166.oldal: Az előző oldal folytatása

Panaszos megjegyzése: A versenyjogsértési ügyben eljáró bíróságok számára, kötelező magatartási szabályként a rendelet azt is előírja, hogy „az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek”.

Panaszos állítólagos jogsértése ügyében azonban semmilyen tényállás megállapítására nem került sor sem a Választottbíróság, sem a tagállami bíróságok eljárása során.

 Az Európai Bíróság több esetjoga és a Bizottság több közleménye tartalmazza, hogy egy versenyjogsértési ügyben milyen körben kötelező a tényállást megállapítani. Ezeknek a jogi aktusoknak a figyelmen kívül hagyása sérti az Unió joga által megkövetelt általános magatartási szabályokat. Az ügy tényállásának ismerete nélkül a nemzeti jog sem teszi lehetővé ítélet meghozatalát.

Csak példaként idézi ismételten panaszos, hogy az EK-81. cikk Választottbíróság általi alkalmazásának és az alkalmazás állami bíróságok általi jóváhagyásának előfeltétele lett volna az Európai Bíróság Törvényszéknek T-328/03. sz. ítélete következő pontjában lefektetett tényállási elemek vizsgálata és a versenyjogsértés ennek megfelelő bizonyítása:

 „66. Ahhoz, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésben megállapított tilalomra tekintettel értékeljük valamely megállapodásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét, meg kell vizsgálni a megállapodás gazdasági és jogi hátterét, a tárgyát, a hatásait, azt hogy érinti e a Közösségen belüli kereskedelmet – figyelembe véve különösen azt a gazdasági közeget, amelyben a vállalkozások működnek –, a megállapodással érintett árukat vagy szolgáltatásokat, valamint az érintett piac szerkezetét és működésének tényleges feltételeit. […]

Mivel „az adott ügy megfelelő tényállásáról” sem a Választottbíróság sem a tagállami bíróságok nem győződtek meg a rájuk vonatkozó kötelező magatartási szabályoknak megfelelően, az EK 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalomra történt hivatkozásuk és erre hivatkozva a versenyjogi megállapodásnak tekintett forgalmazási jog megtiltása a kötelező magatartási szabályok be nem tartása miatt ellentétes a Szerződésekben Magyarország által vállalt kötelezettségekkel és az Alaptörvény előírásaival.

Panaszos jogi álláspontja szerint a Választottbíróság az Unió joga által megkövetelt bizonyítási kötelezettsége nem teljesítésével (a jogsértést állító bizonyítási kötelezettsége alóli felmentésével) megfosztotta panaszost a védekezéséhez való, az Unió joga által biztosított alapjoga gyakorlásának lehetőségétől.

 E tény megállapítását úgy az alapügyben, mint a kártérítési perben a Választottbíróság eljárásával kapcsolatban az eljáró bíróságok, kiemelten a mindkét eljárásban végső döntést hozó Kúria előzetes döntési eljárás kezdeményezése nélkül saját hatáskörében megtagadta, a jogsértés bizonyítási kötelezettségének elmaradását az állami bíróságok közös megegyezéssel a "vádolt fél” terhére írták.

A bizonyítási teher rendeleti szabályozására az Unió joga szerint egyértelműen azért került sor, hogy legyen mi ellen védekeznie a „meggyanúsított” félnek.

Lásd:

5) A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet.

A bizonyítási teherre vonatkozó követelményt az 1/2003. EK rendelet a konkrét rendelkezéseiben is megismétli:

1/2003. EK rendelet 2. cikke

Bizonyítási teher

„A Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás során a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése vagy 82. cikke megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli.(…).

Panaszos megjegyzése: Az Unió jogelvei szerint a 101. cikk (2) bekezdésében szereplő szankció „kvázi büntetőjogi” tartalommal bír, éppen ezért kiemelten biztosítja az Unió versenyjoga és az Alapjogi Chatra a védekezéshez való alapjogot.

 (37) E rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapelveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni.

Panaszos hivatkozik a rendelet itt idézett szövegére, és a magyar Alaptörvény 28. Cikkének előírásával is ellentétesnek tartja, hogy az 1/2003. EK rendeletet, mint az Unió versenyjoga végrehajtását szabályozó, kötelezően és közvetlenül alkalmazandó jogszabályt a magyar bíróságok a jogalkalmazásuk során nem a jogszabály céljának és szövegének megfelelően értelmezték, azaz nem az Alaptörvény elírásának megfelelően, azzal összhangban értelmezték, hanem önkényesen eltekintettek az Unió másodlagos jogának kötelező alkalmazásától, így nyilvánvalóan az abban foglaltak betartásától is.

Panaszos bizonyítva látja, hogy a kártérítési ügyben eljárt első fokú bíróság és a jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla az alapügyben eljárt bíróságokkal, főleg a Kúriával szembeni lojalitását előtérbe helyezve szintén figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény hivatkozott 28. cikkét a kártérítési perben, az 1/2003. EK rendelet szövegét és célját nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. [ Az E) cikk, R) cikk, T) cikk figyelmen kívül hagyása].

 Panaszos álláspontja szerint közvetlenül ez vezetetett arra, hogy az Ítélőtábla különböző jogszabálysértő és tisztességtelen megoldásokkal azt próbálta bizonyítani, hogy panaszos számára az alapeljárásban a Választottbíróság biztosította a védekezéshez való jogot. Nyilvánvaló azonban, hogy az Unió rendelete és az Alapjogi Charta által előírt módon panaszos objektive nem élhetett a védekezéshez való alapjogának gyakorlásával, mert ezt a bizonyítási teher nem teljesítésével meggátolták. Az Unió jogának és ezzel panaszos alapjogának az eljáró bíróságok részéről történt súlyos megsértésével panaszosnak jogellenesen jelentős anyagi hátrányt, az Ek-81. cikkre bizonyítás nélkül hivatkozó nemzetközi cégnek pedig jogellenesen jelentős anyagi előnyt biztosítottak a magyar bíróságok.

28. cikk

 

A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

 

Panaszos hivatkozik a Szerződések általa relevánsnak tartott alábbi rendelkezéseire:

 

AZ UNIÓT LÉTREHOZÓ SZERŐDÉS

 

I. CÍM

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

E szerződéssel a MAGAS SZERZŐDŐ FELEK egymás között létrehozzák az EURÓPAI UNIÓT (a továbbiakban: az Unió), amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak.

Az Unió e szerződésen és az Európai Unió működéséről szóló szerződésen (a továbbiakban: a Szerződések) alapul. E két szerződés azonos jogi kötőerővel bír.

3. cikk

(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre.

(6) Az Unió e célkitűzéseket a megfelelő eszközökkel, a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg.

4. cikk

 

(3) Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

 

A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.

 

A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.

 

6. cikk

 

(1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-ei Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

 

(3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.

 

19. cikk

(1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.

 

A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

 

 (3) A Szerződésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága:

a) dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyike, illetve valamely természetes vagy

jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyekben;

b) a nemzeti bíróságok kérelmére előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről;

 

 

AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS

EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

ALAPELVEK

1. cikk

(1) E szerződés szabályozza az Unió működését, valamint megállapítja az Unió hatásköreinek területeit, elhatárolását és a hatáskörök gyakorlásának részletes szabályait.

 

(2) E szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés alkotják az Unió alapját képező szerződéseket. A „Szerződések” kifejezés e két, azonos jogi kötőerővel bíró szerződésre utal.

 I. CÍM

 AZ UNIÓ HATÁSKÖREINEK TÍPUSAI ÉS TERÜLETEI

2. cikk

(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.

 

(6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.

3. cikk

(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:

b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,

 

I. CÍM

BELSŐ PIAC 26. cikk

 (1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

 

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 67. cikk

 (1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait.

           

A panaszos tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való alapjogának Kúria általi megsértése az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésében előírtak betartásának megtagadásával.

A kártérítési perben hozott jogerős ítéletében a Kúria megtagadta az előzetes döntéshozatalra vonatkozó előterjesztés teljesítését, és azt sem állapította meg - a magyar jogra történt áttérése is hivatkozva -, hogy a Kúria, mint alperes e kötelezettségének alapügyben történt elmulasztását az Ítélőtábla köteles lett volna megállapítani és azt sem állapította meg, hogy ez a kötelezettség már az alapügyben is terhelte volna saját magát, a Kúriát.

 

Ez a kötelezettség azonban egyértelműen terhelte, és ezt elismerte azzal is, hogy magyarázta (de alapvetően az alsóbb bíróságokra hivatkozva, és döntését semmit mondóan, csak általánosság szintjén „indokolta”), hogy miért nem kért előzetes döntést akkor sem, amikor még (az alapügyben) az Unió jogának alkalmazási kötelezettségét tartotta indokolnak.

 

A Kúria kétszer döntött önkényesen az Unió jogának alkalmazása körében: Először amikor annak alkalmazását tartotta szükségesnek, majdmásodszor amikor a jogerős ítélet ellenében úgy döntött, hogy egy hatályát vesztett törvényre hivatkozva belső hatáskörű üggyé "degradálta” az unós versenyjogra hivatkozva hozott előző jogerős ítéleteket.

 

A törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény:

 

A AB az Alaptörvény értelmezésére egyedül jogosult, mely során az Alaptörvény és a többi magyar jogszabály köti. Az Alaptörvény értelmezése során azonban az Akotmánybíróságnak is figyelemmel kell lennie az Emberi Jogok Európai Egyezményére (6. cikk 1. bekezdése) és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére.

Ezek szerint (Egyezmény, Charta) a tisztességes eljáráshoz való jog alapvető emberi jog, mely a jogi személyeket is megilleti.

 

Az Európai Unió Bírósága a törvényes bíró

 

Az eljárásra vonatkozó jogszabályok lehetnek magyar, vagy a magyar jogba beültetett uniós jogszabályok, az utóbbi esetben az E) cikk (3) bekezdése alapján. Ez azt jelenti, hogy az uniós jog elsőbbségével szemben a magyar jogra nem lehet hivatkozni. Az uniós eljárásjog a magyar eljárásjoggal szemben (pl. az 1/2003. EK tanácsi rendelet esetében is) ugyanúgy elsőbbséget élvez, mint az uniós anyagi jog a magyar anyagi joggal szemben.

 

Bár az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdéséből nem következik az az abszolut jog, hogy a nemzeti bíróság köteles lenne az EUB elé terjeszteni az ügyet, viszont bizonyos körülmények fennállta esetén a tisztességes eljáráshoz való jogot sértheti, ha a végső fokon eljáró bíróság megtagadja az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

 

Panaszos a következőkben bizonyítani kívánja, hogy az előzetes döntés kérésére benyújtott indítvány elutasítása, e kérés Kúria általi megtagadása mind az alapügyben, mint a kártérítési perben önkényes volt. (Arról nem is beszélve, hogy indítvány nélkül is köteles lett volna a Kúria előzetes döntést kérni az ügy általa tisztázhatatlan és nem is tisztázott körülményeire tekintettel.)

 

Panaszos állítja, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének megtagadására a CILFIT ügyben kifejtettek ellenében, önkényesen került sor a Kúria részéről.

 

Objektív megközelítéssel azt lehet mondani, hogy a Kúriának érdekében állt volna előzetes döntést kérni, hogy végső döntése a maga számára is megnyugtató legyen.

 

Nem kérhetett azonban előzetes döntést az általa is felismert, de panaszossal szemben valamilyen okból el nem ismerhető olyan kérdésekben, melyek szubjektív álláspontjával ellentétesek, de egyébként az Unió joga által előzetesen rögzítve teljesen egyértelműek voltak.

 Például igen csak "megdöbbentő" lett volna az EUB számára a végső fokon döntő állami bíróság részéről egy olyan előzetes döntés kérése, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazása esetén megtagadhatja-e az 1/2003. EK tanácsi rendelet alkalmazását egy választottbíróság és saját maga, vagy hogy az Eco Swiss ítélet előírja-e az EK-81. cikket alkalmazó választottbírósági ítélet kötelező felülvizsgálatát.

Ezekre és a többi, panaszos által kért előzetes döntésre utalási indítvány teljesítésének kivétel nélküli megtagadására azért került sor, mert a válasz teljesen egyértelműnek ígérkezett, és az Unió joga által már tisztázott kérdésekben valóban nem kérhető előzetes döntés.

 

A Kúria a kártérítési perben nem hogy részletesen kifejtette volna az előzetes döntéshozatali indítványt elutasító határozatának indokait, hanem lényegét tekintve olyan általános és az előtte eljáró bíróságokra hivatkozó semmit mondó indokolást adott elő, amelyik bármely előterjesztés elutasítására alkalmazható, így konkrét előterjesztés elutasítására nem alkalmas. Ezért ez az elutasítási indokolás csupán az elutasítás önkényességét bizonyítja.

 

Az EJEB szerint az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása akkor önkényes, ha azt az eljáró bíróság szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel nem indokolja meg, azaz a bíróság jogellenesen mellőzi az EUB megkeresését.

 

A Kúria nem hozott fel egyetlen egy EUB határozatot sem arra nézve, hogy  ha az alapügyben az Unió jogának alkalmazási körében jártak el a bíróságok, akkor az Unió joga megsértése címén az állam ellen indított kártérítési perben  eljáró bíróságok jogosultak-e úgy dönteni, hogy  az Unió joga megsértésének megállapítása helyett a jogerős ítéletek indokolását korrigálják, s e korrekció után megállapítják, hogy az  alapügyben "mégsem" az Unió jogának alkalmazási körében jártak el, hanem nemzeti  (tagállami) jogot alkalmaztak a bíróságok.

 

A EJEB gyakorlata szerint az előterjesztési kötelezettség mellőzése nem felel meg a tisztességes eljárás feltételeinek akkor (sem), ha a mellőzést a bíróság egyszerűen a saját belső joga alapján, az európai jogot negligálva hozza meg.

A Kúriának az elutasító döntése akkor nem lenne önkényes, ha azt az európai jog és az EUB vonatkozó rendelkezéseire és ítélkezési gyakorlatára történt részletes és szakszerű indokolásával támasztotta volna alá.

 

Panaszos szerint teljesen egyértelmű, hogy a Kúria az előterjesztési kötelezettségét nem az EUB vonatkozó gyakorlatára hivatkozva nem teljesítette, hanem csak és kizárólag a magyar jogra és általánosságokra hivatkozva, ezért a kártérítési felelősség kérdésében hozott döntésétől függetlenül az előzetes döntési eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítvány elutasítása nyilvánvalóan önkényes.

 

Ezzel a döntésével a Kúria elvonta az EUB-nak az EUMSZ 267. cikke alapján fennálló hatáskörét, egyúttal megfosztotta panaszost attól a jogától, hogy ügyében a releváns jogot az arra hatáskörrel rendelkező törvényes bíróság, az EUB értelmezze.

 

Panaszos megítélése szerint jelen panasz alapján a Kúria ítélete megsemmisítésének van helye, ezt követően a Pp. 361.§-a szerinti eljárásban a magyar bíróságnak (ez esetben a Kúriának) lehetősége, vagyis kötelessége lesz az EUM megkeresésére, majd tisztességes ítélet lesz hozható az ügyben.

 

            Előzetes döntéshozatalra vonatkozó előterjesztés

           

Panaszos a kártérítési perben végső fokon eljáró Kúriától az alábbiak szerint kérte az Unió joga alkalmazásával kapcsolatos ellentmondások feloldását.

 

"Felperes megindokolt kérése ellenére, sem az alapeljárásokban, sem a kártérítési bíróságok előtt jogerősen lezárt perekben, egyik tagállami bíróság sem utalta előzetes döntéshozatalra a perben felmerült uniós versenyjogot érintő jogkérdéseket.

 

Ezért ismételten kéri felperes, hogy a KÚRIA a felülvizsgálati eljárásban legalább az alábbi kérdésekben kérjen az Európai Bíróságtól előzetes döntéshozatalt:

 

1. Az EUMSZ 101. cikk (EK-81. cikk) visszamenőleges (2004. május 1-je előtti) és a csatlakozást követő időszakra történt választottbírósági alkalmazását, a felperes által kezdeményezett érvénytelenítési eljárás során, a tagállami bíróságoknak kötelezően felül kellett-e vizsgálniuk az Európai Bíróság által az Eco Swiss ítéletben megállapított módon és mélységben?

           

2. Az ügyben eljárt választottbíróságnak, illetve az ítélete elleni érvénytelenítési perben a tagállami bíróságoknak a 2004. május 1-je utáni időszakra nézve kötelező-e alkalmazniuk az Unió másodlagos jogát, az 1/2003. EK Tanácsi rendeletet, amennyiben az uniós versenyjog EUMSZ 101. cikk alkalmazási kötelezettségét a végső fokon eljárt tagállami bíróság az ügyben megállapította és ténylegesen is azt alkalmazták?

 

3. Az Unió versenyjogának (EK-81.cikkének)  2004. május 1-je előtti választottbírósági eljárásban történt közvetlen alkalmazása esetén az Unió joga          lehetővé teszi-e, hogy az Unió elsődleges jogát a csatlakozás előtti időszakra    visszamenőlegesen  alkalmazza  egy választottbíróság, majd miután  az Unió             versenyjogának alkalmazását a végső fokon ítélkező tagállami bíróság  jóváhagyta, a             kártérítési per bírósága  a visszamenőleges alkalmazás jogsértő tényének          megállapítása helyett   akként járjon  el, hogy az  elkövetett jogsértést úgy szünteti    meg, hogy egyszerűen átírja a jogerősen lezárt Perekben alkalmazott uniós versenyjogot az időszakban alkalmazandó nemzeti jogra?

 

4. Az Európai Bíróságnak az Eco Swiss ítéletében kifejtett jogelvei és a hozott ítélete lehetővé teszi-e, hogy egy előző választottbírósági ítéletben -amely ellen nem indult érvénytelenítési eljárás, így végső jogerőre emelkedett- jogilag érvényesnek nyilvánított szerződés versenyjogi rendelkezését egy következő választottbírósági ítélet az EK-81. cikk megsértésére hivatkozva semmisnek nyilvánítsa?

 

A Kúria nem indokolta meg szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel, hogy panaszosnak az előzetes döntéshozatalra irányuló egyes indítványait mért utasította el.  Az alábbi kúriai indokolás ugyanis oly annyira általános, hogy bármely indítvány elutasításának sablonja lehet.

 

(A kártérítési perben hozott, az előzetes döntéshozatali indítvány elutasítását a következőkkel indokolta (Kúria ítélete 17. oldal).

 

"A Kúria -az ügyben eljárt bíróságokkal egyetértve - nem tartotta indokoltnak az európai bíróság előzetes döntéshozatal iránti megkeresését. Előzetes döntéshozatali eljárás csak olyan kérdésben kezdeményezhető, és az Európai Bíróság előzetes döntést akkor hozhat, ha a tagállam bírósága elé került olyan uniós jogkérdés eldöntése szükséges a határozathozatalhoz, amelynek az adott ügy eldönthetősége szempontjából jelentősége van.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérdés nem terjedhet ki a belső jog értelmezésére, és nem irányulhat az uniós jog alkalmazására, továbbá nem lehet az ügy megítélése szempontjából irreleváns. 

Következetes az Európai Bíróság C-238/81. számú CILFIT-ügyben kifejtett álláspontja, miszerint a nemzeti bíróság előtt folyó ügy kimenetelét nem érintő, közösségi jog értelmezésétre irányuló kérdés feltevésének nincs helye.

Az ügyben eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást, amikor felperes előzetes döntéshozatal iránti indítványának nem adtak helyt. Előzetes döntéshozatali indítványozásának ugyanis nem volt helye, mert a fentiekben már kifejtettekből kitűnően az ügyben nem merült fel olyan releváns, az uniós jog értelmezésére irányuló kérdés, amely az érdemi határozat meghozatalához szükséges lett volna. Ezen indokok alapján a Kúria is szükségtelennek ítélte az előzetes döntéshozatal kezdeményezését."

A Kúria, mint végső döntést hozó bíróság, melyet a Cilfit ügyben hozott eseti döntés szerint előterjesztési kötelezettség terhel, nem indokolhatja meg e kötelezettségének nem teljesítését önmagába visszatérő, csak az elutasítás szándékát kifejező és semmit sem bizonyító szóösszetételekkel és mondatokkal, mint például:”A Kúria -az ügyben eljárt bíróságokkal egyetértve" -továbbá-

 

"Az ügyben eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást, amikor felperes előzetes döntéshozatal iránti indítványának nem adtak helyt”, "a nincs helye", "a nem volt helye",”szükségtelennek ítélte”, "nem irányulhat”,"nem tartotta indokoltnak" stb. kifejezések és ehhez hasonló semmit mondó negatív megfogalmazásokkal. A Kúria alapvetően arra hivatkozott, hogy az előzetes döntésre utalás”nem terjedhet ki a belső jog értelmezésére", holott a panaszos által indítványozott kérdések között kifejezetten a belső jog értelmezésére vonatkozó kérdés nem is található.

 

1. A Kúria nem indokolta meg, hogy miért nem vette figyelembe panaszos 1. számú indítványa esetében az Európai Bíróság esetjogában lefektetett konkrét elveket és a konkrét döntéseket. A Kúriának elutasító döntése akkor nem lenne önkényes, ha azt az európai jog és az EUB vonatkozó rendelkezéseire és ítélkezési gyakorlatára történt részletes és szakszerű indokolásával támasztotta volna alá.(Például miért nem vette figyelembe többek között az EUB alábbi, az Eco Swiss esetjogban lefektetett előírásait.)

 

„32. Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”(Eco Swiss)

            Továbbá:

„40 […] a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk [EK-81] által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”(Eco Swiss).

 

Az EJEB szerint az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása akkor önkényes, ha azt az eljáró bíróság szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel nem indokolja meg, azaz a bíróság jogellenesen mellőzi az EUB megkeresését.

 

            2.A Kúria nem indokolta meg, hogy az 1/2003.EK tanácsi rendelet alkalmazásának         megtagadását mi tette lehetővé a Kúria, mint alperes számára az alapügyben, amikor még   a Kúria szerint is az Unió jogának alkalmazási körében járt el, és mi tette lehetővé a     rendelet megtagadása uniós jogot sértő tényének megállapítását a kártérítési perben, és              mely uniós jogi rendelkezés tette lehetővé számára a kártérítési perben a   panaszos által             indítványozott kérdések feltételének megtagadását.

           

Ugyanis az 1/ 2003. EK tanácsi rendelet alkalmazását a csatlakozás időpontját követően indult ügyekben a magyar versenyjogi törvény és maga az uniós rendelet is előírja, és a magyar Alaptörvény előírása szerint az Unió joga megállapíthat kötelező magatartási szabályokat a tagállamok (bíróságai) számára.

Az EJEB szerint az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása akkor önkényes, ha azt az eljáró bíróság szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel nem indokolja meg, azaz a bíróság jogellenesen mellőzi az EUB megkeresését.

 

3. A Kúria nem indokolta meg, hogy a csatlakozás előtti időszakra nézve miért alkalmazhatta a választottbíróság közvetlenül az Unió versenyjogát, annak ellenére, hogy a csatlakozási szerződés értelmében az Unió joga és a nemzeti versenyjog szerint (konkrétan az EK-81. cikk) kizárólag a csatlakozás után keletkezett ügyekben és a csatlakozást követő időszakra volt alkalmazható.

A Kúria az alapügyben hozott Gfv. X. 30. 094/2012/7. számú felülvizsgálati ítélete indokolásában kifejtette:

„Ebből viszont az következi, hogy ha a csatlakozást megelőzően kötött szerződésekből eredő versenyjogi helyzet a csatlakozást követően is fennállt, úgy arra már a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni.”Ítélete 15. oldal 3. bekezdés közepe.)

           

Panaszos szerint ez annak beismerését jelenti, hogy a csatlakozás előtti időszakra a közösségi versenyjogi szabályok egyáltalán nem lettek volna alkalmazhatóak.

 

Kúria nem indokolta meg, hogy a csatlakozás előtti időszakra, és a csatlakozás utáni időszakra nézve az EUB előzetes döntésének kikérése nélkül mely uniós esetjog vagy tagállami törvény alkalmazásával tartotta összevonhatónak az időszakokat annak ellenére, hogy a Kúria itt idézett indokolása szerint a felhívott esetjoggal alátámasztva eltérő szabályok vonatkoznak a csatlakozás előtti és utáni állítólagos jogsértésekre.

 

Az ügy konkrétabb értelmezést is lehetővé tette volna a Kúria számára a C-17/10. sz. ügyben benyújtott főtanácsnoki indítvány:

          „68. Összességében a következő közbenső következtetés vonható le: A 2004. május 1‑jével             az Európai Unióhoz csatlakozott tagállamban az EK 81. cikk és az 1/2003 rendelet 3.             cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható a csatlakozást megelőző időszakokra még olyan        nemzetközi kartell üldözése esetén sem, amely egységes és folyamatos jogsértést valósított   meg, és alkalmas volt arra, hogy mind a csatlakozás időpontját megelőzően, mind pedig         azt követően kifejtse hatását az érintett tagállam területén.”

            Az indítvány 46. pontja után kimondja: „A visszaható hatály tilalma alól nincs kivétel.”

          

Panaszos állítja, hogy azért nem kért előzetes döntést a Kúria, mert a kérdéseket az EUB eseti döntésekkel már lefedte, ezért valóban indokolhatatlan lett volna a kérdések feltétele.

           

            Az EJEB szerint az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása akkor önkényes, ha azt az eljáró bíróság szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel nem indokolja meg, azaz a bíróság jogellenesen mellőzi az EUB megkeresését.

 

4. A Kúria nem indokolta meg, hogy az Eco Swiss ítélet rendelkező részét az első           választottbírósági ítéletre miért nem alkalmazta és miért nem kellett erre nézve előzetes döntést kérnie. Ugyanis az első választottbírósági döntés a szerződést jogilag érvényesnek nyilvánította, ennek ellenére a szerződés versenyjogi rendelkezését egy következő választottbírósági ítélet az EK-81. cikk megsértésére hivatkozva semmisnek nyilvánította.

 

Bár a választottbírósági eljárás alapvetően belső ügy (az erre vonatkozó nemzetközi megállapodások és nemzetközi gyakorlat figyelembevételével), a választottbírósági komplex döntés jogerejének megtörésére, indokolásának átértelmezésére, megváltoztatására, a józan ésszel ellentétes értelmezésére egy véglegesen jogerős           választottbírósági ítélet esetében egyetlen magyar bíróságnak sincs hatásköre.

Tisztességtelen eljárás és a bírói hatalommal való visszaélés tényét veti fel, ha egy állami bíróság azért nyúl egy választottbírósági komplex döntés józan ésszel ellentétes értelmezéséhez (amihez nincs joga, csak és kizárólag érvénytelenítési eljárásban vizsgálhat meghatározott kérdéseket).

      

Panaszos a Kúria és az Ítélőtábla választottbírósági döntésekkel kapcsolatos beavatkozási joggyakorlatát alapvető alkotmányossági kérdésnek tartja, mivel rendszerszerűen jogot formálnak arra, hogy a komplex választottbírósági döntéseket és azok jogerős indokolását a hozandó ítéletükhöz szükséges módon és mértékben utólag megváltoztassák.

 

 „A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy

része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a

felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján

a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét. Az opciós jog gyakorlása

nem volt szükséges, hanem az alperes belátásától függött; továbbá a szerződés azt is szabályozta,

hogy a felek mely jogokkal rendelkeznek az opciós jog lehívásáig terjedő időben (értelemszerűen arra

az esetre is, ha nem élnek a vételi joggal). A felek egyébként a 2003. szeptember 15-én kelt

Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 11. pontjában maguk is a részleges érvénytelenséget, mint

alkalmazandó jogkövetkezményt kötötték ki arra az esetre, amennyiben a szerződés egyes

rendelkezései vagy részei semmisek lennének. Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság   csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg.” [Vb/07129. sz.ítélet 34. oldal utolsó és 35. oldal első bekezdésiből.]

„1. sz.kereseti kérelem…. a forgalmazási jog…. kifejthető;”  „2. sz.kereseti kérelem…  a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni;” „3. sz.kereseti kérelem….  felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll…” [Vb/07129. sz.ítélet 35. odal első bekezdéséből.]

 

Lásd ehhez képest a Kúria álláspontját: A következő szerinte nem döntés a keresettel érvényesített jog tárgyában: " a forgalmazási jog kifejthető”,"a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni", "felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll".

 

Panaszos alkotmányjogi kérdése, egyáltalán, ha egy jogállamban feltehető ilyen kérdés: ha ez nem döntés, akkor minek minősül alkotmányjogilag? Például ?  A Kúria ez esetben két jogi álláspont között választhatott. Vagy a belső jog alapján elfogadja, hogy az első választottbírósági ítélet már döntött a forgalmazási jog kérdésében, és a második választottbírósági ítélet ezt a döntést nem vizsgálhatja felül, vagy az Eco Swiss ítélet alapján (az Unió esetjogára is hivatkozva) érvényteleníti a második választottbírósági döntést.

 

 A Kúria az első választottbírósági döntés jogerejének megtörésében döntött, az Eco Swiss ítéletet pedig a józan ésszel ellentétesen értelmezte és alkalmazását kellő indokolás nélkül megtagadta. Például a második választottbírósági ítélet felülvizsgálatát a nemzeti jogra hivatkozva az alapeljárásban uniós jogot sértve megtagadta, holott az Unió Eco Swiss esetjoga a vizsgálatot kötelezően előírja, majd a kártérítési perben a választottbíróság komplex döntése indokolásának ez esetben már egyszer jóváhagyott, tehát az érvénytelenítési peren túlmutató felülvizsgálatát, a döntés jogerejét megtörve mégis elfogadta.

 

Az EJEB szerint az előzetes döntéshozatali eljárás megtagadása akkor önkényes, ha azt az eljáró bíróság szakmailag megfelelően, objektíven és kellő részletezettséggel nem indokolja meg, azaz a bíróság jogellenesen mellőzi az EUB megkeresését.

 

             Nem tartja jogszabály sértőnek panaszos, hogy indítványa ellenére a Kúria nem kérte ki             az AB előzetes véleményét arról, hogy a nemzeti versenytörvénynek (a Tpvt.nek) az       Ítélőtábla és a Kúria által elhallgatott és megtagadott rendelkezései érvényesek-e, mely        szerint a 2002.évi X.törvény "majdnem szó szerint azonos" rendelkezései helyett a         csatlakozást követően keletkezett ügyekben az EK-81.cikk alkalmazása esetén az        1/2003.EK rendelet szerint kell eljárni.

 

De mint a Kúria ítéletének indokolásában bebizonyította, feltétlen szüksége lett volna a Kúriának arra, hogy a Tpvt. előírásai értelmezését illetően segítséget kaphatott volna a józan észnek megfelelő jogszabály értelmezéshez.

 

Abban is ki kellett volna kérnie az Alkotmánybíróság jogszabály értelmezését, hogy mikor keletkezik az Alaptörvény értelmezéséből levezetve egy ügy. Az Ítélőtáblának és a Kúriának ugyanis az a jogi álláspontja, hogy a peres”ügy" már akkor keletkezik, amikor a szerződést a felek megkötik.

 

 Ez alapvető alkotmányossági kérdés, mert mint tapasztalható, döntően befolyásolja a bírói döntéseket. Viszont ha csak ebben a konkrét ügyben keletkezett, akkor az ügy, amikor az eljáró bíróságok ítéletük meghozatalához szükségesnek tartották, akkor a jogbiztonság elvei és a tisztességes eljáráshoz való jog megmagyarázhatatlanul és jelentően sérült, illetőleg sérülhetett más hasonló ügyekben is.

 

A szükséges jogi segítség kikérése helyett inkább valótlanul azt állította a Kúria, hogy " A Tpvt. alkalmazása a jelen jogvita elbírálása során fel sem merült" (Kúria ítélete          18.oldal első bekezdése), de arra már nem tért ki, hogy azért nem merült fel a Tpvt.      alkalmazása, mert megtagadta nem csak az uniós versenyjog végrehajtási rendeletének, az             1/2003. EK rendeletnek az  alkalmazását az Unió versenyjogának alkalmazása körében, de  megtagadta a magyar versenyjogi törvény alkalmazását is.

Vajon tisztességes-e az Alkotmánybíróság szerint az a bírósági eljárás, amikor az érvényes versenyjogi jogszabályok (úgy az uniós, mint a nemzeti) alkalmazását rendre megtagadják, és helyettük egy harmadik, hatályon kívül helyezett törvényt alkalmaznak? Kérjük, hogy e kérdésben is fejtse ki az AB alkotmányos álláspontját!

 

Panaszos nem tartja tisztességesnek a Kúria ítéleti indokolásának a Választottbíróság ítéletének felülvizsgálatára vonatkozó jogi álláspontját sem. Panaszos kizárólag az Unió versenyjogának alkalmazási körében, mint ténykérdésben hivatkozik arra, hogy az Európai Bíróság esetjoga közrendi kérdésként határozza meg az EK-81. cikk alkalmazását és megköveteli az alkalmazás állami bíróság általi felülvizsgálatát a          választottbírósági ítélet érvénytelenítési eljárása során.  Tehát a Kúria nem hivatkozhat arra, hogy egy választottbírósági ítéletet tartalmilag nem vizsgálhat felül, hiszen az esetjog éppen a kötelező tartalmi vizsgálatot írja elő.

 E vizsgálat keretében joga és kötelezettsége lett volna az állami bíróságnak az Unió versenyjogi előírásai betartásának felülvizsgálata, az 1/2003. EK rendeletben előírt bizonyítási kötelezettség szintén esetjogban előírt módon történő nem teljesítésének megállapítása. Tehát a Kúria nem hivatkozhat arra, hogy panaszos védekezéshez való alapjogának Választottbíróság általi megsértését az Unió versenyjogának alkalmazása körében nem tudta volna megszüntetni.

 

            „41. Ennélfogva [….] egy nemzeti bíróságnak, amely elé egy választottbírósági ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmet nyújtottak be, helyt kell adnia egy ilyen kérelemnek abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy ez az ítélet ténylegesen ellentétes a Szerződés 85. cikkével, (új számozással:81.cikkével) amennyiben a belső eljárási szabályai értelmében helyt kell adnia egy olyan megsemmisítési kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok figyelmen kívül hagyására alapoztak.”(Eco Swiss.)      

             Ezt támasztja alá egyébként számos egyéb EU-norma és ítélet is, pl. a híres „Manfredi” (C 295/04) ügyben az Európai Bíróság megerősítette, hogy „az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell”, azaz hogy az EU versenyjog egy (kötelezően) közjogi kategória.”

Hivatkozunk az Európai Bíróságnak az ERTA-ügyben [22/70 Bizottság kontra Tanács (1971) ECR 263], továbbá a Bizottság több más ügyben [48/71 (1972) ECR 527], [4/73 (1974) ECR 491] hozott döntésére, mely szerint a nemzeti jog semmilyen szabályára nem lehet hivatkozni a közösségi jog hatálytalanítása érdekében.

Az Unió jogának alkalmazása körében a nemzeti jogerő értelmezésének kérdésében nincs „szabad keze” a tagállami bíróságnak, ugyanis

a „C-2/08. sz. ügyben hozott Bírósági ítélet előírja, hogy a közösségi jog alkalmazása esetén sem lehet a jogerő elve megvalósítása során kedvezőtlenebb szabályokat alkalmazni, mint hasonló belső esetekben.

 (A Corte suprema di cassazione [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.)” A közösségi jog elsőbbsége. A jogerő elvét megállapító nemzeti jogi rendelkezés”

Az ítélet összefoglalása:

„A közösségi jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné a szóban forgó határozat által megvalósított közösségi jogi jogsértés orvoslását. A jogerő elve megvalósításának részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak, nem lehetnek azonban kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok (az egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve)”.          

Panaszos a IV/1117-8/2014. sz.végzéssel kapcsolatban néhány megjegyzést kíván tenni, ami a bírói döntéseket esetleg más színben tünteti fel a Tisztelt Alkotmánybíróság előtt:

 

Végzés 5. oldal:

"Az Ítélőtábla az 1/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazása mellőzésének indokát megadta: mivel a magyar jogot kellett az ügyben alkalmazni"

Az alapügyben jogerősen megállapította a Kúria, amit közokiratok bizonyítanak, továbbá megállapította az AB IV/2653-13/2012.számú végzése is, hogy az ügyben az Unió joga, pontosabban az EK-81.cikk volt alkalmazható, ezért az Ítélőtábla csak többszörös jogsértéssel és önkényesen tehette azt a megállapítást, hogy a magyar jogot kellett alkalmazni, mivel a kártérítési perben csupán a jogsértések vizsgálatára, és nem az egész alapügy érdemi átírására van törvényes lehetőség.

 

"... a csatlakozás előtt a rendelet magyar bírósságok általi alkalmazhatóságága fel sem merülhetett."

Nem a csatlakozás előtt kellett alkalmazni az 1/2003. EK tanácsi rendeletet, hanem a 2008. december 15-én keletkezett ügyben, éppen a 2003. évi XXXI. törvény előírása alapján, mert a 2002. évi X. törvény a csatlakozást

követően indult ügyekben már nem volt alkalmazható.  Panaszos úgy ítéli meg, hogy egy nem alkalmazható törvényre alapozott bírósági ítélet sérti az Alaptörvénynek a jogállamiságra vonatkozó követelményét, és tisztességes bírósági eljárásról, tisztességes és a józan észnek megfelelő jogértelmezésről sem lehet beszélni, csupán annak ellenkezőjéről.

Ha arról beszélünk, hogy "a rendelet magyar bíróságok általi alkalmazhatóságága fel sem merülhetett.” akkor óhatatlanul csakis a 2002. évi X. törvényről lehet szó és nem a kötelezően alkalmazandó uniós rendeletről.

"Emellett utalt arra, hogy a ha a kártérítési perben eljáró bíróság szerint az alapügyben hozott döntés helyes volt, akkor nincs jelentősége annak, hogy az indítványozó a            választottbírósági eljárásban nem tudta előadni a védekezését."

Az Ítélőtábla ítéletében éppen, hogy nem azt állapította meg tartalmilag, hogy akár a      Választottbíróság, akár a Kúria döntése az alapügyben helyes volt, hanem azt, hogy a            Választottbíróság tévesen alkalmazta az Unió jogát, helyette a 2002. évi X. törvényt kellett volna alkalmaznia, és azt a jogerős indokolás jogerejének megtörésével gondolta megváltoztatni hallgatólagosan, hogy a Kúria az alapeljárásban nem az Unió jogának jogszerű alkalmazásában döntött. Tehát mivel az Ítélőtábla úgy gondolta, hogy akár az Unió jogát alkalmazta jogellenesen a Választottbíróság, akár a nem alkalmazható 2002. évi X. törvényt alkalmazta volna, teljesen mindegy, hogy panaszos tudott-e védekezni vagy sem, nincs jelentősége (mint ahogy ebben a jogállami szisztémában úgy néz ki, nincs is!).

"A bíróság emelett megjegyezte..... a Törvénnyel kihirdetett tanácsi határozat mellékletének 2.cikke szerinti szabály alkalmazhatatlanságát illetően, azt azonban elmulasztotta."

 

Panaszos valóban elmulasztotta, hogy az ügyben nem alkalmazható, a perben fel sem merült, az Ítélőtábla által törvénytelenül hivatkozott 2002. évi X. törvény által kihirdetett 2. cikk alkalmazása ellen tiltakozzon.

 

 Nyilvánvalóan csak akkor tudott panaszos tiltakozni a 2. cikk alkalmazása ellen, amikor az Ítélőtábla a hatálytalan törvényt először alkalmazta.  Azt pedig, hogy egy hatálytalan törvény alkalmazható-e, amikor egy másik törvény kimondja, hogy nem alkalmazható a csatlakozást követően indult ügyekben, elsősorban a jogalkalmazóknak kellene tudniuk. Főleg azt, hogy hatályát vesztett törvény alkalmazható-e a jogállami bíróságok és az Alkotmánybírósága döntésének alátámasztására?

 

"Mivel a melléklet 2. cikkében foglalt (a perben kizárt alkalmazhatóságú) szabály szinte szó szerint megegyezett az EK Szerződés 81. cikkének szövegével (csupán annyi volt az eltérés többek között, hogy 2004. május 1-e után indult ügyekben érvénytelen volt) miként arra az ítélőtáblai indokolás is utal (17-18. oldal)-módjában állt álláspontját előadni a választottbírósági eljárásba, a védekezéshez való joga nem csorbulhatott."

 

Panaszos többszörösen bizonyította, hogy a védekezéshez való alapjoga azáltal csorbult, hogy a választottbírósági eljárásban közokiratokkal bizonyítottan az EK-81. cikket alkalmazták, ezt a Kúria is jóváhagyta, ugyanakkor a bizonyítást a Választottbíróság nem követelte meg a multi cégtől, hanem önkényesen döntött.

 

A probléma itt kezdődik, a bizonyítási kötelezettség alóli kibúvás miatt van szükségük a magyar jogalkalmazóknak a jogerősen eldöntött uniós jog alkalmazási kötelezettsége alól jobb híján akár érvénytelen törvény alkalmazásával is megszabadulni.

 

 Az már a fokozott tisztességtelenség körébe tartozik, hogy amikor panaszos az uniós jog alkalmazását tartotta jogsértőnek, akkor azt bizonyították be az állami bírók az AB segítségével, hogy az EK-81. cikk, azaz az Unió jogának alkalmazása volt jogszerű, amikor ennek ellenkezőjét kívánták az állami bírók bizonyítani, akkor egy érvénytelen törvény alkalmazásával azt bizonyították be az AB segítségével, hogy mégsem az Unió jogát kellett alkalmazni.

"E körbe tartozik másrészt az is, hogy az alapügyben helyes volt-e a Kúria részéről az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése. Miután az Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az ügyben a magyar jog (a Törvény) volt alkalmazható (akkor meg kellett volna állapítania egy jogállamban, hogy az Unió jogának alkalmazására az Unió jogát sértve került sor, azaz Kúria uniós jogsértéséért a Magyar Állam kártérítési felelősséggel tartozik, és nem kitalálni egy hatálytalan magyar jog ("a Törvény") alkalmazását.) (a helyes jogi hivatkozás hiánya ellenére).

Ha Magyarországon 2014-ben egy 2004.május 1-én hatályát vesztett törvényt, mely 2004.május 1-től indult ügyekben nem hivatkozható, a magyar bíróságok tudatosan ítélkezésük alapjául tekintenek, és ezt helyes jogi hivatkozásnak tekintik, akkor panaszos úgy gondolja, ehhez itt legalábbis nem kell kommentár.

Panaszos továbbra is úgy ítéli meg, hogy egy nem alkalmazható, hatálytalan törvényre sem az Ítélőtábla, sem a Kúria, sem az AB nem hivatkozhat azzal a kifejezett szándékkal, hogy panaszost megfosszák az Unió joga által biztosított jogvédelemtől.

 

Panaszos hivatkozik  Vassilios Skouris, az Európai Bíróság elnökének jelentésére is, mely szerint nem állhat fenn olyan tényállás, amelyre anélkül vonatkozna az uniós jog, hogy az alapvető jogokat alkalmazni kellene.            [Éves jelentés az Európai Unió Bíróságának 2013. évi tevékenységéről.(Részlet)]

           

            "A C-617/10. sz., Åkerberg Fransson ügyben 2013. február 26-án hozott ítéletében a Bíróság az alapjogok Unión belüli terjedelmére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára és az Alapjogi Charta 51. cikkéhez fűzött magyarázatokra hivatkozva először is megjegyezte, hogy az azáltal biztosított alapjogokat tiszteletben kell tartani, amint a nemzeti szabályozás az uniós jog alkalmazási körébe kerül. Így nem állhat fenn olyan tényállás, amelyre anélkül vonatkozna az uniós jog, hogy az említett alapvető jogokat alkalmazni kellene. Az uniós jog alkalmazhatósága magában foglalja az Alapjogi Charta által biztosított alapvető jogok alkalmazhatóságát."

 

Végezetül panaszos hivatkozik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében írt jogának sérelmére, mely szerint a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jog alapvető emberi jog, és arra is, hogy az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje nem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi jogi védelem szintje, s erre az Alkotmánybíróság figyelemmel lehet.

 

Panaszos hivatkozik az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. Cikkére is, mely szerint „Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános feltételei szerint történik.”

Panaszos az Ítélőtábla és a Kúria”végső megoldására" tekintettel a megfosztást, mint szándékosságot kifejező cselekedetet szó szerint értelmezi.

 

Kérjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot alkotmányjogi panaszunk befogadására és indítványunk elfogadására.

 

Tata, 2015. január 12.                    

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 166. Tizenegy éve érvénytelen....folytatása a 165.oldalnak
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat