21.oldal

 Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

                                     Tisztességtelen, látványos törvénysértések

                               Kérdések a tisztességes bírósági eljárás témaköréből

5.tétel

 

 

BH1997. 489.

„Az alkotmánynak a független és pártatlan bírósági eljárást mindenki számára lehetővé tevő alapjoga a választott bírósági eljárásra is irányadó.

„Az alkotmány felperes által hivatkozott 57. §-a (1) bekezdésének második fordulata értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamely perben jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el”

Részlet felperes érvénytelenítési keresetéből:

 

„Kereseti kérelmünkben másodsorban a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt.55.§ (1) bekezdés c) pontja alapján arra hivatkozással kértük, hogy az akkori alperesnek, a Mireltának nem volt lehetősége a választottbírósági eljárásban a Güntner-Tata Kft. társasági szerződése rendelkezéseinek semmisségére (az EK-81. cikk közvetlen alkalmazására) vonatkozó ténybeli és jogi érveinket előadni, ekként pedig ügyünket nem voltunk képesek előterjeszteni. Ezzel sérültek alkotmányos jogaink.”

 

Az ügy előadhatóságának alkotmányos követelményét a választottbírósági eljárás során a választottbírósági törvény és a választottbírósági eljárási szabályzat előírásainak betartása biztosíthatja.

 

Tisztességtelen bírósági eljárás, ha nem a törvény garanciális szabályait veszik figyelembe a bíróságok az ügy előadhatóságával és a bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatos álláspontjuk kialakításánál, hanem ezeket figyelmen kívül hagyva vagy éppen törvénysértően foglalnak állást ezekben a kérdésekben.

A Választottbíróság eljáró tanácsa nem tartotta be az alkotmányos jogokat biztosító  Vbtv.34.§.(3) bekezdésében foglaltakat:

„Az egyik fél által a választottbírósághoz beterjesztett beadványt közölni kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.”

A Választottbíróság az ítéletben utólag szerepeltetett „más bizonyítékot”, melyeket döntése meghozatalánál alkalmazott, nem ismertette az eljárás során, és még csak nem is utalt rá, hogy az EK-81. cikket alkalmazni kívánja.

A Vbvt.55.§ (1) bekezdés c) pontján kívül az érvénytelenítést az e) pontja alapján is kértük, mivel a Választottbíróság nem tartotta be az alábbi törvényi előírásokat sem:

Vbtv.27.§.        „A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.”

A választottbíróság második eljáró tanácsa  a zavaros beadvány ellenére nem követelte meg az A-HEAT-től sem annak a bizonyítását, hogy amit állított azt bizonyítsa, nevezetesen azt, hogy a Mireltára, mint tagra nem vonatkozik az EK-81. cikk, sem arra nem hívta fel a jogsértést a tagi jogviszony fennállása miatt tartalmában nem állító felet, hogy amennyiben sikerül a második eljáró tanácsnak a Mireltát megfosztania tagi státuszától (erre irányult a felperes keresete), akkor a „nem tag” esetre kérelmét tényekkel támassza alá.

 Hallgatott a bizonyítási teher kérdésében az eljáró tanács annak ellenére, hogy a Választottbírósági Eljárási Szabályzat 35. §-a alapján is - nem csak a közösségi jog alapján - a fél köteles bizonyítani, amire hivatkozik. Nem a MIRELTA hivatkozott arra, hogy tagként nem vonatkozik rá az EK-81. cikk, így csak azt kellett bejelentenie, hogy tag, mely kötelezettségének eleget is tett.

Ugyanis az akkori felperes (A-HEAT) a választottbíróság szerint „állásfoglalásában” három különböző megközelítésben is állította, hogy csak a Güntner-Tata Kft-ben fennálló tagi jogviszony megszűnését követően lenne jogsértő a MIRELTA magyarországi kizárólagos forgalmazási joga.

 

Itt hivatkozunk az EBH 2008.1794. számú LB elvi döntésre, mely szerint „A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezi döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott és ezért az ellenérdekű félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen, és jogi érveit kifejthesse, ilyen módon az ügyének előterjesztésére sem volt képes. (1994. évi LXXI. törvény 27.§,55.§ (1). bek. c) pontja)

Felperes tisztességtelen bírósági eljárásnak tartja, hogy miközben a második választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezte döntését, melyre nézve nem hogy kereseti kérelem nem vonatkozott, de még egyszerű kérelem sem volt, csupán „állásfoglalás”, ezért egy „állásfoglalásra” nem tehető ténybeli előadás, csak válasz adható, és a jogi érvek kifejtésére is csak értelmezhető jogi érvekkel szemben van lehetőség.

Fentiek ellenére a Tatabányai Törvényszék közösségi és nemzeti jogot is sértve „áttolta” a bizonyítási terhet felperesre. Ezzel a jogi megoldással tért ki a Tatabányai Törvényszék, valóságban a KÚRIA a választottbírósági ítélet érvénytelenítése elől, hogy azt ne kelljen megtennie az alkotmányos jogok sérelmére tekintettel.

 Az a bizonyítási tehertől függetlenül ténykérdés, hogy a választottbíróság nem tette lehetővé a ténybeli előadást és a jogi érvek kifejtését az ítéletben felhozott hivatkozásaival szemben, mert ezekre csak az ítéletben hivatkozott.

Tisztességtelennek és elgondolkodtatónak tartjuk azt a törvényszéki és kúriai indoklást, hogy felperesnek már az előtt ki lehetett volna fejtenie jogi érveit, mielőtt azokat megismerte. Az egyik félnek, illetőleg a választottbíróságnak az elsődleges bizonyítási kötelezettség alóli felmentése, és a bizonyítási tehernek „lehetőség” formájában törvényellenesen a másik fél „nyakába varrása” minden eddig leírtakon túlmutatva sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való felperesi jogot, és a felek egyenlő elbánásban részesítésének törvényi követelményét is:

„Vbtv. 27. § A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.”

Részlet a Választottbíróság Eljárási Szabályzatából:

„43.§. A választottbírósági ítélet végrehajtása

A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A Választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni….)

A második választottbíróság eljáró tanácsa részéről vajon saját szabályzatukra tekintettel, mely a választottbíróság ítéletét a jogerős bírósági ítélettel azonosítja, tisztességes döntés volt-e az a jogerős előző választottbírósági ítélet rendelkező része ellen beadott kereset befogadása és végül az előző eljárás során jogerősen érvényben hagyott szerződés megsemmisítése?

A választottbíróság eljárási szabályzatán túl:

 Az  EBH2009.1969 (Legf.Bir.Gfv.30.075/2009.sz.határozat) elvi részének részlete:

 

I. A választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős rendes bírósági ítélethez (1994.évi LXXI.törvény 58.§.1952.évi III.törvény 229.§)

II. A jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés, mint érvénytelenítési ok körében vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét, mint a közrend részér, tartalmának megfelelően alkalmazta-e.

 (Megjelent a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak hivatalos gyűjteményében (2009. évi gyűjtemény 1. kötet).

 

Közbevetés:A Pp. 275. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

 (5) Ha a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi.

Az ügyben eljárt legfelsőbb bírósági tanács ezt a törvényi előírást sem tartotta be, és önkényesen eltért a Legfelsőbb Bíróság elvi határozataitól, maga vonta kétségbe és indokolta meg a véglegesen jogerős első választottbírósági ítélet egyik egyértelmű jogi rendelkezését. Ezzel megmagyarázhatatlanul bizonyította tisztességtelen eljárását.

 „A Vbtv. 58. §-a a választottbírósági ítélet hatályát a jogerős bírósági ítéletével teszi azonossá, ezért szükséges választ adni arra a kérdésre, hogy a jogerős rendes bírósági ítélet hatálya tartalmilag mit jelent. Erre vonatkozóan - mivel a felek külföldi eljárási jog alkalmazását nem kötötték ki - a magyar rendes bírósági ítéletek esetében alkalmazandó Pp. 229. § rendelkezései az irányadóak”.

   BH2002. 235  I. Az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el (Pp. 229. §).

„A bíróság érdemi döntését a rendelkező rész tartalmazza, következésképpen az ítélt dolog tartalma is a rendelkező résszel azonosítható. Az indokolás az érdemi döntés ténybeli és jogi alapjait foglalja magában. Az indokolásnak ezért az ítélt dolog szempontjából az elbírált jog azonosítása, terjedelmének meghatározása szempontjából van jelentősége.”

Akkor most ebben az ügyben tisztességes-e az állami bíróságnak eltérni a Pp.229.§-a szerinti választottbírósági ítélet-értelmezéstől, melyet az LB a 2009.1969.számú elvi állásfoglalásában állapított meg? Tisztességes-e, hogy ez esetben nem kért jogegységi határozatot az öttagú tanács, pedig bizony meglehetősen eltért a releváns tények és jogi okfejtéseknek és a felek közötti jogviszony minősítésének az ítélt dolog tárgyának figyelembevétele során. Tisztességes-e, hogy a Tatabányai Törvényszék még új jogelméletet is gyártott, hogy mit jelent az ítélt dolog speciálisan erre az ügyre kitalálva?

                                                         EBH2007. 1705. III.

A rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül azt, hogy a     választottbíróság az anyagi és eljárásjogi szabályokat miként alkalmazta, csak az érvénytelenítési okok megvalósulását vizsgálhatja [1994. évi LXXI. törvény 55. § (2) bekezdés b) pont].

A Legfelsőbb Bíróság, a        Tatabányai Törvényszék és a KÚRIA az első          választottbírósági             eljárást ezen elvi határozat     ellenére akként vizsgálta felül, hogy nem volt érvénytelenítési       eljárás, nem érvénytelenítési okokat          vizsgált felül, így nem            állapíthatott és nem is állapított         meg közrendbe ütköző szabálysértést.            Anyagi            és eljárásjogi szabálysértést sem állapíthatott meg.  .
Mivel semmilyen címen nem vizsgálhatta volna felül a véglegesen jogerős
választottbírósági ítéletet, ezérttisztességtelen eljárásnak tartjuk, hogy miközben a Vbtv. 55.§ (2) bekezdés
b) pontját sértve ezt megtette, a jogerős ítéletnek a forgalmazási jogra
vonatkozó döntését az LB a második választottbíróság eljárását követően
ismételten érvénytelenítette, eközben az érvénytelenítési keresettel támadott
második választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatát a közösségi jog kötelező
előírása ellenére megtagadták.
.

(Megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2007/2.)

Vajon a jogerős első választottbírósági ítélet, amely ellen nem is indult érvénytelenítési eljárás, melyik érvénytelenítési okot merítette ki? És melyik törvény hatalmazta fel az öttagú eljáró tanácsot, hogy a törvényekkel, a fenti és még sok más elvi határozattal, az állandó bírósági joggyakorlattal szemben felülvizsgálja a véglegesen jogerős választottbírósági ítéletet?

A tisztességes eljáráshoz való jogunkat sérti, hogy a választottbíróság csak az ítélete indokolásában hivatkozott a szakirodalmi adatokra és eseti bírósági döntésekre, az eljárás során ezekre nem hivatkozott, és arra sem utalt, hogy a közösségi jogot, ezen belül az EK-81.cikket kívánja alkalmazni.

 Ezzel az eljáró tanács megfosztott bennünket attól a lehetőségtől, hogy érdemben védekezni tudjunk a jogsértést tartalmában nem is állító felvetés ellen. Az ellenérdekű fél felvetése csupán arról szólt, hogy egy nem társasági tag forgalmazása sérti az EK-81.cikket, azonban a MIRELTA a társaságnak folyamatosan tagja volt. Ezzel a választottbíróság túl is terjeszkedett a „felvetésen”.

Tisztességtelen bírósági eljárásnak tartjuk egyrészt a választottbíróság részéről, hogy nem nyilvános tárgyaláson mutatta be „bizonyítékait” a közösségi jog megsértésére vonatkozóan, de sokkal tisztességtelenebb az az állami bírósági indokolás, hogy felperesnek lehetősége volt ezekkel a „bizonyítékokkal” kapcsolatban ügyét megismerésüket megelőzően előadni.

          „Vbtv. 27. §… és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.

A Választottbíróság megsértette az alábbi rá vonatkozó törvényi előírásokat, lényegében a teljes Vbtv.-t és saját eljárási szabályzatát is.

„Vbtv. 34. § (3) … közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.”

 

A Tatabányai Törvényszék, bár – ügyünk elő nem adhatóságának kérdésében – ítéletét a bizonyítási teher kérdésének eldöntésére kívánta alapozni, a bizonyítási teher kérdésében történő állásfoglalást valamilyen okból kikerülve, a választottbírósági Eljárási Szabályzat és a közösségi jog előírásával merőben ellentétesen, lényegét tekintve egy mondva csinált bizonyítási lehetőséget kreált a MIRELTA terhére. Ezzel – a választottbíróságnak az alkotmányos alapjogunk sérelmére elkövetett eljárását magáévá téve és igazolva – olyan súlyos eljárásjogi törvénysértést követett el, mely önmagában bizonyítja a tisztességtelen eljárás tényét.

 

Ugyanakkor a választottbírósági eljárás során nem tartotta be az eljáró tanács a választottbírósági törvénynek a tisztességes bírósági eljáráshoz való alkotmányos jogunkat garantálni hivatott következő előírásait sem:

A választottbíróság ítéletének érvénytelenítésére ad okot a Vbvt.55.§ (1) e) pontja, mely szerint:

„a választottbíróság… eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.”

A választottbírósági eljárás során nem tartották be saját eljárási szabályzatukat sem.

 

Az Eljárási Szabályzat rendelkezése:

 „35. § Bizonyítékok

• A fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik.”

Tisztességtelen eljárásnak tartjuk, hogy a KÚRIA a tényállásra hivatkozva az ügy pontos ismerete ellenére olyan valótlan ténybeli megállapításokat tett, melyekkel megalapozta a felülvizsgálati kérelem elutasítását:

” Jelen ügy tényállása szerint…már a csatlakozást követően merült fel közöttük a jogvita és a jövőre nézve rendezte azt a Választottbíróság jelen eljárásban támadott ítélete.”(6.sz.melléklet 16. oldal első bekezdéséből.)

Ha a jövőre nézve  „rendezte azt a Választottbíróság”, akkor vajon  a pernyertes multinacionális  társaság és pernyertes ügyvédje  mire alapozta  a 20. mellékletben bejelentett közel 10 millió Euro  kártérítési igényét, ami közel 3.000.000.000 Ft ,azaz háromezer-millió Ft? Vajon a KÚRIA  ezen valótlan indokolása ítélt dolognak fog majd minősülni azon a Választottbíróságon, amelyik visszamenő hatállyal hozta meg ítéletét?

Vagy  a KÚRIA jogosult  ennek a  választottbírósági ítéletnek   módosítására is, hasonlóan az első választottbírósági ítélettel történtekhez? És majd a jelenlegi felperes érdekében is törvényt fog sérteni?

Továbbá tisztességtelen a KÚRIA következő fogalmazása is, mivel egy bírósági eljárásban, ha van kötelezően alkalmazandó jog, és van kötelezően nem alkalmazható jog, akkor egy tisztességes eljárásban a bíróság nem hivatkozhat arra, hogy „A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt.” (6.melléklet 16. oldal második bekezdés.)

Mióta van külön „irányadó” jog, és mióta választható egy „irányadó” jog a kötelezően alkalmazandó  jog helyett a bírósági eljárásokban,  különösen, ha az „irányadó” jog alkalmazásának nincsenek meg az alkotmányos feltételei?

Mivel volt és van nemzeti versenyjog (ennek a nemzeti versenyjognak  megalkotására, módosítására,közelítésére  vonatkozott a közösségi jog irányadó jellege, és nem a konkrét jogalkalmazásra.)

Továbbra is tisztességtelennek tartjuk azt a  közösségi joggal bizonyítottan szembehelyezkedő törvényszéki és kúriai  álláspontot, hogy „Ha azonban a Választottbíróság a 81.cikkben foglaltakat alkalmazta, annak helytállósága az érvénytelenítési perben érdemben nem vizsgálható.”(6.melléklet 17. oldal első bekezdéséből.)

 

E fejezet elején idézett BH 1997.489.szerint:”A választott bíróság eljárására is vonatkozik az alkotmány fent idézett 57. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott függetlenség és pártatlanság követelménye. Ezt a Vb tv. több rendelkezése, így a 11-13., valamint 16-18. §-ai kifejezésre juttatják.”

A második választottbírósági eljárás során  a választottbíróság súlyosan megsértette a függetlenség és pártatlanság követelményét, majd az állami bíróságok  e magatartást elfogadták, sőt  külön elméleteket fogalmaztak meg a választottbírók védelme érdekében, megfordították a bizonyítási teherre vonatkozó  törvényi rendelkezéseket, az EK-81.cikk alkalmazási lehetőségét és kötelezettségét a csatlakozás előtti időszakra , ezt a nemzeti és közösségi jog konkrét  szabályaival szemben  a végsőkig erőltették, ugyanakkor  az alkalmazás szabályait előíró közösségi jog alkalmazását  indokolás nélkül megtagadták.

A KÚRIA által elfogadott (a Törvényszék által kialakított) álláspont szerint az állam bíróságainak azt kell vizsgálnia „hogy volt-e lehetőségük az ügyük –álláspontjuk- előterjesztésére.”  (6.melléklet 17. oldal utolsó előtti bekezdésben.)

Felperesnek a tisztességtelen eljárással kapcsolatban az a véleménye, hogy a konkrét anyagi jogi, eljárásjogi és közösségi jogi jogsértésekre nem adnak magyarázatot a KÚRIA által leírt magasztos eszmék,” az állam feltétlen érvényesülést igénylő normái”, mert ennek tartalma nem valami elvont, megfoghatatlan dolog, hanem az alkotmányos rend, a közrend betartását garantáló törvények betartásán és betartatásán keresztül érvényesül. E körbe tartoznak és nem is utolsó helyen a törvények kötelező alkalmazása a bíróságok által, és a ezen keresztül a tisztességes bírósági eljárás feltételeinek biztosítása.

Az is tisztességtelen eljárásra utal, hogy a KÚRIA nem kért a Bíróságtól véleményt az ECO Swiss ítélet értelmezésére (holott értelmét teljes mértékben  ellenkezőjére fordították),  amivel az ügyet le lehetett volna zárni, hanem kritika nélkül azonosult és szinte az egész per során egy-az egyben magáévá tette az ellenérdekű fél jogi képviselőjének álláspontját annak ellenére (vagy talán éppen azért)  hogy tudott az eljáró választottbíróság legalább két tagjával való szoros kapcsolatáról.

A következőkben ismételten bizonyítjuk, amit a per során számtalanszor megtettünk, hogy a választottbíróság nem „nyilvános tárgyaláson” bírálta el az ügyet, ezzel megsértette felperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogait, mely jogsértést az állami bíróságok védelmükbe vettek és maguk részesei lettek a jogsértésnek.

 

A második választottbírósági eljárás során két tárgyalásra került sor. Az elsőre 2009.június 2-án, a másodikra 2009.szeptember 24-én. E nyilvános tárgyalásokon az esetleges versenyjogsértés kérdése sem szövegszerűen, sem az EK-81.cikkre hivatkozva nem merült fel.(18.melléklet.)

Az akkori felperes 2009.július 22-i beadványa 18. ,19. és 22. pontjában egyértelműen jelezte, hogy a társasági tagság megszűnése esetén ütközne a megállapodás az EU jogba, és bár maga hivatkozik az 1/2003.EK szerződésre, az ott leírt és őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.

Az akkori felperes beadványára a 2009.augusztus 20-i beadványunkban válaszoltunk, melyben tájékoztattuk a választottbíróságot és peres ellenfelünket, hogy az ez a kérdés már az előző választottbírósági eljárásban is felmerült, és a választottbíróság értékelte is.(Felperes megjegyzése: Az EK-81.cikkre hivatkozás ellenére a forgalmazási szerződéseket jóváhagyta. A felek mindegyike beadta indokolt álláspontját. Az első választottbíróság tényállásában (11. oldal) a peres ellenfelünk nyilatkozata szerepel, a beadványokat ismerve rendezte a felek közötti jogviszonyt az első választottbíróság, és mivel sem bizonyítási indítványt, sem ellenkeresetet nem terjesztett elő peres ellenfelünk az első választottbíróságnak ezeket nem kellett formálisan is elutasítania.)

A második választottbíróság azonban megsértette a nyilvános tárgyaláson történő pártatlan és igazságos elbírálás alkotmányos kötelezettségét, amikor felperessel nem ismertette, hogy a perben milyen bizonyítékokra kíván hivatkozni. A bizonyítási eljárást a választottbíróság az utolsó nyilvános tárgyalási napon lezárta, majd döntéséhez a „bizonyítékokat” maga szedegette össze anélkül, hogy a jelenlegi felperesnek egyáltalán tudomása lett volna arról, hogy - a megállapodás idején még külföldi jognak minősülő jogot -, az EK-81.cikket kívánja alkalmazni. A tisztességtelen eljárás állítása nem szubjektív felperesi érzésen, hanem a törvényi előírások teljes figyelmen kívül hagyásán alapul.

   Ugyanis a Vbtv. egyértelműen rögzíti a következőket:

 Vbtv.27.§

„A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.” A Tisztelt Törvényszék szerint felperesnek az írásbeli beadványán kívül mikor kellett volna tiltakoznia a választottbírósági ítéletben utólag felsorakoztatott szakirodalmi és lejárt szavatosságú, az üggyel köszönő viszonyban sem álló esetjogok alkalmazása ellen?

Vbvt.34.§ (3)

„…. közölni kell a felekkel” …[azt a] „bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.” 

Közölte-e a választottbíróság a felekkel azt a „bizonyítékot” amelyekre döntése meghozatalakor hivatkozott? 

Továbbá: Tisztességes- e az a választottbírósági eljárás és annak állami bíróságok általi elfogadása, hogy amikor a felek választottbírósági  megállapodásában alkalmazandó anyagi jognak a magyar jogot kötötték ki,  és e kikötés kötelező alkalmazását a Vbtv. és a választottbírósági eljárási szabályzat is megköveteli, akkor egy mondvacsinált hivatkozással  „ugyanis a közösségi jog irányadó volt” (KÚRIA ítélete 16.oldal második bekezdéséből.), kikerülik az állami bíróságok annak megállapítását, hogy egy ítélet során nem „irányelvi” hivatkozást kell tenni, hanem alkalmazni kellett volna azt a létező és alkalmazandó magyar versenyjogi törvényt, mely szabályozta a Magyarországon folytatott magatartás anyagi jogi és eljárási szabályait egyaránt és melynek alkalmazása a csatlakozás előtt és után egyedüli törvényes lehetőség volt a választottbíróság számára.

A KÚRIA végső ítéletében valótlanul állítja a következőket (6.melléklet 16. oldal első bekezdése):

„… bár a felek a jogvita alapjául szolgáló szerződésüket még a csatlakozást megelőzően kötötték,, azonban a felek által nem vitatott tényállás szerint 2007-ben, tehát már a csatlakozást követően merült fel közöttük a jogvita és a jövőre nézve rendezte azt a Választottbíróság jelen eljárásában támadott ítélete.”

Tisztességtelen bírói fogásnak tartja felperes azt, hogy a jogi érvek kimerülése után, illetőleg a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmának felperesi bemutatása után a KÚRIA a független bíróság által járható útnak tekinti már azt is, hogy a per alapvető tényeivel ellentétes megállapítást tegyen. Felperes szándékosan félrevezetőnek tartja a KÚRIA idézett álláspontját, mivel egyértelmű volt eddig mindenki számára, hogy a választottbíróság visszamenőleges hatállyal 2003.09.15-től „rendezte” a felek közötti jogvitát, nem pedig a „jövőre” nézve.(2.melléklet 9. oldal utolsó bekezdése.)

Tisztességtelen az az eljárás is, amikor a KÚRIA a közösségi jog előírásait súlyosan okszerűtlenül „mérlegeli”, amikor nem talált jogi ellenérvet az esetjog rendelkező részének kivédésére, ami nem egyezett elképzelésével.

„ C-17/10. számú ügyre hivatkozva rögzíti, hogy” Az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy az a versenyjogi jogviszony, amely a közösségi jogba ütközne, még az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően befejeződött, úgy azt a közösségi versenyjogi szabályok szerint megítélni utólag nem lehet.”

Ez teljesen egyértelmű, ebből azonban nem vonható le az az önkényes következtetés, ami merőben ellentétes a hivatkozott esetjoggal, mely egyértelműen kimondja a versenyjogi területen a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmát, és kimondja, hogy az 1/2003.EK rendelet hatálybalépése alapvetően átrendezte a versenyjogi szabályokat, hogy a 2004.május 1-je előtti magatartások és az ezt követő magatartások az egész közösség területén szétválasztandók.

Alapvetően tisztességtelennek tartjuk a közösségi esetjognak a valós tartalmától eltérő értékelését terhünkre, mely elkerülhető lett volna, ha a KÚRIA, mint végső döntést hozó kikéri a Bíróság előzetes álláspontját.

Az is tisztességtelen eljárás, hogy az alkotmánybíróság öttagú eljáró tanácsa az AB határozatával szemben, ebben az ügyben nem sajnálta idejét, hogy elméletet dogozzon ki arra, hogy a választottbíróság jogszerűen alkalmazta a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra a közösségi jogot. Amennyiben egyáltalán a mostani alkotmánybírók dolgozták ki. Ha nem, akkor még inkább tisztességtelen eljárásról beszélhetünk.

 Folytatás: A Tisztelt Választottbíróság, mint az "ősbűn" hordozója

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 21.Tisztességtelen,látványos törvénysértések
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat