88.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam? Úgy néz ki eddig, hogy van!

 

A 2013.október 21-én tartandó tárgyalásra alperesek előterjesztették védekezésüket, melyre adott  felperesi válaszokat tartalmazzák a következő lapok.

A zárójel csípi a KÚRIA szemét!

A MIRELTA HŰTŐTECHNIKA Holding Kft. felperesnek a Kúria és társai alperesek ellen kártérítés címén indított perében I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek beadványára felperes a következő előkészítő iratot terjeszti a Tisztelt Törvényszék elé:

II. rendű alperes KÚRIA 2. sz. ellenkérelmére felperes válaszirata

 

Felperes nem vonta vissza bizonyítási indítványát arra nézve, hogy a T. Törvényszék az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérjen, csupán arra utal itt is, hogy valójában egyedül az Eco Swiss esetjognak erre az ügyre történő értelmezése is véget vethetne a KÚRIA sajnálatosan nem téves, hanem szándékosan ellentétes értelmet adó közösségi jog értelmezésének.

 A KÚRIA valós jogi tényekkel merőben ellentétes jogállításait közokiratba foglalt jogi tényekkel kénytelen ismételten szembeállítani felperes. Természetesen felperes tisztában volt és van azzal, hiszen a több éves perben tapasztalta, hogy a tények többszörös bizonyítás ellenére is, és a közokiratokba foglaltak is letagadhatóak.

KÚRIA állítja: „az első ítélet nem minősítette érvényesnek a második ítélet által semmisnek nyilvánított szerződési rendelkezéseket.”

Közokiratba (első választottbíróság ítéletébe) foglalt érvényességi döntés:

„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét. Az opciós jog gyakorlása nem volt szükséges, hanem az alperes belátásától függött; továbbá a szerződés azt is szabályozta, hogy a felek mely jogokkal rendelkeznek az opciós jog lehívásáig terjedő időben (értelemszerűen arra az esetre is, ha nem élnek a vételi joggal).

A felek egyébként a 2003. szeptember 15-én kelt Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 11. pontjában maguk is a részleges érvénytelenséget, mint alkalmazandó jogkövetkezményt kötötték ki arra az esetre, amennyiben a szerződés egyes rendelkezései vagy részei semmisek lennének.”

Részleges érvénytelenség esetén a Ptk. fenti rendelkezése alapján objektív tények –és nem a felek előadása, vagy a bíróság szubjektív véleménye- döntenek a szerződés többi részének érvényességéről. Ezért a KÚRIA már ebben az esetben is kirívó jogszabálysértést követett el, amikor a felek közötti jogviszony értelmezését adó további választottbírósági indokolást használta fel a jogerős döntés érvénytelenítésére.

 

Valótlan az a KÚRIA által iratellenesen ismételgetett szöveg, hogy az opciós jog érvénytelenítése volt felperesnek az elsődleges keresete.

Keresetünkhöz becsatoltuk az első választottbírósági ítéletet. Feltehetően azt a KÚRIA már előzőleg is többször megkapta.  Abban pontosan szerepel a keresettel érvényesített jog, az első három kereseti pont, melyre nézve a választottbíróság úgy döntött, hogy a felperes tagsági joga helyreállításának jogi következményeként 1. az opciós megállapodás semmissége miatt a forgalmazási jog kifejthető, 2… a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni, 3… a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.

Még érvénytelenítési eljárás esetén sem lenne érvénytelenítési ok (nem is tartozna az állami bíróságra), sem a zárójel alkalmazása, sem a részleges érvénytelenség megállapításának és jogkövetkezményeinek az ítéleti dokumentumban való helyének kifogásolása, sem az, hogy a választottbíróság mit értékelt és miként jutott döntési helyzetbe. A KÚRIA az általa oly sokszor hangoztatott elv alapján kizárólag az érvénytelenségi okokat vizsgálhatta volna! Azokat vizsgálta? Több évvel a döntés meghozatala után? Érvénytelenítési per nélkül?

Az nem a választottbíróságnak a felek közötti jogviszony jogerős minősítését jelenti-e, hogy a választottbíróságnak az „volt az álláspontja, hogy a tagsági jogviszony helyreállításával a felperes visszanyerte jogait”.

 

Ha a felperes visszanyerte jogait, akkor azt vajon egy választottbíróság véglegesen jogerős döntése után, mely ellen semmilyen további jogorvoslati lehetőség nincs, és a felek azt önként kötelesek végrehajtani, vajon elveheti-e a KÚRIA ítélete vagy egy bármilyen másik ítélet kitalált, kiforgatott indokokkal?

Milyen jogi alapon kéri számon a KÚRIA egy választottbírósági ítélet 36 oldalas indokolása mellett, hogy mit kellett volna vizsgálnia a választottbíróságnak ahhoz, hogy a felperes forgalmazási jogát a tagi jogviszony megszűnésére hivatkozó alperesi döntés után helyreállítsa?

És ha a választottbíróságnak a KÚRIA legújabb megfogalmazása szerint az „volt az álláspontja, hogy a tagsági jogviszony helyreállításával a felperes visszanyerte jogait”, akkor a véglegesen jogerősen visszanyert jogok semmissé nyilvánítása egy másik választottbírósági ítélettel vajon nem a jogerő megtörését jelenti?  A jogerő kérdése nem lehet annyira ingatag, hogy mindenfélét ki lehetne találni megtörésére. Ha így lenne, soha nem lenne egy ítélet véglegesen jogerős, mert mindig ki lehetne találni valamit. Felperes jogi álláspontja szerint minden bele-és félremagyarázás nélkül a jogerő megtörését egyértelműen bizonyítja, hogy az első választottbírósági döntés helyreállította felperes forgalmazási jogát (még a KÚRIA fenti álláspontja szerint is: ” felperes visszanyerte jogait”), a második választottbírósági ítélet pedig megsemmisítette a felperes jogerősen visszanyert jogait.

Felperes jogi álláspontja szerint a jogerő kérdése objektív tényeken alapul, nem lehet szubjektív és ráadásul célzatosan kialakított össze-vissza magyarázkodással megtörni.

Felperes szerint még az is mellékes, hogy ezt a jogerő megtörést milyen indokkal tette a második választottbíróság és jóváhagyólag a KÚRIA, hiszen semmilyen indokkal nem tehették volna meg, különösen nem a közösségi versenyjogra hivatkozva, ugyanis az is tiszteletben tartja a nemzeti jogerő intézményét.

 

Felperes jogi álláspontja szerint a KÚRIA igenis felülvizsgálta az első választottbírósági döntést tartalmilag is, és még ebben a beadványában is tovább folytatja ezt a jogellenes cselekedetét, amikor valótlanul arra hivatkozik, hogy  mi az elsődleges és mi a többi kereseti kérelem a választottbíróság előtt folyó perben, melyek utóbbiak  „csak az elsődleges kérelemnek való helyt nem adás esetére lettek volna vizsgálandók”, és  azzal is beavatkozik utólag  a választottbírósági eljárásba, hogy azt vizsgálgatja, mire hivatkozva hozott döntést  a választottbíróság. Továbbá a KÚRIA szeretné utólag meghatározni azt is, hogy a választottbíróság ítéleti szövege mely részben köteles a szerződés érvényessége felőli döntését szerepeltetni.

Ha a választottbíróság arra hivatkozik, hogy a tagsági jogviszony helyreállítására tekintettel, a további vizsgálódása okafogyottá vált (36 oldalnyi ténymegállapítás, vizsgálódás és indokolás után, mérlegelési jogára is hivatkozva) és a tagi jogviszony helyreállítását elégséges jogi indoknak tartja a felperesi forgalmazási jog helyreállítására, akkor milyen alapon „írja elő” a KÚRIA a választottbíróság számára azt, hogy további vizsgálódásokat folytasson le? Vajon a KÚRIA a választottbíróság döntésének vizsgálati előzményéit milyen jogon kifogásolja, azaz milyen jogi alapon foglalkozott és foglalkozik egyáltalán a döntés körülményeivel és indokaival? Ki, vagy mi hatalmazta fel erre? Érvénytelenítési perben kizárólag érvénytelenségi okokat vizsgálhat a rendes bíróság választottbírósági döntés megtámadása esetén. A KÚRIA túllépte hatáskörét és a jogállam normáit, amikor az első választottbírósági döntést tovább vizsgálgatta, minthogy a döntést magát a jog talaján és a bírói gyakorlat ismeretében normálisan értelmezte volna.

Sem a zárójel alkalmazása, sem a részleges érvénytelenség és a maradó érvényesség jogkövetkezményeinek indokolási részben történt elhelyezése, sem a választottbíróságnak arra való hivatkozása, hogy az elsődleges kereseti kérelmeknek mire hivatkozva adott helyt, nem tartozott és nem tartozik a KÚRIA hatáskörébe.

 

Ezért felperes arra kéri a Törvényszéket, hogy a KÚRIÁT kötelezze annak a törvénynek, elvi határozatnak, vagy más jogforrásnak a megjelölésére, mely lehetővé tette számára az első választottbírósági döntés jogerejének elvételét az általa felsorolt, de a választottbíróság kizárólagos eljárási hatáskörébe tartozó megoldások esetében.

A KÚRIA (LB) az ítélt dolog tárgyában már régebben és többször alaposan kifejtette álláspontját, így egyáltalán nem volt szükség arra, hogy új szabályokat állapítson meg erre az ügyre. Például maga a Pp. zárja ki –normális esetben-, hogy a keresettel érvényesített jog – a forgalmazási jog- tárgyában egyáltalán új kereset lett volna indítható ugyanazon felek között, teljesen azonos semmiben sem változott tényalap mellett.

„229. § (1) A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).”

Ezen a törvényi rendelkezésen a KÚRAI (LB) nagyvonalúan túllépet. De maradt még betartandó elvi határozat elegendő ahhoz, hogy ne kelljen „egyedi” döntést hoznia az LB-nek, illetőleg a KÚRIÁNAK.

Itt olvashatóak:

A Legfelsőbb Bíróság EBH.2007.1705. Számú eseti döntése rendelkező részében kimondja: „A rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül azt, hogy a választottbíróság az anyagi és eljárási szabályokat miként alkalmazta, csak az érvénytelenítési okok magvalósulását vizsgálhatja.”

Vbt.56.§.(2) bekezdése: „A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat.”

EBH.2006.1525 „A polgári bíróság a választottbíróság ítéletét érdemben nem vizsgálhatja felül.”

Az EBH 2008.1794. számú elvi döntés szerint: „A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezi döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott és ezért az ellenérdekű félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen, és jogi érveit kifejthesse, ilyen módon az ügyének előterjesztésére sem volt képes. (1994.évi LXXI. törvény 27.§, 55.§ (1). bek. c) pontja)

A rendes bíróságok jogköre tehát a választottbírósági döntések tekintetében kizárólag arra terjed ki, hogy azokat érdemben nem vizsgálva érvénytelenítsék, amennyiben valamely érvénytelenítési ok fennállása megállapítható.

Felperes természetesen a Legfelsőbb Bíróság végzésétől kezdve tisztában volt és van azzal, hogy az első választottbírósági döntés jogerejének törvénytelen és valóságtól elrugaszkodott módon történt megtörése azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy ne kelljen figyelembe vennie a bíróságoknak e jogerő tényét, és ezzel utat nyissanak a második választottbíróság –ettől függetlenül is közösségi és nemzeti jogot sértő- ítéletének érvényben tartására. Ez ma már nyilvánvaló és több oldalról bizonyított tény.

Nem lehet vita tárgya a közösségi versenyjog visszamenőleges alkalmazásának tilalma sem, mivel ezt a közösségi jog egyértelműen kizárja: „A visszamenőleges jogalkalmazás tilalma alól nincs kivétel” (a közösségi versenyjogra nézve). És e tekintetben nincs semmi jelentősége az AB végzésének, melynek kritikájával ezért nem is foglalkozunk.

Annak a legfelsőbb bírósági szintű jogi megközelítésnek nem csak a jogi, de erkölcsi mélységén is el lehet gondolkodni,mely szerint a közösségi versenyjog sérelme csak akkor állapítható meg, ha alkalmazni kellett volna, és nem alkalmazták, de ha nem kellett volna alkalmazni, és alkalmazták, az már nem lehet a közösségi jog sérelme. ( A közösségi jog nem vindikál magának abnormális előnyöket!)

 

Vajon miért írja elő az Európai Bíróság a C-126/97. számú (Eco Swiss) ítéletében a közösségi jog, majd kifejezetten a közösségi versenyjog alkalmazásáról a következőket:

 

„32. Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek.”

 

„40 […] a közösségi jog megköveteli, hogy a fenti cikk által elrendelt tilalom értelmezésére irányuló kérdéseket megvizsgálhassák a nemzeti bíróságok, amikor arra kérik fel őket, hogy döntsenek egy választottbírósági ítélet érvényességéről, és hogy e kérdések adott esetben előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát képezhessék a Bíróság előtt.”

Szó sincs arról, hogy „ha alkalmazták és nem alkalmazhatták volna” az nem jelenti a közösségi jog sérelmét. Akkor miért „követeli meg” a közösségi jog a tilalom értelmezésére irányuló kérdések vizsgálatát a nemzeti bíróságoktól, és vajon miért tagadta meg a KÚRIA ezt a felülvizsgálatot azzal az átlátszó indokkal, hogy „egymásra tekintettel” történt az EK-81. cikk alkalmazása, holott a nemzeti versenyjog alkalmazására –amit kizárólagosan és „egyedül” kellett volna alkalmazni, mindenre tekintet nélkül, semmilyen hivatkozás nincs a második választottbíróság ítéletében.

Álláspontunk szerint mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a KÚRIA súlyos eljárási szabályt sértett azáltal, hogy nem a fentiek szerint járt el és nem e szerint vizsgálta felül a választottbíróság döntését.

Az UNICITRAL Mintatörvényre és az európai joggyakorlatra hivatkozás akkor lenne releváns, ha KÚRIA tudna egyetlen olyan választottbírósági ítéletre hivatkozni, amelyik egy előző választottbírósági ítéletet felülvizsgált és egy tudna olyan állami bírósági ítéletre hivatkozni, amelyik ezt nem csak jóváhagyta, de még meg is indokolta a választottbírók helyett!

Felperes állítja és bizonyítja keresetében és itt is, hogy a második választottbírósági eljárás során megsértették a tisztességes eljáráshoz való, az Alkotmányban (Alaptörvényben) és az Unió Alapjogi Chartájában biztosított jogát.  Az elvi „lehetőség” és a gyakorlati lehetetlenség nem azonos fogalmak. Ezt egy legfelsőbb bírósági szint bírái nagyon jól tudják. Az, hogy az eljárás során a felek levelet írnak egymásnak, melynek tárgyával a választottbírósági tanács érintőlegesen sem foglalkozik, és a tárgyalásokon egy szó sem hangzik el a közösségi versenyjogról, nem azonos azzal a követelménnyel, melyről a következő elvi határozat rendelkezik, és amely határozatot ugyanaz a tanács hozta, mint amelyik eltért ettől, de nem csak ettől, hanem az alkotmányos követelményektől általában is.

 

2421/2011. számú gazdasági elvi határozat:

„A választottbírósági eljárásban is irányadó tisztességes eljárás elvéből következően a választottbíróságnak is közölnie kell a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fenn álltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség és lehetőséget kell adnia a feleknek a bizonyítási indítványaik, érdemi nyilatkozataik e körben való megtételére. Ennek elmulasztása esetén a feleknek az ügyük előadhatóságához való joga sérül, ez pedig megalapozza a választottbíróság ítéletének a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő érvénytelenítését [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 27. §, 55. § (1) bekezdés c) pontja].”

 

 

Az meg egy egészen más szempontú megközelítés lehet a szándékosságot illetően, hogy a választottbírók a bizonyítási eljárás lezárta után, bizonyos zárt körben, úgy döntöttek az Ek-81.cikk alkalmazásáról és a semmisségről, hogy felperesnek semmi esélyt nem adtak a védekezésre, mivel erről felperes csak az írásban kézbesített ítéletből értesült. Ez az eljárás, illetőleg ennek az eljárásnak a KÚRIA általi példa nélküli elfogadása nem sértette esetleg a felperesnek a védekezéshez való jogát? A bizonyítási eljárás példa nélküli hiánya nem sértette felperesnek a tisztességes eljáráshoz való jogát?  Akkor mi sérti a KÚRIA véleménye szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot???

Nem elfogadható a KÚRIA azon védekezése, hogy más volt az EBH 2421/2011.számú ítélet tényállása. Álláspontunk szerint egy elvi határozat nem csak a teljesen, szó szerint azonos tényállásra vonatkozhat. Amennyiben elfogadnánk a KÚRIA fenti védekezését, illetve álláspontját akkor nem lenne elvi döntés, és nem segítené elő az egységes bírói gyakorlatot. És vajon miért más a tényállás a tekintetben, hogy „A választottbírósági eljárásban is irányadó tisztességes eljárás elvéből következően a választottbíróságnak is közölnie kell a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fenn álltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség és lehetőséget kell adnia a feleknek a bizonyítási indítványaik, érdemi nyilatkozataik e körben való megtételére.”

Közölte a választottbíróság e konkrét ügyben a felekkel, hogy semmisségi ok fennállását „észlelte” „hivatalból is” és kért a felektől bizonyításokat?  Semmit sem közölt és semmit sem kért!  Vajon erre a konkrét ügyre miért vonatkoznak rendhagyó kúriai (jogi?) álláspontok, és miért nem az elvi határozatban foglaltak? E kérdésünkre továbbra is várjuk a KÚRIA részletes válaszát.

Felperes már várta a KÚRIA azon költői kérdését, hogy mi történt volna, ha a második választottbírósági ítéletet történetesen érvénytelenítik. Felperes jogi álláspontja szerint az történt volna, az első választottbírósági ítélet véglegesen jogerős voltára tekintettel, mely eljárás során az alperesnek is az volt a véleménye, hogy felperes tagsági viszonya esetén a forgalmazási jogát gyakorolhatja, hogy a felperest meg az alperest sem érte volna kár.

 

Felperes bizonyította már az érvénytelenítési keresete mellékletében (e kereset 9. sz. melléklete), hogy nem ütközött sem a közösségi sem a nemzeti versenyjogba a magyar piacon folytatott tevékenysége.

A kártérítés összegét természetesen tekintheti a KÚRIA minden alapot nélkülözőnek, de ezért kértük könyvszakértő és bármely más szakértő vizsgálatát a károk alátámasztására, mert ennek ez a rendje. Hogy érzékelhető legyen a KÚRIA ítéletének hatása tájékoztatjuk, hogy jelenleg folyik a cég felszámolásának előkészítése, mely további milliárdos károkat fog eredményezni. Köszönhetően annak, hogy jogellenesen megfosztotta a második választottbíróság és a KÚRIA ítélete felperest létalapjától.

A KÚRIA felsorolta, hogy a Törvényszék mire jogosult ebben a kártérítési ügyben. Felperes nem kérte, hogy a Törvényszék érvénytelenítse az eddigi ítéleteket, nem kérte, hogy a törvényszék nyissa meg újból a jogvitát, nem kértük semminek a felül mérlegelését, mert az alapügyben nem volt mérlegelési lehetősége semmiben a KÚRIÁNAK az egzakt törvényi előírásokra tekintettel. Az alapügyben eljáró bíróság jogértelmezését és jogalkalmazását viszont felül kell vizsgálnia ahhoz, hogy kirívó (az ügy eldöntését érdemben befolyásoló) jogszabálysértést elkövetett- e KÚRIA, mint végső döntést hozó tagállami bíróság. És ezt a kérdést a közösségi jog alapján kell eldöntenie a Törvényszéknek, ezért annak nincs jogi alapja, hogy a Törvényszék nem kezdeményezhet olyan előzetes döntéshozatali eljárást, amely az alapügyben elutasításra került. A KÚRIA jogi álláspontja A közösségi és a nemzeti joggal is ellentétes.

 

Például:

C-166/73. Rheinmühlen Düsseldorf v. Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Füttermittel

Az Európai Bíróság 1974. január 16. napján meghozta a következő ítéletet:

„A nemzeti jog valamely olyan szabályának a léte, amely kötelez egy bíróságot jogi kérdésekben a felsőbb bíróság határozatainak elfogadására, önmagában nem vonhatja el a 177. cikkben biztosított hatáskört, hogy az alsóbb fokú bíróság ügyeket az Európai Közösségek Bírósága elé terjeszthessen.”

A jelenlegi számozással az Unió Szerződésének 267.cikke sem tartalmaz semmilyen korlátozást arra nézve, hogy mikor terjeszthet egy ügyet alsóbb fokú bíróság az Európai Bírósághoz.

 „Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.”

 

Felperes bátorkodik megjegyezni a KÚRIA álláspontjának ellenére, hogy a Pp. 155/A.§.(3) bekezdése értelmében 

 „ Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen nincs helye külön fellebbezésnek.”

A Törvényszék tehát jogosult az Európai Bírósághoz fordulni és nem tilthatja ezt meg számára még jogszabály sem. És főleg nem tilthatja meg a KÚRIA a felperes számára, hogy szükség esetén további uniós és nemzetközi szervekhez forduljon abban a kérdésben, hogy volt-e joga a KÚRIÁNAK az első választottbírósági ítélet érvénytelenítésére és egy az ezt felülvizsgáló második választottbírósági ítélet jóváhagyására.

 

Ez utóbbival kapcsolatban felperes az alábbiakat adja elő:

 

Az érvénytelenítési perrel támadott második választottbírósági ítélet ellentétesen a felek választottbírósági szerződésében kikötött magyar anyagi jog alkalmazási kötelezettségével szemben közvetlenül a közösségi versenyjogot (az Európai Unió versenyjogát) alkalmazta.

 

A Vbt.49.§.(1) bekezdése szerint „valamely állam jogának…. kikötését.. úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.” Továbbá  a Vbt. 55.§.(1). bekezdésének  e) pontja érvénytelenítési okként jelöli meg, ha a választottbíróság eljárása nem felel meg a felek megállapodásának.

 

Az Unió joga a versenyjog területén szétválasztja a tagállamok versenyjogának és a közösségi versenyjognak az alkalmazási területét, így e tekintetben nem érvényes a közösségi jog elsődleges alkalmazásának kötelezettsége és lehetősége, illetőleg maga a közösségi jog (1/2003. EK rendelet) szabályozza, összhangban a nemzeti versenytörvénnyel azt, hogy mikor melyik versenyjog (a közösségi vagy a tagállami) alkalmazandó. E tekintetben egyértelmű –és keresetünkben részletesen bizonyítottuk-, hogy a Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenység esetén   magyar bíróság eljárásának van helye és a magyar versenytörvényt kötelező alkalmazni.

Úgy a Vbt. mint az 1964.évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961.április 21-én kelt Európai Egyezmény  IX. cikk 1. bekezdésének d) pontja   nemzetközi vonatkozásban is alapvető érvénytelenítési okként jelöli meg, ha „a választottbíróság… eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának”.

 

Márpedig az alkalmazandó jogban történt megállapodás olyan sarkalatos feltétel a KÚRIA által citál UNICITRÁL minta törvényben és minden nemzetközi választottbírsági megállapodásban, hogy kizárja a választottbírók eltérés lehetőségét ettől az alapvető szabálytól.

 

A KÚRIA nyugodtan fenntarthatja álláspontját arra nézve, hogy az ítélet jogkövetkezményei felől szerinte hol kell dönteni, ezt azonban legfeljebb elvi állásfoglalásban vagy jogegységi határozatban írhatja elő az állami bíróságok részére, de nem teheti függővé ettől egy választottbírósági döntés érvényességét, arról nem is beszélve, hogy a rendelkező rész és ennek a releváns indokolása emelkedik jogerőre (tehát a döntés), ami elhelyezkedésétől függetlenül egységes egészként értelmezendő.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 88.A KÚRIA a zárójelbe kapaszkodik.
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat