133.oldal

 

A KÚRIA, mint felülvizsgálati bíróság részére

a Fővárosi Törvényszék útján

 

 

Tisztelt Kúria!

 

Alulírott MIRELTA Ingatlanhasznosító Kft. (2890 Tata, Barina u 7.) – a korábban csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőnk útján – felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a 386/I. §-ban biztosított törvényes határidőn belül a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8.számú számú jogerős ítélete ellen

 

f e l ü l v i z s g á l a t i   k é r e l m e t

 

terjeszt elő.

 

Kérjük a T. Kúriát, hogy a támadott jogerős ítéletet – a Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15 sorszámú ítéletére is kiterjedően – vizsgálja felül és a Pp. 275. §. (4) bekezdése alapján elsődlegesen a felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet helyett szíveskedjenek a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozni, kereseti kérelmünknek helyt adni, azaz a kártérítés jogalapját megállapítani szíveskedjenek, a kártérítés összegszerűségére nézve pedig az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani szíveskedjenek.  

 

Másodlagosan kérjük a T. Kúriát, hogy a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az első- vagy másodfokú bíróságot teljes körűen új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezni szíveskedjék.

 

 

Kérjük továbbá a T. Kúriát, hogy mind az elsődleges mind a másodlagos kérelmünk vonatkozásában alpereseket az eljárással összefüggésben felmerült összes költségeink megtérítésére kötelezni szíveskedjék.

 

Amennyiben a T. Kúria a fenti kereseti kérelmeinknek nem ad helyt, kérjük, hogy az elsőfokú és a másodfokú ítéletben a harmadrendű alperes részére megállapított perköltséget, mint jogszabálysértőt hatályon kívül helyezni szíveskedjen.

 

A Pp. 274. § (1) bekezdése alapján kérjük, hogy a T. Kúria kérelmünket tárgyaláson bírálja el.

 

Kérjük továbbá a Tisztelt Kúriát, hogy a Pp. 273. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet végrehajtását végzésében felfüggeszteni szíveskedjék.

 

A jogerős ítéletet hozó Ítélőtábla tévedett s ezáltal jogszabályt sértett  azzal, hogy mindhárom alperest érintően elmulasztotta a kirívóan durva jogalkalmazási hibák elkövetését megállapítani. A jogerős ítélet tévedéseire felülvizsgálati kérelmünk részletes indokolásunkban kívánunk tételesen rámutatni.

Az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, okszerűtlen, jogszabálysértő következtetést vontak le.

 

A felülvizsgálni kért ügyben az általunk közölt tények és körülmények – melyek az általunk becsatolt okiratok is alátámasztanak – nem kerültek értékelésre s ennek indokát sem az elsőfokú sem pedig a másodfokú bíróság nem adta meg.

 

A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet és az annak alapjául szolgáló elsőfokú ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésében valamint a következőkben konkrétan megjelölt uniós jogokat sérti. 

 

Előzetes döntéshozatalra utalás indítványozása

 

Felperes megindokolt kérése ellenére, sem az alapeljárásokban, sem  a kártérítési bíróságok előtt jogerősen lezárt perekben,  egyik tagállami bíróság sem utalta előzetes döntéshozatalra a perben felmerült uniós versenyjogot  érintő jogkérdéseket.

Ezért ismételten kéri felperes, hogy a KÚRIA a felülvizsgálati eljárásban legalább az alábbi  kérdésekben kérjen az  Európai Bíróságtól előzetes döntéshozatalt:

 

1. Az EUMSZ 101.cikk (EK-81. cikk) visszamenőleges (2004. május 1-je  előtti ) és a csatlakozást követő időszakra történt választottbírósági alkalmazását,  a  felperes által kezdeményezett  érvénytelenítési eljárás során, a tagállami bíróságoknak kötelezően felül kellett-e  vizsgálniuk    az Európai Bíróság által az Eco Swiss ítéletben megállapított  módon és mélységben ?

2. Az ügyben eljárt választottbíróságnak, illetve az ítélete elleni érvénytelenítési perben a tagállami bíróságoknak a 2004. május 1-je utáni időszakra nézve kötelező-e alkalmazniuk az Unió másodlagos jogát, az 1/2003. EK Tanácsi rendeletet, amennyiben az uniós versenyjog EUMSZ 101. cikk alkalmazási kötelezettségét a végső fokon eljárt tagállami bíróság az ügyben megállapította és ténylegesen is azt alkalmazták ?

 

3. Az Unió versenyjogának (EK-81.cikkének)  2004. május 1-je előtti választottbírósági eljárásban történt közvetlen alkalmazása esetén az Unió joga lehetővé teszi-e, hogy az Unió elsődleges jogát a csatlakozás előtti időszakra  visszamenőlegesen  alkalmazza  egy választottbíróság, majd miután  az Unió versenyjogának alkalmazását a végső fokon ítélkező tagállami bíróság  jóváhagyta, a kártérítési per bírósága  a visszamenőleges alkalmazás jogsértő tényének megállapítása helyett   akként járjon  el, hogy az  elkövetett jogsértést úgy szünteti meg, hogy egyszerűen átírja a jogerősen lezárt perekben  alkalmazott uniós versenyjogot az időszakban alkalmazandó nemzeti jogra?

 

4. Az Európai Bíróságnak az Eco Swiss ítéletében kifejtett jogelvei és a hozott ítélete lehetővé teszi-e, hogy egy előző választottbírósági ítéletben  -amely ellen nem indult érvénytelenítési eljárás, így végső jogerőre emelkedett-  jogilag érvényesnek nyilvánított szerződés versenyjogi  rendelkezését  egy következő választottbírósági  ítélet az EK-81.cikk megsértésére hivatkozva semmisnek nyilvánítsa?

 

Felperes ezen előterjesztése kapcsán hivatkozik az alábbiakra (további hivatkozások a Függelékben találhatóak):

 

"3.3. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kontrollja

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Ullens De Schooten and Rezabek v. Belgium

ügyben157 2011. szeptember 20-án hozott ítéletének 58. pontjában rögzítette, hogy az

Emberi Jogok Európai Egyezménye 6 § (1) bekezdése158 ebben összefüggésben indoklási

kötelezettséget ró a nemzeti bíróságokra valamennyi olyan esetben, amikor elutasítják az

előzetes döntéshozatalra vonatkozó előterjesztést, különösen, ha az alkalmazandó jog az

ilyen elutasítást csak kivételes esetben engedi meg." Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elnevezésű joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleménye.)

 

Felülvizsgálati kérelmünk alátámasztására az alábbi ténybeli és jogi érveket kívánjuk előadni.

 

A közvetlen előzmények ismertetése

 

Felperes 2013. március 14-én kártérítési keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékre az alapeljárások során a nemzeti és uniós jog bíróságok általi megsértésére hivatkozva, és kérte bizonyítékai alapján az általa hivatkozott és bizonyított jogalapokra hivatkozva, az okozati összefüggéseket is bizonyítva a bírósági jogkörben okozott kárai megtérítésének megítélését.

 

A kártérítés megállapítása iránti ügyben eljáró elsőfokú bíróság a 4.P.23.616/2013/15.számú ítéletében felperes keresetét lényegét tekintve érdemi vizsgálat nélkül elutasította azt állítva, hogy az uniós jog jelen eljárásban való alkalmazhatóságának vizsgálata nélkül is megtudta állapítani, hogy felperes keresete megalapozatlan.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a 2014. március 25-én  kelt és  a jogi képviselő által  2014. április 18-án  átvett 5.Pf.22.234/2013/8.számú jogerős ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, azonban annak indokolását a későbbiekben részletezett módon jogszabálysértően egészítette ki.  

 

Az ítéletből megállapítható, hogy az Ítélőtábla tévesen értelmezte felperes kereseti kérelmeit.

Elsőrendű MKIK-VB alperest, mint elsődleges károkozót elsősorban szerződésszegése miatt kértük kártérítésre kötelezni, de esetében is fennáll az uniós versenyjog megsértésének ténye, mert alapvetően az MKIK-VB követte el az uniós versenyjog kirívóan súlyos megsértését, az állami bíróságok és a végső fokon eljárt Kúria „csak” annyiban, hogy ezt a kirívóan súlyos jogsértésekkel hozott választottbírósági ítéletet jóváhagyta.

 

A II. rendű Kúria alperest ugyanis, "mint végső döntést hozó tagállami bíróságot bírósági jogkörben jogellenes és felróható magatartást tanúsító és közösségi jogot sértő másodrendű alperest” kértük kártérítésre kötelezni, "továbbá a csatlakozási szerződés értelmében közvetlenül alkalmazandó a jelen keresetünkben részletezett uniós jog és irányelvek figyelmen kívül hagyása, megsértése miatt". Tehát a KÚRIA elleni kártérítési keresetünk alapvetően az Unió jogának megsértésére hivatkozott.

"Harmadrendű alperes kártérítésre kötelezését a végső soron ítélkező tagállami bíróság által a közösségi jog jelen keresetünkben részletezett előírásainak megsértése valamint az implementációs* kötelezettsége elmulasztása miatt" kértük.

 *(A jogharmonizáció elmaradására csak abban az összefüggésben hivatkoztunk, ha a Törvényszék arra a jogi következtetésre jutott volna, hogy a rendes bíróságok azért utasíthatták el a választottbírósági ítélet teljes körű felülvizsgálatát, mert a nemzeti jog azt nem tette lehetővé. De mivel a perben erre II. r. alperes nem hivatkozott, ez a továbbiakban nem a képezte kereset tárgyát, ezért szükségtelen volt az Ítélőtábla erre hivatkozó indokolása.)

Tehát III. rendű alperes Magyar Államot kizárólag az Unió jogának a Kúria általi (és esetlegesen* (lásd fentebb) a Magyar Állam jogharmonizációs kötelezettsége elmulasztása miatti) megsértése miatt kértük kártérítésre kötelezni az Unió joga alapján, és semmilyen kártérítési igényt nem támasztottunk III. rendű alperes ellen a nemzeti jog alapján. Ezért nem is talált a Magyar Államra kötelezettséget rovó nemzeti törvényt a munkaviszonyban eljáró jogtanácsos.

Tekintettel arra, hogy a károkozás ténye a nemzeti jog és az Unió joga alapján egyaránt megállapítható volt, és mivel keresetünk a Pp. 2. §-a alapján megítélhető kártérítésre is kiterjedt, ezért kértük alperesek egyetemleges kötelezését.

Az elsőfokú eljárásban a Pp. 2. §-a szerinti kártérítési igényünktől elálltunk, tehát keresetünk értelemszerűen a Kúria és a Magyar Állam ellen kizárólag az Unió jogának megsértése miatti kártérítésre korlátozódott.

 

Az Európai Unió jogelveinek és tételes jogának megsértése a magyar bíróságok által

 

Felperes jelen felülvizsgálati kérelmét első sorban az Európai Unió jogának és jogelveinek az eljáró bíróságok, ezen belül az Ítélőtábla által kirívóan súlyos megsértésére hivatkozva terjeszti elő. Felperesnek nem szükséges külön bizonyítania, hogy az Unió jogát és versenyjogát Magyarországon 2004. május 1-től a feltételek fennállása esetén közvetlenül kötelező alkalmaznia minden jogalkalmazónak jogi státuszától függetlenül, különösen pedig a végső fokon eljáró tagállami bíróságot terheli pontosan meghatározott kötelezettség az Unió elsődleges és másodlagos jogának, valamint az Európai Bíróság ítéleteiben kialakított esetjogok alkalmazása körében.

 

Az Európai Bíróság alább idézett állásfoglalása nem hagy kétséget a felől, hogy az állami bíróságoknak - beleértve a kártérítési ügyben ítélkező bíróságokat is- miként kell eljárniuk az uniós jog alkalmazása során:

A Simenthal II. (ECR 1978, 629, 106/77) ügyben a Bíróság kimondta, hogy “minden, hatáskörében fellépő állami bíró köteles a közösségi jogot korlátozások nélkül alkalmazni és azon jogokat, amelyekkel az egyént felruházza, védeni úgy, hogy a nemzeti jog minden esetlegesen ellentmondó rendelkezését […] figyelmen kívül hagyja.”

 

És mivel a Kúria jogerős ítéletével is bizonyítottan az Unió jogát hajtották, illetve a jogerő érvénye miatt, e kártérítési perben is azt hajtják végre a magyar állami bíróságok, az Európai Alapjogi Charta előírásainak alkalmazása is kötelező számukra.

Az uniós versenyjog egységes alkalmazása alapvető követelmény a tagállamokkal szemben:

 

     " Elsőként a T‑Mobile Netherlands és társai ügyben ismertetett indítványában Kokott főtanácsnok emelte ki az uniós versenyjog egységes alkalmazásának fontosságát az 1/2003 rendelet elfogadását követően: „mivel az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] versenyjogi szabályai 2004. május 1‑je óta decentralizált rendszerben kerülnek alkalmazásra, amely főként a [nemzeti versenyhatóságok] és bíróságok együttműködésére van utalva. Ennek során meghatározó jelentőségű, hogy a versenyszabályoknak az [Európai Unión] belüli egységes alkalmazása biztosítva marad. Nemcsak a vállalkozásokra az európai belső piacon vonatkozó azonos versenyfeltételek alapvető céljával, hanem a fogyasztói érdekek egész [Európai Unióban] való azonos védelmének kívánalmával is ellentétes lenne, ha az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] szerinti versenyjogi szabályok végrehajtása során túlzottan nagy eltérések lennének a [tagállamok versenyhatóságai] és bíróságai között.

Ezért az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102.] cikk egységes alkalmazásának célja vezérfonalként vonul végig az 1/2003 rendeleten”.

 

„Ezzel kapcsolatban lásd különösen az 1/2003 rendelet (4), (6), (7), (8), (21) és (22) preambulumbekezdését. Még a 2004. május 1‑jét megelőző időszak vonatkozásában is kimondta a Bíróság, hogy a nemzeti bíróságoknak jóhiszeműen együtt kell működniük a versenyjog területén. Lásd a C‑344/98. sz., Masterfoods kontra HB ügyben 2000. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑11369. o.) 49. pontját. (A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is egyértelmű, hogy a tagállamok minden hatóságát, köztük hatáskörükben eljárva a nemzeti bíróságokat is terheli az EK 5. cikk szerinti azon kötelezettség, hogy megtegyenek minden általános vagy különös szükséges intézkedést az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítése érdekében, és tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné a Szerződés céljainak megvalósulását (lásd e tekintetben a C‑2/97. sz., IP kontra Borsana ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8597. o.] 26. pontját)."

 

Felperes elöljáróban a versenyjog területére vonatkozó fenti uniós jogelvekre hivatkozik, továbbá arra, hogy az Unió jogának téves alkalmazása is az Unió jogának alkalmazását jelenti, és a téves jogalkalmazás ellenére a Választottbíróság és az állami bíróságok az Unió jogának alkalmazása körében jártak és járnak el.

 

Felperes felülvizsgálati kérelmében nem arra hivatkozik, hogy eljárása során a Választottbíróság megszegte a rá vonatkozó nemzeti eljárási szabályokat, vagy a KÚRIA, mint felülvizsgálati bíróság  megszegte volna a Pp. vonatkozó szabályait, hanem arra hivatkozik, hogy a Választottbíróság  és a KÚRIA egyaránt megszegte az Unió jogának anyagi jogi előírásait, és a Kúria megszegte az uniós versenyjog  anyagi jogának  alkalmazására  vonatkozó  Pp.-ben foglaltaktól  eltérő eljárásjogi szabályait, ezért a Kúria elsődleges  felelőssége, mint végső fokon eljáró tagállami bíróság felelőssége az Unió által szabályozott körben áll fenn, nem a magyar anyagi és eljárási jogszabályok megsértése miatt.

 

Vannak azonban olyan nemzeti alkotmányos szabályok is, melyeket a Kúria az alapeljárásban megsértett, mint például a visszamenőleges jogalkalmazás tilalma.

Az Ítélőtábla pedig súlyos törvénysértést követett el, amikor a jogerős ítéletek kirívó jogsértéseit nem állapította meg, hanem az összes jogerős ítélet tartalmi hivatkozásainak megváltoztatásával, vagy alaptalan hivatkozásokkal (pédául az Ynos ügyre hivatkozva) próbálta elfedni a Kúria jogsértéseit és az Unió jogának megfeleltetni azokat.

A kártérítési per bírósága nem változtathatja meg sem a felperes, sem saját maga által jogellenesnek tartott ítéletek alapjául szolgáló jogszabályi hivatkozásokat semmilyen módon.

 

Az Unió joga minden tekintetben elsőbbséget élvez a nemzeti jogrendszer szabályaihoz képest, ezt a tételt az Unió joga és a nemzeti jog viszonyában az Európai Bíróság már 1991-ben kimondta, és azt is, hogy ha egy tagállami bíróság nem hajtja végre az uniós jogot, és ez egy természetes vagy jogi személynek kárt okoz, az államnak mögöttes felelőssége van.

 

Felperes felülvizsgálati kérelmében csupán annyiban hivatkozik a nemzeti jogszabályokra, amennyiben a magyar bíróságokra vonatkozó eljárási szabályokat a Polgári perrendtartás, a kártérítés anyagi jogszabályait a Ptk. tartalmazza, ezeket azonban kiegészítve azzal, hogy az Unió versenyjoga eljárási szabályai alkalmazását a nemzeti versenytörvény a magyar bíróságok számára külön is kötelezővé tette.

Annak bizonyítására, hogy az átmeneti magyar versenytörvényt az alapeljárásban sem a Választottbíróság, sem az állami bíróságok nem alkalmazták, és felperes megítélése szerint csupán a Választottbíróság dönthetett volna alkalmazásában, a későbbiekben kerül sor.

 

Felperes egyrészt a kártérítési ügyben eljárt Fővárosi Ítélőtábla azon jogsértéseit sérelmezi, hogy az alapeljárásban hozott jogerős ítéletekben a Választottbíróság és a Tatabányai Törvényszék által elkövetett, és a jogsértések Kúria általi jóváhagyásával szintén az Unió jogával szemben elkövetett kirívóan súlyos eljárási és anyagi jogi jogsértések megállapítását törvénysértéssel, okszerűtlen indoklásokkal, vagy érdemi indokolás nélkül utasította el.

 

Felperes másrészt kiemelkedően súlyos eljárásjogi jogsértésnek tartja a Fővárosi Ítélőtáblának az alapügyben jogerőssé vált (második) választottbírósági ítéletnek a rendelkező része alátámasztása érdekében kifejtett indokolását (az alkalmazott jogra történt hivatkozásait). Az Ítélőtábla indokolásában egyszerűen „átírta” az alapeljárás során meg sem említett magyar jogra a jogerős ítélet alátámasztásául szolgáló alapvető jogszabályi hivatkozásokat. Ezáltal igyekezett elfedni a választottbíróság által elkövetett uniós jogsértést annak érdekében, hogy a kirívóan súlyos jogsértés megállapítását mellőzze.

 

Ezzel a jogellenes eljárásával az Ítélőtábla maga bizonyította be, hogy az Európai Unió Működését Szabályozó Szerződés 101. cikke nem volt alkalmazható a csatlakozás előtti időszakra. Ellenkező esetben nem lett volna szüksége a jogerős ítélet jogellenes átírására.

 

Felperes jogi álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében az alapügyben eljáró bíróságok által hozott, a KÚRIA által jogsértően elfogadott, az Unió jogát, az Unió versenyjogi jogszabályainak anyagi jogi és eljárásjogi előírásait teljesen figyelmen kívül hagyva megalapozatlanul utasította el felperes keresetét, és ezért szintén jogszabály ellenesen hagyta jóvá a megalapozatlan elsőfokú bíróság ítéletet is.

 

Felperes jogi megítélése szerint az alapügyben elkövetett téves jogalkalmazások kirívóan súlyos, lényeges kérdésekben történt jogértelmezési és jogalkalmazási tévedések következményei, ezért megalapozottan hivatkozik felperes a bírósági jogkörben okozott kárra.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 133.Fővárosi Ítélőtábla:Mindennek van határa,csak a bírói elfogultságnak nincs! I.rész
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat