55.oldal

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

A „res iudicata” kérdése és egyebek

 

 

A harmadlagosan megjelölt jogcímmel kapcsolatban előadjuk, hogy, a res iudicata kérdése, mely a forgalmazási jogra vonatkozott, természetesen az alsóbb bíróságot köti. A Legfelsőbb Bíróság végzése szerint nem minősül ítélt dolognak az, ha a pervesztes fél a véglegesen jogerős ítélettel szemben új perben kívánja érvényesíteni igényét. Ez egy megfelelő hivatkozással megtehető.

 

Ebből kiindulva és erre hivatkozva kérjük, hogy a T. KÚRIA, fenntartva az LB végzésének azt a megállapítását, hogy „nem döntött érdemben” az első választottbírósági ítélet a forgalmazási jog kérdésében, állapítsa meg azt a valós jogi tényt, hogy a MIRELTA tagi jogviszonyának helyreállítása az eredeti állapot helyreállítását jelenti, és az eredeti állapot a MIRELTA forgalmazási jogosultságát egyértelműen tartalmazza. Ehhez képest a második választottbírósági ítélet ítélt dolog megváltoztatásában döntött, amikor a MIRELTA forgalmazási jogát megsemmisítette.

Az első választottbírósági perben ugyanis bizonyítottan nem volt olyan kereseti kérelme, sem egyéb kérelme alperesnek, hogy a tag Mirelta forgalmazási jogát a Választottbíróság „érdemben” vagy bárhogy vizsgálni lett volna köteles.

 

Állapítsa meg a T. KÚRIA azt is, hogy az első választottbírósági ítélet a szerződések érvényességét az opciós jog kivételével megállapította, ehhez képest a második választottbírósági ítélet – függetlenül attól, hogy jogszerűen, avagy közösségi jog ellenesen hivatkozott az EK-81. cikkre – a végső jogerőre emelkedett ítélettel és a szintén jogerőre emelkedett releváns indokolással szemben  a szerződések egyes rendelkezéseit jogellenesen semmisítette meg. Ezzel ítélt dolgot vizsgált felül.

 

A második választottbírósági ítélet nem vizsgálhatta volna felül az első választottbírósági ítéletet. Ezt támasztják alá az alábbiak is:

 

Az  EBH2009.1969 (Legf. Bir. Gfv. 30.075/2009. sz. határozat) elvi részének részlete:

 

I. A választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős rendes bírósági ítélethez (1994. évi LXXI. törvény 58.§. 1952. évi III. törvény 229.§)

 

II. A jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés, mint érvénytelenítési ok körében vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét, mint a közrend részét, tartalmának megfelelően alkalmazta-e.

 

„Mégis abból a szempontból, hogy a felperes álláspontja szerint nincs is szükség a választottbírósági ítélethez fűződő jogerő hatásra, a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az Európai Bíróságnak az Eco Swiss China Time Ltd. és a Benetton International NV felek közötti ügyben hozott, C-126/97. számú ítélete 5. pontjában, illetve a rendelkező rész 2. pontjában foglaltakra. Ebből megállapítható, hogy például Hollandia Polgári perrendtartásának 1059. cikke szerint a Választottbíróság ítélete meghozatalát követően azonnal jogerőssé válik és ezt a rendelkezést a közösségi jog nem írja felül a rendelkező rész 2. pontjában részletezett okokból.”

 

Itt szeretnénk a felülvizsgálati bíróság szíves figyelmét felhívni arra, hogy kifejezetten kértük, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálja meg az első és második választottbírósági eljárás során vizsgálat alá vont szerződéseket abból a szempontból, hogy azokat az első választottbírósági eljárás érvényben tartotta-e? Ennek a vizsgálatnak az el nem végzése a per érdemi részét érinti, ezért eljárásjogi törvénysértés.

 

Ezt a vizsgálatot most már a T. Kúriától kérjük elsődlegesen, másodlagosan pedig a Törvényszék új eljárásra utasítását ennek elmaradása miatt. A szerződések érvényességének megállapítására vonatkozó felperesi igény egyértelműen bizonyítási indítványt jelent tartalmilag, így a Törvényszék nem tehette volna meg, hogy szót sem ejt erről a kérdésről.

 

Ennek a vizsgálatnak azért van jelentősége, mert az első választottbírósági ítélet a Mirelta tagsági jogát jogfolytonosan helyreállította. Tehát az, hogy a Mirelta tagi jogai sohasem szűntek meg, jogilag az eredeti állapot helyreállítását jelenti. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy a felülvizsgálati bíróság végzése szerint az első választottbíróság „nem vizsgálta érdemben” a forgalmazási jog kérdését. De állítjuk, hogy ebben a kérdésben nem volt a tag MIRELTA terhére kérelem, tehát vizsgálni és dönteni sem kellett.

Lényeges jogi tény, hogy az első választottbírósági döntés csupán a jelenlegi alperes opciós jogát semmisítette meg, ezen túl a perben vizsgált jogviszonyt szabályozó szerződéseket érvényben tartotta. A szerződések érvényben tartása – arra isfigyelemmel, hogy az akkori alperes az első eljárásban is kérte az EK-81.cikk alkalmazását a nem tag MIRELTÁRA, de ezen kérelmét az első aljárásban „visszautasították”, – a közösségi jog alkalmazása szempontjából perdöntő jelentőségű és ennek esetleges elmaradása a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot sérti.

                  

A szerződések érvényben tartása, az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó választottbírósági indokolás egyrészt nyilván ténykérdés, másrészt a tények jogi megítélése is eltérő lehet.

 

Jogi álláspontunk szerint, a felülvizsgálati végzés azon jogerős megállapítása, hogy az első választottbíróság „nem döntött érdemben” a forgalmazási jogról, nem jelenti egyben annak bizonyítását is, hogy az első választottbíróságot külön „érdemi” vizsgálati kötelezettség terhelte volna egy olyan kérdésben, melyet az érvényben tartott szerződések egyértelműen rendeznek.

 

A MIRELTA kereseti kérelme az eredeti szerződéses állapot helyreállítására irányult, nem pedig annak vizsgálatára, hogy a tag MIRETA jogosult-e forgalmazni. Bár az első ítélet erre is választ adott. A Legfelsőbb Bíróság végzése semmiképpen sem jelenti azt, hogy az első választottbíróság által érvényben tartott szerződési részeket is érvénytelenítette, vagy érvényteleníthette volna. Ezeket tényszerűen és jogellenesen a második választottbírósági eljárás során érvénytelenítették.

 

Egyet értünk a Törvényszék azon álláspontjával, hogy nem elutasította, hanem visszautasította a Mireltatöbbi kereseti kérelmét az első választottbírósági ítélet. Azt kiemelten elfogadjuk, hogy alaptalansága esetén elutasítja a kereset. Tehát a felperes keresete nem volt alaptalan.

 

A visszautasításra a Törvényszék álláspontja szerint (egyébként helyesen) valamely okból fennálló kompetencia hiánya miatt kerül sor. Jogi álláspontunk szerint e kompetencia hiány okát a Törvényszék az ügy alaposabb tanulmányozása után bizonyosan megtalálta volna abban a tényben, hogy a Mirelta tagi jogai helyreállítása következtében az első Választottbíróság már nem volt jogosult „duplán” a rendelkező részben megállapítani a Mirelta forgalmazási jogát, mivel azt a rendelkező rész „egyszeresen” már tartalmazta.

 

Megalapozott jogi álláspontunk szerint, egyezően a T. Törvényszékkel a visszautasítás nem elutasítás, éppen ezért, mivel a Legfelsőbb Bíróság is visszautasításra hivatkozott, a T. Törvényszék felfedezése nem változtat a felülvizsgálati bíróság végzésének „erején”.

 

Alapvetően téves a T. Törvényszék „elvi állásfoglalása” az ítélt dolog mibenlétét illetően. Sajátos és különleges jogértelmezését nem is idézve inkább a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalását ajánljuk figyelmébe:

„BH2002. 235

I. Az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el (Pp. 229. §).”

„A bíróság érdemi döntését a rendelkező rész tartalmazza, következésképpen az ítélt dolog tartalma is a rendelkező résszel azonosítható. Az indokolás az érdemi döntés ténybeli és jogi alapjait foglalja magában. Az indokolásnak ezért az ítélt dolog szempontjából az elbírált jog azonosítása, terjedelmének meghatározása szempontjából van jelentősége.”

 

Az elbírált jog terjedelmének meghatározása (Mire terjed ki? Mi a tagi jogviszony helyreállításának következménye?) vajon nem a  releváns jogi okfejtések körébe tartoznak? Nem a felek közötti jogviszony minősítését jelentik?

 

 

II. Fejezet

 

 

A Pp. 272. § (2) bekezdésében előírtaknak az alábbiakban teszünk eleget. A megsértett jogszabályokat lehetőség szerint csoportosítottuk és indokolással láttuk el, néhány helyen az ismétlésektől nem tudtunk eltekinteni a többszöri visszahivatkozás elkerülése érdekében.

 

A választottbírósági eljárás során, továbbá a megismételt első fokú eljárásban megsértett jogszabályokat, a megsértett választottbírósági eljárási szabályokat (továbbá a Legfelsőbb Bíróság megsértett elvi állásfoglalásait) a következő csoportok szerint ismertetjük és indokoljuk:

 

1. A Választottbíróság, illetőleg a Törvényszék      által elkövetett jogszabálysértések a bizonyítási teher és az ügy      előadhatóságának összefüggésében                             
2. A közösségi jog eljárási szabályainak megsértése      a bizonyítási teher és a tényállás felderítetlensége körében (közösségi      eljárásjogi szabályok megsértése)                
3. A Törvényszék közösségi jogot sértő jogi      álláspontja
4. A Választottbíróság nemzeti jogszabály sértései
5. Az előzetes döntéshozatali eljárás      kezdeményezésének jogi lehetősége, illetőleg kötelezettsége (A      közösségi jog nem volt alkalmazható!)       

                                  

 

1.

 

A Választottbíróság, illetőleg a Törvényszék által elkövetett jogszabálysértéseka bizonyítási teher és az ügy előadhatóságának összefüggésében

 

 

A Választottbíróság Eljárási Szabályzata a bizonyítási teherről a következőket tartalmazza:

 

„35. § Bizonyítékok

 

(1)   A fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik.”

 

 

A Törvényszék azt a bizonyítási terhet, mellyel szemben ellenbizonyítása keretében a Mirelta ténybeli előadást tehetett volna és előadhatta volna jogi érveit, a Választottbírósági Eljárási Szabályzattal ellentétesen nem a jogsértést állító (a jogsértést kizárólag az írásos ítéletben utólag állító) választottbírósági eljáró tanács terhére, hanem az eljáró tanács titokban tartott „bizonyítékairól” mit sem tudó, így azok ellen védekezni képtelen Mirelta terhére állapította meg. A Választottbíróság által elkövetett jogsértés egyben olyan törvénysértés, mely megalapozza a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.

 

A bizonyítási eljárásnak a peres felek távol tartásával, a tárgyalás berekesztése utáni, az eljáró tanács tagjai közötti, a felek, legalábbis az akkori alperes, a Mirelta tudta nélküli lefolytatásával a Választottbíróság megsértette a Vbtv. alábbi rendelkezését:

 

„27. §  A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.”

 

A Választottbíróság nem tartotta be a Vbtv. 34.§-ában foglalt alábbi előírást sem, mellyel megakadályozta, hogy a döntése meghozatalánál figyelembe vett számtalan irreleváns jogesetre és az ügyhöz nem tartozó más hivatkozásaira a Mirelta alperes ténybeli előadást tegyen, és jogi érveit kifejthesse. A Választottbíróságnak ez a törvénysértése bizonyítja, hogy a Vbtv. 27.§-ában előírt kötelezettségét megsértette, és megakadályozta, hogy a döntése meghozatalánál figyelembe vett bizonyítékait és jogi érveit az eljárás során a Mirelta megismerje és azok ellen védekezni tudjon.

 

„34. § (3)……közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot,   amelyet a   választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.”

 

A Vbtv. 27.§-ában, a 34.§.(3) bekezdésében, és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában foglalt, a tisztességes bírósági eljárást garantálni szándékozó előírások megsértése vezetett oda, hogy a Mirelta „nem volt képes ügyét előterjeszteni”. 

 

A Törvényszéknek a bizonyítási teherrel kapcsolatos, a rendes bíróságok gyakorlatában sem tapasztalt megállapítása, kialakított elvi álláspontja jogszabálysértő, mert a választottbírósági eljárásban kötelező a saját eljárási szabályzat előírásának betartása, ezért az eljáró tanács jogsértését bírói mérlegelés körében nem méltányolhatja. 

 

A Törvényszék a Választottbíróság alkotmányos alapjogot sértő eljárását elfogadta, arra még ’jogelméleti’ magyarázatot is szolgáltatva, a törvényi tényállás fennállása ellenére nem érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét, ezért a Törvényszék, megsértette a Vbtv. alábbi rendelkezését, és ezzel a Törvényszék is alkotmányos alapjogot sértett.

 

„A választottbíróság ítéletének érvénytelenítése

 

55. § (1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha….

 

c)  … nem volt képes az ügyét előterjeszteni;”

 

A Törvényszék a Legfelsőbb Bíróság alábbi elvi határozatát sem vette figyelembe:

Az EBH 2008.1794. számú elvi döntés szerint: „A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezi döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott és ezért az ellenérdekű félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen és jogi érveit kifejthesse, ilyen módon az ügyének előterjesztésére sem volt képes. (1994.évi LXXI. törvény 27.§, 55.§ (1). bek. c) pontja)

 

Kereseti kérelem (kérelem) a tag Mirelta forgalmazási jogának semmissé nyilvánítására nem vonatkozott. Az eljáró tanácsot a „hivatalból is vizsgálta” formula sem menti fel saját eljárási szabályainak és a Vbtv. előírásainak betartási kötelezettsége alól és nem teszi számára lehetővé, hogy erre hivatkozva alkotmányos alapjogot sértsen meg. 

 

A Választottbíróság eljáró tanácsa nem tartotta be a Vbtv. 28.§-a szerinti, a felek által kikötött Eljárási Szabályzatnak az alkotmányos alapjogok biztosítását célzó rendelkezéseit. Nincs törvényes lehetősége az eljáró tanácsnak eltérni saját eljárási szabályzatában foglaltaktól.

 

28. § A felek a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - e törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között - belátása szerint határozza meg.

 

Részletek az Eljárási Szabályzatból (amit a felek kikötöttek):

 

„17.§ Az eljárás módja

 

(1)   Az eljáró tanács a választottbíráskodásról szóló törvény kötelezően alkalmazandó rendelkezéseivel nem szabályozott kérdésekben az eljárást a jelen Eljárási Szabályzatban foglalt rendelkezések szerint … folytatja le. A Választottbíráskodásról szóló törvény kötelezően alkalmazandó rendelkezéseiben és az Eljárási Szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében – a felek egybehangzó rendelkezése hiányában – az eljáró tanács saját belátása szerint jár el...

 

(2)   Az eljárás során tiszteletben kell tartani a felek egyenlőségének, egyenlő elbánásának elvét, valamint minden félnek azt a jogát, hogy a választottbírósági eljárás anyagát, a többi fél beadványait, az általuk előterjesztett bizonyítékokat, az eljáró tanács által foganatosított eljárási cselekményeket megismerhesse és álláspontját a választottbírósági eljárás során szóban és írásban kifejthesse.”

 

Az eljáró tanács által foganatosított eljárási cselekmények közül az eljáró tanács nem tette lehetővé a rendelkezésére álló és ítélete indokolásaként felhasznált bizonyítékai megismerését, arról sem tájékoztatott, hogy ezek az ellenérdekű fél beadványai voltak-e, vagy maga az eljáró tanács szedte össze a ténybeli és jogi helyzetre nem vonatkozó szakirodalmi és más dokumentumokat.

 

Azzal, hogy az eljáró tanács saját eljárási szabályzatát sorozatosan, több előírását is megsértve hozta meg ítéletét, és az ítélete meghozatala előtt nem folytatott le semmiféle bizonyítást (nem derítette fel a tényállást), alkotmányos alapjogokat sértett meg.

A Törvényszék az első választottbírósági ítélet által jogi álláspontunk szerint érvényben tartott szerződési kitételek érvényben tartására vonatkozó bizonyítási kérelmünkkel nem foglalkozott, és ennek okát sem adta. Ezért megsértette a vonatkozó alábbi törvényi kötelezettségét is:

 

Pp. 3. §

 

(2) A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

 

 

2.

 

A közösségi jog vonatkozó eljárási szabályainak megsértése a bizonyítási teher és a tényállás felderítetlensége körében (közösségi eljárásjogi szabályok megsértése)

 

 

Ha egy perben valamelyik fél jogsértésre hivatkozik, akkor a jogsértést a jogsértést állító félnek kell bizonyítania a közösségi jog szerint is (nem csak a választottbírósági eljárási szabályzat szerint).

 

A Tanács 1/2003/EK rendeletének I. FEJEZETE 2. cikke egyértelműen rögzíti, hogy:

 

„A szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás során a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése vagy 82. cikke megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy a hatóság viseli.”

 

Ez a bizonyítási teher azonban nem értelmezhető úgy, hogy ezt az eljárási cselekményt (a bizonyítást) nem a nyilvános bírósági eljárás során alkalmazzák, hanem a másik felet a védekezés, az ellenbizonyítás lehetőségétől megfosztva, a bizonyítást ismeretlen körülmények között végzik el, és a bizonyítás „bizonyítékait” az ítéletből lehet megismerni.

 

A Vbtv. és az Eljárási Szabályzat már hivatkozott előírásait megsértve, a Választottbíróság eljáró tanácsa megfosztotta a Mireltát attól a lehetőségtől, hogy a hivatkozott 2. cikk második fordulata szerinti alábbi kötelezettségének eleget tudjon tenni:

 

„Az a vállalkozás vagy vállalkozások azon társulása, amely a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles bizonyítani, hogy a bekezdésben foglalt feltételek teljesültek.”

 

Ezért a 81. cikk (3) bekezdésben foglalt feltételek egyértelmű teljesülését, valamint a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt jogsértés valótlanságát a választottbírósági ítélet érvénytelenítési eljárásában tudtuk kizárólagosan bizonyítani, mert kizárólagosan az ítéletből tudtuk meg, hogy a tag Mireltára nézve a jogsértést a választottbíróság annak ellenére megállapította, hogy a tag Mireltára nézve az ellenérdekű félnek nem volt olyan kérelme, melynek alapján az eljáró tanács ezzel a kérdéssel foglalkozhatott volna.

 

A közösségi jogszabály megsértését nem arra vonatkozóan állítjuk, hogy az eljáró tanács „hivatalból is vizsgálta” a semmisség kérdését, hanem arra hivatkozással, hogy ezt a per tárgyalási folyamatában nem hozta a felek tudomására még ráutaló magatartással sem, így megfosztotta a feleket, főleg a Mireltát attól a lehetőségtől, hogy a 81.cikk (3) bekezdése szerint bizonyíthassa az abban foglalt feltételek teljesülését.

 

A közösségi jog értelmében az érvénytelenítési eljárásban mind a 81.cikk (1) bekezdésében fennálló tilalomra hivatkozás valóságtartalma és bizonyítottsága, mind a (3) bekezdésben fennálló mentesség vizsgálható és vizsgálandó lett volna, beleértve azt is, hogy a bizonyítási teher elsődlegesen kit terhel. Ezt a vizsgálatot a Törvényszék a nemzeti jogra, illetőleg a választottbíróságok ítéleteinek korlátozott felülvizsgálati lehetőségére – a közösségi jognak ellentmondva – megtagadta.

 

A Választottbíróság és a Törvényszék egyaránt megsértette a Tanács 1/2003/EK rendeletének a bizonyítási teherre vonatkozó előírásait és megakadályozták a közösségi jog egységes alkalmazására vonatkozó összes előírás érvényesülését, melyet a rendelet (5) bekezdése az alábbiak szerint tartalmaz:                       

    

 „A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet. Annak a félnek vagy hatóságnak kell bizonyítania a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és 82. cikkének megsértését, amely ezt a jogsértést állítja. A jogsértés megállapításával szemben az azt indokoló tényezőkre hivatkozó vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának kell a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően bizonyítania, hogy az indokoltság feltételei teljesülnek. Ez a rendelet nem érinti sem a bizonyítási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, sem a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon kötelezettségét, hogy az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek, feltéve, hogy e szabályok és kötelezettségek a közösségi jog általános elveivel összeegyeztethetőek.

3.

 

A Törvényszék közösségi jogot sértő jogi álláspontja

 

 

A közösségi joggal ellentétes a Törvényszék azon álláspontja, mellyel a választottbírósági ítéletnek a közösségi jogra (EK-81. cikkre) hivatkozó ítéletének felülvizsgálatát megtagadta.

 

A közvetlenül és mindenkire - a választottbíróságokra és a rendes bíróságokra is vonatkozó - kötelezően alkalmazandó, ítélt dolognak minősülő ECO SWISS ítélet ugyanis nemzeti közrendi kérdéssé emelte a versenyjogi rendelkezések megsértését, és előírta, hogy ugyan olyan mélyen kell vizsgálnia a rendes bíróságnak a közösségi versenyjogi kérdéseket, mint egyéként egy bármilyen fellebbezési eljárásban szükséges.

 

Azaz nem hivatkozhat jogszerűen a Törvényszék arra, hogy „A Vbtv.56.§ (2) bekezdése pedig a jogállami berendezkedés legalapvetőbb szabályainak (közrend) védelme érdekében, kivételesen és korlátozottan teszi lehetővé a választottbírósági ítéletek tartalmi értékelését.”

 

A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy az előtte folyó per egy olyan választottbírósági ítélet érvénytelenítése érdekében folyik, amelyik a közösségi versenyjogot közvetlenül alkalmazta ítélethozatala során.

 

Az alábbiak szerint a választottbírósági ítélet akár jogalkalmazási, akár anyagi jogi, akár eljárásjogi szempontú vizsgálatát közösségi jogot sértő hivatkozással tagadta meg a Törvényszék.

 

Releváns idézetek az Eco Swiss ítéletből:

 

„32.  Először is fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha egy megállapodásban kikötött választottbíróság előtt közösségi jogi kérdések merülnek fel, a rendes bíróságok vizsgálhatják azokat a választottbírósági ítéletek felülvizsgálata során – amely az esettől függően lehet kiterjedtebb vagy kevésbé kiterjedt –, és amellyel fellebbezés, ellentmondás, végrehajtás vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján rendelkezésre álló más jogorvoslati út igénybevételekor élnek (lásd a fent említett Nordsee-ügyben hozott ítélet 14. pontját).”

 

„40. ….a közösségi jog megköveteli, hogy a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésében elrendelt tilalom értelmezésére vonatkozó kérdéseket megvizsgálhassák azok a nemzeti bíróságok, amelyek egy választottbírósági határozat érvényességével kapcsolatban eljárnak, és ezek a határozatok adott esetben egy a Bírósághoz történő előzetes döntéshozatalra utalás tárgyát is képezhessék.”

 

A Törvényszék a közösségi jog közvetlen és kötelező alkalmazását előíró közösségi rendelkezésekkel szemben a magyar jogrenddel összeegyeztethetetlennek minősíti a közrendi kérdéssé emelt versenyjogi kérdéseknek a Vbtv. 56.§ (2) bekezdésében foglaltak (közrend sértés) keretében történő vizsgálatát, azaz nem ismeri el a közösségi jog elsődleges alkalmazásának kötelezettségét, holott az érvényteleníteni kért választottbírósági ítélet maga is éppen a közösségi jog elsődleges alkalmazásának kötelezettségére hivatkozik.

 

Tévesen és alaptalanul állítja a Törvényszék, a fent idézett Bírósági ítélet 32. és 40. pontjában foglaltakkal merőben ellentétesen az alábbiakat:

 

„Ez az értelmezés, mely a közrendi erejű szabályok esetében gyakorlatilag ’fellebbezési jogot’ biztosítana a választottbírósági ítéletek érdeme, tartalma vonatkozásában, a választottbírósági ítéletek elleni érvénytelenségi perek olyan kiterjesztését jelentené, mely ellentétes az egyfokozatú választottbírósági eljárás lényegével.”

 

A Törvényszéknek ez az ’elvi jogértelmezése’ nem veszi figyelembe, hogy a Törvényszék előtt nem nemzeti jogi kérdések, hanem „közösségi jogi kérdések” merültek fel, és számára nem a jogértelmezés, hanem a közösségi jog alkalmazása lett volna kötelező.

 

(Bár a Törvényszéknek gyakorlatilag lehetősége van arra, hogy ítéletei során más álláspontot fogalmazzon meg, a közösségi jog ismertetett szabályai valóban „fellebbezési jogot” biztosítanak a közösségi versenyjog kérdéseiben eljáró választottbíróságok ítéleteivel szemben. Ennek oka, hogy mivel a választottbíróságok nem kötelesek a közösségi szerveket sem megkérdezni, sem tájékoztatni, az egységes közösségi joggyakorlat csak így biztosítható).

 

A Törvényszék annak ellenére fogalmazta meg jogszabálysértő „elvi” álláspontját, hogy érvénytelenítési keresetünkben részletesen, és Bírósági ítéletekkel is bizonyítottuk, hogy az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell.

 

„Ezt támasztja alá egyébként számos egyéb EU-norma és ítélet is, pl. a híres „Manfredi” (C 295/04) ügyben az Európai Bíróság megerősítette, hogy „az EK 81. és 82. cikk közrendi rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell”, azaz hogy az EU versenyjog egy (kötelezően) közjogi kategória.⁷” ”7 Ld. átfogóan az EU versenyjoga és a New Yorki Egyezmény értelmében vett közrend kapcsolatához: Gordon Blanke and Renato Nazinni u.o. Part II (Issue 2/2008), 80. skk. oldalak.”

(Érvénytelenítési keresetünk 12. oldal 5. bekezdés)

 

Tehát az érvénytelenítés iránti perben erre irányuló külön kereset nélkül is felül kellett volna vizsgálnia a Törvényszéknek a választottbíróság ítéletét az EK-81. cikk alkalmazásának jogszerűségét a közösségi jog előírásaira tekintettel.

 

Ha a Törvényszék ezt a vizsgálati kötelezettségét teljesítette volna, akkor nem állt volna elő az a helyzet, hogy olyan választottbírósági ítéletet hagyott érvényben, melyet a választottbíróság az EK-81. cikkre hivatkozva meg sem hozhatott volna.

 

Ugyanis az alábbi kivonatolt EK rendeletet csak a csatlakozás után kötött szerződésekre lehetett bármelyik tagállamban, de kiváltképpen Magyarországon alkalmazni. (Lásd alább:)

 

„A TANÁCS 1/2003/EK RENDELETE

 

(2002. december 16.)

a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról

(EGT vonatkozású szöveg)

 

Ezt a rendeletet 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.

 

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

 

Kelt Brüsszelben, 2002. december 16-án.”

 

A levezetett közösségi szabályokkal ellentétes, ezért közösségi jogot – többek között a hivatkozott C-126/97. sz. ügyben hozott kötelezően – ítélt dolog jelleggel – alkalmazandó szabályokkal ellentétes a Törvényszék végső megállapítása is, mely szerint:

 

„Így jelen perben sem vizsgálható, hogy a választottbíróság az EK szerződés 81-86.§-ait helyesen alkalmazta-e a perbeli tényállásra.”

 

 Folytatása a következő oldalon.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 55.Az 54.oldal folytatása:Res iudicata (ítélt dolog) ami van,de nincs!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat