165.oldal: Tizenegy éve érvénytelen törvényt alkalmazott a KÚRIA és az AB!

Egy tizenegy éve érvénytelen törvényt és egy vele együtt érvényét vesztett Európa-Megállapodást  alkalmazott a Fővárosi Ítélőtábla, a Kúria és az Alkotmánybíróság a jogállamiság, a tisztesség és a pártatlanság jegyében, mert nem merték megállapítani kenyéradó gazdájuknak, a Magyar Államnak (a kormánynak) a kártérítési felelősségét  a Kúria alapügyben hozott, az Unió jogát és az egyik peres fél alapjogát sértő ítélete ellenére.

Bár valóban nem mindennapi jogi helyzet, de hát így szabályozták le maguknak a hatalmon lévők a "hatalommegosztás" jegyében, hogy ugyan annak a Kúriának kellene saját maga jogsértését megállapítania és saját magát károkozóként feltüntetnie, amelyik  a jogsértést elkövette és a kárt okozta az államnak. Ezt nyilvánvalóan nem szándékozták a kártérítési perben eljáró bírók megtenni, ezért kitaláltak a Fővárosi Ítélőtáblának egy megoldást, melynek lényege, hogy a kártérítési perben már letagadták azt, hogy az alapeljárás hat perében az Unió jogát alkalmazták. Helyette kitaláltak egy 2004.május 1-én érvénytelenített törvényt, melynek alkalmazását vizionálták, azaz úgy viselkedtek, mint amikor valaki álmot ,vagy délibábot lát, pontosabban képzelődtek. Hozzá kellett még e vizióhoz hazudniuk (esküt tett bírók és bírák által),  hogy ebben a peres ügyben  a peres "ügy" már rögtön a megállapodás megkötésekor keletkezett, és nem akkor, amikor a per a felek között létrejött.

Ohatatlanul eszébe jut az embernek az a vicc, amikor a lókupec el akarja adni a vak lovát, de a vevő gyanut fog és kéri, hogy  próbálják ki. A lovat egy fal elé állítják és nagyot ütnek a farára. A ló nekiugrik a falnak. A vevő reklamál, hogy a ló mégis vak. "Nem vak ez instálom, hanem bátor". Így lehetnek az ügyben eljáró bírók is.

 Itt most az Alkotmánybírósághoz benyújtott panasz közzétételére kerül sor, és majd döntésük itt is olvasható lesz. Igen sebesen közeledünk valami felé, de úgy néz ki, hogy az nem a JOGÁLLAM! 

 

Tárgy: A KÚRIA Pfv.IV.20.816/2014/11.számú felülvizsgálati ítélete ellen alkotmányjogi panasz benyújtása.

 

 

 

Tisztelt Alkotmánybíróság!

 

 

 

Az Alaptörvény 24. Cikkének (2) bekezdés d) pontjában nevesített, az Alkotmány-bíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27.§-ban konkretizált alkotmánybírósági hatáskör és ugyancsak az Abtv. 27. §-ában foglalt indítványozói jogosultság alapján, az Abtv. 51. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség miatt jogi képviselő útján, az alábbiak szerint előterjesztett, alkotmányjogi panaszra vonatkozó

 

 

 

i n d í t v á n y t

 

 

 

nyújtjuk be.

 

 

 

Kérjük a T. Alkotmánybíróságot, hogy a következőkben kifejtett indokok alapján a Kúria hivatkozott ítéletét szíveskedjék az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, 24. cikk (3) bekezdése b) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011.évi CLI. törvény 27. §-a alapján megsemmisíteni, mivel az panaszosnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított, tisztességes eljáráshoz  és törvényes bíróhoz való jogát a bírói döntést érdemben befolyásoló és alapvető alkotmányjogi kérdéseket is érintő módon megsértette, ezért  ítélete az Alaptörvénnyel ellentétes.

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2003/8.számú jogerős ítéletének Alaptörvény-ellenességére vonatkozó indítványunkat Tisztelt Alkotmánybíróság IV/1117-8/2014.sz.végzésével visszautasította.

 

 

 

Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 267. cikkének harmadik bekezdése szerint a végső fokon döntő Kúriát terheli az a kötelezettség, hogy az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezze, panaszos alapvető - a tisztességes bírósági eljáráshoz való - alkotmányos jogát e tekintetben a felülvizsgálati eljárásban érte sérelem.

 

 

 

 

 

 

 

Panaszos jelenlegi panaszának terjedelmét az tette szükségessé, hogy a jogerősen lezárt alapügyben a bíróságok közokiratokkal bizonyítottan az Unió jogának alkalmazása körében jártak el, ennek ellenére az ítéletekkel együtt szintén jogerőre emelkedett, releváns jogszabályokra hivatkozott indokolásokat egy hatálytalan, 2004. május 1-je után indult ügyekben nem alkalmazható "magyar" jogszabály alkalmazására jogellenesen változtatták át, kifejezetten azzal a céllal, hogy a kártérítési perben "belső ügyként" tudják elutasítani a keresetet.

 

 

 

Panaszos  utal arra is, hogy keresetében nem  a jogerős ítéletek indokolásainak egy alkalmazhatatlan törvényre történő átírását, megváltoztatását kérte, hanem annak megállapítását, hogy az alapügyben az Unió jogának alkalmazása körében eljárt bíróságok az uniós jog önkényes, ezen belül önkényes értelmezéssel  történt alkalmazása során kirívóan súlyosan megsértették a kötelezően és közvetlenül alkalmazandó uniós elsődleges és másodlagos jog előírásait, ezzel pedig a magyar Alaptörvényt!

 

 

 

Kérjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy határozatában mondja ki azt az egyértelmű és megváltoztathatatlan jogi tényt, hogy a 2002. évi X. törvény 2004. május 1-én hatályát vesztette, és ez a törvény az érvénytelenítési  időpontot követően indult ügyekben nem volt alkalmazható és ezért az arra való ítéleti hivatkozás törvénysértő és a tisztességes eljárás elveivel nem egyeztethető össze.

 

 

 

E döntés meghozatala nem igényli a polgári bíróságok eljárásának felülvizsgálatát, sem a törvény értelmezését, csupán a hatályon kívül helyező törvény elolvasását.

 

           

 

Kérjük figyelembe venni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlata szerint az előterjesztési kötelezettség mellőzése nem felel meg a tisztességes eljárás feltételeinek akkor (sem), ha a mellőzést a bíróság egyszerűen a saját belső joga alapján, az európai jogot negligálva hozza meg.

 

 

 

Tehát még ha egy érvényes törvényre hivatkozna is a Kúria a "belső ügyre" történő "átállás" érdekében, akkor sem negligálhatná önkényesen az egyszer már jogerősen alkalmazott uniós jogot, mert akkor erre az átállási lehetőségre nézve kellett volna előzetes döntést kérnie: arra, hogy ha az alapügyben az Unió jogának alkalmazása körében jártak el a bíróságok ( ez esetben hat bíróság -köztük az AB-  egybehangzóan), akkor  az Unió jogának megsértése miatt a magyar állam ellen indított kártérítési perben az Unió jogának alapügyben történt alkalmazásának letagadása vajon nem annak jogerős beismerését  jelenti-e, hogy  az Unió jogának  alapügyben történt alkalmazása önkényes, uniós jogot és Alaptörvényt sértő volt?

 

 

 

Fentiekre tekintettel panaszos kénytelen ismételten teljes képet adni az alapeljárás és a kártérítési per tényeiről, melyben szereplő uniós ügyekben a Kúriát az alapeljárásban is, és a kártérítési perben is előterjesztési kötelezettség és/vagy szakszerű érdemi indokolási kötelezettség terhelte különös tekintettel a magyar törvényeket is alapjaiban sértő hatálytalan törvényre hivatkozásra is tekintettel?

 

 

 

Ennek az alkotmányjogi panasznak tehát az a célja, hogy bemutassa az Alkotmánybíróság előtt, és szükség esetén az EJEB előtt, hogy objektív jogi mércével mérve sem az alapeljárásban, sem a kártérítési perben a Kúria nem kerülhette volna ki -akkor sem, ha nincs előzetes döntéshozatalra vonatkozó indítvány-, hogy előzetes döntést kérjen az Európai Bíróságtól. Ezt bizonyítja az a jelenlegi jogi helyzet is, mely lehetséges, hogy az Alkotmánybíróságra nem tartozó, azaz nem alkotmányjogi kérdés, és nem sért jogállami alapelveket sem, és nem befolyásolta érdemben a bírósági döntéseket sem, azonban az minden esetre érdekes jogi fejlemény, hogy az AB a jogállam őreként nem észrevételezi, kifejezetten elfogadja a jogerő többszöri megtörését és a csatlakozást követően egy Magyarországon egyetlen ügyben sem alkalmazható törvénynek ebben az ügyben való törvénytelen alkalmazását, a törvény hatályon kívül helyezését követő 10 év után.

 

 

 

A panasz formai befogadhatósága.

 

 

 

Panaszos jogi képviselője a Kúria felülvizsgálati ítéletét 2014. november 27-én postai úton kapta kézhez, ezért jelen panasz benyújtási határideje 2015. január hó 25. napja.

 

 

 

A Kúria a panaszolt ítéletét felülvizsgálati eljárásban hozta meg, azzal szemben panaszosnak nincs további jogorvoslati lehetősége, ezért teljesült az Abtv. 27.§. b) pontja szerinti feltétel.

 

 

 

Panaszos hivatkozik arra is, hogy a kártérítési perben a Kúria a jogerős másodfokú ítéletet teljeskörűen felülvizsgálta és lényegében az egész alapeljárást is -panaszos álláspontja szerint jogellenesen- újra indokolta.

 

 

 

Panaszos a felülvizsgálati eljárás befejezését követően került abba a helyzetbe, hogy jelen panaszában ezekre az indokolásokra is kitérjen annak ellenére, hogy ezekben a kérdésekben a jogsérelem egy része az Ítélőtábla ítéletével ugyan megvalósult, de mivel az előzetes döntéshozatal kezdeményezési kötelezettsége vagy az elutasítás uniós jogra és esetjogokra alapozott indokolását a Kúria elmulasztotta, lényegét tekintve az összes uniós jogkérdés tisztázatlan maradt, ezért panaszos is jogszerűen hivatkozhat az alapeljárás során elkövetett jogsértésekre.

 

 

 

Már az alapügyben is, az EUMSZ 267. cikkének harmadik bekezdése alapján, szintén akkor is felülvizsgálati szakban eljáró Kúriát terhelte az a kötelezettség, hogy az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezze, vagy az elutasítást szakmailag megfelelően indokolja.

 

 

 

Ezt nem tette meg, és ennek az Unió joga által előírt, és az Európai Emberi Jogi Bíróság joggyakorlata szerinti indokolási kötelezettségének megszegését a kártérítési perben eljáró bíróságok, nevezetesen a Kúria saját magával kapcsolatban nem állapította meg, mint ahogy azt sem állapította meg saját magával kapcsolatban, hogy már az alapügyben is előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező akkori felperesi indítvány  elutasítását sem indokolta meg jogilag és szakmailag  megfelelően, ezért e tekintetben sem volt tisztességes az alapeljárás végső ítélete.

 

 

 

Panaszos alapvető alkotmányos jogát - a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz való alapjogát- a Kúria ismételten megsértette, mert őt terheli az a kötelezettség, hogy az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezze még a peres felek erre irányuló előterjesztése nélkül is, amennyiben nem tudja, vagy nem akarja az Unió jogát maga megfelelően értelmezni, vagy nem képes az elutasítást az Unió esetjogaival alátámasztva egyértelműen és szakszerűen indokolni.

 

 

 

 

 

A panasz tartalmi befogadhatósága

 

 

 

 

 

Panaszos hivatkozik a 3231/2012.(IX. 28) AB végzésre, mely szerint az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére biztosít jogkört.

 

 

 

Panaszos ennek megfelelően nem az ügyekben hozott jogerős bírósági döntéseket, az ítéletek jogerejét kérdőjelezte meg a kártérítési perben sem, hanem azt az alaptörvény-ellenes eljárást, mely panaszos alkotmányos jogait, az Alaptörvény, az Alapjogi Charta és Emberi Jogok Európai Egyezménye előírásait súlyosan sértő bírói döntések meghozatalát eredményezte.

 

 

 

Panaszosnak az a jogi álláspontja, hogy ha a peres fél nem kifogásolhatja a jogerős ítélet tartalmát és a szintén jogerőre emelkedett releváns indokolás tényét, és a bíróság ezeket keresete alapján sem bírálhatja felül (csak a jogszabálysértés tényét állapíthatja meg) , akkor ugyanez a kötelezettség a kártérítési bíróságokat az alperes bíróságra nézve is terheli.

 

Ezért nyilvánvaló, hogy a kártérítési per bíróságai nem tartották be a pártatlanság követelményét, amikor a jogerő tényeit semmibe vették az alperes bíróság érdekében.

 

 

 

A Kúria ítéletével kapcsolatban a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltak megsértésének bizonyítása során szükségszerűen hivatkozunk   azokra  a jogsértésekre [Alaptörvény  E) cikk (2) és (3) bekezdése, és az  R) cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a T) cikk (1) bekezdése megsértésére, továbbá a 28. cikk megsértésére, a bíróságok által kötelezően alkalmazandó további nemzeti törvényekre és az Unió elsődleges jogára – a Szerződésekre-, és az Unió rendeletére], melyek előírásait az eljáró bíróságok, és végül a Kúria a józan ésszel ellentétesen értelmezte és Alaptörvény ellenesen alkalmazta.

 

 

 

A Kúria az alapügyben bizonyítottan az Unió jogának alkalmazási körében járt el, ezt a tényt az alapügyben hozott jogerős ítéletének indokolása bizonyítja.

 

 

 

Ezért elsődlegesen arra kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy szíveskedjék megvizsgálni és elfogadni, hogy az alapügyben a Választottbíróság a Vb/08279. sz.ítéletében az EKSz-81. cikket alkalmazta, ami az EURÓPAI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS (az EKSz) 81. cikke, tehát az Unió elsődleges versenyjoga.

 

 

 

(Panaszos megjegyzi, hogy csupán egyetlen EKSz (EK)-81.cikk (EUMSZ 101.cikk) létezik, nincs kétféle EK-81.cikk, azaz nincs külön magyar és külön uniós EK-81.cikk, azaz nincs "majdnem szó szerint egyező" alkalmazható 2002.évi X.törvény, mert ez a törvény 2004.május 1-től hatálytalan és nem lehet rá hivatkozni a csatlakozás napját követően indult ügyekben akkor sem, ha tejesen azonos lenne a szövege, mert ha hatálytalan, akkor hatálytalan.)

 

 

 

Panaszos határozottan elutasítja azokat a jogszabályokkal ellentétes önkényes és tisztességtelen hivatkozásokat is, származzanak azok bármilyen -akár hazai, akár uniós forrásból- hogy a vonatkozó társasági szerződés megkötésének (módosításának) időpontja bármilyen formában befolyásolhatná akár a 2002. évi X. törvény alkalmazhatóságára vonatkozó törvényi előírásokat, akár az Unió versenyjogának alkalmazására vonatkozó uniós és tagállami előírásokat.

 

 

 

A kártérítési perben viszont a Fővárosi Ítélőtábla új jogi fogalmat alkotva már az alapügy keletkezésének időpontjában sem alkalmazható 2002. évi X. törvénnyel életbe léptetett 1/02. számú tanácsi határozatban szereplő ”uniós gyökerű magyar jog” alkalmazását vizionálta a választottbírósági eljárásban és ezért tisztességtelenül átírta e jogerős ítélet és ennek következményeként az alapügy összes ítéletének releváns indokolását, már a választottbírósági eljárás idején sem alkalmazható "uniós gyökerű" magyar jogra. Ha egy törvény hatályát vesztette, akkor teljesen mindegy, mi volt a „gyökere”, mert konkrét esetben kifejezetten "a gyökerét is" hatálytalanították.

 

 

 

Az Ek-81. cikk és a 2002. évi X. törvény " nagyfokú hasonlóságára” hivatkozni és ezért jogilag csereszabatosnak tartani a józan ésszel ellentétes egy egyszerű jogi érv miatt is: Az EK-81. cikk a tagállamok közötti kereskedelmet sértő megállapodásokra vonatkozó uniós jog, a 2002.évi Törvény (az 1/02. tanácsi határozat) meg a Közösség és (az akkor még nem tag) Magyarország közötti kereskedelmi rendszert sértő esetekre vonatkozó nemzeti (még csak nem is tagállami) jog.

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy kizárólag Magyarországon folytatott tevékenységgel sem a csatlakozás előtt, sem azt követően tényszűen sem lehetett sem uniós, sem uniós gyökerű jogot sérteni. Ezt az alapeljárásban és a kártérítési perben is többször bizonyítottuk a jogszabályok szövegének idézésével, mindhiába.

 

A józan ésszel ellentétesen kitalált ”végső megoldást" a Kúria magáévá tette, felismerve, hogy ezzel a jogi megoldással, ha nem is törvényesen, de legalább önkényesen panaszos mégis megfosztható az Unió joga által biztosított hatékony bírósági jogvédelem lehetőségétől és ezzel tulajdonától.

 

 

 

A csatlakozást követően indult választottbírósági perben –akár törvényesen, akár törvénytelenül (akár az Unió jogával ellentétesen) alkalmazta a Választottbíróság az Unió jogát közvetlenül, nem létezik olyan értelmezése sem a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvénynek, sem a Polgári perrendtartásról szóló törvényben foglaltaknak, mely egy véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítélet releváns indokolását, melyre a Választottbíróság egyértelműen az ítéletét alapította, az állami bíróságoknak törvényes joguk lenne átírni, megváltoztatni. Jelen eljárásukban ugyanis nem átértelmezték, hanem kifejezetten és alapvetően érdemében megváltoztatták, célzatosan érdemében átírták a Választottbíróság ítéltének indokolását, lényegét tekintve azt meghamisították.

 

           

 

A választottbíráskodásról szóló törvény 56. §. (2) szerint "A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat.”

 

 

 

Akkor vajon józan ésszel értelmezve a törvényt, milyen jogon írta át az Ítélőtábla és a Kúria a választottbírósági ítélet indokolását? Milyen jogon állítják azt, hogy három jogászprofesszor  egy hatályon kívül helyezett  törvényt alkalmazott?

 

 

 

Ha csak átértelmezésről lenne szó, akkor is a józan ésszel ellentétes lenne az Ítélőtábla és a Kúria eljárása, de konkrét esetben sokkal többről, a nemzetközi szerződésekkel is védett választottbírósági ítélet lényegének átírásáról, az ítéletbe történt beavatkozásról, és ezzel a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességről, valójában  a jogerőre emelkedett  ítélet szintén jogerőre emelkedett indokolása  jogerejének megtöréséről van szó, amikor  az Ítélőtábla és a Kúria alaptalanul, de célzatosan azt  állítja, hogy a Választottbíróság nem az Unió versenyjogát alkalmazta, hanem a 2002. évi X. törvényt,  ami utóbbi pedig ráadásul a csatlakozást követően indult ügyben nem is volt alkalmazható, tehát a Választottbíróság nem is hivatkozhatott volna (nem is hivatkozott!) erre a magyar törvényre, hanem közvetlenül alkalmazta az Unió versenyjogának egy részét.

 

 

 

Ha és amennyiben a Választottbíróság egy érvénytelen nemzeti törvényt alkalmazott (a 2002. évi X. törvényt) (azaz nem az Unió elsődleges jogát (az EK-81. cikket, ami legalább érvényes jog volt), akkor az állami bíróságok vajon milyen nemzeti törvényre hivatkozva állítják most, hogy érvényes belső jog alapján jártak el.

 

Milyen és melyik érvényes belső anyagi jog alapján? (Amikor a Tptv. alkalmazását is megtagadták?)

 

 

 

És vajon milyen jog alapján hoztak ítéletet az érvénytelenítési eljárásban abban a kereseti pontban, mely szerint „a Választottbíróságnak az EK-81. cikke alapján hozott megalapozatlan ítélete a magyar közrendbe ütközik.”, ha állítólag nem az Unió jogát alkalmazták, a Tpvt. alkalmazását pedig megtagadták, azaz se az érvényes nemzeti jogot nem alkalmazták, se az Unió jogát, akkor milyen jogot  alkalmaztak? Csupán egy hatálytalan törvénnyel fosztották meg panaszost tulajdonától?

 

 

 

Panaszos továbbra is alapvető alkotmányossági kérdésként értelmezve fogalmazza meg a T. Alkotmánybíróság részére, hogy az Unió jogának alkalmazási körében a végső fokon döntő tagállami bíróság által hozott uniós jogot sértő jogerős ítélet miatt indított kártérítési perben az Unió jogának alapügyben történt alkalmazása visszamenőlegesen megszüntethető-e akként, hogy a bíróság az alapügy pereiben ténylegesen alkalmazott uniós jogot átnevezi egy, az ügyben nem alkalmazható nemzeti joggá?

 

 

 

Az a ténylegesen alkalmazott „jogi” megoldás, hogy az Ítélőtábla, majd a Kúria a kártérítési perben panaszos által  felülvizsgálni  indítványozott kirívó jogsértéseket, az Unió jogának megalapozatlan és önkényes alkalmazását úgy szünteti meg, hogy nem a bíróságok jogsértéseit állapítja meg (nevezetesen azt, hogy az Unió versenyjoga nem volt alkalmazható egy kizárólag Magyarországot érintő ügyben, egyébként ugyan ezért a 2002.évi X.törvény sem lett volna alkalmazható akkor sem, ha nem helyezik hatályon kívül),  hanem  az érdemi ítéleti  indokolásokat  változtatja meg érdemben, ezzel szándékosan kerüli ki a jogsértések megállapítását, panaszos álláspontja szerint a megismételt súlyos törvénysértéseken felül egyértelműen a panaszost megillető tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogát is megsértették az eljáró bíróságok.

 

 

 

Panaszos szerint a választottbírósági ítélet jogerős indokolásának jogosulatlan, önkényes megváltoztatása bizonyítja, hogy egy tisztességes és jogszerű állami bírósági eljárás esetén az Ítélőtábla és a Kúria nem térhetett volna ki az Unió jogának alkalmazása körében őket terhelő kötelezettségek teljesítése alól, nevezetesen vagy az Unió joga megsértése megállapításának, vagy előzetes döntésre utalás kötelezettsége alól. 

 

 

 

A panasz tárgyát képező bírói döntések sem az Unió jogát, sem a magyar törvényeket, sem az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit egyáltalán nem vették figyelembe, ezért a döntések teljes mértékben ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel és az Unió kizárólagos szabályozási körébe tartozó kötelezően alkalmazandó uniós joggal.

 

 

 

Az alapügynek az uniós jog alkalmazását bizonyító tényei

 

 

 

     Panaszos nem azt indítványozza, hogy az Alkotmányíróság vizsgálja felül az       alapügyben eljárt  bíróságok döntéseit, csak mint tényt állítja és  bizonyítja, hogy a             Tatabányai Törvényszék 9.G.40.083/2011/20. számú alapügyben hozott jogerős ítélete és       a Kúria által az alapügyben  hozott Gfv.X.30.094/2012/7.számú felülvizsgálati ítélete is    azt  bizonyítja, hogy  a tagállami bíróságok  az Unió elsődleges versenyjogának      alkalmazása körében jártak el, a Választottbíróság az alapügyben közvetlenül alkalmazta  az Unió jogát, az állami bíróságok  jogerős ítéletei az EK-81.cikk   közvetlen alkalmazását hagyták jóvá.

 

 

 

A Kúria alapügyben hozott ítélete a Tatabányai Törvényszék 9. G. 40. 083/23011/20. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A kártérítési per előzményeként (az alapügyben) hozott jogerős ítéletekre azért hivatkozik panaszos, mert ezek a közokiratok teljes tartalmukban és teljes bizonyító erővel bizonyítják, hogy a Törvényszék és a Kúria által érvényben tartott Vb/08279. sz. választottbírósági ítéletben -akár jól, akár rosszul- az Unió elsődleges jogában (EKSz-81. cikkben) meghatározott versenyszabályok kerültek alkalmazásra.

 

 

 

 A végső jogerő ténye miatt a bírói döntést befolyásoló alapvető uniós jogi rendelkezések betartásának vizsgálata a követelmény az alapvetően az Unió jogának megsértésére alapozott kártérítési perben.

 

 

 

A Tatabányai Törvényszék ítélete tényállásában megállapította, hogy a Választottbíróság „A Mirelta Kft-nek a társasági szerződés 4. 2. 1 és a 13a. 1. pontjaiba található jogosultságait, ami szerint a Güntner-Tata Kft. termékeit Magyarországon határozatlan ideig kizárólagosan forgalmazhatja, semmisnek minősítette az EK szerződés 81.§ /1/-/2/ bekezdése értelmében.” (Ítélet 7. oldal utolsó és 8. oldal első mondata.)

 

 

 

Ítélete indokolásában a Tatabányai Törvényszék kifejtette:”(A Törvényszék e helyt mutat rá, hogy – felperes álláspontjával szemben- a választottbíróság a 81.cikk (3) bekezdését is figyelembe véve (alkalmazva) hozta meg ítéletét, amely V/2 pontjának harmadik bekezdése kifejezetten hivatkozik e (3) bekezdésre, illetve az ítélet egyértelműen megjelöli a jogalkalmazás indokait a (2) illetve a (3) bekezdés vonatkozásában, számot adva arról, hogy a választott bíróság szerint miért tekintendő semmisnek, s így érvénytelennek a korlátlan időbeli hatályú és minden egyéb körülménytől – így a (3) bekezdésben foglalt körülményektől is – független kizárólagos forgalmazási jog.)” (Ítélet 29. oldal közepe.)

 

 

 

Panaszos tényként jegyzi meg, hogy ebben az ítéletben egyetlen utalás sem található a 2002. évi X. törvényre, mely ránézésre is megállapítható anélkül, hogy az AB felülvizsgálná a bíróság ítéletét.

 

 

 

A Kúria az alapügyben hozott Gfv. X. 30. 094/2012/7. számú felülvizsgálati ítélete indokolásában kifejtette:

 

 „Ebből viszont az következi, hogy ha a csatlakozást megelőzően kötött szerződésekből eredő versenyjogi helyzet a csatlakozást követően is fennállt, úgy arra már a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni.” Ítélete 15. oldal 3. bekezdés közepe.) (Vesd össze: az AB általa hivatkozott végzése ugyancsak a közösségi jog alkalmazási kötelezettségét mondja ki, bár téves és érvénytelen jogszabályra hivatkozik.)

 

 

 

Vajon a Kúria a fent idézett jogerős indokolásával szemben milyen jogra alapozza a kártérítési perben a magyar jogra történt önkényes hivatkozásával az előző jogerős ítéletét megtörő „jogi” álláspontját? Továbbá:

 

 

 

 „A fentiek alapján azzal az indokkal nem merülhet fel a közrendbe ütközés, hogy a Választottbíróság olyan szabályt alkalmazott kötelező erővel, amely az adott helyzetben nem lenne alkalmazható.(Panaszos megjegyzése: ha alkalmazható volt az Unió joga, az EK-81. cikk, akkor vajon miért kellett átírni?) A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt.” Ítélet 16. oldal második bekezdése.)

 

Továbbá:

 

 

 

„Ha azonban a Választottbíróság a 81. cikkben foglaltakat alkalmazta, annak a helytállósága az érvénytelenítési perben érdemben nem vizsgálható” (Bár ez a megállapítása kötelezően alkalmazandó uniós esetjogba ütközik, de itt az EK-81. cikk alkalmazását kívánja panaszos ezzel bizonyítani.) (Ítélete 17. oldal első bekezdés utolsó mondata.) És a kártérítési perben már vizsgálható és megváltoztatható volt?

 

 

 

„Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, és a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta.”(Ítélet 19. oldala.)

 

 

 

Panaszos tényként jegyzi meg, hogy a Kúria alapügyben hozott felülvizsgálati ítéletében sincs egyetlen utalás sem a 2002. évi X. törvényre, arra a Kúria, mint alperes sem hivatkozott a kártérítési perben, és főleg maga a Választottbíróság sem hivatkozott erre a kártérítési perben. Ez a tény ránézésre is megállapítható anélkül, hogy az AB felülvizsgálná a bíróság ítéleteteket.

 

 

 

Az alapügyben hozott fenti ítéletek ellen alkotmánybírósági panaszt nyújtottunk be. Az Alkotmánybíróság a IV/2653-13/2012. számú végzésével a panaszt elutasította.

 

 

 

Az Alkotmánybíróság a fenti jogerős ítéletekben meg sem említett (!!!) 2002. évi X. törvénnyel kapcsolatban megállapította: „A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.”

 

Azonban az is megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság végzése 2. 1. pontjában egyértelműen a visszaható hatályú ítélkezéssel kapcsolatban fejtette ki álláspontját.

 

 Az AB végzéséből nem következik, nem tartalmazza, nem is utal rá, hogy a 2002. évi X. törvény alkalmazhatóságát a csatlakozás utáni időszakra nézve is vizsgálta volna, és nem tér ki arra sem, hogy a csatlakozás után keletkezett ügyekben is alkalmazni lehetett volna, vagy alkalmazni kellett volna a magyar bíróságoknak a 2002. évi X. törvényt.

 

Az AB fogalmazása a 2002. évi törvény alkalmazásával kapcsolatban érthető, ugyanis az Unió csatlakozásunk előtti tagországai (a Közösség) és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatokat szabályozta, ezért Magyarország taggá válásával e törvény hatóköre és hatálya a jövőre nézve megszűnt, függetlenül az adott szerződések megkötésének időpontjától.

 

 

 

Az AB végzésében foglaltakat a kártérítési per bíróságai nem értelmezhetik kiterjesztő módon az alapügyben alkalmazott EK-81. cikk tényleges közvetlen alkalmazásának megtagadására, a Választottbíróság ítéletének átírásaként, mely

 

végzésében az AB az EK-81. cikk ( amelyikből csak egy létezik) alkalmazási kötelezettségét a jogerős ítéletekkel azonosan jogszerűnek tartotta.

 

Az AB végzése által hivatkozott 2002. évi X. törvény hatálya a visszaható hatályú jogalkalmazás elbírálásán túl azért sem terjeszthető ki a csatlakozás utáni időszakra, mert a 2002. évi X. törvény az összes kapcsolódó jogi rendelkezésekkel együtt hatályát vesztette csatlakozás napjával.

 

 Az AB végzése azonban azt is tartalmazza, „hogy a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt” és bár ez az alkalmazás nem a 2002. évi X. törvény, hanem egy másik magyar jog, a 2003. évi XXXI. törvény 8.§-a alapján volt kötelező a csatlakozás napját követően keletkezett ügyekben, a végzés ezen megállapítása és a magyar jogra hivatkozása teljességgel helytálló, legalábbis az Ítélőtábla, a Kúria és az AB jogcsere elmélete szerint. Az AB végzése nem érvényteleníthette a már akkor is és ma is hatályos 2003. évi XXXI. törvényt!!!

 

A 2002. évi X. törvény alkalmazhatatlanságára történő hivatkozás elmulasztását a csatlakozás után indult perekben panaszostól számonkérni  ( konkrét esetben, ha a törvény hatálytalansága miatt fel sem merült alkalmazása) , álságos és önkényes, továbbá tisztességtelen, hogy panaszosnak ki kellett volna fejteni vele szembeni ellenérveit!)

 

2003. évi XXXI. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról [beépítve az 1996. éviLVII. törvény (továbbiakban: magyar versenytörvény) szövegébe.

 

 

 

8. § (1) Ez a törvény -…- a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit -…- a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni.

 

 

 

2004. évi XXX. törvény az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés kihirdetéséről. "4. § Ez a törvény 2004. május 1-jén lép hatályba".

 

           

 

Tehát a 2003. évi XXXI. törvény nem vitathatóan 2004. május 1-én lépett hatályba, az alapügy a Választottbíróságon indult nem vitathatóan 2008. december 15-én.

 

 

 

Egyértelműen megállapítható, hogy a 2003. évi XXXI. Törvényt ”a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni".  A 2003. évi XXXI. Törvény 10.§-a szerint 2004. május 1-től, tehát " E törvény hatálybalépésével egyidejűleg” hatályát vesztette az Európai Megállapodás 62. Cikke (3) bekezdésén alapuló, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozata Függelékében felsorolt közösségi szabályok kihirdetéséről szóló 39/2002. (III. 12.) Korm. rendelet.

 

 

 

Mivel a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú tanácsi határozat maga is hatályát vesztette, ezért a csatlakozást követően indult ügyekben a 2002. évi X. törvény egyetlen előírására sem lehet hivatkozni, minden „hasonlósága” és uniós gyökere ellenére különösen nem a 2002. évi X. törvény alap perekben történt alkalmazhatóságára a közvetlenül alkalmazott uniós jog, az EK-81. cikk alternatívájaként.

 

   

 

 A 2003. évi XXXI. törvény 10.§-a:

 

 

 

10. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. Cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő 1/02. számú társulási tanácsi határozat kihirdetéséről szóló 2002. évi X. törvény, valamint a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. Cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozata Függelékében felsorolt közösségi szabályok kihirdetéséről szóló 39/2002. (III. 12.) Korm. rendelet.

 

 

 

Panaszos az AB konkrét álláspontját kéri arra nézve, hogy egy 2008. december 15-én indult peres ügyben a Választottbíróság alkalmazhatta volna-e a 2002. évi X. törvényt az Unió joga helyett, ahogy azt az Ítélőtábla állítja, és a Kúriának mely törvény biztosítja egy hatályát vesztett törvény alkalmazásának elfogadását felülvizsgálati eljárása során?

 

 

 

Panaszos nem gondolja, hogy egy jogállamban a bírói döntéseket nem befolyásolja érdemben, ha egy ténylegesen és jogerősen alkalmazott uniós jogot lecserélnek egy valóságban nem alkalmazott és hatálytalan magyar jogra csak ezért, hogy az alapügyben hozott uniós jogot sértő, és panaszost alapjogától megfosztó tisztességtelen bírósági eljárás rejtve maradjon.

 

 

 

Panaszos hivatkozik arra is, hogy a jogbiztonsággal ellentétes a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria kártérítési perben hozott ítélete, mely egyértelműen megtörte a Választottság, a Tatabányai Törvényszék és a Kúria alapügyben hozott jogerős ítéletei indokolásának jogerejét az Unió jogának alkalmazása és az alkalmazást jóváhagyó indokolás vonatkozásában.

 

Az ítélt dolog a magyar bíróságok joggyakorlatában:

 

 

 

A BH 2002. 235-I. jogeset kapcsán a Legfelső Bíróság „Az ítélt dolog tekintetében kifejtette, hogy az indokolás az ítélet elválaszthatatlan része. A bírósági gyakorlat a tény- és jogalap azonosságának megállapítására szolgáló indokolást alkalmasnak találja arra, hogy – a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott döntés részeként – jogerőre emelkedjen. Éppen ezért az indoklás mindazon részei alkalmasak a jogerőhatás kiváltására, amelyekből a tényalap, az érvényesített jogalap és az ezeken alapuló döntés meghatározható. (Pp. 215. §)”.

 

 

 

Az Abtv. 52.§.(1b) f. pontjára hivatkozva az AB döntésének tartalmára vonatkozóan pedig indítványozzuk, hogy az AB határozata írja elő, hogy kártérítési keresetünkben és alkotmányjogi panaszunkban előadott és bizonyított, az alapeljárásokban az Unió jogának alkalmazása körében hozott jogerős ítéletekben panaszos védekezéshez való alapjogának, mint a tisztességes bírósági eljárás lényegének érvényesülését megakadályozó bíró döntéseket a Kúria vagy az általa kijelölt bíróság a magyar Alaptörvény és az Unió joga vonatkozó előírásait betartva köteles felülvizsgálni.

 

Arra az esetre nézve pedig, ha az eljáró bíróságok nem tudnának e kérdésben dönteni, legyenek kötelesek az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérni

 

.

 

Panaszos álláspontja szerint, amennyiben az Alkotmánybíróság nem kötelezi a kártérítési perben  eljáró bíróságokat az alapügy  jogerősen uniós jog alkalmazását megállapító döntése következményeként a kártérítési perben az Unió jogának, különösen a magánszemélyek részére jogokat biztosító uniós jogszabályok előírásainak betartására, akkor az ellentétben fog állni az Unió joga kötelező alkalmazására vonatkozó uniós követelménnyel, és nem fog jó fényt vetni a magyar igazságszolgáltatásra esetlegesen sem az EU  Bírósága, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.

 

 

 

Alkotmányjogi panaszunk összefoglalva tehát arra irányul, hogy az Unió elsődleges jogának magyar bíróságok általi bizonyítás lefolytatása nélküli, ezért megalapozatlan alkalmazása, majd az Unió rendelete alkalmazásának  magyar állami bíróságok általi megtagadásával panaszosnak az ebben a rendeletben és az Alapjogi Chartában  az Unió joga által a védekezéshez biztosított alapjogát a magyar bíróságok kirívóan súlyosan megsértették, azonban ezeknek a jogsértéseknek a megállapítását a kártérítési perben végső  ítéletet hozó Kúria alaptörvény-ellenesen, és ezzel az Unió jogát is sértve elmulasztotta.

 

 

 

Az Unió jogának közvetlen alkalmazása során a magyar bíróságok által elkövetett anyagi jogi és eljárásjogi jogsértéseket panaszos azért kénytelen az Alkotmánybíróság előtt is részletesen bemutatni, mert csupán e jogsértések sorozatának bemutatásán keresztül tudja bizonyítani alapjoga megsértését.

 

Ebben a beadványunkban ismételten levezetjük, hogy az Unió jogának alkalmazása során a magyar bíróságok, kiemelten a végső döntést hozó Kúria megsértették a magyar Alaptörvény előírásait, amikor az Unió jogának alkalmazása körében eljárva nem tartották be az Unió kizárólagos hatáskörében szabályozott versenyjog anyagi jogi és eljárásjogi előírásait.

 

 

 

Az Európai Bizottság által „Az Európai Unió Bíróságának az uniós jog valamely tagállam által történő megsértése miatt indított kártérítési kérelmekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata” (Brüsszel, 2009, július 15.)* című tájékoztatása részletesen tartalmazza az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát. Az eljáró magyar bíróságok a kártérítési perben teljes egészében figyelmen kívül hagyták a Bíróság joggyakorlatát, sehol, semmilyen formában nem vették figyelembe azokat, helyette választották a józan ésszel nem indokolható megoldást, az alapügy jogerős indokolásainak megváltoztatását.

 

 

 

Kérjük a kártérítési perben eljáró bíróságokat arra kötelezni, hogy az Európai Bíróságnak a tagállami bíróságok számára iránymutatásul szolgáló, az uniós jog kellően súlyos megsértése megállapíthatóságának esetjogait és a Bíróság e körben követett kártérítési gyakorlatát is kötelesek legyenek figyelembe venni.

 

 

 

*Panaszos kártérítési keresetének 9-17. oldalai kivonatosan, a 19. sz.melléklete teljes terjedelemben tartalmazza.       

 

 

 

Továbbá kérjük az kártérítési perben eljáró bíróságokat annak megvizsgálására és egyértelmű döntésre kötelezni, hogy jogosult volt-e a Kúria a panaszos védekezéshez biztosított alapjogát megállapító másodlagos uniós jogot és a másodlagos jog ezzel kapcsolatos előírásait az alapeljárás során figyelmen kívül hagyni, azaz a Kúria az alapügyben hozott  végső ítélete meghozatala előtt e kérdésben köteles lett volna-e előzetes döntést kérni az Európai Bíróságtól az Unió jogának értelmezéséhez, vagy saját maga dönthetett az Unió másodlagos joga (az 1/2003.EK tanácsi rendelet)  mellőzésének kérdésében, miközben e rendelet az elsődleges jog kötelező végrehajtási szabályait tartalmazza.

 

 [Az EUMSZ 288. Cikke előírja a másodlagos jog (az 1/2003. EK Tanácsi rendelet) kötelezőalkalmazását.]

 

 

 

AZ ALAPTÖRVÉNY RENDELKEZÉSEI

 

E) CIKK

 

(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvénybõl eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

 

(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

 

 

 

Magyarország Alaptörvénye tehát az Alapító Szerződésekből fakadó jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése érdekében a fentiekben úgy rendelkezik, hogy egyes (Magyarország szuverenitásából származó) hatásköreit az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

 

Az Alaptörvény idézett rendelkezése szerint tehát az Unió joga megállapíthat Magyarország, mint tagállam (ezzel bíróságai) számára általánosan kötelező magatartási szabályt.

 

 

 

R) CIKK

 

 

 

(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

 

Panaszos az R) Cikk (1) bekezdését úgy értelmezi, hogy az Alaptörvény előírásainak megsértése Magyarország jogrendszere alapjának megsértését jelenti, melyhez senkinek nincs joga.

 

 

 

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

 

 

 

Panaszos az R) Cikk (2) bekezdését úgy értelmezi, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok (közöttük a magyar jogrend részét alkotó, az Unió kizárólagos jogkörében hozott rendeletek) előírásainak betartása a magyar választottbíróságokra, és az állami bíróságokra egyaránt kötelezőek.

 

 

 

T) CIKK

 

 

 

(1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.

 

           

 

Panaszos értelmezésében az Alaptörvény idézett E) cikk (2) és (3) bekezdésében megjelölt, az Európai Unió jogalkotó hatáskörrel rendelkező intézményei (az Európai Unió jogalkotó szervei) az Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett jogszabályban (a Magyarország által aláírt Szerződésekben az Unió kizárólagos jogkörébe utalt) jogalkotói területeken általánosan kötelező magatartási szabályt állapíthatnak meg.

 

 

 

Az Unió belső piacára vonatkozó jogalkotási hatáskör az Unió kizárólagos hatáskörében van az alábbiak szerint:

 

 

 

AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

 

                (Releváns szövegrészek)

 

 

 

I. CÍM

 

AZ UNIÓ HATÁSKÖREINEK TÍPUSAI ÉS TERÜLETEI

 

2. cikk

 

(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.

 

 

 

Panaszos megjegyzése: Az UNIÓ másodlagos joga (rendeletei) közvetlenül alkalmazandóak, a rendeleteknek nem lehet tagállami végrehajtási rendelkezése. [Az EUMSZ 288. Cikke előírja a másodlagos jog (az 1/2003. EK Tanácsi rendelet) kötelezőalkalmazását.]

 

 

 

(6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.

 

 

 

3. cikk

 

(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:

 

b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,

 

I. CÍM BELSŐ PIAC 26. cikk

 

 

 

 (1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

 

 

 

Panaszos megjegyzése: Az Unió belső piacának működéséhez a Szerződések alapján megalkotta és az Unió Hivatalos Lapjában kihirdette az 1/2003. EK Tanácsi rendeletet, melynek alkalmazása az Unió minden tagállama számára kötelező 2004. május 1. napjától, tehát Magyarország számára az Unióhoz történt csatlakozás napjától.

 

 

 

   „A TANÁCS 1/2003/EK RENDELETE (2002. december 16.)

 

   a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról

 

   (EGT vonatkozású szöveg)

 

   Ezt a rendeletet 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.

 

   Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi    tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2002. december 16-án.”

 

  

 

A magyar bíróságok, különösen a Választottbíróság és a Kúria megsértették az Unió egy másik elsődleges jogát is (EUMSZ 288. cikk), amikor az 1/2003. EK tanácsi rendelet alkalmazását az alapügyben egyszerűen elhallgatták, indokolás nélkül megtagadták, majd a kártérítési perben tisztességtelenül azzal indokolták az Unió rendelete alkalmazásának megtagadását, hogy igazából nem is az Unió jogának alkalmazása körében, hanem belső ügyben jártak el.

 

 

 

„A rendelet egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288. cikkében meghatározott normatív jogi aktus. Általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.”

 

 A kártérítési perben hozott, panasszal támadott jogerős ítéletek az alapügyben hozott jogerős ítéletek tartalmi megváltoztatására irányultak, a jogsértések elfedése céljából indíttatva vizsgálták a jogerős ítéleteket, ezért nem a keresetben részletezett és bizonyított uniós jogot sértő tények körében vizsgálódtak.

 

 

 

Fentiekben panaszos azt kívánta bemutatni, hogy a magyar bíróságok az Unió versenyjogának alkalmazása során megsértették az Alaptörvény azon rendelkezését, hogy az Unió joga megállapíthat az Unió jogának alkalmazási körében minden jogalkalmazó szervre, a választottbíróságokra és a tagállami bíróságokra is egyaránt kötelezően alkalmazandó magatartási szabályt.

 

 

 

Panaszos a Szerződésekben foglaltak alapján egyértelműen úgy értelmezi, hogy a csatlakozást követően keletkezett ügyekben az 1/2003. EK tanácsi rendeletet, hogy e rendelet alkalmazása a magyar választottbíróságok és a tagállami bíróságok számára egyaránt kötelező, és kötelezően betartandó magatartási (eljárási) szabályokat tartalmaz.

 

 

 

Egy „ügy” keletkezésének időpontjára nézve -egyébként sajnálatos módon- úgy néz ki, hogy szintén alkotmánybírósági döntésre van szükségük az eljáró bíróságoknak, mert ez egy olyan jogi kategória, mely, mint tapasztalható ebben az ügyben, érdemben befolyásolja a bírói döntéseket.

 

 

 

Panaszost elsősorban nem azzal fosztották meg az EUMSZ 101.cikk (1) és  (2) bekezdése alkalmazása elleni védekezés lehetőségétől (ami szintén  ténykérdés), hogy nem  adhatta elő a választottbírósági tárgyalás során az ellenérdekű fél szubjektív „álláspontjával" szemben szintén csak szubjektíven kifejthető  érveit, hanem  azzal, hogy objektíve lehetetlenné tette a Választottbíróság a védekezés lehetőségét azzal, hogy   nem tartotta be 1/2003. EK rendelet által előírt magatartási (eljárási) szabályt és nem követelte meg a jogsértést állítótól a jogsértés bizonyítását és maga sem folytatott le bizonyítási eljárást, de még az ellenérdekű fél által versenyjogsértésnek tartott ügy tényállásának megállapítását - melyet e rendelet kifejezetten előír - sem tartotta szükségesnek.

 

 

 

Az alapeljárásban végső döntést hozó Kúria, mint tagállami bíróság, alapvetően azzal sértette meg kirívóan súlyosan az Unió jogát, hogy a Választottbíróság alapjogot sértő döntését előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nélkül jogerőre emelte, holott panaszos megítélése szerint ehhez nem lett volna joga. 

 

Kiemelten hivatkozunk ismételten az 1/2003. EK rendelet preambuluma alábbi előírására, mely a bizonyítási teher szabályozásán keresztül biztosítja panaszosnak a védekezéshez való alapvető jogát:

5) A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet. Annak a félnek vagy hatóságnak kell bizonyítania a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és 82. cikkének megsértését, amely ezt a jogsértést állítja.[...... ] Ez a rendelet nem érinti sem a bizonyítási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, sem a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon kötelezettségét, hogy az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek, feltéve, hogy e szabályok és kötelezettségek a közösségi jog általános elveivel összeegyeztethetőek. 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 165. Tizenegy éve érvénytelen törvényt alkalmazott a Kúria és az AB!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat