Korrupció az igazsászolgáltatásban

Törvénysértések sorozatban! A törvénysértés lenne a főszabály?Lehet, hogy bírósági diktatúra van? Tekintélyelv, avagy mi lehet mögötte? Választottbírók és állami bírók segítségévelel elcsalt milliárdok. Haveri kapcsolatok? Vagy mi van itt?

  47.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

 

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

 A "felülvizsgálati"  (második) választottbíróság ítélete ellen beadott  kereset  2.rész.

 

A következőkben az ügyre vonatkozó közösségi és magyar jogszabályok, jogesetek ismertetését végezzük el, amelyből álláspontunk szerint megállapítható, hogy a Választottbíróság ítéletét az EK-Szerződés 81. cikkének, következésképpen a közösségi és így magyar közrendnek a megsértésével hozta meg.

 

1.1.     A Választottbíróság által a versenytilalom megsértésének megállapítása körében tévesen értékelt „összefonódás” fogalma

 

Bár ítélete indokolásában a Választottbíróság a vállalatok összefonódására vonatkozó közösségi precedens döntésekre hivatkozott, még azt sem vizsgálta meg, hogy a peres felek jogviszonyában megállapítható-e az összefonódás (pl. a részesedési arányok, illetve az esetleges irányítási jogosultságok alapján), következésképpen a Választottbíróság ítéletéből nem állapítható meg, hogy alkalmazandóak-e egyáltalán az összefonódásra vonatkozó szabályok.

 

A Választottbíróság ítéletében az alábbiakat mondja ki:

 

„[…] a piac konkrétan meghatározott időre vonatkozó felosztása, mint ahogyan azt a társasági szerződés eredetileg rendezte, összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival és nem lenne tiltott. Így lenne ez különösen az ún. post sale non competition clause (eladás utáni versenytilalmi megállapodás) vagy egy járulékos (kiegészítő-) megállapodás esetén, mint ahogyan azt eredetileg a társasági szerződés rendezte is (Remia, Nutricia v. Kommission, 42/84, 1985. július 11. CMLR 1., V. Korah: Cases and Materials on EC Competition Law, Oxford 2006, 55 skk.). Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által azonban az alperes javára biztosított magyarországi forgalmazási területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált. Ez az EK-szerződés 81. § 1. cikkely 1. bekezdése alapján teljes mértékben tilos. A teljesség kedvéért a választottbíróság utal arra, hogy a Bizottság a kiegészítő megállapodásokra vonatkozó közleményében (2005/c 56/03, AB1. 2005 C 56/24) bármilyen versenykorlátozást, még mellék-megállapodásban is, legfeljebb két-három évre tartja arányosnak (vesd össze: T. Fraser: Monopoly, Competition and the Law, London, 1992 S. 110. ssk oldalak).”

 

Előzetesen megjegyezendő, hogy a választottbírósági ítélet „T. Fraser” esetében 1992. évből származó, azaz hozzávetőleg 17 éves (!) szakirodalomra alapítja ítéletét.

 

1.1.1.    Az összefonódási szabályozás alkalmazásának ab ovo kizárása az időbeli hatály okán

 

Álláspontunk szerint a Választottbíróság döntését olyan közösségi jogszabályok és ítéletek alapján hozta meg, amelyek a peres felek közötti jogvita tárgyát képező szerződésekre egyáltalában nem (összefonódás hiánya) voltak alkalmazandóak, illetve a peres felek közötti szerződéses jogviszony keletkezésének időpontjában az időbeli hatály okán sem voltak irányadóak az összefonódásokra. Mindezek miatt az ezekre a jogszabályhelyekre, illetve ítéletekre alapozott további ítéleti hivatkozások is megalapozatlanok.

 

Közösségi szinten kezdetben a Tanács 4064/89/EGK (1989. december 21.) rendelete szabályozta a vállalkozások összefonódásának kérdését és következményeit. A 4064/89/EK tanácsi rendelet annak 25. cikke alapján 1990. szeptember 21-étől volt alkalmazandó. A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.), amely az előző rendeletet felváltotta a 26. cikk (2) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a 4064/89/EGK rendeletet kell alkalmazni arra az összefonódásra, amely az új rendelet hatálybalépését megelőzőn jött létre. Az új rendelet annak 26. cikk (1) bekezdése szerint 2004. május 1-ejétől kell alkalmazni.

 

Tehát az összefonódás kérdését 2004. május 1-ejét megelőzően létrejött megállapodások tekintetében a 4064/89/EGK rendelet szabályozta a közösségi jogban, de csak 1990. szeptember 21-ét követően.

 

A peres felek (jogelődjei) az 1990. február 15-én kelt szindikátusi szerződéssel hozták létre a Güntner-Tata Kft. társaságot és ebben a megállapodásban meghatározott országok tekintetében a forgalmazási jogokat egymás között (mint szindikátusi partnerek között) már felosztották, illetve ezeket megosztva gyakorolták. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy ez az eredeti megállapodás utóbb több szinten (szindikátusi megállapodás módosítása, 2006. szeptember 15-án kelt adásvételi szerződés és tagi megállapodás) módosításra került, illetve hogy a megállapodás tartalmát a felek utóbb a perbeli választottbírósági ítélet által megsemmisített társasági szerződéses rendelkezésekbe is átültették (adaptálták).

 

A szindikátusi megállapodás képezte az alapját a jelen keresettel támadott választottbírósági ítéletben semmisnek nyilvánított rendelkezéseknek, a Güntner-Tata Kft. 2003. szeptember 15-én kelt társasági szerződése 4.2.1 és 13a.1 pontjainak. A felek megállapodása ennélfogva nem 2003. szeptember 15-én kelt, hanem már jóval régebben, 1990. február 15-én megköttetett. Ebben az időpontban azonban a Választottbíróság által hivatkozott egyik EK-rendelet sem volt hatályos, következésképpen a felek megállapodása nem is ütközhetett ezen későbbi rendeletek tilalmaiba.

 

A Választottbíróság által hivatkozott 2005/c 56/03 sz. bizottsági közlemény kifejezetten és egyértelműen az ún. „összefonódásokhoz” közvetlenül kapcsolódó és azokhoz szükséges korlátozásokról szóló közlemény. A közleményt magát a 139/2004 EK tanácsi rendelet végrehajtása során bocsátotta ki a bizottság. A 139/2004-es EK tanácsi rendelet azonban szintén kifejezetten és egyértelműen a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről és ennek keretében kötött megállapodásokról rendelkezik. A fentiek alapján nem lehet és nem is lehetett alkalmazandó a felek közötti megállapodásra, így nyilvánvalóan téves a Választottbíróság ítélete, amikor erre a jogforrásra hivatkozik.

 

1.1.2.    Összefonódási közösségi jogszabályok alkalmazásának kizárása Magyarország csatlakozási dátumára tekintettel

 

Az összefonódásokat és jogkövetkezményeit szabályozó fenti rendeletek előzőekben ismertetett időbeli hatályától függetlenül fontos annak kihangsúlyozása, hogy a rendeletek csak és kizárólag a tagállamokra vonatkozóan alkalmazandóak. Maga a 4064/89/EGK rendelet záró mondata a következőképpen rendelkezik:

 

„Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.”

 

Mindezazt jelenti, hogy még a 4064/89/EGK rendelet rendelkezéseit sem kellett Magyarország vonatkozásában 2004. május 1-ét megelőzően alkalmazni, ugyanis Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően e jogszabály nem rendelkezett kötőerővel a magyar jogalanyok irányában (hiszen tagállami norma).

 

Ha el is fogadjuk tehát a Választottbíróság azon feltételezését, hogy a peres felek 2003. szeptember 15-én létrejött megállapodása hozta létre a peres felek közötti jogviszonyt, arra szintén nem alkalmazhatóak a 4064/89/EGK rendelet rendelkezései, hiszen Magyarország még nem volt tagállam.

 

 

1.1.3.    Az összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK rendelet alkalmazásának kizárása összefonódás hiányában

 

Ha vonatkozna is a 4064/89/EGK rendelet a felek megállapodására, a felek konkrét perbeli jogviszonyára azért nem irányadó, mert a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja szerint, illetve (3) bekezdése szerint sem beszélhetünk összefonódásról.

 

A rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) fenti pontja értelmében ugyanis összefonódás csak a Güntner-Tata Kft. és az A-Heat között jöhetett volna létre, ugyanis a tulajdoni arányát  a perbeli társasági szerződésben 0,26%-ra  csökkentő Mirelta számára a társasági részesedés nem biztosított a Güntner-Tata Kft. irányában a rendelet (3) bekezdésében megkövetelt meghatározó befolyást, következésképpen a Mirelta részéről nem valósult meg a Güntner-Tata Kft. irányítása (vö. Tpvt. 23. § (2) és (3) bekezdései által definiált közvetlen, illetve közvetett irányítási jog).

 

Szemléletezés céljából íme a tulajdonosi viszonyok alakulása:

 

A peres felek közötti 2003. szeptember 15-ei megállapodások előtt a tulajdonosi szerkezet Güntner-Tata Kft-ben az alábbiak szerint alakult:

 

             A-Heat             64,97 %

             Mirelta             33,48 %

 

A tulajdonosi szerkezet az A-Heat által a Mirelta-tól megvásárolt tulajdonrészeknek az A-Heat-hez kerülése után az alábbiak szerint változott meg:

 

             A-Heat             98,43 %

             Mirelta               0,26 %

 

A Güntner-Tata Kft. és a Mirelta között azért sem jöhetett létre összefonódás, mert a Güntner-Tata Kft. nem rendelkezik egy önálló gazdasági személy összes feladatát ellátó jogosultságokkal, konkrétan kereskedelmi szervezettel és önálló piaci értékesítési lehetőséggel. Ezeket a feladatokat, tehát gazdasági tevékenységét csak a tulajdonosokon (tehát peres feleken) keresztül tudta és tudja ellátni.

 

Megjegyezzük, hogy az A-Heat tulajdonrészének 64,97%-ról 98,43%-ra növekedése pedig azért nem okozott összefonódást (mármint A-Heat és Güntner-Tata Kft. között), mert az A‑Heat már a Güntner-Tata Kft. alapításakor 51%-os többségi részesedéssel bírt a társaságban, így tulajdonrészének további növekedése nem okozott változást a Güntner-Tata Kft. felett gyakorolt irányítási jogosultságában.

 

1.1.4.    A 4064/89/EGK rendelet alkalmazása előfeltételeinek hiánya

 

Fontos annak megemlítése, hogy a vállalkozások összefonódása sem ex lege tiltott, csakis annyiban, amennyiben a közösségi versenyt jelentősen korlátozza. Ez a közösségi versenyjogi jogszabályok alkalmazhatóságának egyik legjelentősebb, a priori feltétele. Ennek a feltételnek a hiánya még az egyébként formailag összefonódásnak minősülő vállalati formációkat is összeegyeztethetőnek tartja a közösségi piaccal:

 

„Valamely összefonódást, amely nem hoz létre, vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.” (2. cikk (2) bekezdés).

 

A Választottbíróság nem vizsgálta, hogy az általa alaptalanul feltételezett, kész ténynek vett, valójában nem létező összefonódás annak a közös piacon lévő versenyre gyakorolt hatása mértékére tekintettel összeegyeztethető-e a közös piaccal. Amennyiben ugyanis megállapítható az összeegyeztethetőség, ugyancsak nem lenne alkalmazandó az általános tilalmi szabályozás.

 

 

1.1.5.    A hivatkozott jogesetek alkalmazhatóságának kizártsága a perbeli jogesetre

 

a)    A Remia BV és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága ügy

 

Nem tudni, hogy minek alapján alkalmazta a válsztottbíróság a REMIA ügyben a „Savanyúság-megállapodás” körében megállapított versenykorlátozás jogi relevanciáit a konkrét ügyben.

 

A választottbíróság szerint a peres felek közötti megállapodás eredetileg a közösségi versenyjoggal összeegyeztethető módon szabályozta a piacok felosztását. Azáltal vált az súlyos korlátozássá, hogy az A-Heat nem tudta gyakorolni az opciós jogát a Mirelta fennmaradó üzletrészére vonatkozóan és így nem tudta megszerezni az üzletrészt. Így a magyarországi forgalmazási jog időben korlátlanná, ezáltal pedig súlyos korlátozássá vált. E véleménye artikulálása során a Választottbíróság a Remia B.V., F.A. De Rooij és N.V. Vereinigde Bedrijven Nutricia v. Bizottság(1984/42) ügyre hivatkozik, amely mint összefonódási szabályozással kapcsolatos bírósági döntés, álláspontunk szerint az A-Heat –és Mirelta közötti jogviszonyban hivatkozási alapul nem hozható fel. (Az ezzel kapcsolatos szakirodalmi hivatkozás is elveszti ezzel létjogosultságát).

 

A hivatkozott 1984/42 sz. ügyben a jelen perbeli tényállástól teljesen eltérő esetet bírált el az Európai Unió Bírósága. A hivatkozott ítéleti tényállás megismerése során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Választottbíróság a hivatkozott jogesetet gondolatmenetében összemosta az összefonódásokra vonatkozó szabályozással (ld. 2005/c 56/03 sz. közleményre hivatkozás) és így voltaképp egy „eklekticista fikciót” állított fel, amikor a peres felek megállapodását az EU-kartelljog alapján maximum 2-3 évre tartotta megengedhetőnek.

 

A 1984/42 sz. döntés sarkalatos pontjait összefoglalva megállapítható, hogy ott a leányvállalatait értékesítő anyavállalat (Nutricia vállalat) kötelezte magát arra, hogy több tagállamot is érintően nem kell versenyre a leányvállalatok termékeinek gyártása, illetve értékesítése területén a leányvállalatok vevőivel. A leányvállalatok értékesítése két önálló, az értékesítő vállalattól az értékesítés időpontjában már független vevő részére történt, ennek megfelelően a versenytilalmi megállapodások is külön-külön köttettek, 5-10 évre vonatkozóan.

 

A fentiekben kifejtettekkel összhangban az ítélet több helyütt hangsúlyozza, hogy a Római Szerződés 85. cikkének (az EK-Szerződés jelenlegi 81. cikke) sérelme csak akkor állapítható meg, ha a tárgyi megállapodások a tagállamok közötti verseny korlátozását valósítják meg, illetve erre alkalmasak. Az egy egész tagállamra kiterjedő versenytilalom is csak annyiban tilos a 85. cikk alapján, amennyiben a tagállami piac „leválasztását” célozza és ezáltal az elérni kívánt egységes piac létrejöttét korlátozza. Azt is hangsúlyozza az ítélet, hogy mindig fontos szerepe van a megállapodás egyéb (másodlagos) körülményeinek (ennek a bizonyítási eljárás/bizonyítottság perbeli választottbírósági eljárásban mutatkozó hiányosságai szempontjából van kiemelkedő jelentősége).

 

A hivatkozott ítélet a peres felek közötti jogviszonnyal párhuzamba nem állítható, ugyanis:

 

-          A megállapodás részes felei, a Güntner-Tata Kft. és a Mirelta egymásnak nem versenytársai, a gyártási és a forgalmazási jog különböző szintjein helyezkednek el;

 

-          A Mirelta és a Güntner-Tata Kft. vonatkozásában nem került sor versenytilalmi megállapodás megkötésére, a megállapodás úgy biztosítja a kizárólagos forgalmazási jogot a magyar piacon a Mireltának, hogy egyidejűleg nem korlátozza az áruk másodlagos versenyét, az áruk export vagy viszonteladás útján való beszerzését, illetve helyettesíthetőségét;

 

-          A megállapodás nem korlátozta a tagállamok közötti kereskedelmet, hiszen csak Magyarország területére terjed ki, ugyanakkor ez előbb említett okokból kifolyóan nem alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására.

 

Összességében tehát versenytilalmi megállapodás hiányában a kizárólagos forgalmazási jogot biztosító tagi különjogra nem értelmezhető és nem irányadó az Európai Unió Bírósága egy eseti döntésében megállapított – üzletrész-adásvételi szerződésre, azaz teljesen más tényállásra vonatkozó! – és különösen a versenytilalmi megállapodásokra kimunkált, illetve irányadó normatív időkorlát.

 

b)    A Peroxyd ügy

 

APeroxyd ügyben határozatot hozó Európai Bizottság (85/74. EEG. 1984. november 23.) a peroxid gyártására és forgalmazására nézve vizsgálatának eredményét 19 oldalon rögzítette. Ennek során több helyütt megállapításra kerültek az adott ügy vonatkozásában azok a jellegzetességek, amelyek miatt a peroxyd-megállapodások sértették a közösségi versenyjogot, illetve korlátozták a közösségi versenyt (piac leválasztása, verseny korlátozása).

 

Akkor, amikor az Európai Unió Bizottsága megállapította a peroxid-megállapodások Római Szerződés 85. cikk (1) bekezdésébe (EK Szerződés jelen 81. cikk (1) bekezdése) ütközését, külön kihangsúlyozásra került, hogy a megállapodások a sajátos körülményekre tekintettel jogsértőek: ezek csak részben formai okok (nem jelentették be a megállapodást a Bizottságnak), nagyobb részt azonban tartalmiak (a peroxid piac jelentősége, az összes piacon részt vevő versenytárs megállapodásban való érintettsége, a megállapodásnak a teljes verseny megszüntetésére való alkalmassága, illetve a részt vevő felek ilyen irányú célja).

 

A Választottbíróság semmiféle termelési, forgalmi és piaci vizsgálatot nem folytatott le, a piaci szereplők közötti kapcsolati rendszert nem vizsgálta. Azaz az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése alkalmazhatóságának különösen fontos, lényegi kitételeit nem vizsgálta. A Peroxyd ügyből ezért, az ügy teljesen egyedi sajátosságaira figyelemmel és főleg azért, mert az horizontális kartellre, nem pedig vertikális kartellre vonatkozik, a perbeli ügyre nézve semmiféle következtetést megalapozottan levonni nem lehet. Ezt tette azonban a válaszottbíróság, ezzel kiragadva egy „jól hangzó” elvet annak gazdasági és jogdogmatikai környezetből és mintegy kényszerzubbonyként ráerőltette a jelen esetre. (Vonatkozik ez az alkalmazott Remia-Nutricia ügyre, illetve hivatkozott 2005/c-56/03 bizottsági közleményre is.)

 

1.2.     Az EK-Szerződés 81. cikke alapján vett versenyellenesség fogalmának részletezése perbeli, a felperes és a Güntner-Tata Kft. közötti vertikális megállapodás kapcsán

 

Az EK-szerződés 81. cikk (1) bekezdése következőket mondja ki:

„A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.”

 

Az EK-Szerződés fenti rendelkezése mind a horizontális, mind a vertikális megállapodásokra vonatkozik. A horizontális megállapodások jellemzője, hogy az abban részt vevő felek egymásnak versenytársai. Ehhez képest a vertikális megállapodások meghatározása némiképp komplexebb:

 

A vertikális megállapodás fogalmának meghatározását a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 2790/1999/EK rendelet tartalmazza. Ezen iránymutatása 2. cikk (1) bekezdése értelmében:

 

„a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel […] az olyan megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra, amelyek a megállapodás alkalmazásában a termelési vagy forgalmazási láncolat különböző szintjein működő két vagy több vállalkozás között jöttek létre, és amelyek azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik ("vertikális megállapodások")”.

 

A perbeli megállapodás (felperes és a Güntner-Tata Kft. megállapodása, amely a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésében foglaltatott) vertikális megállapodásnak minősül, hiszen a termelési és forgalmazási lánc különböző szintjein lévő vállalkozások között jött létre a Güntner-Tata Kft. által gyártott áruknak a felperes általi értékesítésére vonatkozóan a magyar piacon.

 

A jelen fejezetben ezért a vertikális megállapodásokra vonatkozó közösségi jogszabályok és jogforrások Választottbíróság általi megsértését mutatjuk be, amellyel a közösségi közrend sérelmét kívánjuk bebizonyítani.

 

1.2.1.    A perbeli megállapodás versenyellenes (?) célja és hatása

 

Rögtön az elején tisztázandónak tartjuk, hogy célunk a perbeli megállapodás megkötésével nem a verseny megakadályozása, korlátozása, illetve torzítása volt. Bár az alább kifejtett indokaink alapján a megállapodást alkalmasnak sem tartjuk a verseny (lett légyen közösségi vagy akár általános értelemben vett verseny) megakadályozására, korlátozására, vagy torzítására, hangsúlyozandó, hogy a megállapodás célja a Güntner-Tata Kft. termékei forgalmazási hálózatának lefektetése volt és sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem irányult arra, hogy a Güntner-Tata Kft. termékeinek, illetve az azokkal versenyző termékeknek a versenyét korlátozza a piacon – sokkal inkább az volt a cél, hogy biztosítva legyen felperes lehetősége arra, hogy az általa felépített magyarországi piacot kiszolgálhassa.

 

Tekintettel tehát arra, hogy pusztán célkitűzése miatt (a fentiekben részletezettek szerint) nem lehet semmisnek nyilvánítani álláspontunk szerint a perbeli megállapodást, szükséges a versenyellenesség további fogalmi elemének, nevezetesen a versenyellenes hatás kiváltására való alkalmasságnak a vizsgálata is (még pedig nem is egy, hanem több szinten).

A megállapodás versenyellenes hatásáról előzetesen annyit, hogy a korábbi két elsődleges vevő (felperes és alperes) helyett most már csak egy vevő (alperes) létezik, így a verseny az alperes kizárólagos forgalmazása révén nem hogy fokozódott, hanem épp, hogy beszűkült.

 

 

1.2.1.1.      A perbeli megállapodás időbeli korlátlansága, mint per se versenytilalomba ütköző célkitűzés értékelése

 

A Választottbíróság ítélete szerint a felek közötti megállapodás, amennyiben időben korlátozva biztosította volna a Mirelta részére a magyarországi forgalmazási jogot, az EU versenyjogi normáival összeegyeztethető lett volna.

A határozatlan időre (a vertikális kapcsolatban vevőként szereplő Mirelta javára) kötött kizárólagosság (mint a alperest érintő versenytilalmi kötelezettség) volt az a megkülönböztető ismérv, ami miatt Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek megállapodása nem EU-konform, és az ún. kőkemény vagy súlyos korlátozó mivolta miatt semmilyen címen nem mentesülhet az EK-Szerződés 81. cikkében foglalt tilalom alól. Ezzel a Választottbíróság maga ismerte el, hogy a felek megállapodása (ha időben nem korlátlan) nem per se ellentétes a közösségi joggal.

 

A 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: vertikális csoportmentességi kormányrendelet) 5. § d) pontja – egyezően a vertikális megállapodások mentesítéséről szóló 2790/1999 EK tanácsi rendelettel – kimondja, hogy versenytilalmi kötelezettségaz a kötelezettség, amelynek értelmében a vevő nem gyárthat, vásárolhat, értékesíthet vagy viszonteladhat a megállapodás szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal versenyző árukat vagy szolgáltatásokat, továbbá a vevőt terhelő olyan kötelezettség, amelynek értelmében a szállítótól vagy a szállító által kijelölt harmadik személytől kell beszereznie a megállapodás szerinti árukból vagy szolgáltatásokból és azok helyettesítőiből az érintett piacon megvalósított teljes beszerzésének több mint 80%-át, előző évi beszerzései alapján számítva”.

 

A peres felek megállapodása a fentiekben megfogalmazott feltételeket nem elégíti ki, következésképpen nem minősülhet versenytilalmi megállapodásnak. Sem a közösségi jog, sem a magyar jog nem tekinti a vevőre (Mireltára) vonatkozóan versenytilalmi köztelezettségnek az 5 évet meghaladó versenytilalmi kötelezettséget, ezért a perbeli vertikális megállapodás vonatkozásában a megállapodás időbeli korlátlansága okán nem lehet helye a semmisség megállapításának.

 

Némileg előre utalva a csoportmentesség kapcsán kifejtettekre, megemlítendő, hogy a 2000/C 291/01 sz. bizottsági közlemény (iránymutatás a vertikális korlátozásokról) 162. bekezdése fenti érvelésünket alátámasztva kimondja, hogy „a kizárólagos forgalmazást mentesíti a csoportmentesítési rendelet, ha a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot, még akkor is, ha más, nem különösen súlyos korlátozással van összekapcsolva – mint például öt évnél nem hosszabb versenytilalmi kötelezettséggel, mennyiségi átvételi kényszerrel vagy kizárólagos beszerzéssel”. Jól látható tehát, hogy a kizárólagos forgalmazásra vonatkozó és a versenytilalmi megállapodás két jól elkülönülő megállapodás-típus. Utóbbi lényegében azt jelenti, hogy a versenyt a felek egymás között explicite kizárják. Vertikális jogviszonyok esetén azonban ilyen megállapodás megkötésének a lehetősége szinte elenyésző, hiszen a szerződő felek egymásnak a legtöbb esetben nem versenytársai, így a verseny az ő relációjukban nem is értelmezhető kategória. Így van ez a Güntner-Tata Kft. és a felperes közötti viszonyban is. Önmagában tehát a kizárólagos forgalmazást magában foglaló megállapodás mentesülésének nem akadálya az, hogy öt éven túli időtartamra szól. A Választottbíróság ezeket összemosó álláspontja téves.

 

Megjegyezzük, hogy amennyiben megállná a helyét a Választottbíróság azon kijelentése, hogy a perbeli megállapodás Kernbeschränkung, azaz kőkemény korlátozást valósít meg, abban az esetben is vizsgálnia kellett volna a megállapodás egyedi mentesülésének körülményeit, hiszen sem a közösségi, sem a magyar versenyjog nem ismeri a per se jogellenes megállapodásokat, azaz még az ún. kőkemény korlátozások számára is adott elviekben annak a lehetősége, hogy az általános kartelltilalom alól egyedileg (tehát nem csoportszinten) mentesülhetnek. Erre teremti meg az alapot az EK-Szerződés 81. cikk (3) bekezdése, amelyet a Választottbíróság szintén nem vizsgált körültekintően.

 

A Bizottság a 81. cikk alkalmazásakor ezt a standardot valamennyi, a 81. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodásra vonatkozó, megdönthető negatívvélelemnek tekinti, függetlenül a megállapodásban szereplő korlátozások jellegétől, ideértve azokat a korlátozásokat is, amelyeket a Bizottság a csoportmentességi rendeletei és iránymutatásai kőkemény korlátozásnak tekintenek (A Bizottság 2004/C 101/07 sz. közleménye 50. pont).

 

 

1.2.1.2.      A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége, NAAT szabály

 

Az állandó bírói gyakorlat szerint[1] egy megállapodás akkor alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására (azaz akkor rendelkezik ilyen hatással), ha az összes jogi és ténybeli körülmény mérlegelését követően nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a megállapodás közvetlenül, avagy közvetve, ténylegesen avagy potenciálisan alkalmas lehet arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan, az egységes piac létrejöttét akadályozó módon befolyásolja.

 

Az Európai Unió Bizottságának a kereskedelemre gyakorolt hatás Szerződés 81. és 82. cikke szerinti fogalmáról szóló 2004/C 101/07 sz. közleménye részletesen kifejti, hogy körültekintően vizsgálandó már az a tény is, hogy egy adott megállapodás vonatkozásában egyáltalán felmerül-e az a képesség, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja, következésképpen pedig alkalmazandó-e egyáltalán az EK-Szerződés 81. cikke:

 

A közlemény 12. cikke így szól: „A kereskedelemre gyakorolt hatás kritériuma egy olyan önálló, közösségi jogi kritérium, amelyet minden esetben egyedileg kell értékelni. […] A közösségi versenyjog nem alkalmazható olyan megállapodásokra és magatartásokra, amelyek nem alkalmasak arra, hogy érzékelhető hatást gyakoroljanak a tagállamok közötti kereskedelemre.

 

A jelen kereset részét képező, személyes előadásnak minősülő függelékben (a magyar piacra vonatkozó piacelemzésünk) bizonyítjuk, hogy a kizárólag egy országra kiterjedő kizárólagos forgalmazási jogunk nem hogy a közösségi, de a magyar piacot sem érinti érdemlegesen.

 

A NAAT Szabály

 

A közlemény felállította a közösségi jogban mai napig irányadó NAAT („no appreciable affection of trade”) szabályt:

 

„[…] a Bizottság indokoltnak tartja olyan általános elvek meghatározását, amelyek jelzik, hogy általában mikor nem gyakorolható érzékelhető hatás a kereskedelemre, azaz egy, a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt érzékelhető hatás hiányára vonatkozó negatív vélelem (NAAT-szabály) felállítását.” (közlemény 50. pontja)

 

Eszerint ha egy megállapodás kielégít két konjunktív feltételt, nevezetesen a vállalkozások összesített piaci részesedése 5% alatt marad az érintett piacon, és horizontális viszonylatban az érintett felek, vertikális kapcsolatokban a szállító éves forgalma nem haladja meg a 40 millió eurót, akkor a megállapodásnak nincs érzékelhető hatása a tagállamok közötti kereskedelemre, így ezen megállapodások ún. „alanyi jogon” mentesülnek az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazása alól (közlemény 52. pontja).

 

A NAAT szabályt felfoghatjuk hatásköri normának is, lévén a közösségi és tagállami kompetenciák elosztásának egyik formája, ahol a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége minősíti az ügyet közösségivé. Amennyiben a megállapodás csupán egy tagállam területén érinti a kereskedelmet, úgy az nem számít közösségi ügynek és a nemzeti versenyjog megítélése alá esik.

 

A közlemény rögtön a bevezetőjében rögzíti, hogy nem célja az egyes NAAT szabály szerint mentesülő megállapodások taxációját adni, sokkal inkább iránymutatásul szolgál a közösségi kereskedelemben előforduló hasonló esetek során a tagállamközi kereskedelem érintettségének megállapíthatóságához.

 

A közlemény a „hatás” és az „érzékelhetőség” fogalmát tudatosan megkülönbözteti és ezeket több összetevőre bontva vizsgálja (az érzékelhetőség fogalmának közösségi megítélését ld. lentebb a de minimis non curat praetor elv elemzésekor). Kiemeljük, hogy az Európai Unió bírósága által kialakított értékelési teszt szerint a „hatással lehet” kifejezés arra utal, hogy egy sor jogi vagy ténybeli objektív tényező alapján kellő mértékű valószínűséggel előre látható, hogy egy megállapodás illetve magatartás közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakorolhat a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére (közlemény 23. pontja). Ez azonban „ránézésre” nem ítélhető meg, mindenkor szükséges az eset egyedi körülményeinek beható vizsgálata.

 

Exemplifikatív elemzése során a közlemény 3.2 fejezete kifejezetten foglalkozik továbbá azon megállapodások körével, amelyek egyetlen tagállamra vagy egy tagállamnak csak egy részére kiterjedő megállapodások. A 77. pont szerint Ha a megállapodás egyetlen tagállam területére terjed ki, alaposabb vizsgálatra lehet szükség annak megállapításához, hogy a megállapodás alkalmas-e arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre hatást gyakoroljon. A hatásvizsgálat tehát az ilyen megállapodások esetén sem maradhat el, szemben a Választottbíróság eljárásával.

 

A Választottbíróság ítélete meghozatala során egyáltalán semmilyen vizsgálatot nem folytatott le a megállapodás tagállamközi hatásának a bizonyítására, illetve nem vette figyelembe a NAAT szabályt sem. Az ítéletből az tűnik ki, hogy a Választottbíróság a megállapodást abo ovo úgy kezelte, hogy az hatással van a tagállamközi kereskedelemre. Úgy alkalmazta tehát az EK-Szerződés hivatkozott 81. cikkét, hogy a megállapodás közösségi jellegét egyszerűen kész ténynek vette. Ez az eljárás elfogadhatatlan felperes részéről és összeegyeztethetetlen a Bizottság fentiekben vázolt gyakorlatával is.

 

Álláspontunk szerint a perbeli megállapodás nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, ugyanis nem piaclezáró hatású. Nem akadályozza azt, hogy a Güntner-Tata Kft. termékeivel versenyző termékek a magyar piacon megjelenjenek, illetve azt sem, hogy a Güntner-Tata Kft. termékei a magyar piacon túl milyen formában kerülnek értékesítésre. A megállapodás jellege nem tagállamközi. A termelési (Güntner-Tata Kft.) és forgalmazási (Mirelta) lánc különböző szintjein lévő vállalkozások jogait és kötelezettségeit rendezi a megállapodás vertikális jelleggel amikor szabályozza, hogy a Güntner-Tata termékeit Magyarországon kizárólag felperes értékesítheti.

 

Úgyszintén nem akadályozza a megállapodás a termékek ún. másodlagos piacának kialakulását, amelyben felperes vevői teljesen szabadon kereskedhetnek a termékek végfelhasználóival. Ennek kapcsán a Societe Anonyme Cadillon kontra Firma Hoess, Maschinenbau KG. (1971/01. sz.) ügyben ezt a tételt az Európai Bíróság kimondta, hogy „különösen fennáll az esélye annak, hogy egy területi kizárólagosságot biztosító megállapodás csekély jelentőségűnek minősüljön, ha nem tiltja meg, hogy harmadik felek párhuzamos importban vegyenek részt az érintett terület vonatkozásában vagy a licenciába vevő re-exportálja a termékeket”[2].

 

A NAAT szabály megfelelő alkalmazásával tehát a perbeli megállapodás azért mentesül az EK-Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, mert az e normával védett jogtárgy (a közös piac versenyének tisztasága) nem sérül, tehát a perbeli megállapodás anyagi jogi értelemben kívül esik az alkalmazás körén.

 

1.2.2.    A versenyellenesség immanens korlátai

 

Az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdésében foglalt általános kartelltilalom természetes korlátait a Választottbíróság szintén nem vizsgálta. Ezek lényegében olyan, a gyakorlat által kimunkált, illetve részben kodifikált jogintézmények, amelyek egyes megállapodásokat, versenykorlátozó jellegük ellenére mentesítenek a versenytilalmi szankció, azaz a semmisség jogkövetkezménye alól.[3]

 

1.2.2.1.      A „de minimis elv”

 

Az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése megtiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodásokat, melyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és melyeknek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az Európai Közösségek Bírósága azonban tisztázta már a Franz Voelk kontra ETS J. Vervaecke S.P.R.L. (1969/05. sz.) ügyben, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, amennyiben a megállapodásnak a Közösségen belüli kereskedelemre vagy versenyre kifejtett hatása nem érzékelhető.

 

A szakirodalom álláspontja szerint a fenti ítéletből kiindulva alkotta meg az Európai Unió Bizottsága az ún. csekély jelentőségű-, illetve közösségi műszóval élve de minimis megállapodások körét. Ezek a megállapodások – bár hatással bírnak a tagállamok közötti kereskedelemre – a részt vevő felek relatíve gyenge piaci erejére tekintettel menedékben (safe harbour) részesülnek a semmisség jogkövetkezménye alól.[4] Megkülönböztetvén tehát az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdésén alapuló, a fentiekben ismertetett NAAT szabálytól, e megállapodások azért élvezhetik a mentesülés kiváltságát, mert hatásfokukat tekintve a közösségi versenyjog tárgyát számottevően nem veszélyeztetik, így a közösségi kartelltilalom érdekkörén kívül esnek. Bár a szakirodalom hajlamos a NAAT szabályt összemosni a de minimis klauzulával, a gyakorlat éles különbséget tesz a két jogintézmény között. A Választottbíróságnak az ítélete meghozatala során ezt a különbséget felismerve a NAAT szabály alkalmazhatóságán felül vizsgálnia kellett volna azt is hogy a perbeli megállapodás a de minimis klauzula szerint nem esik-e az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése alkalmazási körén kívül.[5]

 

A bizottság a de minimis klauzulát a 2001/C 368/07 sz. közleményében (de minimis iránymutatás) dolgozta ki. A Bizottság álláspontja a de minimis iránymutatás alapján a következő (II.7 b) pont):

 

„A Bizottság álláspontja az, hogy a vállalkozások közötti olyan megállapodások, melyek a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják, a 81. cikk (1) bekezdése értelmében nem korlátozzák érzékelhetően a versenyt, ha a megállapodás részes feleinek egyedi piaci részesedése nem haladja meg a 15 %-ot a megállapodás által érintett bármely érintett piacon, amennyiben a megállapodás olyan vállalkozások között jött létre, melyek e piacok bármelyikén egymásnak nem tényleges vagy potenciális versenytársai (nem versenytársak közötti vertikális megállapodás).”

 

A Mirelta, illetve a Güntner-Tata Kft. a termelési és forgalmazási lánc különböző szintjein helyezkednek el, egymásnak nem versenytársai. Álláspontunk szerint ezért nem ütközik a peres felek közötti megállapodás az EK-Szerződés 81. cikke által megfogalmazott tilalomba, illetve a de minimis elve alapján is mentesül a tilalom alól, tekintve a felek fentiekben részletezett részesedését a magyar piacon.

 

Álláspontunkat az Európai Unió Bíróságának két egyedi ügyben hozott ítélete is megerősíti (Franz Voelk kontra Ets J. Vervaecke S.P.R.L. – 1969. Július 9., Illetve Societe Anonyme Cadillon kontra Firma Hoess, Maschinenbau Kg. – 1971. Május 6.). Mind a két ítélet egyébként enyhíti a súlyos korlátozások között számon tartott piacfelosztás tilalmát, amikor is kimondja, hogy még a piacfelosztó és piacvédő megállapodások (ld. választottbírósági ítélet Heimatsprinzip-re való hivatkozását is) sem esnek az EK-Szerződés 81. cikke (korábban 85. cikke) szerinti tilalom alá, amennyiben a megállapodással érintett termékek piacán a feleknek megállapodással a közösségi versenyre gyakorolt hatása elenyésző (ún „Schwache Stellung” Prinzip).

 

Ezzel kapcsolatosan jelen kereset részét képező függelékben mutatjuk be a Mirelta, mint forgalmazó (vevő) és a Güntner-Tata Kft. mint gyártó (szállító) vonatkozó években elért nettó árbevételét és hiteles statisztikai adatokkal bizonyítjuk a magyarországi piaci részesedésük megközelítő mértékét. Egyben utalunk arra is, hogy az Épületgépészeti Szakkatalógus 2008-2009-es kiadványa 147 magyar kis és középvállalkozást sorol fel, amelyek a hűtő-klíma- és légtechnika területén folytatják gazdasági tevékenységüket. Ezeken kívül számtalan gyártó és gyártói (import)képviselet működik a magyar piacon a hűtéstechnika területén. Ezek a c



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 105
Tegnapi: 50
Heti: 279
Havi: 1 992
Össz.: 503 966

Látogatottság növelés
Oldal: 47."Felülvizsgálati" Választottbíróság ítélete elleni kereset.2.rész.
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »