 sz. eljárásban felhozott érvet, miszerint a Magyarországi forgalmazási jog EU-s versenytilalmi megállapodásba ütközne és ezért semmis lenne, a Választottbíróság megvizsgálta, de nem fogadta el.

 

Az ítélet jogerősen visszaállította a peres felek közötti eredeti állapotot, amely szerint a Mirelta továbbra is tagja a Güntner-Tata Kft. társaságnak, és így – az ítélet szerint – a Mireltát a jelen eljárás alperese által sem vitatottan magyarországi forgalmazási jog illeti meg. Hangsúlyozandó tehát, hogy a Mirelta kizárólagos forgalmazási jogának fennállását a Választottbíróság jogerősen megállapította.

 

Az A-Heat a jogerős ítéletet azóta sem hajtotta végre, azaz felperes forgalmazási jogát továbbra is akadályoztatja a Güntner-Tata Kft. megfelelő utasításával, illetve a megfelelő intézkedések megtételének elmulasztásával.

 

1. Második választottbírósági eljárás (Vb/08279 sz) – forgalmazási jog semmisségének megállapítása EU-s kartelltilalomba ütközés miatt

 

2008. november 4-ei levelében az A-Heat felhívta a Mireltát, hogy az adásvételi szerződés 11. pont 2. bekezdésének[1] eleget téve teljesítse kötelezettségét, és kössön vele érvényes vételi jogról szóló megállapodást. Ezen vételi jogról szóló megállapodás tervezetét az A-Heat a leveléhez csatolta. A-Heat abból indult ki, hogy a felek akarata arra irányult, hogy A-Heat részére biztosítsák a Mirelta maradék-üzletrészének névértéken történő megszerzését. 2008. november 6-ai levelében Mirelta az A-Heat felszólítását visszautasította. A megszabott határidő leteltét követően az A-Heat 2008. december 15-én keresetet nyújtott be a fenti választottbíróságnál.

                                                                                          

Keresetében az alábbi kérelmeket terjesztette elő:

-       Mirelta kötelezése arra, hogy 2008. november 4-én kelt, vételi jogról szóló megállapodás megkötésére tett ajánlatát fogadja el;

-       Másodlagosan a Választottbíróság ítéletével pótolja a Mirelta elfogadó nyilatkozatát;

-       Kisegítő jelleggel a Választottbíróság maga hozza létre peres felek között a vételi jogra vonatkozó új megállapodást.

 

Ez a kereset tartalmát tekintve az előző jogerős választottbírósági ítélettel szembeni fellebbezésként, illetve perújításként fogható fel, mivel a korábbi döntést felül kívánta írni.

2009. április 30-án kelt viszontkeresetében a Mirelta kérte A-Heat kötelezését:

-       kártérítés címén 474.010.517,- Ft tőke és járulékai megfizetésére;

-       a peres felek közötti polgári jogi (szindikátusi) megállapodások teljeskörű betartására, és harmadik személyekkel való betartatására;

-       Kiemelten arra, hogy a Mirelta kizárólagos magyarországi forgalmazási jogát a Güntner-Tata Kft. termékekeire vonatkozóan az A-Heat ismerje el, és hogy a Güntner-Tata Kft-t utasítsa arra, hogy a Mireltát a korábbi 17 évben meglevő üzleti gyakorlattal összhangban szolgálja ki.

 

A Választottbíróság a keresetet, illetve a viszonkeresetet az alábbiak szerint befogadta és a választottbírósági eljárást Vb/08279 sz. alatt lefolytatta:

 

A kereset az adásvételi szerződésen alapul, amelyben a felek egyértelmű választottbírósági kikötést tettek. Az adásvételi szerződés 10. pontjának 2. bekezdésében szereplő választottbírósági kikötés szövege az alábbi:

 

„Bármely vita eldöntésére, amely a jelen Megállapodásból vagy azzal összefüggésben, annak megszegésével, érvényességével, vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a Felek alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság, Budapest saját Eljárási Szabályzata szerint jár el. Az eljáró választottbírák száma három. Az eljárás során alkalmazandó jog a magyar jog. Az eljárás során a német nyelvet kell alkalmazni.”

 

A viszontkeresetre vonatkozóan a választottbíróság hatáskörének megállapításához az adásvételi szerződésben szereplő, fent idézett választottbírósági szerződést, valamint a társasági szerződés 2003. október 1-jétől hatályos változatának 14.4 pontban szereplő, ezzel egybecsengő választottbírósági szerződését kellett figyelembe venni.

 

A választottbírósági szerződés alapján a jogvitára a magyar jog alkalmazandó.

 

A Választottbíróság az eljárás semmilyen szakaszában nem jelezte, hogy az EK-szerződés 81. cikkét alkalmazni kívánja. Így érdemi védekezésünket e körben nem adhattuk elő. (A korábbi válaszottbírósági eljárásban jelezték, hogy a vételi jog semmiségét vizsgálják, illetve kívánják megállapítani és lehetőséget adtak mindkét félnek, hogy kifejthessék vonatkozó álláspontjaikat.)

 

A Választottbíróság 2009. november 6-i keltezéssel meghozta ítéletét (6. sz. melléklet: 2009-es választottbírósági ítélet hiteles másolata és annak szakfordítása). Az ítélet szerint:

 

„A társasági szerződés 2003. október 1-i változatának 4.2.1 és 13a.1. pontjaiban foglalt rendelkezések a felek közötti forgalmazási jogokat eredetileg területi és időbeli szempontok alapján, az adásvételi szerződéssel (beleértve a felperes vételi jogát is) összhangban kívánták szabályozni. A piac konkrétan meghatározott időre vonatkozó felosztása, mint ahogyan azt a társasági szerződés eredetileg rendezte, összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival és nem lenne tiltott. Így lenne ez különösen az ún. post sale non competition clause (eladás utáni versenytilalmi megállapodás) vagy egy járulékos (kiegészítő-) megállapodás esetén, mint ahogyan azt eredetileg a társasági szerződés rendezte is. Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által azonban az alperes javára biztosított magyarországi forgalmazási területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált. Ez az EK-szerződés 81. § 1. cikkely 1. bekezdése alapján teljes mértékben tilos. […] Az EK-szerződés 81. § 2. bekezdés értelmében az 1. bekezdésben tiltott megállapodások semmisek. Erre hivatkozással a választottbíróság alperesnek a társasági szerződés 4.2.1 és 13a. 1. pontjaiban található jogosultságait, miszerint a Güntner-Tata Kft. termékeit Magyarországon határozatlan ideig kizárólagosan forgalmazhatja, semmisnek minősítette.”

 

Továbbá:

„A társasági szerződés 4.2.1 és 13.a. 1. rendelkezései semmissé nyilvánítása folytán a felperes részéről nem történhetett szerződésszegés és így nem állhat fenn az alperes részéről kártérítési igény. E jogi helyzet teljes mértékben független az ellenkereset egyéb megalapozottságától, vagy megalapozatlanságától. Így a választottbíróság a perjogi és a Ptk. 339. § és 355. skk §§-ai szerinti további anyagi jogi feltételeket nem vizsgálta, hanem az alperes kártérítési igényét teljes mértékben elutasította.”

1. INDOKOLÁS

  

A)    A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÍTÉLET ÉRVÉNYTELENÍTÉSE A MAGYAR KÖZREND SÉRELMÉRE TEKINTETTEL

 

Az EK-Szerződés 81. cikke megsértését a Tanács 1/2003/EK rendeletének 2. cikke szerint annak kell bizonyítania, aki hivatkozik rá. A 81. cikk  Mirelta általi megsértésére a perben az akkori felperes, az A-Heat hivatkozott. A bizonyítást a Választottbíróság azonban nem követelte meg az A-Heat-től, hanem a Választottbíróság maga lépett fel a Mirelta „kvázi” peres feleként és saját kezébe véve az eljárás irányítását, és – mind a Mirelta, mind az A-Heat mellőzésével – új mederbe terelte a keresetet, illetve a viszontkeresetet, többek között magára vállalva ezzel EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazhatóságához kapcsolódó bizonyítás terhét. A választottbírák  lényegében tehát a felek tudta „nélkül, „maguk között” folytatták le a lényegi eljárást, szándékosan megfosztva a Mireltát bármilyen védekezés lehetőségétől.

 

Az alábbiakban kerül kifejtésre, hogy elsősorban a közösségi értelemben vett, másodsorban a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt alapvető jogok és kötelezettségek körében értékelt magyar közrend sérelmét hogyan, milyen módon sértette meg a Választottbíróság hibás és hiányos bizonyítási eljárása és jogalkalmazása, illetve e jogsértéseken keresztül miként ütközik a Választottbíróság ítélete közvetlenül is a magyar közrendbe. Tekintettel arra, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti jelen keresetünknek a magyar közrend sérelme az elsődleges indoka, e fejezet részletesebb kifejtése indokolt.

  

1. A közrend sérelme a közösségi jog téves alkalmazása miatt

 

A választottbírósági ítélet álláspontunk szerint a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján közrendbe ütközik, tekintettel arra, hogy a Választottbíróság alapvető információk hiányában döntött a peres felek közötti, a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésébe foglalt megállapodás EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése szerint minősülő versenyellenességéről, ugyanis egyrészt nem vizsgálta a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét (mint az EU-s kartellszabályok alkalmazhatóságának első és alapvető feltételét), nem vizsgálta a megállapodás célját és piacra gyakorolt hatásait, az esetleges mentesség(ek) fennállását; végül nem folytatott le piacelemzést. Ezáltal az EK-Szerződés 81. cikke, mint közrendi klauzula sérült.

 

A Választottbíróság többek között nem vizsgálta az EK-Szerződés 81. cikk alkalmazhatóságának következő feltételeit: releváns piac szerkezete[2], a megállapodással érintett áruk helyettesíthetősége, a peres felek piaci részesedése, a peres feleknek az érintett árura vonatkozó forgalmi adatai, a megállapodás tulajdonképpeni versenyellenessége, a megállapodás 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesülésének lehetőségei.

 

A Választottbíróság továbbá súlyosan félreértette, illetve félreértelmezte a felek közötti jogviszonyt akkor, amikor szinte kizárólag olyan hivatkozásokat használt az ítélet indokolása során, amelyek összefonódással kapcsolatosok.

 

A Válaszottbíróság továbbá igen szűkszavúan, és álláspontunk szerint tévesen indokolta meg azt, hogy egyáltalán miért alkalmazza közvetlenül a közösségi versenyjogi normákat (a magyar jogszabályok mellőzése mellett). A hivatkozott Európa-megállapodás nem teremt ugyanis közvetlen hivatkozási alapot, hanem csupán a tagállamokra (adott esetben Magyarországra) nézve állapít meg jogharmonizációs és egyéb jogalkotási feladatokat.[3] Olybá tűnik, hogy a Válaszottbíróság azt vonta le, hogy az EU-s szabályok az Európa-megállapodás révén egy az egyben nemzeti viszonylatokban is alkalmazandók, a Tpvt. létező (!) nemzeti versenyszabályokkal ellentétben.

 

A közrendet a szakirodalom szerint a nemzeti bíróságok akként biztosítják, hogy a választottbírósági ügyeket érdemben megvizsgálják (ún. „second look” doktrinája). [4] A vonatkozó szakirodalom a választottbírósági ítélet nemzeti bíróság általi revízió-típusait annak függvényében osztja két csoportba, hogy azok milyen terjedelműek (természetesen a felülbírálat joghatásában az iskolák között nincs eltérés). Az ún. maximalista iskola gyakorlatilag a teljes ügy újbóli megvizsgálását vallja, mint a közérdek megvalósulásának eszközét (Belgium). Az ún. minimalista iskola (franciaországi joggyakorlat: Cytec, illetve Thalès ügyek) szerint csak a kirívóan szembetűnő („blindingly obvious”) tévedések bírálandók felül. Jelen esetben mindkét értelmezés szerint megsemmisítendő az ítélet (természetesen a felülbírálat joghatásában az iskolák között nincs eltérés). A bizonyítási eljárás ilyen fokú hiányossága és az indoklás kuszasága álláspontunk szerint megvalósítja a közrend sérelmét.

 

Ezen álláspontunktól függetlenül megállapítandó, hogy a fent idézett Eco Swiss közösségi ítélet e két iskolát az EU-s versenyjog viszonylatában egységesítette a teljes revízió irányába, azaz az EU-s versenyjogi rendelkezések puszta megsértése már közrendbe ütközőnek kell, hogy minősüljön.[5] Ezt kívánja meg azon alapelv, miszerint „a Közösségben hatékonyan és egységesen kell alkalmazni a Szerződés 81. és 82. cikkét egy olyan rendszer létrehozása érdekében, amely biztosítja, hogy a közös piacon a verseny ne torzuljon.” (1/2003/EK rendelet Preambuluma legelső pontjának legelső mondata).

 

A következőkben a közrend sérelmét az EK-Szerződés 81. cikk (Római Szerződés 85. cikke) alkalmazásának sérelmén keresztül mutatjuk be:

 

1.1.     Bevezetés

Az Európai Unió Bírósága a C-126/97. sz. ügyben (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV) az alábbi döntést hozta:

 

„1. Amennyiben egy nemzeti bíróságnak a belső eljárási szabályok szerint helyt kell adnia egy választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megszegésére alapoztak, akkor a nemzeti bíróságnak abban az eseten is helyt kell adnia egy ilyen kérelemnek, ha az a Szerződés 85. cikkében (jelenleg EK 81. cikk) elrendelt tilalom megszegésén alapul. Ugyanis egyrészt ez a cikk egy olyan alapvető rendelkezést tartalmaz, amely elengedhetetlen a Közösségre bízott feladatok megvalósításához és különösen a közös piacműködéséhez, másrészt pedig a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”

 

„36. […] a Szerződés 85. cikke az EK-Szerződés 3. cikke g) pontjával összhangban [a módosítás után jelenleg az EK-Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja][6] olyan alapvető rendelkezés, amely elengedhetetlen a Közösségre bízott feladatok megvalósításához és különösen a közös piac működéséhez. Egy ilyen rendelkezés jelentősége arra indította a Szerződés megalkotóit, hogy kifejezetten előírják a Szerződés 85. cikkének második bekezdésében azt, hogy az e cikk értelmében tiltott megállapodások és döntések semmisek.”

 

„39. […] a jelen ítélet 36. pontjában említett okok miatt a Szerződés 85. cikkét úgy lehet tekinteni, mint egy közrendre vonatkozó rendelkezést az említett Egyezmény [megjegyzés – a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és v&eacu