135.oldal

8.) Annak részletes bizonyítása, hogy az Ítélőtábla alaptalanul állítja a ténylegesen alkalmazott Ek-81. cikk és a 2002. évi X. törvény tartalmi azonosságát

 

Felperes kiemelten bizonyítni kívánja, hogy semmi valóságtartalma nincs annak az ítélőtáblai szövegnek, hogy

" a szerződés érvényességének vizsgálata tehát tartalmilag a megkötésekor irányadó magyar jog alapján történt" (annak ellenére, hogy a perben az irányadó jog a Kúria jogerős ítélete szerint az uniós jog volt?)

 Az Ítélőtábla ugyanis nem ismertette, hogy ki végezte el ezt a vizsgálatot a magyar jog alapján és mikor, miképpen állapította meg a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmi rendszer megsértését és mivel bizonyította ezt a tényt. Nem adott tájékoztatást az Ítélőtábla arról, hogy felperes hol találhatja meg a szerződés érvénytelenségének a magyar jog szerint fennálló bizonyítékait.

Felperes alábbiakban bemutatja, hogy ha az Ítélőtáblának a "jogcserét" a Kúria jogerős ítéletében foglaltak ellenére is -mely az Unió versenyjogának közvetlen alkalmazását jogerősen jóváhagyta-, meg egyébként is, jogában is állt volna végrehajtania, akkor a Választottbíróságnak a 2002. évi X. törvény alkalmazása esetén, majd az érvénytelenítési perben az állami bíróságoknak is, a következő jogi szabályokat kellett volna alkalmazniuk:

Melléklet

I. Cím

ANYAGI JOGI SZABÁLYOK

2. Cikk

(1) Az Európai Megállapodás alkalmazásával összeegyeztethetetlen, és ezért tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a Felek közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása az Európai Megállapodás hatálya alá tartozó területen belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása...

 (4) Az (1)-(3) bekezdés sérelme nélkül, az (1) bekezdésben említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások elbírálásakor az Európai Közösségeknek az e melléklethez csatolt függelékben felsorolt jogi aktusaiban foglalt elveket is mutatis mutandis alkalmazni kell. 

Vajon a (4) bekezdésben említett függelékben felsorolt jogi aktusokba foglalt elvek tényleges alkalmazását ki és mikor vizsgálta meg a szerződés érvényességének a 2002. évi X. törvény szerinti felülvizsgálata során?

A 2. cikk (1) bekezdésében a "hatással lehet a Felek közötti kereskedelemre” szövegrész értelmét a törvény (Európai Megállapodás) így határozza meg:

A Közösség és Magyarország közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

4. Cikk

Az Európai Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i) és (ii) pontja és (2) bekezdése, valamint e melléklet alkalmazásában annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egy versenyellenes megállapodás vagy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés hatással lehet-e a Közösség és Magyarország közötti kereskedelemre, annak az objektív ténybeli vagy jogi tényezők összességén alapuló meghatározásától függ, hogy a kérdéses magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy esetlegesen befolyásolja-e a Közösség és Magyarország között kialakult kereskedelmi rendszert.

 

Vajon a fenti 4. Cikkbe foglaltakra tekintettel ki és mikor mondta ki, hogy a megsemmisített megállapodásnak mi volt a versenyellenes rendelkezése és ki bizonyította, hogy ez a megállapodás befolyásolhatja a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmi rendszert? Felperes sem a Választottbíróság ítéletében, sem az Ítélőtábla indokolásában még csak utalást sem talál arra nézve (nemhogy bizonyítást!), hogy felperes a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet miként tudta volna befolyásolni a megállapodással, mikor az semmilyen versenykorlátozó kitételt nem tartalmazott. A Választottbíróságnak kellett volna az eljárásban bizonyítania a "vádat", objektív ténybeli vagy jogi tényezők összességén keresztül, hogy felperes magatartásával befolyásolta a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet. (A Választottbíróság a tagállamok közötti kereskedelem megsértésére vonatkozó ítéletet hozott, de ezt a kinyilatkoztatását sem bizonyította semmivel, így nem "ültethető át" a semmi egykönnyen a Választottbíróság  EK-81. cikkre történt hivatkozásaiból az Ítélőtábla által 2002. évi X. törvényre átírt indokolásába.

Csekély jelentőségű tevékenységek

5. Cikk

(1) A 2. Cikk (1) bekezdése szerinti versenyellenes tevékenységek, amelyeknek a Felek közötti kereskedelemre vagy a versenyre gyakorolt hatása elhanyagolható, nem tartoznak az Európai Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdése (i) pontjának hatálya alá, valamint e melléklet 2. Cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmak körébe, ezért azokra e melléklet nem alkalmazható.

 

Ezt az anyagi jogi szabályt is a választottbírósági eljárás során kellett volna alkalmazni és a bizonyítási eljárást ott lefolytatni, mert felperesnek csekély jelentőségű volt a tevékenysége, ezért sem lett volna alkalmazható a Melléklet, azaz a 2002. évi X. törvény.

 

Függelék

I. A MELLÉKLET 2. CIKKÉNEK (4) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT JOGI AKTUSOK (Ezeket az "elveket" is alkalmazni kell.)

A) Vertikális megállapodások (Csak a releváns, amit e perben alkalmazni kellett volna.)

- A Bizottság 1999. december 22-i, 2790/1999/EK rendelete a Szerződés 81. Cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról, HL L 336. szám, 1999. 12. 29., 21-25. o.

 

 A BIZOTTSÁG 2790/1999/EK RENDELETE

(1999. december 22.)

a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról

 

2. cikk

(1) A Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel, ez a rendelet kinyilvánítja, hogy a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését nem lehet alkalmazni az olyan megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra, amelyek a megállapodás alkalmazásában a termelési vagy forgalmazási láncolat különböző szintjein működő két vagy több vállalkozás között jöttek létre, és amelyek azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik („vertikális megállapodások”).

Ez a mentesség annyiban alkalmazandó, amennyiben az ilyen megállapodások a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó versenykorlátozásokat tartalmaznak („vertikális korlátozások”).

Mivel felperes megállapodása bizonyítottan vertikális megállapodás volt, nem volt alkalmazható a Szerződés 81. cikkéhez nagyon hasonló 2. Cikk (1) bekezdése ezért sem.

Felperes a 2002. évi X. törvény anyagi jogi szabályait azért idézte, hogy bizonyítsa, az Ítélőtábla valótlanul állítja, hogy”a szerződés érvényességének vizsgálata tehát tartalmilag a megkötésekor irányadó magyar jog alapján történt".  Sem a Választottbíróság, sem az Ítélőtábla semmit nem vizsgált a magyar jog alapján, bár igencsak érdemes lett volna.

F) Az Európai Közösségek Bizottságának közleményei

                                              (Csak a relevánsak)

- A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról, HL C 372. szám, 1997. 12. 09., 5. o.

- A Bizottság közleménye - A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás, HL C 291. szám, 2000. 10. 13., 1. o.

Ezeket sem vizsgálta a Választottbíróság sem az Ítélőtábla "tartalmilag" (se sehogy) a szerződés érvénytelenségének kimondásához.

 

Az érvénytelenített szerződés érvényességének vizsgálata, ha a fentiek szerint bizonyítottan nem a megkötésekor irányadó magyar jog alapján történt, akkor vajon mi alapján?   Erre csak egyetlen válasz adható: A Választottbíróság ugyan kinyilatkoztatta az EK-81. cikk megsértését, de semmivel sem bizonyította, így a 2002. évi X. törvényre történő konvertálás esetében is hiánycikk a bizonyítás.

 

Az Ítélőtábla jogszabályt sértett a választottbírósági ítéletben közvetlenül alkalmazott uniós versenyjognak a 2002. évi X. törvényre történt lecserélésével, mert ha ténylegesen a megállapodás megkötésekor érvényes átmeneti magyar versenyjogot alkalmazta volna a Választottbíróság a perben, akkor az érvénytelenítési pernek és az állami bíróságok további eljárására során is e törvény anyagi jogi előírásait kellett volna alkalmazniuk. Hogy a 2002. évi X. törvény alkalmazása esetén milyen ítéletek születtek volna, annak megelőlegezésére az Ítélőtábla nem jogosult.

 

Továbbá:

Magyarország területén tanúsított piaci magatartásra az 1996. évi LVII. törvény előírásait lett volna kötelező alkalmazniuk a magyar állami bíróságoknak, mert olyan jogszabály (sem uniós, sem nemzeti) nem volt érvényben sem a csatlakozás előtt, sem a csatlakozás után, amelyik a Közösség és Magyarország közötti kereskedelem, vagy a tagállamok közötti kereskedelem bizonyított sérelme nélkül lehetővé tette volna akár a 2002. évi X. törvény, akár az EUMSZ 101. cikkének alkalmazását magyar bíróságok részére.

1. §²1996. évi LVII. törvény 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 „1. § E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.* E törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével - a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet.”

²  Megállapította: 1997. évi CXXXII. törvény 33. §. Hatályos: 1998. I. 1-től.

  *Felperes megjegyzése: E törvény tartalmazza az EK-81. cikk alkalmazásának eljárási szabályait és az 1/2003. EK rendelet alkalmazásának kötelezettségét is a csatlakozás után.

 

Felperes törvénysértőnek tartja az Ítélőtábla eljárását azért is, mert az MKIK-VB elsőrendű alperes érdemi védekezést egyáltalán nem terjesztett elő, nem védekezett azzal, hogy valójában a 2002. évi X. törvényt kívánta alkalmazni, az Ítélőtábla mégis "belenyúlt" a Választottbíróság jogerős ítéletébe és annak érdemi jogszabályi hivatkozását saját maga megváltoztatta.

 

 

Összefoglalva jogi álláspontját felperes az alábbiakat adja elő:

 

A 72/2002.(XII. 19.) AB határozat szintén kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon.

(A közösségi jog közvetlen alkalmazását   egyébként  a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése  tette lehetővé.) Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata  indokolásának III. 3. 1. pontjából.) (ABH    2002, 433, 438):

 „Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai  Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra  nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség  terheli a Magyar Köztársaságot.)

Ezért kellett életbe léptetni a 2002. évi X. törvénnyel a csatlakozásig hatályos, de az akkori tagállamokra vonatkozó előírásoktól eltérő uniós versenyjogi szabályokat.

 

Felperes ismételten állítja, a jogerős és megváltoztathatatlan közokiratok (a jogerős ítéletek) tartalmával bizonyítja, hogy az alapeljárásban a választottbírósági eljárástól kezdve a KÚRIA végső döntéséig az Unió versenyjogát közvetlenül alkalmazták az eljáró bíróságok. Mindeközben az Unió versenyjoga alkalmazhatóságának időbeli hatályát a  Választottbíróság, majd a végső fokon ítélkező tagállami bíróság, azaz a KÚRIA súlyosan megsértette, amikor Magyarország Unióhoz történt csatlakozása előtti időszakra is közvetlenül az Unió versenyjogát alkalmazták.

A kártérítési perben másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az uniós jog alkalmazási körében eljárva kirívóan súlyosan megsértette az Unió Alapjogi Chartájában foglalt, felperest megillető tisztességes eljárásra vonatkozó jogait és a tagállami bíróságok számára az Unió joga által előírt követelményeket.

 

„51. cikk

Alkalmazási kör

(1) E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.”

 

VII. CÍM A CHARTA ÉRTELMEZÉSÉRE ÉS ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

 

 "A tagállamokat illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredően egyértelműen következik, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásának uniós összefüggésben való előírása csak abban az esetben kötelező a tagállamokra nézve, amennyiben azok az uniós jog alkalmazási körében járnak el (a Bíróságnak az 5/88. sz. Wachauf-ügyben 1989. július 13-án [EBHT 1989., 2609. o.] az ERT-ügyben 1991. június 18-án [EBHT 1991., I-2925. o.]) és a C-309/96. sz. Annibaldi-ügyben 1997. december 18-án hozott ítélete [EBHT 1997., I-7493. o.]). Legutóbb a Bíróság a következőképpen erősítette meg ezt az ítélkezési gyakorlatot: Továbbá emlékezni kell arra, hogy az alapvető jogoknak a közösségi jogrendben biztosított védelméből eredő követelmények a tagállamokra is kötelező érvényűek, amennyiben azok közösségi szabályokat hajtanak végre."

 

A KÚRIA, mint végső fokon eljáró tagállami bíróság szintén az Uniói jogának alkalmazása körében eljárva a Választottbíróság közvetlen uniós versenyjog alkalmazását kifejezetten elfogadta. A Gfv. X. 30. 094/2012/7. számú felülvizsgálati ítéletében a C-17/10. számú ügyben az Európai Bíróság által hozott ítéletét értelmezve végül arra az esetjog rendelkező részét sértő magállapításra jutott, hogy "A felek jogvitájában ugyanis a közösségi jog irányadó volt." (16. oldal második bekezdése.)

  Kúria "értelmezésének" tehát az lett az "eredménye", hogy az uniós versenyjog időbeli hatályát megelőző - uniós joggal ellentétes - választottbírósági alkalmazásának időbeli hatályt, sértő eljárását elfogadta.

 

Elfogadta az Unió jogának megsértését a KÚRIA anélkül, hogy mint végső fokon ítélkező tagállami bíróság eleget tett volna az Unió versenyjogi előírása alkalmazási szabályának megsértése esetére előírt kötelezettségének, annak a kötelezettségének, hogy az általa is nyilvánvalóan egyértelműen felismerhető eljárási jogsértésre hivatkozva a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette volna, vagy a nyilvánvaló jogsértésre tekintettel a kérdést előzetes döntéshozatalra (értelmezésre) az Európai Bíróság elé terjesztette volna.

 

A Kúria által jóváhagyott, tehát általa is elkövetett uniós jogsértés azért kirívóan súlyos, mert önmagában a választottbírósági ítéletet már azért is érvénytelenítenie kellett volna, mert a kikötött jog a magyar anyagi jog volt, és volt (az Ítélőtábla szerint is) és van érvényes magyar versenyjog, a Választottbíróság pedig ennek ellenére egyértelműen az EK-81. cikk (1) (2) bekezdését, mint az uniós versenyjog anyagi szabályát alkalmazta. Ez az alkalmazás viszont a csatlakozás előtti időszakra külföldi jog alkalmazását jelenti az AB határozata értelmében (is).

 

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Európai Bíróság ebben az ügyben is befogadta volna és kezdeményezése esetén befogadja.

 

Az Európai Bíróság egy magyar ügyben hozott ítéletében úgy döntött, hogy még akkor is hatáskörrel rendelkezik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére vonatkozó döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására, ha az közvetlenül nem alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező helyzetre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ítélőtábla alaptalanul hivatkozott az Ynos ügyre, arra, hogy az Európai Bíróság nem illetékes ebben az ügyben felvetődő kérdések megválaszolására, mert akkor is illetékes, ha az alapeljárásban nem volt alkalmazható az Unió joga. Mivel az Unió versenyjogát -bár a versenyjog alkalmazási feltételeit súlyosan sértve- de alkalmazták, az alkalmazás szükségességét a KÚRIA megállapította, az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatalra kötelezően felterjesztendő lett volna az által a tagállami bíróság által, amelyiknek határozata ellen nincs jogorvoslat.

 

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács) A C‑32/11. sz. ügyben,

2013. március 14.

23      Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására, még akkor is, ha az közvetlenül nem alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező helyzetre.

JULIANE KOKOTT FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYÁNAK 34. PONTJA a C‑17/10. sz. ügyben bizonyítja, hogy az Ítélőtábla tévesen hivatkozott a Ynos-ügyre, amikor az előzetes döntésre utalás kötelezettségét erre hivatkozva elutasította:

34.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága egyértelmű. Igaz, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés első pillantásra hasonlít az Ynos‑ügyhöz, amelyben a Bíróság megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az irányelv értelmezésére.(40) Az Ynos‑ügytől eltérően azonban a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés keretében nem arra kérik a Bíróságot, hogy valamely új tagállam csatlakozását megelőző időszakra vonatkozóan értelmezze az uniós jog tartalmát, hanem csupán arra, hogy tisztázza az uniós jog időbeli hatályát. Erre pedig kétségtelenül van hatásköre.

 

A Választottbíróság közvetlenül, ezért alkotmányellenesen alkalmazta az EK-Szerződés rendelkezéseit, melyből e perben elsősorban a közvetlen alkalmazás tényének van döntő jelentősége.  A következő idézetekből egyértelműen kitűnik, hogy a Választottbíróság nem volt jogosult közvetlenül alkalmazni az 1994. évi törvénnyel kihirdetett Európa Megállapodás 62. Cikkét. Azaz nemcsak "hivatkozott közvetlenül" az EK-Szerődés rendelkezéseire a Választottbíróság, hanem közvetlenül, szó szerint alkalmazta is azokat.

30/1998. (VI. 25.) AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

"1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.) 2. §-ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják a 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat."

A Választottbíróság „különös tekintettel” történt hivatkozása:

"A választottbíróság különösen arra tekintettel hivatkozott közvetlenül az EK-szerződés rendelkezéseire, mivel az 1991. december 16-án kelt Magyarországgal között Európa-megállapodás (melyet a 1994. évi I. törvény hirdetett ki) 62. cikkelye előírja, hogy a magyar versenyjogi törvényt az európai versenyjogi rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni. Ebből kifolyólag tartalmilag az európai versenyjog elvei és szabályai 1994 óta érvényben vannak."

Tehát az Ítélőtábla eltekintett attól az "apróságtól", hogy a Választottbíróság éppen azzal sértette meg az alkotmányosságot, hogy közvetlenül alkalmazta az Unió versenyjogát, és ezt a közvetlen alkalmazást még a 2002. évi X. törvény sem tette lehetővé.  Ezért az Ítélőtábla törvénytelen jogcseréje is bizonyíték arra, hogy a Választottbíróság közvetlenül alkalmazta az Unió versenyjogát, mely sérti a magyar alkotmányosságot, az Unió jogát és versenyjogi jogszabályait egyaránt.

Számtalan indokolás bizonyítja a Választottbíróság ítéletében, melyet nem lehet félremagyarázni, és bizonyítja az uniós versenyjog közvetlen alkalmazását.

Ezek például: "összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival" "Ez az EK-szerződés 81.§.1 cikkely 1. bekezdése alapján teljes mértékben tilos." "Az EK-szerződés 81.§-a a következőket mondja ki:" (Folytatásában nem a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmi rendszer megsértésére, hanem a "tagállamok közötti kereskedelemre"  hatást gyakorló előírásokra hivatkozik.) Ezen kívül a tagállamok versenyjogi ügyeiben hozott uniós döntésekre hivatkozik olyan formában, hogy "Ez történt a jelen vitás ügyben is, mégpedig a magyarországi tagállam teljes területére vonatkozóan."  Ezek a kitételek azt bizonyítják, hogy a Választottbíróság nem választotta külön a Magyarország csatlakozása előtti időszakot, hanem az egész időszakra nézve tagállamként vette figyelembe Magyarországot és ezért közvetlenül alkalmazta az ügyben az Unió versenyjogát, nem vizsgálta a megállapodás megkötésekor hatályos magyar anyagi jog (az Ítélőtábla jogerős ítélete szerint is volt ilyen) alkalmazásának kötelezettségét annak ellenére, hogy a választottbírósági szerződésben a magyar anyagi jogot kötötték ki a peres felek.

 

Végezetül felperes egy autentikus és érdektelen magyar szaktekintélyre hivatkozik, amikor a Választottbíróság Elnöke, Dr. Kecskés László, tanszékvezető egyetemi tanár által jegyzett alábbi álláspontot ismerteti a Tisztelt Eljáró Tanáccsal:

Az EK-81.cikk megsértését az Eco Swiss ítélet fényében akként értelmezte, hogy a nemzeti közrend megsértésének minősül önmagában az EK-81. cikk előírásaival ellentétes ítélet.

(Megjelent az Európai jog 2003/3. számában, 41-42. oldal)

 

"Az Európai Bíróság szerint ugyanis az EK-81.cikkét úgy kell tekinteni, mint közrendre vonatkozó rendelkezést a New York-i Egyezmény értelmében.(109) Ezért a tagállami bíróság kérdésére azt a választ adta az Európai Bíróság, hogy a nemzeti bíróságnak, amely elé egy választottbírósági ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmet nyújtottak be a-amennyiben a belső eljárási szabályai értelmében helyt kell adnia egy olyan megsemmisítési kérelemnek, amelyet a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megsértésére alapozta-, helyt kell adnia egy ilyen kérelemnek abban az esetben is, ha úgy ítéli meg, hogy ez az ítélet ténylegesen ellentétes az EK-Szerződés 81.cikkével."

 

Az érvénytelenítési eljárás első bírája ennek megfelelően értelmezte az Unió jogát és olyan bíró volt, aki valóban csak a jogszabályokat vette figyelembe, és betartotta bírói esküjét is.                                                                                                                       

Folytatása következik!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 135.2004.május 1-je előtt és után:Mikortól van uniós jog?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat