Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

 40.oldal
A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

MEGMENTETTE A BÍRÓK BECSÜLETÉT!  Ilyen is van.   8.

(De mit érezhetett   a Komárom Esztergom Megyei Bíróság bírója, aki annyira vigyázott pártatlanságára, hogy az ügyvédünk még azt sem monhatta meg neki, hogy a közösségi jogi rendeletek fordítását a bíróság rendelkezésére tudjuk bocsátani. Azt mondta az ügyvédnek: Ne kérdezzen, ne mondjon semmit, ne is jöjjön közelebb!  Mit érezhetett a tudása, függetlensége  legjavát  adó bíró az  LB, a vele egy bíróságon "alkotó" férfi bíró, majd a KÚRIA, illetőleg az AB  szemenszedett jogi hazugságokat tartalmazó döntésének   megismerése után?  Van-e olyan mértékű önbizalma, hogy a minden oldalról megalapozott ítéletének nemzeti és közösségi jogot egyaránt  sértő, érdekvezérelt szétcincálását követően is az tudjon maradni, aki volt? Remélhetőleg van!

Neki ugyan nincs módja és jogi lehetősége magát megvédeni a nemtelen jogi  trükközéssel szemben, mi azonban úgy gondoljuk,hogy a végsőkig elmegyünk,hogy  az azt megérdemő bíró " rehabilitálása" megtörténjen, a magukról és esküjükről megfelejtkező bírók pedig számot adjanak a "bírói függetlenség" valótlan és e konkrét esetben hamis szlogenje mögé búvásukról. A nemzetközi szerződéseket (New York-i) a közösségi jogot  (Eco Swiss stb.) semmibe vevő bíróknak  illene elszámolniuk tevékenységük okáról.  Két eset lehetséges: 1.Alkalmatlanok a bírói tisztség betöltésére szakmai okokból (nem ismerik a közösségi  anyagi és eljárási jogot, nem ismerik a nemzeti anyagi  jogot és eljárási szabályait,nem ismerik az LB elvi állásfoglalásait, nem ismerik  a bíróságok töretlen joggyakorlatát, nem ismeik a Pp. előírásait stb. ). 2.Ha az első pontban felsoroltak ellen tiltakoznak, akkor arról adjanak számot, miért nem tartották be a törvényekben foglalt, rájuk vonatkozó előírásokat.

 

 

III. Fejezet______________________________________________________

 

Tényállítás: A Megyei Bíróság jogerős ítéletében a nemzeti és a közösségi jogot alkalmazta.

 

Bizonyítás:

 

A Megyei Bíróság jogerős ítélete a második választottbírósági ítéletet az Eco Swiss ítéletre hivatkozó indoklási részben alábbiak szerint minősítette a jogerő elvébe ütközőnek:

 

„A megyei bíróság döntése során figyelembe vette még az Eco-Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV ügyben hozott C-126/97 számú ítéletet, különösen annak 2. pontját: „A közösségi jog nem kötelezi arra a nemzeti bírót, hogy ne alkalmazza a belső eljárási szabályokat, amelyek szerint egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel még akkor sem, ha erre szükség lenne a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárás keretében annak megvizsgálásához, hogy egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a szerződés 85. cikke (EKSz 81. cikk) értelmében.

 

„Az Eco-Swiss ítéletből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy miután az első választottbírósági ítélet, amely jogi okfejtésében kimondta, hogy a felperest megilleti a tagsági jogviszonyának helyreállása (az opció semmisségének megállapítása) miatt a magyarországi kizárólagos forgalmazási jog, a második választottbírósági ítélettel már nem tehető vitássá, mert az első választottbírósági ítélet végleges jellegű volt. Emiatt a második választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárásban már nem vizsgálható, hogy a korábban az EK Szerződés 81. cikkét is érintő eljárásban a választottbírósági döntés helyes volt-e vagy sem. A magyar jogrend szerint is a választottbírósági döntés végleges jellegű, mindenkire kötelező, eldöntött kérdés újra nem tehető vizsgálat tárgyává. Az ennek ellenére meghozott újabb választottbírósági döntés közérdeket sértő voltára alapos okkal hivatkozhatott a felperes.”

 

Megyei Bíróság 4.G.40.004/2010/33.sz.jogerős ítélete érdemi része és indoklásának érdemi szövege az alábbi:

                       

 

„A felperes elsődleges kérelme alapján a megyei bíróság vizsgálta, hogy a felperes res iudicatara történt hivatkozása alapos-e, amennyiben igen, helye van-e erre alapozva a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének.

 

A megyei bíróság megítélése szerint helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Választottbíróság a 2009. november 6-án hozott Vb/08279. számú ítéletében ugyanazon felek közti, ugyanazon jogkérdésben döntött, mint amely jogkérdésben 2008. október 6-án a Vb/07129. sz. választottbírósági ítéletben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság már döntött. Bár az első választottbírósági ítélet az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található opciós jogra vonatkozó rendelkezésről állapította meg az érvénytelenséget, azonban az első választottbírósági ítélet elutasította a felperes további keresetét, amelyek között szerepelt a társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása (1. sz. kereseti kérelem). Ezt a felperesi keresetet a Választottbíróság arra való tekintettel utasította vissza, mert azok okafogyottá váltak, „mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető”.

 

Az első választottbírósági ítélet a másodlagos felperesi kereseti kérelemnek adott helyt, a többi elsődleges kereset vonatkozásában viszont egyértelműen arra utalt, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmissége miatt a felperes egyéb kereseti kérelmei okafogyottá váltak. Az egyes kereseti kérelmek kapcsán kiemelte, hogy a felperest a forgalmazási jog megilleti, ezt hangsúlyozta az 1. sz. kereseti kérelem, a 2. sz. és a 3. számú kereseti kérelem kapcsán is.

Az első választottbírósági ítélet indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy a Választottbíróság nem csak a kikötött vételi jog semmiségét állapította meg, hanem vizsgálta a felperest megillető forgalmazási jog kérdését is. Jelen per alperese az első választottbírósági eljárásban arra hivatkozott, hogy „a Güntner-Tata társasági szerződésnek 13.a. pontja csak a felperessel, mint taggal szemben tartalmaz rendelkezést, amely rendelkezés csak a tagokra érvényes, amennyiben a társaságban üzletrészeket tulajdonolnak… Időben korlátlan exkluzív forgalmazási jog és a Magyarországon és a felperes javára meglévő versenytilalom az alperes véleménye szerint az Európai Unió versenyjogával nem összeegyeztethető, különös tekintettel az uniós kartelljogra. A szóban forgó kizárólagos megállapodás az alperes értelmezése szerint az EK Szerződés 81. cikk /1/ bekezdésébe ütközik.

 

Az első választottbírósági ítélet rendelkező részéből és indokolásából kitűnően, miután az opciós jogra vonatkozó rendelkezés semmisségét az első választottbírósági ítélet kimondta, a felperes ismét tagja lett a Güntner-Tata Kft-nek és mint tagot a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog megillette, ezt hangsúlyozta is a Választottbíróság ítéletének utolsó előtti oldalán. Több kereseti kérelem vonatkozásában kiemelve, hogy a forgalmazási jog megilleti a felperest, az kifejthető. Hivatkozott a társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodásra is az első választottbírósági ítélet, nem csak az Adásvételi szerződés és tagi megállapodásra.

 

A második választottbírósági ítélet (Vb/08279.) ugyanakkor megállapította a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésnek 4.2.1. és 13a.1. pontjába foglalt rendelkezés semmiségét, ami a Güntner-Tata Kft. termékeire határozatlan időre szóló kizárólagos magyarországi forgalmazási jogot biztosított jelen per felperese javára.

 

A két választottbírósági ítélet e részben ugyanazon tényalapon született. Az első választottbírósági ítélet a felperes tagsági jogviszonyát tulajdonképpen helyreállította és a döntés következményeként a tagsági jogviszonyból eredő tagi jogok a felperest megillették annak ellenére is, hogy a cégbírósági bejegyzése az első választottbírósági ítélettel helyreállított tagsági viszonynak elhúzódott.

 

A felperes tagja volt a Güntner-Tata Kft-nek a 2009. november 6-án hozott választottbírósági ítélet megszületésekor, amit igazol a későbbi cégbírósági bejegyzés is. Amíg az első választottbírósági ítélet kimondta, hogy a felperesnek, mint a Güntner-Tata Kft. tagjának van kizárólagos magyarországi forgalmazási joga, ugyanezen jog kapcsán azt állapította meg a második választottbírósági ítélet, hogy nincs a felperesnek, mint a Güntner-Tata Kft. tagjának kizárólagos magyarországi forgalmazási joga, mert ez a feltétel semmis.

 

A második választottbírósági ítélet tartalmazta, hogy az alperes (jelen per felperese) hivatkozott arra, hogy jelen per alperesének, mint a választottbírósági eljárás felperesének keresetét el kell utasítani, mert az ítélt dologra vonatkozik, a res iudicata elvére hivatkozott. Azonban a Vb/08279. számú választottbírósági ítélet indokolásában egyáltalán nem foglalkozott a res iudicataval, illetve az első választottbírósági ítélettel elbírált kérdésekkel. Így a megyei bíróság még csak következtetni sem tudott arra, hogy a 2009. november 6-án hozott választottbírósági ítéletben miért nem fogadták el alperes védekezését, azt, hogy a 2008. október 6-i választottbírósági ítéletben már a forgalmazási jogáról döntés született.

 

Arra helytállóan hivatkozott alperes, hogy a választottbírósági eljárásra nem a Polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni és nem is alkalmazható a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 229. § /1/ bekezdése, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ide értve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő), de köti a Választottbíróságot a saját eljárási szabályzata, illetve a Vbt. rendelkezése. A Vbt. 58. §-a szerint a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadók. Ugyenezt a rendelkezést tartalmazza a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szerezett Választottbíróság 2008. január 1-től hatályos Eljárási  szabályzatának 43. §-a: „A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni. A végrehajtásra egyébként a végrehajtás helyén, a bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó jogszabályok irányadóak.”

 

A választottbírósági eljárási szabályzat 44. §-a kimondja, hogy „amennyiben az eljáró tanács az ügyben nem hoz ítéletet, az eljárást végzéssel fejezi be.

/3/ A végzésre értelemszerűen alkalmazandóak a 39-43. §-ok rendelkezései…”

 

Helytállóan hivatkozott a felperes az EBH 2009. évi 1969. jogeseti döntésére, amely a BH-ban 2010. évi 191. számon is közzétételre került. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató eseti döntésében kiemelte, hogy a választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős rendes bírósági ítélethez, a jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés, mint érvénytelenítési ok körében vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét, mint a közrend részét, tartalmának megfelelően alkalmazta-e.

 

A megyei bíróság jelen ügyben is irányadónak tekintette, hogy – miután a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók (Vbt. 58. §) – választottbírósági ítélet vonatkozásában is követelmény, hogy a már eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra.

 

A megyei bíróság a Vb/08279. választottbírósági ítélet kapcsán azt állapította meg, hogy annak ellenére, hogy jelen per felperese, mint az ottani per alperese kifejezetten hivatkozott a korábbi választottbírósági ítéletre, res iudicatára, ennek ellenére a hozott választottbírósági ítélet e kérdéssel egyáltalán nem foglalkozott, nem adta indokát, hogy a korábbi választottbírósági ítéletet, amely megállapította az alperes tagsági viszonya mellett fennálló kizárólagos magyarországi forgalmazási jogát, és ami véglegesnek és kötelezőnek tekintendő döntés volt, miért hagyta figyelmen kívül amikor a felperes részére biztosított forgalmazási jog semmisségét kimondta. A jogerő intézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény, a választottbírósági Eljárási Szabályzat kifejezetten rögzíti a választottbírósági ítélet véglegességét és kötelező jellegét. Az ezt figyelmen kívül hagyó újabb választottbírósági ítélet – a megyei bíróság megítélése szerint – sérti a közrendet. Helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy a közrend sérelme miatt érvényteleníthető a választottbírósági ítélet (Vbt. 55. § /2/ bekezdés b/ pont).

 

A megyei bíróság figyelemmel volt arra, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része kifejezetten nem mondta ki, hogy a felperest az opciós jog kikötés semmisségének megállapítása következményeként a forgalmazási jog megilleti, de az ítélt dolog tárgya a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el – ahogy nem térhet el egy újabb választottbírósági ítélet sem, mert a választottbíróság ítélete végleges és mindenkire kötelező (BH 2002. évi 235. jogeset, Vbesz. 43. §).

 

Amikor az első ügyben eljáró választottbíróság az „Adásvételi szerződés és tagi megállapodás”-ban szereplő vételi joggal kapcsolatban annak semmisségét megállapította, azért utasította el a felperes társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások hatályosságának megállapítására irányuló keresetét, mert „a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejezhető”, a „felperes forgalmazási joga nem megkérdőjelezhető”, sőt azt az alperes sem vonta kétségbe (1., 2., 3. sz. kereseti kérelem 35. oldal).

 

Az első választottbírósági ítélet amikor az opciós jogról és annak következményeiről döntött, akkor figyelembe vette a releváns tényeket, jogi okfejtése pedig egyértelműen utal arra, hogy a felek közötti forgalmazási jogviszonyt is minősítette, értékelte, a felperes forgalmazási jogát érvényesnek tekintette. Utóbb ez egy újabb választottbírósági eljárásban már vitássá nem tehető, attól nem lehet eltérni akkor sem, ha esetlegesen az első választottbírósági döntés tartalma vitatható lenne, mert ez a jogbiztonságba, az alkotmányos követelmény elvébe, a közrendbe ütközne, illetve ütközik is a megyei bíróság megítélése szerint.

 

A megyei bíróság döntése során figyelembe vette még az Eco-Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV ügyben hozott C-126/97 számú ítéletet, különösen annak 2. pontját: „A közösségi jog nem kötelezi arra a nemzeti bírót, hogy ne alkalmazza a belső eljárási szabályokat, amelyek szerint egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel még akkor sem, ha erre szükség lenne a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárás keretében annak megvizsgálásához, hogy egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet  jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a szerződés 85. cikke (EKSz 81. cikk) értelmében.

 

Az Eco-Swiss ítéletből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy miután az első választottbírósági ítélet, amely jogi okfejtésében kimondta, hogy a felperest megilleti a tagsági jogviszonyának helyreállása (az opció semmisségének megállapítása) miatt a magyarországi kizárólagos forgalmazási jog, a második választottbírósági ítélettel már nem tehető vitássá, mert az első választottbírósági ítélet végleges jellegű volt. Emiatt a második választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárásban már nem vizsgálható, hogy a korábban az EK Szerződés 81. cikkét is érintő eljárásban a választottbírósági döntés helyes volt-e vagy sem. A magyar jogrend szerint is a választottbírósági döntés végleges jellegű, mindenkire kötelező, eldöntött kérdés újra nem tehető vizsgálat tárgyává. Az ennek ellenére meghozott újabb választottbírósági döntés közérdeket sértő voltára alapos okkal hivatkozhatott a felperes.

 

A megyei bíróság jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a felperes további kereseti kérelmeit, nem vizsgálta, hogy a választottbírósági eljárásban a felperesnek volt-e lehetősége ténybeli és jogi érveit előadni, a közrendbe ütközik-e az EK 81. cikk alapján hozott Vb. ítélet stb.

 

A bíróság előzetes döntéshozatali eljárást mint szükségtelent nem kezdeményezett, erre vonatkozó indítványt a felperes vissza is vonta. A bíróságnak jogkérdésben kellett dönteni, amihez szakértő bevonása nem volt szükséges, a bíróságnak nem kellett (és nem is lehet) jelen perben az EK Szerződés 81. cikke alkalmazását, érvényesülését stb. vizsgálni, ezért szükségtelennek ítélte a GVH és az Európai Bizottság megkeresését, a felperes ezen indítványait elutasította.”

 

Tatabánya, 2011.január 28.”

 

 

A Megyei Bíróság ítélete a fentiek szerint egyértelműen rögzíti többek között azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezően alkalmazandó elvi határozatai szerint egy ítéletnek nem a rendelkező része, hanem az indoklással együtt a döntése emelkedik jogerőre.

 

Ez ellen a jogerős ítélet ellen az A-Heat Ag. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon.

 

A Mirelta a Legfelsőbb Bíróság elnökétől soron kívüli elbírálást és öttagú eljáró tanács alakítását kérte. Ez utóbbit éppen a három éves per során szerzett, a budapesti „jogi elit” kapcsolat rendszerét érintő nem éppen hízelgő tapasztalatokra tekintettel. Félelmünk minden tekintetben beigazolódott!

 

 Utólagos megjegyzés: Ezek szerint akár tíztagú tanácsot is alakíthattak volna!

 

Folytatása következik.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 40.Megmentette a bírók becsületét:ilyen is van!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat