120.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Meddig lehet a tényeket tagadni és jogi hazugságokat alkalmazni?

2013. március 14-én ítéletet hozott  az EURÓPAI  Bíróság a C-32/11.sz.ügyben. Amire hivatkoztunk, az a  Cruz Villalón főtanácsnok indítványa ebben az ügyben. Ami az ügy szempontjából fontos, az a  következő:

    „17. Az Allianz, a Generali, a magyar kormány és az Európai Bizottság úgy véli, hogy      a Bíróság     hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés   megválaszolására még     akkor is, ha az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése az alapeljárásban nem alkalmazható, mivel az     alapeljárás tárgyát képező      megállapodások nincsenek hatással a tagállamok közötti     kereskedelemre.”

 TEHÁT  AZ EURÓPAI BITOTTSÁG ITT ÚGY VÉLTE, HOGY AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRREL RENDELKEZIK AZ ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALRA AKKOR IS, HA  AZ ALAPELJÁRÁSBAN AZ EUMSZ 101. (EK-81) CIKK (1) BEKEZDÉSE NEM ALKALMAZHATÓ. TEHÁT NEM ÚJ DOLOG, HOGY  „VAN OLYAN”: HOGY AZ ALAPELJÁRÁS TÁRGYÁT KÉPEZŐ MEGÁLLAPODÁSOK NINCSENEK HATÁSSAL A TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE. ÉS HA NINCSENEK HATÁSSAL, AKKOR  „az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése az alapeljárásban nem alkalmazható.”

Igencsak érdekes, hogy  a kizárólag Magyarországot érintő, arányaiban elenyésző forgalmat érintő ügyben alantas érdekek miatt  senki nem meri kimondani, hogy koholt  ügy, csak egy üres hivatkozás volt az EK-81.cikkre  azért, hogy egy magyar céget meg tudjanak kopasztani, alanyi jogait semmibe véve egy haveri társaság „összeesküvése” révén.

Képesek voltak éveken át, féltucatnyi bírósági eljárás során a  jogi hazugságok teljes tárházát  alkalmazni, közben az egyetlen tény elfogadását  megtagadták: azt, hogy erre az ügyre az Unió versenyjoga  nem volt alkalmazható akkor sem, ha száz jogászprofesszor, meg akárhány alkotmánybíró  meg uniós professzor  hallgatja el és hazudja el a tényleges ténybeli és jogi helyzetet. Ez az ügy akkor is  jogi elhallgatások és hazugságok tárháza, ha bármit próbáltak is belehazudni a magyar és az uniós jogba!!!  

   „ 23. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatáskörrel        rendelkezik a kérdést     előterjesztő bíróság által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére      vonatkozó előzetes döntéshozatalra     előterjesztett kérdés megválaszolására,  még            akkor               is, ha az közvetlenül nem alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező     helyzetre”

Azaz van olyan fogalom az Unió jogában, hogy „közvetlenül nem alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező helyzetre”.

Mégis elhallgatják, letagadják, elhazudják sorra bírák és bírók, hogy koholmány volt amit tettek és amit védelmükbe vettek!

Éppen a koholmány volta miatt tagadták meg a bizonyítási kötelezettség teljesítését és a védelemhez való jogot, pontosan úgy, mint egy echte diktatúrában egy statáriális bírósági eljárás során. Szép kis jogállami teljesítmény: Vékás- Darák -Bihari-Paczolay módra, leöntve a bíróságok  függetlenségére apelláló hamis ügyészségi stb. stb. hivatkozással,mintha a függetlenség mentség lenne a hivatali visszaélésekre.

Az EUMSZ 101. azonos az EK-81.cikkel. Azt mondta ki a Bíróság, amit eddig is tudtunk és állítottunk, hogy ha az eljárás tárgyát képező   megállapodás nincs hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, akkor a közösségi jog nem alkalmazható.

Az alapvető jogi hazugság tetten érhető az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának vezető jogtanácsosa  (professzor!) által jegyzett véleményben is, amikor kifejti:

"Eőfordulhat (így) ,hogy e megsemmisítés (mármint a forgalmazási jogé) ellentétes az EUMSZ 101.cikkével, ahogyan azt a Bíróság a Toshiba ítéletben értelmezte." mondja a Jogi Szolgálat véleménye, majd lábjegyzetben megjegyzi: "Emelett az Alkotmánybíróság 2012.november 13-i határozata rámutat, hogy már az 1991.december 16-án aláírt Európa Megállapodás kötelezővé tette a magyar bíróságok számára az európai versenyjog érdemi tartalmának alkalmazását, amelyet a Magyarország EU csatlakoási szerződése előtt hatályba lépett 2002.évi X.törvény ültetett át a magyar jogba." 

Csak azt nem említi meg az ügyben szereplő újabb professzor úr, hogy  azért kellett „átültetni” a magyar jogba az Unió versenyjoga „érdemi” tartalmát, mert az Alkotmánybíróság két akkori határozata is kimondta, hogy a választottbíróság által alkalmazott EK-81.cikk (az Unió versenyjoga) közvetlenül nem alkalmazható Magyarországon, mert 2004.ájus 1-ig nem volt tagállam!

Ide idézem az AB akkori határozatait, melyeket ugyan haveri alapon dr.Bihari Mihály vezette öt tagú tanács semmibe vett (mit számít nekik):

 ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG?

Az AB öt tagú tanácsa a később ismertetett döntésével és indokolásával  megsértette az Alkotmányt, és  merőben ellentétesen foglalt állást a 30/1998.(VI.25) AB határozatban és  a 72/2002.(XII.19) AB határozatban foglaltakkal. A döntést hozó öt tagú tanács ugyanis nem írhatja felül az AB (teljes ülése által hozott) határozatait és visszamenőlegesen sem írhatja át  az  Alkotmányt. Mégis mindkettőt  felülírta.

Az AB alkotmányellenes eljárásának oka pedig nem lehet más, mint az, hogy a három milliárd forintos perértékű ügyet  "haveri alapon" lezárni szándékozó dr.Bihari Mihály, a tanács elnöke  együtt alkotmánybíráskodott azzal a dr. Harmathy Attilával, akivel együtt szerzői és aláírói voltak  annak  a fenti AB határozatnak, amelyik  kizárta a csatlakozás előtti időszakra  a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Jellemző módon azonban dr.Harmathy Attila választottbíróként aláírója volt annak a választottbírósági ítéletnek is, amelyik a csatlakozás előtti időszakra szemrebbenés nélkül alkalmazta közvetlenül a közösségi jogot. Hiába,rövid az emberi emlékezet! Főleg, ha szándékos a felejtés!

 Az öttagú tanács igen „célratörően” foglalkozott a    közösségi versenyjogszabályok alkalmazásának a magyar törvényi rendelkezésekkel való viszonyával. Érdekes és egyben megdöbbentő, hogy erre vették a fáradságot, hogy részletesen  (mint az előttük eljáró állami bíróságok -bármiáron-) próbálják bizonyítani a választottbírók igazát. Folytatva az AB előtt eljáró bíróságok  gyakorlatát, megpróbálva a jogi képtelenségeket is a baráti választottbírók érdekében. Ennek során arra a következtetésre jutottak –észrevehetően  a választottbírók   álláspontjának feltétlen támogatási kényszere miatt, egyezően  a Törvényszék és a KÚRIA azonos alapokon nyugvó törvénytelen álláspontjával-  és ellentétesen az EU  Bíróság  konkrét  ítéletlékezési gyakorlatával  ( és ellentétesen a magyar Alkotmánnyal és AB határozatokkal  is), hogy Magyarországon  ugyan nem a választottbírók szerinti 1994-től(!) de legalábbis 2002.április 1. óta (ez utóbbi valótlan dátum az AB-tól származik)  alkalmazandó volt közvetlenül a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről  "fogalmilag" sem lehetett szó.

Azt olvastam a Magyar Nemzetben, hogy Dr.Bihari Mihály, leköszönő alkotmánybíró az ELTE jogi karán  fog dolgozni professzor emeritusként, ott ahol már évtizedekig együtt dolgozott  Dr.Harmathy Attilával és dr.Vékás Lajossal, és akiknek   alkotmánysértő ítéletét az AB tanácsvezetőjeként alkotmányellenes indoklással jóváhagyta. Tehát már nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy miért éppen az a Bihari Mihály kapta meg (kérte magának? kinek szóltak  át a választottbírók?) ezt  az ügyet, akit egy egészen kicsi  morális  körültekintés után ki kellett volna zárni az ügy elbírálásából,  de főleg magának kellett volna bejelentenie, hogy azt az ítéletet,mely fölött végső fokon dönteni fog, két régi barátja, volt és jövendő   professzortársa hozta meg. Hiába, tisztelni kell a múlt kapcsolatait, és meg kell ágyazni a jövőt! Mások kárán! Alkotmányt sértve is! Ezek az emberek visszaélnek azzal, hogy míg más országokban a köztársasági elnökök ellen is eljárást indít az ügyészség, nálunk  sokkal lejjebb  sem mernek hozzányúlni az "igazságszolgáltatás"  környékén bármit tevőkhöz.Egyszer pedig nálunk is meg fog törni a jég és akkor nagy botrány lesz belőle. Csak egy bátor újságíró kell hozzá!  Egyébként kíváncsi lennék rá (titkos!, de miért? ezért!), hányszor dolgoztatta át az előadó bíróval  Bihari Mihály  elnök az ügyet  (egyszer egészen biztos!)  De talán az AB elnöke megnézheti a döntés valódi  „mechanizmusát” és levonhatja belőle következtetéseit. Ha egyátalán akarja! De joga van megnézni az ügyészségnek is! Ha akarja!

Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa  ebben az ügyben a „tisztességtelen” bírósági eljárással kapcsolatban a IV/2653-13/2012.számú végzésében az alábbiakat rögzítette:

„Az esetleges „tisztességtelen” választottbírósági eljárás tényének,vagy annak cáfolatának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. A választottbírósági eljárásokkal szembeni rendes bírósági eljárásban jogerős ítéletet hozó Tatabányai Törvényszék, illetve a felülvizsgálati eljárásban a végső ítélettel döntő Kúria lett volna jogosult olyan eljárási szabálytalanságok megállapítására,amelyek a tisztességes eljárás sérelmének alkotmánybírósági megállapítását lehetővé tennék. A  szóban forgó rendes bíróságok ítéleteiben azonban ilyen adatok nincsenek, arra következtetés sem vonható le.”

Tehát azt mondja a Taláros Testület, hogy  a Tatabányai Törvényszék és  KÚRIA ítéletében nincsenek olyan adatok, amikből a tisztességtelen eljárásra nézve következtetéseket lehetne levonni,melyek a tisztességtelen választottbírósági eljárás megállapítását lehetővé tennék. A panasz éppen erről szólt, sőt kifejezetten erről, egyáltalán nem csak  a választottbíróság tisztességtelenségéről, hanem főleg arról szólt és azt bizonyította, hogy alapvetően maga a Törvényszék és a KÚRIA sértette meg nem is akárhogyan a tisztességes eljárás törvényi feltételeit azzal, hogy haveri alapon, törvénytelenül és tisztességtelenül ítélkezett, és merő  naivság lenne az AB-tól, ha elvárná, hogy  az állami bíróságok a maguk eljárásáról ezt megállapítsák.Ennek egyértelmű tényei bizonyítva vannak maguk által a bírók által ítéleteikben. Ezért ez az AB szöveg  csak kibúvó, nincs valós tartalma. Nagyon "nehéz" lett volna megállapítani, hogy az LB kétszintű  választottbírósági rendszert hozott létre törvénytelenül, és főleg azt esett volna nehezére barátai terhére megállapítani, hogy vele együtt sejtelmük sincs a közösségi jog előírásairól, vagy ha igen, akkor még súlyosabb megítélés alá esik cselekedetük. Mindegyiküké! Kivétel nélkül. Azé is, aki Bihari Mihályra osztotta az ügyet, jóllehet "ott fenn" mindenki tud mindenkiről mindent!

De például figyelemmel lehetett volna az AB ügy-elosztója az alábbi AB törvényi előírásra is: "62.§.

(2) Az indítvány elbírálásában nem vehet részt az Alkotmánybíróság azon tagja, akitől az ügy tárgyával összefüggő személyes és közvetlen érintettsége folytán az ügyben pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan döntés nem várható.

(3) Az Alkotmánybíróság tagja haladéktalanul bejelenti az elnöknek, ha vele szemben kizárási ok áll fenn."

Egyébként utólag nézve naivak voltunk, nem jó helyen kopogtattunk a „meghitt kapcsolatok” –ra hivatkozva, pusztába kiáltott volt a panaszunk alábbi része is:
 

Tisztelt Alkotmánybíróság!

 (Részlet)

"A jogsértések következményeit 5 éve viselő cég törvényes képviselőjeként a következők figyelembe vételét kérem az Alkotmánybíróságtól:

Kizárólag az Alkotmánybíróság képes megakadályozni, hogy a több évtizede együtt dolgozó  választottbírósági és KÚRIAI bírák, közbeékelődött ügyvédek közötti meghitt kapcsolat ne teremthessen többé olyan precedensként is alkalmazható ítéleteket,melyek más ügyekben a későbbiekben visszahivatkozási alapot képezhetnek és tovább zilálhatják a magyar igazságszolgáltatást.

Az egységes bírói jogalkalmazás olyan alkotmányos érték, mely a többi általánosabb elvek megvalósulását szolgálja. Ezért az ebben az ügyben kizárólag a jogellenes választottbírósági ítélet érvényben tartása érdekében a Törvényszék, az LB és a KÚRIA által tett „elvi” állásfoglalások és félrevezető konkrét ítéleti ténymegállapítások, az elhallgatások és az alsóbb bírói szinttől elvárt döntések megvalósulása, ha szándékukban nem is, de hatásukban mindenképpen a jogállamiságot sértik.

Az is beszédes a KÚRIA jogsértéséről, hogy amennyiben kételyei merültek fel a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatban, akkor jogában állt, sőt köteles lett volna az Európai Bíróság előzetes döntését kérni. A KÚRIA már arról is észrevehette volna, hogy valami nincs rendben a közösségi jog alkalmazásával, hogy peres ellenfelünk jogi képviselője az érvénytelenítési per megkezdésétől kezdve tiltakozott az előzetes döntéshozatali eljárás ellen, pedig ha valakinek nem volt sürgető az ügy lezárása, akkor az a jogsértő peres ellenfelünk volt. 

Tényszerűen leírva, az ügy kimenetelét nagyban befolyásolta, hogy a multinacionális cég jogi képviselője a választottbírósági eljárásról írt jogi szakkönyve lektorálását éppen a „másodfokon” eljáró választottbírósági tanács elnökének és egyik tagjának gondjaira bízta. Legalábbis véleményünk szerint ez a kapcsolat eredményezhette, hogy egy multinacionális társaság úgy jusson 7 milliárd Ft-os illetéktelen jövedelemhez, hogy azt egy esetleges jogsértési eljárást követően végső soron a Magyar Állam fizesse meg. A KÚRIA ugyanis az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon, egyszerű átláthatósága ellenére „tévesen” ítélte meg, elmulasztotta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, így  a közösségi jog szerint a Magyar Állam kártérítési kötelezettsége elől nem is lehetne kitérni."

"Miközben a kis magyar cég vezetése, tulajdonosai és munkavállalói évtizedek óta nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ne váljanak munkanélkülivé, a kis cégcsoport 80 munkavállalójának, 35 tulajdonosának és ezek családtagjainak (kb. 400 fő) alkotmányos alapjogát sértve a választottbíróság diktatórikus ítéletet hozott, a közösségi és nemzeti jogot figyelmen kívül hagyva, és az állami bíróságok sem akadályozták meg a durva jogsértést."

 

Ezek a fenti idézetek tényekkel, jogszabállyal, alkotmánnyal alátámasztottak voltak, nem a levegőben lógtak, mint a Kúria hivatkozásai az állam feltétlen érvényesülést  kívánó normáira (mely felfogás  egyik választottbíró tudományos értekezéséből  beazonosítható), ami  abban merült ki, hogy a választottbírósági eljárást törvényt sértve  kétszintűre módosította a Kúria,  és ez ellen  az AB-nak nem volt egy szava sem, sőt talált rá magyarázatot. Az nem törvényes indok, hogy  kreáltak egy EK-81.cikkre hivatkozást, mert a nemzeti jog ezzel az indokkal sem teszi lehetővé a választottbírósági ítélet megváltoztatását (még érvénytelenítési kereset során sem, nemhogy suba alatt), a közösségi jog meg kifejezetten kimondja  ezen a címen a jogerős választottbírósági ítéletek felülvizsgálatának tilalmát. Nem sértett  alkotmányt  ez a törvénytelen  bírói jogalkotás, nem sértett alkotmányt a visszamenőleges jogalkalmazás sem (ez sértett volna, de kimódolták merő szívességből) nem sértett alkotmányt az sem, hogy a választottbíróság nem a kikötött jogot alkalmazta. Nem sértett alkotmányt az sem, hogy az összes alapjogi kötelezettségvállalás  ellenére sumák módon hozott ítéletet a választottbíróság .Nem sértett alkotmányt az sem, hogy a nemzetközi választottbírósági eljárási szabályok szerint,melyet még a Magyar Népköztársaság iktatott törvénybe (tvr-be), a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére meghatározott okokból és meghatározott eljárás szerint kerülhet sor (kifejezetten keresetet kell indítani  az érvénytelenítés érdekében állami bíróság előtt -amit senki sem indított ),ennek ellenére a Kúria érvénytelenítési kérelem és érvénytelenítési ok nélkül is felhatalmazta magát az érvénytelenítésre. Jogállami megoldások! 2012.Magyarország!

    Az Alkotmánybíróság  a hozzá benyújtott panaszban olvashatta az alábbiakat:

„A perbeli szerződések utolsó módosításának időpontjában (2003. 09. 15) a 2002. évi X. törvény  és e törvényben rögzített anyagi jogszabályok voltak  érvényben Magyarországon, köztük az I. cím Anyagi jogi szabályok  2.Cikk (1) pontja, melyben a „hatással lehet a Felelek közötti kereskedelemre” kitételt  A Közösség és Magyarország közötti kereskedelemre gyakorolt hatás 4.Cikk  az alábbiak szerint tölti meg tartalommal:

 „Az Európai Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i) és (ii) pontja és (2) bekezdése, valamint e melléklet alkalmazásában annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egy versenyellenes megállapodás vagy gazdasági erőfölénnyel való visszaélés hatással lehet-e a Közösség és Magyarország közötti kereskedelemre, annak az objektív ténybeli vagy jogi tényezők összességén alapuló meghatározásától függ, hogy a kérdéses magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy esetlegesen befolyásolja-e a Közösség és Magyarország között kialakult kereskedelmi rendszert.”

Ezt írta elő az Európai Megállapodásnak az AB által is hivatkozott  62.cikke, és nem azt, hogy  Magyarországon  alkalmazni kell, vagy lehet az EK-81.cikket a csatlakozás előtt.

 Ezután bemutatom a nemzeti alkotmányos rendelkezéseket arra nézve,hogy a közösségi jog nem volt alkalmazható a csatlakozás napjáig (2004.05.01.)  A követkető bekezdést alkotmányjogi panaszunk szószerint tartalmazza. Erre tekintettel is az AB eljáró tanácsa végzése csak szándékosan lehetett  alkotmányellenes.   (Későbbiekben a teljes  panaszt  közzéteszem.)

"Hivatkozunk a csatlakozás előtt hozott 30/1998.(VI.25) AB határozatban az Alkotmánybíróság által rögzített, a közösségi versenyjog magyarországi alkalmazhatóságának alkotmányos követelményeire, mely határozatában az Alkotmánybíróság világosan kifejtette a közösségi jog közvetlen alkalmazásának kérdését: ”az alkotmányossági vizsgálat során arra tekintettel kell megítélni, hogy a Magyar Köztársaság nem tagállama jelenleg az Európai Uniónak.”(A határozat indokolásának IV.3. pontja), továbbá a közösségi jogforrások „a hazai jogalkalmazás szempontjából külföldi jognak minősülnek, minthogy Magyarország nem tagállama az Európai Uniónak;”(A határozat indokolásának V.2. pontja). A jogállamiság sérelme miatt az AB alkotmányellenesnek minősítette a közösségi jog közvetlen alkalmazását nem csak a magánszemélyekre vonatkozóan, hanem a GVH számára előírt közösségi joganyag közvetlen alkalmazását is: ”Azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek a jövőben születő közösségi jogi kritériumoknak a közvetlen hazai érvényesülését eredményezik, alkotmányellenesek,”(A határozat
indokolásának V.5. pontja)."

Majd az Alkotmánybíróság  a 72/2002.(XII.19.) AB határozatában a csatlakozásig fennálló helyzetre vonatkozóan ismét arra a következtetésre jutott, hogy a Társulási Megállapodásban  Magyarország  csak a lehetséges mértékű jogközelítésre vállalt kötelezettséget, és mivel Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországon(. A 2002.12.19-ei időpontnak azért van jelentősége,mert az AB  a 2002.évi X.törvény 2002.04.1-től történő alkalmazási kötelezettségére hivatkozott,holott az AB  a hivatkozott határozatát,amely a közösségi jog alkalmazását a csatlakozásig kizárta 8 hónappal később hozta meg.)

(A közösségi jog közvetlen alkalmazását  a fentiekre is tekintettel a
csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette
lehetővé.)

Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH    2002, 433, 438):

 „Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”

Továbbá, hogy ne csak a felperesi értelmezés álljon itt, hivatkozunk még az alábbira:

Dr. Fazekas Flóra A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VISZONYA A KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉHEZ EGYES TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI  FELFOGÁSOK TÜKRÉBEN  (2009) című doktori (PhD) értekezésének 235.oldalán  az Alkotmánybíróság  fenti határozatát ekként értelmezte:

„Az Alkotmánybíróság a Társulási Megállapodás-ítéletben megkezdett  gondolatmenetet folytatva ismételten kijelentette, hogy az uniós csatlakozást megelőzően kizárt az Európai Közösség által alkotott jog közvetlen alkalmazása Magyarországon..”

Ehhez képest merőben ellentétes az AB öt tagú tanácsának végzése:

"Magyarországon már 2002.április 1. óta alkalmazandó volt a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről  fogalmilag sem lehetett szó."

 Vajon ezt ki adta az AB tanács "szájába" és mi indokolhatja az AB tanács részéről olyan végzés meghozatalát, mely nyilvánvalóan ellentétes a közösségi joggal, a nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel? Vajon ott tart-e a magyar jogállamiság, hogy már az AB sem mer (?) jogszerű döntést hozni a bírói "hatalommal" szemben, vagy csupán szívességről volt szó? Elképzelhetetlen, hogy öt alkotmánybíró tévedésből hozzon alkotmányellenes végzést. Vajon mi volt az a mindent felülíró érdek?  A mundér  becsülete? Vagy egészen másról van szó?  Ki tudja ezt megválaszolni?

Tisztelettel kérem az Alkotmánybíróság Elnökét, hogy amennyiben jogállamnak tekinti Magyarországot  és komolyan gondolja, hogy az AB  a jogállamiság őre lenne (ami egyébként alkotmányos kötelezettsége lenne), akkor vizsgálja meg az ügyet és adjon nyilvános választ az egyértelműen  alkotmánysértőnek  minősülő végzés okára.

Tisztelettel:  Tóth István, a tisztességtelen, törvényeket és alkotmányos előírásokat semmibe vevő bírósági eljárásokkal tönkre tett  cég törvényes képviselője.

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 120.Meddig lehet a tényeket tagadni és jogi hazugságokat alkalmazni?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat