179. Feljelentés I.rész: Korrupciót elfedő koncepciós per? 11-ből csak egy bíró tudta, hogy évtizede érvénytelen törvény alkalmazása és az ügy keletkezési időpontjának meghamisítása, a jogerő megtörése törvénysértő (és nevetséges)? Az ügyész szerint semmilyen körülmény nem támasztja alá a bírók hivatali visszaélését, sőt ez a követendő joggyakorlat a jövőben is!

             A Központi Nyomozó Főügyészség részére

 

            Tárgy: Büntető feljelentés a Fővárosi Itélőtábla és  a Kúria  egyes bírái ellen.

 

            Alulírott, mint a ...................Kft.(vezető tisztségviselője,             feljelentést teszek  az MKIK Választottbíróság és társai ( a KÚRIA és a Magyar Állam)        ellen a feljelentő cég által az 1.sz. melléklet szerinti keresettel  indított           kártérítési        perben  másodfokon eljárt Fővárosi  Ítélőtábla              5.Pf.22.234/2013/8.sz.ítéletét            (2.sz.melléklet) meghozó bírói, és a

harmadfokon  eljárt  Kúria Pfv.IV.0.816/2014/11.  sz. ítéletét (3.sz.melléklet) meghozó bírói által  a Btk.-ban megfogalmazott alábbi bűncselekmények  elkövetése          miatt:

 

        305. §  Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan    előnyt   szerezzen

        a) hivatali kötelességét megszegi,

        b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy

        c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,

         és

        343. § (1) Az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve

        c) lényeges tényt hamisan foglal közokiratba,

            büntettet követ el.

          A jogszabály engedélye

        24. § Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek            nyilvánít.

 

A Btk. 24.§-a alapján  hivatkozok arra, hogy a feljelentettek cselekményét - a hivatali  hatalmukkal történő visszaélést- (a csalárd, célzatos jogszabálysértést, hamis tény CÉLZATOS közokiratba foglalását) bírói státuszukra tekintettel  sem engedi meg jogszabály, és egyetlen jogszabály sem nyilvánítja büntetlennek. A bíró hivatali kötelessége  a hatályos jog alkalmazása, hatásköre a hatályos jog alkalmazására terjed ki, ha ezeket cálzatosan megszegi, akkor hivatali helyzetével, hatalmával visszaél. A lényeges tény hamisan közokiratba foglalása is bűntettnek minősül.

 

            Feljelentést azért nem  tettem az Alkotmánybírók ellen, mert:

- az Alkotmánybíróság tagja nem vonható felelősségre a hivatása teljesítése  során kifejtett véleménye és szavazása miatt. Tehát magyarul szólva az AB tagja előzetesen mentesítésre került a szavazásával   elkövetett azon hivatali visszaélése miatt, amit a 4.sz.melléklet (IV/1117-8/2014.sz.végzés) tartalmaz.

 

            Viszont  feljelentést tettem  a rendes bíróság  hivatásos bírái ellen, mivel

            - nem élvez a hivatásos  bíró mentességet, ha a kötelességét büntető     törvénykönyvbe ütköző módon szegte meg, más törvény által tiltott, és      büntetőjogi törvénybe ütköző cselekményeket követett el.

           

            E rendelkezések  értelmében a hivatásos bíró ellen büntetőeljárás a köztársasági   elnök   hozzájárulásával indítható, illetőleg folytatható.

 

            Szívesen  vennék a tönkre tett cég tulajdonosai, ha és amikor a

            Köztárasági Elnök Úrdöntési helyzetbe kerül, akkor a bírók büntető eljárás             alóli mentesítésével             egyidejüleg  intézkedne az általuk szándékosan okozott károk megtérítéséről is. Ugyanis a jog gyakorlása egy jogállamban kötelezettségeket is jelent!

          

Feljelentő mellőzi  a tucatnyi ügyben a bírók által elkövetett  összes hivatali visszaáélés  felsorolását és bizonyítását:  ha a feljelentésben megjelölt hivatali visszaélések bizonyítása  nem elegendő a büntető eljárás  megindításához, vagy nem elegendő a köztársasági elnök hozzájárulásához, akkor   AKÁRHÁNY  és akármilyen hivatali visszaélés bizonyítása   sem lenne elegendő, mint ahogy eddig sem volt semmi elegendő a bírók célzatos ámokfutásának megállításához.

 

        Tekintettel arra, hogy a feljelentett ügyben eljárt bírósági tanácsok  három tagúak voltak,            ezért nincs lehetőségem megnevezni a hivatali hatalmukkal név szerint visszaélő    bírókat, mert  a  döntésekhez háromtagú tanácsnál elegendő kettő bíró szavazata.

         

        Hogy név szerint kik voltak azok a bírók, akik  kitalálták  és megszavazták a napnál        világosabban         fogalmazott jogszabályoknak  az Alaptörvény 28.cikke szerinti „józan      ésszel” merőben ellentétesen értelmezett, azaz hamis  alkalmazását, kik éltek vissza     hivatali helyzetükkel a célzatosan csalárd "jogi" indokolásaik megfogalmazása során,        azt a Tisztelt Nyomozó Főügyészség könnyen megtudhatja,  ha akarja,  a      bíróságok peres felektől elzárt dokumentumaiból.

 

A feljelentő e feljelentésében közokiratokban fogalaltakkal cáfolhatatlanul  bizonyítja  a  feljelentett bírók és a tetteikért nem felelős  alkotmánybírók által elkövetetett legnyilvánvalóbb  bűncselekményeket  (melyek az "egyszerű" emberek számára is érthetőek)  és nem magyarázhatók ki, azt,

      

 1.  hogy a Fővárosi Ítélőtábla érintett bírói a kártérítési perben célzatosan     meghamisították  a peres ügy keletkezésének időpontját és ezt a Kúria és az AB bírái      szintén célzatosan jóváhagyták,

 

2. hogy a második "haveri" választottbírók által  ítéletükben közvetlenül alkalmazott          és oldalakon keresztül az Unió elsődleges jogával, az Unió Bíróságának döntéseivel  indokolt jogerős ítéletét csalárd és fondorlatos módon átírták egy tíz éve hatálytalan magyar törvényre.

 

        Tették ezt kizárólag abból a célból, hogy a tíz éve hatályon kívül helyezett      törvényre és az Európai Bíróság egy csatlakozásunk előtt indult peres ügyben     hozott döntésére célzatosan  hamisan  hivatkozva  mentesíthessék az alapügyben        eljárt  választottbírókat, kúriai bírókat és alkotmánybírókat  az Unió             versenyjogának csalárd módon, a bizonyítási  kötelezettséget megtagadó         alkalmazása és ezzel kárt okozó súlyos jogszabálysértések jóváhagyásának            következményei  alól.

 

        Az Ítélőtábla bírói által elkövetett célzatosan hamis  itéleti indokolását (ami   bizonyítja egyben az alapügyben elkövetett  sorozatos    törvénysértések         szándékosságát is)   a Kúria és az Alkotmánybíróság ügyben eljárt bírói annak    ellenére magukévá tették , hogy a jogorvoslati eljárásban a feljelentő  részletesen             tájékoztatta őket a tíz éve hatálytalan törvénynek az Itélőtábla bírói által         nyilvánvalóan szándékos és célzatosan  hamisan történt alkalmazásáról. Erre a    Kúria és az AB bírói még csak nem is reagáltak, mert nem tudtak mit, ezért inkább           arrogánsan elhallgatták ezt a tényt.

       

A Kúria bírái és az AB bírái  az Ítélőtábla bíráinak  a kártérítési perben elkövetett  hivatali visszaélését  szintén célzatosan elkövetett saját előző törvénytelenségeik leplezése érdekében szentesítették, tehát  maguk is ismételten elkövették a hivatali  visszaélés bűncselekményét.

            Fenti  kiemelt hivatali visszaélésen túl   a  hat évig folyt per  maga a hivatali   visszaélések és sunyi törvénytelen hivatkozások tárháza, megcsúfolva a bírói             hivatásukat  és  bírói esküjüket.

 

A hivatali visszaélés elkövetésének módja: az alkalmazott érvényes jogszabályok célzatosan hamis értelmezése, az alkalmazandó érvényes jogszabályok alkalmazásának célzatos megtagadása, hatálytalan jogszabály célzatosan, megtévesztési céllal , a bírói hatalommal visszaélve  történt  alkalmazása . Ezek a szándékosan   csalárd "jogi megoldások"a bírói döntéseket minden bírósági szinten érdemben befolyásolták, hiszen éppen ezért alkalmazták őket, ami a célzatosságot bizonyítja.

 

            A hivatali visszaélésekkel lefolytatott perek  nem ígényeltek magasabb anyagijogi és       eljárásjogi általános ismereteket, mint amilyennel  egy átlagos bírónak hivatalból          kötelezően rendelkeznie kell.

           

Ezért a feljelentő  szerint  kizárható, hogy az alapeljárásban 17  magas státuszú bíró közül          egy sem tudta, hogy az Unió jogának megsértését (úgy általában minden jogsértést)         bizonyítani kellett volna)  majd 11 magas státuszú bíró közül egy sem tudta, hogy egy            peres ügy mikor keletkezik, és azt sem, hogy nem alkalmazhatják  a hatálytalan   jogszabályi előírásokat, ezért a tévedések egyértelműen kizárhatóak.

 

            Már maga az is bizonyítja a jogszabálysértésekben történt  előzetes megállapodás            tényét, hogy a jogorvoslati eljárás során sem a Kúria, sem az AB bírói nem reagáltak a   felvetett  jogszabálysértésekre, nem kívánták azokat semmivel indokolni, hanem szó        nélkül,  arrogáns  hallgatással  magukévá tették  a hatálytalan törvény alkalmazását.

           

            A feljelentő az alapeljárás hat eljárása és a kártérítési per négy eljárása, azaz összesen tíz              bírósági tanács  előtt lefolyt per  tapasztalatai alapján  közokiratokkal alátámasztva          bizonyítja, hogy 2008-tól 2014-ig  a közokiratok tartalmával  bizonyítottan   egy korrupiógyanús választottbírói ítélet szándékos elfedését célzó persorozatot folytattak le az ügyben eljárt  magyar bírók, a feljelentő által képviselt cégnek milliárdos károkat és csak perköltségben százmilliós  kárt okozva.

 

             A koncepció:

 

A választottbírók ítélete azért korrupciógyanús, mert a per  kimenetelét a tények vizsgálata nélkül már előre eldöntötték ( a bizonyíték erre az, hogy a tényállás megállapítása nélkül, koholt  szöveggel és bizonyíték nélkül hoztak ítéletet). Ezen belül az LB alapügyben végzett felülvizsgálati eljárás során a per egy tendenciózus perré alakult , az ezt követő ítéletekben szándékos jogszabály-sértésekkel  történt az előre egyeztetett  ítélet és indokolás létrehozása, alapvetően a jogszabályok  kiforgatásával és hatályát vesztett jogszabály  alkalmazásával. A következő   - a kúriai-  bírósági szint "örömmel" fogadta a bírói fantazmagóriával  kiötlött bárgyú jogi indokolásokat , bizonyítva, hogy nem véletlenszerű, hanem előre egyeztetett csalárd  "jogi megoldásról" volt szó.

           

            Az alapperben a választottbírók uniós versenyjogot  alkalmazó eljárásának felülvizsgálata során nem hiányolták meg az Unió rendelete által előírt  tényállást,  és nem hiányolták az Unió rendelete által előrt bizonyítási eljárást sem, de a bizonyítási kötelezettségüket illetően a választottbírók saját  eljárási szabályzatuk előírását sem tartották be.

             Választottbírói szinten az előzményekre tekintettel egy előző véglegesen jogerős       választottbírói ítéletet jogellenesen megváltoztató (világszerte példa nélkül álló            módon , a választottbírósági eljárást megcsúfoló) , az úniós jogot semmibe vevő           korrupciógyanús ítélet született.

 

Ezek  a  választottbírók és a bennfentes  haveri ügyvéd  a választottbírósági per   kimenetelét a tények vizsgálata nélkül már előre eldöntötték, ezért nem is volt szükségük           a tényállás vizsgálatára  és megállapítására,  és nem volt szükségük a multi cég által csak        "említett"  jogsértés bizonyítására sem. (Lásd részletesen a kártérítési perben beadott 1.  sz.mellélketben.)

            Sőt az első, véglegesen jogerős választottbírói  ítélet ellen  -amelyik bizonyítottan döntött          a keresettel  érvényesített jog tárgyában-  prekoncepcióval  indított, és a választottbírók          által  törvénysértéssel  befogadott , majd az LB öttagú tanácsa vezetőjének        köreműködésével  kiötlött koncepcó keretében jóváhagyott, új választottbírósági per is          már az ügyet ismerő és később a multi cég jogi képviselőjeként fellépő ügyvéd ötlete volt,     jó "lehetőséget"  szimatolt ki   a  több  milliárdos per lenyúlásában.

           

            A Tatabányai Megyei Bíróság  bírója  a választottbíróknak az Unió versenyjoga   megsértésére hivatkozó   ítéletét  jogerősen érvénytelenítette. Az egész eljárásban ez az        egy  bíró bizonyította, hogy vannak tisztességes bírók is. Nem a feljelentőnek kedvező          ítéletével, hanem szakmai alaposságával  és függetlenségével. Ez ellen az ítélet ellen a                választottbírókkal haver bennfentes ügyvéd kért felülvizsgálatot  a multi cég nevében az             akkor még Legfelsőbb Bíróságnak nevezett bírói fórumtól.

 

Az LB felülvizsgálati eljárása során  - bizonyosan és tapasztalhatóan a bennfentes ügyvéd közvetítésével  és a választotbírók egyikének közbenjárására, az ítélkező bírók és főnökeik,  ( és  tényszerűen a választottbírókkal évek óta együtt oktató nemzetközi ügyvéd útján, akinek jogi irodája nem mellesleg reklámként hivatkozott sikereire  az MKIK Választottbírósága előtt folyó perekben ( érdekes momentum!) -  és az ügyvéd jogi szakkönyvét ebben az időszakban lektoráló, az ügyben ítélkező három  bíró közül  kettő db választottbíró )  közreműködésével alakították ki azt a koncepciót, hogy bármilyen törvénysértések árán életben kell tartani  azt a többmilliárd forint perértékű,  az előző jogerős választottbírósági döntést jogellenesen, önkényesen   megváltoztató választottbírói döntést, amit egy pénzügyileg jól elesztett tehetős nemzetközi cég javára , az Unió joga által megkövetelt  bizonyíték nélkül hoztak meg.  Ez az ítélet ezért vetette fel a korrupció gyanúját.

            Az ügynek a koncepció szerinti lezárását  az LB végzését követően  már  semmilyen      uniós jogi hivatkozásokkal, semmilyen  bizonyítékokkal, sem  feljelentésekkel,    semmivel nem lehetett megakadályozni, azaz a hamis, korrupciót felvető     választottbírói ítéletérvényben tarására vonakozó  "politkai döntést" valaki már     meghozta, ha pedig   nem politikai döntés volt, akkor  "haveri" szolidarításból,  a     bírói berkeken belül önállóan követék el a bűnpártolást.

 

Ez volt a  koncepció   lényege, amikor  a haveri bírók általi döntés  életben tartására            irányuló cél szentesített bármilyen  törvénysértő jogi megoldást, és az eljáró „egyszerű”    bíróknak nem igen volt más választása, mint a koncepció beteljesítése, beleértve az alkotmánybírákat is.

            Ezt a koncepciót  a peranyagban már bizonyított  választottbírói - alkotmánybírói            személyi  kapcsolatok, a bírósági vezetők (az MKIK VB elnöke)  és az eljáró bírók              mindenki előtt ismert napi személyi kapcsolatai, az alá és fölérendeltségi  viszonyokból             következő, egyik részről a bírói hatalmaskodás, másik részről a bírói kiszolgáltatottság ténye miatt lehetett megvalósítani.

            A peranyagban az eljáró bírók maguk bizonyították be a leírt koncepció megvalósulását,             azt, hogy a legképtelenebb jogi  hivatkozások kitalálását és az abszurditásig fokozott             hamis és nevetséges indokolások teljesítését is vállalták, tehát szó szerint „bármilyen”          hamis jogi  megoldást készek voltak kitalálni, ha erre volt szükség a koncepció  megvalósítása, azaz a választottbírók itéletének érvényben tartása érdekében.

           

            Bár az alapeljárásban résztvevő bírók - a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság bírója kivételével- szintén visszaéltek hivatali hatalmukkal, ez a  feljelentés nem kíván rájuk kitérni, annak ellenére,  hogy jogerős ítéleteik indokolását  az Ítélőtábla kénytelen volt utólag meghamisítani  -már egy fokkal magasabb "célzat" érdekében, ezzel egyértelműen bizonyítva az uniós jog uniósjog- és nemzetijog-ellenes alkalmazását- azt, hogy elsődlegesen ők éltek  vissza hivatali hatalmukkal.

 

            A később kifejtettek és közokiratokkal  bizonyítottak alapján  a kártérítési perben a három         szinten elkövetett  és napnál világosabban egyértelmű  jogszabályok  megsértése,             az egymást erősítő abszurd jogi indokolások egyezősége kizárólag  csak  a mind a három    bírói szinten az  előre egyeztetett megoldással, azaz a közös cél (zat), az ismertetett koncepció  megvalósításának szándéka esetén  következhetett be.

            Az alapügyben eljáró bíróságok uniós jogot sértő, de jogerős ítéleteiket alátámasztó             szintén jogerős releváns indokolásának szándékos, a kártérítési peres eljárás során  történt összehangoltan  célzatos   megváltoztatása, és ezzel az Unió joga által            biztosított állam elleni kártérítési  igény érvényesíthetőségének  célzatos           megakadályozása  csak az eljáró bírók hivatali kötelezettségének megszegésével (például  az Alaptörvény által előírt józan ésszel történő jogszabály értelmezés célzatos            mellőzésével), hivatali hatáskörük túllépésével  (például              a jogerős         választottbírósági ítélet jogi    alátámasztásának, indokolásának és a Kúria ítélete    jogi alátámasztásának, indokolásának  célzatos meghamisításával), és a hivatali   helyzetükkel  egyéb módon            történt visszaéléssel ( például  az ügy keletkezése      időpontjának célzatosan hamis megállapításával) volt végrehajtható.

 

Ebben az ügyben a célzatosság egyértelműen bizonyítja a szándékosságot,ezért a szándékosság bizonyítására nincs szükség.          

Amennyiben a Tisztelt Nyomozó Főügyészség úgy ítéli meg, hogy a hivatali        visszaéléseknek, a nyilvánvalóan  szándékos törvénysértéseknek nem az volt a           nyilvánvaló célzata, mint ami a feljelentésben szerepel, akkor  bizonyosan  lesz elképzelése arról is, hogy mi volt a feljelentő szerinti szándékos  bírói törvénysértéseknek, az említett jogerős ítéletek jogi hivatkozásai, indokolásai megváltoztatásának, és a megváltoztatott jogi hivatkozásokra  alapozott  végső döntéseknek a törvényes alapja, azaz mely jogszabály tette lehetővé a kártérítési perben eljáró bírók számára a jogerős ítéletekkel együtt jogerőre emelkedett releváns jogi indokolások  meghamisítását.

           

Hogy az elkövetők és társaik által közokiratokba foglaltan saját magukra bizonyított szándékos törvénysértések, ezzel a hivatali hatalommal történő visszaélések  összehangolása   és a kölcsönösen  egymásra épített, egyeztetett  hamis hivatkozások  a büntetőjog hatálya alá tartroznak-e, vagy  minősítésük  mi lehet, azt a nyomozó ügyészségnek kell tudnia, ha akarja.

            A feljelentő úgy gondolja, hogy ezek  a hivatali visszaélések csak  előre egyeztetve         voltak             végrehajthatók, továbbá  a feljelentő megítélése szerint a bírósági vezetők és akár            egyes politikai tényezők részéről is szükség volt előzetes tényleges vagy    hallgatólagos   jóváhagyására, vagy akár utasításra.

           

            Ennek tudatában és ennek ellenére  a feljelentő  azért teszi meg a feljelentését, mert        egyrészt jogkövető  állampolgárként kötelességének érzi,  másrészt  szeretné megismerni         az ügyészség álláspontját, azért is, hogy mások is megismerhessék: meddig terjed a   magyar bírók hatalma az Únió jogának és a magyar törvényeknek a nyilvánvaló, célzatos megsértése terén. És azt is  illene megtudnia az állam polgárainak, hogy meddig terjed az             ügyészség és a törvényhozók hatalma a bírói törvényesség felügyelete terén. Vagy van- e           egyáltalán ilyen jogosultsága az ügyészségnek, és van-e bárkinek lehetősége az ilyen és        ehhez hasonló bírói visszaélések megfékezésére ?

Ugyanis a feljelentő már az alapügyben elkövetett jogszabálysértések miatt is több          bejelentést és feljelentést is tett. Minden érdemi hatalmi tényezőt tájékoztatott  az ügyről          attól tartva, hogy olyan magasra tolják fel a bírók a felelősséget tetteikért, amikor már        államérdeket sérthet a visszaélések feltárása. Ez a helyzet mégis bekövetkezett. Bár nem          biztos, hogy az Unió jogával történt bírói visszaélések ügye csupán nemzeti hatáskör és nemzeti szinten lezárható.

           

A feljelentő a választottbírók eljárásával kapcsolatban rögtön a Legfőbb Ügyészséghez   fordult, annyira egyértelmű volt az Unió jogával való visszaélés, ahonnan az volt a válasz,           hogy a tévedés nem bűncselekmény. Amikor valamelyik választottbíró ítéletük    meghozatala után,  kapcsolatai felhasználásával, személyesen eljárva jogellenesen                adatokat kért a Versenyhivataltól, az pedig a feljelentőtől, akkor  a rendőrségi lezáró             határozat útján a választottbírói-versenyhivatali "kapcsolat" azzal fenyegette meg a         feljelentőt, hogy amennyiben a bíróság érvénytelenítené a választottbírók döntését,             akkor  -az előzőleg a feljelentő által kért,de  négy oldalas indokolással megtagadott         vizsgálatot-  mégis lefolytatja. Majd az akkori LB nyilvánvalóan uniós jogot és nemzeti         jogot látványosan sértő végzése  után a  szabályszerű feljelentésre a Központi      Nyomozó Fűügyészség rövid úton azzal tagadta meg a nyomozást, hogy amit a        bírók    elkövetek, az nem bűncselekmény.Hogy mégis mi, azt nem közölték!

           

            A jogszabálysértések további elburjánzása után a Legfőbb Ügyészségre küldött újabb     bejelentés kivizsgálásával a területileg illetékes megyei főügyészséget bizta meg a LÜ,         amelyik „természetesen” megállapította, hogy nem tartozik az ügyészségre a bejelentő         által „vélt” bírói jogsértések felülvizsgálata.  Az ezzel kapcsolatos panaszt is elutasította a     felettes ügyészség. A feljelentő szerint az ügyészségek az ügyben eljárt választottbírók és        állami bírók nevét és státuszát meglátva kizárólag az elutasítás indokait keresgélték,             bűnüldözési kötelezettségük mellőzésével, és az Unió jogával kapcsolatos ismereteik         alapvető hiányosságát bizonyítva.

 

            Feljelentő ezért azt kéri az ügyészségtől, hogy lehetőleg érthetően indokolja meg ennek a           feljelentésnek az elutasítását:  nevezetesen azt, hogy a magyar bírókat mely törvény        jogosítja fel  a nemzetközileg is védett választottbírósági ítéletek  jogi indokolásának          hamis átértelmezésére, hamis megváltoztatására,  tíz éve hatálytalan törvényre történő             átmódosítására, azaz az ítéletek  jogerős jogi alátámasztásának és a releváns indokolások    meghamisítására, mely törvény jogosítja fel  a magyar bírókat a több mint 10 éve             hatálytalan  törvény alkalmazására,  mely törvény jogosítja fel a magyar bírókat  az  "            ügy"  keletkezése időpontjának  önkényes, jogellenes és törvénysértő  "egyedi"         megállapítására (azaz meghamisítására), mely törvény menti fel a magyar bírókat  az      Unió versenyjogának jogerős alkalmazása esetén az Unió  rendeletének Alaptörvényben             és magában a rendeletben az uniós szerződésekben és a magyar versenytörvényben  előírt           alkalmazási kötelezettsége alól,  és mely törvény hatalmazza fel a magyar bírókat az Unió      jogának az alapügyben történt jogerősen (bár jogsértően)  megállapított alkalmazása  után             a tíz éve hatálytalan  "magyar"  törvényre hamisan hivatkozva,  törvénytelen és célzatos            módon a  kibúvásra az Unió joga megsértésének megállapítása alól.

 

            Feljelentő azt is szeretné megtudni az ügyészségtől, hogy a magyar bírók  törvényen kívül          vagy törvényen felül állnak-e,  hogy  az alapeljárásban  egy választottbírósági ítéletet, melyben a bizonyítási kötelezettséget az Unió joga írja elő, e kötelezettség teljesítésének             hiányában is érvényesnek ítélhetnek-e, majd az Unió jogának megsértése miatt indult         kártérítési eljárásban  az alapeljárásban hozott  jogerős ítéletek jogi indokolását          önkényesen megváltoztatva dönthenek-e úgy , hogy  a választottbírók nem az általuk              közokiratba  foglaltak szerinti  Unió jogot, hanem a több, mint tíz éve hatálytalan, a      kártérítési bíróság által a valamikori  koncepciós  pereket megszégyenítő módon  hamisan indokolva  "valójában" az érvénytelen magyar törvényt alkalmazták.

 

Ha ez   így volt, akkor miért nem érvénytelenítették az alapeljárásban a választottbírók ítéletét, hiszen hatálytalan törvényre azért sem hivatkozhattak volna, mert a választottbírókat az érvényes anyagi jogszabályok alkalmazására kötelezi a választottbírósági törvény és saját eljárási szabályzatuk is.

 

            Egyik peres fél sem kérte soha (nem is kérhette), maguk  a választottbírók  sem kérték    soha (nem is kérhették), hogy az alapügy első perében a  választottbírók által jogerősen            alkalmazott uniós versenyjog, az EK-81.cikk alkalmazását letagadva  a már a             választottbírósági ítélet idején is  öt és fél éve hatálytalan és alkalmazását más törvény      által "megtiltott" 2002.évi X.törvény  tényleges alkalmazására hivatkozzanak  az állami             bírók és az AB.

 

            Amikor az Ítélőtábla  bírói a  hatálytalan törvény választottbírók általi tényleges      alkalmazását vizionálták a kártérítési perben -kicserélve vele a választottbírók által             eredetileg ( ugyan jogellenesen, de ténylegesen és jogerősen)  alkalmazott  uniós        jogot-, akkor célzatosan elfedték, elhallgaták   e döntésük általuk kötelezően     alkalmazandó jogi következményét.

 

            A kártérítési perben a kereset ugyanis arra vonatkozott, hogy a választottbírók     jogellenesen  alkalmazták az Unió versenyjogát (az EK-81.cikket), és nem alkalmazták e           cikk (mint elsődleges uniós jog) végrehatását szabályozó és kötelezően alkalmazandó        uniós rendeletet, ezért sem az abban előírt kötelező tényállás-megállapítást  nem végezték el, sem a rendelet által  szintén előírt bizonyítási kötelezettséget nem teljesítették ( a             jogsértést állító nemzetközi cégtől a rendeletben előírt bizonyítási kötelezettség teljesítését         nem követelték meg!).

 

Ezért amikor  az Ítélőtábla bírói az  EK-81.cikk  választottbírók általi közvetlen       alkalmazásának  jogsértő tényét  az önkényes jogcserével  jogellenesen     megszüntették, akkor és ezzel  a jogrős indokolással az ítélőtábla bírói  egyértelműen helyt adtak  a feljelentő erre irányuló keresetének.

 

Az már a bírók hivatali hatalmukkal történt visszaélésének  tudható be, hogy azt állították,         hogy a választottbírók által alkalmazott  EK-81.cikk (az Unió elsődleges jogának , a     Szerződésnek a 81.cikke)  és  már a választottbírók döntése  idején is hatálytalan magyar       2002.évi X. törvény "majdnem szószerint  azonos” , tehát  az érvénytelen magyar törvényt  már csak        ezért is az Unió jogának lehet "tekinteni",  az egyébként ugyanazt a fogalmat jelentő,     kreációs indokolás szerinti   „eredetre” és a „forrásra” is tekintettel.  (Az már   lényegtelen volt a bírók számára, hogy a csatlakozás napjáig érvényes magyar törvény   Magyarország, mint még nem tagország és a Közösség közötti országa közötti kereskedelmet szabályozta, az EK-81.cikk pedig kizárólag a csatlakozás napja után indult ügyekben Magyarország és a többi tagország kereskedelmére vonatkozik.)

 

            Egyik változat sem állt fenn ebben az ügyben, mert kizárólag a Magyarországon     belüli  forgalmazási jogra vonatkozott a  választottbírók által megsemmísített           megállapodás. Tehát sem az EK-81.cikk, sem a 2002.évi X.törvény ezért sem          lett volna alkalmazható az eljárásokban. Az egy országot érintő, egy országon        belüli kereskedelem kívül esik  az Unió versenyjogi szabályainak  alkalmazhatósági             körén, és kívül esett  a 2002.évi X.törvény alkalmazhatósági  körén is. (Ezért is          jogellenes volt az AB első végzésének arra való hivatkozása is, hogy a patronált          választottbírók azért   tárgyalhatták újra  a jogerősen lezárt első választottbírói ítéletet,    mert az „nem foglalkozott  az EK-81.cikk megsértésével”)

AZÉRT VÁLT KONCEPCIÓS  ELJRÁSSÁ EZ AZ ÜGY,  MERT EGYÁLTALÁN   SEMMILYEN JOGALAP NEM VOLT  AZ UNIÓ VERSENYJOGÁNAK ALKALMAZÁSÁRA, SEM AZ UTÓLAG KIÖTLÖTT MAGYAR  TÖRVÉNY                 ALKALMAZÁSÁRA, TEHÁT A  HAT ÉVIG TARTÓ 10 PER (EGY KIVÉTELÉVEL) A SZÁNDÉKOSAN  HAMISAN INDOKOLT  VÁLASZTOTTBÍRÓI ÍTÉLET TOVÁBBI 8 PEREN ÁT A MINDEN ÁRON              TÖRTÉNŐ ÉLETBENTATÁSÁRA IRÁNYULT.

            Már az önmagában is hivatali hatalommal történt visszaélés, hogy egy   választottbírósági ítélet, mint közokirat jogerős  indokolását célzatosan             meghamisítják a hozandó jogszabálysértő  ítéletük alátámaszthatósága érdekében,          jóllehet az alapeljárásban a Kúria és az AB is jogerősen  jóváhagyta, hogy  a             választottbírók az EK-81.cikket  közvetlenül  alkalmazhatták.

            A feljelentő állítja és a közokiratok bizonyítják, hogy  a kártérítési ügyben eljáró             bíróságok  erkölcsi előny megszerzése érdekében követték el a hivatali visszaélést, ami             párosul azzal, hogy már az alapügyre is rányomta bélyegét a személyi  természetű előny      megszerzésére törekvés. Ez utóbbi abban nyilvánult meg, hogy az eljáró ítélőtáblai bírók            célzatosan hamis  índokolásukkal és ezért hamis  ítéletükkel mentesíteni kívánták  az             alapügyben döntést hozó választottbírókat és a végső döntést hozó kúriai és        alkotmánybírósági  bírókat uniós jogot sértő ítéletük erkölcsi következményei alól.

            Ugyanezt követték el a kúriai bírók is, akik  az alapügyben eljárt szintén kúriai bíró         társaikat mentesítették az alapeljárásban hozott  uniós jogot és magyar jogszabályokat       sértő  ítéletük erkölcsi következményei alól.

Az Alkotmánybíróságnak  ügyben eljáró bírái szintén visszaéltek hivatali hatalmukkal,amikor a  tíz éve hatálytalan törvény alkalmazását  alkotmányosnak ítélték, miközben az Alaptörvény rájuk is vonatkozó előírásait célzatosan semmibe vették. Az AB eljáró bírái a kártérítési perben előttük eljárt  állami bírókon kívül az alapügyben eljárt AB bírák számára is erkölcsi előnyt biztosítottak, amikor  nem állapították meg az Unió jogának ( az Alaptörvénynek) általuk történt tényleges  megsértését  annak ellenére, hogy  a rendes bíróságok  az alapügyben hozott jogerős döntésük jogi hivatkozásait   ( az Unió jogának tényleges alkalmazásáról)  a jogerős ítéletekkel együtt jogerőre     emelkedett releváns indokolások jogerejét megtörve megváltoztatták, ezzel kihúzták             az első AB végzést hozó AB bírók alól az Unió jogára történt hivatkozást, sőt az első AB bírók már eleve is Alaptörvény-ellenesen hivatkoztak a csatlakozás napjától hatálytalan  2002.évi X.törvényre  és vele együtt a csatlakozás napjától szintén hatálytalan Európa Megállapodásra. Ad abszurdum!

            A feljelentő a hivatali visszaélést elkövető  bírók által számára  jelentős anyagi hátrány   okozásán kívül erköcsi hátrány okozására is hivatkozik, mert a napnál világosabb jogsértésük  egy több mint 60 éve eredményesen működő  cég több tucat tulajdonosa és         többszáz hazai partnere előtt megindokolhatatlan döntés volt: a cég 35 tulajdonosa és a          magyar partnercégek  számára teljességgel érthetetlen volt, miként sértette az Unió jogát             a hazai gyártású termékekkel történő hazai cég általi kiszolgálásuk, ezért mindenféle    szóbeszéd kelt szárnyra, ami cég további eredményes működését meggátolta. Milliárdos nagyságrendű infrastrukturális kifizetett ipari parki beruházás vált semmivé és        értéktelenedett el a jogsértő döntés következtében.  Ad abszurdum!

            A feljelentő társaságot igen jelentős, több milliárd forintos anyagi hátrány érte az    alapeljárásban hozott jogszabálysértő ítéletek miatt, melyet a kártérítési bíróságok     célzatos jogszabálysértései  véglegessé tettek, a feljelentő céget véglegesen tönkre            tették, az Unió jogát trójai falóként alkalmazva koncepciós eljárással átjátszották a        magyar cég  társasági szerződésbe foglalat magyarországi forgalmazási jogait a             multinacionális cégre, majd végül letagadták az Unió jogának alkalmazását.

            Az egyenes szándékot a közokiratokban foglaltak bizonyítani fogják e feljelentés későbbi          részében. Elsősorban azt bizonyítják a közokiratok, hogy a bírók szándékosan hamis           indokolást  adtak az ügy keletkezésének időpontjára, majd erre hivatkozva a feljelentő         terhére írták, öt évre visszamenőleg kérték számon rajta , hogy a hamisan öt évvel később         az ítélőtáblai bírók által kitalált törvény alkalmazása ellen miért nem tiltakozott a     feljelentő már a választottbírósági eljárás során (Ad abszurdum!), jóllehet  közokirat       bizonyítja, hogy a választottbíróknak eszük ágában sem állt a hatálytalan törvény           alkalmazása.

      

Folytatása következik!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 179.Feljelentés I.rész:Korrupciós vagy koncepciós per?
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2026 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat