99.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

A Törvényszék szerepet tévesztett: Azt gondolja az eljáró bíró (vagy gondoltatják vele),hogy a felettes bíróság jogerős ítéletében szereplő kirívó jogszabálysértést nem vizsgálhatja felül, és ezt még le is írja. Való igaz, hogy a jogerős ítéletet nem változtathatja meg, és ilyet nem is kért tőle senki. De egy polgári perben nincs bratyizás a bíróság és a peres fél között, azaz nem kell  hűbéres módjára behódolni a KÚRIA képviselőjének és lesni minden rezdülését, hogy mit akarhat még mondani azon kívül, hogy sorozatban sértett nemzeti jogot és közösségi előírásokat

Az UNIÓS JOG ABC-je szerint:

"Az eljárásban, amelyben megállapítják, hogy a kérdéses ítélet megsértette az uniós jogot, ismételten felül kell vizsgálni a lényegi, az uniós jogot érintő kér­déseket; mindezt pedig anélkül, hogy az érintett bíróság az ügyben illetékes különös hatáskörű törvényszék ítéletének kötelező hatályára hivatkozhatna."

 Mégis arra hivatkozott a Törvényszék!

Nem lett volna fontos ilyen nyilvánvalóan kifejezésre juttatni megbízatásának célját, anélkül is tudni lehetett, miért volt egyszerre olyan fontos ezt az egy ügyet sürgősen lezárni. Ugyanis ma már nem vesznek senkit  határidő nélkül szívességi betegállományba mint valamikor, tehát a törvényes bíró egy-kettőre visszajött, addigra le kellett nyúlni az ügyet.

Ha igaz lenne, hogy a kártérítési per bírósága nem vizsgálhatja a károkozó bíróság jogszabálysértéseit, akkor vajon mi értelme lenne a törvénynek, amelyik ezt a lehetőséget biztosítja a jogsértés útján megkárosított félnek?

 Akkor vajon hogyan néz ki, mi értelme van a törvényi lehetőségnek, hogy bármely bíróság károkozása esetén kártérítési pert lehet indítani ellene? Úgy félnek a KÚRIÁN  egy precedens döntéstől (amikor valamelyik alsóbb bíróságnál a jognak napvilága érvényesül)  mint puskaporos raktár őre a villámcsapástól. Főleg egy ilyen ügyben, amikor az összes fellelhető közösségi és nemzeti jogszabályt  semmibe vették és olyan átlátszóan megsértették, hogy minden magyarázatukkal csak tovább sűllyednek a saját maguk által létrehozott jogi mocsárban. Többször leírták már nálam illetékesebbek, hogy a magyar bírósági rendszer még mindíg a hűbéri társadalom jellegzetességeit viseli. Nagyon találó volt és most itt lesz a bizonyíték:  az alsóbb bíróságok kézi vezérléssel működnek, különösen akik közel vannak a KÚRIÁHOZ. A KÚRIA gyakorlatát megtapasztalva  az ismert "szabály" jut az ember eszébe:1. mindíg a főnöknek van igaza.2.ha mégsem lenne igaza, akkor automatikusan az 1.pont lép érvénybe.

Mindíg találnak olyan bírót, aki az előremenetele érdekében feladja elveit és bírói esküjét.És mindíg lesz olyan vezető, aki ezt a kártékony lojalitást elvárja beosztottjától, hiszen ő sem akar kegyvesztett lenni. Hát ez az a hűbéresi alkalmazkodás  kényszere, ami ebben az ügyben az "anyagi erőn" kívül meghatározó.

 A fellebbezés indokolásának folytatása:

 1.)   I.rendű alperessel (MKIK-VB) szembeni kereset jogalapja felperes szerint megalapozott

 

Kérjük a Tisztelt Ítélőtáblát, hogy a jogorvoslati eljárás keretében a MKIK mellett működő Választottbíróság Eljárási Szabályzatát a felelősség-kizárásra vonatkozóan a magyar nemzeti törvények előírásaira tekintettel érdemben felülvizsgálni, vagy a kérdés eldöntését elsőfokú eljárásra visszautalni szíveskedjék a keresetünkben részletesen kifejtett és itt is összefoglalt indokaink alapján.

Ennek a saját maga felelősségét szerződésben kizáró, az  I.rendű alperes MKIK által alkotott szabály semmisségének megállapítására annál is inkább szükség van, mert az a magyar jogrendszerrel szemben egyedülállóan törvénysértő, eddig felszínre nem került alkotmányos ellentmondást tartalmaz.

A felelősség-kizárás, mint semmis szerződési feltétel megállapítása után kérjük, hogy az ítélőtábla a MKIK (VB) I. rendű alperes terhére ítélje meg felperes kártérítés jogalapjának jogszerűségét, elsősorban a szerződés-szegéssel okozott kárra, másodsorban az MKIK (VB) közhatalmi tevékenysége körében okozott kárra tekintettel, vagy e kérdések tisztázását is az elsőfokú bíróság elé visszautalni szíveskedjék.

 A felelősség-kizárás jogellenességének megállapítása azért is indokolt, mert ennek eltörlése feltehetően nagyobb körültekintésre és megfontoltabb döntés hozatalra ösztönözné a mindenkori választottbírókat, és nem következnének be nyilvánvalóan törvénysértő, károkozó, saját eljárási szabályzatukkal ellentétes döntések.

I. rendű alperes a Vbt.28.§-ának második mondata szerint csak az eljárási szabályok megalkotására kapott törvényi felhatalmazást. . A választottbírósági eljárási szabályzat mindennemű felelősséget kizáró 56. §-a anyagi jogi és nem eljárásjogi rendelkezés.

Ezért a felelősség kizárása nemcsak a Ptk. hivatkozott rendelkezésére tekintettel semmis, hanem a  választottbírósági törvény szerint is jogszabályba ütközik, így e miatt is semmis.

 

A Vbt. 58.§-a szerint a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté (azaz a választottbíróság ítélete közokiratnak minősül). Tehát: a választottbírósági eljárásnak is közhatalmi funkciója van, hiszen ítélete azonos joghatású a közhatalmi döntéssel, amit az bizonyít, hogy végrehajtása állami eszközökkel kikényszeríthető.

 

 A választottbíróság eljárásával a felperesnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint a peres felek és az MKIK Választottbíróság között az MKIK által meghatározott szabályok alapján létrejött szerződés megszegéséért felperes jogi álláspontja szerint I. rendű alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

Álláspontunk szerint a választottbíróság tevékenysége közhatalmi tevékenységnek is tekinthető. E kérdésben való döntés joga azonban a bíróságé. Amennyiben a bíróság a választottbírók ítéletét közhatalmi döntésnek tekinti, akkor a Ptk.349.§-a szerinti kártérítési szabályok alkalmazása is irányadó.

A 3/2004. számú PJE határozat szerint ugyanis (bár ez csak a közjegyzőket nevesíti): 

„A közhatalmi tevékenység gyakorlása során, valamint az e tevékenység elmulasztásával okozott károkért való polgári jogi kárfelelősségre egységesen minden esetben a Ptk. 349. §-át kell alkalmazni, annak ellenére, hogy e jogszabályhely kifejezetten csak az államigazgatási, bírósági és ügyészségi jogköröket nevesíti. A közjegyző is a Ptk. 349. §-a alapján tartozik tehát felelősséggel a tevékenysége - így a közokirat készítési tevékenysége - során okozott károkért. A Ptk. 349. §-a ugyan általában a Ptk. 348. § szerinti alkalmazotti felelősség speciális esete, alkalmazásának azonban a munkaviszony hiánya nem akadálya.”

 

Felperes szerint az MKIK (VB) Eljárási Szabályzatának felelősség-kizáró rendelkezése (56.§-a) mindkét kárfelelősségi esetben törvénysértő, így semmis.

 

Felperes fenntartja I. rendű alperes MKIK-VB elleni, szerződésszegéssel (jogerős előző választottbírósági ítélet felülvizsgálata, nem a kikötött anyagi jog alkalmazása, bizonyítási teher nem teljesítése) és a közösségi jog jogellenes alkalmazásával okozott kárának megtérítésére irányuló keresetét, továbbá a keresetében foglaltakat.(III. Fejezet 90. oldaltól.)

A teljes felelősség kizárásnak még a felvetése is jogi képtelenség, amin el lehet elmélkedni, ha feltételezzük, hogy ugyanezt például a bíróságok mondanák ki magukról, vagy a közjegyző, vagy a vállalkozások és a fogyasztók közötti általános szerződési feltételekben törvényes megoldás lehetne a felelősség minden formájának kizárása.

I. rendű alperes terhére legalább kétszeresen is megállapítható a károkozásért fennálló felelősség: 1. szándékosan szerződést szegett, amikor annak tudatában a közösségi versenyjogot alkalmazta a választottbíróság, hogy a magyar anyagi jog (=magyar versenyjog) kikötéséről tudott (2. sz. melléklet, ítélet 30. oldala,). (A  választottbíróság tagjainak közösségi jogi és nemzeti jogi ismeretei képzettségüknél, gyakorlatuknál, szakirodalmi szerzősségüknél fogva nem kérdőjelezhetőek meg. Ezért a tévedés lehetősége kizárható.) 2. Közösségi jogot (is) sértett I. rendű alperes, amikor az első választottbírósági eljárásban hozott véglegesen jogerős ítéletet az EK-81. cikkre hivatkozva, a közösségi jog tiltó rendelkezésére tekintet nélkül megváltoztatta.

Az alapeljárásban a Legfelsőbb Bíróság 5 fős eljáró tanácsa, majd a Tatabányai Törvényszék, ezt következően a KÚRIA 3 fős eljáró tanácsa már érvénytelenítési keresetünkben olvashatta (8. sz.mell. 7. oldal) később pedig részleteiben bizonyítottuk, hogy „A választottbírósági szerződés alapján a jogvitára a magyar jog alkalmazandó.”

Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása

Vbt. 49. § (1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie. Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.

 

A Vbt.  fenti rendelkezése a nemzetközi választottbírósági eljárásra vonatkozó VI. fejezetben található és ismert volt úgy az első, mint a második választottbírósági eljáró tanács nagy gyakorlatú tagjai által. Ezért jogi képtelenség az az állítás, hogy a második választottbírósági eljárásban azért volt felülvizsgálható az első döntés, mert nem alkalmazták –a jogszerűen nem is alkalmazható- közösségi versenyjogot.

  A 20 éve hatályos törvény, a Vbt. előírásaival a KÚRIA nagy gyakorlatú bírái is tisztában vannak. Ennek ellenére „nem úgy” értelmezték ezt az egyszerűen megérthető törvényi előírást, mint az a szövegéből következik és nem „az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira” voltak tekintettel ítéleteikben, hanem az ebben az ügyben egyáltalán nem alkalmazható közösségi versenyjog EK-81. cikkét tartották maguk is alkalmazhatónak minden bizonyíték és indokolás nélkül.

Ha a Tisztelt Ítélőtábla  első olvasatban akként értelmezné a törvény idézett rendelkezését, hogy   a felmerült kérdés rendezésére –a magyarországi forgalmazási jogra vonatkozóan- , közvetlenül  nem  a magyar versenyjogi törvény, hanem a közösségi versenyjog  szabályai vonatkoznak, akkor indítványozzuk, hogy  az  I.rendű és II. rendű alperes bizonyítsa, hogy a közösségi  versenyjogi előírások és a Bíróság állandó joggyakorlata szerint erre az ügyre a közösségi versenyjog  volt alkalmazható, annak ellenére, hogy nem érintette a tagállamok közötti kereskedelmet.

 

Aki alkalmazta az EK-81. cikket, meg aki jóváhagyta az EK-81. cikk alkalmazását, az az 1/2003. EK rendeletben előírt, de elmulasztott bizonyítással tartozik: azzal, hogy a megállapodás érintette a tagállamok közötti kereskedelmet és korlátozta azt.

 

 

Felperes a magyar jogrendszertől idegennek, alapjában törvénysértőnek, alkotmányellenesnek tartja, és semmivel sem igazolhatónak, hogy az országban egyetlen egy esetben, az MKIK Választottbírósága és teljes környezete számára van érvényben kizárólag olyan felelősséget kizáró rendelkezés, amely még a szándékos károkozást is kizárja. A Törvényszéknek ezzel kapcsolatos „megértő” álláspontja pontosan beleillik az eddigi eljárások sorába, amikor minden jogsértésre tudtak valami törvényellenes mentséget kitalálni.

Önmagában téves és a választottbírósági eljárás ismeretének hiányára utal a Törvényszék azon álláspontja, hogy a károkozás „elfogadására azonban felperes nem volt köteles”. (Ítélet 25. oldal utolsó előtti bekezdése.)

Az, hogy a felperesnek nem volt más választása, sem a választottbírósági szerződés megkötésekor, sem a per megindításakor, azt maga az Eljárási Szabályzat keresetünkben is hivatkozott rendelkezése bizonyítja az alábbiak szerint:                                                                                      

„A Választottbírósági Eljárási Szabályzat (VESZ) 1.§.(10) pontja rögzíti, hogy a választottbíróság hatáskörét megállapító választottbírósági szerződésben a felek nem térhetnek el az VESZ-tól, ilyen esetben a Választottbíróság Elnöksége jogosult visszautasítani a kereset befogadását”(Keresetünk 92. oldalán található.)

Tehát ha a választottbírósági szerződésben eltérünk a VESZ rendelkezéseitől, akkor már a kereset befogadására sem került volna sor.

  A törvényesség szempontjából nem ez a lényeg: Ez a feltétel mindenképpen semmis, mert törvény (Vbt., Ptk.) tiltó rendelkezésébe ütközik.

Fentiekre tekintettel alaptalan a Törvényszék arra való hivatkozása, hogy ennek a törvényellenes kitételnek a felperes általi el nem utasítása lehetőséget biztosított a Törvényszék számára, hogy a Választottbíróság konkrét károkozásának jogalapját vizsgálat nélkül elutasítsa.

 Ez a törvényszéki döntés olyan precedens döntés (lenne) ami azt jelenti, hogy Magyarországon a szerződésekben előzetesen a felelősség teljes kizárása törvényesen megtehető. Ez esetben feltétlenül elő kellene terjeszteni állandóan követendő gyakorlatként!

Jellemzően jogellenes és téves a Törvényszék alábbi hivatkozása is, illetve merőben ellentmond magának is azzal, hogy az AB-ra hivatkozva adja elő azt az álláspontját, hogy „egyező szerződési akarattal bizonyos jogszabály által biztosított lehetőségről kifejezetten lemondjanak”, „amennyiben azok nem feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezések.”

Ezek szerint a Ptk. 314.§.(1) bek. és 342.§.(1) bekezdésének előírásai „nem feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezések” Felperes kérdése: ha ezek nem feltétlen érvényesülést kívánó előírások, akkor mik?

Vagy ha a Törvényszéknek a fenti AB-t idéző levezetése (ami az ügy szempontjából irrelevánsnak tűnik, mert senki nem mondott le semmiről) az alkalmazandó anyagi jogra vonatkozna (nem lehet megállapítani, mire vonatkozik), akkor nyilatkozunk, hogy semmilyen formában nem járultunk hozzá (de hozzá sem járulhattunk volna), hogy a közösségi versenyjog kerüljön alkalmazásra egy nem közösségi versenyjogi helyzetre.

Felperes állítja és bizonyította (jogi és ténybeli indokolással), hogy I. rendű alperes MKIK szerződést szegett, amikor a kikötött magyar anyagi jog alkalmazása helyett a közösségi versenyjogot alkalmazta. Felperes bizonyította a tényeket okiratokkal, hogy a kikötött jog a magyar jog volt, és azt is okiratokkal bizonyította, hogy a választottbíróság ennek ellenére a közösségi versenyjogot alkalmazta.

 Azt is bizonyította felperes jogi és ténybeli indokolással, és az Európai Bíróság joggyakorlatával, hogy a közösségi és nemzeti versenyjog nem kompatibilis, tehát nem alkalmazhatók egymás helyett önkényesen. E tények megállapításához nem lett volna szüksége a KÚRIÁNAK a második választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálata. Egyedül annak ismeretére (elfogadására) lett volna szükség, hogy mikor alkalmazható a nemzeti versenyjog (mert volt és van ilyen), és mikor alkalmazható a közösségi versenyjog (mert bár csak a csatlakozást követő időszakra lett volna alkalmazható, de van ilyen, ami viszont csak a tagállami kereskedelem korlátozása esetén alkalmazható).

 

A közösségi versenyjog alkalmazásának elfogadására, alkalmazási kötelezettségének „megállapítására”, de egyáltalán alkalmazási lehetőségének elfogadására annak bírói beismerése mellett került sor, hogy nem vizsgált meg semmit.

 Ezért ebben a konkrét esetben a bírói vizsgálat elmaradása miatt nem bírói „tévedésről”, van szó, hanem eljárásjogi törvénysértésről. Ugyanis a Törvényszék nem vizsgálta, hogy nemzeti és a közösségi jog a versenyjog területén egyértelműen el van határolva, hogy pontosan mikor alkalmazható a közösségi versenyjog.  Keresetünkben ezt is részletesen bizonyítottuk.

Éppen ezeknek a téves, alapvető versenyjogi ismereteket nélkülöző bírósági felfogásoknak a tisztázása céljából lenne indokolt az előzetes döntés hozatali eljárás kezdeményezése.

 

Felperes határozottan állítja és nemzetközi választottbírósági eljárási szabályokat rögzítő 1958. évi New York-i Egyezmény, az 1961. évi Genfi Európai Egyezmény és az UNCTRAL Modelltörvény tartalma bizonyítja, hogy egy választottbírósági ítélet jogereje –még érvénytelenítési eljárás esetében sem- törhető meg kitalált okokkal, az érvénytelenítéshez érvénytelenítési per indítása szükséges, és kifejezetten törvényben rögzített érvénytelenítési oknak kell bizonyítottan fennállnia.

 

 

 

                                     

A fellebbezés folytatása a következő 100.oldalon!

 

 

 

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 99.A Törvényszék szereptévesztése:Szentszövetség
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat