98.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Kezdjük egy találó idézettel 
Eötvös József másfél évszázada írt

 A   XIX. század eszméinek befolyása az államra című munkájából:  

„Minden államban szükségképp egyik uralkodik a kettő közül: a törvény vagy az  anyagi erő. Mihelyt kivontuk magunkat az első uralma alól, azonnal meg van alapítva a második uralma. ..."

 

 Értelmezze mindenki, ahogy akarja. Én úgy értelmezem, hogy nem minden államban,hanem minden ügyben vagy a törvény, vagy az anyagi erő uralkodik. E WEB lap oldalain bemutatott ügyben  "az anyagi erő" uralkodott el, ami azáltal bizonyítható, hogy törvények alkalmazásáról még nyomokban sem beszélhetünk, annál inkább törvénysértő és ami ezzel egyenértékű, közösségi jogot sértő "megoldások".

Akinek volt még némi kételye, hogy mi folyik ebben az ügyben igazságszolgáltatás égisze alatt, az olvassa el a Fővárosi Törvényszék ítéletéből kiragadott egyetlen mondatot:

 „A bíróság a felperes keresetét sem a II. sem a III.rendű alperes vonatkozásában nyilvánvaló és kirívó jogellenesség hiányában anélkül találta alaptalannak, hogy az EK Szerződés 81.cikke (ma EUMSZ 101.cikke) perbeli jogvitára való alkalmazhatóságát érdemben vizsgálta volna.”

Tehát a Törvényszék anélkül is el tudta dönteni az ügyet, hogy megvizsgálta volna az egyébként  törvénytelenül (közösségi jogot sértve) alkalmazott EK-81.cikk alkalmazásának jogszerűségét , a nemzeti jogrendszer részét képező 1/2003.EK.számú  rendelet alkalmazásának megtagadását, és az Európai Bíróság ilyen ügyekben hozott joggyakorlatát.

Ezt a felületes és formális eljárást előre vetítette, hogy a törvényes bírót betegállományba helyezték, majd az új bíró egy két nap alatt teljes mértékben átlátta azt az ügyet, amelyikben már eddig hét jogerős ítélet születet. Ilyen bíró kellene sok, akkor nem húzódnának az ügyek akár 6 évig. Sajnos ezt az ítéletet akár 6 elemivel is meg lehett volna hozni, ha megvan az eligazítás, a kellő motiváció.Sajnálatos, hogy ilyen előfordulhat.

Itt részleteiben közreadjuk ez ellen az ítélet ellen benyújtott fellebbezésünket.

 A fellebbezést 2013.november 22-én nyújtottuk be a Fővárosi Ítélőtáblán!

 

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

mint másodfokú bíróság részére

a FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK útján

BUDAPEST

 

 

 

Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

 

 

Alulírott MIRELTA HŰTŐTECHNIKA Holding Kft. (2890 Tata, Szomódi u 4.) felperes – a korábban csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőnk útján – a Fővárosi törvényszék 4. P.23.616/2013/15. sorszám alatt meghozott ítélete ellen az alábbi

 

                                            f e l l e b b e z é s t

terjesztjük elő.

 

 

Elsődlegesen kérjük a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy a Fővárosi Törvényszék 4. P.23.616/2013/15. számú ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy a kereseti kérelem jogalapjának fennállását állapítsa meg közbenső ítélettel, az összegszerűség vonatkozásában utasítsa az első fokon eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Kérjük a T. Ítélőtáblát, hogy kötelezze alpereseket az első és másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére, illetőleg a perköltség mérséklésére.

 

 

Másodlagosan kérjük a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy a Fővárosi Törvényszék 4. P.23.616/2013/15. számú ítéletét Pp. 252. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítsa. Kérjük a T. Ítélőtáblát, hogy kötelezze alpereseket az első és másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére, illetőleg a perköltség mérséklésére.  

 

 

 

Harmadlagosan kérjük a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy a Fővárosi Törvényszék 4. P.23.616/2013/15. számú ítéletét Pp. 252. § (3) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítsa. Kérjük a T. Ítélőtáblát, hogy kötelezze alpereseket az első és másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére, illetőleg a perköltség mérséklésére.

 

 

 

 

 

I n d o k o l á s

 

I.

 

Elsődleges kérelmünket arra alapozzuk, hogy a kereseti kérelmünkben illetve az elsőfokú eljárás során benyújtott beadványainkban tételesen bizonyítottuk az elsőrendű és a másodrendű alperesek kirívóan súlyos jogsértéseit, valamint a harmadrendű alperesnek a másodrendű alperesre vonatkozó mögöttes kárfelelősségét.

 

Másodlagos kérelmünk azon a tényen alapul, hogy az elsőfokú bíróság döntéshozatala során az eljárási szabályokat súlyosan megsértette azáltal, hogy érdemben nem vizsgálta a keresetünkben foglaltakat az általunk felsorolt jogszabálysértéseket és a becsatolt okirati bizonyítékokat.

 

Harmadlagos kérelmünket  arra a körülményre alapozzuk, hogy az elsőfokú bíróság lényegében indokolás nélkül mellőzte a bizonyítási eljárást a becsatolt okiratok tekintetében.

Pp.193. §. Olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti.

 

Azt azonban a Pp. nem teszi lehetővé, hogy a közokirattal történő bizonyítási indítványokat elhallgatással mellőzze az eljáró bíróság.

A Törvényszék nem utasította el, mégsem foglalkozott a felperes közokirati bizonyítási indítványaival, melyek egyenként is önmagukban bizonyítják a közösségi versenyjogi előírások eljáró bíróságok általi kirívóan súlyos megsértését.  A becsatolt közokiratok idézett tartalma alapján „a közösségi jog kellően súlyos megsértésének megállapítását” kértük a Törvényszéktől.(Keresetünk 26. oldalától találhatóak.)

1. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a második választottbírósági ítélet által megsemmisített megállapodás kizárólag a magyar piacra vonatkozott.

2. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a második választottbírósági ítélet kizárólagosan és közvetlenül a tagállamok közötti verseny korlátozását tiltó EK-81. cikk (1) bekezdését alkalmazta magával az EK-81. cikk szövegével és az 1/2003. EK rendelet előírásaival ellentétesen.

3. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a Tatabányai Törvényszék és a KÚRIA megtagadta az EK-81. cikk (1) és (2) bekezdését alkalmazó és az 1/2003. EK rendeletet figyelembe nem vevő választottbírósági ítélet közösségi jog által előírt felülvizsgálatát.

4. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a második választottbírósági eljárás során „az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzetet”, azaz egy véglegesen jogerős ítéletet vizsgált felül és semmisített meg közösségi jog által tiltott módon és törvénytelenül „másodfokú” bíróságként eljáró választottbírósági tanács.

5. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a második választottbírósági eljáró tanács és a KÚRIA visszamenőleges hatállyal, azaz a csatlakozás előtti időszakra is alkalmazhatónak tartotta az EK-81.cikk rendelkezéseit, holott a közösségi jog csak a csatlakozás időpontjától teszi lehetővé, így önmagában ez a közösségi jogsértés is megalapozta volna a második választottbírósági ítélet érvénytelenítését, mert a közösségi jog szerint: „A visszaható hatály tilalma alól nincs kivétel!”

6. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy az első választottbírósági ítélet a per tárgyát képező szerződéseket, kiemelten a megsemmisített szerződési kitételek érvényességét jogerősen megállapította, így az a közösségi esetjog (Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2. pontja) szerint már nem volt felülvizsgálható az EK-81. cikkre hivatkozva.

7. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy a választottbíróság, és az állami bíróságok közösségi jogot sértve mellőzték az 1/2003. EK rendeletet alkalmazását, különösen a 37. pontjában előírtakat (ennek a ténynek a vizsgálata is ténybeli bizonyítási eljárást igényel).

8. tétele a közokirati bizonyítási indítványunknak arra vonatkozik, hogy sem a második választottbírósági tanács, sem az állami bíróságok nem biztosították az Alapjogi Chartában biztosított alapjogok betartását felperes részére.

A perköltség mérséklésre vonatkozó kérelmünket a következőkre alapozzuk:

 Felperes a kétszeri tárgyalásra és az alperesek által benyújtott néhány formális és általános, különösebb jogi teljesítményt nem nyújtó beadványaira tekintettel, és arra is figyelemmel, hogy beadványaiknak láthatóan semmi közük pernyertességükhöz. A Törvényszék ugyanis nem vizsgálta felül a jogerős ítéletek tényállását és az alkalmazott jogot sem, azaz sem alperesek, sem felperes ügyvédi tevékenységére ezek szerint semmi szüksége nem volt a bíróságnak, és e szerint a perindítási lehetőség törvényi megadása is felesleges.

 

A perértéktől függetlenül erősen eltúlzottnak tartja felperes a fejenkénti 2.000.000 Ft-os perköltséget, melyet „büntető” jellegűnek tekint. Ezért felperes kéri a Tisztelt Ítélőtáblát, hogy alperesek perköltségét (ügyvédi, jogtanácsosi munkadíját) a kifejtett tevékenységükkel és annakszükségességével arányosan szíveskedjék megállapítani arra is tekintettel, hogy a Törvényszék csupán a kártérítési kereset jogalapjában döntött első fokon, melynek a kártérítési összeg nagyságához semmi köze sincs.

  „ A kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben sem határozható meg az ügyvédi munkadíj olyan magas abszolút összegben, hogy az a feleket a bírósághoz való fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásában korlátozza, illetve a pervesztes felet anyagilag ellehetetlenítse, más részről pedig sértse a társadalom értékítéletét.(LB. PK.ajánlása. BH 2004.évi 9. szám).”

 

                                                        II.

 

Tisztelt Ítélőtábla!

Az elsőfokú eljárás során a Pp.2.§-ára alapozott másodlagos kereseti kérelmünktől kizárólagosan az ügy egyszerűsítése érdekében álltunk el, azonban továbbra is fenntartjuk a tisztességtelen eljárásra vonatkozó előadásunkat és az azokat alátámasztó bizonyítékokat.

Ismételten hivatkozni kívánunk arra, hogy nem kértük keresetünkben, hogy a törvényszék változtassa meg a kártérítés alapjául szolgáló ügyben eljáró bíróságok jogerős határozatait, hanem azt kívántuk bizonyítani, hogy mind a választottbíróság, mind pedig az állami bíróságok döntései kirívóan súlyos jogsértésen alapulnak. E körülményre tekintettel nem tartjuk indokoltnak sem az alperesek sem pedig az elsőfokú bíróság többszöri hivatkozásait arra vonatkozóan, hogy egy adott jogerős ítéletben alkalmazott jogszabály alkalmazásának törvényessége nem vizsgálható felül. 

Felperes továbbra is fenntartja az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező indítványát, azért, hogy a közösségi versenyjognak erre a jogesetre vonatkozó alkalmazhatósága és az alkalmazás jogszerűsége kérdésében kifejthesse álláspontját az Európai Bíróság.

 Az Európai Bíróság állandó joggyakorlata bizonyítja, hogy a közösségi versenyjog egységes értelmezése megköveteli, hogy az eljáró bíróságok által okozott ilyen többszörös közösségi anyagi jogi és közösségi eljárásjogi értelmezési és alkalmazási káosz tisztázásra kerüljön az Európai Bíróság által.

 Felperes tájékoztatja az Ítélőtáblát, hogy felperes egyáltalán nem igényli a bizonyítékok valós értékelését mellőző „gyorsított eljárást”, ugyanis az elmúlt több mint hat év alatt véglegesen elvesztette vagyonának nagy részét, mivel sorozatos jogellenes döntésekkel megfosztották az évtizedek alatt létrehozott piaci értékeitől és ezzel létalapjától.

 Tehát szükség esetén felperes türelemmel kivárja az Európai Bírósághoz fordulás esetén annak előzetes döntéséig tartó időszakot, illetve saját maga is mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügy az Európai Bizottság útján ügye mielőbb az Európai Bíróság elé kerüljön.

Felperes elegendőnek tartja azt a kérdést feltenni az Európai Bíróság részére, hogy amennyiben egy választottbíróság az EK-81.cikk (1) és (2). bekezdését alkalmazta, az ítélete ellen indított érvénytelenítési eljárásban a tagállami bíróságok kötelesek voltak-e az EK-81.cikk alkalmazásának jogszerűségét tartalmilag felülvizsgálni (Eco Swiss ítéletben foglaltak), és kötelező-e alkalmazniuk a tagállami bíróságoknak az 1/2003.EK rendelet előírásait az EK-81.cikk alkalmazása során.

Felperesnek a közösségi jog előírásaival egyező jogi álláspontja a fenti kérdések értelmezésére – mivel a közösségi jog alkalmazásáról van szó- mindenképpen az Európai Bíróság jogosult, különösen akkor, ha a Tisztelt Ítélőtábla osztja a Fővárosi Törvényszék azon álláspontját, hogy a nemzeti jog szerint alsóbb fokú bíróság nem vizsgálhatja felül kártérítési perben a KÚRIA jogerős ítéleteiben a közösségi jog tekintetében elkövetett kirívóan súlyos jogsértéseit.

A kártérítés iránti perünkben a bíróságának –a Fővárosi Törvényszéknek- a valós tényekre és a valós jogi kérdésekre nézve kellett volna érdemi vizsgálatot végeznie, többek között arra kellett volna magyarázatot adnia, hogy a magyar jogrendszer részét képező 1/2003. EK rendeletet miért nem volt kötelező alkalmazniuk az alapügyben eljáró bíróságoknak.

 

 Felperes szerint súlyos eljárásjogi jogsértés, hogy a Törvényszék nem a kártérítési kereset alapjául szolgáló, ott megjelölt és bizonyított kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési kérdéseket vizsgálta meg, ezek vizsgálatától a bírósági eljárás szabályait súlyosan sértve alaptalan hivatkozással kifejezetten elzárkózott, helyette az alapeljárásban eljáró bíróságok álláspontját ismételgette annak bizonyításául, hogy a felperes keresete nem megalapozott.

 

                                                          III.

 

A Fővárosi Törvényszék ítéletében foglaltakkal kapcsolatban felperes az alperesek sorrendjében az alábbiakat adja elő:

Felperes előzetesen ismét hivatkozik arra, hogy nem kérte, nem azt kérte keresetében, hogy a Törvényszék változtassa meg az előtte eljáró bíróságok jogerős határozatait, ezt többször hangsúlyosan rögzítette beadványaiban. Ezért nem tartjuk indokoltnak sem az alperesek, sem a Törvényszék többszöri arra hivatkozását, hogy a jogerős ítélet nem vizsgálható felül.(Kivéve „természetesen” az első választottbírósági ítéletet!)

 Felperes nem tartja jogszerűnek, hogy a valós tények és az azok elbírálására alkalmazott jog beismerten és tapasztalhatóan legelemibb megvizsgálása nélkül a Törvényszék a korábban az ügyünkben ítélkező KÚRIA ténybeli és jogi álláspontjának többszöri ismétlésével és annak helyeslésével bizonyítsa be, hogy a legfőbb bírói fórum jogszerűen járt el. Véleményünk szerint a Törvényszéknek ez az eljárása vagy irányított, vagy az eljáró bíró egyáltalán nem ismeri a véglegesen eljáró tagállami bíróság ellen indított kártérítési eljárás közösségi jogelvekben leírt kötelezettségeit és az eljárása során gyakorolható jogait. 

 FOLYTATÁSA A 99.szozású következő lapon!

Oldal: 98.Nem ez a harc lesz a végső.Nincs rá szó, nincs rá fogalom!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat