90.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam? Úgy éz ki eddig, hogy van!

III. rendű alperes Magyar Állam 2013. szeptember 24-én kelt előkészítő iratában foglaltakra az alábbiakat nyilatkozza felperes.

 

Keresetünk I. fejezete (13. oldaltól 24. oldalig) részletesen, esetjogok tömegével bizonyítja az Európai Bíróság joggyakorlatát. Ezeket szükségtelennek tartjuk megismételni, mivel e konkrét kártérítési ügyben, mint választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyben elsődlegesen és alapvetően az ECO SWISS ítélet megfontolt értelmezésére lenne szükség a Magyar Állam képviselője részéről is, ami megítélésünk szerint azért nem kerülhető meg, mert eddig a választottbírókkal és a globális céggel szoros kapcsolatban álló ügyvéd értelmezését tette magáévá az LB (KÚRIA).

Felperes megalapozott jogi álláspontja szerint ugyanis a KÚRIA az első választottbírósági ítéletet a közösségi esetjog tiltó rendelkezése ellenére vizsgálta felül, és ennek keretében a szerződés érvényességére vonatkozó jogerejét a közösségi esetjogot sértve vonta el, ezért a továbbiakban a második választottbírósági ítéletnek felperes szerint csak annyiban van jelentősége az ügyben, hogy azt az érvénytelenítési eljárás során az elsőfokú bíróság törvényesen, és a közösségi esetjogot betartva érvénytelenítette.

 

Az LB (KÚRIA) már ebben a kezdeti stádiumban is súlyosan sértette a Bíróság joggyakorlatát, és elmulasztotta az előzetes döntéshozatalra utalást is, amit meg kellett volna tennie mielőtt az első választottbíróság jogerős ítéletét felülvizsgálta a második választottbírósági ítéletnek az EK-81.cikk megsértésére hivatkozó ítélete életben tartása érdekében.  A súlyos jogsértés és az előzetes döntésre utalás KÚRIA általi elmulasztása egyenként is megalapozza felperes kártérítési igényét a Magyar Állammal szemben.

III. rendű alperes vélt magyar államérdekre tekintettel kerülte ki az első választottbírósági ítélet létét és értelmezését beadványában, és a Magyar Állam vélt érdekére tekintettel ellenzi az előzetes döntéshozatali eljárásra utalást. A KÚRIA képviselőjével együtt pontosan tudják, mi a valós közösségi jogi helyzet ebben az ügyben, különben nem elleneznék az Európai Bíróság előzetes döntését, miközben nem alpereseknek, hanem a felperesnek lenne szüksége felszámolása elkerülése érdekébe mielőbbi ítéletre.

A Magyar Állam képviselője ezzel a jogi álláspontjával annak kockázatát vállalja magára, hogy az Európai Bizottság jogsértési eljárás keretében lesz kénytelen a közösségi jog érvényesülését biztosítani, míg ez megelőzhető lenne az Európai Bíróság előzetes döntésének kikérésével.

 

 

 

 

 

 

Választottbírósági ügyekben azért nincs kiterjedtebb joggyakorlata az Európai Bíróságnak, mert a közösség jogállamaiban viszonylag ritkán (konkrétan: sohasem!) fordult még elő, hogy egy több éve véglegesen jogerős, törvényes választottbírósági ítéletet érvénytelenítési eljárás és érvénytelenítési ok nélkül érvénytelenítsen egy legfelsőbb bírósági fórum kizárólag azért, hogy érvényben tudjon tartani egy közösségi jogot durván és halmozottan sértő második választottbírósági ítéletet.

(III. rendű alperesnek érdemes lenne felfigyelni az előző mondat azon kitételére, mely szerint a „az érvényben tudjon tartani” kifejezés szándékosságot, és nem téves jogértelmezést jelent!)

A véglegesen jogerős első választottbírósági döntésnek a jelenlegi felperest megillető magyarországi forgalmazási jognak az LB (KÚRIA) általi érvénytelenítése a fentiek ellenére az Európai Unió Bírósága következetes joggyakorlatába ütközik.

(III. rendű alperes önkényesen figyelmen kívül hagyja azt a jogi tényt, hogy a második választottbírósági ítélet és az azt utólagosan igazolni próbáló KÚRIA, az első véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet közösségi esetjogot sértő módon érvénytelenítette a felperes forgalmazási joga tekintetében.)

A KÚRIA a vonatkozó  közösségi  esetjog  (Eco Swiss ítélet)  rendelkező részének 2.pontjába foglalt közösségi esetjoggal merőben ellentétesen egyrészt felülvizsgált egy előző választottbírósági ítélet által  jogilag érvényesnek nyilvánított szerződést, másrészt ezt közösségi esetjogot sértő  eljárását a KÚRIA a véglegesen jogerős választottbírósági ítélet  érvénytelenítésére irányuló kereset nélkül, és érvénytelenítési ok nélkül  követte el,  holott sem a választottbírósági törvény szerint, sem a III. rendű alperes által tévesen hivatkozott 1958. évi New York-i Egyezmény szerint érvénytelenítési ok nem állt fenn az első választottbírósági ítélet esetében. (Eltérően a második választottbírósági ítélettől, mely több tagállami és közösségi-jogi, továbbá nemzetközi jogi követelményt is megsértett: elsősorban egy véglegesen jogerős előző választottbírósági ítélet forgalmazási jogra vonatkozó döntését vizsgálta felül és semmisítette meg. (Ilyen jogsértő cselekedetre a választottbíróságok százéves történetében még nem volt példa.)

Eltérően III. rendű alperes álláspontjától, van olyan közösségi esetjog által megkövetelt jogi helyzet a közösségi versenyjog választottbíróság általi jogellenes alkalmazása során, melyre tekintettel a második választottbírósági ítéletet a KÚRIÁNAK érvénytelenítenie kellett volna.

 

Itt van mindjárt példának az első elsőfokú ítélet, melyet a KÚRIA arra a  ténybelileg valótlan, ezért kifejezetten és egyértelműen jogellenes álláspontjára hivatkozva hatálytalanított, hogy az első választottbírósági ítélet forgalmazási jogra vonatkozó döntése szerinte nem volt „érdemi”, mellesleg ha nem is volt szerinte „érdemi”, azért ez a szerinte  „nem érdemi” döntés teremtett szerinte olyan jogerős helyzetet, melyet szerinte egy „másodfokú” választottbíróságnak kellett „helyére tennie”.

Mivel ez valótlan és iratellenes megállapítás, és ezért nem kíván külön bizonyítást, csak a vonatkozó döntés elolvasását, a KÚRIA  súlyosan sértette az ECO Swiss ítélet rendelkező része 2. pontjának előírását, jogszerűen semmiképpen nem érvényteleníthette volna az első elsőfokú ítéletet, mely a közösségi esetjog és a nemzeti jogerő alkalmazása mellett a nemzeti jognak és a közösségi jognak megfelelő ítéletet hozott.

Maga a „Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az Európai Bíróságnak az Eco Swiss China Time Ltd. és a Benetton International NV felek közötti ügyben hozott, C-126/97. számú ítélete 5. pontjában, illetve a rendelkező rész 2. pontjában foglaltakra. Ebből megállapítható, hogy például Hollandia Polgári perrendtartásának 1059. cikke szerint a Választottbíróság ítélete meghozatalát követően azonnal jogerőssé válik és ezt a rendelkezést a közösségi jog nem írja felül a rendelkező rész 2. pontjában részletezett okokból.”

 

 

Legf. Bír. Gfv. XI. 30.075/2009.)

Ezzel a KÚRIA elismerte, hogy a jogerős választottbírósági ítéletet a közösségi jogra hivatkozva még az EK-81.cikk megsértése esetén sem lehet érvényteleníteni. Ebben a konkrét ügyben azonban „elfelejtették” az Európai Bíróságnak ezt a precedens ítéletét, és merőben ellentétesen döntöttek.

 És mi van akkor, mint a jelenlegi helyzetben, ha felperes a közösségi versenyjogot tényszerűen nem sértette meg, így az első választottbíróság jogszerűen járt el, csupán a második választottbírósági ítélet és maga a KÚRIA sértette meg a közösségi jogot? Ehhez tudni kell azt is, hogy a második választottbírósági eljárás során és az érvénytelenítési eljárás során akkor sem lett volna felülvizsgálható az első választottbíróság ítélete, ha ténylegesen megsértette volna felperes a közösségi versenyjogot, és az első eljárás során a választottbíróság ezt nem észlelte volna.

A második választottbíróság közösségi jogot sértő ítélete után (amennyiben az elsőfokú  állami bírósági ítélet nem érvényteleníti a második választottbíróság ítéletét), a KÚRIA, mint végső döntést hozó tagállami bíróság kötelezettsége lett volna az első választottbírósági ítélet jogerejére és a közösségi estjogra hivatkozva a második választottbírósági ítélet érvénytelenítése.

Fentiektől függetlenül a második választottbírósági ítéletet a közösségi jog megsértésére hivatkozva akkor is érvénytelenítenie kellett volna a KÚRÁNAK, ha nincs első választottbírósági ítélet.  Ugyanis a közösségi versenyjog alkalmazási szabályait – a bizonyítás terhét, a védelemhez való jogot- és magát az alkalmazás anyagi jogi szabályait az EK-81.cikk szövege egyértelműen rendezi.

Ha a III. rendű alperes szerint a közösségi jog nem kellően súlyos megsértése az, hogy olyan versenyjogi szabályt alkalmazott a választottbíróság, illetve hagyott  jóvá  a KÚRIA, mely egy tisztán belső (magyarországi) ügyre nem, csupán a tagállamok közötti kereskedelem korlátozását tiltó közösségi előírás megsértésére alkalmazható, akkor vajon milyen lehet az a „kellően súlyos, nyilvánvaló jogsértés, melyet az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata a tagállami felelősség megállapíthatósága körében megkövetel”.

Ezen eltérő álláspont feloldására lenne alkalmas az előzetes döntés kérése, de ettől úgy látszik, alperesek kifejezetten irtóznak, nem ok nélkül.

 

Felperes álláspontja szerint a Magyar Állam, mint a tagállamok közötti szerződés aláírója nem egy közönséges alperes. A Magyar Állam érdekében az állna, hogy az állam bíróságai mindenkor a tartalmuknak megfelelően alkalmaznák a közösségi jogot és nem térnének el annak előírásaitól attól függően, hogy egy globális cégnek nagyobb a jogon kívüli „érdekérvényesítő képessége”, mint egy kis magyar cégnek. A Magyar Állam jogi képviselőjének nemcsak az anyagi hátrányok egyszeri kivédése a feladata, hanem a jogi helyzet objektív értékelése is, hogy hasonló ügyek többé ne fordulhassanak elő. 

III. rendű alperes, miközben azzal támasztja alá az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező felperesi kérelem ellenzését, hogy elsőfokú eljárásban ez nem kötelező, és idézi az EUMSZ 267.cikkét, de e kártérítési keresetet kiváltó ügyben végső fokon eljárt KÚRIA e tárgykörben elkövetett mulasztását, mely önmagában is megalapozza felperes kártérítési igényét, azt egyáltalán nem kifogásolja.

III. rendű alperesnek bizonyára elkerülte szíves figyelmét, hogy az általa hivatkozott New York-i Egyezmény nem releváns ebben az ügyben, mivel annak XVI. cikk 2. pontja szerint csak valamely másik Szerződő Állam területén hozott választottbírósági határozatra vonatkozik (a Magyar Állam kizárási rendelkezése), továbbá a 12/1962. (X.31) IM rendelet 1.§. a) pontja is kizárja, hogy a Magyar Köztársaság területén hozott választottbírósági határozatra alkalmazható legyen ez az Egyezmény.

 

 

 

Amennyiben releváns lenne az Egyezmény, akkor éppenséggel a második választottbírósági ítéletet, és nem az első ítéletet érintené, ugyanis a második választottbírósági ítélet az Eco Swiss ítélet szerint kimeríti a közrendet sértő feltételeket, az első választottbírósági ítélet ellen pedig nem indult érvénytelenítési eljárás, annak jogerejét részlegesen, a nemzeti jogszabályokat és több közösségi esetjogot sértve vonta meg az LB (KÚRIA).

A New York-i Egyezmény alkalmazhatatlanságával szemben viszont ténykérdés, hogy az UNCITRAL Mintatörvény megengedi az érvénytelenítést a közrendi kifogásra való hivatkozással, mely azonban csak a második választottbírósági ítélet esetében áll fenn, hiszen az első választottbírósági ítélet ellen nem indult érvénytelenítési eljárás.

 

Az Eco Swiss-döntés alapján az uniós versenyszabályok közvetlenül a tagállamok közrendjének részét képezik,, így a második választottbíróság ítéletét közrendet sértő eljárása miatt érvénytelenítenie kellett volna a Kúriának.

 

Ismételten utalunk az Eco Swiss ítéletre, melyet a Tisztelt Törvényszék és alperesek, köztük III. rendű alperes fokozott figyelmébe ajánlunk, mert az Európai Bíróság következetesen hivatkozik erre a választottbírósági eljárásokat és a közösségi versenyjogot, valamint a res iudicata kérdését generálisan rendező ítéletére.

Többek között a C-234/04.sz.ügy 23. pontjában is egyértelműen rögzíti, hogy „Következésképpen, továbbra is a Bíróság szerint, a közösségi jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné a szóban forgó határozat által megvalósított közösségi jogi jogsértés orvosolását.(8).

Pedig a második választottbírósági ítélet jogszerűségét (a jogerő megtörését) az LB (KÚRIA) és az AB is azzal a közösségi esetjogot sértő kifogással próbálta indokolni, hogy az első választottbírósági eljárásban nem vizsgálták az EK-81.cikk megsértését, holott ha ez így történt volna is, akkor sem törhették volna meg az első választottbíróság jogerejét a közösségi versenyjogra hivatkozva.

 

A fenti ügy (8) jelű lábjegyzete egyértelműen rögzíti a következőket: „Lásd, mégpedig egy válaszottbírósági határozat vonatkozásában, a fent hivatkozott Eco Swiss ügyben hozott ítélet 48.pontját: „A közösségi jog alapján nem kell eltekinteni a nemzeti eljárási szabályok alkalmazásától, amelyek értelmében a jogerős határozat jellegzetességeit mutató átmeneti választottbírósági határozat, amelyet nem támadtak meg semmisségre történő hivatkozással a törvényben előírt határidőn belül, res iudicata erőre emelkedik, és  nem kérdőjelezhető meg akkor sem, ha  az szükséges  a semmisség indokával a későbbi választottbírósági határozat ellen irányuló eljárás keretén belül annak vizsgálatához, hogy egy szerződés, melynek jogi érvényességét az átmeneti választottbírósági határozat állapította meg, semmis-e, mivel a Szerződés 85. (a perbeli időszakban 81.) cikkébe ütközik.”

Tehát III. rendű alperes felperes jogi álláspontja szerint nem tekinthet el a kártérítési per alapjául szolgáló peres ügy történeti előzményétől és nem kezdheti el védekezését a második választottbíróság ítéletétől, bár jogi eredményét tekintve nem lehet eltérő megállapításra jutni: mert az EK-81.cikk második választottbírósági alkalmazása az első választottbírósági ítéletet figyelmen kívül hagyva is közösségi (és nemzeti) jogot sértett.

 

Felperes keresete 11. oldalán csupán arra az esetre hivatkozik a jogharmonizáció elmulasztására, ha II. rendű alperes arra hivatkozna jelen perben, hogy ezért nem követelte meg és nem végezte el az érvénytelenítési eljárással támadott második választottbírósági ítélet teljes körű felülvizsgálatát az EK-81.cikk alkalmazása körében, mert ezt a nemzeti jog nem tette lehetővé.

 

Álláspontunk szerint Magyarország az uniós szerződés aláírásával kötelezte el magát a tekintetben, hogy a közösségi jog és a nemzeti jog közötti jogharmonizációs kötelezettségének eleget tesz, továbbá, hogy a nemzeti bíróságok betartják és alkalmazzák a közösségi jog szabályait illetőleg, hogy azokat közvetlenül kötelesek betartani és alkalmazni.

 

Határozott jogi álláspontunk szerint az első választottbírósági ítéletet  (a komplex döntést) sem a második választottbírósági eljárásban, sem az állami bírósági eljárásban nem vizsgálhatták volna felül semmilyen indokkal, viszont a második választottbírósági ítéletnek a közösségi versenyjogot alkalmazó  részét teljes körűen kötelesek lettel volna az állami bíróságok felülvizsgálni a közösségi esetjog konkrét előírása szerint, mivel az EK-81. cikk alkalmazása közrendi kérdés és ebben az esetben az ECO Swiss ítélet kötelezően előírja a választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálatát. Keresetünk a jogharmonizációs álláspontunkra hivatkozás indokát szintén tartalmazza a 11. oldalon.

 

Ami pedig III. rendű alperesnek a jogbiztonságra történő utalását illeti, arra nézve felperes azt kéri, hogy az első választottbíróság ítéletét és az egész eddigi bírósági eljárást ennek szellemében a valós történések tartalma szerint szíveskedjék értelmezni.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 90.A Magyar Állam képviselője szűken értelmezi az államérdeket!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat