174.oldal  A Bírák Könyve

Az alábbi írás az Sz.Gy. monogramú szerzötől származik, aki 81 éves korában, 2013.év végén írta le véleményét a magyar igazságszolgáltatásról. Ahogy Ő írja, 81.év és a halál között. Hiteles látlelet. A korrupcio.hupont.hu weblap itt olvasható több mint 170 oldalán az Sz.Gy által elmondottakat maguk a bírók és ügyészek igazolták vissza megfellebbezhetetlen módon és modorban. Hiteles közokiratokban: EZEK VAGYUNK MI!

 

"A tisztességtelen bírósági eljárás esetei alig válnak ismertté, nem igen kapnak nyilvánosságot. A hibázó bíró szakmai felelősségre vonása rendre elmarad, avagy kiderül, hogy az általa elkövetett hibák az ítélkező bíró „függetlenségének” körébe tartoznak."*

* A publikált változatot lásd a Magyar Polgármester 10. évfolyam, 6. szám - 2008. november-december - 2. oldalán „Jog a tisztességes tárgyaláshoz” cím alatt.            www.fogarasijozsef.hu

A korrupcio.hupont.hu weblapon  a szerző által felvetett a hiányosságot kísérelem meg pótolni, hogy egy  tisztességtelen bírósági eljárást -lényegében az egész magyar igazságszolgáltatáson átívelő  bírósági ámokfutást-  a maga konkrétságában ismerhessenek meg  a magyar emberek, vállalva esetlegesen azokat a következményeket is, melyeket e hazában  még a közjogi méltóságok és a magukat  "ellenzéknek" nevezők  sem  hajlandóak vagy nem elég bátrak  felvállalni.

AZT VÁLLALTAM, HOGY PÓTOLOM A BIZONYÍTÉKOKAT, HOGY A TISZTESSÉGTELEN BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK SORA NEM FIKCIÓ, HANEM MAGA A KÉZZEL FOGHATÓ GYAKORLAT: ALJAS ÉS NYILVÁNVALÓ JOGI HAZUGSÁGOKAT EGY JOGÁLLAMNAK NEVEZETT ORSZÁGBAN BŰNTETLENÜL CSAK AKKOR LEHET ALKALMAZNI, HA AZ MÁR VAGY MÉG NEM JOGÁLLAM. JÓ LENNE,HA EZEN AZ ÁLLAMI VEZETŐK EGY KICSIT ELGONDOLKODNÁNAK. MEG AZON IS, KINEK ÉS MIÉRT ÁLLT ÉRDEKÉBEN EGY KORRUPCIÓ GYANÚS VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ÍTÉLETNEK EZEN AZ ÁRON TÖRTÉNT ÉLETBEN TARTÁSA, ÉS A MAGYAR CÉG TÖNKRETÉTELE EGY KÜLFÖLDI CÉG JOGELLENES ELŐNYÉT SZOLGÁLVA? Vagy mondják ki: ezek vagyunk mi is!

 

A következő írást  a szerzőtől idézem, aki így vall magáról (lásd a Bevezetést).

                                            Bírák Könyve

Mérleghibák

1.

Bevezetés

Ötvenhét esztendeje álldogálok a bíróságok előtt mint jogtanácsos, ügyvéd, ügyész, alperes, felperes, sőt mint vádlott is. Sajnos e hosszú idő alatt nem sikerült megsze retnem ezt az intézményt, pedig bíró-gyerek vagyok magam is. Ennek fő oka talán az a tapasztalásom, hogy a mérleg nem a bekötött szemü Justitia, hanem Janus kezében van.

Januséban, akinek egyik arcfele fénylő jóságos, a másik sötét, rideg, könyörtelen. Mint a bíróságoké.

Én, aki mindent kommentálok, ódzkodtam eddig attól, hogy kommentáljam a bírák cselekedeteit. Elvétve nyikkantam meg csupán, amikor már nagyon sajgott a tyúksze mem. Most elhatároztam, hogy kiköpöm a számból a követ (omerta) és nyolcvanegy évem meg a halál között még rendelkezésemre álló időben elindítok egy kis lámpást az Interneten, amely talán világít utánam még egy darabig. Óh hiuságok hiúsága.

Hol is kezdjem? Felvázolnám "kiadói" elképzeléseimet. Írásom ugyanis több témát érint majd. Ezeket a fenti tablón egy - egy képecskével jelzem, amely mutatja amikor megjelenik mögötte a cikk, ill. annak frissítése. A képek fölött érdemes a kurzorral megállni, mert alattuk információs szövegek lesznek olvashatók.

Az írások általános ismereteimen alapuló nézeteimet és közvetlen tapasztalásaimbó fakadó "felháborodásaimat" tükrözik majd. Elhatároz tam, megnevezem a fekete krónikák szereplőit és állok a következmények elébe.

2.

A bíróságokról és a bírákról általában.
 

A XIII századtól a kilenctizednyi pórnép számára a bíróság az "úriszéket" jelentette. E "jogintézmény" a pallósjoggal is felruházott földesúr bírói széke volt, amely, az uradalmában élő bármely jogállású népe feletti ítélkezést gyakorolta. Az eljárás szóbeli volt. (Az írásos ügyintézés a XVIII században kezdett kialakulni.) A többit nem írom le, mert könnyen elképzelhető.

Kik a bírák? "A néphagyományban (folklór) a bíró fogalom és kifejezés kettős értelemben szerepel: egyrészt a helységnek azt az elöljáróját értik rajta, aki katonának küldte őket s intézkedéseivel kiszolgálta az urakat; másrészt, aki vitás ügyekben megvesztegethető és a szegény nép hátrányára, kárára dönt. A bíró szó az ismeretlen eredetű, de a honfoglalás előtt már használt 'bír' igéből képzett melléknévi igenév; ősi jelentése 'hatalommal bíró' vagy 'hatalmat gyakorló' lehetett. ... A kegyelet megőrzött egy régi bírói esküszö veget   „ ... A köz jót elő mozdítani, a’ pana szolkodó ügyes bajos személlyeknek, a’ mennyiben rajtam áll, minden személy választás, kedvezés, vagy részre hajlás nélkül igazságot szolgáltatok, a’ köz terheket a’ lakosok között arányosan osztom fel; a’ helységnek jövedelmeit nem fogyasztom, hanem inkább szaporíttani igyekezem, azokra szemessen vigyázok, és annak idején arról mind magam hűségesen számot adok, mind pedig az alattam valóktól hűségesen számot vészek.”

"Modern" korunk sem nélkülözheti ezt az intézményt, amely többé - kevésbé megőrizte úriszék jellegét, persze az elnevezések változtak. A ma bírája is esküszik. A jelenleg hatályos esküszöveg így hangzik. „Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket 'tisztességes eljárásban', részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el; hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel.” Ez, a dagályos jogszabályok tömeggyártása idején, meglehetősen kurta, semmitmondó önmagában és a fenti "antik" esküszöveghez képest is.

Ami a 'tisztességes eljárás' elvét illeti, európai (strasbourgi) alapelvekről van szó, amelyeknek a elsősorban honi büntetőeljárásban kell(ene) érvényesülniük, az 1993. évi XXXI. törvény folytán, amely az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről rendelkezik. Az Egyezmény 6. Cikkelye szól a tisztességes eljárásról, amelynek kritériumai a következők. "Tisztességes tárgyaláshoz való jog. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan, 'ésszerű időn belül' tárgyalja, és hozzon határozatot polgár jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak mega lapozottságát illetően."  A polgári jogokra és kötelezettségekre való utalás (szerintem) kiterjesztően értelmezhető, vagyis a polgári peres eljárásokra is vonatkoztatható. (Vagy nem?)

Ehhez már csak a "tisztesség" fogalmát kell(ene) meghatároznunk mert nyilvánvaló, hogy erről a bírák és a többi ember véleménye eltér, ideérve jómagamat is. Csakhogy e fogalomnak nincs egyértelmü körülírása sem az Interneten, sem az értelmező szótárakban. Hát nem furcsa? Találtam olyat, hogy "tisztességtudó", de az meg arra vonatkozik aki embertársának a "kellő" tiszteletet megadja. De mi a kellő tisztelet? Szóval itt hagyjuk abba. És már hozzá se kezdjünk az "ésszerü idő" fogalmának értelmezgetéséhez.

A laikus azt gondolhatná hogy egy Történelmi Alkotmány, Alaptörvény és sarkalatos törvények alapján müködő állam kellő részletes séggel szabályozza a bíróságok és a bírák érdemi tevékenységét, de ez csak látszólag van így. Az alábbi rendelkezések teljesen formálisak és a bírák tevékenységének minősítésére, "bírálatára" alkalmatlanok.

Az orbáni Alaptörvény a strasbourgi alapelveket is beemeli a jog bástyái közé. "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részre hajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni."(XXIV. cikk)

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény futólag említi a bíróságok müködésének alapelveit. Eszerint  "A bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján, meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel össze függésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók." (3. §). Továbbá "A bíróság előtt mindenki egyenlő." (7. § .)

Fontos szempont (lenne), hogy a bíróságok ítélkezése egységes legyen. Erről is van direkció. A bírósági törvény szerint  "A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé." (25. §.) Az Alaptörvény valóban kimondja "A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz." [25. cikk (3) bek.]

Csakhogy ezek imperfekt (hiányos, pontatlan, tökéletlen) jogszabályok. Nem normativ tartalmuak, azaz nem határozzák meg a kötelezettet, a kötelezettséget és a kötelességszegés következményeit még általánosságban sem. A büntető eljárási törvény a bírákat arra kötelezné "60. § (1) Az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani..." Sokan sokszor megsértik ezt a szabályt.

Silány pótszer csupán "A Bírák Etikai Kódexe" mert ennek elvárásait a bírák egy része szintén nem tartja magára nézve kötelezőnek. Nem is élő normatíva, hisz nincs rá precedens, hogy egy bírót felelősségre vontak volna a Kódex II. Fejezetében foglalt alábbi szabályok megsértéséért.
4. A bíró hivatásából eredő kötelezettségeit - a felek egyenjogúságát tiszteletben tartva - pártatlanul teljesíti. Fokozottan ügyel a pártatlanság látszatára is. Indulatait, érzelmeit, jogi álláspontját nem nyilvánítja ki oly módon, hogy abból a részlehajlásra lehessen következtetni.
5. A bíró az ügyek elintézése során - a szükséges határozottság mellett - az eljárásban résztvevőkkel szemben udvarias, tartózkodik a személyüket érintő észrevételek, sértő minősítésének megtételétől, és fölényeskedéstől. Kerüli az olyan tartalmú és hangvételű számonkérést, amely alkalmas a tárgyalás nyugodt légkörének megzavarására. Gondoskodik arról is, hogy az eljárásban résztvevők megadják a bíróságot és egymást megillető tiszteletet. 
Ellenkezőleg, a bírák egymással és a bírói vezetéssel a lehető leg elvtelenebb véd és dacszövetségbe tömörülve elhárítanak, sőt megtorolnak minden próbálkozást, ami presztizsüket érintené. Egyáltalán nem alkalmazkodnak ahhoz a további elváráshoz, mely szerint 3.A bíró jogalkalmazói tevékenységét nem befolyásolja a közvélemény vagy a média kritikája, illetőleg a közvélemény vagy egy részének előítélete.

Kódex ide - kódex oda a gyilkos szlovák milliomosnő Rezesova luxus szállodában történt elhelyezése kapcsán a Kúria elnöke Darák úr szinte dühöngve kérte ki a minap, hogy a politika beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, jóllehet ilyan beavatkozás nem történt. Rogán úr mindössze azt a megalapozott (!) véleményét fogalmazta meg, hogy kirívó disznóság történt.
A "kényszerintézkedést" súlyosbító fővárosi bíró nem Rogán és nem a Fidesz parancsára cselekedett, hanem a bíróság foszladozó tekintélyét próbálta menteni azzal, hogy Rezesovát visszavezényelte a börtönbe.

Lám mennyivel diplomatikusabb volt Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, azt hangsúlyozva, hogy "a harmadik hatalmi ágnak megfelelő ellensúlyt kell képeznie a törvényhozással és a végrehajtó hatalommal szemben, annak a véleményének is hangot adott, hogy a bíráknak a tudás, a tisztesség és a pártatlanság mellett bátorsággal és méltósággal is kell rendelkezniük, hogy szembenézhessenek a munkájukat ért támadásokkal, méltatlan megjegyzésekkel."

Ami egyébként a Rezesova ügyet és ennek kapcsán az eljárás, ill. az eljáró bíró tisztességét súlyosan kérdőjelező adalékok merültek fel. Ennek a sötét ügynek az elemzésére visszatérek még.

* * *

Ismereteim szerint egyetlen jogász akadt, aki a büntető és polgári ítélkezés eljárási elveit egységes keretbe foglalva tárgyalta és ez a hírhedt Visinszkij volt. Erről szóló müve "A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban" címen megjelent magyarul is.

A sztálini koncepciós perek hírhedt vérügyésze véleményem szerint "civilben" kiváló jogász volt. Könyve ezt bizonyitja.

Visinszkij a bírósági eljárásokat (pereket) nem büntető és polgári ügyszakra tagolja, hanem az állam elleni legsúlyosabb bűncselek ményekre egyfelől és az összes többire másfelől. Az állam elleni bűncselekmények esetén a vádlott beismerését és a vádlottársak terhelő vallomásait a "főbizonyítékok" rangjára emeli azzal a megokolással, hogy az ilyen bűncselekményeket általában magasan képzett személyek, a lehető legmélyebb konspiráció szabályait betartva, maguk után terhelő bizonyítékokat nem hagyva követik el. Ennélfogva tőlük nem várható el, hogy bűneikről jegyzőkönyveket fektessenek fel. Bűnösségük bizonyítéka olykor csupán az önbeismerés, ill. a bűn társakra tett vallomás. 

Viszont minden egyéb eljárásban a következő eljárási elveket, szabályokat kell alkalmazni.

A szerző szerint súlyos hiba, ha a bűnösség legfőbb, sőt egyedüli bizonyítéka vádlott beismerő vallomása. Ebben az esetben az eljárás sikertelen marad, ha a vádlott beismerő vallomását később visszavonja.

Ami a vádlottársak vallomásait illeti a szerző szerint zavaros forrás ez, amiből csak nagy óvatossággal lehet meríteni tekintve, hogy az ilyen vádáthárító magatartás motívumait nehéz ellenőrízni és ennél a vallomásnál is fennáll a visszavonás lehetősége, ennek minden következ ményével együtt.

Visinszkij szerint az ilyen vallomás csak formális bizonyíték, mert annak változatlanságáról eleve le kell mondani.

No' és hogy bíráskodnak a mi derék bíráink nyolcvan évvel Visinszkij és után a több mint húsz éve a "rendszerváltással" létrejött "demok ráciában"? Hát lényegében olyan felfogás alapján, ahogy Visinszkij a koncepciós perek "szabályait" kanonizálta jó nyolcvan évvel ezelőtt. Hát nem furcsa ez?

A bíró az esetek többségében annak kijelentésére inspirálja a vádlottat, hogy tartsa fenn nyomozati beismerő vallomását és feleljen a tárgyaláson feltett, többnyire formális, kérdésekre.

A pokol akkor szabadul el, ha a vádlott beismerését visszavonja, vagy azon lényegesen módosítani akar. A biró ilyenkor a szó szoros értelmében megzsarolja a vádlottat azzal, hogy egy közokirat hitelességét kérdőjelezi meg és ezzel annak készítőjét, a nyomozót, bűn cselekménnyel, legjobb esetben közokirathamisítással vádolja. A vádlottak jórésze ilyenkor megtörik és visszatér beismerő vallomására. Ám akkor sincs baj, ha nem ezt teszi, mert a bíró - magától értetődő természetességgel - a nyomozati vallomást fogadja el azzal, hogy a pálfordulást a vádlott nem tudta megindokolni, ill. annak okát (megtévesztés, fenyegetés, kényszerítés) nem bizonyította.

Talán ennél is súlyosabb következményekkel fenyeget a tanúvallomások hasonló "elvek" szerinti kezelése. A bíróság nem a tanúnak hisz, még akkor sem ha érdektelen, hanem okiratba foglalt vallomásának. A tanúk presszionlása a vádlottakéhoz hasonló módon történik, de még bőszebb módon, hisz a hamis vádoláson kívül a hamistanúzás következményeivel is meg lehet fenyegetni. Rendszeres trükk-kérdés, hogy a tanu mikor emlékezett jobban, az eseményekhez időben közelebb a rendőrségen, vagy távolabb, a tárgyaláson. Erre a "logikus" kérdésre a tanú már rendszeresen "jól" felel.

Mindez nem kevesebbet jelent, minthogy a bíróságok a büntető eljárási törvény intézményes megsértésével bíráskodnak. A törvény szerint ugyanis "78. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét. (2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje." A nyilvánosság elve is merő formslitássá válik annakfolytán, hogy a tárgyaláson nem bizoynítás, hanem a nem nyilvánosan keletkezett nyomozati anyag "hitelesítése" folyik.

Ezek a gengszter módszerek a következő ok miatt különösen veszélyesek, visszataszítóak. A legfőbb ügyész a következőkkel dicsekedik. Az ügyészség az emelkedő terhek mellett is magas színvonalon és közmegelégedéssel végzi a munkáját - véleményezte Polt Péter a szervezet első félévi bűnüldözői tevékenységét. Elmondta: a beérkező ügyek száma az ismertté vált bűncselekmények számának növekedését meghaladva, 11,1 százalékkal emelkedett. Ennek ellenére az ügyészség 96,5százalékos váderedményességi mutatója lényegében megegyezik az előző évivel. Ez nem a legfrissebb adat, de az kimondható, hogy a váderedményesség mutatói legfeljebb néhány ezrelékes ingadozást mutatnak... Tehát az ügyészség is "jól teljesít"...

Magyarországon, de a világon sincs olyan szervezett emberi tevékenység, amelynek eredményességi mutatója tartósan  ilyen irreális számot adna. E "sikerek" záloga a bíróságok bűnös közömbössége, sőt cinkossága.

Ha elvégezzük e statisztikai adat analízisét, még riasztóbb, még udorítóbb képet kapunk.

A váderedményesség nyilván még magasabb az "átlagpolgárok" elleni "közönséges" ügyekben; viszont jóval szerényebb a "felső tízezer" tagjainak "kiemelt" ügyeiben, valamint a különösen súlyos, bonyolult ügyekben (ideértve a maffia bűncselekményeket is).

Ezen ügyeket kudarcok sora kíséri, a nyomozók, az ügyészek és a bírák összeadódó böszmesége miatt. Amiatt? Vagy gubancba teke redett korrupcióról van szó? Ez az opció is nyitott.

2013.12.08

Sz. Gy.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 174.A BÍRÁK KÖNYVE - Mérleghibák
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat