132.oldal

 

„Átlépni a Rubikont” – számos nyelvben ez a kifejezés fontos és visszafordíthatatlan döntést jelent.

 

Ilyen visszafordíthatatlan döntést hozott a KÚRIA,  mint végső fokon ítélkező bíróság.   Az ismeretlen okból  jogi  csúsztatásokkal  és abszurditásig   jogszerűtlen  eljárással életben tartott  VB/08279.számú választottbírósági ítélettel kapcsolatban hozott (véglegesen jogerős, haveri  AB végzéssel is "szentesített") ítélete szerint  az ügyben a közösségi versenyjog  anyagi jogszabályát (az EK-81.cikket, mostani elnevezésén az uniós  versenyjog, az EUMSZ (az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés!) 101.cikkét) kellett alkalmazni. Ez a döntés a bírósági jogkörben okozott, illetőleg az Unió joga megsértésével okozott kárfelelősség  szempontjából bír jelentőséggel.

 

Ugyanis  az Unió esetjoga szerint, mely a mindenki által kötelezően  betartandó  1/2003.EK Tanácsi rendeletre épül,  Magyarország csatlakozása napjáig, 2004.május 1-ig az Unió versenyjoga közvetlenül nem volt alkalmazható, és nem volt alkalmazható az AB határozata szerint sem, ugyanis az alkalmazás feltételeit szabályozó fenti EK Tanácsi rendelet is a csatlakozás napjától lépett hatályba az egész Unió területén.

 

Ennek a félremagyarázhatatlanul egyértelmű jogi helyzetnek  egy normális jogállamban azt kellett volna eredményeznie, hogy a választottbíróság ítéletét, amelyik közvetlenül alkalmazta az EK-81.cikket, az állami bíróságok érvénytelenítik, annál is inkább, mert az EK-81.cikk alkalmazását az Eco Swiss ítélettel az Európai Bíróság   nemzeti közrendi kérdésnek minősítette.

 

Az sem okozott problémát a KÚRIA eljáró bíráinak,hogy  a magyar versenytörvény előírása szerint  a csatlakozás napjától  a magyar állami  bíróságoknak az 1/2003.EK rendeletben előírt eljárási szabályokat kellett volna alkalmazniuk, ha már egyszer a választottbírók  jogválasztását  tekintélyelvből szentírásnak tekintették. Az sem okozott problémát a KÚRIA eljáró bíráinak, hogy  az alkalmazandó eljárási szabályok előírták a bizonyítási kötelezettséget az EK-81.cikkel kapcsolatos jogsértést állító,illetőleg a bíróság terhére. Sebaj, nosza rajta, egy  könnyed döntéssel megfordították a bizonyítási kötelezettséget, rátolták  a vádolt félre. Bizonyítsa be  a semminek  ellenkezőjét!Mégiscsak egy valódi jogállamban élünk. Elhitték magukról az eljáró bírók, hogy milyen nagyon leleményesek a jogi bravúrokban, pedig csak a törvénysértésekben produkáltak maradandót.

 

A nyolc  éve folyó perben a KÚRIA egyik bírói körének  kificamodott töretlen "jogállami" jogelveit  követve az ügyben eljáró  "független" magyar bírók  minden jogsértésre  kaphatóak voltak, még a legnyilvánvalóbbakra is, hiszen biztosak voltak abban, hogy a KÚRIA bírói végül  jóváhagyják egyébként saját ihletésű, illetőleg az érintett választottbírók segítségével  áltudományos  alapossággal utólag kimódolt ötleteiket.

 

Már eddig is  átették magukat  a jogszabályok komolyan vételén, hiszen  egyetlen egyet sem tartottak be, de mindig találtak rá magukat, főnökeiket és az ügybe csak beleolvasókat meggyőző magyarázatot, hogy itt más a tényállás, ott más a tényállás, a tények és értelmezések kiforgatása  rutinszerűen  ment, hiszen a perekben az ügyvédektől jól megtanulták ennek módját.

 

Most azonban a Fővárosi Ítélőtábla tanácsvezetője  ( a másik két bírón látszott, hogy nem az ő ügyük,sejtelmük sem volt róla, miket  kavar főnökük)  végképen elvetette a sulykot, és amit nem sikerült következményekkel járóan bebizonyítani  ország-világ előtt:  egyes  "független" magyar bírók szándékosan  tisztességtelen eljárását,  most a Fővárosi Ítélőtábla tanácsvezetője  maga bizonyította be túlontúl nagy igyekezetében, hogy a KÚRIA illetékeseit szolgálta ki, nem ő maga Iustítia megtestesítője.

 

   Magyaráztul az Iustítiára utalásra, elolvasásra javasolom a

  következőket (másolva Bagaméry-Szalai üi.blogjából):

 

Iustitia - a bekötött szemű istenség

 

A justice, vagyis az igazságosság a négy sarkalatos erény egyike, az okosság, a mértékletesség és a lelki erősség mellett. Fogalma az antik mitológiához nyúlik vissza, ahol női alakban ábrázolták. A görög mitológiában a tisztán látásról híres Themis lánya, Diké jelképezi, aki az igazságosság és a jog istennője, míg a rómaiaknál Iustitia szimbolizálja. Iustitia az ókori római mitológiában a törvényhozás, az igazság istennője, akit mérleggel a kezében, bekötött szemmel ábrázolnak, jelezve ezzel azt, hogy nem részrehajló. Bal kezében mérleget, jobb kezében kardot tart és lábánál egy kígyó található. Legfőbb őre az eskünek, védi a magántulajdont, oltalma alatt áll a segítségre szoruló; ő az igazságosság és az erkölcsi világrend őre, aki mindig igyekszik igazságosságot, egyenlőséget létrehozni.

 

Hát ezért mondom. Folytassuk a hihetetlen jogi történetet:

 

A "független"  Ítélőtábla "független"  tanácsvezető bírája végső jogi  tehetetlenségében  arra "vetemedett", hogy  felülbírálja  a  végső fokon döntő KÚRIA jogerős, AB végzéssel megkoronázott   ítéletét, mely itélet  az uniós versenyjog  EK-81.cikkének alkalmazását tartotta jogszerűnek a választottbíróság és az állami bíróságok által, azaz öt éven és féltucat bírósági eljáráson át.

 

A persorozatban a bíróságok ténylegesen is  az EK-81.cikket alkalmazták, annak választottbírósági alkalmazását hagyták jóvá, tehát  ebből a szempontból a Kúria ítélete ha nem is törvényesnek, de legalább következetesnek tekinthető.

 

Az Ítélőtábla  eljáró tanácsának elnöke, vagy felsőbb kúriai és választottbírósági "tanácsadói" ezek szerint öt év után észlelték, hogy valami nem gömbölyű az ügyben. Ugyanis hiába tagadták meg perről perre, hogy az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérjenek, végső soron nem lehet kizárni, hogy az Európai Bíróság elé kerül az ügy. Ezt tudják az Ítélőtábla  eljáró tanácsa elnökének tanácsadói is, ezért  az eljáró tanács elnöke megtette, amit neki végrehajtásra kigondoltak, hogy majd a felülvizsgálati eljárás során jóváhagyják, hogy ne nekik kelljen  megtenni a nyilvánvalóan törvénysértő, de leleményesnek tünő "végső jogi megoldást". Ami azért nem úgy működik, hogy  "add vissza a babaruhát!" és el van gereblyézve!

 

Az ítélőtábla így rögzítette jogi álláspontját: "Nem jogellenes a II.r. alperes (értsd: a KÚRIA)  felülvizsgálati ítélete azért sem, mert megállapította az  uniós jog alkalmazásának szükségességét....".Ez egy dolog!

 

Viszont a KÚRIA,  amikor az uniós jog alkalmazásának szükségességét megállapította, akkor  olyan jog alkalmazását fogadta el a 2003.o9.15- 2004.05.01 közötti időszakra, melynek egyik sarkalatos  előírása, hogy visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható. Hát ez így nem maradhat, döntötte el aki eldöntötte eddig is ennek az ügynek a folyását.Mivel a helyzet fokozódik, és Bástya elvtársnak intézkednie muszáj, hát intézkedett.

 

 

 

Az Ítélőtábla arra hivatkozik, hogy az EK-81.cikke "szinte szó szerint egyező szabályt fogalmazott meg" és ennek kapcsán megállapítja: "Önmagában az, hogy a bírósági határozat  indokolása a jogszabályhelyet tévesen tartalmazza, illetve a magyar jogszabályra nem utal, a döntést nem teszi tévessé és az eljárást közrendbe ütközővé." Tehát nem számít az alkalmazott jogszabály, se száma, se neve, se tartalma. A lényeg a lényeg, az sem számít, hogy a választottbíróság az  uniós versenyjogot alkalmazta ténylegesen,és az sem számít,hogy még csak nem is utalt a magyar jogszabályra! Minek? Mikor úgy hasonlít egymásra a két jogszabály,mint Magyarország az Unióra! Pontosan úgy!

Az az alapvető eltérés sem zavarta az eljáró tanács elnökét, hogy a 2002.évi X.törvény Magyarország és a Közösség (tehát a nem unós tag Magyarország) és a régi tagállamok közötti kereskedelmi rendszerre vonatkozó szabályokat tartralmazott, míg az EK-81.cikk (EUMSZ 101.cikk) már a tagállamok közötti kereskedelmet érintő megállapodásokra, tehát az uniós tag Magyarországra és a többi tagállamra. Egy Ítélőtábla ezt a különbséget úgy rendezi el, hogy "majdnem szó szerint egyező szabályt fogalmazott meg" a két jogszabály. Azaz az nem tesz semmit, hogy egy nem tagországra  ráhúzzuk a tagországokra vonatkozó jogszabályt kellően körmönfont jogi fogalmazással.

 

Magyarra lefordítva tehát a választottbíróság által időbeli hatályát megelőzően alkalmazott uniós jogszabályt, az  EK-81.cikket  az Ítélőtábla    szemrebbenés nélkül  átírja a 2002.évi X.törvényre, mintha a választottbíróság eleve  nem az akkor közösségi jognak nevezett EK-81.cikket, hanem az átmeneti magyar törvényt alkalmazta volna.

 

Ehhez tudni kell, hogy a bírósági jogkörben okozott kár  kártérítési perében az eljáró bíróságoknak, mint ahogy senkinek, nincs joguk a jogerős ítéletek megváltoztatására, csupán arra van joguk, hogy a jogerő érintetlenül hagyása mellett az eljáró bíróságoknak a jogerős ítéletek érdemét érintő súlyos jogszabálysértéseit megállapítsák.

 

Az Ítélőtábla tanácsvezetője azért, hogy ne kelljen megállapítania a KÚRIA kirívóan súlyos jogsértését, azt, hogy a választottbíróság  téves jogalkalmazását az érvénytelenítés helyett jóváhagyta, azt a kriminalisztika körébe tartozó megoldást választotta, hogy a választottbíróság ítéletét jogellenesen, és  mint közokiratot  jogszabályi tiltás ellenére  érdemben módosította.

 

Álságos, és közokiratok tartalmát sértő  az Ítélőtábla jogszabály cseréje , és a tisztességtelen eljárás vég nélküli folytatását bizonyítja, hogy nem elég  az Ítélőtábla számára, hogy utólagosan és önkényesen lecseréli a ténylegesen közvetlenül alkalmazott uniós versenyjogi szabályt  egy, a csatlakozás időpontjától időbeli hatályát vesztett,   a perben fel sem merült 2002.évi X. nemzeti törvényre,  de ráadásként az általa jogellenesen és ezért értelmetlenül  citált jogszabályra hivatkozva  állapítja meg felperes "mulasztását".

 

 Azt a minősíthetetlen  követelményt támasztja  az Ítélőtábla tanácsvezetője  a felperessel szemben, hogy ha  az általa vagy tanácsadói által most kieszelt  "eredetét tekintve  uniós jogi szabályt alkalmazhatatlannak, illetve máshogy alkalmazhatónak tartja"  (most! azaz jelen időben foglamazva  csúsztat, azt mégsem írhatta, hogy tartotta) felperes, akkor  erre viszont már öt évvel ezelőtt a választottbírósági perben elő kellett volna adni a védekezését, mert azt felperes ugye most már mégsem adhatja elő (ezért átmegy a csúsztatás multidőbe).Tehát lett itt még lejjebb és lejjebb menő és még nyilvánvalóbb jogi arrogancia, mint az az alámerülés eszkalációja során előre várható volt.

Jó lenne, ha a bírósági vezetők is értenék, hogy miért viselkedik egy tanácsvezető bíró mélyen sértett alperesként (egyébként pontosan lehet tudni), és miért kénytelen nyilvánvalóan  nevetséges indokokat kitalálni.

Ha elfogadja a KÚRIA a jogcsere "intézményét", akkor  rövidesen megjelenhet a  jogegységi határozatokban a " csereszabatos jogszabály" fogalma és a "csereszabatos jogszabályok listája" is. Természetesen fontos szempont lesz az eredet és a gyökér mibenléte! Majd a Római Jog és a magyar Ptk. összehasonlító elemzésével  tág tere lehet  a "gyökér és a forrás" alapján egy kiterjedt  jogcsere táblázat összeállításának, melynek szerkesztésével az ötletadó tanácsvezetőt illene megbízni.

 

  Igencsak  okszerűtlen egyébként is a nevetséges   követelmény támasztása az Ítélőtábla részéréről, mivel a választottbírósági perben az akkori alperes az EK-81.cikkre hivatkozott, közvetlenül az uniós versenyjogra, melynek alkalmazási feltételeit a választottbíróságnak hivatalból ismernie kellett. Tehát azt is ismernie kellett, hogy az EK-81.cikk közvetlen alkalmazása esetén  bizonyítási kötelezettség terheli ugyanúgy, mint esetlegesen a  2002.évi X.törvény alkalmazása során. A választottbírósági ítélet indokolása közokirati erővel bizonyítja, hogy a választottbíróság az EK-81.cikket közvetlenül alkalmazta,és az állami bíróságok is az EK-81. cikk alkalmazását tartották indokoltnak, bár az alkalmazási feltételeit szabályozó 1/2003.EK rendeletet semmisnek tekintették. Az Ítélőtábla fenti önkényes jogcseréjének törvénytelenségét bizonyítja az is, hogy a KÚRIA végső jogerős ítéletében jogerősen "megállapította az  uniós jog alkalmazásának szükségességét....".Erről  a kúriai jogerős ítéletről most az Ítélőtábla  a 2002.évi X.törvény alkalmazását megállapító jogerős ítéletével kimondatlanul is azt állapította meg, hogy a KÚRIA uniós jogot sértve állapította meg az uniós jog alkalmazásának szükségességét, mert  ha a választottbíróság  valóban 2002.évi X.törvényt alkalmazta , akkor  ennek kellett volna szerepelnie   az összes további perben is,  az egész per folyamán.

Nem ez az első garázdálkodása az állami bíróknak a választottbírósági ítéletek tartalmát illetően. Ebben az ügyben folyamatos volt ez a tevékenységük. Most az Ítélőtábla tanácsvezetője láthatóan belebújt a választottbírók bőrébe  és az MKIK ügyvédjének szerepébe, és mivel maga az MKIK-VB sem állította a kártérítési perben, hogy nem az EK-81.cikket alkalmazta, igencsak szereptévesztés áldozata lett nagy igyekezetében a tanácsvezető bíró.

 

Egyébként felperes  a kártérítési keresetében, és az alapeljárásban is  többször tényekkel és jogszabályi előírásokkal bizonyította, hogy  a választottbíróság  kizárólag a magyar versenytörvény alkalmazására volt jogosult, mégis közvetlenül, jogtalanul    és szabálytalanul az Unió versenyjogát alkalmazta. Felperes ezen jogi álláspontját nem fogdták el az eljáró bíróságok. Az Ítélőtábla most azzal próbálja meg utólag mentesíteni a KÚRIÁT az Unió jogának egyik nyílvánvaló és kirívó megsértésének következményei alól, hogy visszamenőlegesen  átírja  a per összes tényét és jogi hivatkozásait, mintha valami különleges jogokkal felruházott szuper felülvizsgálati bíróság lenne. Átírná az első választottbírósági ítélet tényállását, amelyben az akkori alperes már hivatkozott az EK-81.cikk (nem a 2002.évi X.tv.) megsértésére, átírná a második választottbírósági ítéletet és a benne található számtalan szakirodalmi hivatkozást, és esetjogok tucatját teljes egészében azzal, hogy EK-81.cikkre hivatkozás  alatt a 2002.évi X.törvényt kell érteni, átírná a felperes  érvénytelenítési keresetét és a peres felek összes beadványát. Átírná a Legfelsőbb Bíróság végzését, melyben az LB is arra hivatkozott,amire a választottbíróság, átírná a Tatabányai Megyei Bíróság ítéletét, a Tatabányai  Törvényszék ítéletét, a KÚRIA végső ítéletét,melyekhez természetesen nincs  joga. Egyedül ahhoz van joga az Ítélőtáblának, hogy felülvizsgálja az előtte eljáró bíróságok jogsértéseit, a jogerős ítéletek tartalmát,és megállapítsa a kirívóan súlyos jogszabálysértéseket (ha vannak),  és nem arra, hogy a választottbíróság által  elkövetett  és az állami bíróságok által jóváhagyott  jogsértések takargatására további törvénysértő megoldásokat  kreáljon!

 

Felperes pontosan tisztában van  azzal, hogy az Ítélőtábla azért kívánja újabb törvénysértés árán is  megváltoztatni   a választottbíróság által alkalmazott jogot, mert az általa erre az ügyre nem vonatkoztathatónak minősített  C-17/10 ügyben  olvasta:

 

45.      Azon nemzetközi kartell vonatkozásában tehát, amely egységes és folyamatos jogsértés formájában az új tagállam területén annak csatlakozása előtt és azt követően is kifejtette vagy kifejthette hatását,(51) az időszakokhoz igazodóan eltérő anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni: a csatlakozás időpontját megelőző időszakok tekintetében az érintett tagállamban a kartell versenyellenes hatásait kizárólag a nemzeti versenyjog alapján kell megítélni. A későbbi időszakok megítélése tekintetében azonban az egész Unió területén egységesen az EK 81. cikk és az 1/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése irányadó.(52)

 

És  az alábiak szerint azzal sem lehet most már tovább  érvelni, hogy  azért alkalmazhatta a választottbíróság közvetlenül az uniós versenyjogot, mert nagyon hasonlított a nemzeti jogra.

 

49.      Különösen azzal nem lehet érvelni, hogy tartalmilag a Cseh Köztársaságban már a 2004. május 1‑jét megelőzően hatályos versenyjog is lényegében az EK 81. cikk irányát követte, és az EK 81. cikk ezzel csupán egyfajta követő szabályozásnak tekintendő, amelynek hatálybalépése e tagállam vállalkozásai számára lényegében nem jelentett semmi újat.

Ezért feltétlenül  ki kellett valamit taláni arra. hogy  a választottbíróság nem az Unió versenyjogát alkalmazta igazából. Hát akkor hajtsunk végre a választottbírósági ítéletben egy jogcserét! Adta ki valaki az ukázt!

 

 

Ugyan ezen a napon lépett életbe a 2003.évi XXXI.tv. 7. §-a is, benne a 91/H. §³³⁶(1) bekezdése. E szerint: Azokban a perekben, amelyek elbírálása során az EK-Szerződés 81. és 82. Cikkét alkalmazni kell, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit az e §-ban és az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

 

 

A kártérítési perben eljáró bíróságnak  nincs  joga arra, hogy a jogerős ítéletben alkalmazott  jogszabályi hivatkozásokat megváltoztassa. Ezt egy Ítélőtábla tanácsvezetője is tudhatná.  A bíróság törvényes kötelezettsége  és törvényes jogi lehetősége  a jogerő tényének tiszteletben tartása mellett  odáig terjed, hogy  a jogerős ítélet tartalmán belül   az ítélet érdemére kiható   jogszabálysértéseket feltárja, hogy egy esetleges téves bírói döntés  valóban okozhatott-e  kárt  a felperesnek. Ezért felperessel szemben igencsak tisztességtelen eljárás,  és a teljes bizonyító erővel rendelkező  közokirat  hiteles tartalmának  törvénysértő megváltoztatását jelenti az Ítélőtábla  eljárása, ami  egy polgári per kereteit meghaladó következményekkel is járhat.(Egy teljes jogállamban.)   Ugyanis az Ítélőtábla  kifejezetten azért változtatta meg  a ténylegesen és bizonyítottan  alkalmazott jogot, hogy az EK-81.cikk (1) bekezdésének megsértésére hivatkozó, ezért a (2) bekezdésben meghatározott  büntetőjellegű szankciót  alkalmazó választottbírósági ítélet  uniós jogot  is súlyosan sértő  jogsértését   (melyet a végső fokon ítélkező KÚRIA is elfogadott) ne kelljen megállapítania a KÚRIA terhére. Ezért a jogcsere nem tévedés, hanem szándékos jogi manipuláció, mégpedig egy hivatalban lévő, esküt tett bíró részéről elkövetve. Senki nem állíthatja, és senki nem feltételezheti, hogy egy Ítélőtábla tanácsvezető bírója nem ismeri az alapvető jogot.  Az Ítélőtábla  a    célzatos jogszabálycserét,  más oka és törvényes megoldási  lehetősége erre nem lévén, kifejezetten ebből a célból  hajtotta végre a jogerős ítélet indokolásának  átírása útján azt állítva, hogy  a jogcsere nincs hatással ítéletre, mert az úgy jó (a választottbíróknak, a multi cégnek, meg a Kúriának) ahogy van.Meg azoknak főleg, akik végig tudnak az ügyről, de valamilyen ok miatt hallgattak.Bár a költő kimondta ,hogy  "vétkesek közt cinkos aki néma...." Meg az is cinkos, aki nem vétkes, csak hallgat, mert  hallgatni arany.

 

Eljött az ideje annak, hogy  a   bírósági vezetők  és a bírók érdekképviseleti szervezetei  megnézzék, mi történik áldásukkal, hallgatásukkal, vagy csak  a hátuk mögött, ebben az ügyben. Felperes megítélése szerint  az Ítélőtábla  ezzel a  minden határt  átlépő  tisztességtelen, pofátlan és jogkövegő állampolgárokkal szemben  provokatív    eljárásával bebizonyította, hogy  egy  hárommilliárd forintos  perértékű  ügyben   a  bírói eskünek, a bírói függetlenségnek, a  tisztességnek  és a törvényes eljárásnak már nincs helye, miközben szüntelenül a korrupció elleni fellépésről álságos szónoklatokat tartanak nagyjaink, beleértve az Unió vezetőit is. Ezt hívják egyesek köznyelven  parasztvakításnak!

 

---

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

 

Oldal: 132.A KÚRIA és az Ítélőtábla átlépte a Rubikont!
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat