56.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

4.

 

A Választottbíróság nemzeti jogszabály sértései

 

 

Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása

 

Vbtv. 49. § „(1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie. Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal”.

 

A felek között létrejött választottbírósági szerződés a „magyar jog” alkalmazását kötötte ki. Tehát a közösségi jog közvetlen alkalmazását kizáró esetekben a Ptk. illetve más nemzeti anyagi jogi jogszabályok előírásainak alkalmazása kötelező.

 

A csatlakozás előtt kötött szerződések esetében a választottbíróság megsértette az alkalmazandó jogra vonatkozó Vbtv. rendelkezést, saját eljárási szabályzatát, nem tartotta be a feleknek a választottbírósági szerződésben kikötött rendelkezését sem.

 

Továbbiakban az is tisztázni szükséges, hogy az ítélt dolog kérdése anyagi jogi rendelkezés, nem olyan eljárásjogi kérdés, melyben a választottbírósági eljáró tanács szabadon dönthet, eltérően alperesnek az elsőfokú eljárásban kifejtett „jogalakító” álláspontjától.

 

A Választottbíróság eljáró tanácsa megsértette a Ptk.-nak az ítélt dologra vonatkozó rendelkezését, amikor az előtte ítélkező másik választotttbírósági tanács végső jogerőre emelkedett ítélete által érvényesek nyilvánított szerződési pontokat megsemmisítette.

 

Felülvizsgálati kérelmünkben részletesen bizonyítottuk, hogy a jelenlegi alperes egy nem tag Mirelta esetében kifogásolta kizárólagosan a versenyjogi kitételeket is tartalmazó szerződéseket, ezért ezeket az első választottbírósági eljárás során az erre is hivatkozó eljáró tanácsnak nem kellett vizsgálnia, hiszen a tag Mirelta forgalmazási jogának kérdésében döntött.

 

Az érvénytelenítéssel támadott második választottbírósági ítélet annak ellenére semmisítette meg a jelenlegi felperes forgalmazási jogát, hogy  azt az első eljárás a tag MIRELTA által kötött szerződésekben érvényben tartotta.

 

A szerződések érvényben tartására vonatkozó jogi álláspontunkat (az első választottbírósági ítélet által), alperes opciós joga kivételével) itt a Ptk. rendelkezésével támasztjuk csak alá a következők szerint:

 

239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

 

 

 

Az első választottbírósági ítélet a 34. oldalon ezzel kapcsolatban kifejtette a következőket:

 

„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét… A felek egyébként a 2003.szeptember 15-én kelt Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 11 .pontjában maguk is a részleges érvénytelenséget, mint alkalmazandó jogkövetkezményt kötötték ki arra az esetre, amennyiben a szerződés egyes rendelkezései vagy részei semmisek lennének.”

 

A szerződések érvényességének megállapítását bizonyítja az első választottbírósági ítéletnek az indoklási részbe foglalt azon álláspontja, hogy a Mirelta forgalmazási joga kifejthető, az nem kérdőjelezhető meg, és ezt alperes sem vonja kétségbe (a Mirelta tagsági joga fennállta esetén).

 

Fentieket, és az első választottbírósági ítéletnek a rendelkező részébe foglalt, a tagi jogviszony helyreállítását eredményező döntését, mely magában foglalja egyenes jogkövetkezményeként a tagi különjogainak – az első ítélet szerint az eredeti állapotnak – a helyreállítását, a jelen érvénytelenítési eljárás tárgyát képező második választottbírósági eljárás során hatálytalanították annak ellenére, hogy még utalt is az indokolás arra, hogy ítélt dolgot – az első választottbírósági ítélettel megállapított tagi különjogot, a Mirelta forgalmazási jogát semmisítette meg – minden ténybeli vizsgálódás nélkül – azzal az alaptalan hivatkozással, hogy „kőkeményen” sértette az EK-81.cikk előírásait.

 

Ebben a jogi megközelítésben azonban itt csak a Választottbíróságnak a különböző ítélt dolgokkal kapcsolatos, nemzeti jogrendet sértő megoldásait kívánjuk bizonyítani.

 

Az előzőekben ismertetett jogi helyzetre tekintettel az az álláspontunk, hogy a második választottbírósági eljárás során többszörösen ítélt dolgot vizsgáltak felül. A társasági törvényre is tekintettel az ítélet jogi szempontból teljesen egyértelmű helyzetet teremtett, azt, hogy a helyreállított tagi jogviszony folyamatosan fennálló tagsági viszonyt eredményezett, így a tagi különjogokat az első ítélet rendelkező része minden kiegészítő toldat nélkül jogerősen megállapította. Ezért, illetve azért visszautasította a Mirelta további kereseti kérelmeit az első ítélet, mert nem maradt kompetenciája arra, hogy ismételten – a rendelkező részben már benne foglalt – és egyébként érvényben tartott szerződésekkel biztosított forgalmazási jog újbóli, rendelkező részben történő megítélésére.

 

Egyébként, ha elfogadjuk is a Legfelsőbb Bíróság végzését, mely a forgalmazási jog érdemi vizsgálatának elmaradására hivatkozott, akkor is jogi tényként fennáll az érvényben tartott szerződésben a Mirelta számára biztosított forgalmazási jog, mely a véglegesen jogerőssé vált ítélettel visszaállított tagi jogviszonyhoz tapadóan jogi megítélésünk szerint ítélt dolognak minősül.

 

Fentiekkel bizonyítva jogi álláspontunkat, a következő jogsértéseket fogalmazzuk meg a Választottbíróság terhére, egyben a Törvényszék terhére.

 

A Választottbíróság megsértette a jogrend alapját képező, az ítélt dolog megváltoztathatatlanságát biztosító alkotmányos előírásokat, saját eljárási szabályzatának és a választottbírósági törvénynek az előírásait, továbbá a Legfelsőbb Bíróság több elvi határozatát.

 

Részlet a 9/1992. (I. 30.) AB határozatból:

 

„Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll.”

 

Részlet a Választottbíróság Eljárási Szabályzatából:

43.§. A választottbírósági ítélet végrehajtása

„A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A Választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni. A végrehajtásra egyébként a végrehajtás helyén a bírósági határozatok végrehajtására vonatozó jogszabályok irányadóak.”

 

Részlet az 1994. évi LXXI. (választottbírósági) törvényből:

A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása

58. § A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.

 

Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):

229. § (1) A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).

 

Az ítélt dolog tárgya:

 

BH2002. 235

I. Az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el (Pp. 229. §).

„A bíróság érdemi döntését a rendelkező rész tartalmazza, következésképpen az ítélt dolog tartalma is a rendelkező résszel azonosítható. Az indokolás az érdemi döntés ténybeli és jogi alapjait foglalja magában. Az indokolásnak ezért az ítélt dolog szempontjából az elbírált jog azonosítása, terjedelmének meghatározása szempontjából van jelentősége.”

 

Különösen súlyos jogszabálysértésnek tekinthető, hogy a Választottbíróság ítélete indokolásába foglalta, hogy egy véglegesen jogerős, azonos szintű választottbírósági ítélet felülvizsgálatára és részbeni megsemmisítésére hatásköre van, kinevezve magát választottbírósági felülvizsgálati bíróságnak. Ez az eljárása nem csak a hivatkozott törvényeket, hanem magát az Alkotmányt is sérti.

 

5.

 

 

Az előzetes  döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogi lehetősége, illetőleg kötelezettsége

 

(A közösségi jog nem volt alkalmazható)

 

 

Az érvényteleníteni kért választottbírósági ítélet indokolásában kimondja: ”A választottbíróság különösen arra tekintettel hivatkozott közvetlenül az EK-szerződés rendelkezéseire, mivel az 1991. december 16-án kelt Magyarországgal kötött Európa-megállapodás (melyet a 1994.évi I. törvény hirdetett ki) 62. cikkelye előírja, hogy a magyar versenyjogi törvényt az európai rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni. Ebből kifolyólag tartalmilag az európai versenyjog elvei és szabályai 1994 óta érvényben vannak.”

 

A választottbírósági eljáró tanács bevezetőben idézett indokolása, mely szerint az európai versenyjog elvei és szabályai 1994 óta „tartalmilag” érvényben vannak, nem egzakt jogi fogalmazás. A valós jogi helyzet az, hogy ezek a szabályok jogilag a csatlakozás napjától, 2004.május1-től kötött szerződésekre nézve vannak érvényben, közvetlenül csak a csatlakozás időpontja után kötött szerződésekre alkalmazhatóak. A választottbírósági eljáráró tanácsa által azonban tudott volt, az ítélet tényállásában is szerepel, hogy a perben elbírált tényállás a csatlakozás előtt keletkezett (eredetileg 1990. február 15-én, utolsó változtatás 2003. szeptember 15-én történt) és a per időpontjában, sőt a mai napig le nem zárt szerződéses jogviszonyt jelent.

 

Az idézett indoklásból egyértelműen következik, hogy az eljáró tanács „úgy vélte”, hogy a közösségi versenyjogot minden megkötés nélkül alkalmazhatja a csatlakozás előtt keletkezett és a csatlakozásig le nem zárt jogviszonyra. Mert amennyiben mégsem alkalmazható – és jogi álláspontunk szerint, amint bizonyítani fogjuk nem volt alkalmazható – akkor a közösségi jogban szintén bizonyítottan nem létező „kőkemény” rendelkezésekre történt hivatkozásával együtt a választottbírósági ítélet kétszeresen elveszíti jogalapját, kétszeresen közösségi jogot sért. Az elsőfokú eljárásban kötelezően elvégzendő érdemi vizsgálat során e kérdést is vizsgálni kellett volna. Éppen a választottbírósági tagok általában nem kellő közösségi jogi felkészültsége miatt teszi lehetővé, pontosabban kötelezővé a közösségi jog a választottbírósági ítéletek tartalmi felülvizsgálatát, amikor a közösségi jogot alkalmazzák.

 

A választottbírósági perben tehát olyan szerződési rendelkezéseket semmisített meg az ítélet, mely szerződés megkötésére a csatlakozás előtt, 2003. szeptember 15-én került sor. E kérdés felveti egy erre a problémára vonatkozó előzetes döntéshozatal kezdeményezésének szükségességét, bár az Európai Bíróság konzekvens joggyakorlata szerint a szerződéses kapcsolatokban (kivéve pl. a gyorsan változó munkaügyi kapcsolatokat) a jogbiztonság kérdését előtérbe helyezve a csatlakozási szerződés előtti szerződések esetében nem teszi lehetővé a közösségi jog alkalmazását. Nyilvánvalóan a végső döntést hozó bíróságnak lehetősége van nem kérni előzetes döntéshozatalt a kérdésben, és jogszerűnek ítélni a választottbíróság eljárását erre a jogalkalmazási jogsértésre. De amennyiben a másik előzetes döntéshozatali kérdést magában hordozó témában, az EK-81. cikk alkalmazásának kérdésében mégis előzetes döntéshozatalra kerülne sor, a tényállásban ez a probléma megjelenik.

A közösségi jog alkalmazása ellen a perben a következők miatt nem tudtunk tiltakozni:

 

„A Választottbíróság az eljárás semmilyen szakaszában nem jelezte, hogy az EK-szerződés 81. cikkét alkalmazni kívánja. Így érdemi védekezésünket e körben nem adhattuk elő. (A korábbi választottbírósági eljárásban jelezték, hogy a vételi jog semmiségét vizsgálják, illetve kívánják megállapítani és lehetőséget adtak mindkét félnek, hogy kifejthessék vonatkozó álláspontjaikat.)”

(Érvénytelenítési keresetünk 8. oldal utolsó bekezdés)

 

Megítélésünk szerint (amit a Törvényszék által hozott jogerős ítéletben foglaltak bizonyítanak) a Választottbíróság ítélete ellen beadott érvénytelenítési keresetünket, annak indoklását, (melynek tanulmányozása az ügy megértéséhez feltétlenül szükséges) a Törvényszék nem vette figyelembe, azaz nem tanulmányozta megfelelő alapossággal. Ugyanis ha ez megtörténik, amiben joggal bíztunk (hiszen a Legfelsőbb Bíróság végzése az eddig nem vizsgált kereseti kérelmek vizsgálatát előírta) akkor a kereseti kérelmeink részletes, mindenre kiterjedően egyértelmű, jogszabályokra hivatkozó indokolása ismeretében nem tagadja meg a választottbírósági ítélet közösségi jog szerinti érdemi vizsgálatának elvégzését. Ebben az esetben azt is megállapíthatta volna, hogy a közösségi jog téves alkalmazása címszó alatt nem csak a közösségi versenyjogszabályok téves alkalmazására hivatkoztunk, hanem magának a közösségi jognak a nemzeti versenyszabályok ellenében történő alkalmazását is jogellenesnek tartottuk, pontosan azzal az indokkal, amire ez esetben is hivatkozunk.

 

 

1. 1.      „A közrend sérelme a közösségi jog téves alkalmazása miatt

 

……

A Választottbíróság továbbá igen szűkszavúan, és álláspontunk szerint tévesen indokolta meg azt, hogy egyáltalán miért alkalmazza közvetlenül a közösségi versenyjogi normákat (a magyar jogszabályok mellőzése mellett). A hivatkozott Európa-megállapodás nem teremt ugyanis közvetlen hivatkozási alapot, hanem csupán a tagállamokra (adott esetben Magyarországra) nézve állapít meg jogharmonizációs és egyéb jogalkotási feladatokat.³ Olybá tűnik, hogy a Választottbíróság azt vonta le, hogy az EU-s szabályok az Európa-megállapodás révén egy az egyben nemzeti viszonylatokban is alkalmazandók, a Tpvt. létező (!) nemzeti versenyszabályokkal ellentétben.”„3 Vö. Tpvt. általános indoklását”

(Érvénytelenítési keresetünk 11. oldal 2. bekezdés)

 

A választottbírósági ítéletnek a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó indoklását érvénytelenítési keresetünkben (14. oldal) alábbiak miatt is jogellenesnek tartottuk:

 

1.2.2        „Összefonódási közösségi jogszabályok alkalmazásának kizárása Magyarország csatlakozási dátumára tekintettel

 

Az összefonódásokat és jogkövetkezményeit szabályozó fenti rendeletek előzőekben ismertetett időbeli hatályától függetlenül fontos annak kihangsúlyozása, hogy a rendeletek csak és kizárólag a tagállamokra vonatkozóan alkalmazandóak. Maga a 4064/89/EGK rendelet záró mondata a következőképpen rendelkezik:

 

„Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.”

 

Mindezazt jelenti, hogy még a 4064/89/EGK rendelet rendelkezéseit sem kellett Magyarország vonatkozásában 2004. május 1-ét megelőzően alkalmazni, ugyanis Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően e jogszabály nem rendelkezett kötőerővel a magyar jogalanyok irányában (hiszen tagállami norma).

 

Ha el is fogadjuk tehát a Választottbíróság azon feltételezését, hogy a peres felek 2003. szeptember 15-én létrejött megállapodása hozta létre a peres felek közötti jogviszonyt, arra szintén nem alkalmazhatóak a 4064/89/EGK rendelet rendelkezései, hiszen Magyarország még nem volt tagállam.”

(Érvénytelenítési keresetünk 14. oldala)

 

Jelen ügyben az elsőként felmerült, de második helyre szorult további kérdés ebben a jogvitában, hogy a választottbírósági ítéletre alkalmazható-e az általunk hivatkozott esetjog.

 

Jogi álláspontunkat, mely szerint a T. KÚRIA kérhet, adott esetben köteles az esetjogra előzetes döntéshozatali kérelmet előterjeszteni a következőkre alapozzuk:

 

 

„1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény

az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről”

 

1.) „Amennyiben törvény az adott ügyben nem zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét, a Legfelsőbb Bíróságot kell annak a fórumnak tekinteni, amelyet az EKSz. 234. cikk (3) bekezdése, illetve a 68. cikk (1) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége terhel.”

 

 

*       *       *

 

Az Európai Közösségek Bíróságának tájékoztatója a nemzeti bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásról

 

1. Bármely tagállam valamennyi bírósága kérheti a Bíróságtól a szerződésekben vagy a származékos közösségi joganyagban található jogszabály értelmezését, ha azt szükségesnek tartja az előtte folyó per eldöntéséhez.

 

Azon bíróságok, amelyek határozatai a belső jog szerint nem támadhatók fellebbezéssel, kötelesek az Európai Bírósághoz fordulni az előttük felmerült kérdés értelmezéséért, kivéve, ha e kérdésről már van kialakult joggyakorlat, avagy nyilvánvalónak tűnik a közösségi jogszabály helyes alkalmazása.*

 

*     Cilfit-ügy, 1982. október 6-i ítélet (238/81, Rec. p. 3415).

 

 

*       *       *

 

 

BH2008. 271

 

„Az EK-szerződés 234. cikk szerint a tagállam jogerős határozatot hozó bírósága köteles az Európai Bíróság előzetes döntését kérni, ha az alkalmazandó közösségi jogszabály bármilyen, a közösségre is kiható értelmezésre szorul. Az Európai Bíróság CILFIT ügyben hozott döntése alapján erre - egyebek mellett - akkor nincs szükség, ha a közösségi jogszabály helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy értelmezése minden ésszerű kétséget kizár. Ezért önmagában az a körülmény, hogy a tagállam bírósága a közösségi jogszabályt értelmezi, nem ellentétes az EK-szerződés 234. cikkével, illetve a CILFIT határozatban foglalt jogértelmezéssel.”

 

„Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla végzését az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 24.864/2007.)”

 

A  Választottbíróság álláspontunk szerint nem alkalmazhatta volna  közvetlenül a közösségi versenyjogot a csatlakozás előtt kötött szerződésekre, a Törvényszéknek pedig a közösségi jog alkalmazását a közösségi jog kötelező rendelkezése tekintettel hivatalból kötelessége lett volna megvizsgálni teljes mélységében, attól teljesen függetlenül, hogy a nemzeti jog alapján milyen mélységig vizsgálhat meg egy választottbírósági ítéletet.

 

A Törvényszék annak ellenére tért ki vizsgálati kötelezettsége alól, hogy érvénytelenítési keresetünkben részletesen, és Bírósági ítéletekkel is bizonyítottuk, hogy az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell.

 

„Ezt támasztja alá egyébként számos egyéb EU-norma és ítélet is, pl. a híres „Manfredi” (C 295/04) ügyben az Európai Bíróság megerősítette, hogy „az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell”, azaz hogy az EU versenyjog egy (kötelezően) közjogi kategória.⁷” „7 Ld. átfogóan az EU versenyjoga és a New Yorki Egyezmény értelmében vett közrend kapcsolatához: Gordon Blanke and Renato Nazinni u.o. Part II (Issue 2/2008), 80. skk. oldalak.”

(Érvénytelenítési keresetünk 12. oldal 5. bekezdés)

 

*       *       *       *       *

 

Tisztelt Kúria!

 

Álláspontunk szerint a Tatabányai Törvényszék ítélete az alábbi főbb közösségi és nemzeti jogszabályokat sértette meg, amelyek alapul szolgálnak az ítélet hatályon kívül helyezésére (a további választottbírósági és törvényszéki jogszabálysértéseket és a jogszabálysértések alátámasztását a II. Fejezet 1-5. pontja részletesen tartalmazza):

 

1. Az Európai Bíróság által a C-126/97. sz. ügyben (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV, továbbiakban Eco Swiss) előzetes döntéshozatali eljárása során hozott és a nemzeti bíróságok által közvetlenül alkalmazandó ítéletének figyelmen kívül hagyásával téves jogértelmezése következményeként elmulasztotta a választottbírósági ítéletnek az EK-81. cikk alkalmazására során elkövetett közösségi jogot sértő eljárását és döntését érdemben felülvizsgálni.

 

A Törvényszék az ECO SWISS ítélet 32. és 40. pontjában foglaltakat sértette meg.

 

1. A Törvényszék azáltal, hogy a közösségi jogszabályokat megsértve, téves jogértelmezése következményeként megtagadta az EK-81.cikket alkalmazó választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatát, megsértette az alábbi közösségi esetjogot is:

 

„A „Manfredi” (C 295/04) ügyben az Európai Bíróság megerősítette, hogy „az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell”, azaz hogy az EU versenyjog egy (kötelezően) közjogi kategória.”

1. Azalkalmazandó anyagi jog meghatározása

A választottbíróság megsértette az alábbi rá vonatkozó törvényi előírásokat:

Vbtv. 49. § (1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie. Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését – kivéve, ha a felek megállapodása másképpen szól – úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal”.

 

Vbtv. 27. § A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.”

 

Itt hivatkozunk az EBH 2008.1794. számú LB elvi döntésre, mely szerint „A    választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezi döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott és ezért az ellenérdekű félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen és jogi érveit kifejthesse, ilyen módon az ügyének előterjesztésére sem volt képes.” (1994.évi LXXI. törvény 27.§,55.§ (1). bek. c) pontja)

 

Vbtv. 34. § (3) … közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.”

 

1. A Törvényszék megsértette Pp. 3.§-át, amikor kifejezett kérelmünk ellenére nem vizsgálta meg a választottbíróság által megsemmisített szerződési pontoknak egy előző választottbírósági ítélettel történt érvényben tartását (és e vizsgálat elmaradásának okát sem adta meg), így az ítélt dologra irányuló kérelmünket, amely az Eco Swiss ítélet alkalmazásához nélkülözhetetlen, meg sem kísérelte vizsgálni, jóllehet az Eco Swiss ítélet és más közösségi rendeletek az EK-81. cikk alkalmazását ténybeli vizsgálathoz kötik.

 

1. A Törvényszék a választottbírósági ítélet érvényben tartásával megsértette a Tanács 1/2003/EK rendeletét, mivel az EK-81. cikk alkalmazására a csatlakozás előtt kötött szerződések esetében nincs lehetőség. Ezt a közösségi jogszabályt a Törvényszék azáltal sértette meg, hogy elmulasztotta az EK-81. cikk alkalmazásának kérelemre, szintúgy elmulasztotta kötelezően hivatalból történő vizsgálatát. Így nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy megismerje az erre az esetre vonatkozó közösségi jogot.

 

 

1. A Törvényszék, bár – ügyünk elő nem adhatóságának kérdésében – ítéletét a bizonyítási teherre alapozta, a bizonyítási teher kérdésében történő állásfoglalást kikerülve, a választottbírósági Eljárási Szabályzat előírásával és a közösségi jog előírásával merőben ellentétesen, lényegét tekintve a bizonyítási terhet a jogsértést semmilyen formában nem állító Mirelta terhére állapította meg. Ezzel – a Választottbíróságnak az alkotmányos alapjogunk sérelmére elkövetett eljárását magáévá téve és igazolva – olyan súlyos eljárásjogi megoldást alkalmazott, mely önmagában indokolja a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését. 

 

Az Eljárási Szabályzat rendelkezése:

 

„35.§ Bizonyítékok

 

(1)              A fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik.”

 

Az EK-Szerződés 81. cikke megsértését a Tanács 1/2003/EK rendeletének I. fejezet 2. cikke szerint a jogsértést állító félnek, vagy a hatóságnak, ez esetben a Választottbíróságnak kellett volna bizonyítania. A 81. cikk tag Mirelta általi megsértésére a perben az akkori felperes, az A-Heat nem hivatkozott, egyedül a választottbírósági eljáró tanácsot terhelte volna az eljárás során a bizonyítási teher.

 

7.      A Választottbíróság, illetőleg a Törvényszék megsértette az ítélt dologra vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket, melyek a jogbiztonságot védik, így megsértették a közrendre vonatkozó törvényi előírásokat azáltal, hogy a véglegesen jogerős első választottbírósági ítéletnek a szerződések érvényességére vonatkozó rendelkezéseit semmibe vették, és e szerződések egyes pontjait megsemmisítették.

 

Részlet a 9/1992. (I. 30.) AB határozatból:

 

„Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll.”

 

Részlet a Választottbíróság Eljárási Szabályzatából:

 

43. § A választottbírósági ítélet végrehajtása

 

 „A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A Választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni. A végrehajtásra egyébként a végrehajtás helyén a bírósági határozatok végrehajtására vonatozó jogszabályok irányadóak.”

 

Részlet az 1994. évi LXXI. (választottbírósági) törvényből:

A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása

 

58. § A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.

 

Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):

 

229. § (1) A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).

 

1. A Választottbíróság az EK-81. cikk alkalmazásával, a Törvényszék a választottbírósági ítélet felülvizsgálatának elmulasztásával megsértette az alábbi közösségi esetjogot is:

 

 

„A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. február 14.

                                                           (A C-17/10. sz. ügyben)

…

48      Az 1/2003 rendelet eljárásjogi szabályokat és anyagi jogi szabályokat is tartalmaz.

49      Amint azt a főtanácsnok indítványa 43. pontjában kifejtette, az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése az EK 81. cikkhez hasonlóan a vállalkozások megállapodásainak értékelésére szolgáló, a versenyhatóságoknak címzett anyagi jogi szabályokat tartalmaz, így e rendelkezések uniós jogi anyagi jogi szabályoknak minősülnek.

50     Ezek az anyagi jogi szabályok főszabály szerint nem alkalmazhatók visszamenőleges hatállyal, függetlenül azoktól a kedvező vagy kedvezőtlen hatásoktól, amelyekkel az ilyen alkalmazás az érdekelt számára járhat. A jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy egy ténybeli helyzetet – kifejezett ellentétes rendelkezés hiányában – a megvalósulásakor hatályos jogszabályok fényében vizsgáljanak meg (lásd ebben az értelemben a C‑120/08. sz. Bavaria‑ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 40. és 41. pontját).

51     Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jogi anyagi jogi szabályokat a jogbiztonság és a jogos bizalom elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett jogviszonyokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd a C‑369/09. P. sz., ISD Polska és társai kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 98. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).”

 

*       *       *       *       *

 

Új mellékletek a felülvizsgálati kérelemhez nem kerültek csatolásra. A hivatkozott mellékletek a Törvényszékhez a megismételt eljárás során benyújtásra kerültek és azok alperes részére is rendelkezésre állnak.

 

Kérjük a Tisztelt Kúriát, hogy a Pp. 273. §. (3) bekezdése alapján végzésében az alábbi indokainkra tekintettel függessze fel az elsőfokú ítélet végrehajtását.

 

A közel 60 éve alapított felperesi társaság a peres eljárás megindításától, 2007 júliusától folyamatosan a teljes ellehetetlenülés előtt áll, ami azzal a következményekkel jár, hogy a 36 magánszemély tulajdonos elveszti a 60 év óta társaságban meglévő üzletrészét, vagyonát, az alkalmazottak pedig munkanélkülivé válnak.

 

A jelen felülvizsgálati kérelem 3.500.000 Ft eljárási illetékét a NAV Komárom-Esztergom Megyei Illetékfőosztálya útján rójuk le.

 

Tata, 2012. február 20.

 

           

                                                   Tisztelettel:

 

                                                                                  MIRELTA Hűtőtechnika Holding Kft.

                                                                                                          Felperes                                                       

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 56.Az 55.oldal folytatása:bármit százszor bizonyíthatsz:röhögnek rajtad!Hatalmi arrogancia!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat