NYILT LEVÉL! Magyarország jogállam?

Tisztelt Közjogi Méltóság!

Tisztelt Címzett!

Tisztelt Olvasó!

E nyilt levél konkrét címzettjei:

1. Választott büntetőjogi képviselőm, ha e tájékoztatás vagy a feljelentés miatt szükség lenne rá.

2. Dr.Áder János köztársasági elnök úrnak, mint az állami  bírók kinevezőjének,* 

3. Dr.Orbán Viktor miniszeterelnök úrnak,*

4.Dr.Kövér László úrnak, az országgyülés elnökének,*

5. Dr.Polt Péter legfőbb ügyész únak,*

6 Dr.Rogán Antal úrnak, a FIDESZ képviselő csoportja vezetőjének

7.Dr.Cser-Palkovics András úrnak, az Alkotmányügyi Bizottság elnökének,*

8.Dr.Harrach Péter  úrnak,     a  KDMP képviselő csoportja vezetőjének

9.Vona Gábor úrnak, a Jobbik képviselő csoportjának vezetőjének

10. Dr.Schiffer András úrnak, az LMP képviselő csoportjának vezetőjének

11.Tóbiás József úrnak, az MSZP elnökének

11. Gyurcsány Ferenc úrnak, DK  pártelnöknek

12. Szabó Tímea, az Együtt-Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselőjének

13. Dr.Harangozó Tamás úrnak,az MSZP  frakcióvezető általános helyettesének

14. Dr. Répássy Róbert úr, parlamenti államtitkárnak

15, Vadai Ágnes asszonynak, a DK alelnökének

16. Dr. Handó Tünde  asszonynak,     Országos Bírósági Hivatal elnökének*      

17. Dr. Trócsányi László   úrnak,    igazságügyi miniszternek

18. Dr.Darák Péter Úrnak, a Kúria elnökének* 

19. TRANSPARENCY INTERNATIONAL MAGYARORSZÁG,*

       részére

20. Dr.Hámori Attila úrnak, az OBT elnökének  

A *-gal jelöltek már legalább már egyszer az alapügy során kaptak tájékoztatást (feljelentés másolatot, vagy mást), sőt többen mások és más szervezetek is.

Tájékoztatás hivatásos bírók AB bírák által támogatott sorozatos hivatali visszaéléséről és az e miatti  büntető feljelentésről.

Tisztelettel tájékoztatom, hogy az itt megjelenő nyilt levelemet követően büntető feljelentést teszek  a Központi Nyomozó Főügyészségen hivatásos bírók hivatali visszaélése miatt. A feljelentő cégnek a sorozatos, összehangolt   csalárd bírói törvénysértésekkel  többmilliárd forint kárt okoztak. Ezen összeget  egy multinacionális  cég javára  játszották át.

Ez a nyilt levél többek között a Legfőbb Ügyész Úrnak  is szól, aki már nem először szembesül  az előzményi  tényekkel.

A feljelentést annak tudatában teszem meg, hogy:

- az Alkotmánybíróság tagja nem vonható felelősségre a hivatása teljesítése során kifejtett véleménye és szavazása miatt, (még akkor sem, ha tíz éve hatálytalan törvényt és nyilvánvalóan hamis ügy keletkezési időpontot hagytak jóvá, és többek között azt az általuk hozott AB határozatot vették semmibe, hogy „Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől  függetlenül beáll”, továbbá

- nem élvez a hivatásos bíró mentességet, ha a kötelességét büntető törvénykönyvbe ütköző módon szegte meg, más törvény által tiltott, és büntetőjogi törvénybe ütköző cselekményeket követett el.

E rendelkezések értelmében a hivatásos bíró ellen büntetőeljárás a köztársasági elnök hozzájárulásával indítható, illetőleg folytatható.

 

Amikor  az alapeljárásban  a bírók és AB bírák által szándékosan elkövetett  többszörös  törvény- és alaptörvény sértések  után a Magyar Állam elleni kártérítési  per során a kártérítési bírók (alapvetően ugyanazok a bírók, mint az alapeljárásban  ) szembesültek  a tényekkel  (az Unió jogának az alapeljárásban eljáró bíró társaik  általi nyilvánvaló megsértésével) , akkor  összehangoltan , a következő  döntési sorral előre egyeztetve,  nem riadtak vissza attól sem, hogy célzatosan, hivatali  kötelezettségüket tudatosan megsértve, csalárd indokolással fedjék el az alapügyben bíró társaik által előzőleg hozott visszaélésszerű, uniós jogot nyilvánvalóan súlyosan sértő ítéleteiket.

 

Lényeges uniós előírás, hogy  a végső fokon eljáró bíróságok (vagyis azok a bíróságok, amelyeknek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség) kötelesek előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezni az Európai Bíróságnál. A KÚRIA az alapügyben is, és a kártérítési perben is célzatosan megtagadta  az előzetes döntés kérését, e helyett a kártérítési perben az alapügyben hozott  ítéletek  jogerejének Alaptörvény-ellenes célzatos megtörését választotta megoldásnak, ezzel elismerve és bizonyítva a hivatali visszaélések elkövetését.

 

Feljelentő megítélése szerint a Magyar Államot terhelő kártérítési felelősség alóli kibúvást nem sorozatos további hamis indokolásokkal és törvénysértésekkel kellett volna megoldaniuk az eljáró állami bíróságoknak, hanem a vagyoni jogok multinacionális cég részére történő szándékos átjátszását csírájában kellett volna megakadályozniuk – mint tette azt az első elsőfokú állami bíróság, és nem kellett volna védelmükbe venniük  a kreált ügyben a haveri választottbírók által hozott  általuk is felismerhető korrupciógyanús ítéletet.

Először is szívesen vennék a megkárosított cég tulajdonosai, hogy ha az ügyészség komolyan venné bűnüldözési kötelezettségét  az elkövetők személyétől függetlenül. Ennek a vizsgálatnak a keretében akár azt is megállapíthatná, hogy a bírók által elkövetett cselekmények nem célzatos bűncselekmények, "bár előre látták döntésük következményét"  de akkor arra is választ adhatna az ügyészség, hogy ezek a konkrét cselekmények minek minősülnek egy jogállamban, és ki fizeti meg  az egyébként nyilvánvalóan szándékosan  okozott kárt, melyet az Unió jogával történt zsonglőrkedéssel okoztak a bírók a feljelentő cég számára.

Másodsorban  szívesen vennék a tönkre tett cég tulajdonosai, ha és amikor esetleg a köztárasági elnök  úr döntési helyzetbe kerül (egyáltalán), akkor a bírók büntető eljárás alóli mentesítésével egyidejűleg intézkedne  a bírók által szándékosan okozott többmilliárdos kár megtérítéséről is. Ugyanis a jog gyakorlása egy jogállamban kötelezettségeket is jelent minden joggyakorló számára!    

A feljelentő cégnek  a költségek miatt nincs lehetősége  a tucatnyi eljárásban a bírók és mások által elkövetett összes jogsértés és összes hivatali visszaélés felsorolására és egyenkénti bizonyítására: de aki kíváncsi a további részletekre a korrupcio.hupont.hu weblap 170 valahány oldalán nyári üdülése alatt elolvashatja.  Ha a feljelentésben ismertetett hivatali visszaélések bizonyítása nem elegendő a büntető eljárás megindításához, vagy nem elegendőek a Köztársasági Elnök Úr hozzájárulásához, akkor AKÁRHÁNY hivatali visszaélés bizonyítása sem lenne elegendő, mint ahogy eddig sem volt semmilyen bizonyíték  elegendő a választottbíróktól az alkotmánybírókig terjedő célzatos bírói visszaélések megállításához, és a bírói visszaélések  szervezett takargatásának felismertetéséhez. Mivelhogy a koncepciós  célzat éppen ellenkező volt!

A feljelentő már az alapeljárás során tapasztalta, hogy igen nagy befolyással rendelkezik a kormányzati és bírósági vezetőkre az a személy, akire tekintettel a bírók és bírák képesek voltak minden józan ésszel ellentétes, hamis és csalárd  indokolásokra és döntésekre, bírói esküjük tudatos  megcsúfolására.

 E levelemet pedig azért küldöm meg nyilt levélben a felsoroltaknak, hogy  ha ma nincs is védelem a hasonló bűncselekmények ellen, akkor a jövőben politikai akarat esetén a hasonló célzatos jogsértések,  a levezényelt korrupció-gyanús bírósági színjátékok megelőzhetőek lennének.

 Mert igen nagy itt  a baj, ha már az alkotmánybírók is szabad utat adtak egy fantazmagórikus, valószínűsíthetően a kormányzati  vagy  a hatalomhoz közel álló személy politikai döntésének, mely védelmet biztosított a kormányhoz közeli választottbírósági  tag által vezetett választottbírók uniós joggal ellentétes, emellett és ezért  korrupciógyanús ítéletének, haveri állami bírók és haveri AB bírák által hivatali hatalmukkal visszaélve  történt életben tartásához, majd az emiatt indított kártérítési perben  az alapeljárásban elkövetett  sorozatos joggal való visszaélés elfedéséhez, végül az egész ügy célzatos meghamisításához.

Azt hinné a jámbor magyar ember, hogy az Alkotmánybíróságot is kötik az Alapörvényben foglaltak, de úgy néz ki, hogy az  Alaptörvény fölé helyezték magukat és azokat a bírókat is, akiket hidegen hagyott az Alaptörvénynek az az előírása, hogy az Unió joga megállapíthat kötelezően alkalmazandó magatartási szabályokat (például az Unió jogának, az Unió rendeleteinek kötelező alkalmazását) és az Alaptörvény többi előírása is vonatkozik a bírókra és az alkotmánybírókra is).

Mindenki előtt ismert, hogy a választottbíráskodás több hiteles szerző által megfogalmazva és a tapasztalatok szerint közismerten a korrupció melegágya.

E tevékenységet végzők azonban teljes összefonódásban vannak a több évtizedes "kollegiális (baráti) kapcsolatok" miatt az állami bírókkal és az AB bíráival és mindezek egymással.

(Az állami bírók és az alkotmánybírók, mint az érintett választottbírók fogadatlan (vagy fogadott?) prókátorai neves védőügyvédeket megszégyenítő módon, mintha az érintett választottbírók védekeztek volna közvetlenül) oly vehemensen védték abszurd jogi hivatkozásaikkal a korrupciógyanús ügyet, a választottbírókkal "érzelmileg" és gondolataikat is "ismerve" azonosultak, így tevőleges közreműködésükkel is tovább erősítve és tovább bizonyítva a gyanút).

Az állami bírók egyébként elvétve állapíthatják meg a választottbírók jogsértését, arra a törvényi előírásra és nemzetközi joggyakorlatra hivatkozva, hogy a jogerős választottbírói ítélet "véglegesen dönt", és csak a pontosan nem definiált közrend-sértés esetén érvényteleníthető a választottbírók ítélete.

E konkrét ügyben azonban az állami bírók és az alkotmánybírók átlépték az összes jogi és erkölcsi korlátot, és két választottbírói ítéletet, a rendelkező részük alapvető  jogi indokolását  egyszerűen semmibe vették  (nem cél nélkül), mert  az elsőnek (mely ellen nem is  indult  érvénytelenítési per) a jogerejét csalárd módon megvonták   [(azért, hogy  ezzel a nem létező "másodfokon" ellentétes döntést hozó  „haveri” választottbírók  ítéletét (mely ellen érvénytelenítési per indult) ne kelljen érvényteleníteniük)], majd a második választottbírói ítéletet az érvénytelenítési perben ( az alapeljárásban) a választottbírók által  kitalált (kreált), nem létező, nem bizonyított  jogsértés  ellenére is jóváhagyták, az emiatt indult kártérítési perben pedig azért, hogy a közrend megsértését ( az Unió jogának  a választottbírók által csalárd módon történt alkalmazását és ennek uniós jogot sértő tényét, és ennek állami bírósági jóváhagyását) ne kelljen megállapítaniuk, visszanyúltak az alapeljárásban  a második választottbírói tanács által hozott és általuk jogerősített ítélet indokolásához,  azt  is célzatosan és fondorlatosan csalárd módon utólag érvénytelenítették, akkor, amikor erre nézve már nem volt, nem lehetett kereset, és nem volt, nem lehetett törvényes lehetőség. „Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől  függetlenül beáll”(AB határozat.)

 Azt tették a törvényeket célzatosan áthágva a Fővárosi Ítélőtábla, a KÚRIA és az AB bírói, hogy a második "haveri" választottbírói ítéletnek az Unió versenyjogára alapozott jogi indokolását végső jogi tehetetlenségükben célzatosan meghamisították, átírták egy tíz éve hatálytalan magyar törvényre hivatkozássá.

Ebben az ügyben a feljelentő  által bizonyított tények és az alkalmazandó jog  ismeretében minden közokiratokkal bizonyított, csupán az nem,  hogy kitől kaptak az eljáró állami bírók utasítást, szolgálati felettesüktől vagy mástól arra,  hogy maguk az állami bírók  fondorlatos, csalárd módon le merték tagadni, át merték írni, meg merték változtatni , azaz meg merték hamisítani az előző jogerős választottbírói ítéletek jogi indokolását, azért,  hogy ne kelljen megállapítaniuk az alapeljárásban eljárt haveri választottbírók, majd  állami bíró és alkotmánybíró kollégáik által  jogellenesen hozott, és a jogerős ítéleteikkel jogellenesen okozott, a multi cégre átjátszott forgalmazási joggal a feljelentő cégnek okozott milliárdos károk jogalapját.

Ennek a korrupciót takargató eljárásnak a sikere érdekében először az alapügyben eljáró állami bírók kitalálták "jogi megoldásnak" az első választottbírói ítélet egyértelmű döntésének célzatos letagadását, lényegét tekintve az első választottbírósági ítélet rendelkező részének a választottbírók által levont jogkövetkezményét egyszerűen le nem írtnak, nem létezőnek hazudták, ezzel magát a jogerős első választottbírósági ítélet jogkövetkezményét érvénytelenítési peren kívül, törvénytelenül, önkényesen, hamis indokolással és ténylegesen megsemmisítették.

 Az állami bírók által védett, a magyar jogrendszerben  nem létező kreált  korrupciógyanús „másodfokú" választottbírói eljárást, mely a jogerős előző választottbírói ítéletre tekintettel nem is lett volna lefolytatható, a jogerő intézményének megcsúfolásával hamis indokolással jogszerűnek ítélték, majd a „haveri” ítélet jogi indokolását az alapeljárásban kiemelten bizonyítottan „haveri” alkotmánybírói segédlettel végső jogerőre emelték.

 Ezt követően pedig a kártérítési perben e legvégső jogerőre emelt  választottbírói ítélet jogi indokolását az Unió joga megsértésének következménye alóli kibúvás érdekében „átértelmezték”, azaz célzatosan meghamisították olyan drasztikus, arrogáns módon, amire még bizonyosan nem volt példa sem a magyar, sem a nemzetközi választottbíráskodás, sem az állami bíráskodás, sem egy alkotmánybíróság joggyakorlatában.

A választottbírósági törvény szerint az állami bíróknak kizárólag a választottbírói ítélet érvénytelenítésére van felhatalmazásuk,  a rendelkező rész indokolásba foglalt jogkövetkezményeinek  célzatos letagadása,  azaz a komplex választottbírói ítélet célzatos meghamisítása, a választottbírói  döntés  konkrét jogszabályi hivatkozásának, a tételesen alkalmazott   jogszabályhelynek (az Unió jogának ) célzatos megváltoztatása (átírása egy  hatálytalan magyar törvényre) ,  a  bírói önkényeskedés kategóriájába tartozik, és a törvény szerint  hivatali visszaélésnek minősül,  mert erre  -hatálytalan jogszabály célzatos alkalmazására és egyebekre- az eljáró bíróknak semmilyen törvényi felhatalmazása nem volt és nem is lehetett.

Az pedig ad abszurdum, amikor alkotmánybírók fedeznek egy korrupciógyanús  választottbírói döntést egy súlyosan alkotmány-, illetve Alaptörvény ellenes alap-eljárásban, majd ugyanezt teszik még látványosabban a kártérítési perben.

Ennek a korrupciógyanús ügynek a magyar bírósági és ügyészségi rendszeren történt "szálka nélküli" átfuttatása bizonyítja, hogy semmilyen gát nincs a bírói törvénysértések előtt. Ezért nem hivatkozhat senki -legalábbis ebben az ügyben közokiratokkal bizonyítottak szerint - arra, hogy a jogorvoslati lehetőség önmaga megoldás a bírói korrupció és a bírói hivatali visszaélés ellen, és arra sem, hogy a hivatali eskünek bármilyen kötőereje lenne, de arra sem, hogy a bírói függetlenség Magyarországon biztosított.

Hat év, tíz bírósági eljárásában  30 bíró!  által közokiratokba foglaltak   bizonyítják, hogy a magyar bírók e része úgy ítélkezett, ahogy  néhány szerző  le merte írni.  A Kúria egy bizonyos bírói (vezetői) köre hatalma alatt tartja az alsóbb bíróságoknak és magának a Kúriának (és közokiratokkal bizonyítottan) az AB-nek konkrét ítélkezését, mely az alsóbb szintű eljáró tanácsvezető bírók és az AB befolyásolástól mentes döntési szabadságát (legalábbis ebben az ügyben) érdemben korlátozta.

 Jó ha azt is tudják az érdekeltek  (ha eddig nem tudták), hogy  az AB bíráinak többsége, gyakorlati polgári peres bírói ismereteik hiányában szakmailag alkalmatlan arra, hogy az Ítélőtábla  és a  Kúria nagy gyakorlatú  polgári peres bíróinak szándékosan zagyva  és célzatosan csalárd indokolású ítéleteiben és indokolásaiban eligazodjon, még ha akarna is, ezért kényelmesebb számukra, ha minden eléjük kerülő bonyolultnak látszó peres ügyről kimondják, hogy  az ítélet nem sért alapvető alkotmányos követelményeket. És így nem kell megküzdeniük a gyakorlati ítélkezésben kikupálódott bírókkal, nem tárul fel, hogy fogalmuk sincs bizonyos jogi dolgokról, és nem kell beleásni magukat az ügybe, órák alatt akár egy nyári jogi gyakornok leírja a már begyakorolt panelokból az elutasítás sablonos indokait.(Aki nem hiszi, olvassa el őket! )

 És pont. És az alkotmányos magyar polgári peres bíráskodásnak ezzel be is fellegzett. De talán nem mindörökre!

Nem kell a feljelentőnek bizonyítania, hogy ha  csak egy ilyen ügy is van, mint a feljelentésben ismertetett, akkor akárhány is lehet, és akárhány van is!. Nem tisztem, hogy  más példákat is hozzak a bíróságok jogsértő eljárásaira. És annak sem látom értelmét, hogy több száz oldalon megint leírjam azokat a sorozatos rutinszerűen sunyi és önkényes eljárásjogi és anyagi jogi fogásokat, melyekkel az ügyben eljáró bírók éltek az eljárások során.

Egy példával szemléltetve: azt nevezem sunyi jogi fogásnak, amikor a bírók célzatosan megfordítják az Unió jogában a jogsértés állítója terhére előírt bizonyítási terhet (és ez sem befolyásolja a bírói döntést az AB szerint!)  vagy mint amikor a Kúria magának a ténynek a letagadásán túl, alperesként azzal kívánta védeni az első választottbírósági ítélet jogerős jogkövetkezmények részéről történt jogsértő annullálását, hogy az erre vonatkozó szöveg "zárójelben" volt, és a jogkövetkezményekben nem döntés történt, azokat csak "rögzítette" az ítélet. És, hogy mi különbség van a jogkövetkezményekben történt „döntés” és a jogkövetkezmények „rögzítése” között, erre a kúriai blöffre nincs "nyelvtudományi" válasz, bár a döntés értelmezésére volt, mégis sunyi módon elhallgatták azt is.

Az alapvetően sunyi (szándékosan kerülve az aljas szó használatát) az a bírói "fogás" is, hogy az ügy keletkezésének időpontját zagyva hivatkozások közé burkolva áthelyezi egy önkényes időpontra, hogy hamisan hivatkozni tudjon egy tíz éve hatálytalan törvényre.

 A konkrét ügyben tett feljelentésben ezért  a feljelentő nem  csak "rögzíti",  hanem állítja, hogy  maguk  az Alkotmánybíróság bírái is partnerek voltak a törvénytelenségekben szándékosan, nem tudatlanul  [annak elovasása és megértése, hogy egy tíz éve hatálytalan törvényt alkalmaztak a bírók ( ami az AB bírái szerint nem befolyásolta érdemben a  bírói döntést), csupán tíz perc szellemi tevékenység].  

 

Ha egy magát jogállamnak  tekintő országban egy ilyen csalárd bírósági eljárási folyamat  feltáratlan és  bűntetlen maradhat, akkor  az talán mégsem maga a jogállam, hanem egészen más. És ez nem alaptalan összeesküvés-elmélet gyártás!

 

Ha az ügyben eljárt bírók és alkotmánybírók  úgy gázolhatnak át a jogerős ítéleteken,vehetik semmibe  a jogállami alapokat, mint tették az ebben az ügyben eljárók, akkor az egész jogállami berendezkedés egy nagy blöff, egy nagy nulla.

9/1992. (I. 30.) AB határozat

                                                                        (Részlet)

„Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll.”

Ebben az ügyben a jogerő beálltához előírt  feltételek  teljesültek az első választottbírósági ítéletben és a többi alapeljárásban hozott ítéletben, az eljáró bírók ezeket a jogi tényeket arrogáns módon semmibe vették.

Teljesültek a jogerő beálltához előírt feltételek a második választottbírók csalárd ítélete esetében és azt szentesítő kúriai itéletben is, ennek ellenére  a Fővárosi Ítélőtábla bírói szintén csalárd módon semmibe vették a jogerő  tényét, amihez a Kúria és az AB bírói is csalárd módon csatlakoztak. A jogerő ténye ugyanis alapvetően a releváns jogi indokolásra is vonatkozik, nem csak arra, hogy "jóváhagyja" vagy "elutasítja" a keresetet.

 A valós tények elhallgatása még egy tanú esetében is bűncselekmény, akkor minek lehet tekinteni a bírók által  a valós jogi tények szándékos meghamisítását? Vajon minek?

A feljelentésben foglaltak alapján, amennyiben  nem  teljesíti az ügyészség törvényben előírt bűnüldözési kötelezettségét, javasolom a parlamenti pártoknak, hogy kezdeményezzék parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, amelyik független jogi szakértők segítségével megvizsgálná, kiket terhel a politikai felelősség a jogállami normák megcsúfolásáért, a bírói hivatali visszaélések megszervezéséért , főleg pedig megvizsgálná, hogy  alkalmasak-e az az alkotmánybírói  feladatok ellátására azok, akik maguk is részesei voltak a hivatali hatalommal történt célzatos és nyilvánvaló ítélőtáblai és kúriai visszaélés szentesítésének. És alkalmasak-e bírósági vezetőknek azok, akiknek keze alatt ezek a jogtalanságok megtörténhettek?

A parlamenti vizsgálóbizottság által  vizsgálandó lehetne:

1.Az ügyben eljárt alkotmánybírókat, mely törvény  jogosítja fel  arra, hogy a Magyar Állam ellen folyt kártérítési perben egy   tíz éve hatálytalan törvény alkalmazását  célzatosan alkotmányosnak  ítéljenek,  alkotmánybírósági jogerőre emeljék ,  hogy a tíz éve hatálytalan törvényre alapozott ítéletet  ( a bírói döntést)   nem befolyásolta érdemben az a tény, hogy  érvénytelen törvényre hivatkoztak, és ennek alkalmazhatósága érdekében (tehát célzatosan) és csalárd módon állapították  meg az ügy keletkezésének ídőpontját? Ha ez nem érint alkotmányossági kérdéseket, akkor vajon hol kezdődnek Magyarországon az alkotmányossági  kérdések?

 E döntésük után, mint jogerős precedens az AB végzésben, a jogállami követelményeket  figyelembe véve minden ügyben alkalmazhatóak-e  Magyarországon a hatálytalan törvények (és hány éve hatálytalan törvényt lehet még alkalmani?), lehet-e  a hatálytalan törvényekre  ezután hivatkozni  a bírósági eljárásokban, vagy  kizárólag ezt a "haveri ügyet" tisztelték meg azzal, hogy  a tíz éve érvénytelen törvény alkalmazását alkotmányosnak ítélték?

Ebben a kérdésben törvényt kellene alkotni a jogerős AB döntés törvényessé tétele érdekében, hogy az  AB  és a bíróságok jogosultak az egyszer mar hatálytalanított  törvények újra aktivizálására és az ügyek keletkezési időpontjának önkényes meghatározására is.Vagy egyszerűen törvényt hozni, hogy a jogszabályokat a bíróságok akként értelmezhetik lejáratukat és tartalmukat illetően, ahogy az általuk hozni szándékozott ítélet megkívánja. Vagy még egyszerűbben: törvényt kellen alkotni arra, hogy  bírókat és alkotmánybírókat nem kötik a jogszabályok, a peres feleket is csak akkor, ha azt a bírók érdeke úgy kívánja. Egy ilyen visszamenőleges törvény  akár a már elkövetett sorozatos jogsértésekre is amnesztiát jelenthetne.

 

2.Az  alkotmánybírákat a “haveri kapcsolatokon túl” mely törvény jogosítja fel arra, hogy az alapeljárásban  hozott AB végzésben  a már akkor is  hét éve hatálytalan Európa Megállapodásra és a szintén hét éve más törvény által  hatályon kívül helyzett és a csatlakozás napja után indult ügyekben nem alkalmazható és így nem is hivatkozható  2002.évi X.törvényre hivatkozva indokolják meg döntésüket?

E "haveri" és semmitérő  hivatkozásukon felbuzdulva az állami bíróknak már csak annyit kellett tenniük a kártérítési perben, hogy az ügy keletkezési idejét  csalárd módon  áthelyezzék  a csatlakozásunk előtti időpontra, és máris megvolt  a korrupciógyanús ítéletet végleg lezárni szándékolt "törvényes" ítélet. Egyszersmint utólag alátámasztották az alaptalan haveri AB végzést is. Vica versa! Kúria-AB/AB-Kúria!

E körben vizsgálandó lehetne, hogy kijelölhette-e az AB elnöke jogszerűen az AB eljáró tanács elnökének azt az alkotmánybírót, aki évtizedekig  az érvénytelenítési  perben már  kriminalizálódott ("gyanúba-kevert") választottbírói döntést hozó választottbírói eljáró tanács elnökével (és legalább további egy tagjával)  "haverként" dolgozott együtt  oktatóként egy tanszéken, majd ennek az AB eljáró tanácsának leköszönő  elnöke és az AB elnöke is tudta, azaz köztudott volt,  hogy  közéjük  megy  vissza,  oda ,ahonnan eljött?  

3.A KÚRIA bíráit  elvileg senki sem kényszeríthette arra,  hogy  a  jogszabályok sorát és az Unió jogát is sértve -, az alapeljárás felülvizsgálati  eljárásában  az Unió  versenyjogának (az EK-81.cikk) szankciójának  alkalmazási kötelezettségét  megállapítsák, és arra sem, hogy  ezen elsődleges uniós jog kötelezően alkalmazandó uniós végrehajtási rendeletének előírásait (a bizonyítási kötelezettséget, a tényállás megállapításának kötelezettségét)  az eljáró választottbírók terhére ne állapítsák meg.

 Tehát ha ennek ellenére mégis önként és  dalolva megállapították az Unió jogának alkalmazási kötelezettségét  az alapeljárásban az AB haveri tanácsvezetőjének  jóváhagyásával, akkor  nincs olyan hatalom, mely ítéletüket és annak jogerős indokolását  legálisan ennek az ellenkezőjére tudná változtatni.

Tehát az Ítélőtábla bírói, a Kúria bírói, az AB bírái  kizárólag hivatali visszaéléssel, és a "megoldást" előre egyeztetve  változtathatták át az alapeljárásban  alkalmazott uniós jogot  magyar joggá. És ez esetben nemcsak  az indokolás megváltoztatásáról van szó, hanem  arról, hogy az alapeljárásban hozott jogerős  döntések  alól kihúzták  a talajt, azok egyetlen valós  jogszabályi hivatkozás nélkül maradtak!.

4.És a KÚRIA bíróit mely jogszabály jogosítja fel arra,  hogy az alapügyben az Unió versenyjogának alkalmazási kötelzettségét - ha törvénysértően is- megállapító saját jogerős ítéletüket követően  a kártérítési per  felülvizsgálati eljárásban már a másodfokon önkényesen    vizionált tíz éve hatálytalan magyar törvény  alkalmazását ítéljék jogszerűnek, szemben az alapeljárásban  saját maguk által jogerősen megállapított uniós versenyjog alkalmazási kötelezettségével?

 Az Ítélőtábla és a  Kúria bírói a kártérítési perben célzatosan  nem állapították meg  az alapeljárásban elkövetett választottbírói  és kúriai bírói jogsértéseket  (az  uniós jogot kizárólag azért ítélték az alapeljárásban alkalmazandónak, hogy a választottbírók ítéletét életben tudják tartani), majd a kártérítési perben  e jogsértésüket  a tíz éve hatálytalan törvény jogellenes alkalmazásával  célzatosan elfedték.

 A kártérítési perben  viszont a Kúria bírói azzal, hogy elfogadták a tíz éve hatálytalan magyar törvény becsempészését  az Unió joga helyett a választottbírók ítéletébe, kimondatlanul is elismerték, hogy az alapeljárásban  azért sértették  meg  a jogszabályokat és az Unió jogát, mert egyedüli céljuk  a választottbírók ítéltének jogsértések árán történő életbentartására  irányult, és ezt a "feladatukat" csak akként tudták teljesíteni, ha a választottbírók közvetlen uniós versenyjogra alapított ítéletét átgázolva minden jogon jóváhagyják.

Bár a jogcserével  a bírók maguk bizonyították be az alapeljárás ítéleteiben hozott jogerős ítéletek  súlyos úniós jogszabály sértését, ezt mégsem  állapították meg, hanem  célzatosan elfedve a súlyos jogszabálysértést,  a Kúria bírói jóváhagyták,végső jogerőre emelték  az Ítélőtábla bíróinak az ügy keletkezési időpontjának meghamisításával   hozott célzatosan hamisan indokolt ítéletét.

 E kártérítési per végső ítélete  szerint  a Kúria és az AB bírói is a közokiratokba foglaltakat meghazudtolva  hamisan azt állították, hogy az alapeljárásban  mégsem az általuk egyszer már jogerősen  megítélten    az Unió  jogát, hanem a hatálytalan magyar törvényt  alkalmazták a választottbírók.

Ebből az ítéletből  "tudták meg", ha már megtudták, öt év után a választottbírók  , hogy egy általuk nem is említett és nem is hivatkozható  hatálytalan magyar törvényt alkalmaztak "igazából"  és nem az általuk  agyon indokolt valójában alkalmazott uniós versenyjogot.

Jóllehet eszük ágában sem volt a most rájuk tukmált hatálytalan törvény alkalmazása, vagy sohasem hallottak felőle, hiszen a csatlakozás napján,bő  öt évvel  eljárásuk előtt érvényét vesztette.

5.A Fővárosi Ítélőtábla bíróit  mely jogszabály jogosítja fel arra, hogy az alapügyben hozott  választottbírósági  ítélet  jogi indokolását , a közvetlenül és egyértelműen az Unió EK-81.cikkére (azaz az Unió elsődleges jogára, a Szerződésre)  alapozott  döntésének jogi hivatkozását megváltoztathatják, átírhatják   a magyar 2002-évi X.törvényre, mely a csatlakozás napján hatályát vesztette és már maguk a választottbírók sem alkalmazhatták a csatlakozás után indult ügyben?

Ha az alapeljárásban nem volt alkalmazható és nem is alkalmazták, miként lehetséges  tíz év után egy törvény bírói életre keltése és célzatos alkalmazása?

6.Mely törvény jogosítja fel a  KÚRIA  (az LB) bíróit arra, hogy   a keresettel érvényesített jog tárgyában az első választottbírósági tanács által hozott   ítélet döntését érvénytelenítési eljárás nélkül, a végső jogerőre emelkedett komplex döntését, a végső jogerőre emelkedett ítélet releváns jogi indokolását semmisnek tekintsék, az érdemi döntés jogkövetkezményeit egyszerűen letagadják (lásd: a fantazmagorikus  eljárást  a kártérítési perben a Kúria már a zárójelek értelmezésére is kierjesztette, a döntést  "rögzítéssé" alacsonyította), amikor a választottbírósági törvény kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítését engedi meg, amennyiben érvénytelenítési per indult.

7.Mely törvény hatalmazta fel az AB-t, hogy  a Közösség és Magyarország közötti kereskedelem sérelmére ( a 2002.évi X.törvényre), vagy akár  a tagállamok közötti kereskedelem sérelmére (az EK-81.cikkre) hivatkozva döntsön a második választottbírósági ítélet érvényben tartásáról, amikor a haveri választottbírók által semmissé nyivánított megállapodás kizárólag egy országra, Magyarországra terjedt ki, és nem vonatkozott rá sem a 2002.évi X.törvény, sem az EK-81.cikk, mert a tevékenységnek nem volt közösségi dimenziója, és ez a jogi tény a napnál is világosabb kellett, hogy legyen az alkotmánybírók előtt is? (Csak egyetlen  mondatot kellett a magyar nyelv szabályai szerint jelentésének megfelelően értelmezni!)

8. Mely törvény teszi lehetővé  a magyar állami  bíróságok számára, hogy egy kizárólag Magyarországon  folytatott tevékenységére – tehát a magyarországon gyártott termékek Magyarországon történő forgalmazására-  vonatkozó  megállapodásra  az Unió versenyjogát  (az EK-81.cikkét) ,illetve ennek   a  cikknek csupán semmisségi szankcióját  alkalmazzák, miközben erre a Magyarországon végzett tevékenységre a magyar versenytörvényben foglaltak szerint kizárólag a magyar versenytörvény, és még vélelenül sem az Unió joga vagy akár a 2002.évi X.törvény  vonatkozik?

9. Mely törvény hatalmazza fel a magyar bírókat és az alkotmánybírókat arra, hogy a EUMSZ minden tagállamra kötelező előírását  (mely az Alaptörvényben is szerepel), mely szerint az Unió rendelete (például ez esetben az 1/2003.EK tanácsi rendelet) kötelező alkalmazását mellőzzék, és azt elhallgatva, annak előírásait semmibe véve hozzanak ítéletet?

10.A fentieken kívűl számos más célzatos jogsértés és célzatos jogátértelmezési “akció” történt a per folyamán (például az uniós versenyjog alkalmazási körében a  multi céget terhelő bizonyítási kötelezettség  szándékos megfordítása az alapeljárásban, majd a kártérítési perben visszamenőlegesen előírták, hogy a tíz éve hatálytalan törvény alkalmazása ellen  -ami fel sem merült a választottbírók előtti perben- a feljelentőnek ki kellett volna fejtenie észrevételeit  az öt évvel később jogellenesen a választottbírók jogi indokolásába belehamísított – 2002.évi X.törvény alkalmazásával kapcsolatban. Ad abszurdum!

Az “ügy” logikai összefoglalója:

A kártérítési per az Unió jogának megsértése miatti kereset  volt. A  kártérítési pert az Unió joga, az Európai Bíróság  esetjogai  alapján  lettek  volna kötelesek lefolytatni  a kártérítési per bíróságai, hiszen az Unió jogának jogerősen kirívóan súlyos szándékos megsértése okozta a feljelentő kárát. Az Unió joga szerint kizárólag abban a kérdésben dönhettek volna a nemzeti bíróságok, hogy történtek-e  olyan jogsértések  az Unió versenyjogának alapeljárásban történt jogerős alkalmazása során, amelyekkel  az eljáró bíróságok kárt  okoztak a sérelmet szenvedőnek.

 

 Ezért, mivel az Unió joga minden nemzeti jogszabályhoz , bírósági belső szabályhoz, adott esetben az Alaptörvényhez képest is elsőbbséget élvez, ezért célzatosan  sértették meg az Unió jogát azzal, hogy  a magyar törvényeket is sértve az alapeljárásban hozott  jogerős ítéleteket  csalárd módon  annullálták, azaz  szándékosan  és jogellenesen kerülték  meg az Unió jogának a kártérítési eljárásokra vonatkozó  rendelkezéseinek alkalmazását azzal, hogy csalárd módon a hatálytalan magyar törvényre hivatkoztak.

 

Az alapeljárásban minden bírósági fórumon szántszándékkal vették semmibe az Unió versenyjogának teljesen egyértelmű és nem mérlegelhető előírásait  és mindenáron azt bizonygatták a bíróságok, hogy az Unió versenyjogát kellett alkalmazni.

Majd amikor a kártérítési perben számot kellett volna adniuk az Unió jogának jogellenes alkalmazásáról, arról, hogy kirívóan súlyos jogszabálysértésekkel alkalmazták az Unió jogát, akkor szándékosan jogellenesen, visszamenőleges hatállyal  tértek át egy tíz éve hatálytalan magyar törvény alkalmazására, meghamisítva  az ügy keletkezési időpontját is.

 Semmilyen magyar jogszabály és semmilyen uniós előírás  nem teszi lehetővé  az alapeljárás jogerős ítéletei alóli kibúvást, ez az eljárás csak a kártérítési bíróságok és az AB önkényes, célzatosan jogellenes,  azaz a joggal való szándékos visszaélést bizonyítja, ami a bűncselekmények kategóriájába tartozik. A kártérítési perben kizárólag az Unió Szerződéseiben foglaltak, és az Európai Bíróság esetjogaiban foglaltak szerint járhattak volna el a magyar bíróságok. Erre nézve a Kúria kérhetett volna előzetes döntést az Európai Bíróságtól, de mivel ennek kérése nevetségességbe torkollott volna, inkább a szándékos  törvénysértéseket  vállalták.

 

A feljelentő már az alapügyben elkövetett jogszabálysértések miatt is több bejelentést és feljelentést is tett. Minden érdemi hatalmi tényezőt tájékoztatott  az ügyről attól tartva, hogy olyan magasra tolják fel a bírók a felelősséget tetteikért, amikor már államérdeket sérthet a visszaélések feltárása. Ez a helyzet mégis bekövetkezett, melyért azoknak kell vállalniuk a felelősséget, akik visszaéltek hivatali hatalmukkal.

 Azért van ennek a professzorok  által rendezett színjátéknak  egy diszkrét bája, az egész magyar bírósági- és tágabban vett uniós berendezkedésre  jellemző lenyomata,  az, hogy ahol a hivatalos szervek   "egyvalaki"  érdekének ilyen arrogánsan egyértelmű jogellenes kiszolgálására  képesek és azt végre is tudják hajtani, az a rendszer nem az európai jogállami normák szerint működik, és egész más jelzőkkel szokás illetni.

A  pártok  vizsgálóbizottság létrehozására  irányuló kezdeményezésének  a kormámypártok részéről történő "fogadása" lehet  a bizonyíték arra, hogy  a jelenlegi hatalom  részese-e a bíróságoknak és az Alkotmánybíróságnak  a választottbírói  korrupciógyanús ítéletet elfedni szándékozó  eljárásának. 

A részleteket a feljelentés  tartalmazza. Csak ígény esetén és e-mailben tudom megküldeni.

 E-mail: tothistvan.pr@gmail.com

 Kelt:Tata,2015. 06.

                                                                        Tisztelettel:                   

                                                                                       

                                                                                                                 Tóth István ügyvezető

                                                                                                                   (vezető tisztségviselő)

 

FÜGGELÉK A TÁJÉKOZTATÓHOZ

 

A törvényhozók figyelmébe: az AB  törvényt is módosíthat? Vagy csak a hatályon kívül helyezett  törvényt léptetheti újra érvénybe 10 év után?

 

Az Alkotmánybíróság ügyrendi változtatása Alaptörvényt és az AB törvényt sérti

 

Az AB főtitkára a IV/279-1/2015. ügyszámon az AB ügyrendjére hivatkozva azzal utasította el a kártérítési perben a Kúria felülvizsgálati ítéletével okozott  újabb jogsérelmünk vizsgálatát, hogy a jogerős ítélet  elleni  AB panaszunk benyújtása miatt már ez ellen nem nyújtható be alkotmányjogi panasz.

 

A feljelentő véleménye szerint az AB ügyrendje sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot, mivel sem az Alaptörvény, sem az AB törvény nem zárja ki, azaz lehetővé teszi minden olyan jogerős bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz benyújtását, mely ellen nincs továbbbi jogorvoslati lehetőség.

 

A feljelentő  az Emberi Jogok Európai Egyezménye  17.pontjában  és az Alapjogi Charta 54.cikkében foglalt, a „Joggal való visszaélés tilalmába” ütközőnek   tekinti az AB  eljárását, hogy az  Alaptörvény és az AB törvény előírását  ügyrendjével módosította, ezzel önkényesen korlátozta az AB-hoz fordulás törvényben biztosított jogát.  Ez az eljárás az AB hivatali hatalmával történt vissaélésére utal akkor is, ha nem felel tetteiért senki felé.

 

Az Alkotmánybíróság törvénysértését az alábbiak támasztják alá:

Magyarország Alaptörvénye így rendelkezik:

Az Alkotmánybíróság  

24. cikk

(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.
(2) d) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját;

 

2011. évi CLI. törvény

az Alkotmánybíróságról

 

27. § Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés

a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és

b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Nem lehet vitás, hogy a KÚRIA  felülvizsgálati  eljárásával  lehet kimeríteni az összes (rendes és rendkívüli) jogorvoslati lehetőséget , az pedig, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti-e az ítélet vagy sem, nem az AB főtitkárának egyszemélyes döntési kompetenciájába tartozik.

Az Alkotmánybíróság 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozata

az Alkotmánybíróság ügyrendjéről

 

„32. § (1) Az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjában, 27. § b) pontjában és 56. § (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi.

(2) Az (1) bekezdésre figyelemmel az Abtv. 27. §-a alkalmazásában az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező döntésnek minősül és alkotmányjogi panasszal megtámadható, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal megtámadható a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott olyan döntése is, mely

a) a megtámadott határozatot hatályában fenntartja, vagy

b) a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és helyette, illetve az elsőfokú határozat helyett új és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz, vagy

c) a jogerős határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő új határozatot hoz, vagy

d) a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti,

feltéve, hogy az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg.”

 

Feljelentő  megítélése szerint az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát az Ügyrend  itt  idézett vastagon szedett mondatrésze  az idézett törvényekben foglaltakhoz képest jogellenesen korlátozza, mert a jogerős ítélet  felülvizsgálata során panaszost (és általában a panaszosokat) ért újabb jogsérelem esetén elzárja az AB-hoz fordulás jogától.

Feljelentő a nemzeti szinten elérhető  AB  panasz lehetőség  Alaptörvényben  biztosított  jogának  Alkotmánybíróság általi megsértését teszi kifogásolás tárgyává.

Magyarország Alaptörvényének  24.cikke szerint az Alkotmánybíróság  "alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját;".

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27.§-a szerint  pedig  " az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés" esetén panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha "az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".

A feljelentő konkrét ügyében közokirat  bizonyítja, hogy a Kúria által okozott újabb jogsérelem olyan mértékű lehet (jogában áll  az első-és másodfokú határozat teljes megváltoztatása és egy teljesen új ítélet meghoztala is), hogy az AB önkényesen nem zárkózhat  el a KŰRIA felülvizsgálati ítélete ellen benyújtott panasz alkotmánybírói megvizsgálásától,  azaz az AB ügyrendje e vonatkozásban Alaptörvény ellenes.

 Az AB ügyrendjének 32.§.(2) d) pontja  önkényesen korlátozza a törvényekben  biztosított (alkotmány-) bírósághoz fordulás jogát, amikor úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati kérelem benyújtása esetén csak azzal a feltétellel lehet az  Alkotmánybírósághoz fordulni, ha "az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg”.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon egyetlen ügyben sem fogadja be az AB a panaszt, amennyiben  az alkotmányjogi panasz benyújtására a felülvizsgálni kért jogerős bírói döntés ellen történt, azaz nincs jogorvoslati lehetőség arra az esetre, amikor az újabb jogsérelem a felülvizsgálati eljárásban érte a peres felet.

Jelen konkrét panaszügyben  a jogerős bírói döntés ( a Fővárosi Ítélőtábla ítélete) ellen alkotmányjogi panaszt nyújtottunk be, de ebben a panaszban még nem hivatkozhattunk arra, hogy az Ítélőtábla köteles lett volna  előzetes döntést kérni az EUB-tól, mert a rendes bírósági végső döntést a Kúria hozza meg felülvizsgálati eljárásban, így az Unió joga szerint a Kúriát terheli a kötelezettség  az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére.

A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszunkban  még csak arra hivatkozhattunk, hogy  indítványoztuk előzetes döntésért az EUB-hoz fordulást, mivel ez a bíróság nem köteles ezt megtenni.

Az Alkotmánybíróságnak a P 37/05.számú ítéletében foglaltakra is hivatkoztunk az alábbiak szerint:

"Az uniós jog elsőbbségének alkalmazásáról, illetve előzetes döntéshozatali eljárás

kezdeményezésének szükségességéről az Alkotmánybíróság is adott eligazítást 2005-ben

a nemzeti bíróságok számára. A P 37/05. sz. ítéletében az AB kimondta, hogy az uniós

jog elsőbbségének biztosítása az Alkotmányból fakadó kötelezettség. Amennyiben a

nemzeti jog rendelkezése ütközik az EU joggal és annak tartalma egyértelműen

megállapítható, a bírónak az uniós jogot kell közvetlenül alkalmaznia. Ennek hiányában a

lengyel jogot kell az uniós jognak megfelelő módon értelmezni. Amennyiben pedig

kétség merül fel az uniós előírás értelmezése tekintetében, a bírónak előzetes

döntéshozatali eljárást kell kezdeményeznie."

 

Ekkor még tudta az AB, „hogy az uniós jog elsőbbségének biztosítása az Alkotmányból fakadó kötelezettség.” És azt is ,hogy   „ Amennyiben pedig

kétség merül fel az uniós előírás értelmezése tekintetében, a bírónak előzetes

döntéshozatali eljárást kell kezdeményeznie.”

 

Ebben a rendhagyó ügyben minden jogalkalmazó „elfelejtette”  a saját előző jogerős ítéleteiben  megállapított -akár ítélt dolognak is minősülő- jogi álláspontját alkalmazni, ez alól a fentiek szerint nem kivétel az AB sem.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 176.Nyilt levél a közjogi méltóságoknak és más politikusoknak:Hol a jogállam?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2025 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat