130.oldal

Ádám György (Nagyvárad, 1922. augusztus 25. – Budapest, 2013. február 3.) állami és Széchenyi-díjas magyar orvos, pszichofiziológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az összehasonlító ember- és állatélettan neves kutatója. 1967 és 1992 között az ELTE általa alapított Összehasonlító Élettani Tanszékének vezetője, 1970 és 1972 között az MTA Pszichológiai Intézet igazgatója is, 1972 és 1978 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora

Nincs új a nap alatt!

 "Az ítélkező másodfokú és felülvizsgálati bírósági tanácsok tehát  - a jogalkalmazó szerepéből kilépve -  törvényhozókká léptették magukat elő. A törvény szövegét újabb tényállási elemekkel "kiegészítették", ami az ítélkezés egyik legnagyobb veszélye és hibája. Köztudott, hogy minden  - a törvényalkotó által nem törvényi tényállási elemmé tett, de az ítéletbe önkényesen -  beépített "elem" a törvény szövegét lényegesen szűkíti. Minden újabb az ítélkező által "beépített"  - egyébként oda nem tartozó -  tényállási elem a jogszabály alá tartozó történeti tényállások reciprocitásában hatnak: egy-egy "elem" jogellenes "beépítése" a törvény szövegébe, az alája tartozó történeti tényállásokat szignifikánsan csökkenti, vagyis egyes történeti tényállásokat jogellenesen kizár a törvényi alkalmazásból. Pontosan ez történt a jelen esetben a törvénysértő ítéletekkel".

Ádám György

TÉVEDÉSEK VÉGJÁTÉKA (Shakespeare után szabadon)

I. A magyar igazságszolgáltatás: "Az ember tragédiája." II. A jogerős ítélet és az ítélkezés egysége III. Egy példa az eddig kifejtettekre IV. Az ítélkezés egységének biztosítása V. "Ítélkezés múltról és jövőről" (Eddig kifejtett álláspontom összefoglalása.)

---

I. A magyar igazságszolgáltatás: "Az ember tragédiája."

I. szin Az Úr: (17-20 sor) Fel hát világim véd-nemtői, fel Kezdjétek végtelen pályátokat Gyönyörködjem még egyszer bennetek Amint elzúgtok lábaim alatt Angyalok kara: (25-28 sor) Pislog e parányi csillag Azt hinnéd egy gyenge lámpa S mégis millió teremtés Mérhetetlen nagy világa III. szin Lucifer: (464-470 sor) Idézek én fel istent számotokra, Ki nyájasabb lesz, mint a zord öreg: E földnek szellemét, ismérem őt Az égi karból szép szerény fiú

Jelenj meg szellem Látod nem bírsz velem Az ősi tagadás Hív, hisz nem merne más (A földből lángok csapnak fel, szivárvánnyal iszonyúan mennydörögve, tömör fekete felhő képződik) Lucifer (hátralépve): (471-472. sor) Ki vagy te, rém - nem téged hívtalak A föld nemtője gyenge és szelíd A föld szellemének szava: (474-480 sor) Mit gyöngeül látál az égi karban Az önkörében végtelen, erős Im itt vagyok, mert a szellem szavának Engednem kelle, ám de megjegyezd, Hogy fölzaklatni s kormányozni más Ha felveszem saját képem, leroskadsz S eme két féreg itt megsemmisül

Ha a "három hatalmi ág"  (Montesquieu)  - az "égi kar" -  felvonul, mint a "világim véd-nemtői", akkor  - ebben a "karban" - a harmadik "államhatalmi ág" (az igazságszolgáltatás): "parányi csillag, azt hinnéd, egy gyenge lámpa", tehát "Az égi karból szép szerény fiú", ám "Mit gyöngeül látál az égi karban / Az önkörében végtelen erős..."

A magyarországi "harmadik államhatalmi ág" ugyan azt a kettős képet mutatja "az égi karban", tehát az egész hatalmi rendszerben (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás), vagyis látszólag: "szép szerény fiú", de "önkörében végtelen, erős...". Ez az a paradoxonban futó önellentmondás, amit a tudomány mind a mai napig nem elemzett, sőt még csak nem is utal rá!

Sajátos módon egyetlen tudományos elemzés sem utal az "igazságszolgáltatás" legnagyobb veszélyére: "önkörében végtelen, erős" és "titkon" át igyekszik venni a másik két államhatalmi ág hatáskörét is ... gyakran egyáltalán nem eredménytelenül. A hangsúly  - ezen törekvésének megvalósítása során -  a "TITKON" kifejezésen van.

Hogyan is történik ez hazánkban? Mint ez közismert, az igazságszolgáltatásnak, a bíráskodásnak kétféle rendszere létezik a világon

-  a precedensjogi és -  a normatív jogi

ítélkezés.

A kettő a legtöbb ítélkezési rendszerben némileg keveredik, de azért a két bírósági procedúra  - ennek ellenére -  élesen elválik egymástól.

Magyarországon a jogrendszer és ennek folytán az igazságszolgáltatás is  - elvben -  a normatív jogrendszeren épül fel, amelynek lényege: a precedensek  - mint a normatívákat befolyásoló "esetek" -  ezt a rendszert csak minimálisan befolyásolják.

Hogyan valósul ez meg Magyarországon?

Mint tudjuk, a bíráskodás  - de elsősorban a Legfelsőbb Bíróság -  szerepe kettős:

-  a.) Egy egyedi ügyben az Alkotmány szerint a "Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást..." a tételesen felsorolt négy különböző fokú bíróság végzi, kizárólagos joggal (45. §). A bíróságok az Alkotmány 57. § értelmében a   múltban megtörtént eseményt  - annak történeti és törvényi tényállása alapján -    VÉGÉRVÉNYESEN eldöntik és így beáll a RES JUDICATA. -  b.) A bíróságok  - elsősorban a Legfelsőbb Bíróság (L.B.) -  biztosítja a jogalkalmazás egységét (Alkotmány 47. § (2) bekezdése).

ad a.) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.tv.) 1. § értelmében "... az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják."

   A Bsz.tv. 2. § (1) bekezdése: "A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról  - törvényben szabályozott eljárás során  - VÉGLEGESEN DÖNTENEK." (kiemelés: Á.Gy.)

     Ebben, a törvényben egyértelműen szabályozott esetben egy  - a múltban megtörtént, vagy folyamatban lévő (vitássá tett vagy megsértett) -  jogviszonyról van szó, amelyben az eljárás a res judicatáig folyik. Ezt követően  - igazságszolgáltatási eszközökkel -  nem vitatható (a felülvizsgálatot és a perújítást is beleértve). Tulajdonképpen ez az igazságszolgáltatás, a bíráskodás EGYETLEN feladata! Ezért és csakis ezért, jött létre és funkcionál több tízezer éve, - mint harmadik államhatalmi ág a független demokratikus jogállamokban -háromszáz éve, így pl. Magyarországon is pár évtizede egy  - bíráskodás vonatkozásában -  félig-meddig poszt feudális berendezkedésű országban.

ad b.) Az igazságszolgáltatás (bíráskodás) másik  - az előzőtől lényegében eltérő de azzal szoros kapcsolatba hozható -  törvényes (alkotmányos) kötelezettsége a jogalkalmazás egységének biztosítása. Ezt a Bsz.tv. második rész (a bírósági szervezet) III. fejezete (27.-33. §§) szabályozza. Ebben a részben azonban  - és ez alapvető törvényi szabályozásbeli eltérés -  nem véglegesen! Itt már a DÖNTÉSEK sohanem képeznek res judicatát!

    Ez egyébként több  - egymástól viszonylag eltérő -  okból természetes.

ba.) Ebben a ténykedésben már nem az igazság SZOLGÁLTATÁSRÓL van szó, hanem az igazság-"szolgáltatás" jövőbeli befolyásolásáról. Ez már egészen más államhatalmi feladat: a társadalmi viszonyok  - benne a jogalanyok közötti jogviszonyok -  jövőbeli alakítása, ami már csak kis részben igazságszolgáltatási feladat, abban a társadalom minden felelős körének részt kell vennie. Tehát az igazságszolgáltatás  - mint harmadik államhatalmi ág -  feladata itt már csak részleges, pontosabban fogalmazva: egyetlen "döntése" sem végleges, hanem vitatható, jogérvényesen megcáfolható, vagyis megdönthető! Elképzelhetetlen is lenne, hogy egyetlen államhatalmi ág  - akármilyen hatalma is van  "önkörében, végtelen erős" legyen (mind a Föld szelleme, a "szerény fiu")

bb.) Ebben a második funkciójában az igazságszolgáltatás már joglogikai szempontból sem lehetne "végtelen erős" és nem dönthetne véglegesen, mert az előző funkciójának gyakorlása során (egyedi ügyben a független bíróság véglegesen dönt és beáll a res judicata) megdőlt a függetlensége, az érdektelensége: beavatkozott egy ügybe, amihez korábban semmi köze nem volt, ott végleges döntést hozott, tehát abban ÉRDEKELTTÉ vált, hogy döntése  - egzisztenciális okokból -  utólag is elfogadott legyen.

Ennek következtében a második funkciójában a bíróság abban érdekelt, hogy az első fázisban hozott végleges döntése a jövőben is elfogadott legyen. Ezért a jövő igazságszolgáltatásának alakításában  - korábbi res judicata  döntései miatt a joggyakorlat alakulásában is -  maximálisan érdekelt. Az viszont alapvető szabály minden független, demokratikus jogállamban, hogy olyan személy, jogi személy, testület, szervezet, aki (amely) érdekelt a kérdés miként való kialakításában    nem   dönthet véglegesen,   állampolgárok  érdekeit befolyásoló semmiféle jogvitában. Véleményt természetesen alkothat, - a végleges döntés előkészítésében aktívan részt is vehet -   érveit, ellenérveit, álláspontját a vitában előadhatja, érvényesítheti, de - mint már kifejtettem -  végleges döntés jogát nem kaphatja meg!

II. A jogerős ítélet és az ítélkezés egysége

Mi a helyzet Magyarországon a bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakításában? A Bsz.tv. 27. § (1) bekezdés: "A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata." Ebben a mondatban a legjelentősebb  - egyben a legtöbb értelmezésre, ezen belül tévedésre és félremagyarázásra alkalmat adó törvényi tényállási elem -  a "BIZTOSÍTÁSA" kifejezés. A "biztosítás" szó SEMMI ESETRE SEM JELENT "DÖNTÉST", MÉG KEVÉSBÉ "VÉGLEGES DÖNTÉST", DE MÉG HATÁROZATOT SEM. a KIFEJEZÉS UTALÁS EGY TECHNIKAI MŰVELETRE. Csak példa: az elektromos áram keringését sem a "biztosíték" végzi, hanem az egy tartozéka az áram keringésének, amely nélkül ez a művelet nem folyik, de ezen kívül semmi szerepe a mechanizmus működésében nincs: a biztosíték nem szolgáltat áramot.

Ugyan ez az igazságszolgáltatás jövőbeli működésének "áramlásában" a jogalkalmazás egységének "biztosítására" során a Legfelsőbb Bíróság ténykedése. A Bsz.tv. a L.B. feladatait  - ezen a téren - kétféleképpen látja biztosítva:

-  jogegységi határozatokat hoz, és -  elvi bírósági határozatokat tesz közzé.

A magam részéről a "jogegységi határozatok" meghozatalával  - jelen tanulmányomban -  nem kívánok foglalkozni, részben viszonylagos újdonsága miatt, részben ezzel a problémával részletesen foglalkozott a 12/2001.(V.14.) AB. határozat. Marad az "elvi bírósági határozatokat tesz közzé" ténykedés tudományos elemzése.

A Bsz.tv.31. § (5) bekezdése a L.B. a "... jogegységi tanács által KIVÁLASZTOTT elvi bírósági határozatokat hivatalos gyűjteményében közzéteszi" (kiemelés: Á.Gy.)

A L.B.-nek ehhez  - a jelenlegi gyakorlat szerint -  két "folyóirat" áll rendelkezésére:

-  A L.B. határozatainak hivatalos gyűjteménye és -  a Bírósági Határozatok (B.H.)

Mindkettőnek van "Szerkesztő Bizottsága", a "határozatok hivatalos gyűjteménye" Szerkesztő Bizottságának elnöke a L.B. és az OIT. elnöke és név szerint megjelölt öt tagja van.

A BH. szerkesztő bizottságának az elnöke ugyancsak a L.B. és az OIT elnöke, ezen kívül megnevezi a "Felelős szerkesztőt", a szerkesztőbizottság tagjai ismeretlenek. Mindkét lapot területileg a L.B. épületében szerkesztik.

A kérdés mármost az, hogy mit jelent  - de jure -  A KIVÁLASZTÁS? Szerintem semmi esetre sem jelent valamiféle végleges döntést, ami res judicatát képez, szó sem lehet arról, hogy tovább nem vitatható és a "kiválasztás" nem kérdőjelezhető meg, nem támadható a helytelen kiválasztás és még kevésbé jelenti  azt,   hogy   a   hibás   kiválasztás   nem   vonható   vissza   ugyan   ott,    ahol  - jogellenesen -  közzétették. A L.B-nek, illetve a "jogegységi tanácsnak" vagy a Szerkesztőbizottságoknak ezt a jogot a jogalkotó NEM ADTA MEG!

 

Előkérdésként megjegyzem, hogy egy évben általában kb. nyolcszázezer ítélet keletkezik az országban és a két lap évenként összesen kb. 800-at tesz közzé, tehát minden ezer ítélet közül egyet. Ennek az "egy"-nek a kiválasztása nagyon nagy, körültekintő, sok-sok segítséget igénybe vevő, vitára alkalmat adó előkészítő művelet, vagy egyszerűen véletlenszerű. Még veszélyesebb, ha azok kerülnek közlésre, amelyeket "neves bírók" hoztak és még sokkal veszélyesebbek, ha a törvénysértő ítéleteké az "elsőbbség". Sajnálattal tapasztalom, hogy a "kiválasztás" nem az általam elsőként megjelölt procedúraként folyik! Ez a magyar ítélkezési gyakorlatra jövőjére végzetes!

III. Egy példa az eddig kifejtettekre

Az itt kifejtetteket megpróbáltam a gyakorlatban is alkalmazni. Kiválasztottam egy olyan  - súlyosan törvénysértő -  ítéletet, amelyet mindkét L.B. "lap", az "elvi határozatok gyűjteménye" is és a BH is leközölt. Az ítélet az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának (ETT IB) törvénytelen  - az adatvédelmi törvénnyel (1992. évi LXIII.tv.) nyilvánvalóan ellentétes -  jogerős ítélet volt, amelyről egyelőre csak a BH.-t értesítettem, kifejtve részletesen, hogy miért törvénysértő az ítélet, holott első fokon még hibátlan volt. A BH.-ban közölt jogerős ítélet: (BH 2003. 9. szám 664-665. oldal)

"356 A szakértői bizottság testületi véleményének alapját képező szak- és korreferensi vélemények előkészítő anyagnak minősülnek, amelyekre az érintett információs önrendelkezési joga nem terjed ki, ezért ezek kiadását, megismerését az adatvédelmi szabályokra hivatkozással nem kérheti. A szakértői testület kizárólag arról köteles és jogosult felvilágosítást adni, hogy a bizottsághoz érkezett ügyek miként állnak, illetve kik a szakelőadók {Ptk. 75. § (1) bek., 76-83. §, 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pont, 2. pont b), 5. pont, 10. § (2) bek., 1. § (1) bek. a) pont, 12. § (1) bek., 13. §, 16. §, 17. § (1) és (3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 221. §, 18/1999. (VI. 16.) Eü.M.r. 13/1994. (IX.13.) NM r.]

A felperes és pertársai által a kerületi bíróságon kártérítés megfizetése iránt indított perben az alperes a bíróság kirendelése alapján szakértői felülvéleményt készített. Az alperes által  bíróságnak megküldött szakvéleményből megállapíthatóan az ügyben Dr. M.O.I. volt a szakreferens, Dr. G.I. a korreferens és Dr. A.M. a bizottságnak referáló korreferens. A felperes 1999. február 1-jén felhívta az alperest e három szakember által készített, a saját szakmai álláspontjukat rögzítő valamennyi írásos anyag megküldésére, amit az alperes az 1999. március 2-án kelt válaszlevelében elutasított.

A fenti tényállás alapján a felperes egyrészt annak megállapítását kérte, hogy az alperes e magatartásával személyhez fűződő jogát sértette meg, másrészt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felülvéleményhez készült referensi és korreferensi vélemény kiadására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva megállapította: az alperes azzal a magatartásával, hogy a szakreferensi, illetve korreferensi írásbeli anyagot nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, a felperes személyiségi jogát megsértette, egyben kötelezte az alperest, hogy ezen iratokat 15 napon belül adja ki a felperes képviselőjének.

Az elsőfokú bíróság a határozatát a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésére, illetve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avt) 2. §-ának 1. pontjára, 12. és 13. §-ában foglaltak alapján az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg. A kereset elutasítására az ETT.IB. működéséről szóló, a 18/1999. (VI. 16.) EüM rendelettel módosított 13/1994. (IX.13.) NM r. (R.) alapján nem látott lehetőséget, megállapítva, hogy e jogszabály az Avt. rendelkezéseivel egyébként sem lehet ellentétes.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes követelését a R. rendelkezéseiből kiindulva kellett megítélni, amely a felperes által kiadni kért, a testületi vélemény alapját képező előkészítő anyagok kiadását, megismerését nem teszi lehetővé. Rámutatott arra is, hogy a felperes egyébként sem áll közvetlen jogviszonyban a bíróság által kirendelt szakértő testülettel, így közvetlenül nem is kérheti az alperestől a szak- és korreferensi vélemények kiadását. Megállapította, hogy a felperes információs önrendelkezési joga ezen anyagokra nem terjed ki, ezért a felperes keresete az Avt. alapján sem volt teljesíthető.

A jogerős ítéletet a felperes támadta felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítéletnek jogszabálysértően téves az az álláspontja, hogy a felperes és az alperes között jogviszony nem jött létre, azaz a felperes az alperessel szemben az Avt. alapján igényt nem érvényesíthet. Állította, hogy önmagában a R.-re alapítottan a felperes az alperessel szemben már csak azért sem indíthatna keresetet, mert az alperes  - önálló jogi személyiség hiányában -  ilyen kereset esetén a perben fél sem lehetne. Perbeli jogképességét kizárólag az Avt. biztosítja. Érdemben pedig az volt az álláspontja, hogy az Avt. 2. §-a szerint a felperes mint érintett személy az ügyben keletkezett valamennyi dokumentum megismerésére jogosult, és ezt a jogát a R. rendelkezései is biztosítják. A Pp. 221. §-ába ütközőnek is tartotta a jogerős ítéletet, mert a másodfokú bíróság kellően nem indokolta meg: a felperes információs önrendelkezési joga az alperes általkezelt személyes adataira miért nem terjed ki.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A jogerős ítélet a kereset alapjául szolgáló releváns tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét. Erre azonban  - ahogy azt a felülvizsgálati kérelem is helyesen tartalmazza -  nem a jogviszony hiánya adott okot.

A felperes kérelmére indult polgári perben  - a per eldöntéséhez szükséges keretben -  a felperesnek a személyes adatai kezeléséhez való hozzájárulását az Avt. 3. §-ának (5) bekezdése értelmében vélelmezni kell. Azáltal, hogy a bíróság az alperest a perben szakértő testületként kirendelte, a peres iratokat, köztük a felperes egészségi állapotára vonatkozó, ezért az Avt. 2. §-a 5. pontja alapján továbbított olyan adatokká váltak, melyeket az alperes kezelt. Ezeknek a személyes adatoknak kezelése kapcsán az alperes közvetlen jogviszonyba került a felperessel, mint a személyes adat érintettjével. A felperes kereseti igényét tehát  - az általa is megjelölt jogcímnek megfelelően -  alapvetően az Avt. rendelkezései alapján kellett megítélni.

Az Avt. 11. §-a meghatározza, hogy az érintett a személyes adatai kezelését végző szervezettel szemben milyen igényt érvényesíthet. Jogai megsértése esetén az Avt. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében az adatkezelő ellen a bírósághoz fordulhat. Az Avt. 17. §-a (3) bekezdésének második mondata értelmében a perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége. Mindebből következik, hogy a felperes az Avt. 11. §-ában biztosított jogai érvényesítése iránt a jelen per alperese ellen is keresetet indíthatott, annak ellenére, hogy az alperes nem jogi személy.

A Ptk. 75-83. §-aiban védett személyhez fűződő jogok megsértése miatt azonban csak olyan fél ellen indítható kereset, amely perbeli jogképességgel rendelkezik.

A jelen perben a felperes elsődlegesen a személyhez fűződő joga megsértésének a megállapítását kérte, a személyes adatainak kezelésével kapcsolatosan elkövetett jogsértés miatt. A fentiekből következően azonban az alperessel szemben perbeli jogképesség hiányában e jogcímen keresetet nem indíthatott. Ebből azonban csak formailag következne, hogy az elsődleges kereset tekintetében a pert meg kellett volna szüntetni, mert a Pp. 3. §-a (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A felperes keresetében alapvetően a személyes adataival kapcsolatos igényt kívánt érvényesíteni, amikor azt kifogásolta, hogy az alperestől nem kapott megfelelő tájékoztatást a személyes adatai kezeléséről. Tartalma szerint tehát a felperes az Avt. 17. §-a szerintiigényt érvényesített, amelyre az alperessel szemben is lehetősége volt.

A jogerős ítélet ugyanakkor helytállóan utasította el a felperesnek az Avt.-re alapított keresetét. Az Avt. 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 12. § (1) bekezdése alapján az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat.

Az alperes egy a bíróság által meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében, szakértői felülvélemény elkészítése céljából kezelte (feldolgozta és értékelte) a felperes személyes adatait. Az ennek eredményeként létrejött szakértői felülvélemény minősült olyan feldolgozott személyes adatnak, melynek megismerését a felperes igényelhette, és ez a peres eljárásban meg is történt. Miután az alperes mint testület alkotta meg a szakértői felülvéleményt, az ennek megalkotásában közreműködők álláspontja  - az adatkezelés célja szempontjából -  nem vált olyan adattá, melynek tartalmáról az alperes az Avt. 12. §-a alapján a felperest tájékoztatni tartozott.

A jogerős ítélet tehát helyesen állapította meg, hogy a felperes a felülvélemény előkészítésében részt vevők által kialakított vélemények kiadását az adatvédelem szabályai szerint nem követelhette.

Ugyancsak téves a felperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, amely szerint a személyes adatainak védelme körében az alperestől a R. szabályai alapján is követelheti az igényelt vélemények kiadását. Ilyen rendelkezést ugyanis a R. nem tartalmaz. A R. 10. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes az eljárás résztvevőinek kizárólag arról köteles és jogosult felvilágosítást adni, hogy a bizottsághoz érkezett ügyek miként állnak, illetve kik a szakelőadók. A szakelőadók véleményét azonban e jogszabály alapján sem köteles az alperes az eljárás résztvevőjével közölni.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.22.248/2001.sz.)

A leközölt  - törvénysértő - jogesetről a BH szerkesztőségének a következőket írtam:

Bírósági Határozatok, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának lapja Szerkesztőbizottságának.

Tisztelt Szerkesztőbizottság! Az Önök által szerkesztett lap 2003. szeptemberi számában a 664-665. oldalon, a Polgári Kollégium, polgári szakág című részben megjelent a 356. számú jogeset. Iktatószáma: Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.248/2001. A jogeset egy jogerős felülvizsgálati ítéletet közöl. A leközölt felülvizsgálati ítélet és az azt bevezető  - vastag betűkkel nyomtatott -  rész (első 13 sor) törvénysértő. Véleményem szerint ilyen mértékben törvénysértő ítéletet  - még ha jogerős is -  nem jogosult a lap közölni. Az ilyen közlés súlyosan sérti a magyar igazságszolgáltatás  - a "harmadik államhatalmi ág"-  egész rendszerét. Bevezetőül megjegyzem, hogy a leközölt felülvizsgálati ítélet  - de jure -  res judicatát képez, tehát perjogilag tovább nem vitatható, ami nem jelenti azt, hogy az ítélet "Szentírás", tehát egyáltalán   nem vitatható. A továbbiakban az ítélet tartalmilag  - minden további nélkül -  vita tárgya lehet, csak éppen a konkrét jogvita zárult le, tehát annak keretei között, vitathatatlan, egyébként tartalmi vita tárgya lehet. Gondolom, az volt a Szerkesztőbizottság célja is, hogy más hasonló ügyekben elemezhető és vitatható legyen.

Az Önök által a lapban közölt ítélet a következő indokok alapján törvénysértő:

1.) A vastagon nyomtatott bevezető szöveg szerint az alperes ETT.IB. "testületi véleményt" készített, amelynek alapját a szak- és korreferensi vélemények képezik, tehát "ELŐKÉSZÍTŐ ANYAGNAK MINŐSÜLNEK, amelyekre az érintett személyek információ önrendelkezési joga nem terjed ki, ezért ezek kiadását, megismerését az adatvédelmi szabályokra hivatkozással az érintett személy nem kérheti." (kiemelés: Á.Gy.)

Nem lehet tudni, hogy mire gondolt a Szerkesztőbizottság, amikor a szakreferensi és korreferensi véleményekben leírt adatokat  - a vastagon nyomtatott bevezető részben -  "előkészítő anyagnak" minősítette, minthogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű anyagok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Atv.) ilyen fogalmakat nem ismer. Az alperes ETT.IB. adatkezelésekor hatályos Atv. 2. § 1. pont első mondata kimondta: "személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés."   A törvény   - ahogyan  ez  az  idézett  törvényi    tényállásból   egyértelműen következik -  nem ismer az érintettel kapcsolatba hozható adatok között különbséget aszerint, hogy az adat "előkészítő anyag", vagy már "előkészített adat". Az Atv. kivétel nélkül minden adatot  - amely az érintettel kapcsolatba hozható -  azonos minőségűnek tekint és azokat az "érintett személy" a törvény szerint megismerheti. Különösen ilyenek az úgynevezett előkészítő anyagok (pontosabban "adatok") minthogy azokat az adatkezelők éppen azért készítik, hogy azokból "az érintettre vonatkozó következtetés" levonható legyen és amely törvényi tényállási elemet az Atv. 2. § 1. pontja külön is kiemel! Mindezek alapján a vastag betűkkel nyomtatott bevezető szöveg nyilvánvalóan törvénysértő, amiért a lapot szerkesztő "Szerkesztőbizottság"  - minthogy törvénnyel ellentétes szöveget közölt azzal a látszattal, hogy az a törvénynek megfelel -  jogsértést követett el. Erre nem mentség, hogy maga a leközölt ítélet is ugyanezt mondja ki.

2.) Az ítélet indokolását ismertető nyomtatott szövegben olvasható: "Az elsőfokú bíróság a határozatát a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésére, illetve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avt.) 2. §-ának 1. pontjára, 12. és 13. §-ára alapította, megállapítva, hogy az alperes az Avt. 16. §-ában foglaltak alapján az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg. A kereset elutasítására az ETT.IB. működéséről szóló, a 18/1999. (VI. 16.) EüM rendelettel módosított 13/1994. (IX. 13.) NM r. ( R.) alapján nem látott lehetőséget, megállapítva, hogy e jogszabály az Avt. rendelkezéseivel egyébként sem lehet ellentétes."  (lap 664. oldal 4. bekezdése)  A  közölt elsőfokú ítélet kivonata korrekt, ezt a későbbi szövegek egyáltalán nem cáfolták meg. Az történt tehát, hogy egy  - minden szempontból IGAZSÁGOS -  ítéletet a továbbiakban semmissé nyilvánítottak.

3.)

4.) Ezt követően az ítélet indokolásának nyomtatott szövegében a Szerkesztőbizottság így idéz: "A Ptk. 75-83. §-aiban védett személyhez fűződő jogok megsértése miatt azonban csak olyan fél ellen indítható kereset, amely perbeli jogképességgel rendelkezik. A jelen perben a felperes elsődlegesen a személyhez fűződő joga megsértésének a megállapítását kérte, a személyes adatainak kezelésével kapcsolatosan elkövetett jogsértés miatt. A fentiekből következően azonban az alperessel szemben perbeli jogképesség hiányában e jogcímen keresetet nem indíthatott. Ebből azonban csak formailag következne, hogy az elsődleges kereset tekintetében a pert meg kellett volna szüntetni, mert a Pp. 3. §-a (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

Az ítéletből ismertetett rész érthetetlenül súlyos törvénysértést tartalmaz. Az kétségtelen, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem csak az Atv. alapján kérte a személyhez fűződő "különleges adatainak" kiadását, hanem a Ptk. "a személyhez fűződő jogok" alapján is (75.-85.§§). A felülvizsgálati ítélet  - de jure, a logika szabályait is megsértve, tehát súlyosan törvénysértő rendelkező résszel és indokolással -  ezt a felperesi igényt elutasította. Az elutasítás indoka az volt, miszerint az alperes ETT.IB. nem perképes és perbe vonhatóságára csakis az Atv. 17. § (3) bekezdés második mondata ad lehetőséget, kimondva: "A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége." Ez a törvényhely csak annyit mond ki, hogy a perben az is fél lehet, akinek egyébként nincs perképessége, de egyáltalán szó sincs a törvény szövegében arról, hogy amennyiben a perben félként már fellépett, csakis az Atv. törvényi tényállásának betartásáért felelős és a jogrendszer többi jogszabálya  - holott részt vesz a perben -  reá nem vonatkozik. Ez  a teljesen logikátlan törvényértelmezés (félreértelmezés) oda vezetne, hogy annak a félnek, akinek csak az Atv. 17. § alapján van joga és kötelessége a perben részt venni, sokkal több joggal rendelkezik mint a többi fél, tehát sokkal kevesebb törvényi kötelezettsége van, mint annak a félnek, akinek van perbeli jogképessége! Ez a törvényértelmezés teljesen értelmetlen fikció, elképzelhetetlen egyenesen betarthatatlan és ellentétes a jogalkotó szándékával.

Az Atv. 17. § (3) bekezdés második mondata csak annyit mond ki, hogy ki "milyen szervezet" vehet részt a perben. Arról egyáltalán nem rendelkezik, hogy ha már perbe lépett, akkor ebben az eljárásban milyen  - a perbeli jogképes felektől eltérő -  jogai és kötelességei vannak. Az viszont nyilvánvaló, hogy ha már a perben fél, akkor azonosak a jogai és kötelezettségei minden más féllel. Abból, hogy más perekben nem lehet fél az egyébként perképtelen adatkezelő, semmiféle kedvezményt nem ad számára a jogalkotó. Ez nyilvánvaló mindenki számára, aki elolvassa a törvény szövegét, tehát  - ahogyan ezt a leközölt ítélet indokolása tartalmazza -  FORMAILAG NEM KÖVETKEZIK az, hogy az elsődleges kereset tekintetében a pert meg kellett volna szüntetni..." (az indokolás szövege kiemelés: Á.Gy.)  és az sem következik belőle  - ezek után -  hogy csak "a Pp. 3. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe" (indokolás szövege). A törvényhozó akarata az volt  - ez nyilvánvaló -  hogy az az adatkezelő, aki perképességének hiánya dacára a perben fél lehet, az ugyanúgy MINDEN VONATKOZÁSBAN és nem csak az Atv. vonatkozásában kötelezett. Ez a felülvizsgálati L.B. Pfv. IV. tanács nagyon súlyos, jogban való  - de érthetetlen -  tévedése!

5.) A Szerkesztőbizottság által közreadott felülvizsgálati ítéletben olvasható: "A jogerős ítélet ugyanakkor helytállóan utasította el a felperesnek az Avt.-re alapított keresetét. Az Avt. 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 12. § (1) bekezdése alapján az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat." (lap 665. oldal első hasáb 3. bekezdése)

Az ítéletből ismertetett következtetés  - már az előző három pontban írottak alapján is nyilvánvalóan -  téves állítás: a jogerős ítélet törvénysértést követett el, amikor a keresetet elutasította, minthogy az alperes ETT.IB. nem csak az Atv. alapján lett volna köteles a felperes érintett személyek adatait a szakközreműködői, a referensi és a korreferensi vélemények alapján kiadni, hanem a Ptk. 81. § és a 83. § (1) és (2) bekezdések alapján is, minthogy a félként perbe vont alperesre  - mint ezt bebizonyítottuk -  többek között a Ptk. törvényi rendelkezései is vonatkoznak. Ezért a jogsértést és a további jogsértéstől való eltiltást a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján ki kellett volna mondania a jogerős ítéletnek.

6.) Tegyük fel azonban, hogy a felülvizsgálati eljárást lefolytató bíróságnak abban igaza van, hogy az Atv. 17. § (3) bekezdés második mondata úgy értendő (ez a perjogi felfogás is elfogadható), akkor a bíróságnak a pert nem csak formai okok miatt kellett volna megszűntetni, hanem tartalmi okokból is  - a Pp. 157. § a.) pontja alapján tekintettel a Pp. 130. § (1) bekezdés e.) pontjára - , de semmiképpen nem lett volna joga az alperes perbeli jogképességének hiányában, a felperes keresetét elutasítani a Ptk. alapján is! Az a jogi helyzet, amely szerint a perbeli jogképesség hiánya a perben  - most már részt nem vevő "alperes" ezen helyzete folytán -  pernyertes legyen jogi abszurdum! A Pp. 3. § (2) bekezdését a L.B. felülvizsgálati bírósága félreértette. Az idézett törvényhely szerint a bíróság kérelemhez kötött. Ha a felperes kérte, hogy aa bíróság az alperest a Ptk. 81. § szerint minősítse titoksértőnek és állapítsa meg a Ptk. 84. § (1) bekezdés a.) pontja szerint a jogsértést és a b.) pont szerint tiltsa el a további jogsértéstől, akkor a bíróság EHHEZ A KÉRELEMHEZ IS KÖTÖTT, tehát ezt a kérelmet  - szofisztikus, logikátlan "indokolással" -  nem "csúsztathatja" át az Atv. keretei közé. Ebben az esetben szó sincs arról, hogy a fél által előadott kérelmet "nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe" a bíróság. Ebben az esetben a fél kérelmét  - amelyhez kötve van -  figyelmen kívül hagyta, amivel súlyos törvénysértést követett el: a peres fél egyik alapvető kérelmét figyelmen kívül hagyta, ami által a per  - ebben a vonatkozásban -  nyitott maradt. Az is kétségtelen, hogy a felperes kérelmét a bíróságnak nincs joga kifejezetten a kérelmező hátrányára "értelmezni". A bíróság sok mindent tehetett volna, csak egyet nem: a felperes keresetét azért elutasítani, mert az alperesnek nincs perbeli jogképessége. Ezek szerint a perbeli jogképesség hiánya pernyerést eredményez? Ezt magyarázza meg valaki! Ez a BH szerint ítélkezési minta!

Azonban a jogsértés az Atv. alapján is megtörtént. Törvényt sértett tehát a másodfokon eljáró bírósági tanács és az ítéletét helyben hagyó L.B. felülvizsgálati tanács ítéletében, amikor kimondta: "Az alperes egy a bíróság által meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében, szakértői felülvélemény elkészítése céljából kezelte (feldolgozta és értékelte) a felperes személyes adatait. Az ennek eredményeként létrejött szakértői felülvélemény minősült olyan feldolgozott személyes adatnak, melynek megismerését a felperes igényelhette, és ez a peres eljárásban meg is történt. Miután az alperes mint testület alkotta meg a szakértői felülvéleményt, az ennek megalkotásában közreműködők álláspontja  - az adatkezelés célja szempontjából -  nem vált olyan adattá, melynek tartalmáról az alperes az Avt. 12. §-a alapján a felperest tájékoztatni tartozott." (lap 665. oldal első hasáb 4. bekezdése)

A jogerős ítélet és a felülvizsgálati ítélet az Atv. törvényes szövegét olyan tényállási elemekkel "egészítette ki" amelyek a szóban lévő törvényben (Atv.) nem szerepelnek. A törvény ugyanis sehol nem mondja ki, hogy az az érintettre vonatkozó személyes adat, amelyet az adatkezelő FELDOLGOZÁS és ÉRTÉKELÉS "céljából kezelt", az nem adat, illetve nem OLYAN adat, amelyet az érintett személy nem ismerhet meg. Az Atv. nem ismeri az "ilyen" vagy "olyan" adat fogalmát, csupán egyfajta adatot kodifikál, az ADATOT (!) amely lehet ilyen, olyan, amolyan vagy bármilyen, de az érintett személy ADATA (!) mégpedig  - jelen esetben -  "különleges adata". Az ítélkező másodfokú és felülvizsgálati bírósági tanácsok tehát  - a jogalkalmazó szerepéből kilépve -  törvényhozókká léptették magukat elő. A törvény szövegét újabb tényállási elemekkel "kiegészítették", ami az ítélkezés egyik legnagyobb veszélye és hibája. Köztudott, hogy minden  - a törvényalkotó által nem törvényi tényállási elemmé tett, de az ítéletbe önkényesen -  beépített "elem" a törvény szövegét lényegesen szűkíti. Minden újabb az ítélkező által "beépített"  - egyébként oda nem tartozó -  tényállási elem a jogszabály alá tartozó történeti tényállások reciprocitásában h

Oldal: 130.A tévedések végjátéka. Shakespeare után szabadon.
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat