54.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Töprengések a jogállamról: Van olyan,hogy haveri jogállam?

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

A Tatabányai Törvényszék ítélete elleni felülvizsgálati kérelem folytatása.

 

Előzetes döntéshozatali kérelemre vonatkozó indítványunknak elutasításának felülvizsgálatát a következő indokokra tekintettel kérjük:

 

 

Az Eco Swiss ítélet 40. pontja szerint:

 

„…a közösségi jog megköveteli, hogy a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésében elrendelt tilalom értelmezésére vonatkozó kérdéseket megvizsgálhassák azok a nemzeti bíróságok, amelyek egy választottbírósági határozat érvényességével kapcsolatban eljárnak, és ezek a határozatok adott esetben egy a Bírósághoz történő előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát is képezhessék.”

A Törvényszék számára a közösségi jog lehetővé tette, hogy az Európai Bírósághoz forduljon előzetes döntéshozatali kéréssel, amennyiben a közösségi jog, konkrétan ez esetben a közösségi versenyjog alkalmazásával kapcsolatban kételyei merülnek fel.

 

A Törvényszék munkáját segítő szándékkal hivatkoztunk az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2009. 12. 5-én megjelent IV. számú, a nemzeti bíróságok számára kiadott tájékoztatóra, mely az általuk kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás szabályait részletezi. E tájékoztató 13. pontja szerint:

 

„Így egy olyan bíróság, amelynek határozatai ellen van jogorvoslati lehetőség, maga is dönthet az uniós jog helyes értelmezéséről és az általa megállapított tényállásra történő alkalmazásáról, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján az számára kellően egyértelmű. Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utalás különösen hasznosnak bizonyulhat az eljárás megfelelő szakaszában akkor, ha az uniós jog összes tagállamban való egységes alkalmazása szempontjából közérdekű, új értelmezési kérdésről van szó, vagy ha a meglévő ítélkezési gyakorlat nem tűnik alkalmazhatónak egy merőben új tényállásra.”

 

Jogi álláspontunk szerint nincs „merőben új tényállás” az Eco Swiss ítéletben található európai bírósági ítélkezési gyakorlathoz képest, sőt teljesen, minden szempontból azonos a tényállás, mivel abban az ügyben is egy előző választottbírósági ítélet által érvényesnek nyilvánított szerződésről mondta ki a közösségi jog, hogy az EK-81. cikkre hivatkozva sem vizsgálható felül egy második választottbírósági eljárásban (és annak érvénytelenítési eljárásában a rendes bíróság által sem).

 

Egyedül erre a közösségi jogra hivatkozva tagadhatta volna meg a Törvényszék a választott bírósági eljárás érdemi felülvizsgálatát, mert ez esetben kizárólag az első eljárásnak a szerződések érvényben tartására vonatkozó rendelkezését kellett volna – nem vizsgálnia, hanem csupán – elolvasnia.

 

Még mielőtt alperes ismételten arra hivatkozna, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban a nemzeti bíróság nem tehet fel értelmezési kérdéseket, hivatkozunk a nemzeti bíróságok részére kiadott fenti tájékoztatóra, mely a következőket is rögzíti:

 

„Az értelmezésre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem

 

11. Valamennyi érintett bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós jog bármely szabályának értelmezésére vonatkozó kérdést terjeszteni a Bíróság elé, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez szükséges.”

 

Itt utalunk még a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatára is:

 

EBH2006.1433. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, amennyiben a közösségi jog értelmezésére vonatkozó kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben előzetes döntéshozatal tárgyát képező és az Európai Bíróság által már megválaszolt kérdéssel (EK- 234. cikk; Európai Bíróság 238/81. sz.; 1952. évi III. törvény 249/A. §).

 

Jogi álláspontunk szerint a Törvényszék a közösségi jog előírásaira tekintettel több törvényes lehetőség közül is választhatott volna:

 

1. Mint kifejtettük, jogszerűen vizsgálhatta volna az EK-81. cikk alkalmazásának helyességét. E vizsgálatot a közösségi jog megköveteli.

 

1. Dönthetett volna az alperes által kifogásolt szerződési kitételeknek az első választottbírósági eljárás során történt érvényben tartási kérdésében. (Csak mint tényben, amit semmi sem tilt.)

 

1. Az előző pontokban tett megállapítása után vagy alkalmazza az erre vonatkozó közösségi jogot (érvényteleníti a második választottbírósági ítéletet), vagy megállapítja, hogy a vitatott szerződési kitételeket már az első választottbírósági ítélet érvénytelenítette, és ezzel utasítja el a közösségi jog alkalmazására vonatkozó keresetünket.

 

A Törvényszék azonban úgy döntött, hogy a közösségi jogot közösségi jogot sértő indokolással egyáltalán nem alkalmazza.

 

Az Európai Bíróság hivatkozott ítélete ugyanis nem valamely forgalmazási jog elbírálásáról, vagy el nem bírálásáról, hanem arról rendelkezik, hogy:

 

-          egy előző választottbírósági ítélet

 

-          amely végleges jellegű

 

-          és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát

 

-          az előírt határidőn belül jogerőre emelkedik

 

-          és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel

 

-          még akkor sem, ha erre szükség lenne a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárás keretében annak megvizsgálásához, hogy egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a szerződés 85. cikke értelmében.

 

A közösségi jog alkalmazásához tehát a nemzeti jog alapján szükséges a T. Kúriának döntenie abban a kérdésben, hogy az első választottbírósági ítélet a második választottbírósági ítélettel megsemmisített szerződési pontokat jogi szempontból érvényben tartotta-e.

                                                                                     

Az Európai Bíróság a C-126/97. számú (Eco Swiss) ítéletében a következőket mondta ki az EK-81. cikk alkalmazásával kapcsolatban:

 

„40 […] a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”

 

 

„32. Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”

 

Fenti idézetekre való hivatkozásunkat az érvénytelenítési keresetünk is tartalmazza. Ennek az egyértelmű - mindenkire kiható közösségi ítélt dolognak minősülő - jogi döntésnek a figyelmen kívül hagyása sérti a közösségi jog előírásait.

 

Elsődlegesen fenntartva, hogy a második választottbírósági eljárás során nem semmisíthették volna meg törvényes keretek között az első eljárás végső jogerőre emelkedett komplex döntésének egyik felét sem (a felek közötti jogviszonyt rendező döntés következményeit), a közösségi joggal merőben ellentétes a Törvényszéknek a fentebb idézet közösségi joggal ellentétes alábbi jogi álláspontja, mely szerint:

 

„Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a felek között irányadó konkrét tényállási körülmények mellett a megsemmisített szerződési rendelkezések az EK szerződés 81. cikkely (1)-(2) bekezdései alapján semmisek, vagy a (3) bekezdésben foglalt ok fennállása folytán az (1) bekezdés rendelkezésétől „el lehet tekinteni”, az a választottbíróság ítéletének tartalmi felülvizsgálata lenne, amely a fentiek miatt kizárt.”

 

A Törvényszék fenti jogi álláspontja az idézett európai bírósági ítélettel merőben ellentétes, így sérti a közösségi jogot. Ugyanis „a rendes bíróságok vizsgálhatják” a közösségi jogi kérdéseket ugyanúgy, mint egy nemzeti jogszabályok szerinti fellebbezés esetében végzik. Az EK-81. cikk, mint közrendi kérdés, melyben a választottbíróság semmit sem vizsgált, nem intézhető el azzal, hogy a rendes bíróság sem vizsgál semmit. (Természetesen az más jogi kérdés, hogy álláspontunk szerint az Eco Swiss ítélet rendelkező részében foglaltakra tekintettel valóban nem vizsgálható felül egy választottbírósági jogerős ítélet, de ez az első választottbírósági ítéletre vonatkozik.)

 

A Törvényszék által az érdemi jogerős döntéshez szükséges vizsgálat EU-jog ellenes megtagadása kiemelten sérti a közösségi jog előírásait. Ez még akkor is jogellenes álláspont lenne, ha a választottbíróság végzett volna bármilyen vizsgálatot, és keresetünk alapján a Törvényszék nem élt volna azokkal a lehetőségekkel, mint amelyekkel a bíróságok „fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”

 

A Törvényszéknek az a zárójelbe tett hivatkozása, hogy „a választottbíróság a 81.cikk (3) bekezdését is figyelem bevéve (alkalmazva) hozta meg ítéletét” és erre hivatkozik is, egy felületes, át nem gondolt, tartalmilag és jogilag semmit sem jelentő mentő válasz arra a tényleges helyzetre, hogy a választottbíróság ugyanúgy nem vizsgált meg semmit, ahogy a Törvényszék sem. Ez a „szöveg” egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az állítólagos versenyjogi jogsértés tényállásának vizsgálatát, mely egy ilyen döntés megalapozásául szolgálhatna, sem a Választottbíróság, sem a Törvényszék nem végezte el. A választottbíróság által „hivatkozott” szövegből annyi valós, hogy azt az eljáró tanács leírta, a Törvényszék pedig elolvasta. Ezen kívül semmi sem történt.

 

A nemzeti jog, de kiváltképpen a közösségi jog nem teszi lehetővé, hogy az egységesen alkalmazandó közösségi jogra hivatkozva olyan bírói ítélet maradhasson érvényben, melynek semmilyen valós alapja nincs azon kívül, hogy egy előző választottbírósági ítéletet a vesztes fél sérelmezett, és egy másik tanáccsal, mintegy másodfokú eljárásban, megsemmisíttetett. 

 

A Törvényszék, ugyanúgy, mint a második választottbírósági ítélet EU-jog ellenesen hivatkozik arra, hogy egyszerűen a szerződés elolvasása feljogosíthat arra bármilyen bíróságot, hogy „minden egyéb körülménytől”, tehát a valós tényállás vizsgálatától eltekintve semmisítsen meg szerződéseket. Ilyen eset, hogy a legcsekélyebb vizsgálat nélkül megsemmisítettek volna egy szerződést, az Európai Bíróság történetében példa nélkül álló.

 

Ezen álláspontunk bizonyítására csatoltuk az elsőfokú eljárásban 7. sz. mellékletként az Európai Bizottság 201/C 368/07. sz. közleményének az Európai Unió Hivatalos Lapjában (08/2. kötet 125. o.) közétett szövegének első oldalát, mely a következőket tartalmazza:

 

„1. A 81.cikk (1) bekezdése megtiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodásokat, melyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és melyeknek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

 

Az Európai Közösségek Bírósága tisztázta, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, amennyiben a megállapodásnak a Közösségen belüli kereskedelemre vagy versenyre kifejtett hatása nem érzékelhető.”

 

Vajon a második választottbírósági tanács hogyan, mi módon érzékelte esetünkben azt, hogy nem létező „kőkemény” rendszabályt kell alkalmaznia egy kis magyar cég ellen, egy nagy nemzetközi cég javára? Egy ilyen „érzékelés” versenyjogi vizsgálatot, forgalmazási adatokat, részarányok vizsgálatát, azaz szakértői munkát és annak dokumentálását igénylő feladat, és nem idegen nyelvű hivatkozások utólagos felsorolását jelenti, amely ráadásul nemzetközileg összefonódott hatalmas cégek ügyeit tartalmazza, de azokat is tényleges vizsgálat alapján.

 

E felülvizsgálati kérelmünkben, azonosan, mint a Törvényszék eljárása során bizonyítottuk, hogy sem az első, sem a második választottbírósági eljárás során soha nem merült fel peres felünk részéről, sem alperesi, sem felperesi pozícióban, hogy a MIRELTA, mint tag társasági szerződésben rögzített forgalmazási jogát nem ismerné el. Sőt, kifejezetten arra hivatkozott, hogy csak a tagsági viszonya mellett illeti meg a Mireltát a kizárólagos forgalmazási jog.

 

Nem felel meg a törvényszéki ítélet azon indokolása sem a tárgyaláson elhangzottaknak, sem a bizonyítékoknak, (pontosabban: iratellenes indoklás), hogy „mivel még tagok voltak, ezért nem kívántak erre mélyebben reagálni”. Egyrészt nem „még” hanem ma is tagok vagyunk, és azért ennyire egyszerűen nem lehet egy alkotmányos alapjogot „elintézni”, akkor sem, ha igen meggyőzővé vált idővel az alperes előadása. A valóság az, hogy részletesen kifejtettük, hogy tagként a Mireltának miért nem volt bizonyítási kötelezettsége arra nézve, hogy nem tagként mi lenne az álláspontja.

 

A felülvizsgálati bíróságtól azt kérjük, hogy pontosan fejtse ki, miért kellett volna a Mireltának ellen-bizonyítania egy olyan felvetésben, mely rá, mint tagra nem vonatkozott, egyébként pedig elsődlegesen annak kell bizonyítania, aki valamire hivatkozik. Peres ellenfelünk azt állította, hogy a Mireltára, mint tagra az EK-81. cikk tiltó rendelkezése nem vonatkozik.

Milyen bizonyítási lehetőségre gondolt a T. Törvényszék? Mit és kivel szemben kellett volna bizonyítania bármit a Mireltának? Milyen ténybeli és jogi előadást kellett volna tartania a Mireltának, mikor kifejezetten az EK-81. cikkre hivatkozva elismerte forgalmazási jogát a perbeli ellenfele?

 

A Választottbíróság Eljárási Szabályzata a bizonyítási teherről a következőket tartalmazza: (Ez a releváns jogi megközelítés, mivel választottbírósági eljárásról van szó.)

 

„35.§ Bizonyítékok

 

(1)   A fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik.”

 

Egyszerűen jogi képtelenség a Törvényszék azon álláspontja, hogy „felperesnek a választottbírósági (második) eljárásban lehetősége volt arra, hogy az EK. 81. cikkelye vonatkozásában nyilatkozzon, bizonyítást ajánljon fel.”

 

Az alperesi álláspontot magáévá tevő Törvényszék vajon, honnan merítette azt a képtelen (nem jogi) álláspontot, hogy akkor is ellenbizonyítást kell felajánlani, ha sem a bíróság, sem a peres fél nem bizonyít semmit, sőt a peres fél többször írásban dokumentálja, hogy tagi státuszára tekintettel a Mireltára nem vonatkozik az EK-81. cikk tilalma?

 

A MIRELTA a választottbírósági eljárási szabályzatot maradéktalanul betartotta, amikor azt a kötelezettségét teljesítette, hogy arra a körülményre, hogy „tag” hivatkozott. Semmilyen jogi kötelezettség nem terhelte a Mireltát, de jogi és köznapi értelemben is értelmezhetetlen a „bizonyítás felajánlása” követelmény, és jogellenességén kívül különösen méltánytalan jogi megközelítés, hogy a felperesi és eljáró tanácsi bizonyítási kötelezettség elmaradásának terhét a vétlen alperes terhére szándékozik áttolni.

 

 

*     *     *     *     *

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 54. Az 53.oldal folytatása:melyik "erősebb":elutasítás vagy visszautasítás?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat