19.oldal

  

KIFINOMULT JOGI BŰVÉSZMUTATVÁNYOK

A Fővárosi Törvényszék 2013.augusztus  hó 29. napján 12 órakor tartja az első tárgyalást  a Magyar Állam, a Magyar  Kereskedelmi és Iparkamara és KÚRIA ellen indított kártérítési perben, melynek  tartalmáról bárki információhoz juthat e weblap 70 oldalán. A tárgyalás  helyszíne:Bp.V.ker.Marko u 27. I.em.12.ajtószám.

Read more: http://korrupcio.hupont.hu/129/71az-allam-elleni-karteritesi-per-elso#ixzz2cozCbmd4

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam?



Így "kell" egy véglegesen jogerős választottbírósági  ítéletet a nemzetközi szerződések, a közösségi jog  és a nemzeti jog együttes kijátszásával, jogi bűvészmutatványokkal "semmissé" tenni! Ezt tanítani kellene, vagy inkább  példaértékű  büntetést kellene alkalmazni, hogy egyszer és mindenkorra vége legyen az ilyen  "haveri" érdekből, csak szándékosan elkövethető ámokfutásoknak.
3.tétel

                          Az első választottbíróság jogerejének tisztességtelen megvonása

 

Az első választottbíróság végső jogerőre emelkedését nem kell bizonyítanunk, azt maga a második választottbírósági ítélet igazolja azzal, hogy az előző döntést a maga komplexitásában értelmezve a felperes javára megállapított (változatlanul hagyott) forgalmazási jogot  „másodfokú”  választottbírósági jogkört vindikálva magának megsemmisítette.

 

 Arra, hogy egy véglegesen jogerős választottbírósági ítélet érdemi döntését, egy elbírált ügyet egy másik választottbírósági ítélet érvénytelenítsen a fellelhető összes magyarországi választottbírósági ítéletet átnézve a magyar jogtörténetben még nem volt példa.

 

A második választottbíróság tanácsa arra hivatkozott, hogy mivel felperes tagsági jogát az előző ítélet helyreállította, így forgalmazási joga is helyreállt, ezzel az első választottbírósági ítélet egy olyan döntést hozott, mellyel egy EK-81.cikket sértő helyzetet teremtett. Felperes megjegyzi, hogy nem volt törvényi felhatalmazása ezen a címen, sőt semmilyen jogcímen a második választottbíróságnak arra, hogy fogadatlan prókátorként a közösségi jog védelmezőjeként lépjen fel egy véglegesen jogerősen előtte döntő választottbírósági ítélettel szemben .(Azt az I.Fejezetben bizonyítottuk, hogy a 2003-ban kötött megállapodásra akkor sem vonatkozott volna a közösségi jog, ha netán sértette volna annak előírásait.) A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa a fentiek ellenére átvette végzése indokolásába a fenti, már szövegében bizonyítottan törvénysértő választottbírósági álláspontot. És ahelyett, hogy ezt a második választottbírósági tanács „beismerő vallomásaként” annak alátámasztására használták volna fel, amiről szól, nevezetesen, hogy a jogerős első választottbírósági ítéletet „vizsgálta  felül” inkább azt a valótlan állítást tették, hogy erre azért volt lehetőség, mert az első választottbírósági ítéletben nem vizsgálták „érdemben” a forgalmazási jog kérdését.

Felperes álláspontja szerint a második választottbíróság ítéleti indokolásának utólagos  kiegészítésére, jogellenes ítéletének jogellenes megmagyarázására vállalkozott az LB öttagú tanácsa, amikor azzal próbálkozott, hogy maga támassza alá a választottbíróság ítéletének helyességét egy olyan új indokkal, amire maga a választottbíróság sem hivatkozott ebben a formában.  Az LB öt tagú tanácsának  ez az eljárása a bírói pártatlanság követelményét sérti, és a tisztességtelen eljárásukat bizonyítja.

Tehát a véglegesen jogerős első választottbírósági ítéletnek  a felperesi forgalmazási jog megmaradására vonatkozó „rossz” döntését,  melyre a második választottbíróság ítéletét  alapozta (hogy ezért kellett közbelépnie) az LB  egyrészt magáévá tette, másrészt  érdemben vizsgálta azt a választottbírósági ítéletet, mely ellen érvénytelenítési  keresetet nem nyújtottak be, és mely eljárás során azért nem volt szükség a forgalmazási jog „érdemi” vizsgálatára, mert a vonatkozó szerződésekben szereplő forgalmazási jog érvényességének megállapítása  maga volt a  per tárgya, és nem egy megfoghatatlan és értelmezhetetlen „ érdemi vizsgálat”-ra, hanem a szerződések érvényességének megállapítására vonatkozott felperes keresete,  és az „érdemi” vizsgálatot az LB akkor is jogellenesen hiányolta volna egy véglegesen jogerős választottbírósági ítéletből, ha valóságos alapja lett volna.

A második választottbírósági  tanács  eljárásának vizsgálata során az LB olyan iratellenes megállapításokat  tett, melyekből úgy tűnhet, mintha  maguk   a választottbírók írták volna az LB  végzésének indokolását. Pl.: „Az elé terjesztett kérelmeket vizsgálva állapította meg a felek által létrehozott GÜNTNER TATA Kft. társasági szerződésében foglaltak részletes elemzése során (felperes kiemelése) azt, hogy annak az egyik rendelkezése (a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog) az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet (értsd: az első jogerős választottbírósági ítélet, felperes megjegyzése)– a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása – miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”

 A vastagon szedett részt csak olyan személy tudhatná  és állíthatná  (sem peres ellenfelünk ügyvédje, sem a bíróság nem „tanúskodhat” a választottbírók nevében arra nézve, hogy a bizonyítási eljárás lezárása után  miként mélyült bele az eljáró tanács  a társasági szerződésbe ), aki a ” részletes elemzés során” jelen volt és azt végezte, egy független bíróság ilyen szubjektív  szöveggel  nem magyarázhatja,   nem támaszthatja alá mások döntését, vagy ha ezt megteszi, mint jelen esetben, elfogultságát bizonyítja be, vagy ami ezzel túlmutató súlyú tisztességtelen eljárás, hogy hozott anyagból dolgozott. És vajon miért nem mélyült el az eljáró tanács  részletesen az eljárás során a szerződésben, miért  a bizonyítási eljárás lezárása után végezte el a „részletes elemzést”?

A választottbíróság csupán annyit írt a „részletes” elemzéséről,   hogy „a Ptk.234.§.(1)bek.alapján hivatalból is vizsgálta”  a társasági szerződésben foglaltakat.(V/2.pont első bekezdésében.)  Ezért minimálisan is erőltetett és iratellenes az LB öttagú tanácsának a választottbírók  elmélyült  elemző munkájára vonatkozó szubjektív indokolása akkor is, ha netán erről  az elmélyült részletes elemzésről dr.Okányi Zsolt ügyvédtől szereztek értesülést, mert könyvének lektorálása során  bizonyosan szoros kapcsolatban  volt a választottbírókkal.

A választottbíróság tisztességtelen eljárását törvényhelyre hivatkozás  nélkül bizonyítja, hogy ennek  a „hivatalbóli vizsgálatnak” a szükségességére az eljáró tanács már csak   a  hivatalos bizonyítási eljárás  lezárása után  „jött rá”, a nyilvános tárgyaláson meg sem említették, erről csak maguk között  döntöttek,  a peres felek, de minden esetre a jelenlegi felperes és jogi képviselőjének tudta nélkül.

Bár a választottbíróság előszeretettel hivatkozik  indokolásában  a kicsemegézett LB elvi határozatokra, az alábbira azonban nem hivatkozott, mert nem illett bele az eleve eldöntött ítélete indokolásába.

 Felperes szerint az lett volna  tisztességes, ha tájékoztatja a feleket. (Lásd az első választottbírósági ítéletet, ahol alperesnek tág lehetősége volt, és nem az ítélet kézhezvétele után, hogy a semmisség kérdésében jogi érveit részletesen kifejtse.)

„A másodfokú bíróság azonban nem tájékoztatta a feleket, hogy semmisségi ok fennállását észleli,……….. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.357/2005/5 sz. végzésével az ítélőtábla határozatát hatályon kívül helyezte.”

A „hivatalból is” történő  vizsgálat lefolytatása is  megköveteli, hogy a figyelembe venni szándékozott bizonyítékait az eljáró tanács ismertesse a felekkel.(Vbtv.)

„A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.295/2009. számú, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozatának indokolásában …… Kifejtette, nincs akadálya annak, hogy a bíróság hivatalból észlelje a szerződés semmisségét, ha a perben már rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható, arra azonban nincs mód, hogy hivatalból folytasson le további bizonyítást a szerződés semmisségére.”

Annak felperes szerint sem lett volna akadálya (nem lett volna tisztességtelen), hogy a választottbíróság a perben a „vádat” felhozó akkori felperes által  bemutatott és rendelkezésre álló  bizonyítékok  alapján  hivatalból is észlelje a semmisségi  ok fennállását.

 Az azonban tisztességtelen eljárás, hogy a perben  nem folytatott le bizonyítási eljárást a választottbíróság, csupán az akkori felperesnek  a per egyik beadványában szereplő „állásfoglalása” volt a perbeli „bizonyíték”. A választottbíróság által az ítélet megfogalmazása során hozzá keresett „bizonyítékok” sem ténybeli bizonyításnak, sem jogi   alátámasztásnak nem nevezhető kreáció. És mint ilyen tisztességtelen eljárás.

Egyébként ennyi volt a perbeli    bizonyíték a semmisség indokolására:”2009.július 22-én kelt állásfoglalásában felperes a társasági szerződésben szereplő, alperes magyarországi korlátlan kizárólagos forgalmazási jogára vonatkozó rendelkezése semmisségére hivatkozott az EK-81-cikkelyének 1.bekezdésébe való ütközés miatt.”(Ítélet V/2.pont első bekezdéséből.)

A választottbírók ezen „állásfoglalás” alapján vetették „részletes elemzésnek” alá Güntner-Tata Kft társasági  szerződését a nyilvános tárgyalás befejezése után (a bizonyítási lehetőség lezárása után), de nem azt vizsgálták, hogy az „állásfoglalás” megalapozott-e,  és egyáltalán a közösségi versenyjog és a nemzeti versenyjog lehetővé teszi-e az „állásfoglalás” realizálását (ott volt három jogtudós), hanem  a perben nem bizonyított semmiséget  utólagosan  próbálták  nagy igyekezettel  olyan hivatkozásokkal bizonyítani, amelyek köszönő viszonyban sem voltak a jelenlegi felperesnek a magyarországi forgalmazási jogával. Erre az eljárásra nézve fejtette ki és bizonyítgatta a Tatabányai Törvényszék és a KÚRIA, hogy a jelenlegi felperesnek  lehetősége volt ügyét előadni.

Ha netán valaki kíváncsi rá, ezek azok a többségében kizárólag idegen nyelven elérhető hivatkozások, melyekre  a Tatabányai Törvényszék és a KÚRIA szerint felperesnek már a tárgyalás folyamán előre volt lehetősége „ügyét előadni”!

1.)Remia, Nutricia v. Kommission, 42/84, 1985. július 11. CMLR 1., V. Korah: Cases and Materials on EC Competition Law, Oxford 2006, 55 ssk.

2.)2005/c 56/03, ABl.

3.)2005/C 56/24

4.)T. Fraser: Monopoly, Competition and the Law, London, 1992, S. 110. ssk oldalak).

5.)Bechtold/Bosch/Brinker/Hirsbrunner: EG-Kartellrecht, Kommentar, Beck, München 2005. 40.o.

6.)Kommission AB1 1985. L. 35/1 Rn. 10 Peroxyd

7.)Brinker IN: Jürgen Schwarze: EU-Kommentar, Nomos, Baden-Baden, 2000, Art 81. III; Veelken IN Immenga/Mestmäcker(Hrsg.): Wettbewerbsrecht, I. kötet, Kommentar zum Europäischen Kartellrecht, Beck, München, 2007, 395. ssk. Mestmäcker/Schweitzer: Europäisches Wettbewerbsrecht, Beck, München, 2004, 361. ssk . o.

A választottbíróság szerint a fent felsoroltak bizonyítják, hogy a Mirelta megsértette a közösségi jogot a csatlakozás előtt kötött, kizárólag a magyar piacra vonatkozó megállapodással. Ránézve is sajnálatosan az ügytől idegen visszataszító hivatkozások.

Az állami bíróságok szerint viszont ezeket a felsorolt hivatkozásokat német, angol vagy francia nyelven kellett volna olvasnia és „betartania” felperesnek  a magyar piacon, egyébként  olyan szabályokat, amelyek hatalmas multinacionális cégcsoportokra tartalmaztak  megállapításokat tényleges  vizsgálat és bizonyítékok alapján nem pedig per se.

Felperes ezeket a jogi bűvészkedéseket  a tisztességtelen bírósági eljárást indukáló bizonyítéknak tekinti.

Az LB végzése szerint az LB egyrészt döntött arról, hogy nem döntött „érdemben” az első választottbírósági ítélet a Mirelta forgalmazási jogáról, másrészt az LB döntött ennek ellenkezőjéről is, hogy azért volt szükség a második választottbíróság „megsemmisítő” ítéletére, mert az első ítélet helyreállította a Mirelta forgalmazási jogát.

 Ha nem volt „érdemi” az első választottbírósági döntés a Mirelta forgalmazási jogáról, akkor  milyen alapon hivatkozott  ugyanott arra az LB, hogy e döntés miatt vált „súlyosan piackorlátozóvá” a választottbíróság forgalmazási jogot elismerő döntése?

 

Felperes tisztességtelen eljárásnak tartja, hogy ugyanarról a választottbírósági döntésről (a forgalmazási jog érvényességéről ) egy végzésen belül a felülvizsgálati bíróság  megállapítja, hogy a döntés nem volt érdemi döntés, és ebből levonja a jogi következtetéseket, majd ellenkezőjét is megállapítja, azt, hogy a második választottbíróság azért dönthetett újra az ügyben, mert az első választottbírósági ítélet helyrealította a felperes forgalmazási jogát és így sérti az EK-81.cikket.

Azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság szubjektív módon elvette  az első választottbírósági ítélettől a forgalmazási jog kérdésében hozott döntésének jogerejét (amire egyébként semmilyen törvényes lehetősége nem volt) nem csak alapvetően  törvénysértő, hanem a tisztességes eljáráshoz fűződő felperesi jog súlyos megsértése is .

 Az LB ezzel az eljárásával megsértette  a  választottbíráskodásra vonatkozó törvényt, az összes eddigi erre vonatkozó legfelsőbb bírósági elvi határozatot, melyek szerint a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül a választottbíróság ítéletét, csak a Vbtv.-ben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatja (ezeket is nyilvánvalóan csak akkor, ha érvénytelenítési per indult a választottbírósági ítélet ellen).

Iratellenes és tisztességtelen az AB-ig bezárólag arra hivatkozni, hogy azért nem állt fenn a res iudicata, mert az első választottbírósági ítélet nem foglalkozott az EK-81.cikk megsértésével. Ebből csupán annyi igaz, hogy a peres felek ezzel kapcsolatos beadványai alapján az első választottbíróság nem alkalmazta az EK-81.cikket, mert felperes már ott beadványaival bizonyította, hogy egyetlen országban folytatott kereskedelem nem tagországok közötti kereskedelem, így ennek a kérdésnek nincs közösségi dimenziója.

 Egyébként az első választottbírósági ítéletből (11. oldal negyedik bekezdéséből) megállapítható, hogy az első választottbíróság igenis foglalkozott az akkori alperes EK-81.cikkel kapcsolatos észrevételeivel, melyre nézve azonban sem keresetet, sem bizonyítást az akkori alperes akkor sem terjesztett elő. Egyébként az EK-81.cikk nem alkalmazására hivatkozva lehetett volna a pervesztesnek az első választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérnie, ha az alapos ok lett volna.

Nem a második választottbíróság eljárását, hanem éppen a Legfelsőbb Bíróságnak a per kimenetelét alapvetően eldöntő eljárását minősíti, és a tisztességtelen eljárását bizonyítja, hogy az első választottbíróság közokiratba foglalt ítélete indokolását, mely bizonyítja, hogy döntött a felperes forgalmazási jogáról, ugyan bele vették  a tényállásba (Végzése 5-7. oldalán.),   azonban ennek  valós jelentését elhallgatták, merőben ellentétes következtetéseket vontak le, olyan következtetéseket, amelyek beleillettek a törvényeket figyelmen kívül hagyó végzés magyarázatába.

 

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság a Vb/07129. számú ügyben hozott (első) jogerős ítéletének rendelkező részében az alábbiakat állapította meg:

„A Választottbíróság megállapítja, hogy az A-HEAT Allied Heat Exchange Technology AG (Fürstenfeldbruck) és a Mirelta Hűtőtechnika Holding Kft. (Tata) között 2003. szeptember 15-én megkötött Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pontjában 3. bekezdésében található, alábbi mondat érvénytelen:

„Az Eladó jelen szerződés aláírásával 5 évre szóló opciós jogot biztosít 2007. június 16-tól kezdődően a Vevő részére, amely alapján a Vevő jogosulttá válik az Eladó fennmaradt üzletrészének névértéken történő megvásárlására.”

      Ezen túl a kereset elutasításra kerül.”(Helyesen:zurückgewiesen =visszautasításra kerül.)

Ehhez annyit szükséges csak hozzáfűzni, hogy a vételi jog érvénytelenítésének következményeként a Mirelta tagi joga visszamenőlegesen helyreállt (azaz soha nem szűnt meg), és a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésének 4.2.1 pontjában és 13. a fejezetében biztosított tagi különjogai – melyek a társaság termékeinek forgalmazására biztosítanak számára jogot – szintén helyre álltak (azaz soha nem szűntek meg). Tehát a rendelkező rész már önmagában döntött a Mirelta forgalmazási joga kérdésében!

Az LB végzésében indokolás nélkül   elzárkózott az első választottbírósági ítélet indokolásának elfogadásától.  „Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereset kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el, a többi tekintetében kifejtette, hogy azok – a tagsági jogviszony helyreállítása miatt –okafogyottá váltak.”

 Nem felel meg a valóságnak, ezért tisztességtelen az LB azon állítása ,hogy „ a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el” Tisztességtelen eljárás, hogy az LB- végzés tényállása  tartalmazza  a felperes 1., 2.és 3. sz. kereseti kérelmét ((Végzés 4-5.oldalán)  és ezek egyenkénti érdemi elbírálását is (Végzés 7.oldalán) ,de az LB a döntésénél ezeket a tényeket indokolás nélkül elhallgatja.

Vajon tisztességes-e az a bírósági eljárás, melynek során, -ha már egyszer az LB felhatalmazta magát egy véglegesen jogerős választottbírósági ítélet felülvizsgálatára-, ott és akkor hagyja abba a bíró az indokolás figyelembevételét, ahol, és amikor szubjektíven jónak tartja? És ha nem fogadja el az indokolás többi részét, miért nem mondja ki annak okát, miért kell elhallgatni? Azért, mert az okafogyottság oka egyértelműen az,  hogy a tagi jogviszony helyreállítása miatt a vonatkozó forgalmazási  szerződés érvényes maradt, s e tény elismerése esetén az egész eljárást be kellett volna fejezni, a második választottbírósági ítéletet érvényteleníteni kellett volna.

Tehát tisztességes-e az LB és a KÚRIA azon eljárása, hogy szándékosan elhallgatta az ítélet indokolásának érdemi részét, mellyel az első választottbíróság releváns indokolást adott folytatólagosan arra, hogy a felperes három kereseti pontjában miért nem kellett döntenie, hogy a rendelkező részre tekintettel e kereseti pontok miért váltak okafogyottá?

„Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak.

(1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jogaz opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)

(Tisztességes- e az a bírósági eljárás, amelyik döntése indokolásánál elhallgatja a zárójelben szereplő fenti 15 soros indokolás létét és tartalmát és annak okát sem adja?)

És az első választottbírósági ítélet indokolásának végig olvasása után joggal merül fel felperesben a kérdés, vajon mit jelent akkor az LB következő álláspontja?

„. A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett.” (És ez az álságos  szöveg az első választottbírósági döntésre vonatkozott!) (LB végzés 24. oldal harmadik bekezdés utolsó mondata.)

Ha az állandó ítélkezési gyakorlat és a Vbtv. szerint  nem vizsgálhatja  felül a rendes bíróság a választottbíróság döntését, csak az érvénytelenítési okokat vizsgálhatja, akkor vajon az tisztességes-e, ha az első választottbíróság véglegesen jogerős döntését  felülvizsgálja és arra nézve valótlan megállapításokat tesz?

És vajon akkor mit jelent, miért szerepel az első  választottbírósági ítélet rendelkező részének jogi következményeit rögzítő, az 1.,2. és 3. kereseti pontra nézve részletesen kifejtett indokolás?  És akkor mit jelent az egy „tisztességes” bírósági eljárásban, hogy „a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”? 

És miért nem érdemi döntés egy szerződés érvényességének megállapítása 36 oldalnyi tényállás és indokolás után? Vajon tisztességes eljárásnak minősül-e egy ilyen megalapozatlan valótlan megállapítás egy felülvizsgálati bíróság által?

Továbbá mit jelent az, hogy „a Választottbíróság…a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg”. Vajon mit tett akkor az első választottbíróság ítélete indokolásának 36 teljes oldalán (és mit tett a második választottbíróság eljáró tanácsa a mostani felperes érveinek előadhatósága  érdekében, miközben a felperes jogi képviselőjének jogi szakkönyvét lektorálták és előszavát írták?) És erre a megállapításra volt joga az LB-nek.

Vajon tisztességes eljárás-e, ha az LB iratellenes, okszerűtlen indokolást ad az első választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatát követően, mely felülvizsgálatra ráadásul nem volt törvényes joga? Egyedül erre az egyetlen  választottbírósági ítéletre nem vonatkozott  a rendes bíróságok érdemi felülvizsgálatának tilalma, miközben érvénytelenítési eljárás sem folyt a véglegesen jogerős ítélet ellen?

És miért nem volt elég az a Legfelsőbb Bíróságnak  és a KÚRIÁNAK, hogy az első választottbírósági ítélet ötszörösen megállapította felperes forgalmazási jogát:

• Az ítélet rendelkező részével: a tagsági joga helyreállítása  a társasági szerződésbe foglalt jogai gyakorlását eredményezte.
• Az előző vastagon szedett  idézetben, mindhárom kereseti pontjára  vonatkozóan szerepel a forgalmazási jog gyakorolhatósága.
• Az első választottbírósági ítélet a 34. oldal utolsó bekezdésében azt is rögzíti, hogy „a szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét.” És ennek jogi indokolását is megadja a következők szerint:

 

 

„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét. Az opciós jog gyakorlása nem volt szükséges, hanem az alperes belátásától függött; továbbá a szerződés azt is szabályozta, hogy a felek mely jogokkal rendelkeznek az opciós jog lehívásáig terjedő időben (értelemszerűen arra az esetre is, ha nem élnek a vételi joggal). A felek egyébként a 2003. szeptember 15-én kelt Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 11. pontjában maguk is a részleges érvénytelenséget, mint alkalmazandó jogkövetkezményt kötötték ki arra az esetre, amennyiben a szerződés egyes rendelkezései vagy részei semmisek lennének.”

A Tisztel Törvényszék szerint vajon hányszor kell egy ítéletben megállapítani a forgalmazási jog érvényességét?

„Hasonlóképpen a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf. tanácsa is több határozatában rámutatott, hogy nem az ítélet rendelkező részére, hanem annak indokolására tartozó kérdés a szerződés érvénytelenségének megállapítása, amennyiben az érvénytelenség jogkövetkezményei felől is dönt a bíróság. (5.Pf.21.106/2005/6. és 5.Pf.20.859/2007/3.)”

 

Nyilvánvalóan  következik a Fővárosi Itélőtábla  hivatkozott ítéleteiből, hogy ha a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem az ítélet rendelkező  részére tartozó kérdés, amennyiben az érvénytelenség jogkövetkezményei felöl is dönt a bíróság, akkor támadhatatlan az első választottbírósági  döntés azon eljárása, hogy a szerződés érvényességéről  és az érvényesség jogkövetkezményeiről  is az indokolásában döntött.

A Güntner-Tata Kft. társasági szerződésébe foglalt, a MIRELTA különjogait tartalmazó polgári jogi megállapodások érvényben tartását bizonyítjuk a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a Törvényszék eljárása során 3. sz. mellékletként csatolt szakértői véleményével is, mely szerint:

 „A nyelvészeti megközelítés alapján, grammatikai, szemantikai, szövegtani, stilisztikai szempontokra támaszkodva, összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a szöveg – mind a kiinduló mondat ténymegállapítása, mind pedig a zárójelen belüli három egység tartalma külön-külön és együtt is – azt a jelentéstartalmat hordozza, azt a szövegértelmezést adja, hogy a benne foglalt határozat a felperesnek a forgalmazási jog gyakorlására vonatkozó korábbi jogosultságát nemváltoztatja meg.(17.melléklet.)

 

 

Tisztességtelen eljárásnak tartjuk, hogy a fenti MTA értelmezés is süket fülekre talált mind a Tatabányai Törvényszék, mind a KÚRIA bírái körében. Ezzel bizonyították az eljáró bíróságok, hogy szándékosan hagyták ki a tényállásból az első választottbíróság releváns indokolását, mert ha ezt nem teszik, be kellett volna fejezniük a pert. Ezek a durva eljárásjogi jogsértések közelebb visznek annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy mi volt az a plusz adottság, amivel az Ormai-Okányi ügyvédi iroda különösen eredményes volt bizonyos választottbírók által tárgyalt ügyekben.

 

A Tatabányai Törvényszék megsértette Pp. 3. §-át is, amikor kifejezett kérelmünk ellenére nem vizsgálta meg a Választottbíróság által megsemmisített szerződési pontoknak egy előző választottbírósági ítélettel történt érvényben tartását (és e vizsgálat elmaradásának okát sem adta meg), így az ítélt dologra irányuló kérelmünket, amely az Eco Swiss ítélet helyes alkalmazásához nélkülözhetetlen, meg sem kísérelte vizsgálni, jóllehet az Eco Swiss ítélet és más közösségi rendeletek az EK-81. cikk választottbíróság általi alkalmazásának felülvizsgálatát az állami bíróság számára kötelezővé teszik. E jogsértésben a KÚRIA is a Törvényszék partnere volt.

Tisztességes bírósági eljárásnak minősül-e, hogy a szerződés érvényessége kérdésében egyértelműen döntő első választottbírósági ítélet e rendelkezésének figyelembevételét az első fokon döntő első eljárás kivételével még csak említésre sem tartották méltónak a továbbiakban eljáró állami bíróságok, ezzel oldva meg a közösségi esetjog érvényesítésére vonatkozó kötelezettségük alóli kibúvásuk lehetőségét?

Itt rögzíti felperes, hogy nem a pervesztés az igazi sérelme, hanem a tisztességtelen    bírósági eljárásokat tartja elfogadhatatlannak. Ha  pervesztésére egy tisztességes eljárás után kerül sor, tudomásul vette volna. Nem azért, mert pernyertes volt felperes, hanem az alapos  ténybeli bizonyítási eljárásra  és az ítéletek jogi alátámasztására  és indokolásukra  tekintettel az első választottbírósági ítéletet össze lehet hasonlítani a másodikkal, a Megyei Bíróság ítéletét a Törvényszék ítéltével, és nem  nehéz belátni az alapos bírói munka, az ehhez szükséges képességek és a tisztesség összefüggését.

Felperes kiegészítése utólag:

Amikor és amelyik álláspontjához ami kellett, úgy forgatta jogi nyelvezetét a Kúria. Az írja:"Így, ha a választottbírósági ítélet ellen nem nyújtottak be érvénytelenítési keresetet, és ez az ítélet támadhatatlan a nemzeti szabályok szerint, a közösségi jogszabályok szerint is az."

Pontosan így van!  Tehát az első választottbíróság ítéletét sem a második választottbírósági eljárás, sem az LB, sem a Törvényszék, sem a Kúria  nem támadhatta volna meg. Még akkor sem, ha nem alkalmazta volna az EK-81.cikket, és kötelező lett volna alkalmazni. De mivel  tiltott volt számára a tisztán belső ügyben a közösségi jogot alkalmazni, nem alkalmazta. Mégis azzal indokolta a felülvizsgálat jogosságát a választottbíróság ,majd ennek nyomása alatt kórusban egy kivételével az össze bíró, hogy az első ítélet nem alkalmazta az EK-81.cikket, s ezen hiányosságát "korrigálták".Szép kis korrekciót hajtottak végre egy jogilag légüres térben...

Ne gondolja egyetlen bíró sem azt, hogy nem volt felismerhető az első perctől kezdve, hogy mit akarnak azzal a durván jogsértő, tisztességtelen döntésükkel elérni, hogy az első választottbírósági döntés   valós értelmét  kiforgatták, sumák módon elvették a véglegesen jogerős ítélet értelmét: akár jogi csalásnak is minősíthető lenne ez a minősíthetetlen eljárásuk,ha valóban jogállami viszonyok uralkodnának a bíróságok belső berkeiben, és ki merné valaki mondani egyszer az igazságot. Jogi tévedés? Ez? Amikor erre építették az egész visszataszítóan tisztességtelen eljárásukat? Ha ezt a "jogi csavart" nem teszik be, akkor  hatályában kellett volna tartaniuk az első állami bírósági ítéletet, mert az valóban azt állapította meg, hogy az első választottbírósági ítélet jogereje folytán  a közösségi jog sem teszi lehetővé azt, hogy egy újabb választottbírósági ítélettel érvényteleníteni kellene vagy lehetne az első ítéletet.

 "A Kúria ezzel a megállapítással összhangban maga is úgy ítéli meg,hogy egy jogerős,keresettel határidőben meg nem támadott választottbírósági ítélet utólag még a közrendre hivatkozásal sem vizsgálható felül." Ezzel indokolta a KÚRIA, gondolom az EU felé is ezt a maszlagot akarja beadni, ha megkérdezik,miért nem alkalmazta a közösségi jogot.

Csak arra mi a válasza,hogy ha "keresettel határidőben meg nem támadott választottbírósági ítélet"-  ről van szó, akkor  a közösségi jog tiltása ellenére milyen jogi vagy erkölcsi alapon "herélte ki" a választottbíróság, mint  "alperes" számára az első választottbírósági ítéletet? Azt is rendezi ám a közösségi jog, hogy ilyen esetben -tehát a közösségi jogra- hivatkozva sem találhatnak ki újabb és más "érvénytelenítési okot" egy választottbírósági ítélet esetében, mint tisztán belső ügyben. Úgylátszik, nem a Kúria volt az első, amelyik  ezzel a módszerrel akart kíbújni a közösségi jog neki nem tetsző előírásának teljesítése elől.

Nyilvánvaló jogi hazugság a Kúria részéről az az ismételten eröltetett állásponjuk, hogy az első eljárásban " a választottbírák nem ítélték meg az EK Szerződés 81.cikkében foglalt kötelezettségek szempontjából a felek jogviszonyát" (ezek szerint a Kúria az EK cikk alkalmazandósági szempontú vizsgálatát elvégezte az első ítélet esetében és úgy ítélte meg,hogy alkalmazni kellett volna) és ez nem minősült szerinte az első választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálatának , de az már annak minősülne és tiltott, hogy a második választottbírósági ítélet esetében is elvégezze ugyanezt a tartalmi felülvizsgálatot, amikor nyilvánvaló vált, hogy tévútra vitte őket a tudósok  eljáró tanácsa, különösen pedig  a versenyjogi szakértő ügyvéd.

 Ebből az ügyből minden esetre levonható az a következtetés akár az ítélkező bírók számára is, hogy  a jogi bűvészmutatványoknak is vannak határai: lehet valamit  indokolni törvényellenesen törvényesnek, de ugyanazon eljáráson belül  nem biztos,hogy összejön az is, hogy  törvényesen indokolható a törvénytelenség. Talán érthető, mit ez jelent a gyakorlatban. Ha nem érthető, el kell olvasni e lapot mégegyszer és a többit is.

 Folytatása következik:4.tétel

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 19.Kifinomult jogi bűvészkedés:A bírót nem köti a törvény? Akkor mi köti?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat