87.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

 

Érdekes lehet az olvasónak, hogy van olyan ítéleti indokolása  a legfelsőbb bíróság szerepét betöltő KÚRIÁNAK, melynek egyetlen szava sem igaz.  Ez nem véletlen, mert olyan haveri választottbírósági ítélet szerecsenmosdatására vállakozott, illetve vállalkoztatták a konkrét eljáró tanácsot, mely az összes lehetséges jogi előírást megsértette: a saját eljárási szabályzatától kezdve a közösségi jogig, a közösségi versenyjogtól kezdve a nemzeti versenyjogig és az Európai Bíróság eseti joggyakorlatától kezdve a nemzeti alkotmányos követelményekig. Szinte felsorolhatatlan az egymást keresztező törvénysértések arzenálja. Hogy mi van pontosan mögötte nem tudni, de a tét többmilliárd volt!

 

 

Gfv. X.30.094/2012/7. sz. ítélet összefoglalója (KÚRIA)

 

 (A dőlt betűvel írtak a Legfelsőbb Bíróság, majd a KÚRIA  kifejezetten csak ebben az ügyben alkalmazott „egyedi alkotásai", a vastagon szedett szöveg ezeknek a légből kapott szemen szedett  KÚRIAI jogi álláspontoknak, a tények elhallgatásának, kiforgatásának kritikája.)

1.) Ha Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozását megelőzően kötött szerződésekből

eredő versenyjogi helyzet a csatlakozást követően is fennáll, úgy arra már a közösségi versenyjogi

szabályokat alkalmazni kell.[EK Szerz. 81. cikk, 234. cikk]

Nem igaz! Csúsztatás! Valótlanság!  A  C-17/10. számú ügyben az Európai Bíróság által hozott ítélet kimondja, hogy az egyes államok csatlakozása előtti időszakra nem alkalmazható a közösségi versenyjog!  Ez azon a másodlagos közösségi jogszabályon, az 1/2003.EK rendelet életbelépési időpontján alapul, mely a csatlakozást követően teszi lehetővé a közösségi versenyjog alkalmazását Magyarországon és a vele együtt csatlakozó országok esetében. Nem mellékesen „közösségi versenyjogi helyzet” sem állt fenn! Azért "alkotta" a KÚRIA  ezen valótlan szöveget, mert a választottbírósági ítélet nem változtatható meg, csak érvényteleníthető, tehát ítéletét még akkor is érvénytelenítenie kellett volna, ha csak annyit állapít meg, hogy a csatlakozási előtti időszakra alkalmazta jogellenesen a közösségi versenyjogot. Tehát ezt sem állapíthatta meg a KÚRIA "feladata" teljesíthetősége érdekében.

2.) Ha egy választottbíróság az adott ügyben nemzeti jogot alkalmazva mellőzi a közösségi jog

vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását, akkor a választottbíróság döntése a közrendbe ütközés

folytán érvénytelenítési perben támadható.

Nem igaz! Csúsztatás! Valótlanság! A választottbíróság nem „mellőzte” a közösségi jog alkalmazását, hanem közösségi jog ellenesen alkalmazta a közösségi versenyjogot. A választottbíróság valóban a nemzeti versenyjogot lett volna köteles alkalmazni, de nem azt alkalmazta.  A kikötött jog is a nemzeti anyagi jog volt és volt (van) nemzeti versenyjog, ezért önmagában érvénytelenítési ok lett volna a választottbírósági törvény, az eljárási szabályzat és a felek megállapodásának megsértése!

 A nemzeti és közösségi jogot egymásra tekintettel alkalmazó választottbírósági döntés érdemi tartalma azonban nem vizsgálható érvénytelenítési perben.

Nem igaz! Csúsztatás! Valótlanság! Az egész "elmélet" erre az ügyre kitalált jogi maszlag!  A választottbíróság nem alkalmazott „egymásra tekintettel” semmit, hacsak nem vesszük annak az első véglegesen jogerős választottbírósági ítéletnek a globális cég javára történő megváltoztatását a globális cég és a választottbíróság közös érdekére, azaz  „egymásra tekintettel” történt jogalkalmazásnak. Kizárólag a közösségi jog EK-81.cikkét alkalmazta a választottbíróság a nemzeti jogra és a valós tényekre tekintet nélkül, melyet utóbbit  egyedüli jogként alkalmazhatta  volna. Hol van akkor az „egymásra tekintettel” történt jogalkalmazás? Ott, ahol vélelmeztük!  A valótlanságok és szándékos csúsztatások érdekvezérelt  birodalmában.   A bírói eskü pedig a béka fenekénél tanyázik!

3.) Az ügy előterjeszthetőségének sérelmére alapított választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben az állam bíróságának azt kell vizsgálnia, hogy a feleknek volt-e lehetőségük az ügyük  -álláspontjuk - előterjesztésére.

 

Nem igaz! Szándékos mellébeszélés! Hazugság! Kifejezetten csak erre az ügyre kitalált jogi maszlag!  A következő elvi határozatot lett volna köteles az  LB alkalmazni:

2421/2011. számú gazdasági elvi határozat:

„A választottbírósági eljárásban is irányadó tisztességes eljárás elvéből következően a választottbíróságnak is közölnie kell a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fenn álltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség és lehetőséget kell adnia a feleknek a bizonyítási indítványaik, érdemi nyilatkozataik e körben való megtételére. Ennek elmulasztása esetén a feleknek az ügyük előadhatóságához való joga sérül, ez pedig megalapozza a választottbíróság ítéletének a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő érvénytelenítését [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 27. §, 55. § (1) bekezdés c) pontja].”

Vajon miért nem alkalmazta ezt az elvi határozatot a KÚRIA 2012-es végleges ítéleténél? Miért és ki találta ki az egyedi, zavaros, semmit sem jelentő jogi maszlagot?  Hogy ki találta ki, arra talán a KÚRIA  eljáró tanácsának elnöke tudna válaszolni. De hogy miért kellett kitalálni, az csekély jogi ismeret birtokában is megválaszolható.  Azért kellett kitalálnia az "egyedi" semmit mondó szöveget az ezzel a feladattal megbízottnak, mert ez az egy választottbírósági eljárási jogsértés is bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy az állami bíróságnak érvénytelenítenie kellett volna a választottbíróság ítéletét, mert ezzel alkotmányos követelményt sértett a választottbíróság: megfosztotta cégünket a védekezés minden lehetőségétől! Vajon meddig terjed a bírói függetlenség?

Ezek szerint a bírói önkényig!

A választottbírósági és állami bírósági döntés "önkényességének" megítéléséhez tudni kell, hogy a választottbíróság a "semmisséget" úgy állapította meg,  hogy  titokban, zárt körben, a bizonyítási eljárás lezárta után, az ítélet megfogalmazása során "döntött" a "semmisség" alkalmazásában, és erről csak az írásbeli ítéletben lehetett olvasni. Akkor hogy is állunk a hivatkozott gazdasági elvi határozattal? Miért nem alkalmazta a KÚRIA? Miért hallgatta el? Azért, hogy a többi hasonló szándékos  törvénysértését is  ide sorolva, minden áron életben kívánta tartani a haveri választottbíróság hamis ítéletét. És ezt el is érte a KÚRIA valakije, hiszen ha a leírja a kötelezően alkalmazandó elvi határozatot, akkor az AB nem írthatta volna végzésében, hogy a KÚRIA ítéletéből nem állapítható meg alkotmányos jogsértés. Szép kis összjáték!

I. A közrendbe ütközés kapcsán az állam bíróságának azt kell vizsgálnia, hogy a választottbírósági

ítélet az állam által alkotott, vagy feltétlen alkalmazást igénylő szabályok érvényesülését lerontja-e.

Egy választottbírósági ítélet közrendbe ütköző lehet, ha olyan értelmezéssel ruház fel egy alkalmazott

jogszabályt a konkrét jogviszonyra vetített jogkövetkeztetésével, amely lerontja az állam feltétlen

érvényesülést igénylő normáit, azokat tagadja. Ilyen értelmezés mellett vizsgálni kellett azt, hogy

olyan szabályokat alkalmazott-e a Választottbíróság, amelyek alkalmazandók voltak a felek

jogviszonyára, vagy pedig olyanokat amelyek az adott jogviszonyban – speciális rendelkezéseik

folytán – leronthatták az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit.

Erre a „magasztos” és semmit mondó, a kötelezően alkalmazandó, a  tételes  jog kötelező alkalmazását helyettesítő jogi maszlagra csak egyetlen válasz adható:

„A magyar nemzetközi magánjog egypárti szocialista korszakbeli alakulására nagy hatással lévő L. A. Lunc egykori szovjet professzorra hivatkozva pedig ugyanitt azt írta, hogy ha a közrend megítélésével kapcsolatban a jogalkalmazónak tág lehetőségei vannak, akkor „a jog semmivé válik és a konkrét esetben jelentkező érdekek helyettesítik”.

( Lásd: Réczei László: Kollíziós jog.  Állam és Jogtudományi Enciklopédia. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1980. 2. kötet 2. kötet 1008. old.)

Magyarországon  az érdekek szerinti döntésnek  ezek szerint vannak követői.

 Végül is csak annyi történt ebben az ügyben, hogy:  a jog a KÚRIA eljáró tanácsának kezei között semmivé vált és a konkrét esetben jelentkező érdekek helyettesítették!

És ugye ez a magyar ugaron senkit sem érdekel, hiszen az AB is hozzátette a magáét haveri alapon, mert ugye az alkotmányos jog megsértését öt kiváló alkotmánybíró sem volt képes felismerni, ahogy a jogrendszer egészének szétrúgását sem (nem is akarta!). Nem volt megállapítható a KÚRIA ítéletéből választottbírósági alkotmánysértés! Nem érdekes? Csak érdekes, vagy más is?

PONTOSAN AZ TÖRTÉNT, AMIT A. Lunc egykori szovjet professzor leírt! Ismerte jól a szovjet bírói gyakorlatot.  ELŐRE ITT IS A LENINI ÚTON!

Jóllehet a felperes maga is az Eco Swiss ügyre hivatkozott egyéb helyeken – ezzel elismerve a közösségi jog alkalmazhatóságát -, de a közösségi jog alkalmazhatóságának megkérdőjelezésével azt a kérdést tette fel, hogy alkalmazható-e egyáltalán a közösségi jog olyan szerződésekre, amelyet Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően kötöttek.

 

Csúsztatás, szemfényveszés:  Azért, mert a közösségi jog jogellenes alkalmazását a közösségi esetjoggal bizonyította felperes, egyáltalán nem azt jelenti, hogy „ –ezzel elismerve a közösségi jog alkalmazhatóságát”.  Érdekes csúsztatás, nagy gyakorlatra mutat e téren. A per ugyanis arról szólt, hogy úgy alkalmazta a választottbíróság a közösségi jog EK-81.cikkét, hogy semmiféle bizonyítást nem folytatott le, ráadásul a csatlakozás előtti időszakra is alkalmazta. Továbbá nem tette lehetővé a közösségi versenyjog alkalmazási szabályait előíró 1/2003.EK rendeletben biztosított védekezést az általa kreált „közösségi jogsértés” ellen. A közösségi versenyjoggal szemben a magyar versenyjogi törvény alkalmazási kötelezettsége állt fenn, ezt semmibe vette. A KÚRIA abból, hogy a közösségi jog megsértésére "mert" hivatkozni felperes, azt a valótlan, de szándékosságát illetően nem kétséges köv etkeztetést vonta le, hogy felperes maga is elismerte a közösségi jog alkalmazhatóságát. Így lehet fából jogi vaskaríkát fabrikálni, komolyabban megfogalmazva valótlan indokolást adni egy szándékosan "téves" ítélet alá!

Ezzel kapcsolatban

hivatkozott a C-17/10 számú ügyben az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet néhány pontjára.

A Kúria álláspontja szerint a felvetett kérdésre pontosan az említett esetben adta meg a választ az

Európai Unió Bírósága. A C-17/10 számú ügyben a Csehország csatlakozását megelőző időszakban

történt – 2004. május 1. előtt fennállt és addigra már be is fejeződött – kartellügyben járt el a Bíróság

és ilyen tényállás mellett mondta ki azt, hogy “az EK 81. cikknek és a Szerződés 81. és 82. cikkében

meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi

rendelet 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok egy 2004. május 1-

jét követően indított eljárás keretében nem alkalmazhatók egy olyan kartellre, amely 2004. május 1-jét

megelőzően fejtette ki hatását egy olyan tagállam területén, amely 2004. május 1-jén csatlakozott az

Európai Unióhoz.”

 

Az Európai Unió Bírósága tehát egyértelműen kimondta, hogy ha az a versenyjogi jogviszony, amely

a közösségi jogba ütközne, még az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően befejeződött, úgy

azt a közösségi versenyjogi szabályok szerint megítélni utólag nem lehet.

 

 Ebből viszont az következik,

hogy ha a csatlakozást megelőzően kötött szerződésekből eredő versenyjogi helyzet a csatlakozást

követően is fennáll, úgy arra már a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni.

A fentiekből vonta le az LB, hogy ha nem fejeződött be a „kartell” 2004.május 1-ig, akkor ’arra már a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni.”

 

Ilyen következtetés azonban nem vonható le az ítéletből, mert az éppen ellenkezőjét tartatalmazza, azt, hogy a csatlakozás előtti időszak elbírálása nem vonható össze a csatlakozás utáni időszakéval és eltérő elbírálást igényel! Tehát ha alkalmazható lett volna a közösségi versenyjog a csatlakozás utáni időszakra, a csatlakozásig terjedő időszakra a közösségi jog akkor is kizárja a közösségi versenyjog alkalmazási lehetőségét. A cél szentesíti az eszközt! Minden kiforgatásra került. Ez is! Csupán azt a lényeget hallgatta el a KÚRIA, hogy a csatlakozásig folytatott "magatartásra" semmiképpen sem volt alkalmazható Magyarországon a közösségi versenyjog (és valóban: miért is lett  volna alkalmazható ?)

. Ez következik

a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván

Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén

Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját

képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban:

csatlakozási okmány) 2. cikkéből, mely a következő rendelkezéseket tartalmazza: “A csatlakozás

időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények […] által a

csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett

szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az

államokban.”

Figyelem: A jogbiztonságra hivatkozva a   C-17/10 számú ügyben az szerepel, hogy a közösségi verseny visszamenőleges alkalmazásának tilalma alól nincs kivétel! Ez elkerülte a kiforgatók figyelmét? Nem kerülte el. Éppen ezért kellett kiforgatni!

Jelen ügy tényállása szerint, bár a felek a jogvita alapjául szolgáló szerződésüket még a csatlakozást

megelőzően kötötték, azonban a felek által nem vitatott tényállás szerint 2007-ben, tehát már a

csatlakozást követően merült fel közöttük a jogvita és a jövőre nézve rendezte azt a Választottbíróság

jelen eljárásban támadott ítélete.

Nem igaz! Valótlanság! Csúsztatás! Iratellenes!  Nem a jövőre nézve „rendezte” a választottbíróság és „rendezte el” a cég sorsát a KÚRIA, hanem visszamenőleges hatállyal 2003.09.15-től! Csak az ügyet nem ismerők félrevezetését szolgálja ez a szöveg, meg arra jó, hogy fedezze a választottbírók jogsértését.

 A fentiek alapján azzal az indokkal nem merülhet fel a közrendbe

ütközés, hogy a Választottbíróság olyan szabályt alkalmazott kötelező erővel, amely az adott

helyzetben nem lenne alkalmazható. A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt.

Valótlanság! Csúsztatás! Nem volt „irányadó” a közösségi jog, sőt egyáltalán  nem is volt alkalmazható. Máskülönben pedig  nem „irányadó” jog, hanem a felek által kikötött anyagi jog alkalmazása kötelező a választottbíróság számára. Az „adott helyzetben” olyan szabályt alkalmazott a választottbíróság, mely ellentétes a nemzeti és közösségi joggal egyaránt. Mert milyen jogállam és  bírósági eljárás az, ahol a  választottbíróság eltérhet a felek által kikötött és létező nemzeti anyagi jog (a versenytörvény) alkalmazásától és a legcsekélyebb bizonyítási eljárás nélkül, egy összefüggéseiből kiragadott jogi szöveg alapján dönthet milliárdos ügyben?

 

Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a C-126/97. számú Eco Swiss ügyben az az európai bírósági

álláspont került kifejtésre, miszerint a közösségi jog értelmében az érvénytelenítési eljárásban mind a

81. cikk (1) bekezdésében fennálló tilalomra hivatkozás valóságtartalma és bizonyítottsága, mind a (3)

bekezdésben fennálló mentesség vizsgálható és vizsgálandó. Az Európai Bíróság ilyet az ítéletében

nem állított. A hivatkozott ügyben a tényállás pontosan az ellenkezője volt a jelen perben

megállapított tényállásnak. A C-126/97 számú ügyben a Választottbíróság nem vizsgálta a

versenyszabályokba ütközést, és az volt az érvénytelenítési perben az állami bíróság egyik kérdése az

Európai Bírósághoz, hogy a közrendbe ütközéssel összefüggésben a nemzeti szabályokon felül

vizsgálnia kell-e az EK Szerződés 81. cikkében meghatározott versenyjogi szabályokat, tehát ezek a

kötelezően alkalmazandó közösségi szabályok a nemzeti közrend részét képezik-e (Eco Swiss ítélet 31. pont)

 

 Nem merte megtenni a KÚRIA, hogy az Európai Bíróság előzetes értelmezését kérje az Eco Swiss ítélet tartalmára nézve. Inkább a globális cég ügyvédjének és a haveri választottbíróknak az ítélet értelmét minden ízében kiforgatott álláspontját tette magáévá és tupírozta tovább. A legfelsőbb bírósági tanács szégyene, hogy nem tudja (nem akarja!) helyesen értelmezni, majd nem meri értelmeztetni az Európai Bírósággal az Eco Swiss ítéletet.

Hogy mit állított az Európai Bíróság az Eco Swiss ítéletében az könnyen ellenőrizhető és a KÚRIA magába szállhat.

Az Eco Swiss ítélet indokolása és rendelkező része oly annyira egyértelmű, hogy csak szándékos kiforgatással lehet másként értelmezni. Két dologban döntött ugyanis az Európai Bíróság: Egyik, ha nem alkalmazta a választottbíróság az EK-81. cikket, akkor, ha indul érvénytelenítési eljárás, ebben az eljárásban az állami bíróság köteles alkalmazni (amennyiben feltételei fennállnak). A másik döntése, hogy amennyiben a választottbíróság döntése végleges jogerőre emelkedett (azaz nem támadták meg érvénytelenítési keresettel) akkor az EK-81. cikkre hivatkozva sem vizsgálható felül a választottbíróság döntése, sem egy másik választottbírósági eljárás keretében, sem az állami bírósági érvénytelenítési eljárás során.

 

Ebben a konkrét ügyben pedig azt tette a második választottbírósági eljáró tanács, hogy felülvizsgálta az előző választottbírósági ítéletnek a szerződés jogi érvényességét megállapító végleges jogerőre emelkedett döntését, sőt még hivatkozott is arra, hogy azért vizsgálta felül, mert az első döntés nem alkalmazta a közösségi versenyjogot. (Azt a közösségi versenyjogot, melynek megsértését bizonyítási eljárás nélkül ténynek vette, holott a magyar versenytörvényt kellett volna kötelezően alkalmaznia!)

 

Az Európai Bíróság álláspontja szerint közrendbe ütközés kérdésének elbírálásakor egyrészt a nemzeti

szabályok érvényesülését kell vizsgálni, valamint – mivel a Választottbíróság kötelessége lett volna

ezen felül az EK Szerződés 81. cikkében található rendelkezéseket is alkalmazni - ennek a hiánya is

megalapozza a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését. A Kúria egyetértett azzal, hogy az állam

bíróságának a feladata arra korlátozódik, “ha egy választottbíróság az adott ügyben nemzeti jogot

alkalmazva mellőzi a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását, akkor a

választottbíróság döntése a közrendbe ütközés folytán érvénytelenítési perben támadható. A nemzeti

és közösségi jogot egymásra tekintettel alkalmazó választottbírósági döntés érdemi tartalma azonban

nem vizsgálható érvénytelenítési perben.” Az Eco Swiss ügyben kifejtettekkel összhangban a

Választottbíróság ítélete akkor lenne érvényteleníthető az EK Szerződés 81. cikkére hivatkozással, ha

a Választottbíróság a nemzeti jogszabályokon kívül a 81. cikket nem alkalmazta volna, bár annak

helye lett volna (az Eco Swiss ügyben ez történt). Ha azonban a Választottbíróság a 81. cikkben

foglaltakat alkalmazta, annak a helytállósága az érvénytelenítési perben érdemben nem vizsgálható.

 

Nem igaz! Csúsztatás! Mellébeszélés! Az Európai Bíróság ítéletének és indokolásának szándékos kiforgatása!

Az Eco Swiss ítélet kifejezetten kötelezi az állami bíróságot, hogy az általa nemzeti közrendi kérdéssé emelt versenyjogi szabály, az EK-81. cikk választottbíróság általi alkalmazásának helyességét érdemben vizsgálja felül, úgy és olyan alapossággal, mint fellebbezési eljárásban a nemzeti szabályok szerint kötelessége egy ügy felülvizsgálata. Merő valótlanság, kitalált és szándékosan félrevezető, kiábrándító szöveg ennek az ellenkezőjét olvasni egy legfelsőbb bírósági ítéletben:

 „Ha azonban a Választottbíróság a 81. cikkben

foglaltakat alkalmazta, annak a helytállósága az érvénytelenítési perben érdemben nem vizsgálható.”

Tehát az első, véglegesen jogerős  választottbírósági ítélet, mely ellen érvénytelenítési eljárás nem indult, részletesen boncolható az LB által, de a közösségi versenyjogot bizonyítás nélkül koncepciós megfontolásból, célzatosan alkalmazó második választottbírósági ítélet még az érvénytelenítési perben sem vizsgálható felül! Szép kis pártatlan, a közösségi jog tételes előírásait meghazudtoló álláspont!

 Vajon ezért az alaptalan jogi állásfoglalásért, mely meghamisította az Eco Swiss ítélet tartalmát, és eldöntötte a milliárdos per kimenetelét és padlóra küldött egy magyar kisvállalkozást, ki viseli a felelősséget? És kinek, mért állt érdekében a jogsértések sorozata?

II. Másodlagos érvénytelenítési okként a felperes azt jelölte meg, hogy nem volt képes az ügyét

előterjeszteni a választottbírósági eljárás során, mert az alperes ott a társasággal tagsági viszonyban

nem álló személyre vonatkozóan, azaz a „nem tag” tekintetében fejtette ki álláspontját az EK

Szerződés 81. cikke alkalmazhatóságáról. A felperes azonban tag volt és nem terhelte bizonyítási

kötelezettség a nem tagi helyzettel kapcsolatban.

A Kúria álláspontja szerint a Vbt. 55.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok

megvalósulásának vizsgálata során nem azt kell az állam bíróságának vizsgálnia, hogy a felek a

Választottbíróság előtt konkrétan mit adtak elő, hanem azt, hogy volt-e lehetőségük az ügyük –

álláspontjuk - előterjesztésére. Nem vitásan az alperes a 81. cikkre hivatkozott, erről a felperes

értesült. Az, hogy e hivatkozás körében a felperes milyen védekezést és hogyan terjesztett elő, tévesen

mérte-e fel az ügy tárgyát vagy sem, nem tartozik az ügy előterjeszthetőségének vizsgálata körébe.

 

Nem igaz! Szándékos mellébeszélés! Hazugság! Kifejezetten csak erre az ügyre kitalált szöveg. Ez a KÚRIA hivatalos álláspontja: Lásd az

2421/2011. számú gazdasági elvi határozatot fent.

III. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével kapcsolatban a Kúria álláspontja az alábbi:

Az Európai Bíróság az Eco Swiss ügyben hozott ítélet 48. pontjában kifejtette, a közösségi jog nem

kötelezi arra a nemzeti bírót, hogy ne alkalmazza a belső eljárási szabályokat. Nincs lehetősége ennek

figyelmen kívül hagyására még akkor sem, ha erre szükség lenne annak megvizsgálásához, hogy egy

szerződés nem semmis-e a Szerződés 81. cikke értelmében. Így, ha a választottbírósági ítélet ellen

nem nyújtottak be érvénytelenítési keresetet, és ez az ítélet támadhatatlan a nemzeti szabályok szerint,

a közösségi jogszabályok szerint is az. A Kúria ezzel a megállapítással összhangban maga is úgy ítéli

meg, hogy egy jogerős, keresettel határidőben meg nem támadott választottbírósági ítélet utólag még a

közrendre hivatkozással sem vizsgálható felül. Ebben a kérdésben tehát nem áll fenn az előzetes

döntéshozatali eljárás kezdeményezésének az a feltétele, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte

folyamatban levő jogvita elbírálásához szüksége van a közösségi jog értelmezésére.

Elhallgatás, mellébeszélés, félrevezetés! A fentiek valóban az ECO Swiss ítéletben találhatók, és azt jelentik, hogy egy véglegesen jogerős választottbírósági ítélet esetén a nemzeti bíró a közösségi jogra hivatkozva sem vonhatja meg a választottbírósági döntés jogerejét. És nem vizsgálhatja felül az EK-81. cikk nem alkalmazására hivatkozva a választottbíróság döntését.

  Ördögi megoldás a KÚRIA részéről, hogy az első választottbírósági ítéletre vonatkozó Eco Swiss ítélet ezen részét a második választottbírósági ítéletre vonatkoztatja, holott saját szövegéből is megállapítható, hogy nem lehet szó a második választottbírósági ítéletről, mert az ellen érvénytelenítési eljárás indult.  ”Így, ha a választottbírósági ítélet ellen

nem nyújtottak be érvénytelenítési keresetet, és ez az ítélet támadhatatlan a nemzeti szabályok szerint,

a közösségi jogszabályok szerint is az” szöveggel a KÚRIA elismerte az első választottbírósági döntés végleges jogerejét szándéka ellenére!

Vajon egyáltalán tudja- e a KÚRIA konkrét eljáró tanácsának vezetője és közvetlen főnöke, akiről még sajnálatos módon nem volt szó ebben a haveri összefüggésben, hogy miket irkál le ítéleti indokolás gyanánt?  Vagy úgy belekeveredett a hazugságokba, mint macska a fonálba?

32

A Kúria álláspontja szerint – figyelemmel arra, hogy az Európai Bíróság C-126/97. számú ítélete a

nemzeti eljárási jogszabályok betartását írja elő (Ítélet 2. pontja) – az EK Szerződés 81. cikke csak

mint olyan anyagi jogszabály merül fel, amely alkalmazásának elmaradása esetén lehetőség van a

közrendbe ütközésre történő hivatkozással a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére. Arra azonban

nincs lehetőség a Vbt. rendelkezései alapján, hogy az állam bírósága a választottbírósági ítélet

tartalmát érdemben felülbírálja. Ebből következően a felülvizsgálati bíróság ebben a második

kérdésben sem tartotta szükségesnek az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

Ennek a mellébeszélésnek a szándékossága is megérne külön egy belső alkalmassági kivizsgálást! Az Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2. pontja ugyanis a nemzeti jogerő alkalmazását írja elő, és azt, hogy ha egy előző választottbírósági ítélet a szerződés jogi érvényességét már megállapította, akkor – a nemzeti jogerőre tekintettel- nem vizsgálható felül a választottbíróság döntése akkor sem, ha erre szükség lenne a második választottbírósági ítélet érvénytelenítési eljárása során.

Itt van a kutya elásva! És ezért ellenzi a KÚRIA oly határozottan az Európai Bíróság előzetes értelmezését! Pedig az lenne a tisztességes megoldás, nem az önkényes értelmezés erőltetése!

A fentiek azt is bizonyítják, hogy mire képes egy haveri kapcsolatokkal teletűzdelt jogi fórum saját –és alapvetően a haveri választottbíróság- „tévedésének” vagy akár szándékos téves jogalkalmazásának védelme érdekében.  A KÚRIA által „alkotott” ítélet ismeretében azonban nehezen hihető, hogy ennyi jogi mellébeszélés a véletlen műve lehet!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 87.Egyetlen szava sem igaz a KÚRIA ítéletének!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat