171. "A választottbíróság a korrupció melegágya"

Az ötéves persorozatban -vagy tíz perben- nem hogy csökkent volna  e sorok szerzőjének az a vélekedése, hogy  a választottbírósági döntésben az erősebb kutya elmélete érvényesül, mely erősség mértéke  nyilván pénzben mérhető. Mert ha egy tisztességes  választottbírósági ítéletről lett volna szó, nem kényszerült volna az egész haveri  bíróság, belelértve különösen a haveri alkotmánybírókat is, a magyar igazságszolgáltatásra szégyent hozható, nyilvánvalóan hazug megoldásokra és hazug indokolásokra. 

A korrupció gyanús választottbírósági ítéletnek  ez a jogellenes, hazug  és feltétlen támogatása maga a bizonyíték arra, hogy meddig terjedhetnek  egy  korrupció-gyanús  ítélet hullámai, megfertőzve akár további bírósági szinteket is, az egész magyar igazságszolgáltatást. 

Jogtalansági világcsúcsot döntött a Fővárosi Ítélőtábla, a Kúria és az AB, amikor az évekig erőszakkal uniós jogalkalmazásként  jogellenesen életben tartott választottbírósági ítéletet szívességi alapon (jogalap nem lévén) önkényesen átírták nem létező, nem alkalmazott "magyar" jogra.

I.Állomás: Már az alapeljárás  hat perét  is végig hazudták az ügyben eljáró bírók, jóllehet, akkor kifejezetten azért hazudoztak, hogy az Unió jogának alkalmazását és alkalmazhatóságát egy multi cég által a választottbírósági eljárás során kellően nyomatékosított "kívánságának" megfelelően bizonyítsák. Eleget téve a kívánságnak, ezt "sikeresen" megtették.

  II.Állomás: Majd  éppen az Unió jogának jogellenes alkalmazása  miatt, a KÚRIA  ellen indított kártérítési perben  arra vetemedtek, hogy több éves előző hazudozásaikkal elért szégyenteljes eredményüket letagadták, amikor már látták, hogy  az Unió joga alkalmazásának  jogellenessége  már nem védhető, hiába erőltették  alkalmazását  az alapeljárásban.

Ekkor már kifejezetten azért kezdtek el hazudozni, hogy előző hazudozásaik éppen ellenkezőjét, azt  bizonyítsák be, hogy nem az Unió jogát, hanem egy tíz éve  érvénytelen magyar törvényt  alkalmaztak, melyről az alapeljárás pereiben egy szó sem volt. Ezt is megtették.

Tehát a választottbíróság ítéletét ugyan szintén tisztességtelenül megpróbálva elkendőzni, uniós jog-ellenesnek minősítették, a jogellenes döntés következményeit azonban hazugságaikkal elfedték, a magyar cég tönkretétele volt egyedül az, amiben feltétlenül egyetértettek.

Ez olyan fokú arrogancia és a hivatali hatalommal való olyan fokú nyilvánvaló visszaélés, melynek büntetőjogi következményei alól feltehetően előre felmentést kaptak.De tudták, hogy ha előre nem is, de védelmet fognak élvezni.

 Mindezt erre a feladatra kiszemelt alkotmánybírók asszisztálása mellett.  Nyilvánvaló, szemenszedett hazugságokat,hatálytalan törvényt alkalmaztak. Mit lehet várni a hivatásos bűnözőktől, amikor esküt tett bírók és bírák nem tévedésből, hanem tudva a tényekről súlyos polgári peres kérdésekben szándékosan hazudnak? Ki hiszi el, hogy kúriai bírák, ítélőtáblai bírák ás AB bírák tömegei nem tudják, hogy egy peres ügy mikor keletkezik? És akkor csodálkoznak, ha az osztrák sajtó le maffiaállamozza Magyarországot. Minek lehetne egy ilyen eljárást nevezni?

Az AB 2014.dec.15-én hozott IV/1117-8.számú végzésével  az Alkotmánybíróság új elnöke  az általa védett "jogállami értékek" körében azzal mutatkozott be, hogy egy 2004.május 1-én hatálytalanná vált törvénynek a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria által 2014-ben történt alkalmazását természetesnek vette és azt próbálta indokolgatni az előtte eljárt  bíróságok hazugsággyárából vett idézetekkel. Azt azért nem merte felvállalni az AB, saját indoklást találjon ki, hogy miért is alkalmazhattak a magyar bíróságok tíz éve érvényetlenen törvényt. Csak úgy sumákolva, suba alatt indirekt módon fogadta el a  józan ésszel, de akár a részeg ésszel is ellentétes jogalkalmazást. Az AB mossa kezeit,  ő nem negyedik fellebbezési fórúm, nem vizsgálhat felül minden tömegesen jelentkező piszlicsáré bírói jogsértést. Egyáltalán nem zavarta az AB  új elnökével dúsított öt tagú tanácsot, hogy egy több mint 10 éve hatálytalan törvénnyel önkényesen helyettesítette be az említett két bíróság az Unió jogát  egy 2009-ben hozott választottbírósági ítéletben. Ha a Kúriának jó volt a tíz éve érvénytelen  törvény alkalmazása a reményeik szerinti "végső" megoldás céljára, akkor az jó az AB--nek is. Miként lehet törvényes és érvényes egy olyan választottbírósági ítélet, amelyet megfosztottak jogi hivatkozásától, és egy érvénytelen törvényt raktak alá? Bizonyosan ilyen megoldás világviszonylatban sem fordult még elő.

 Nem tűnik olyan mindennapi jogsértésnek, amikor a magyar bírók  tömegesen jogot sértenek, nyilvánvaló cél elérése érdekében. Ez a nyilvánvaló cél pedig nem más, mint  az alapeljárás pereiben  a magyar bíróságok által jogellenesen okozott kár  mindenáron történő elfedése. Mert ugye az Unió jogának megsértésévek okozott kárért a magyar bíróságok helyett a magyar állam tartozik helytállni. Hát akkor nincs  más hátra, mint hazudni, hazudni és hazudni.  

Az AB szerint: "Az Ítélőtábla az 1/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásának mellőzésének indokát megadta: mivel a magyar jogot kellett az ügyben alkalmazni" ( a Kúria alapügyben hozott jogerős ítélete szerint az Unió jogát! Tisztelt AB! Amit az Ítélőtábla, de a Kúria sem jogosult a kártérítési peren megváltoztatni. Ezt 5 db alkotmánybíró nem tudja!? És  mi van ilyenkor a jogerővel és a jogbiztonsággal Tisztelt AB?)) "a csatlakozás előtt a rendelet magyar bíróságok általi alkalmazhatósága fel sem merülhetett"(senki sem akarta  a csatlakozás előtt alkalmazni a tanácsi rendeletet, hanem jóval a csatlakozás után  2009-2014 között kellett volna alkalmazni az Unió rendeletét, Tisztelt AB! Ezért nem is merült fel a rendelet csatlakozás előtti  alkalmazhatósága senkiben, csak a csúsztató, a jog alól mesztelen csigaként kicsúszó  álságos indokolást adó bírókban, és ezek szerint ugyanilyen módon  az Ab tagjaiban!).

"Emellett utalt arra, hogy ha a kártérítési perben eljáró bíróság szerint az alapügyben hozott döntés helyes volt, akkor nincs jelentősége annak, hogy az indítványozó  a választottbírósági eljárásban nem tudta előadni  a védekezését." Így az AB.  A probléma az, Tisztelt AB, hogy az alapügyben nem csupán  a védekezés lehetetlenné tételével, hanem az elemi bizonyítási kötelezettség  megtagadásával  van az alapvető probléma. Ha, mint történt, az AB egyet értett azzal, hogy a választottbíróság által az Unió jogára (EK-81.cikk) hivatkozó döntéssel  szemben  az indítványozónak elő kellett volna adnia  a 2009-ben született választottbírósági ítéletbe 2014-ben belehazudott  2002.évi X.törvény alkalmazása elleni védekezését, akkor itt nagy a baj magának az AB tisztességességének kérdése   körül is, nemcsak a bíróságokkal van e téren gond. Azaz mondhatjuk, hogy fejtől bűzlik a hal. Ezt le is írja az AB: "A bíróság emelett megjegyezte, az indítványozó a választottbírósági eljárásban előadhatta volna a védekezését a Törvénnyel kihirdetett társulási tanácsi határozat melléketének 2.cikke szerinti szabály alkalmazhatatlanságát illetően, azt azonban elmulasztotta." Felmerül a kérdés, hogy a döntést hozó AB tagok tudták e egyáltalán, milyen végzést hoztak, vagy  el sem olvasták a valamelyik jogi fullajtár által  összetákolt végzést, akinek ez volt a feladata.

Nem csak tisztességtelennek, hanem akár aljasnak  is  minősíthető az az indokolás hogy a 2014-ben  az Ítélőtábla által visszamenőleg és  hamisan hivatkozott, már  2004-től érvénytelen "Törvénnyel kihirdetett társulási tanácsi határozat mellékletének 2.cikke szerinti szabály" elleni tiltakozását  az Ítélőtábla hazugságát megelőzően öt évvel, 2009-ben elmulasztotta. Egyre jobban úgy tűnik, ezek a nyilvánvalóan tisztességtelen és provokatív  indokolások bizonyítják, hogy valami nem gömbölyű  az  egyébként több milliárdos, korrupció gyanús ítélet  alapeljárásban és a kártérítési eljárásban.

 Azt lehetne hinni, hogy szándékosan akarják olyan kifejezés használatát kiprovokálni, hogy ami becsületük megsértésére alkalmas lenne. Talán a tények leírásánál nincs súlyosabb  jelző. Azt még  fel merték vállalni a magyar bíróságok, hogy a korrupciógyanús választottbírósági ítéletet érvényben tartották az EU jogát nyilvánvalóan  sértve, mert ezzel "csak" a magyar céget tették tönkre, de azt már nem merték felvállalni, hogy beismerjék az uniós jog szándékos megsértését (pedig ezt tették!) mert akkor az állam tartozik kártérítési felelősséggel,ami az ő saruk lenne. Mert ugye a multi cég javára jogellenesen nem kellett volna a profitot milliárdos összegekben átcsoportosítani.  Ezért inkább összefogtak a mundér védelme érdekében az elsőfok, a másodfok, a harmadfok és a "negyedfok". Hogy hazudniuk kellett? Hát istenem, már az alapeljárást is végig hazudták, jóllehet, akkor azért, hogy az Unió jogának alkalmazhatóságát bizonyítsák, a kártérítési perben pedig azért hazudtak, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsák be. Ettől  szép a bírói, főleg az alkotmánybírói hivatás. Lehet hazudni következmények nélkül.

"Mivel a melléklet 2.cikkében foglalt szabály szinte szó szerint megegyezett az EK Szerződés 81.cikkével" ( a melléklet és 2.cikke  a csatlakozás napján hatályát vesztette és nem volt hivatkozható a csatlakozás után indult ügyekben) " és az utóbbi tekintetében az indítványozónak -miként arra az Ítélőtábla indokolása is utal (...)- módjában állt álláspontját előadni a választottbírósági eljárásban, a védekezéshez való joga nem csorbulhatott."  Tehát azt mondja az AB, hogy mivel a hatálytalan és alkalmazhatatlan magyar törvény   nagyon  hasonlított  a ténylegesen  alkalmazott  EK-81.cikkre,  ezért  a senki által nem alkalmazott és nem is alkalmazható hatálytalan 2002.évi X.törvény alkalmazása ellen panaszos  védekezhetett volna. Észveszejtő  logika!  Ez a szánalmas indokolás "zum Beispiel" azt jelenti, hogy ha a menyasszonynak kukija lenne, akkor az lenne a vőlegény.

"E körbe tartozik másrészt az, hogy az alapügyben helyes volt-e a Kúria részéről az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzése. Miután az Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az ügyben a magyar jog (a Törvény) volt alkalmazandó (a helyes jogi hivatkozás hiánya ellenére)" ( a Kúria alapügyben hozott jogerős ítéletét megtörve Tisztelt AB!) " az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása kártérítési felelősség jogalapjává nem válhatott."

Tehát mivel, az Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az Unió joga nem volt alkalmazható az alapeljárásban (csúsztatással lefedve :"(a Törvény) volt alkalmazandó"), ami azt jelenti, hogy jogellenesen alkalmazta a választottbíróság az Unió jogát, ezért érvényteleníteni kellett volna az alapeljárásban egy tisztességes eljárás során, amit nem tettek meg a magyar bíróságok, inkább vagy két tucat bíró hazudott. A kártérítési perben pedig a jogerős ítélet nem érvényteleníthető, és éppen az indokolások döntik el, hogy az ítélet okozott-e jogsérelmet a peres félnek. Ezért megint hazudtak.

Nagyon érdekes magyar bírói megközelítés, hogy a kártérítési perben keresik a jogerős ítéletet megalapozó  jogi hivatkozásokat: ráadásul csak hazudozás útján találnak ki valamit.

Ezt az utóbbi AB végzést dr.Lévay Miklós tanácsvezető, dr.Dienes-Oehm Egon előadó bíró társaságában Dr.Lenkovics Barnabás megválasztott új AB elnök jegyezte.Gratulálunk!

Nekik teljesen természetesnek tűnt, hogy az alapügyben hozott  legalább négy jogerős ítélet  döntését az Ítélőtábla megtörte egy  több, mint tíz éve  hatálytalan törvényt hamisan alkalmazva, melyek  akkor sem lettek volna  megtörhetőek, ha a-mint, ahogy egyébként- jogszabálysértéssel alkalmazták őket. Ez esetben a jogszabálysértés tényét kellett volna megállapítania a kártérítési bírósságnak. Egy ilyen "apróság" nem tesz semmit, erősíti a jogállamba vetett bizalmat, meg a  hivatali visszaélések elleni fellépést. Főleg pedig bizonyítja, hogy volt és van mit takargatniuk a bíróságoknak, az AB sem kivétel.

Haveri Szentszövetség! vagy másként is lehetne fogalmazni. Ma már látni, hogy a választottbíróság ítéletét képtelenek voltak törvényesen indokolni a választottbírók: az Ítélőtábla végül kihrúgta alóluk a  sámlit, rájuk fogva, hogy nem az Unió jogát alkalmazták jogtalanul, hanem egy érvénytelen magyar törvényt, csak nagy igyekezetében az Ítélőtábla nem vette észre, hogy ez a törvény meg már vagy 10 éve hatálytalan, és a csatlakozás után indult ügyekben egyáltalán nem alkalmazható. Végül csak maguk bizonyították be saját magukról az ügyben eljáró bírók, hogy , ítéleteiknek közük nincs a tisztességhez, a bírói pártatlansághoz, a törvényességhez. Egyhez van közük: a korrupciógyanús választottbírósági ítélet mindenáron történt szervezett, szándékos takargatásához, amúgy teljesen  nyilvánvalóan és most már saját maguk által beismerten, bebizonyítottan!

---

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 171.A választottbíróság a korrupció melegágya
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat