160.A KÚRIA figyelmébe: AZ EU BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

 

160.A KÚRIA ismételt figyelmébe: AZ EU BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

 

Elég ideje volt a Kúria illetékes bíróinak az  Európai Bíróság releváns ítéletének tanulmányozására. Már az alapeljárás során hozott felülvizsgálati ítéletük indokolásában  alapjaiban kiforgatták a Bíróság álláspontját,  ítéletét nem a józan észnek megfelelően,hanem ennek éppen ellenkezője szerint értelmezték.

Mint ahogy az egész eljárás során minden jogi előírás minden értelmezését egy bíró kivételével   valami megfoghatatlan  zsigeri hatalmi arrogancia mentén végezték el. Lényegében arról lehetett felismerni az egyébként érthetetlen és  indokolatlan bírói elszántságot, hogy a jogi hazugságok folyamatos eszkalációja volt tapasztalható.

Ha valamelyik kiforgatott jogi álláspontjuk nyilvánvalóan az irrealitás sávjába került, léptek egyett a még irreálisabb és még szubjektívebb indokolás felé. Valakik valahol nagyon felháborodhadtak azon, hogy szóvá meri tenni bárki  a bírói kapcsolatok szívességi ítéletekben testet öltő rendszerét, a haveri ügyvédi és bírói együttműködést (évtizedes  együtt oktatói, együtt szakkönyvet írói és ezért egy kottára  ítélkező korrupciógyanús eljárást) , majd még az AB döntését is tévútra terelő haveri szaktanácsadói "segítséget". Olybá tűnik, hogy valaki kiadhadta  az utasítást az állami bíróknak, hogy a választottbíróság kriminális ítélete nem érvényteleníthető a döntést hozó tanács elnökének személyére tekintettel, függetlenül annak nemzeti törvényeket és kötelező unió normákat sértő, közrendbe ütkoző megalapozatlanságától.

A nagyhatalmú Úr, aki kiadta ezt az utasítást, majd jelentkezzen az állami pénztárnál, ha mégis  a magyar államnak kell megfizetnie azt, ami hasznot  egyébként az ítéletből milliárdos hasznot húzó globális cég realizál.

Nézzünk néhány megtagadott úniós normát (melyek betartását  az uniós rendelet és az EU  Bíróság eseti döntései  előírják) alkalmazásuk pedig a magyar Alaptörvényben is előírt kötelezettsége a magyar bíróságoknak). 

                        

 

 

                                                     C‑17/10. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. február 14.(*)

(Részletek az ítéletből)

 

9        Az 1/2003 rendeletnek az alapvető jogok védelmére vonatkozó (37) preambulumbekezdése így szól:

„E rendelet tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában [a továbbiakban: Charta] elismert alapelveket. [...] Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni.”

Az EU Bíróság ítéletében hivatkozott  1/2003.EK rendeletet az EK-81.cikk alkalmazása esetén–melyet az alapeljárásban a választottbíróság  közvetlenül  alkalmazott és  a Kúria végső ítéletében jóváhagyott-  a magyar nemzeti versenytörvény szerint, és az 1/2003.EK rendelet szerint is, a csatlakozás után indult ügyekben kötelező uniós normaként kötelezően kellett alkalmazni.

Vajon a választottbíróság által nem alkalmazott, a Kúria által pedig alkalmazandónak megtagadott 1/2003.EK rendeletben biztosított alapjogokat és a  jogsértést állítót terhelő bizonyítási kötelezettséget  a KÚRIA miként tudta „az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával … értelmezni és alkalmazni”?

Úgy, hogy önkényesen megtagadták e rendelet alkalmazását, majd önkényesen   megfordították a bizonyítási kötelezettséget azt állítva, hogy nem a vádlónak kell bizonyítania  a vádját, hanem a vádolt félnek  kell bizonyítania  ártatlanságát. Még azt sem lehet mondani, hogy a józan ésszel ellentétesen értelmezték ezt a rendeletet, mert sehogy sem értelmezték, csupán a józan ésszel ellentétes, szándékosan uniós normát sértő indokolással álltak elő az állami bíróságok.

Úgy tűnik, nem az amerikaiak találták ki azt  a spanyolviaszt, hogy ráfognak valakire egy fiktív, tartalom nélküli  jogsértést, és azt követelik, hogy akire rámutatnak, az védekezzen ellene. A semmi elkövetését próbálja meg valaki bizonyítani! Csak hát azért a magyar bíróságok mégsem Amerika!

Ha felteszük, hogy ténylegesen kartell lett volna a forgalmazási jog, a csatlakozás előtti időszakra akkor sem alkalmazhatta volna sem a választottbíróság, sem az állami bíróságok az EK-81.cikket. Legalábbis az Unió Bíróságának a magyar bíróságok által is betartandó esetjoga szerint, meg azért sem, ami szintén ott olvasható, hogy a jogállamiság elvével ellentétes a visszamenőleges jogalkalmazás. (Az EK-81.cikk csak a csatlakozást követő időszakra vonatkozóan  alkalmazható!)

 

„A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1. Az EK 81. cikknek és a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok egy 2004. május 1‑jét követően indított eljárás keretében nem alkalmazhatók egy olyan kartellre, amely 2004. május 1‑jét megelőzően fejtette ki hatását egy olyan tagállam területén, amely 2004. május 1‑jén csatlakozott az Európai Unióhoz.”

   Továbbá:

   Ha feltesszük, hogy a forgalmazási jog valóban kartellt eredményezett, akkor pedig  az 1/2003.EK rendelet alkalmazása kötelező volt a magyar bíróságok számára,melyet az Unió Bírósága az alábbiak szerint fogalmazott meg hivatkozott esetjogában:

    

„Az uniós jog

3        A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 2. cikke értelmében:

„A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények […] által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.”

 

De ha eltekintünk az Európai Bíróság ismertetett joggyakorlatától, akkor a magyar Alaptörvény akár józan ész nélküli ételmezéséből is az következik, hogy a kötelezően alkalmazandó uniós jogi normákat (az uniós rendelet kétségen kívül ilyen) a magyar állami bíróságoknak kötelezően alkalmazniuk kell.

Akkor most mi van? Amúgy az Alaptörvénybe ütköző elsőfokú, másodfokú és harmadfokú ítéleteikkel?

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 160.A KÚRIA figyelmébe: AZ EU BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat