36.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

 

 

BIZONYÍTÉKOK  5.

 

 

 

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

A bűncselekményre utaló bizonyítékokat a következőkben adom elő:

 

Előzmények

 

A Központi Nyomozó Főügyészség Nyom.736/2009/1. számú saját levelével beazonosíthatóan  bejelentést tettem  egy választottbírósági korrupció gyanús ügyben (mivel már akkor egyértelmű volt, hogy az előző jogerős ítéletnek a multinacionális cég javára történő megváltoztatásához „különleges érdek” fűződött), majd ezen ügy egy másik fejleményeként (egy választottbíró „önszorgalomból” adatokat kért a GVH-tól) büntető feljelentést tettem a Btk.225.§-ába ütköző cselekedet miatt. A nyomozást a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkésztési Főosztálya NF.3080/2010/1-I. szám alatt elrendelte.

 

Ez utóbbi ügyet a Fővárosi Főügyészség a Budapesti Rendőrfőkapitányság nyomozati „eredménye” alapján NF.34510/2010/9. számú határozatával lezárta, bár  a nyomozást arra hivatkozva nem terjesztették ki  egy választottbíróra,hogy az nem hivatalos személy, így  hivatali bűncselekményt nem követhetett el, azaz figyelmen kívül hagyták a Btk.azon rendelkezését, hogy ezt a bűncselekményt bűnsegédként nem hivatalos személy is elkövetheti, egyébként pedig az ügyet egyértelműen  kizárólag az érintett hivatalos személyt foglalkoztató hatóság (GVH) belső vizsgálata alapján zárták le. Hatékony nyomozati cselekmény megítélésem szerint az ügyben nem történt.(Ha történt volna, nagy valószínűséggel ezt az újabb jogi trükköt már nem merik megtenni.)

 

A második választottbírósági ítélet megszületésének gyanús körülményeiről e-mailben tájékoztatást küldtem az LB akkori elnökének, a Választottbíróság Elnökségének és a MKIK Elnökségének és másoknak is, de úgy látszik, ez csak olajozta a rendszert.

 

A fenti tájékoztatás az ügy teljességéhez tartozó előtörténet része.

 

Feljelentésemet mint vezető tisztségviselő, a Gt.azon rendelkezésére tekintettel teszem meg, hogy a hivatkozott törvényben meghatározott alapvető kötelességem a társaság érdekeinek védelme, továbbá állampolgárként tűrhetetlennek tartom azt a választottbírói  önkényt, amikor az alkotmányos követelményeket szándékosan semmibe veszik, jogot alkotnak a jogalkalmazás helyett vélt jogi felsőbbrendűségük tudatában, továbbá magas státuszú hivatalos személyek hivatali hatalommal való ilyen durva, átlátszó módon való visszaélését, melyről eddig csak „banánköztársaságok” esetében  és a régebbi koncepciós politikai perek esetében lehetett hallani.

 

A megszervezett cselekmények most érkeztek el a végkifejlethez, mivel a bűncselekmény- gyanús választottbírósági ítéletet a Legfelsőbb Bíróság egy öttagú tanácsa, vélhetően valamelyik választottbíró és/vagy e szervezet vezetője közbenjárására védelmébe vette úgy, hogy a Legfelsőbb Bíróság a „kérés” mindenáron való teljesítése érdekében alkotmányos alapelveket, AB határozatokat, törvényeket, legfelsőbb bírósági elvi határozatokat  hagyott figyelmen kívül ( és nem mellesleg hazudott) azért, hogy ne kelljen alkalmaznia az Európai Unió Bíróságának e konkrét ügyben közvetlenül és kötelezően alkalmazandó ítéletét és így a „kérés” teljesíthető legyen.

 

Az ilyen jellegű ügyekre jellemzően az akkor még nem hivatalos személynek minősülő választottbírók által elkövetett visszaélés okát közvetlenül bizonyítani nem tudtam, és nem is tudom, és ezzel ezért nem is kívánok foglalkozni, mindenki azt gondolhat erről a kérdésről, amit akar. Azt azonban közokiratok bizonyítják, hogy az alkotmányos alapelveket, így a jogrendet sértő törvényellenes második ítéletet nem szakmai tévedésből, hanem nyilvánvaló törvénysértéseket is vállalva hozták meg, a hamis közokiratot pedig többen szándékegységben szerkesztették meg. A szakmai tévedés az elkövetők személyére, az alkalmazandó jog egyszerűségére és az elkövetés körülményeire tekintettel egyértelműen kizárható. Az első választottbírósági ítélet jogereje senki által nem kérdőjelezhető meg! Az pedig nyilvánvalóan csak egyszerű jogkérdés, hogy a közokiratba foglalt, joghatást kiváltó első ítélet döntését egy törvényellenesen készített hamis közokirat törvényesen nem semmisítheti meg.

 

A Legfelsőbb Bíróság bírái esetében annyiban más a helyzet, hogy hivatalos személyekről van szó. Itt az elkövetők által aláírt nyilvánvalóan jogellenes közokirat szintén bizonyítja magát a szándékosságot, ez egyértelműen bűncselekmény elkövetésére utal, és mivel több személy együttesen követhette csak el ezt a cselekményt, ezért is, és a jogszabály rendelkezésére tekintettel is igazolhatóan csak egyenes szándékkal volt elkövethető.

 

Az elsődleges „tárgyi bizonyíték” maga az egyértelmű első választotbírósági ítélet, mint közokirat, a másik, a választottbírósági bűncselekményt bizonyító „tárgyi bizonyíték” a második választottbírósági ítélet, mint hamis közokirat, majd további „tárgyi bizonyíték” a legfelsőbb bírósági végzés, mint a hamis közokirat készítésével elkövetett bűncselekményt mentő hamis tartalmú közokirat.

Az ezekben foglaltaknak azért van kiemelt jelentősége az ügy megítélése szempontjából, mert a Legfelsőbb Bíróság bíráinak semmilyen törvényes lehetőségük nincs az első véglegesen jogerős választottbírósági ítélet felülbírálatára, az első választottbírósági ítélet jogerejének megvonására. Erre bárkinek kizárólag a jogvesztő 60 napos határidőn belül indított érvénytelenítési eljárás keretében lett volna törvényes lehetősége. Ugyanúgy, ahogy a második lefolytató eljáró tanácsnak sem volt semmilyen törvényes lehetősége az első ítélet döntésének megváltoztatására, pontosabban azzal ellentétes döntés meghozatalára.

 

Úgy a választottbírók, mint a Legfelsőbb Bíróság bírái „csak” jogalkalmazók és nem jogalkotók, így semmilyen lehetőségük nincs a törvényekkel ellentétes ítéletek meghozatalára, semmilyen anyagi vagy presztízs érdek miatt nem írható felül a jogrend, nem sérthető meg a közrend, nem törhető át a jogerő és nem viselkedhetnek törvényen felüli személyiségként bármekkora jogi tudás birtokában is érzik magukat.

 

A nyomozó hatóságnak lenne csak lehetősége arra, hogy feltárja a Választottbíróság második ítéletében résztvevő választottbírók alkotmányos alapelvekkel ellentétes ítéletének valódi okát, mert ok nélkül, ellenszolgáltatás nélkül, ilyen durva cselekményt senki sem követ el. (Csak tájékoztatásul: a multinacionális társaság a második választottbírósági eljárás jogellenes döntése következtében mentesül a magyar piac  jogellenes elvétele piaci árának  megfizetése alól, és a második választottbírósági ítélet alapján 10 millió eurós kártérítési igényt jelentett be a MIRELTA ellen. Tehát a „tét” 7-10 milliárd forint.) A BVM ügyben is kb. ennyi volt a „tét”.

 

Nem kívánom eltitkolni azt a várható további jogérvényesítési célt, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírái által cégünknek szándékosan okozott kár összegét a multinacionális cég helyett a Magyar Állam fizesse meg.

 

Azt is a nyomozó hatóság tudná feltárni, hogy ki, vagy kik befolyásolhatták a Legfelsőbb Bíróság öt bírája közül legalább három bírónak a szintén alkotmány- és törvényellenes döntését és ki vagy kik bírták rá őket az első választottbírósági eljáró tanács által készített közokirat tartalmának lényeges tényben történő alkotmányellenes megváltoztatására (magyarul meghamisítására, egyben bűnpártolásra) úgy, hogy még előző saját elvi határozataikra sem voltak tekintettel. Alapvetően nem is a választottbírósági ítélet hamissága a hátborzongató, hanem az, ha a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának egy öttagú tanácsa, feltehetőleg egy hivatali felettes „kérésére” képes szándékos törvénysértésre és nyilvánvaló hazugságra.

 

Az ügy végkifejlete szempontjából cégünk számára az sem jogvesztő helyzet, ha a nyomozó hatóság nem tudja bizonyítani a legfelsőbb bírák „felkérését” a választottbírók, de végső soron a multinacionális cég érdekeinek megfelelő határozat meghozatalára, ugyanis az elsődleges érvényes és valós közokirat rendelkezésre áll, ehhez képest a hamis közokirat készítése és közokiratba hamis tények foglalása tisztán jogkérdés, mely okiratok összevetése útján a közokirati bűncselekmény, és/vagy  az alkalmazandó jog szándékos megsértése bizonyítható akár a nemzeti büntető bíróság előtt, akár a közösségi szervek előtt.

 

 

 

Megítélésem szerint a közokiratokkal kapcsolatos manipulációkra vonatkozó büntetőjogi tilalmat mind a második választottbírósági ítélet, mind a Legfelsőbb Bíróság határozata kimerítette, így e bűncselekmények elkövetése akkor is bizonyítható, ha az elkövetés oka annak jellegére tekintettel nem tárható fel.

 

A nagy tudású és nagy gyakorlatú jogász professzorok, és az alkalmazandó jogot munkaköri kötelességként ismerni tartozó legfelsőbb bírósági bírók csak szándékosan követhették el a durva jogsértéseket. Az, hogy nem véletlen esetről van szó, az alábbi, egy megyei bírósági bíró által jegyzett elemzés is jól körülírja:

Nagyon átlátszó, a végletekig abszurd jogi megoldás és bárki által első olvasásra megállapítható nyilvánvaló hazugság,  a jogállam meggyalázására alkalmas a Legfelsőbb Bíróság érintett bírái és az érintett választottbírósági professzorok, és az összekötő szerepet vállaló ügyvédek és más közvetítők összehangolt azon jogi csalása, hogy úgy próbálnak meg a közösségi jognak a nemzeti  jogerő elsődleges  alkalmazásának kötelezettségét előíró szabálya  alól kibúvót találni, hogy  az első választottbírósági ítélet jogerejét a forgalmazási jog kérdésében – amit éppen az első ítélet megfogalmazása szerint „nem lehet megkérdőjelezni” – egyszerűen nyílt hazugsággal közel három év múltán megszüntetik.

Ekkor már „ugye” az Európai Bíróságnak egy előzetes döntéshozatali eljárása során hozott Eco Swiss ítélete nem vonatkozik a jogesetre.

 

Ehhez az átlátszó jogi csaláshoz azonban az Európai Bizottságnak és az Európai Bíróságnak lesz még néhány szava.

 

Éppen a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak, mint utolsó döntési fórumnak lett volna kötelessége az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása során hozott ítéletének alkalmazása, ha a Megyei Bíróság jogerős ítélete nem élt volna a közösségi jogra hivatkozó indoklásával.

 

Kizárólag azért merte a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa nyilvánvaló hazugsággal eldönteni az ügyet, mert a csalással hozott hamis határozatuk ellen semmiféle hazai jogorvoslatnak nincs helye. Ezt ők nagyon jól tudják.

 

A csak szándékosan elkövethető cselekmények súlyát felismerve azt, hogy itt nem egyszerű jogi tévedésről, hanem egészen másra utaló cselekedetről és annak fedezésére utaló cselekedetről, netán legfelsőbb bírósági bírák zsarolásáról lehet szó, az esetleges hamis vád következményeit ismerve teszem meg feljelentésemet.

 

Mivel a személyek szükség esetén egyébként is beazonosíthatók, az elkövetőket nem fogom nevükön nevezni, mert nem lehet tudni, az érintett körből kik voltak a tényleges elkövetők, és kik azok, akik nem értettek egyet az ügy ilyen kezelésével, vagy nem is olvasták el az általuk meghozott és aláírt ítéletek iratait. Az pedig logikai úton könnyen kikövetkeztethető, hogy kik lehettek a közvetítő vezetők, akiknél a hamis közokirat készítésére történő rábírás vagy a bűnpártolás tényállása is megállhat.

 

Az ügyben négy teljes éve benne élve olyan érzése támad az embernek, mintha a szándékos elkövetés gyenge fogalmazás lenne, mert a szándékosságon túl az erőszakosság és a gátlástalanság is megjelenik ebben az eljárásban, egy olyan gátlástalanság, mely a jogellenes eljárást mindenáron törvényessé akarja magasztalni, ezzel egyre  magasabb szintre tolva fel a bűnnel történő azonosulás kényszerét, ami még komoly következményekkel járhat Magyarország európai megítélése szempontjából, ha az Európai Bizottság jogsértési eljárást indít.

Folytatása következik.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 36.Bizonyítékok
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat