139.oldal

2. Második azEUMSZ 288. cikkének a megsértésére, az Unió másodlagos joga alkalmazási kötelezettsége megállapításának alperesek általi jogellenes elmulasztására alapított jogalap. Alperesek megsértették alapvető kötelezettségüket, amikor indokolás nélkül kitértek annak a kérdésnek a megválaszolása elől, hogy avégső fokon ítélkező magyar tagállami bíróságot megilleti-e az Unió joga szerint az a jog, hogy az Unió másodlagos jogát, az 1/2003. EK Tanácsi rendeletet érvénytelennek tekintse, ne alkalmazza, alkalmazását megtagadja, miközben az Unió elsődleges jogának (az EK-81. = EUMSZ 101. cikkének) a választottbíróság és az elsőfokú tagállami bíróság általi alkalmazását végső fokon eljáró tagállami bíróságként jogszerűnek tartotta. Felperes álláspontja szerint az Európai Bizottságnak nincs mérlegelési joga az uniós rendelet alkalmazási kötelezettségét illetően, és nem menthet fel senkit az Unió elsődleges joga által előírt, a Unió rendeletének alkalmazási kötelezettsége alól.

Az 1/2003. EK Tanácsi rendelet az EUMSZ 101 (EK-81) cikk, mint az Unió elsődleges joga alkalmazásának eljárási szabályait (is) tartalmazza.

 

 Ezzel kapcsoltban felperes hivatkozik a rendeletben rögzített eljárási szabályok teljes mellőzésére, kezdve a választottbíróság panaszos által érvénytelenítetni kívánt ítéletétől egészen a Kúria végső ítéletéig.

 

Felperes álláspontja szerint a Választottbíróság és a tagállami bíróságok kellően súlyosan megsértették az Unió eljárásjogi közrendjét.

Az eljárásjogi közrend létjogosultsága

Az EUB a Krombach ügyben megállapította, a Gambazzi ügyben pedig megerősítette, hogy az eljárásjogi közrend „kiemelkedő szerepet tölt be a tisztességes eljárás megszervezésében és lefolytatásában.”234 A védekezéshez való jog tehát az EUB által is megerősített módon az uniós jogrendben is része a tisztességes eljárásnak. Az EUB azt is megerősítette, hogy kifejezetten elismeri a tisztességes eljáráshoz való jogot.

234 Krombach 38. pontja, Gambazzi 28. pontja.

 

Felperes az eljárásjogi közrend megsértésének tartja, hogy az EK-81. cikk alkalmazása ellenére a bizonyítási teherre vonatkozó, az 1/2003. EK rendeletben elírt kötelezettségét a (2004. május 1-utáni időszakra alkalmazása már kötelező volt) a Választottbíróság nem teljesítette, illetőleg a Kúria a végső ítéletében ezt a kirívóan súlyos jogsértést nem állapította meg, és a panaszügy vizsgálata során a Jogi Szolgálat ezt a súlyos eljárásjogi jogsértést szó nélkül elfogadta.

 

EUMSZ 291. cikk előírja:

"(1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket."

 

Magyarország Alaptörvénye az EUMSZ 291. cikkében foglaltaknak eleget tett az alábbiak szerint:

  E) cikk

         

(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

 

Az Európai Unió elsődleges joga az Unió rendeletének (a másodlagos jognak) kötelező alkalmazását írja elő, amennyiben az Unió jogát alkalmazzák a tagállami bíróságok:

 

A magyar Alaptörvény az alábbiak szerint tett eleget az EUMSZ 291. cikk előírásának:

 

E) cikk

(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

 

Fentiek alapján felperes bizonyítva látja, hogy 2004. május 1-től, a Csatlakozási Okmány tette lehetővé és kötelezővé Magyarországon az Unió jogának közvetlen alkalmazását, melyet a végső fokon eljárt tagállami bíróság és a Jogi Szolgálat figyelmen kívül hagyott.

Itt hivatkozunk az 1/2003. EK rendelet alkalmazásának jelentőségére:

 

" Elsőként a T‑Mobile Netherlands és társai ügyben ismertetett indítványában Kokott főtanácsnok emelte ki az uniós versenyjog egységes alkalmazásának fontosságát az 1/2003 rendelet elfogadását követően: „mivel az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] versenyjogi szabályai 2004. május 1‑je óta decentralizált rendszerben kerülnek alkalmazásra, amely főként a [nemzeti versenyhatóságok] és bíróságok együttműködésére van utalva. Ennek során meghatározó jelentőségű, hogy a versenyszabályoknak az [Európai Unión] belüli egységes alkalmazása biztosítva marad. Nemcsak a vállalkozásokra az európai belső piacon vonatkozó azonos versenyfeltételek alapvető céljával, hanem a fogyasztói érdekek egész [Európai Unióban] való azonos védelmének kívánalmával is ellentétes lenne, ha az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] szerinti versenyjogi szabályok végrehajtása során túlzottan nagy eltérések lennének a [tagállamok versenyhatóságai] és bíróságai között.

Ezért az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102.] cikk egységes alkalmazásának célja vezérfonalként vonul végig az 1/2003 rendeleten”.

 

„Ezzel kapcsolatban lásd különösen az 1/2003 rendelet (4), (6), (7), (8), (21) és (22) preambulumbekezdését. Még a 2004. május 1‑jét megelőző időszak vonatkozásában is kimondta a Bíróság, hogy a nemzeti bíróságoknak jóhiszeműen együtt kell működniük a versenyjog területén. Lásd a C‑344/98. sz., Masterfoods kontra HB ügyben 2000. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑11369. o.) 49. pontját. (A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is egyértelmű, hogy a tagállamok minden hatóságát, köztük hatáskörükben eljárva a nemzeti bíróságokat is terheli az EK 5. cikk szerinti azon kötelezettség, hogy megtegyenek minden általános vagy különös szükséges intézkedést az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítése érdekében, és tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné a Szerződés céljainak megvalósulását (lásd e tekintetben a C‑2/97. sz., IP kontra Borsana ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8597. o.] 26. pontját)."

             

3. Harmadik a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmának megsértésére, e jogsértés megállapításának alperesek általi jogellenes elmulasztására alapított jogalap.  Alperesek a közokirati bizonyítékok ellenére a pártatlanság követelményét megsértve nem tekintették az Unió joga megsértésének, hogy a választottbíróság Magyarország csatlakozása előtt elkövetett állítólagos jogsértésre hivatkozva felperes terhére közvetlenül alkalmazta az EK-81. cikkét. Ezzel a választottbíróság az Unió elsődleges joga alkalmazhatóságának időbeli hatályát figyelmen kívül hagyva megsértette a Csatlakozási Okmány előírását. Az Unió elsődleges versenyjogát a csatlakozás időpontja előtti időszakra is alkalmazó választottbírósági ítéletet a tagállami bíróságok jóváhagyták az Európai Bíróság esetjogának (C-17/10) tilalma ellenére, miközben a magyar Alkotmánybíróság két határozata is tiltotta a csatlakozás előtti időszakra az Unió jogának közvetlen alkalmazását Magyarországon. Alperesek nem indokolták meg, hogy mely unós jogi aktus tette lehetővé az Unió elsődleges jogának Magyarország Unióhoz való csatlakozása előtti időszakra történő alkalmazását a választottbíróság és a tagállami bíróságok számára

 

További érvek:

Panaszos az 1/2003. EK rendelet alkalmazásának jelentőségét az Európai Bíróság esetjogában foglaltak beidézésével mutatja be.

„A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács) (A C-17/10. sz. ügyben) 2012. február 14.            

48      Az 1/2003 rendelet eljárásjogi szabályokat és anyagi jogi szabályokat is tartalmaz.

49      Amint azt a főtanácsnok indítványa 43. pontjában kifejtette, az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése az EK 81. cikkhez hasonlóan a vállalkozások megállapodásainak értékelésére szolgáló, a versenyhatóságoknak címzett anyagi jogi szabályokat tartalmaz, így e rendelkezések uniós jogi anyagi jogi szabályoknak minősülnek.

50     Ezek az anyagi jogi szabályok főszabály szerint nem alkalmazhatók visszamenőleges hatállyal, függetlenül azoktól a kedvező vagy kedvezőtlen hatásoktól, amelyekkel az ilyen alkalmazás az érdekelt számára járhat. A jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy egy ténybeli helyzetet – kifejezett ellentétes rendelkezés hiányában a megvalósulásakor hatályos jogszabályok fényében vizsgáljanak meg (lásd ebben az értelemben a C120/08. sz. Bavariaügyben 2010. december 22én hozott ítélet [az EBHTban még nem tették közzé] 40. és 41. pontját).

51.Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jogi anyagi jogszabályokat a jogbiztonság és a jogos bizalom elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett jogviszonyokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd a C369/09. P. sz., ISD Polska és társai kontra Bizottság ügyben 2011. március 24én hozott ítélet [az EBHTban még nem tették közzé] 98. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).”

Továbbá a teljes egyértelműség érdekében felperes idéz a C-17/10. számú ügyben Juliane Kokott Főtanácsnok által előterjesztett indítványból:

 

45.      Azon nemzetközi kartell vonatkozásában tehát, amely egységes és folyamatos jogsértés formájában az új tagállam területén annak csatlakozása előtt és azt követően is kifejtette vagy kifejthette hatását,(51) az időszakokhoz igazodóan eltérő anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni: a csatlakozás időpontját megelőző időszakok tekintetében az érintett tagállamban a kartell versenyellenes hatásait kizárólag a nemzeti versenyjog alapján kell megítélni. A későbbi időszakok megítélése tekintetében azonban az egész Unió területén egységesen az EK 81. cikk és az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése irányadó.(52)

46/b. pont: „A visszaható hatály tilalma alól nincs kivétel”

A visszaható hatály tilalmát az AB alábbi határozata is megerősíti:

30/1998. (VI. 25.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot:

"1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.) 2. §-ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják a 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat."

Az EK-81. cikk közvetlen alkalmazását bizonyítja a választottbíróság teljes ítéleti szövege, melyből az alábbiakat idézi felperes (M19/131. o.):

"A 2009. július 22-én kelt állásfoglalásában felperes (az A-Heat AG) a társasági szerződésben szereplő, alperes magyarországi korlátlan kizárólagos forgalmazási jogára vonatkozó rendelkezések semmisségére hivatkozott az EK-szerződés 81. cikkelyének 1. bekezdésbe való ütközése miatt."(M19/138. o. 4. bekezdés).

"Ez az EK-szerződés 81.§. 1. cikkely 1. bekezdése alapján teljes mértékben tilos." (M19/139. o. 1. bekezdésben.)” „Az EK-szerződés 81.§-a a következőket mondja ki:"(M19/139. o. második bekezdés első mondatrésze). Majd az EK-81. cikk szövegét idézi szó szerint, mely "a tagállamok közötti kereskedelemre" és a "közös piacon belüli verseny” megakadályozására tartalmaz szankciókat, és nem a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok sérelmére hivatkozik, mint ahogy a 2002. évi X. törvény alkalmazása esetén hivatkoznia kellett volna. A választottbíróság összes hivatkozása a régi tagállamok egymás közötti jogeseteit és szakirodalmi véleményeket sorolja fel.

A közokirat tehát egyértelműen bizonyítja, hogy az EK-81. cikket közvetlenül alkalmazta a választottbíróság a Magyarország csatlakozása előtti időszakra (is), és említésre sem került a 2002. évi X. törvény, melynek alkalmazási szabályai nyilvánvalóan egészen mások lettek volna, és a per kimenetele sem jósolható meg ebben az eltérő jog alkalmazását feltételező esetben. És akkor még nem tudni, hogy miként léphet át egy jogerős ítélet a 2004. 05. 01 időponttól az Unió versenyjogának alkalmazására, ha egy ítéleten belül előtte nem az uniós jogot alkalmazták volna?

 

4. Negyedik a bizonyítási kötelezettség uniós jogot sértő megtagadását meg nem állapító jogsértő alperesi eljárásra alapított jogalap.  Alperesek a közokirati bizonyítékok ellenére nem vették figyelembe, hogy a magyar választottbíróság az EK-81. cikkétúgy alkalmazta, hogy a csatlakozás előtti és utáni időszakot a Bíróság esetjogának (C-17/10) tilalma ellenére összevonta, de az 1/2003. EK rendeletben előírt bizonyítási kötelezettségének a 2004. május 1-jét követő időszakra sem tett eleget, azaz a bizonyítást a jogsértést állító ellenérdekű féltől nem követelte meg. A bizonyítási kötelezettség elmulasztása, majd e kötelezettség tagállami bíróságok általi megfordítása felperes terhére felperes védekezéshez való alapjogának teljes megtagadásához vezetett. Alperesek ezen felperesi alapjog megsértését elmulasztották megállapítani, ezért alperesek is megsértették az Unió jogának alkalmazás esetén felperest megillető alapjogait.

További érvek:

A Jogi Szolgálat a panaszügy vizsgálata során nem vette figyelembe a magyar választottbíróság, majd a tagállami bíróságok uniós jogot sértő eljárását, hogy bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül alkalmazták az EK-81. cikk (2) bekezdését, az (1) bekezdés feltételezett, de nem bizonyított kvázi büntetőjogi következményét. Egyben megfosztották felperest attól a lehetőségétől is, hogy az EK-81. cikk (3) bekezdésére tudjon hivatkozni.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelveket is be kellett volna tartaniuk az eljáró bíróságoknak. Az 1/2003. EK rendelet alkalmazásának megtagadása nem menti fel sem a választottbíróságot, sem a tagállami bíróságokat a rendeletben foglaltak elmulasztásának következményei alól.

„(37) E rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapelveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni.”

Kiemelten hivatkozunk ismételten az 1/2003. EK rendelet preambuluma alábbi előírására, mely a bizonyítási teher szabályozásán keresztül biztosítja a védekezéshez való alapvető jogot:

"(5) A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet"

 

Felperes nem talált arra vonatkozóan egyetlen, az Európai Bíróság által hozott ítéletet sem, mely a Jogi Szolgálat érvelését támasztaná alá, azt, hogy a magánszemélyek jogait csak abban az esetben sértené a bizonyítási kötelezettség elmulasztása, ha az visszatérő és rendszerszerű probléma, és ráadásként a visszatérő jelleget és a rendszerszerűséget magának a jogsértést

elszenvedő magánszemélynek kellene bizonyítania.

Az EK-81. cikk alkalmazásának és az alkalmazás jóváhagyásának, az állítólagos jogsértés megállapíthatóságának előfeltétele lett volna (többek között) az Európai Bíróság Törvényszékének a T-328/03. sz.ítélete következő pontjában foglaltak szerinti bizonyítása:

„66.     Ahhoz, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésben megállapított tilalomra tekintettel értékeljük valamely megállapodásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét, meg kell vizsgálni a megállapodás gazdasági és jogi hátterét, a tárgyát, a hatásait, azt hogy érinti e a Közösségen belüli kereskedelmet – figyelembe véve különösen azt a gazdasági közeget, amelyben a vállalkozások működnek –, a megállapodással érintett árukat vagy szolgáltatásokat, valamint az érintett piac szerkezetét és működésének tényleges feltételeit. […]

Továbbá: A T-168/01. sz. (GlaxoSmithKline Services Unlimited kontra az Európai Közösségek Bizottsága) ügyben a Bíróság kifejtette:

„14. Az EK 81. cikk (1) bekezdése pontosítja a szubszidiaritás elvét, amikor a tagállamok közötti kereskedelemre kiható megállapodások, vállalkozások társulásai által hozott döntések és összehangolt magatartások tilalmára korlátozza azt.”

Ezen álláspontunk további  bizonyítására hivatkozunk, az     Európai Bizottság 201/C 368/07. sz. közleményének az Európai Unió Hivatalos Lapjában (08/2. kötet 125. o.) közétett szövegének első oldalára, melyben a Bizottság közleménye egyértelműen tartalmazza azt a Bíróság által tisztázott uniós jogi álláspontot, hogy az EK-81.cikk nem alkalmazható, „amennyiben a megállapodásnak a Közösségen belüli kereskedelemre vagy versenyre kifejtett hatása nem  érzékelhető.

5. Ötödik a felperes védekezéshez való alapjogától történt jogellenes megfosztására, és e tény alperesek általi jogellenes meg nem állapítására alapított jogalap.  Az 1/2003. EK rendeletben az EK-81. cikk alkalmazása esetén az Alapjogi Chartára hivatkozva előírt védekezéshez való alapjog magyar bíróságok általi elvonása és ennek alperesek általi elfogadása sérti felperesnek a rendeletben biztosított alanyi jogait.  Ez a felperesi jogsérelem csak fokozódott azáltal, hogy alperesek a közokiratokkal bizonyított tények ellenére nem tartották uniós jogot sértőnek, hogy a végső fokon ítélkező tagállami bíróság úgy hagyta jóvá a választottbíróság ítéletét, hogy az egész eljárás során megtagadták felperestől az 1/2003. EK rendeletben előírt védekezéshez való alapjoga elismerését, melyre a bizonyítási kötelezettség teljesítése nyújtott volna garanciát.

6. Hatodik az Európai Bíróság C-126/97. számú (Eco Swiss) ítélete alkalmazásának jogellenes megtagadásának alperesek általi jogellenes meg nem állapítására alapított jogalap. A Bizottság Jogi Szolgálatának a panasz kapcsán feltétlenül észlelnie kellett, hogy a másodikként eljárt  választottbíróság és a tagállami bíróság a Kúria jóváhagyásával jogellenesen tagadta meg az EK-81. cikk közrendi jellegét megerősítő Eco Swiss ítéletben foglaltak alkalmazását.  Az Unió jogát "kellően súlyosan" sérve sem az alapügyben döntő választottbíróság, sem a tagállami bíróságok nem vették figyelembe az esetjogban foglalt jogelveket. Az első döntést hozó véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet az EK-81. cikkre hivatkozva a második  válsztottbírósági ítélet felülvizsgálta, ugyanakkor a tagállami bíróságok megtagadták a második választottbírósági ítéletnek  Eco Swiss ítélet által előírt felülvizsgálatát. Ezeket a jogi tényeket felperes közokiratokkal bizonyította, a Jogi Szolgálat azonban a végső döntést hozó tagállami bíróság magyarázatát fogadta el, a téves értelmezéssel azonosult.  

További érvek:

A választottbírósági ítélet által okozott közrend sérelem rendes bíróság általi vizsgálati kötelezettségét alapvetően az Európai Unió Bírósága által a C-126/97. sz. ügyben (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV, továbbiakban Eco Swiss) előzetes döntéshozatali eljárása során hozott és a nemzeti bíróságok által közvetlenül alkalmazandó ítélete bizonyítja.

Az Európai Bíróság az Eco Swiss ítéletében a következőket mondta ki általában az Unió jogának alkalmazásával kapcsolatban:

 

„32. Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött Választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”

Az Európai Bíróság a C-126/97. számú (Eco Swiss) ítéletében a következőket mondta ki közvetlenül az    EK-81. cikk alkalmazásával kapcsolatban:

„40 […] a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”

A Bíróság a Hoge Raad der Nederlanden 1997. március 21-i végzésével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

1.            Egy nemzeti bíróságnak, amely elé egy választottbírósági ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmet nyújtottak be, helyt kell adnia egy ilyen kérelemnek abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy ez az ítélet ténylegesen ellentétes a Szerződés 85. cikkével (jelenleg EK 81. cikk), amennyiben a belső eljárási szabályai értelmében helyt kell adnia egy olyan megsemmisítési kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok figyelmen kívül hagyására alapoztak.

2.            A közösségi jog nem kötelezi arra a nemzeti bírót, hogy ne alkalmazza a belső eljárási szabályokat, amelyek szerint egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű, és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül, jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel, még akkor sem, ha erre szükség lenne a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárás keretében annak megvizsgálásához, hogy egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a Szerződés 85. cikke értelmében.

Fenti idézetekre való hivatkozásunkat már érvénytelenítési keresetünk is tartalmazza.(M20/143-144. o.)

 Ennek az egyértelmű - mindenkire kiható uniós ítélt dolognak minősülő - jogi döntésnek a figyelmen kívül hagyása sérti az Európai Bíróság esetjogának a tagállami bíróságok általi kötelező betartására vonatkozó követelményeket.

Ha az alapügyben eljáró állami bíróságok a vizsgálati kötelezettségüket teljesítették volna, akkor nem állt volna elő az a helyzet, hogy olyan választottbírósági ítéletet hagyott a Kúria érvényben, melyet a Választottbíróság a csatlakozás előtti időszakra vonatkozóan az EK-81. cikkre hivatkozva meg sem hozhatott volna, és nem hozhatott volna panaszost marasztaló ítéletet az EK-81. cikkre hivatkozva a csatlakozás utáni időszakra nézve sem.

Ugyanis az Unió elsődleges jogának, az  EK-81. cikknek az alkalmazási feltételeit előíró 1/2003. EK rendeletet, csak és kizárólag a csatlakozás utáni időszakra lehetett bármelyik tagállamban alkalmazni, de az alkalmazás kötelező volt, amennyiben az EK-81. cikket alkalmazták a bíróságok.

 

7. Hetedik az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak a magyar bíróságok általi megsértésére, e jogsértések alperesek általi jogellenes meg nem állapítására alapított jogalap.  Felperes álláspontja szerint alperesek az Unió általános érdekére hivatkozva nem üresíthetik ki a magánszemélyek számára az Alapjogi Chartában biztosított alapjogokat. Az Európai Bizottság Jogi Szolgálata felperes panaszának elutasítása során az Unió általános érdekeire hivatkozott, mérlegelési jogkörén túlterjeszkedve, a magánszemélyek számára jogokat biztosító 1/2003. EK számú rendelet alábbi előírását figyelmen kívül hagyta: „[(5) a közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet]” és az Alapjogi Chartában számára biztosított alapjogokat is figyelmen kívül hagyva utasította el felperes panaszát.

A tagállami bíróságok az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó felperesi indítványokat elutasították. Ezzel megakadályozták, hogy az Unió jogának alkalmazása során felperes ügye törvényes bírójához kerüljön, azaz az Unió jogának alkalmazása körében megfelelő döntés születhessen. Alperesek a keresettel támadott eljárásukkal a tagállami bíróságok által követett jogsértő eljárást lényeges eljárási szabálysértés elkövetve támogatták, amikor érdemi indokolás nélkül utasították el felperesnek a Chartában biztosított alapjogai megsértése miatti panaszát.              

„51. cikk Alkalmazási kör (1) E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.”

 

VII. CÍM A CHARTA ÉRTELMEZÉSÉRE ÉS ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

 

 "A tagállamokat illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredően egyértelműen következik, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásának uniós összefüggésben való előírása csak abban az esetben kötelező a tagállamokra nézve, amennyiben azok az uniós jog alkalmazási körében járnak el (a Bíróságnak az 5/88. sz. Wachauf-ügyben 1989. július 13-án [EBHT 1989., 2609. o.] az ERT-ügyben 1991. június 18-án [EBHT 1991., I-2925. o.]) és a C-309/96. sz. Annibaldi-ügyben 1997. december 18-án hozott ítélete [EBHT 1997., I-7493. o.]). Legutóbb a Bíróság a következőképpen erősítette meg ezt az ítélkezési gyakorlatot: Továbbá emlékezni kell arra, hogy az alapvető jogoknak a közösségi jogrendben biztosított védelméből eredő követelmények a tagállamokra is kötelező érvényűek, amennyiben azok közösségi szabályokat hajtanak végre."

 

A KÚRIA, mint végső fokon eljáró tagállami bíróság szintén az Uniói jogának alkalmazása körében eljárva a Választottbíróság közvetlen uniós versenyjog alkalmazását kifejezetten elfogadta. A Gfv. X. 30. 094/2012/7. számú felülvizsgálati ítéletében a C-17/10. számú ügyben az Európai Bíróság által hozott ítéletét értelmezve végül arra az esetjog rendelkező részét sértő magállapításra jutott, hogy "A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt." (M24/269. o. 2. bek. utolsó mondata.)*

 A Kúria "értelmezésének" az lett az "eredménye", hogy az uniós versenyjog időbeli hatályát megelőző választottbírósági közvetlen alkalmazását, majd a csatlakozás időpontja utáni jogsértő alkalmazását és ezek elsőfokú bíróság általi további jogsértő magyarázatát elfogadta, és végső fokon ítélkező tagállami bíróságként további uniós jogot sértő magyarázatokat adott.

 

8. Nyolcadik az EUMSZ 267. cikkének a végső fokon eljáró magyar tagállami bíróság, a Kúria általi megsértése, és e jogsértésnek alperesek általi jogellenes elfogadására alapított jogalap.

A Kúria megsértette az  EUMSZ 267. cikkét, amikor az Unió elsődleges jogának (az EK-81= EUMSZ 101. cikkének) több szempontból önmagában uniós jogot sértő alkalmazását elfogadta és a jogsértéseket maga is nyomatékosan indokolta (visszamenőleges jogalkalmazás, bizonyítás hiánya, bizonyítási kötelezettség megfordítása, a védekezéshez való jog megtagadása), ugyanakkor nem kérte ki az Európai Bíróság véleményét, hanem maga döntött abban a kérdésben, hogy az Unió másodlagos jogának (az 1/2003. EK rendeletnek) alkalmazása nem kötelező számára sem. A Jogi Szolgálat a panaszügy vizsgálata során nem volt tekintettel arra, hogy a végső fokon eljáró tagállami bíróság csak akkor nem köteles előzetes döntéshozatalt kezdeményezni, ha semmilyen ésszerű kétség nem merül fel az Unió jogának alkalmazásával kapcsolatban.

 „267. cikk

Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni”.

A végső fokon ítélkező tagállami bíróság olyan mértékben sértette meg az Unió elsődleges, másodlagos jogát, az Európai Bíróságok által kialakított jogelveket, és az Alapjogi Chartában biztosított több felperesi alapjogot, hogy a Kúria nem hivatkozhat arra, hogy semmilyen kétsége nem merült fel az Unió jogának alkalmazásával kapcsolatban. Ezért alperesek, különösen a Jogi Szolgálat sem hivatkozhatott volna arra, hogy ezek a halmozott jogsértések az Európai Unió általános érdekeit nem sértik. Felperes álláspontja szerint önmagában egy uniós rendelet alkalmazásának megtagadása sérti az Unió jogának egységes alkalmazására vonatkozó tagállami kötelezettséget, ezzel az Unó általános érdekét.

JULIANE KOKOTT FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYÁNAK 34. PONTJA a C‑17/10. sz. ügyben bizonyítja, hogy a Kúria az időbeli hatály ügyében kérhetett volna előzetes döntést, és alapvetően tévesen „értelmezte” az Unió esetjogát, amikor az előzetes döntésre utalás kötelezettségét erre hivatkozva elutasította:

34.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága egyértelmű. Igaz, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés első pillantásra hasonlít az Ynos‑ügyhöz, amelyben a Bíróság megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az irányelv értelmezésére.(40) Az Ynos‑ügytől eltérően azonban a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés keretében nem arra kérik a Bíróságot, hogy valamely új tagállam csatlakozását megelőző időszakra vonatkozóan értelmezze az uniós jog tartalmát, hanem csupán arra, hogy tisztázza az uniós jog időbeli hatályát. Erre pedig kétségtelenül van hatásköre.

A Bíróság a hivatkozott esetjogban egyértelműen tisztázta az EK-81. cikk időbeli hatályát.

 

9. További jogalapok és érvek

 

EUMSZ 24. cikk előírása alapján benyújtott petíció Jogi Szolgálat általi „blokkolása”

 

„Minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez a 227. cikknek megfelelően”.  

Ugyancsak sérti felperesnek a tisztességes ügyintézéshez való jogát petíciójának kezelése, annak ellenére, hogy a Petíciós Bizottságot nem jelöli meg alperesként. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának az az eljárása, hogy bár jogszerűen az Európai Bizottsághoz továbbította a petíció (M16/ 93. o.) kivizsgálását, a 2003. 07. 19- értesítésen kívül (M17/ 94. o.) semmilyen tájékoztatást nem adott, és lehetővé tette, a felperes szerint a szintén a Jogi Szolgálathoz került panasz „blokkolását”. Azaz tudomásul vette a Petíciós Bizottság a Jogi Szolgálat "hallgatását", semmilyen további lépés nem történt részéről az ügyben a petíció benyújtása óta eltelt 19 hónapon keresztül.

  EUMSZ 67. cikk

 (1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot,

amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait.

Felperes nem tapasztalta ennek az elsődleges jognak az érvényesülését sem a magyar bírósági eljárások során, sem panasza kezelése során.

Az ügyben eljáró magyar tagállami bíróságok az 1/2003. EK rendeletben előírt tájékoztatási kötelezettségüknek sem a Bizottság felé, sem a magyar versenyhatóság felé nem tettek eleget, ezért e hatóságokat is megfosztották attól a lehetőségüktől, hogy az Unió versenyjoga alkalmazása körében észrevételt tehessenek.

 Folytatás a következő oldalon!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 139.Európai Bizottság Jogi Szolgálata: kinek szolgál?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat