138.oldal

Az Unió szervei ellen is lehet keresetet indítani, amennyiben nem tartják be az Unió jogát. Ott is bürökraták dolgoznak, akik igazából azzal foglalkoznak, mint a tagállami bürökrata társaik,tevékenységük során azon munkálkodnak,hogy minél kevesebb munkával kapják meg havi "jól megérdemelt"  jövedelmüket, azaz lényegét tekintve elszabotálják feladataik teljesítését. Azt  keresik,hogy mit tudnak kitalálni, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozniuk, mit, milyen fondorlatos indokkal tudnak elutasítani. Ez a bürükraták alap jellemzője. Nem kell hagyni őket rajtunk élősködni: akár az  Unió, akár saját bürökratáinkról van szó!

           

Európai Bíróság Törvényszéke részére!

 Tisztelt Törvényszék!

Az Európai Unió elsődleges és másodlagos jogának, továbbá az Európai Bíróság több ítélt dolognak minősülő esetjogának, és az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt alapjogok Unió szervei által eljárásuk során történt nyilvánvaló megsértése miatt az EUMSZ 263. cikke alapján az alábbi keresetet nyújtom be:

I. FELEK:

Felperes:  Mirelta Ingatlanhasznosító Kft. 

Székhely:   2890.Tata, Barina u 7. Magyarország

Képviselő:   ügyvéd

Alperesek: Európai Bizottság, Európai Ombudsman

II. TÁRGY:

Az Európai Bizottság  sj.f(2014) 1116100 számú, panaszügyet lezáró határozata ellen és az Európai Ombudsman S(2014-192248) számú, a Bizottság határozat elleni panaszt elutasító határozata ellen az EUMSZ 263. cikke szerinti

              megsemmisítés iránti kérelmet nyújtok be                            

Az I. és II. fejezethez tartozó  igazolások:

 

Felperest igazoló okiratok: (M26/277-281.o.)*(M27/282.o.)*

Jogi képviselő:  Ügyvédi Iroda,dr. ügyvéd H-Mór utca 8.    (M4/M5/M6/26-28o.)*Telefon:   e-mail :

Törvényes képviselő: Eljárási jogosultsága: (M27/282. o.)* (M3/25. o.)* Támadott határozatok: az Európai Bizottság  sj.f(2014)1116100  számú,  panaszügyet lezáró határozata (M12/63. o.)* az Európai Ombudsman  S(2014-192248) számú elutasító határozata (M13/65. o.)*                

III. KÉRELEM

 

Első kérelem: Felperes jelen keresetében azt kéri a Törvényszéktől, hogy az Európai Bizottság panaszt elutasító határozatát és az Európai Ombudsman panaszügyet lezáró határozatát semmisítse meg és kötelezze az Európai Bizottságot az Unió jogának megfelelő és az Unió jogának érvényesülését biztosító eljárás lefolytatására.

Második kérelem: Felperes kéri, hogy a Törvényszék kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy a panaszügyben hozott döntése alapjául a Jogi Szolgálat által készített elemzéseket, beleértve a Bizottság versenyjogi szerveitől kért véleményeket is, a Törvényszék részére küldje meg. 

Harmadik kérelem: Felperes kéri az eljárás költségeiben alperesek marasztalását.

IV. JOGALAPOK ÉS FŐBB ÉRVEK (M2/23-24. o.)*

1. A jogi háttér bemutatása:

A kereset uniós jogi hátterét a 2004. május 1-jén hatályba lépett Csatlakozási Okmány mellett az Unió intézményeinek működését szabályozó előírásokra, az Unió elsődleges és másodlagos jogára, az Unó Alapjogi Chartájában foglaltakra, továbbá az Európai Bíróság esetjogaira történő hivatkozások alkotják. A keresetben a jogi háttér részletesen kifejtésre kerül.

 

A nemzeti jogban az 1994. évi LXXI. törvény (a választottbíráskodásról), a 2002. évi X. törvény (a csatlakozáskor hatályát vesztett átmeneti versenyjogi törvény), az 1996. évi LVII. törvény (a magyar versenyjogi törvény), 1952. évi III. törvény (a polgári perrendtartásról), az 1959. évi IV. törvény (a polgári törvénykönyvről) és a (30/1998. VI. 25) AB határozat releváns.

Az európai jog közvetlen hatályát az Európai Bíróság az 1963. február 5-i Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben alakította ki. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondja, hogy az európai jog nemcsak kötelezettségeket keletkeztet a tagállamok számára, hanem jogokat is alapít a magánszemélyek részére. A magánszemélyek így tehát élhetnek ezzel a jogukkal és az európai jogszabályokra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti és az európai bíróságok előtt.

 2. Az Unió szervei elleni perindítás okai

Az Európai Bizottság  Jogi Szolgálata a  2014.04.09-én kelt  és 2014.04.19-én kézbesített sj.f(2014)1116100    számú  panaszügyet lezáró határozatát (M12/63)* és az Ombudsman a 2014.05.23-án kelt  és 2014.05.30-án kézbesített  0684/2014/DK (S014-192248)    számú panaszügyet lezáró határozatát  (M13/65)* az Unió elsődleges, másodlagos jogának megsértésével  és az Európai Bíróságok által ítéleteikben kialakított jogelvek mellőzésével,  az Alapjogi Chartában foglaltak  teljes figyelmen kívül hagyásával     hozta meg. Az Unió fent megnevezett szervei nem tartották be saját eljárási szabályzataikban foglaltakat, amikor a felperes jogvédelmet kérve hozzájuk fordult a magánszemélyek számára jogokat biztosító uniós rendelet alkalmazását és az Unió jogának egységes alkalmazását megtagadó tagállami bíróságokkal szemben.

A panaszra okot adó tagállami eljárások összefoglalása és uniós jogot érintő tartalma (a kereset V. fejezetében a 16. oldaltól található).

Felperes jogi háttérként hivatkozik a Bíróság alábbi ítéletére:

 A Simenthal II. (ECR 1978, 629, 106/77) ügyben a Bíróság kimondta, hogy “minden, hatáskörében fellépő állami bíró köteles a közösségi jogot korlátozások nélkül alkalmazni és azon jogokat, amelyekkel az egyént felruházza, védeni úgy, hogy a nemzeti jog minden esetlegesen ellentmondó rendelkezését […] figyelmen kívül hagyja.”

  III. Elfogadhatóság:

Az EUMSZ 256. és 275. cikke alapján a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a 263. cikk negyedik bekezdésére hivatkozva hozzá benyújtott közvetlen keresetek elbírálására.

 

Felperes hivatkozik az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdésére, mely szerint mindenki jogosult az Európai Bírósághoz fordulni, "akinek az Unió által biztosított jogait és szabadságát megsértették."(47. Cikk).

 

Felperest az Európai Bizottság és az Ombudsman neki címzett döntései közvetlenül és személyében érintik, mivel ezek a döntések alapvetően arra irányultak, hogy a végső fokon ítélkező magyar tagállami bíróság jogsértései ne kerülhessenek az Európai Bíróság elé.  A Jogi Szolgálat ügykezelése felperes meggyőződése szerint arra irányult, hogy a választottbíróság elsődleges jogsértése rejtve maradjon, és felperes a panasz útján ne tudjon a hatékonybírósági jogvédelem lehetőségével élni. Felperes itt utal arra, hogy az Unió jogának és versenyjogának megalapozatlan alkalmazásával a magyar tagállami bíróságok megfosztották jövőbeni piaci lehetőségeitől, létalapjától, és nagyrészt az 55 év alatt összegyűjtött tulajdonától, rendkívül nagy anyagi és erkölcsi hátrányt okozva számára.

 

Vassilios Skouris elnök úr jelentésére is hivatkozik felperes [ Éves jelentés az Európai Unió Bíróságának 2013. évi tevékenységéről.(Részlet)]

           

"A C-617/10. sz., Åkerberg Fransson ügyben 2013. február 26-án hozott ítéletében a Bíróság az alapjogok Unión belüli terjedelmére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára és az Alapjogi Charta 51. cikkéhez fűzött magyarázatokra hivatkozva először is megjegyezte, hogy az azáltal biztosított alapjogokat tiszteletben kell tartani, amint a nemzeti szabályozás az uniós jog alkalmazási körébe kerül. Így nem állhat fenn olyan tényállás, amelyre anélkül vonatkozna az uniós jog, hogy az említett alapvető jogokat alkalmazni kellene.** Az uniós jog alkalmazhatósága magában foglalja az Alapjogi Charta által biztosított alapvető jogok alkalmazhatóságát."

 (**Felperes kiemelése.)

 

IV. Jogalapok és fontosabb érvek:

 

Az Európai Bizottság  által „Az Európai Unió Bíróságának az uniós    jog valamely tagállam által történő megsértése miatt indított kártérítési kérelmekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata” (Brüsszel, 2009, július 15.)  című  tájékoztatása részletesen tartalmazza az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát. E tájékoztatóban foglalt esetjogokat felperes figyelembe vette, de a terjengősség elkerülése érdekében közvetlenül ebből  akiadványból nem fog idézni.

 

1. Az első, a megfelelő ügyintézéshez való jog alperesek által történt jogellenes megsértésére alapított jogalap. (Alapjogi Charta 41. cikke). Az Európai Bizottság Jogi Szolgálata eljárása során megsértette a Bizottság Eljárási Szabályzata mellékletének 1., 2. és 3. pontjában foglaltakat. Az Európai Bizottság a magánszemélyek számára az Unió joga által biztosított alapjogok megsértése miatt elé terjesztett panaszügyet a jogsértések érdemi kivizsgálása nélkül, a közérdek hiányára hivatkozó formális indokolással zárta le.  Az Európai Bizottság a felperes panaszának elutasítása során a valós tényeket elfedő és a valós jogsértéseket elhallgató megállapításokat tett, ezeket az Ombudsman észrevétel nélkül hagyta. Fenti eljárásával az Unió két szerve megsértette felperesnek a tisztességes ügyintézéshez való jogát.

Az Európai Ombudsman megsértette az Európai Parlament rá vonatkozó határozatában, illetve a végrehajtási rendelkezés 4. cikk 4. 9 pontja előírását, amikor az Európai Bizottság eljárása és döntése ellen felperes hozzá benyújtott panaszát kivizsgálás és érdemi indokolás nélkül, önálló jogi vélemény kialakítása helyett az Európai Bizottság Jogi Szolgálata megalapozatlan hivatkozásaival utasította el.

További érvek:

 41. cikk: A megfelelő ügyintézéshez való jog (Alapjogi Charta)

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

(2) Ez a jog magában foglalja:

c) az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják.

A Jogi Szolgálat alapvetően azzal a formális indokkal utasította el a 2014. április 9-én kelt     sj. f (2014) 1116100 számú határozatában (M12/63. o.) a panaszt, hogy az abban megjelölt tények nem sértik az Unió általános érdekeit. A Jogi Szolgálat megfogalmazása konkrét hivatkozásai során is alaptalanul hivatkozik arra, hogy " a szóban forgó magyar bíróság nem úgy alkalmazta az 1/2033/EK rendeletet, ahogyan Ön azt helyesnek tartotta volna." (M12/63. o. 3.bek.) Ezzel elfedte az a valós tényt, amit felperes panaszában közokiratokkal bizonyított, hogy "a szóban forgó bíróságok" egyáltalán nem alkalmazták az 1/2003/EK rendeletet, annak egyetlen előírását sem tartották be.

A Jogi Szolgálat panaszügyet elutasító határozatában (M12/63. o.3. bek.)* valótlanul hivatkozik arra is, hogy ”A bíróság megközelítése tehát nem valamely uniós jogi aktus (az 1/2003/EK rendelet) érvényességéről, hanem az adott jogi aktusnak az adott bíróság előtti ügyben való alkalmazhatóságáról tett megállapításnak tekinthető."

Ha a bíróság "megközelítése" arról szól, hogy az EK-81. cikk ténylegesen közvetlen alkalmazása ellenére az 1/2003. EK rendelet alkalmazását a felperes követelése ellenére megtagadják, akkor vajon ennek a megtagadásnak a felperesre gyakorolt jogkövetkezményei tekintetében miben különbözik az érvénytelennek tekintéstől?

 A Jogi Szolgálat nem hivatkozhatott volna a visszamenőleges jogalkalmazásnak a magyar Alkotmánybíróság végzésében történt magyarázatára sem (M14/71. o.10. sz.lábjegyzet)*(M25/75. o.2. 1. pontja)*, mert nagyon jól kell tudnia, hogy az Unió jogát nem írhatja felül semmilyen tagállami szerv. A Jogi Szolgálat alaptalanul indokolja elutasító határozatát azzal, hogy a tagállamok feladata, hogy  „ az EUSZ 4.cikkébe foglalt lojális együttműködés elvének alkalmazásával biztosítsák az uniós jog alapján a jogalanyokat megillető jogok jogi védelmét.” (M14/71.o.4.bek.utolsó mondata.)* Ugyanis a panasz tárgya éppen az volt, hogy e jogokat megsértették a tagállami bíróságok és nem működtek együtt az Unió szerveivel semmiben.

Az Alkotmánybíróság (AB) túlterjengett hatáskörén, a Jogi Szolgálat pedig nem vizsgálta, amikor a 2002. évi X. törvényre hivatkozott, hogy az AB kivételével egyetlen előtte eljáró bíróság, sem a választottbíróság, sem a tagállami bíróságok meg sem említették az átmeneti magyar törvényt, hanem az Unió jogát alkalmazták közvetlenül. Az AB-t nem igen érdekelte, hogy miképpen lett a nem alkalmazott 2002. évi X. törvényből a csatlakozás időpontja után a tagállami bíróságok számára automatikusan  EK-81. cikk, azaz uniós versenyjog, vagy miképpen lett volna, ha ténylegesen a 2002. évi X. törvényt alkalmazzák a bírósági eljárásokban, és az sem érdekelte, hogy felperes alapjogait semmibe vették.

A tagállam bíróságai megsértették az Unió jogának alkalmazása során az Európai Bíróságnak az eljárásjogi közrendre vonatkozó jogelvét is (idézve 2. jogalap 3. bekezdésében), amikor semmibe vették az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárási szabályokat, melynek megállapítása elől a Jogi Szolgálat szintén elzárkózott.

 

Az Unió rendeletének kötelező alkalmazását az elsődleges jog írja elő, ezért a tagállami bíróságok a rendelet alkalmazását nem tagadhatták volna meg. A rendelet alkalmazásának megtagadása a magyar bíróságok részéről szándékos volt, mert a rendelet alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség nem teljesítése miatt a választottbíróság ítéletét érvényteleníteniük kellett volna, amit nem szándékoztak megtenni.

 Felperes nem talált arra nézve unós jogszabályt, amelyik a Jogi Szolgálatot felmentette volna az Unió rendeletének betartatási kötelezettsége alól, vagy lehetőséget biztosított volna számára, hogy a választottbíróságot és tagállami bíróságokat felmentse a rendelet alkalmazásának kötelezettsége alól.

 

Felperes összefoglaló beadványában (M15/73. o.)* ismételten bizonyította közokiratokkal, hogy az 1/2003/EK rendelet egyetlen előírását sem alkalmazta sem az alapügyben eljáró választottbíróság, sem az Unió versenyjogának alkalmazását az érvénytelenítési eljárásban jóváhagyó tagállami bíróságok egyike sem.

A Kúria végső ítéletében kimondta, hogy "A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt" (M24/269. o.2. bek)*.  A végső döntést hozó tagállami bíróság ezzel szemben semmivel sem indokolta felperes kérelmei ellenére (M24/264.o.2.bek.265.o.2.bekezdés)*, hogy  az 1/2003.EK rendeletet ( melynek alkalmazása Magyarországon is kötelező volt 2004.május 1-től az EUMSZ 101.cikke alkalmazása esetén), miért nem alkalmazta a választottbíróság és miért nem alkalmazta  az elsőfokú bíróság, és miért nem alkalmazza a Kúria maga sem.

 

Az 1/2003/EK rendeletben előírt, a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó kötelező szabály ellenére például a végső döntést hozó Kúria  (és ezek szerint a Jogi Szolgálat is)  egyetértett abban, hogy "felperesnek lehetősége volt arra, hogy az EK Szerződés 81.cikke vonatkozásában előadását megtegye, bizonyítást ajánljon fel" ( M24/270. o.utolsó előtti bek.)* ezzel megfordították a rendeletben előírt bizonyítási terhet az ellenérdekű fél által csak "felvetett" (M19/138. o.4.bekezdés)* versenyjogi jogsértési ügyben, és a választottbíróság a legcsekélyebb ténybeli bizonyítás nélkül  alkalmazta az EK-81. cikk (2) bekezdésben írt szankciót.

A Jogi Szolgált panaszügyet lezáró levelében "azzal menti fel" a végső fokon ítélkező tagállami bíróságot az EUMSZ 267. cikke nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásának következményei alól, hogy az nem tekinthető "szándékos és rendszeres magatartásnak", hogy nem kért előzetes döntést „egy Magyarország uniós csatlakozása előtt aláírt szerződés érvényességéről"(M12/63. o.utosó mondata)*

 

Felperes nem találta az  EUMSZ rendelkezései, vagy az Európai Bíróság ítéletei között, de a Bizottság jogi aktusai között sem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti előterjesztés a végső fokon ítélkező bíróság számára csak akkor kötelező, ha ”szándékos és rendszeres magatartásnak" lehet tekinteni. Továbbá nem  "egy Magyarország uniós csatlakozása előtt aláírt szerződés érvényességéről", hanem  a végső fokon ítélkező bíróság által alkalmazott  elsődleges uniós jog alkalmazhatóságának időbeli hatályáról ( a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmának értelmezéséről),  a másodlagos uniós jog  alkalmazási kötelezettségéről   és a versenyjogi jogsértés bizonyítási kötelezettsége  alóli felmentés „lehetőségéről", az adott ügyben az Eco Swiss ítéletnek, benne az EK-81.cikk közrendi kérdésként történő  értelmezéséről kellett volna előzetes döntést kérnie a végső fokon ítélkező tagállami bíróságnak.

 

Konkrétan arról kellett volna előzetes döntést kérnie felperes szerint a végső fokon eljáró bíróságnak, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazható-e önmagában az 1/2003. EK rendelet előírásainak ismerete és betartása nélkül. Ugyanis, ha nem is minősül a tagállami bíróság eljárása "szándékos és rendszeres magatartásnak", az Unió elsődleges és másodlagos jogának, továbbá az Európai Bíróság jogelveinek helytelen értelmezése, megsértése és nem alkalmazása körében a nyilvánvaló és "kellően súlyos” körülmények fennállása, és ezzel az előzetes döntés kötelező volta felperes véleménye szerint megállapítható lett volna.

 

Az Európai Ombudsman panaszügyet lezáró határozata (M13/ 65. o.) érdemi vizsgálat nélkül átvette a Jogi Szolgálat érvelését, azt, hogy a Bizottság egyedül felelős annak eldöntésében, hogy egy adott ügyben, a közérdek védelmében eljárást indít-e. Felperes álláspontja szerint értelmezhetetlen a tartalmában meg nem határozott ”közérdek" hiányára történő hivatkozás a magánszemélyeknek biztosított alapjogokkal szemben, mert az igazi közérdek tartalma éppen az alapjogok biztosítása, és nem azok semmibevétele.

 

Az Ombudsman panaszügyet lezáró alig két oldalas határozata négyszer tartalmazza a "visszatérő és rendszerszerű” probléma hiányát, de nem tér ki arra egyszer sem, hogy az Európai Unió jogának alapvető jogokat sértő akár egyszeri alkalmazása miként fér meg az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásának követelményével.

Felperes a vele szemben tanúsított tisztességtelen eljárás bizonyítékának tartja, hogy a Bizottság és az Ombudsman a következő követelményt támasztotta vele szemben panaszának érdemi kivizsgálása és jogszerű indokolás helyett:

" Az Ön konkrét panaszára vonatkozóan a Bizottság kifejtette, hogy abban nem hozott fel olyan érveket és nem szolgáltatott érveinek alátámasztására olyan bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható lenne az, hogy valamely visszatérő és rendszerszerű probléma áll fenn Magyarországon, amely általánosságban nem teszi lehetővé a Bírósághoz fordulást az EUMSZ 267. cikke alapján." (M13/65. o.utolsó előtti bekezdés.)*

 

Tehát a felperesnek, mint magánszemélynek vizsgálat alá kellett volna vonnia az egész magyar bírósági rendszer belső működési rendjét, eljárásait és ítéleteit, majd tételesen bizonyítania, hogy az Unió jogának megsértése visszatérő és rendszerszerű, és ha netán csak felperes alapvető jogait sértették meg a tagállami bíróságok az Unió jogának alkalmazása során, akkor ezzel ki is merült a sokat hangoztatott hatékony bírósági jogvédelem lehetősége felperes számára a Jogi Szolgálat és az Ombudsman szerint?

 

A Bizottság és az Ombudsman az egyetlen konkrét hivatkozása is alapvetően téves, mert az 1991. december 16-án aláírt Európa Megállapodás alapján a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazását a magyar Alkotmánybíróság megtiltotta a csatlakozás időpontjáig, ezért valóban a 2002. évi X. törvény lett volna alkalmazható (mely a csatlakozás időpontjában hatályát vesztette, így a csatlakozás időpontja után az sem volt már alkalmazható).

 

De nem e törvényt alkalmazta a választottbíróság, hanem közvetlenül az EK-81. cikket.

Ennek az átmeneti magyar törvénynek a tényleges alkalmazására nem került sor ebben a konkrét ügyben, mert a választottbíróság 2003. 09. 15-től (a csatlakozás előtti időponttól ítélethozatala időpontjáig 2009. 11. 06-ig) az EK-81. cikket egységesen alkalmazta az állítólagos jogsértésre, így közokirattal bizonyítottan (M19/131. o.) közvetlenül alkalmazta az Unió elsődleges jogát (az EK-81. cikket) bizonyítási eljárás nélkül. Ennek az uniós versenyjogot sértő választottbírósági ítéletnek a felülvizsgálatát tagadták meg a magyar tagállami bíróságok a vonatkozó összes uniós jogi előírás betartásának megtagadásával vagy megsértésével.

A Jogi Szolgálatnak és Ombudsmannak tisztában kell lennie azzal, hogy az Unió jogát semmilyen tagállami rendelkezéssel vagy intézkedéssel nem lehet felül írni, a Jogi Szolgálat mégis a magyar Alkotmánybíróság által ebben az ügyben hozott végzésére hivatkozott (M25/273. o.)*, arra, hogy az Unió jogának visszamenőleges hatályú alkalmazását az AB nem tekintette alkotmánysértőnek, és végzésében ennek megalapozásául   valótlanságot állítva átírta  az EK-81.cikket a nem alkalmazott magyar átmeneti törvényre.

 Ezzel a tényszerűtlen álláspontjával a Jogi Szolgálat maga is megsértette az Unió jogának elsőbbségét.

 

Az Európai Ombudsman a hozzá benyújtott első panasz kapcsán elérte, hogy a Jogi Szolgálat bő 24 hónap után végül foglalkozott az üggyel.

 

Az Ombudsman is megkapta angol nyelven az összefoglaló tényeket (M15/73. o.)* tehát ebből önmaga is elemzést tudott volna végezni a Jogi Szolgálat uniós jognak megfelelő eljárása ellenőrzése céljából. Felperes meglátása szerint az Ombudsmani Hivatal szakértői az uniós szervek közötti lojalitásra tekintettel helytelenül tájékoztatták az ügyről az Ombudsmant, ugyanis nem feltételezi felperes, hogy a szakértők nem ismerik az Unió jogát és az eljárási szabályokat.

 

2. számú kérelme teljesítését azért kéri felperes, mert az a meggyőződése alakult ki a Jogi Szolgálat panaszügyet kezelő eljárása során, hogy a Jogi Szolgálat ügyintézői szinten kezelte a panaszosnak 10 millió eurós kárt okozó bírósági ítéletek miatti, és az esetleges magánjogi kártérítési per elkerülése érdekében kényszerűségből indított panaszügyét.

A Jogi Szolgálat eljárása felperes megítélése szerint elfogult ügyintézésre, és az Unió versenyjogi szabályainak felperes terhére történt megalapozatlan értelmezésére utal.  Fentieket a Jogi Szolgálat kiegészítő tényeket kérő levele (M14/67. o.)* előre vetítette, ugyanis a Jogi Szolgálat úgy kért kiegészítő tényeket, hogy minden tény és közokirati bizonyíték rendelkezésére állt a jogsértések megállapításához.  A kiegészítő tényeket (M15/73. o)*, a fordítási problémákra történt hivatkozása miatt angol nyelven is megküldtünk számára.

Folytatás a 139.oldalon!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 138.Kereset az Európai Bizottság és az Európai Ombudsman határozata ellen
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat