41.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

A SÁNTA  KUTYA ÉS A HAZUG EMBER ESETE . 9.

IV. Fejezet_______________________________________________________________

Tényállítás: A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa hamis tartalmú közokiratot készített. 

Bizonyítás:

 

A Megyei Bíróság indokolt ítéletében érvénytelenítette a minden tekintetben szándékos jogsértést tartalmazó második választottbírósági ítéletet, de ezzel a jogsértések sora nem ért véget. Olyan erők mozdultak meg a jogsértő második választottbírósági ítélet (és ezzel az első hamis közokirat) védelmében, egyben a megyei bírósági ítélettel szemben, melyek eredményeként ismert, de itt csak ismeretlennek nevezhető magas szintű bírósági vezetők elérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa hivatali hatalmával visszaélve hamis tényt foglaljon közokiratba.

 

A megyei bíróság jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hatályon kívül helyezte azzal az átlátszóan hamis indoklással, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, egyidejűleg védelmébe vette a második választottbírósági ítélet jogsértő, közrendet sértő szintén hamis indoklását, mellyel az LB is felhatalmazva érezte magát az első jogerős ítélettel ellentétes végzés kreálására.

 

Bár minden magyarul olvasni tudó ügyvéd, jogász, bíró és közember, nem tud mást kiolvasni az első választottbírósági ítéletből, mint azt, hogy a Mirelta Holding Kft. tagi jogviszonya és ezzel együtt a forgalmazási joga változatlanul érvényes maradt, az nem kérdőjelezhető meg, a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa mégis azt olvasta ki az egyértelmű rendelkező részből és annak releváns indokolásából, hogy az első választottbírósági ítélet elutasította a Mirelta forgalmazási joga helyreállítása érdekében három különböző változatban benyújtott kereseti kérelmeit.

 

A Legfelsőbb Bíróság végzésének indoklási része (24. oldaltól) egy jogi csúsztatásoktól, elhallgatásoktól, hamis hivatkozásoktól hemzsegő zagyvaság, egy ilyen indokolás a magyar igazságszolgáltatás szégyenfoltja.

 

Első idézet az LB végzésből:

 

„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereseti kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el”…

 

Ez a tartalom nélküli „érdemben” „csak a második kereseti kérelmet bírálta el” hamis állítás azt a nyilvánvaló tényt hivatott elfedni, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része helyreállította a Mirelta tagi jogviszonyát, ami így soha sem szűnt meg.

 

A Mireltát, mint tagot pedig a társasági szerződés rendelkezése szerint a forgalmazási jog megilleti, amit maga az ítélet indokolási része külön is megerősít.

 

Ennél egyértelműbben és „érdemibben” nem is lett volna elbírálható a forgalmazási jog kérdése.

Második idézet az LB végzéséből:

 

(Az első idézet folytatása):”… a többi tekintetében kifejtette, hogy azok – a tagsági jogviszony helyreállítása miatt – okafogyottá váltak.”

 

A legfelsőbb bírósági végzés szándékosan elhallgatja az okafogyottság okát, meghamisítva ezzel magát az első választottbíróság által közokiratba foglalt ítélet értelmét. egyidejűleg a végzés hamis tényt foglalt okiratba.

 

Ezt az alábbiak bizonyítják:

 

„Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe).”

 

Hát igen: mint fentebb olvasható, azért váltak „okafogyottá” a kereseti kérelmek, mert a forgalmazási jogot a tagi jogviszony jogerős helyreállítása a társasági szerződés rendelkezésénél fogva egyértelműen biztosította, így nem volt jogilag szükséges további okokat kitalálni.

 

De egy ítéletből egy fél mondat kiragadása, és a folytatás elhallgatása az előző okirat tartalmának meghamisításával, majd e hamis tény közokiratba foglalásával egyenértékű. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az elhallgatással teremtette meg a következő szándékos hazugságai feltételét, az ügyet felületesen ismerők félrevezetésének lehetőségét.

 

Harmadik idézet az LB végzéséből:

(A második idézet folytatása): „… a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.”

 

Ez a mondat többszörös hazugság, szándékos meghamisítása az első választottbírósági ítéletnek, magának az okiratnak, és törvénytelen beleavatkozás jelent a jogerős első választottbírósági ítéletbe.

 

Vajon milyen alapon állítják a végzésben, egy 35 oldalas ítéleti tényállás és indoklás rögzítése után, hogy az első választottbírósági tanács „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg”? Ha így lett volna, akkor sem érvényteleníthetné az LB az első választottbírósági ítéletet ezzel az indokkal, sőt akkor sem érvényteleníthette volna ezzel az indokkal, ha az első ítélet ellen érvénytelenítési pert indít a sérelmet szenvedett fél. Éppen ezért nem indítottak érvénytelenítési eljárást az első ítélet ellen, és választották a törvénysértő megoldást. Most a legfelsőbb bírósági tanács két és fél év után önkényesen jogot formál egy jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítésére?

 

Egy jogerős választottbírósági ítéletet érdemben még az érvénytelenítési peres eljárásban sem vizsgálhatja egyetlen bíróság sem, itt pedig egy véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítéletben vájkál jogellenesen a legfelsőbb bíróság eljáró tanácsa?

                                                       

 

  

EBH2007. 1705     III. A rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja     felül azt, hogy a választottbíróság az anyagi és eljárásjogi szabályokat     miként alkalmazta, csak az érvénytelenítési okok megvalósulását     vizsgálhatja [1994. évi LXXI. törvény 55. § (2) bekezdés b) pont].     (Megjelent:     Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2007/2.)

 

Vajon a jogerős első választottbírósági ítélet, amely ellen nem is indult érvénytelenítési eljárás, melyik érvénytelenítési okot merítette ki? És honnan vette a bátorságot az öttagú eljáró tanács, hogy a törvényekkel, a fenti és még sok más elvi határozattal, az állandó bírósági joggyakorlattal szemben ilyen megállapításokat tegyen?

 

És még egyszer: „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” azért is hamis ténymegállapítás, mert a válsztottbírósági ítélet, mint okirat ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza:

 

         

„Az     lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Választottbíróság a semmis     feltételre vonatkozóan a tényállást felderítettnek tekintette, és élve a     jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával a     felhozott bizonyítékok alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hozta     meg választottbírósági ítéletét”

 

A LB tehát az „és élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával” szövegű választottbírósági ítélet indoklásból azt a hamis következtetést tudta csak levonni, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. Azt már nem, hogy a jogvita valamennyi körülményét figyelembe véve döntött!

 

Vajon akkor miről döntött, amikor a Mirelta tagi jogviszonyát visszamenőlegesen helyreállította és a szerződéseket minden más vonatkozásukban érvényben tartotta?

 

És miért hallgatta el az LB az első választottbírósági ítélet indoklásának többi részét? Azért, mert csak az „okafogyottá váltak” kellett ahhoz, hogy a hamis tartalmú okiratot létre tudják hozni.

 

És mi van az ítélt dolog tárgyával, a keresettel érvényesített jogról való döntéssel, az annak alapjául szolgáló releváns tényekkel és jogi okfejtésekkel, így a felek közötti jogviszony minősítésével, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el – ahogy nem térhet el egy újabb választottbírósági ítélet sem, mert a választottbíróság ítélete végleges és mindenkire kötelező (BH 2002. évi 235. jogeset, Vbesz. 43. §).

 

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől szakértői véleményt kértem arra nézve, hogy az alábbi fogalmazás ”a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű-e abból a szempontból, hogy cégünk, mint felperes a forgalmazási jog gyakorlására jogosult.”

 

Az MTA Nyelvtudományi Intézetétől az alábbi indoklás nyelvi értelmezését kértem:

 

„Az alábbi szövegről kérjük szakértői véleményüket:

 

„Mindennek figyelembe vétele mellett a …  bíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a … bíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak(1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jogaz opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)”

 

Az MTA Nyelvi Intézete Isz.2011/175.számú, a feljelentéshez 5. sz.mellékletként csatolt három oldalas szakértői véleményében a fenti szöveg alábbi – természetesen nem jogi- értelmezését adta:

 

„A nyelvészeti megközelítés alapján, grammatikai, szemantikai, szövegtani, stilisztikai szempontokra támaszkodva, összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a szöveg – mind a kiinduló mondat ténymegállapítása, mind pedig a zárójelen belüli három egység tartalma külön-külön és együtt is – azt a jelentéstartalmat hordozza, azt a szövegértelmezést adja, hogy a benne foglalt határozat a felperesnek a forgalmazási jog gyakorlására vonatkozó korábbi jogosultságát nem változtatja meg.”

 

Tehát ez olvasható ki az első választottbírósági ítéletből a magyar nyelv szabályai szerint. Ehhez képest van legalább három legfelsőbb bírósági bíró, aki ennek éppen az ellenkező jogi jelentését véli felfedezni a szövegben, de azért a biztonság érdekében jobbnak tartja a folytatást szándékosan elhallgatni.

 

Egy ítélet rendelkező részének és indoklásának értelmezésekor a konkrét jelentése lehet csak a mérvadó. Egy ítélet tartalmának (a döntésnek) a józan ésszel ellentétes értelmezésére még az egész Legfelsőbb Bíróság összbírói értekezése sem lehet jogosult. Az egyértelműen jogerős első választottbírósági döntés nem lehet utólagos bírói mérlegelés tárgya.

 

 

A legfelsőbb bírósági végzés nem lehet téves jogalkalmazás következménye, mert a jogerő kérdése törvényben egyértelműen szabályozott. Az első választottbírósági ítélet meghozatalának körülményeivel kapcsolatos ténymegállapításaik – amihez egyébként joguk sem volt – éppen e miatt is nem jöhettek létre mérlegelés eredményeként, mert sem az anyagi jogszabályok, sem az eljárásjogi jogszabályok választottbírósági eljárásban történő alkalmazása a rendes bíróság által még egy érvénytelenítési perben sem vizsgálható felül.

 

Nyilvánvaló az is, hogy az első választottbírósági ítélet valós és egyértelmű tartalmával kapcsolatban semmilyen mérlegelési lehetőségük nem volt.

 

Azt írja az LB végzése:

 

A Megyei Bíróság „Tévedett azonban annak megítélésében, hogy a két választottbírósági ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek érdemben elbírálásra.”

 

Nem tér ki arra a végzés, hogy mi különbség van szerintük egy kereseti kérelem egyszerű választottbírósági elbírálása, és „érdemi”választottbírósági elbírálása között. Egy keresetet vagy elbírál a választottbíróság, és erről ítélet hoz, vagy nem bírál el, és nem hoz ítéletet. Az a rendes bíróság által nem vizsgálható, hogy a kereseti kérelem elbírálása során az anyagi és eljárási jogszabályokat miként alkalmazta a választottbíróság. Az ítélet indokolásának hiányosságai még egy érvénytelenítési eljárásban sem teszik lehetővé a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, nem pedig egy jogellenes utólagos beavatkozás során. Tehát ha ítéletet hozott a választottbíróság, akkor elbírálta a keresetet a szubjektív „érdemi”, ebben a vonatkozásban tartalom nélküli szóvirág jelző hiányában is.

 

Az első eljárásban az LB fogalmazási gyöngyszemei ellenére „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, ezeket a kérelmeket elbírálta az eljáró tanács és háromszorosan érvényesnek ítélte. A második eljárásban is „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, csak hogy egy véglegesen jogerős előző döntést, az ítélt dolog jogintézményét semmibe véve. Az első eljárásban a Mirelta kérte a forgalmazási jogának helyreállítását, ami jogerősen megtörtént. A második eljárásban – az első eljárásban is előadott EK-81. cikkre hivatkozva az A-Heat AG – ismét, nem kereseti kérelemben – felhozta az EK-81. cikk sérelmét, aminek a második választottbírósági ítélet helyt adott, és erre hivatkozva „megsemmisítette” az első választottbíróság jogerős ítéletét, mintegy másodfokú bíróságként eljárva.

 

Álságos, hamis tehát a végzésnek arra történő hivatkozása, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor nem jól ítélte meg, hogy a két választottbíróság ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek „érdemi” elbírálásra. Ugyanis egy választottbírósági ítélet érvényességét illetően nem vizsgálható, hogy miként jutott a választottbíróság döntési helyzetbe. A döntés maga vizsgálható a megsemmisítési eljárás során és az, hogy – az érvénytelenítési perrel támadott, így véglegesen nem jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. lehetővé teszi-e vagy sem. A már véglegesen jogerős választottbírósági ítéletnek már csupán a döntését vizsgálhatja bárki, és csupán abból a szempontból, hogy jogereje mire terjed ki.

 

A legfelsőbb bírósági végzés indokolása a következő bődületes hazugságot tartalmazza:

 

„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereset kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el, a többi tekintetében kifejtette, hogy azok - a tagsági viszony helyreállítása miatt - okafogyottá váltak.”

 

Itt következik az LB következő hazugsága, jogi tény hazug elhallgatása, hamis tény okiratba foglalása:

 

„A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” És a csúsztatást az LB ekként folytatja: ”A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett.”

 

Tisztelettel kérdezem: Milyen jogon ölti magára a tiszteletet parancsoló bírói talárt az a legfelsőbb bírósági bíró, aki ezt szövegezte és megszavazta? Ezt a nyilvánvalóan szándékos jogi hazugságot. Mi folyik igazság- (de legyen akár jog-) szolgáltatás égisze alatt a Legfelsőbb Bíróságon, remélhetőleg csak ebben az ügyben?

 

A Választottbíróság döntése nyilvánvalóan nem odáig olvasandó, ameddig a hamis végzés miatt szükséges, hanem végig, így:

 

         

„Mindennek     figyelembe vétele mellett a választottbíróság csupán az Adásvételi     szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat     érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a     választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi     megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit     visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak(1. számú kereseti kérelem: A társasági     szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének     megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog     fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jogaz     opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A     jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben     a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének     megállapítása eredményeként a     felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú     kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes     szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot     helyreállítására irányult – e     kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének     megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra     is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)”

 

Nem tulajdoníthat más értelmet ennek a döntésnek a rendes bíróság? Véletlenül (?) nem az volt a választottbíróság döntése, hogy:

 

1. a forgalmazási jog kifejthető!

 

2. a forgalmazási jog nem kérdőjelezhető meg!

 

3. a forgalmazási jogot alperes sem vonja kétségbe!

 

És nem itt következne az, hogy „A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett?  Ugyanis a választottbíróság „komplex” döntése: a tagi jogviszony helyreállítása és a benne foglalt forgalmazási jognak a megállapítása.

 

Minden ettől eltérő erőszakolt értelmezés durva hazugság, a tények meghamisítása és a hamis tények közokiratba foglalása.

 

Következők bizonyítják, hogy a második választottbírósági tanács és az LB eljáró tanácsa nagyon is tisztában volt azzal, hogy ítélt dolgot változtatnak meg. Erről árulkodik a következő ördögi ihletésű szöveg, ami egyben megoldja azt a kérdést is, miért kellett a Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsának össze-vissza hazudozva „bizonyítania”, hogy a forgalmazási jog kérdésében „érdemben” (egyébként? Igen?) nem döntött az első választottbírósági ítélet.

 

Lássuk a „medvét” az LB végzéséből:

 

„A második választottbírósági eljárásban….Az elé terjesztett kérelmeket vizsgálva állapította meg a felek által létrehozott GÜNTNER TATA Kft. társasági szerződésében foglaltak részletes elemzése során azt, hogy annak egyik rendelkezése (a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog) az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet - a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása - miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”

 

Nem döntött az első választottbírósági ítélet érdemben a forgalmazási jog kérdésében! –állította az LB az előbbiekben, most pedig – azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása – miatt vált súlyosan piackorlátozóvá” a társasági szerződés rendelkezése.

 

Ezek szerint nem egyeztetett eleget a végzés meghozatala előtt a professzor úrral és a választottbírósági szakos ügyvéd szakértővel az LB eljáró tanácsa, hogy akkor most mi a valóság, az általa kitalált ok, az első választottbírósági ítélet miatt a „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása”, szolgáltatott jogi indokot a jogerős első ítélettel ellentétes második ítélet meghozatalára (lényegében egy „másodfokú” választottbírósági ítéletre), vagy  nem döntött az első ítélet a „érdemben” a forgalmazási jog kérdéséről. Ezt azért jobban kellett volna egyeztetni a Megrendelőnek és a Vállalkozóknak, mielőtt a hamis tényeket közokiratba foglalja az LB.

 

Ez a második választottbírósági tanácstól származó „átküldött” végzési „betét” egyértelműen igazolja, hogy az LB szolgai módon „lefeküdt” a második választottbírósági eljáró tanácsnak, és egy legfelsőbb bírósági öttagú tanács minden igyekezete ellenére nem volt képes annyi hazugságot kitalálni, melyekkel a jogi tényeket képes lett volna átírni.

 

Azt írja még az LB a végzésben:” A választottbírósági felperes (jelen eljárás alperese) által előterjesztett kereset kérelmek tekintetében a res iudicata kérdése nem merülhetett fel, mert a kereset a vételi jog újonnan való létrehozására irányult.”

 

Tehát az első választottbírósági ítéletre (mely a vételi jogot semmisnek minősítette) és perbeli ellenfelünkre, akire az ítélet joghatást gyakorolt) nem vonatkoznak az előírások és a törvények? A vételi jog „újonnan való létrehozása” ennek peres eljárásban való érvényesítése nem vitatja a vételi jogát megszüntető jogerős ítéletet? Akkor az LB szerint vajon mit tesz az, aki a megsemmisített vételi jog újonnan való létrehozása érdekében pert indít? Ezzel a végzésbe (közokiratba) foglalt hamis indoklással az LB csak azt bizonyítja, hogy gátlástalanul kiáll a második választottbírósági eljárás, illetve az abban eljáró tanács tagjai mellett, ahelyett, hogy megállapította volna azt a valós jogi helyzetet, hogy a másodikválasztottbírósági eljárás már eleve ítélt dologban indult, és ezt a választottbírók is tudták. Az LB jogi hazugság árán, hamis tények és hamis indokolások okiratba foglalása útján is védelmébe vette a második választottbírósági tanács tagjait.

 

Csúsztatás és jogi hazugság a végzésben a következő szöveg is:

 

 „A versenyjogi tilalmakkal kapcsolatban valóban volt a feleknek különböző előadása az első választottbírósági eljárás során, azonban a választottbíróság a kérelmet – okafogyottságra hivatkozva – érdemben szintén nem vizsgálta, e körben is a kereseti kérelmeket „visszautasította”.

 

Ahhoz, hogy mit vizsgált” érdemben” az első választottbírósági eljárás az előbbiek szerint az LB öttagú tanácsának semmi köze sincs. Ahhoz van köze, hogy milyen döntést hozott a választottbíróság. Az nagyon messzire vezetne, hogy bármely rendes bíróság saját szubjektív értékítélete szerint döntené el, hogy egy választottbíróság „érdemben” vagy nem érdemben vizsgált meg egy kérdést. Ha úgy gondolja egy állami bíróság, hogy a vizsgálat nem volt érdemi, akkor érvénytelen a választottbírósági ítélet újabban? Mostantól ez az LB elvi határozata? Vagy csak kifejezetten ebben az ügyben érvényes? Akkor most már megvalósul a közrend megsértése újabban, ha rá lehet fogni egy választottbírósági ítéletre, hogy valamit nem vizsgáltak „érdemben”? Nem esetleg a peres félnek kellett volna érvénytelenítési eljárást indítani 60 napon belül ezen a címen? És ezzel az indokkal lehetett volna érvényteleníteni az első választottbírósági ítéletet? Ugye, hogy nem, Tisztelt Eljárótanács, és szakértő ügyvéd úr!

 

Az is iratellenes jogi hazugság, hogy a versenyjogi tilalmakkal kapcsolatban bármit okafogyottságra hivatkozva visszautasított volna az első választottbíróság ítélete. A valóság az, hogy a választottbíróság „élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával” hozta meg első ítéletét, amiből nem az következik, hogy a 35 oldalas tényállás és indokolás ellenére „érdemben szintén nem vizsgálta” e körben is a kereseti kérelmeket. Jóllehet „e körben” nem is voltak kereseti kérelmek, ezért dönteni sem kellett róluk, ezek a kérdések a jogvita valamennyi körülményébe tartoztak.

 

Az is nyilvánvaló célzatos jogi csalás, hogy „nem állapítható meg a res iudicata ténye az elbírált jog azonosságának hiánya” miatt. Az elbírált jog: az első választottbírósági ítélet döntése szerint az, hogy a Mirelta jogosult a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására, ez a joga nem kérdőjelezhető meg. A második választottbírósági ítélet szerint a Mirelta nem jogosult a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására. Az LB végzése és a második választottbírósági ítélet is egyaránt arra hivatkozik, hogy az első választottbírósági ítélettel helyreállított forgalmazási jogot kellett megszüntetni a versenyjogi tilalom (egyébként kreált) megsértése miatt. Akkor az elbírál jogban, a forgalmazási jogban mi az, ami nem, és miért is nem azonos, tisztelt LB?

 

„…illetve az elbírált tényalap részbeni különbsége miatt”sem állapítható meg a res iudicata. Azt a végzés meg sem kísérelte kifejteni, hogy mit tekint a tényalap részbeni különbözőségének, ugyanis a második választottbírósági ítélet semmilyen tényalapot, semmilyen tényt nem állapított meg az EK-81. cikk megsértésével kapcsolatban. Semmilyen tény megváltozására nem utal a második választottbírósági ítélet, csupán arra, hogy az első jogerős választottbírósági ítélet miatt érezte feljogosítva magát arra, hogy azzal ellentétes döntést hozzon.

 

Ez annak hivatalos elismerése, úgy a második választottbírósági ítéletben, mint az első választottbírósági ítélet jogerejét megszüntető végzésben, hogy tudta mindkét eljáró tanács, hogy jogerős döntés született a forgalmazási jog kérdésében már az első választottbírósági eljárásban.

Az LB végzése végül megállapítja, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Ezt a második ítéletre mondta ki! És az első választottbírósági ítélet nem komplex módon rendezte? Mit felejtett ki a kereseti kérelmek elbírálása során?

 

Ezért álságos, átlátszóan hamis, semmivel sem igazolt a Legfelsőbb Bíróságnak az a végzésbe foglalt álláspontja, hogy a második választottbírósági ítélet az „elbírált jog azonosságának hiánya” és „az elbírált tényalap részbeni különbözősége” miatt törhette át a jogerő falát.

 

Ez nyilvánvaló, erőltetett hazugság. Az „elbírált jog” bizonyítottan a forgalmazási jog volt mindkét esetben, az első ítélet megállapította, a második ítélet megvonta, az „elbírált tényalap” is teljesen azonos volt, hiszen az első eljárásnak is tárgya volt az EK-81. cikk ügye, és a választottbíróság „élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával a felhozott bizonyítékok alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hozta meg választottbírósági ítéletét” és ehhez kapcsolódva kifejtette azt is, hogy a Mirelta forgalmazási joga nem kérdőjelezhető meg.

 

Maga az ominózus végzést hozó legfelsőbb bírósági tanács rögzítette azt a törvényeknek megfelelő, és állandó joggyakorlattal igazolt tényt, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Hogy is van ez akkor az első választottbírósági komplex jogviszony rendezéssel? Arra nem vonatkozik?

 

 

     

BH2002. 235     I. Az ítélt dolog     tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául     szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony     minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a     bíróság sem térhet el (Pp. 229. §).     „A bíróság érdemi döntését a rendelkező rész     tartalmazza, következésképpen az ítélt dolog tartalma is a rendelkező     résszel azonosítható. Az indokolás az érdemi döntés ténybeli és jogi     alapjait foglalja magában. Az indokolásnak ezért az ítélt dolog     szempontjából az elbírált jog azonosítása, terjedelmének meghatározása     szempontjából van jelentősége.”

 

Részletek az 1994. évi LXXI. (választottbírósági) törvényből:

 

 

      

A     választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása           58. §     A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz,     mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására     a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.

 

A Választottbíróság eljárási szabályzata is kimondja:

 

         

43.§. A választottbírósági     ítélet végrehajtása           A választottbírósági ítélet hatálya     ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A Választottbíróság ítélete     végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati     eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak     eleget tenni. A végrehajtásra egyébként a végrehajtás helyén a bírósági     határozatok végrehajtására vonatozó jogszabályok irányadóak.”

 

Továbbá:

 

Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):

 

 

     

229. § (1) A     keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy     ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek -     ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy     az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá     tehessék (anyagi jogerő).

 

 

Az alkotmányt és minden más előírást sértő második választottbírósági eljárás során, ezt követően is mindent megtettünk annak bizonyítására, hogy a második választottbírósági ítélet jogellenes volt. Az első választottbírósági ítélet végrehajtását erőszakos módon és minden eszközzel (Cégbíróságon, Győri Táblabíróságon) a legrafináltabb jogi eszközökkel akadályozták. Látható jele, hogy a Mirelta tagi jogviszonyának visszajegyzését 2010/06/18-áig sikerült megakadályozniuk, ami nem kis idő a 2008. őszi ítéletet követően (mintegy 20 hónap külön végrehajtási pereskedés). De a tagi jogviszonyhoz tartozó forgalmazási jog visszaadását (bejegyzését) amint látható minden elképzelhető módon megakadályozták.

 

Most a Legfelsőbb Bíróság végzését követően, hogy minden (hazai) jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk, csak most nyílt meg a lehetőségünk további jogi lépések megtételére.

 

Ehhez a fejezethez még annyit, hogy a hivatkozott Eco Swiss ítéletében – amire való hivatkozást a Legfelsőbb Bíróság végzése messze elkerülte, az alábbiakat mondja ki:

 

      

„A jelen eljárásban vizsgált választottbírósági eljárás     tárgyát képező polgári jogvitának külföldi eleme nincs. Mégis abból a     szempontból, hogy a felperes álláspontja szerint nincs is szükség a     választottbírósági ítélethez fűződő jogerő hatásra, a Legfelsőbb Bíróság     hivatkozik az Európai Bíróságnak az Eco Swiss China Time Ltd. és a Benetton     International NV felek közötti ügyben hozott, C-126/97. számú ítélete 5.     pontjában, illetve a rendelkező rész 2. pontjában foglaltakra. Ebből     megállapítható, hogy például Hollandia Polgári perrendtartásának 1059.     cikke szerint a Választottbíróság     ítélete meghozatalát követően azonnal jogerőssé válik és ezt a rendelkezést     a közösségi jog nem írja felül a rendelkező rész 2. pontjában részletezett     okokból.”           (Legf. Bír.     Gfv. XI. 30.075/2009.)

 

A Legfelsőbb Bíróság által fent hivatkozott Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2.pontja az alábbiakat tartalmazza:

 

 

   

„A közöss&e A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft. Honlapkészítés ingyen: Ez a weblapszerkesztő alkalmas ingyen weboldal, ingyen honlap készítés... Weblap látogatottság számláló: Mai: 37 Tegnapi: 175 Heti: 235 Havi: 488 Össz.: 507 101 Látogatottság növelés Oldal: 41.SÁNTA KUTYA ÉS A HAZUG EMBER ESETE Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés! ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat X A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »