168. Szemelvények az Európai Emberi Jogi Bírósághoz benyújtott panaszból.


Ennek az oldalnak a szerkesztője úgy gondolja, hogy a magyar társadalom jogkövető tagjainak (az egyszerű jogkövető embereknek) és a jogállamot szónoklataikban állandóan hiányoló szélsőbal-, bal-, félbal -, féljobb-,jobb-, szélsőjobb  és  liberális, továbbá az illiberális oldali értelmiségnek lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék a magyar igazságszolgáltatás vadhajtásait. És tegyenek érte, ne sumákoljanak, mintha nem tudnák, mi történik egyes esetekben "igazságszolgáltatás" jogcímén.Ne a gázrezsóról, meg egymás nyuvasztásáról prédikáljanak, hanem a valós problámákról, ha egyáltalán ismerik azokat. Ne általánosságokat pufogtassanak, hanem vegyék a fáradságot és ismerjék meg az ügyeket. Ha nem ezt teszik, akkor hiteltelenekké válnak (hiteltelenek maradnak), és a farok csóválja a kutyát. Értve alatta, hogy a történelmi tapasztalatok szerint a választott képviselők kezéből az úgynevezett hivatalnokok ( a választottak által kinevezett bürükraták) veszik át és gyakorolják a hatalmat. Ismerik a módját, mert ha felkérik őket, a hatalom szinezete nem igen érdekli őket, általában bármelyiket kiszolgálják, ez az életelemük. 

Ezt az  első szemelvényt az EJEB-hez benyújtott ügyben azért teszem közzé, hogy minden olvasni tudó el tudjon gondolkodni rajta, hogy valójában mi van  itt?

7. sz.dokumentum. Folyamatos sorszáma 176-194. oldalig.

A Fővárosi Ítélőtábla 2014. március 25-én hozott 5. Pf. 22. 234/2013/8. számú jogerős ítélete.

 

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével bizonyítjuk, hogy az Ítélőtábla átírta, megváltoztatta, a választottbíróság és a közben eljárt bíróságok ítéleteiben és a Kúria végső jogerős ítéletében az Unió jogának közvetlen alkalmazását erőltető indokolásait, továbbá az alapeljárás során keletkezett összes keresetben és kérelemben, előkészítő iratban és számtalan más beadványban szereplő uniós EK-81. cikkre történő hivatkozásokat egy általa „majdnem szó szerint azonosnak” tartott magyar 2002. évi X. törvényre. Ezzel a Kúria alapügyben hozott jogerős ítéletét is átírta az Ítélőtábla, mivel a Kúria az alapeljárást lezáró ítéletében az uniós versenyjog alkalmazását tartotta szükségesnek.

A jogerő ténye nyilvánvalóan nem a választottbíróság ítéletének”hallgatólagos” jóváhagyására vonatkozik, hanem arra az alapvető releváns indokolásra, mely az Unió jogának alkalmazási kötelezettségét állapította meg az alapeljárásban. Ugyanis ha a Kúria az alapeljárásban a magyar törvény alkalmazásának kötelezettségét állapította volna meg, akkor a választottbíróság ítéletét érvénytelenítenie kellett volna. Mivel bizonyos okok miatt ezt nem tehette meg az eljáró tanács, ezért azt állította, hogy az Unió jogát kellett alkalmazni az ügyben, és a választottbíróság ezt és ráadásul hibátlanul alkalmazta.

Az érvénytelenítési per alapeljárási pereinek középpontjában ugyanis éppen az Unió versenyjogának jogellenes alkalmazása állt, és amikor a Kúria a végső döntését meghozta, akkor arról döntött, hogy az alapeljárásban a választottbíróság és az állami bíróságok az Unió jogának alkalmazási körében jártak el.

A Fővárosi Ítélőtábla a jogerős végső ítélet érdemi indokolásának megváltoztatásával azért volt kénytelen élni, mert bizonyos okok miatt nem állapíthatta meg a végső döntést hozó Kúria jogsértését, mely az állam kártérítési kötelezettségét vonná maga után. Ugyanis a Kúria amikor az uniós versenyjog alkalmazási kötelezettségét végső ítéletében megállapította, akkor az Unió jogát kirívóan súlyosan megsértette azzal, hogy az 1/2003. EK Tanácsi rendelet alkalmazási kötelezettségét nem állapította meg, sőt kifejezetten elzárkózott az Unió másodlagos jogának alkalmazása elől, és nem kért erre vonatkozóan előzetes döntést, jóllehet az Unió jogát nemzeti bíróság kvázi sem minősítheti érvénytelennek.

Panaszos a tisztességtelen eljárást az Ítélőtábla indokolásában tetten érhető jogi "csúsztatásokkal" is bizonyítani kívánja, amikor félrevezető, zavaros és jogilag abszurd indokolásokkal tér ki az uniós jog alkalmazása elől. Ezt írja:

 " A csatlakozási szerződésben és az annak kihirdetéséről szóló törvényben nem szerepel olyan rendelkezés és az Európai Unió sem fogalmazott meg olyan elvárást, hogy a közösségi jog megsértése a tagi minőséghez kötődő kártérítési felelősséggel járna már a tagságunk előtt keletkezett ügyekben is" (Fővárosi Ítélőtábla 16. oldal, első bekezdésében, folyamatos sorszám szerint a 191. oldal negyedik sorától). 

Bár álláspontja a közösségi jog (uniós jog) kártérítési rendelkezéseinek teljes ismerethiányát bizonyítja, érdemi mondandóját illetően azonban az Ítélőtábla az "ügy” keletkezése idejében foglal állást, ami a tények szándékos elferdítésének szándékát igazolja.  Az "ügy" ugyanis nem a "tagságunk előtt keletkezett", mivel tudvalevőleg egy polgári perben nem a szerződés létrejötte jelenti az „ügy” keletkezését.

Ez a bírói csúsztatás szándékos, hiszen ha az 'ügy' valóban a tagságunk előtt keletkezett volna, akkor az Ítélőtábla állítása megállhatná a helyét.

 És azért szándékos az ügy keletkezésére történő hivatkozás, mert így tudott az Ynos (C-302/04) ügyre ugyanitt hivatkozni a bíróság. Az ügy azonban bizonyítottan 2008-ban keletkezett, ami azt jelenti, hogy ebben a 2008. december 15-én keletkezett ügyben (választottbírósági ítélet, folyamatos sorszám szerint 3. oldal 3. pont utolsó mondata) a szerződés keletkezésének időpontjától függetlenül úgy kell eljárni, ahogy a törvény a csatlakozást követően keletkezett ügyekben előírja.

Sajnálatos, hogy az Ítélőtábla, majd a Kúria minden mondata a tények és jogszabályok kiforgatását tartalmazza, mert minden áron a Kúria (és nyilvánvalóan a választottbíróság) döntésének és az utólagosan kitalált, a csatlakozás után indult ügyekben nem alkalmazható jogszabály alkalmazásának helyességét kívánja bizonyítani.

A tisztességtelen ítéleti indoklás mindegyikére nem kíván és nincs is tere panaszosnak kitérni, arra viszont igen, ami az Ítélőtábla ítéletének 15. oldalának második bekezdésétől (folyamatos sorszám szerint 190. oldaltól) a bíróság levezet. Kezdeti mondatában azt állítja, hogy „Nem jogellenes a II. rendű alperes (a Kúria, panaszos megjegyzése) felülvizsgálati ítélete azért sem, mert jóllehet megállapította az uniós jog alkalmazásának szükségességét, de annak érdemi helyességét nem vizsgálva mondta ki a második választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének hiányát” (Lásd panaszos által hivatkozott C-126/97. számú (Eco Swiss) ítéletben előírtakat az érdemi felülvizsgálat kötelezettségéről.)

 Az Ítélőtábla oldalakon keresztül kifejtett indokolása azért kirívóan tisztességtelen, mert ezzel a választottbíróság által alkalmazott, és az alapeljárásban jogerősen alkalmazottnak ítélt elsődleges uniós jogot önkényesen átírja magyar jogszabályra, azért, hogy a Kúriát mentesítse a másodlagos uniós jog alkalmazási kötelezettsége megsértésének terhe alól.

 E szerint”A 2002. évi X. törvény pedig, amely a 2002. április 1-jén lépett hatályba..... az EK 81. (EUMSZ 101) cikkével szinte szó szerint egyező szabályt fogalmazott meg. Ezzel a... választottbírósági ítéletben hivatkozott EK. 81. cikk a magyar jog szerves része lett. Eredetét tekintve közösségi jogi, forrását illetően, pedig magyar jogszabályról, a 2002. évi X. törvényről van tehát szó. Önmagában az, hogy a bírósági határozat indokolása a jogszabályhelyet tévesen tartalmazza, illetve a magyar jogszabályra nem utal, a döntést nem teszi tévessé és az eljárást közrendbe ütközővé."(15. oldal második bekezdésében, folyamatos számozás szerint a 190. oldal közepén.)

"A szerződés érvényességének vizsgálata tehát tartalmilag a megkötésekor irányadó magyar jog alapján történt. Ennek viszont nem volt és nem is lehetett része az 1/2003. EK rendelet, amely csak 2004. május 1-én lépett hatályba.”."(Lásd ugyanott!)

A    csatlakozás napjától hatályon kívül  helyezett  2002.évi X.törvény alapján  azonban  a 2008-ban keletkezett ügyben tényszerűen  senki sem végezte el és jogilag senki sem  végezhette  el a szerződés tartalmi vizsgálatát, és erre nem is volt szükség, mert   az Unió joga (éppen az 1/2003.EK rendelet előírása) szerint, és  a nemzeti versenytörvény szerint  2004.május 1-től az EK-81.cikk  (= EUMSZ 101.cikk) volt  alkalmazandó, de alkalmazása esetén  a választottbíróságnak  az 1/2003.EK rendeletet  kötelező volt alkalmazni, és véletlenül sem a csatlakozás előtt bármikor (akár 20 éve) kötött szerződések idején „irányadó „magyar jogot. Tehát a 2002. évi X. törvény hatályossága idején kötött szerződés vizsgálata ebből a szempontból irreleváns, hivatkozni pedig arra, hogy valaki ezzel kapcsolatban bármit vizsgált akár az alapeljárás, akár a kártérítési per során nem elegáns.

Az Ítélőtáblának a felettes bíróság iránti elkötelezettségét (elfogultságát) és ezzel párhuzamosan panaszos védekezéshez való alapjogának megsértését azonban felperes az Ítélőtábla alábbi követelményével is alá kívánja támasztani:

 "Az I. rendű alperes érdemi döntésének helyessége azonban a jelen perben azért nem vizsgálható, mert a felperes a választottbírósági eljárásban elmulasztotta előadni mindazon tényeket és kifejteni mindazon indokait, amelyek folytán a 2002. évi X. törvény Mellékletének már hivatkozott 2. cikke szerinti, eredetét tekintve unós jogi szabályt alkalmazhatatlannak, illetve máshogy alkalmazhatónak tartja. A kártérítési per nem szolgálhat az alapügyben előadni elmulasztott védekezés elbírálására, márpedig a felperesnek a 2009. szeptember 24-én megtartott tárgyalásig lett volna lehetősége álláspontja kifejtésére."

(Ítélőtábla 17. oldal utolsó bekezdés, folyamatos sorszám szerint 192. oldal.)

Tehát az Ítélőtábla azzal tér ki a választottbíróság (így valójában az alapügyben végső döntést hozó Kúria) érdemi döntése helyességének vizsgálata elől, hogy az Unió versenyjogának (akkor EK-81. cikk) tényleges és bizonyított alkalmazását egyszerűen átírja a 2002. évi X. törvényre, az Unió jogának tényleges alkalmazását egy fikcióra, megváltoztatva  a választottbírósági ítélet releváns és egyértelmű jogi indokolását.

Ezt önmagában esetleg még csak jogszabálysértésként is fel lehetne fogni, azonban az Ítélőtábla a következőkkel bizonyítja be szándékos tisztességtelen eljárását.

 Panaszos terhére írja, hogy " felperes a választottbírósági eljárásban elmulasztotta előadni mindazon tényeket és kifejteni mindazon indokait, amelyek folytán a 2002. évi X. törvény Mellékletének már hivatkozott 2. cikke szerinti, eredetét tekintve unós jogi szabályt alkalmazhatatlannak, illetve máshogy alkalmazhatónak tartja."

Tehát panaszosnak már nem a ténylegesen alkalmazott EK-81. cikk nem bizonyított megsértése ellen kellett volna védekeznie, mint az alapeljárás pereiben a bíróságok számon kérték rajta, hanem már 2009-ben elő kellett volna adnia mindazon tényeket és kifejteni mindazon indokait, amelyek folytán az Ítélőtábla által 2014-ben kiötölt, alaptalanul hivatkozott 2002. évi X. törvényt, azaz a perben meg sem említett "az eredetét tekintve uniós szabályt" alkalmazhatatlannak tartotta.

A választottbíróság ítéletéből megállapítható, hogy egyetlen utalás sincs a 2002. évi X. törvényre, már csak azért sem, mert a csatlakozást követően ez a törvény már nem volt alkalmazható. Ezt az Ítélőtábla bírái is tudták, hiszen éppen ezen újabb jogsértés elfedésére minősítették át az "ügyet" csatlakozásunk előtt keletkezettnek.

Ugyanaz a kúria eljáró tanács, amelyik az alábbi elvi határozatot hozta, panaszos ügyében, fél évvel később már nem tekintette tisztességtelenek, hogy a semmiségi okot csak az írásban kiadott ítéletből ismerhette meg panaszos, azt a semmiségi okot, amit az Ítélőtábla az EK-81. cikkről átminősített a magyar törvény megsértésére.

2421/2011. számú gazdasági elvi határozat:

„A választottbírósági eljárásban is irányadó tisztességes eljárás elvéből következően a választottbíróságnak is közölnie kell a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fenn álltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség és lehetőséget kell adnia a feleknek a bizonyítási indítványaik, érdemi nyilatkozataik e körben való megtételére. Ennek elmulasztása esetén a feleknek az ügyük előadhatóságához való joga sérül, ez pedig megalapozza a választottbíróság ítéletének a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő érvénytelenítését [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 27. §, 55. § (1) bekezdés c) pontja].”

Fentieket elolvashatják az Európai Emberi Jogi Bírósághoz az európai kormányok által delegált bírák. Értelmezhetik belőle a mai magyar jogállamiság tartópilléreit: az Alaptörvényt, az Unió kötelezően alkalmazandó jogával kapcsolatos magyar gyakorlatot, a törvények semmibevételének  szintjét éppen az igazságszolgáltatás rendszerében.

Mert "mivelhogy" hiába taktikázott a Kúria az írásbafoglalással és a kézbesítéssel azért, hogy a 60 napos határidőből kifutva lehetetlenné tegyék az EJEB-hez fordulást. Minden "setét" megoldás nem sikerülhet nekik sem, pedig bizonyosan kellően megszervezték az egész összjátékot, hiszen újraírták az ezeroldalas alapper történetét.

Na és "természetesen" a Fővárosi Ítélőtáblának  ebben a kérdésben kifejtett fenti  jogi szörnyűsége és a többi  kérdésben is kifejtett hasonlóan tisztességtelen és "pártatlan" jogi ámokfutása  az Alkotmánybíróság szerint nem Alaptörvény ellenes, nem befolyásolja "érdemben" a bírói döntést, nem sért semmilyen -példáult a védkezés lehetőségét biztosító alapjogot-, nem vet fel alapvető alkotmányjogi kérdéseket, ezért mérlegelési jogkörében elfogadta, hogy egy 2004.május 1-től hatálytalan törvénnyel  Magyarországon utólagosan ki lehet váltani a jogellenesen alkalmazott uniós versenyjogot,  csak azért, hogy a magyar bíróságok kirívó uniós jogsértését, alapjog sértését és annak következményeit szőnyeg alá lehessen söpreni.

Az AB szerint  a fenti "megoldás" és a többi, a józan ésszel fel nem fogható szándékosan félrevivő bírói jogértelmezés "nem ellentétes a tisztességes eljáráshoz való joggal" csupán annyit jelent, "hogy a kártérítési per bírósága az inítványozóétól eltérő jogi álláspontot foglalt el."

Tehát  először uniós jogra hivatkozva, de azt sértő módon , majd öt év után felismerve, de letagadva  e jogsértés   tényét, másodszor már csak egy 2004.május 1-től érvénytelen törvény sikerült összekaparniuk, hogy véglegesen és "sikeresen" megtudjanak fosztani  egy céget a működését biztosító jogaitól és ezzel tulajdonától. Ettől vagyunk jogállam. Ez nem ellentétes sem a bírói esküvel, sem a tisztességes eljárás követelményével. Ez  2015-ben Magyarországon a maga a nagybetüs  TISZTESSÉG!

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 168. Szemelvények az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott panaszból.I.
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat