142.oldal 

Az ügyvéd és a parasztvakítás

 

Aki kiváncsi rá, itt elolvashatja, hogy az MKIK Választottbíróság  egy 10 millió eurós perértékű ügyben,  jogi képviselője útján, aki már vagy kettő és félmillió Ft-os ügyvédi  munkadíjat bekaszírozott a semmit  sem jelentő és és semmit érő  "jogi" munkájáért, milyen  "jogilag" alátámasztott  ellenkérelmet adott be a Kúriához.

 

Ezt azért tehette meg, mert biztos abban, hogy nincs apelláta. Ha az általa képviselt  professzori trió döntött, az egyenlő értékű  egy  Isteni kinyilatkoztatással. Nem kell hozzá se alaptörvény, se uniós jog, se törvény: az MKIK Választottbíróságra egyik sem vonatkozik. Se a választottbírósági törvény,se saját eljárási szabályzata, se a nemzeti versenyjogi törvény, se az Unió versenyjogi rendelete, se a jog, se a tények tisztelete nem vonatkozik erre a választottbírósági tanácsra.

 

Jó lenne tudni, mitől ilyen biztos az Ügyvéd Úr abban, hogy nem kell neki se alaptörvényre, se uniós jogra, se törvényre, se se se semmire hivatkoznia, és elegendő a gyermeteg  blabája ahhoz, hogy megint felmarkoljon a tíz perc alatt leírt szövegéért  pár millió Ft-ot. Ha  lehetne tudni, mire  alapozza látványosan , hogy az ügy le van vajazva, akkor végül azt is meg lehetne tőle tudni, hogy mennyi volt az annyi, és ki  az a valaki, aki a jogsértések mögött áll.

 

Az ugyanis mellesleg sem lehet vitás, hogy a VB olyan döntést hozott, hogy a magyar cégtől elvette 17 év alatt felépített magyar piacát, ezzel  évi háromszáz milliós nyereségét  oda ajándékozta  a multi cégnek. Ez csak 10 év alatt 10 millió euró, 20 év alatt már 20 millió lenne és így tovább. Sommás ajándék, és még az "ajándékozási illetéket" is a magyar cég nyakába varrták.

 

A VB nem tett eleget kinyilatkoztatása   bizonyítási kötelezettségének, mely bizonyítási kötelezettségét az 1/2003.EK tanácsi rendelet előírja, de előírja saját eljárási szabályzata is.

 

Senki nem meri e jogállamban elfogadni a tényt, hogy miként, de  sikerült  elérniük, hogy az állami bíróságok  és az AB is partnerré váltak  az Alaptörvény, az Unió joga  és a törvények megsértésében.

 

Itt van a MKIK VB jogi képviselőjének nyilván "joginak" tekintendő ellenkérelme.  DE csak azért "jogi" mert ügyvéd írta, egyébként egy semmire való blabla az egész, aminek megírásához  semmilyen "jogi" végzettség nem szükségeltetik, csupán egy nagy adag önbizalom arra nézve, hogy "lefutott" ügyről van szó.

 

 Itt lesz  majd az a blabla, amit az ügyvéd összetákolt. Ez lenne a  KÚRIA előtt fekvő felülvizsgálati kérelem  ( a 139.oldaltól található) ellenkérelme  az MKIK Választottbíróság részéről.

 

Mint olvasható, nem bocsátkozik I.rendű alperes jogilag megalapozott védekezésbe, hogy a bizonyítási kötelezettségét  miért nem teljesítette, amikor saját eljárási szabályzatában foglalt kötelezettségén kívül számára azt az Unió joga is kötezelezővé teszi. Nem olvasta ezek szerint az általa védett Választottbíróság ítéletét, melyben a bizonyítási eljárás lezárulta után, (melynek során semmit sem bizonyított sem Ő, sem a keblére emelt multi cég), az írásba foglalás során döntött az EK-81.cikk közvetlen alkalmazásáról anélkül, hogy erre nézve a per során bármilyen utalást tett volna az eljáró tanács. Az 1/2003.EK tanácsi rendelet, mely a magyar jog részévé vált a csatlakozás pillanatában kötelező magatartási szabályt ír elő minden magyar jogalkalmazó számára. Ennek a jogszabálynak a semmibe vétele, mely anyagi jogként írja elő számára a bizonyítási kötelezettséget, önmagában elégséges lett volna ítélete érvénytelenségének megállapításához.

 

Az állami bíróságok az Unió  jogában foglalt bizonyítási kötelezettséget  megfordították kifejezetten  azért, hogy mentesítsék a Választottbíróságot súlyos jogsértésének következményei alól.  A VB törvény és a felek megállapodása a magyar anyagi jog kötelező alkalmazását írja elő a VB számára, melyet nem lehet ejnye-bejnye módon elintézni azzal, hogy a jelenlegi felperes előadhatta volna védekezését (persze, ha tudta volna mit főznek a Választottbíróság boszorkánykonyhájában). A bizonyítási kötelezettség szándékos megszegésénél , szándékos elmulasztásánál minden bizonnyal nem létezik súlyosabb jogsértés, tehát a VB  tette az Unió jogában is előírt olyan magatartási szabály  megszegését jelenti, mely nélkül ítélet nem lett volna hozható, és amely ítéletet az állami bíróságoknak érvényteleníteniük kellett volna.

 

A VB ítéletének tartalmi értelmezése során  könnyen arra a megállapításra lehet jutni, hogy az 50-es évek koncepciós pereinek legrosszabb hagyományát követte, amikor eleve  elhatározott döntéséhez  utólag gyűjtött össze teljesen oda nem tartozó,lejárt érvényességű, tehát köznapi értelemben hamisnak mondható "bizonyítékokat". Már a magyar versenytörvény is kötelezővé tette Magyarországon a csatlakozás napjától az 1/2003.EK tanácsi rendelet alkalmazását, mely pontosan tartalmazza, hogy a magyar jogalkalmazók az EK-81.cikk alkalmazása során milyen anyagi jogi előírásokat és eljárási szabályokat kötelesek alkalmazni. Ebből a VB semmit sem vett figyelembe, azaz érvénytelennek tekintette  a hivatkozott uniós versenyjogi jogszabályt, és úgy hozta meg jogellenes, alaptalan ítéletét.

 

I.r. alperes beadványában csak azt bizonyította, hogy az ügyet nem ismeri, a felperesi beadványokat el sem olvasta,  mert különben nem állította volna, hogy felperes nem bizonyította, hogy alperesek mikor milyen kötelezettségüket szegték meg és ezzel mekkora kár okoztak felperesnek. Erről szól az öt éve folyó per és erről szól a kártérítési per is.Semmi másról. Tehát illett volna elolvasni a több millió Ft-os ügyvédi díj bekaszírozása után, ha már előtte sem tette meg az ügyvéd. Legalább ezt kellene az ügyvédnek tudnia, amikor gyermeteg védekezését előadta:

 

 

---

 

XVI. Fejezet³²⁴

                        Eljárás az európai uniós versenyszabályok alkalmazása során³²⁵

Általános szabályok³²⁶

91/A. §³²⁷ (1)³²⁸ Az EUMSz. 101., illetve 102. cikkének alkalmazása során e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben, illetve az 1/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

 

 

³²⁶  Beiktatta: 2003. évi XXXI. törvény 7. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Ezt követően indult ügyekben kell alkalmazni.

 

Felperes értelmezésében a  91/A.§ a konkrét ügyre nézve  azt írja elő, hogy az EUMSZ 101.cikk alkalmazása miatt a csatlakozás napjától indult ügyben az 1/2003.EK tanácsi rendeletben foglaltak szerint kell eljárni.

 

Tehát a 2008-ban indult perben a Választottbíróságnak a magyar jogba a csatlakozás napjával beépült 1/2003. EK rendelet anyagi jogi szabályait kötelezően alkalmaznia kellett volna (kinek mik a jogai, kötelezettségei az EUMSZ 101.cikk alkalmazása során), mivel a Vbt. és a felek megállapodása szerint a magyar anyagi jog  alkalmazása a Választottbíróság számára  kötelező volt.

 

A Választottbírósági Törvény előírása szerint:

Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása

49. § (1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie. Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.

 

A Választottbíróság bizonyítottan nem alkalmazta az 1/2003. EK rendelet egyetlen előírását sem (pl. a tényállásról nem győződött meg, nem teljesítette a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó uniós rendeleti követelményt , ezzel  megsértette felperesnek a  védekezéshez való jogát stb.).

Az állami  bíróságok és alperesek sokszor szándékosan félrevivő  jogi álláspontjai ellenére felperes úgy ítéli meg,  hogy a 2008-ban indult bírósági eljárásban a Választottbíróságnak az EK-81.cikk alkalmazása során egyértelműen az 1/2003.EK rendelet előírásainak betartásával kellett volna eljárnia.   Sem a Választottbíróságnak, sem az Ítélőtáblának sem az Alkotmánybíróságnak, sem II.rendű alperesnek  nem volt, illetve nincs jogi alapja a 2002.évi X.törvényre hivatkozni, amennyiben a Választottbíróság és az állami bíróságok az  EK-81.(EUMSZ 101) cikkét  alkalmazták.(Lásd: 91/A § és 91/H §.)

És itt a blabla:

KÚRIA

mint Felülvizsgálati Bíróság

1055 Budapest, Markó u. 16.

　

Ügyszám: Pfv. IV. 21. 816/2014

 

　

　

Tisztelt Kúria!

 

Alulírott Magyar Kereskedelmi és Iparkamara I. rendű alperes a Mirelta Ingatlanhasznosító Kft felperes által ellenünk, illetve a Kúria II. rendű és Magyar Állam III. rendű alperes ellen indított jogvitás ügyen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemmel szemben az I. rendű alperes képviseletében

 

e l l e n k é r e l m e t

 

terjesztünk elő és kérjük a T. Kúriát, hogy felperesnek mind elsődleges, mind másodlagos kérelmét, valamint az előzetes európai döntéshozatalra irányuló indítványát elutasítani szíveskedjék.

 

Kérjük, hogy felperest az irányadó jogszabály szerinti ügyvédi munkadíj és a perköltség megfizetésére kötelezni szíveskedjenek. Elsőrendű alperes jogi képviselője ÁFA köteles.

 

　

Ellenkérelmünk indoklásául az alábbiakat adjuk elő.

 

1/ Az ügyben eljáró első- és másodfok bíróságok helyesen állapították meg a tényállást és a törvényeknek megfelelően vonták le azt a következtetést, hogy a felperes keresetében nem tudta bizonyítani, hogy alperesek kötelezettségüket vétkesen megszegték volna, ezzel felperesnek kárt okoztak volna, és hogy ezért az alpereseket a felperes részére kártérítés megfizetésének kötelezettsége terheli.

 

　

2/ A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében megismétli az első- és másodfokú bírósági eljárásban előadottakat és éppen ezért felülvizsgálati kérelme éppen olyan téves és alaptalan indokok nyugszik, mint a bíróságok során előterjesztett keresete. Felperes nem akarja tudomásul venni azt a körülményt, hogy ő a három alperes ellen egy kártérítési igény megfizetése iránti pert indított, amely keretében bizonyítania kellett volna, hogy az alperesek mely kötelezettségüket mikor és milyen magatartásukkal szegték meg, és ezzel felperesnek mikor, milyen kárt okoznak.

 

Ehelyett felperes a vonatkozó választottbírósági ítélet az azt felülvizsgáló és helyben hagyó bírósági illetve kúriai ítéletek kritikáját végezte el és hosszasan elemzi, hogy a Választottbíróság szerinte miért járt el helytelenül, amikor ítéletének indoklásában különböző rendelkezésekre hivatkozik.

 

Felperes abban a téves feltevésben indokolja felülvizsgálati kérelmét, hogyha egy Választottbíróság vagy bíróság nem az ő felfogásának megfelelően alkalmazza a jogot, akkor ez mindjárt károkozó magatartásnak tekintendő, tehát az adott Választottbíróság, vagy bíróság kötelezettségét vétkesen megszegte. A felperes keresetében nem hivatkozott arra, hogy a Választottbíróság őt az eljárás során bármilyen módon hátrányba hozta volna, indokolatlanul korlátozta volna előadásaiban, illetve bizonyítékainak előterjesztésében, felperes pusztán csak arra hivatkozik, hogy szerinte a Választottbíróság egy fontos jogkérdésben tévedett.

 

Felperes nem akarja tudomásul venni, hogy az általa indított kártérítési perben nincsen mód arra, hogy az eljáró bíróságok arra térjenek ki az eljárás során, hogy vajon a felperes által kötelettség-szegéssel vádolt bíróságok különösen a Választottbíróság helyesen járt el az egyes jogkérdések eldöntésekor és indoklásakor. A bíróság ugyanis a jogalkalmazási tevékenysége során még akkor sem szegi meg kötelezettségét vétkes módon, ha esetleg valamely ügyben olyan ítéletet hoz, amelyet egy későbbi felsőbb bíróság tévesnek tekint. A bírósági eljárások lényege ugyanis az, hogy az eljárásnak tárgyilagosnak és a törvényeknek megfelelő garanciákkal körülbástyázva kell lefolynia és az ilyen lejárás során hozott ítélet semmiképpen sem lehet vétkes károkozás alapja.

 

　

3/ Felperesnek tudomásul kell vennie, hogy egy külföldi céggel való jogvitája tekintetében alávetette magát a Választottbíróság ítéletének ezzel elfogadta a Választottbíróság szabályzatát, vagyis azt hogy a Választottbíróság ítélete végleges. A választottbírósági ítélet bírósági felülvizsgálatának csak annyiban van helye, hogy az állami bíróság megvizsgálja valamely peres fél kérelmére, hogy az eljárás szabályos és törvényes körülmények között folyt-e le. Feleknek biztosították a jogaik gyakorlását.

 

Az állami bíróság nem vizsgálhatja, hogy a Választottbíróság az ügy érdemében helyesen döntött-e vagy sem. A Választottbírósági ítélet felülvizsgálatának tárgyában indított bírósági és kúriai eljárásban mind a Bíróság, mind pedig a Kúria ennek megfelelően járt el és ítélkezett.

 

　

4/ Jelen perben azonban már egyáltalán nem lehet arról szó, hogy a Választottbírósági ítélet szabályos volt-e vagy sem és főleg nem arról, hogy mikor, milyen Európai Uniós rendelkezést kellett volna figyelembe venni, hanem csak az lehet a per tárgya, hogy a Választottbíróság valamint a II. és III. rendű alperesek hogyan felelős a felperesnek okozott kárért.

Miután a felperes soha azzal érdemben nem foglalkozott, ami a jelen per keresetének tárgya arra nézve semmiféle bizonyítást soha elő nem terjesztett, ehelyett jelen perben is rendkívül hosszan fejtegeti, hogy miért helytelen a Választottbíróság ítélete és különösen annak indoklása az Európai joggal összefüggésben.

 

Miután ez nem lehet a jelen per tárgya ezért az I. rendű alperes érdemben nem is reagál a felperesnek az Európai Uniós joggal kapcsolatos fejtegetésével, mert erről a Választottbíróság már döntött és ennek a döntésnek felperes csak a jogi indokait vonta kétségbe, de azt hogy a Választottbíróság mikor miben szegte vétkesen kötelezettségeit soha elő nem adta és nem is bizonyította.

 

Az egy mindennapos dolog, hogy valamely peres fél elégedetlen az eljáró Választottbíróság vagy Bíróság döntésével annak indokait vitatja, ez azonban nem jelenti azt, hogy a döntés miatt az eljáró Választottbíróság vagy Bíróság felé kártérítési igénnyel lehetne élni.

 

Fentiek miatt ismételten kérjük a felperes felülvizsgálati kérelmének teljes terjedelmében történő elutasítását.

 

　

Budapest, 2014-09-10

 Kiemelés a "jogi" beadványból:

　"Választottbíróság már döntött és ennek a döntésnek felperes csak a jogi indokait vonta kétségbe, de azt hogy a Választottbíróság mikor miben szegte vétkesen kötelezettségeit soha elő nem adta és nem is bizonyította."

 Felperes azt gondolja, hogy eléggé vétkesnek lehet tekinteni az Unió jogának alkalmazása körében az Unió joga által előírt bizonyítási kötelezettség megtagadását, a tényállás megállapításának hiányát, a felperes védekezéshez való alapjoga gyakorolhatóságának megtagadását, lényegét tekintve egy koncepcós per lefolytatását  60 évvel  e gyakorlat alkalmazásának bevezetése után, és 19 évvel a jogállam kezdetétől számítva. Tisztelt I.rendű alperes!

 

Oldal: 142. Az ügyvéd és a parasztvakítás
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat