Korrupció az igazsászolgáltatásban

Törvénysértések sorozatban! A törvénysértés lenne a főszabály?Lehet, hogy bírósági diktatúra van? Tekintélyelv, avagy mi lehet mögötte? Választottbírók és állami bírók segítségévelel elcsalt milliárdok. Haveri kapcsolatok? Vagy mi van itt?

 101.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!



A Fővárosi Törvényszéknek meg kellett volna tudnia állapítania csupán az Európai Bizottság és az Európai Bíróság joggyakorlatából, a vonatkozó jogszabályokból, a Bíróság ítéleteiből, a kiadott közleményekből, hogy a közösségi jog kizárja, hogy a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének bizonyítása nélkül megtiltsanak, megsemmisítsenek versenyjogi megállapodásokat.  Azt pedig a per adatai alapján még egyszerűbben meg tudta volna állapítani a Törvényszék, természetesen, ha akarta volna, hogy semmilyen bizonyítási eljárás nem folyt és senki sem bizonyította a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét. Nagy ívben elkerülte a Törvényszék annak a kérdésnek a vizsgálatát, mely az ügy törvényes eldöntésének kulcsa. Akkor mit vizsgált egyáltalán?  Semmit!
 

 A fellebbezés 4.utolsó része!

 

3.) III. rendű alperes Magyar Állammal szembeni kártérítési kereset jogalapja felperes szerint megalapozott.

Nem felel meg a valóságnak a Törvényszék azon állítása, hogy III. rendű alperes kárfelelősségének jogszabályi rendelkezését felperes nem jelölte meg.

Keresetünkben a Törvényszék kifogása ellenére megjelöltük a Magyar Állam kárfelelősségének közösségi jogi alapjait (keresetünk 13. oldal 1. pont):

    

Hivatkoztunk a Bíróság által elfoglalt uniós álláspontra, mely szerint „a közösségi jog előírja azt az elvet, hogy a tagállamok kötelesek megtéríteni a magánszemélyeknek okozott azon károkat, amelyek a közösségi jog nekik betudható megsértéséből származnak”.(C-6/90. ésC-9/90. sz.egyesített ügyek 37. pont.)

Ez az Európai Bíróság által ítéleteiben megjelölt tagállami kötelezettség a Magyar Állam elleni kártérítési keresetünk közösségi jogra alapozott jogalapja.

 

Az állam kártérítési felelősségének fennállását, feltételeit, a kártérítési kötelezettség mértékét, a kártérítéshez való jog és a közvetlen hatály összefüggését, az EK szerződésen kívüli felelősségi rendszerét, és a tagállami felelősség összhangját, a megsértett jogszabályt, mely jogokat biztosít a magánszemélyeknek (pl.védelemhez való jog, bizonyítási teher)  a kellően súlyos jogsértés teljesülésének közösségi jogi szempontjait, a mérlegelési jogkör korlátait (például a Törvényszék előbb idézet szubjektív és semmivel alá nem támasztott „mérlegelésének” korlátait stb.) keresetünkben megszámlálhatatlan esetjoggal támasztottuk alá (kereset 15-24. oldal) azon kívül, hogy azt is bizonyítottuk, hogy „Az állam felelősségét meghatározó feltételek tekintetében a közösségi jog az irányadó.”(A kereset 23. oldalán megtalálható.)

Tehát feleslegesen kereste és feleslegesen hiányolta a Törvényszék és a Magyar Állam képviselője a közösségi jog megsértésére vonatkozó „nemzeti” jogszabályokat, mert a közösségi jog megsértése tekintetében kizárólag közösségi jog tartalmaz kötelezettségeket a Magyar Államra nézve.

 

Közösségi jogot sért tehát a Törvényszéknek ezzel szemben a Ptk. bármely előírására való hivatkozása.

Egyrészt, amennyiben a Törvényszék nem állapította meg a II. rendű alperes kárfelelősségét, teljesen szükségtelen volt bizonyítania, hogy a Magyar Államot nem terheli a szerinte nem is létező károkozásnak a megtérítési kötelezettsége, másrészt mivel semmilyen vizsgálatot a közösségi jog megsértése tárgyában egyáltalán nem folytatott le a Törvényszék, az Európai Bíróság alábbi álláspontjára történt hivatkozása is értelmezhetetlen.

 A Törvényszék idézete szerint „Az Európai Bíróság ugyanakkor leszögezte: a közösségi jog megsértése kellően súlyos akkor, ha az adott határozat meghozatala a Bíróság e tárgykörben kialakított ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával történik.”(Ítélet 28. oldal.)

Ez a törvényszéki idézet csak önmagában igaz, azonban mindaddig nem hivatkozhat rá a Törvényszék, ameddig semmilyen vizsgálatot nem végzett a közösségi jog KÚRIA általi jogszerű alkalmazásának alátámasztása érdekében.

 Ha a Törvényszék nem vizsgálta a KÚRIA közösségi jog alkalmazásának körülményeit, akkor miről állapította meg, hogy a KÚRIA nem hagyta nyilvánvalóan figyelmen kívül a Bíróságnak az EK-81. cikk, az 1/2003. EK. rendelet és az ECO Swiss ítélet tárgykörében kialakított ítélkezési gyakorlatát?

 

Egyik peres fél nyilvánvalóan önérdekű álláspontja az ellene indított kártérítési perben nem elégséges bizonyíték az ügy érdemi eldöntésére, még akkor sem, ha az éppen egy egyébként felettes bíróságtól származik, amelyik a konkrét ügyben egyszerű alperesi pozícióban van.

A Törvényszék az Európai Bíróság általunk bizonyított ítélkezési gyakorlatára vonatkozó hivatkozásainkat nem vette figyelembe, ugyanakkor a semmivel nem bizonyított alperesi álláspontot bizonyítékra hivatkozás hiányában is elfogadta.

A Törvényszék saját maga sem tudott a Bíróság egyetlen olyan ítéletére sem hivatkozni, mely lehetővé tette volna az EK-81.cikk alkalmazását egy tagországon belül folytatott tevékenységre, és egyetlen példát sem tudott felhozni olyan, a Bíróság által követett joggyakorlatra, mely az EK-81.cikk alkalmazása esetén, az 1/2003.EK rendeletben előírt bizonyítási kötelezettség megkövetelése és teljesítése nélkül hozott volna ítéletet közösségi versenyjogi ügyben, vagy ilyen tagállami bírósági döntést elfogadott volna. Amennyiben a KÚRIA a közösségi jogszabályoknak és a Bíróság joggyakorlatának megfelelően járt el, mint végső döntést hozó tagállami bíróság, akkor ezt a hatalmi szó helyett most alperesként bizonyíthatta volna. De nem akarta bizonyítani, mert tudta, hogy bizonyíthatatlan.

 

 Az állami bíróságok eljáró bírói által utólag kreált, választottbírókat, majd magukat mentő törvénytelen elméleteikkel, az állandó magyar és uniós bírói gyakorlattal merőben ellentétes jogi álláspontok kialakításával, beleértve most már a Fővárosi Törvényszéket is, összehasonlíthatatlanul több kárt okoztak a magyar igazságszolgáltatásnak, a tisztességes bíróknak, mint felperesnek.

Minden alapot nélkülöz a Törvényszék következő idézetét is, melynek az Unió jogának felületes ismeretére utal: „A választottbírósági eljárás és az arra vonatkozó szabályok pedig ún. kizárt, tehát kizárólagos tagállami hatáskörbe tartoznak.”

Nem tért ki a Törvényszék arra, honnan merítette ezt az „elvi” álláspontját, nem részletezte, hogy az Eco Swiss ítélet felperes által átadott jogilag lektorált szövege alapján jutott-e erre az álláspontra, vagy annak tanulmányozását mellőzve az alperesek által ezt a közösségi esetjogot tagadó álláspontját tette magáévá. Minden esetre a Törvényszéknek ez a „megállapítása” (az előtte eljáró bíróságok álláspontjával egyetemben) az Európai Bíróság joggyakorlatával merőben ellentétes akkor, amikor kifejezetten előírja a választottbírósági ítéletek felülvizsgálatát a közösségi versenyjog alkalmazása esetén és maga az Európai Bíróság is felülvizsgálta az Eco Swiss ítélete során a választottbíróságok közösségi joggal ütköző eljárását.

Vajon milyen célt szolgál az Eco Swiss ítéletben és a Bíróság többi ítéletében kialakított joggyakorlata?  Miért teszi azokat közzé az Unió? Vajon, ha a Törvényszék nem volt hajlandó megvizsgálni a közösségi versenyjog előtte eljáró bíróságok általi alkalmazásának jogszerűségét, akkor mért nem kérte ki az arra illetékes Európai Bíróság álláspontját?  Miért volt számára annyira evidens, hogy a perben érdekelt alperes a bölcsek kövének birtokában van és feltétlenül helyesen értelmezte a közösségi jogot? Vajon kinek az érdekét, milyen jogot sértett volna a Törvényszék, ha a tisztességes eljárás érdekében előzetes döntést kér a Bíróságtól? 

Ami pedig a Törvényszék eljárási törvénysértésének bizonyítékát illeti, maga mondja ki: „A bíróság a felperes keresetét sem a II. sem a III. rendű alperes vonatkozásában nyilvánvaló és kirívó jogellenesség hiányában a nélkül találta alaptalannak, hogy az EK Szerződés 81. cikke (ma EUMSZ 101. cikke) perbeli jogvitára való alkalmazhatóságát érdemben vizsgálta volna.”

Felperes joggal teszi fel a kérdést: egyáltalán mit tett a Törvényszék ebben az ügyben a perköltségek felperesre terhelésén kívül, amikor a kártérítési per lényegének, az EK-81. cikk közösségi jogot sértő alkalmazásának kérdését vizsgálni sem merte, ezért az EK-81.cikk perbeli jogvitára való alkalmazhatóságának vizsgálatát megtagadta, mindenféle vizsgálat nélkül -akárcsak a választottbírók- mégis meg tudta a Törvényszék állapítani, hogy nem történt kirívó jogellenesség.

 Vajon a Törvényszék úgy gondolja, hogy azzal el van intézve az ügy, hogy a választottbíróság azért nem felel a károkozásért, mert kizárta a felelősségét a szándékos károkozásért, a KÚRIA és a Magyar Állam meg azért nem felel, mert nem a KÚRIA sértette meg elsőnek az EK-81. cikk alkalmazási feltételeit?  A Törvényszék ítélete burkoltan ezt tartalmazza.

 

 A további jogsértéseknek, az 1/2003. EK rendeletnek és az Eco Swiss ítéletnek semmibe vétele is az EK-81. cikk jogellenes alkalmazásának eltakarását célozta a végső fokon eljáró tagállami bíróság által. 

 

AZ EK-81. cikk alkalmazásával elkövetett, az elsődleges közösségi jog megsértésének vizsgálata nélkül a kártérítési per lefolytatása egy jogi színjátékhoz hasonlítható.

A Fővárosi Törvényszék ugyanis nem vette figyelembe, hogy nem felperes találta ki, hogy nem alkalmazható az EK-81. cikk (1) bekezdése egyetlen országon belül folytatott, a tagállamok közötti kereskedelmet nem érintő megállapodásra, hanem a közösségi jog írja elő.

Továbbá azt sem vette figyelembe a Törvényszék, hogy nem a felperes találta ki, hanem a peradatok bizonyítják, hogy a KÚRIA teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a közösségi versenyjog alkalmazását alapvetően szabályozó 1/2003. EK. rendeletnek, mint másodlagos közösségi jognak az EK -81. cikk alkalmazhatóságára, a bizonyítási kötelezettségre és a felperes védekezéshez való alapjogára vonatkozó kötelező előírásait.

Azt sem a felperes találta ki, hanem az Európai Bíróság ítélete (Eco Swiss) írja elő, hogy a közösségi jog választottbírósági alkalmazása esetén, különösen pedig a közösségi versenyjog alkalmazása esetén, mely utóbbit nemzeti közrendi kérdésként köteles a tagállami bíróság figyelembe venni, a tagállami bíróságot a választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálatának kötelezettsége terheli.

A Törvényszéknek a végső fokon eljáró bíróság felelősségének vizsgálata során az alábbiakat is figyelembe kellett volna vennie:

„Ami e felelősség körülményeit illeti, a Bíróság – a bírói tevékenység sajátosságainak

elismerésével – úgy ítélte meg, hogy „amennyiben a közösségi jog megsértése egy ilyen

határozat miatt következett be, a tagállamot csak abban a kivételes esetben terheli

felelősség, ha a bíró nyilvánvalóan nem ismeri kielégítően az alkalmazandó

jogszabályt”39.

 

A közösségi jog nyilvánvalóan nem kielégítő ismeretének megállapításánál figyelembe

veendő körülmények között a Bíróság – a Brasserie du Pêcheur és Factortame ügyben

hozott ítéletben említettek mellett – egy új kritériumot is megjelöl: nevezetesen azt a

körülményt, ha az érintett joghatóság nem tesz eleget az EK-Szerződés 234. cikkének

harmadik bekezdése szerinti előzetes döntéshozatalra utalási kötelezettségének40”

(Az Európai Bíróság joggyakorlatát bemutató Bizottsági tájékoztatótó, 19. sz.mell. 8. o.).

                                                           

                                                                       IV.

 

Az alapeljárások során megsértett, nem alkalmazott, tévesen értelmezett közösségi jog, fellebbezésünkben kiemelten hivatkozott előírásai:

1. Véglegesen jogerős választottbírósági ítélet által jogilag érvényesnek nyilvánított szerződés érvényességének felülvizsgálata kizárt az EK-81. cikkre hivatkozással. (C-126/97. sz.ügy rendelkező részének 2. pontja).

2.Választottbírósági ítélet állami bírósági felülvizsgálata a közösségi jog, kiemelten a közösségi versenyjog (EK-81. cikk) alkalmazása esetén kötelező. (C-126/97. sz.ügy 32. és 40. pontja.)

3. Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének megsértése: A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége csupán egy fikció, senki, semmivel sem bizonyította.

4. A versenyjogsértést az azt állító köteles bizonyítani. A bizonyítási kötelezettséget nem teljesítették. A védekezéshez való jog biztosítását megtagadták, megakadályozták. (1/2003. EK. rendeletet egyáltalán nem alkalmazták.)

5. A nemzeti jogerőnek közösségi jogot sértő egyedi alkalmazása, a közösségi jog alkalmazásának megakadályozása céljából, a hasonló belső esetektől eltérő alkalmazása, kifejezetten ebből a célból nemzeti jogerő megtörése.(C-2/08. sz.ügy ítélet összefoglalása.)

6. Az Európai Bíróság joggyakorlatának teljes figyelmen kívül hagyása (Eco Swiss ítélet;  C-234/04. sz.ügy 23. pontja;    C-32/11. sz. ügy; A C425/07. sz. ügy 50, 51. pontja stb.)                                                       

7. Az UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJÁBAN FOGLALTAK FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA (a bizonyítási eljárás hiánya, a bizonyítási kötelezettség nem teljesítése megfosztotta felperest az Alapjogi Charta által garantált védekezési lehetőségtől).

Az 1990. évi XCIII. tv. 62. § (1) g) pontja alapján felperest illeték feljegyzési jog illeti meg, e körülményre tekintettel fellebbezési illetéket nem rovunk le. 

 

Tata, 2013. október 21.

 

          Tisztelettel:

  VÉGE A FELLEBBEZÉSNEK!                                



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 137
Tegnapi: 110
Heti: 421
Havi: 2 134
Össz.: 504 108

Látogatottság növelés
Oldal: 101.A KÚRIA alperesként is megakadályozta a tisztességes eljárást.Feudális szervezet-e bíróság?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »