89.oldal

 

 A "cikksorozat" további folytatását a választásokig szüneteltetem, mert nem célom, hogy bárki politikai céljai érdekében  használja fel.Köszönöm megértésüket!

Töprengések a jogállamról: ez lenne az? Van olyan, hogy haveri  jogállam? Úgy néz ki eddig,hogy van!

 

 

A MIRELTA HŰTŐTECHNIKA Holding Kft. felperesnek a Kúria és társai alperesek ellen kártérítés címén indított perében I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek beadványára felperes a következő előkészítő iratot terjeszti a Tisztelt Törvényszék elé:

 

I. rendű alperes Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2013. október 3-án kelt II. védekező iratában foglaltakra az alábbiakat nyilatkozza felperes az alperes számozását követve.

I/ A Törvényszék kérdéseire adott alperesi válaszokra felperesi jogi nyilatkozat

1/ -

2/  Felperes jogi álláspontjának igazolásaként értékeli, hogy mindhárom alperes ellenzi a Törvényszék Európai Bírósághoz fordulását. I. r. Alperes beadványában túl általánosnak és a jelen perrel össze nem függőnek tartja a kérdéseket, mintha nem tudná, hogy egyrészt a kérdések szövege nem köti a bíróságot, másrészt az Európai Bíróság nem konkrét ügyekben dönt. II. rendű alperes azért ellenzi a közösségi esetjog értelmezésének kérését, mert kiderülne, hogy helytelenül értelmezte.  III. r. alperes arra hivatkozik, hogy mivel elsőfokú eljárásról van szó, a közösségi jog szerint ez nem kötelező. 

 Mivel a KÚRIA Eco Swiss- értelmezése merőben ellentétes az ítéletben foglaltakkal (és erről a T. Törvényszék is egyszerűen meggyőződhet) és ez az önkényes értelmezés tette lehetővé a második választottbírósági ítélet érvénytelenítésének hatályon kívül helyezését, felperes úgy ítéli meg, hogy ez a per közösségi jogsértés nélkül csak akkor zárható le, ha a Törvényszék az EURÓPAI BÍRÓSÁG előzetes döntését kéri.

 

I. rendű alperes „A” kérdése:

Felperes úgy ítéli meg, hogy I. rendű alperesnek elkerülte figyelmét, hogy a perben senki sem kifogásolta a választottbírósági eljárás nemzetközi jellegét. Ezt a kérdést a Vbt. egyértelműen rendezi, de ennek semmi köze a közösségi versenyjogi szabályokban (például a releváns C-32/11. sz. ügyben) „tisztán belső versenyjogi esetnek” nevezett ténybeli helyzetekhez, mely a versenytörvények alkalmazási körét és feltételeit szabályozza.

I. rendű alperes „B” kérdése:

Az 1/2003.EK rendelet eltérően I. rendű alperes elnevezésétől nem irányelv, hanem másodlagos közösségi jogszabály (az Uniót létrehozó szerződés után közvetlenül következik az Uniós jogok hierarchiájában). Ez az Uniós rendelet nem” büntetőügyekre ad iránymutatást”, mint azt I. r. alperes véli, hanem a közösségi versenyjog 2004. május 1-től kötelezően alkalmazandó alapvető szabályait tartalmazza, benne az I. rendű alperes által védett választottbírósági tanács által tényalap, jogalap és bizonyítás nélkül alkalmazott EK-81. cikk alkalmazási feltételeit.

 

 

 

Ebben az uniós rendeletben találhatja meg I. rendű alperes azt a bizonyítási terhet, mely a választottbíróságra nézve kötelező lett volna, és aminek semmi köze ahhoz, hogy a peres felek mire hivatkoztak beadványaikban az eljárás során.

Felperes nem arra hivatkozik, hogy a fenti EK rendeletet a Választottbíróság önkényesen alkalmazta minden előzmény nélkül, hanem arra, hogy sem a Választottbíróság, sem a tagállami bíróságok nem alkalmazták az 1/2003.EK. rendeletet, mely az EK-81. cikk tényszerűen „kvázi büntető jellegére” hivatkozva tartalmazza a „védelemhez” való jogot.

 

I. rendű alperes „C” kérdése:

 

I. rendű alperesnek a választottbírósági ítéletek véglegességében való jogos hitét és meggyőződését támogatjuk, felperes pontosan erre hivatkozik, de kifejezetten abban az értelmezésben, hogy ez az érvénytelenítési perrel nem támadott ítéletekre vonatkozik. Felperes jogi álláspontja szerint az első választottbírósági ítélet rendelkező részének és indokolásának relevanciája semmilyen értelmezési kitalációkkal nem kérdőjelezhető meg. Felperes figyelemre méltónak tartja, hogy alperes csupán a második választottbírósági döntést kívánja jogi védettségben részesíteni, mely ellen érvénytelenítési eljárás indult, míg az első választottbírósági döntést olyannak tekinti -ezek szerint-, amelyik felülvizsgálati eljárás nélkül is érvényteleníthető volt, pedig a felek ebben az esetben igazán tudomásul vették, hogy „a Választottbíróság egyfokú és végleges döntést hoz.”Ezt csupán a második választottbírósági tanács és az LB, majd a KÚRIA nem vette figyelembe ebben a konkrét esetben.

Az Európai Bíróság részére felperes által feltenni javasolt egyik kérdés éppen arra irányul, hogy a második választottbírósági tanács ítélete az Eco Swiss ítélet által nemzeti közrendi kérdéssé emelt közösségi versenyjogi szabályok alkalmazása során a közösségi jog előírásait I. rendű alperes és a tagállami bíróságok betartották-e.

 

Alperes „D” kérdése:

 

Amennyiben I. r. alperes hamis tényállításra hivatkozik, akkor csak el kellett volna olvasnia a keresetet, vagy az első választottbírósági ítéletet, vagy a részére is megküldött utóbbi beadványunkat. Hogy mit kell egy bíróságnak eldöntenie, azt a keresettel érvényesített jog dönti el!  A keresettel elsődlegesen érvényesített jog felperes magyarországi forgalmazási joga volt az első választottbírósági eljárásban, amit a közokirat (az első választottbírósági ítélet) bizonyít.

  Az első választottbírósági ítélet a kereset alapján megállapította, hogy a felperes forgalmazási jogát tartalmazó szerződés jogilag érvényes!

Szintén közokirat (a második választottbíróság ítélete) bizonyítja, hogy a második választottbírósági ítélet ugyan annak a felperesi forgalmazási jognak az érvénytelenítésében döntött, mint amelyiket egy előző választottbírósági ítélet érvényesnek nyilvánított!   Nem elegáns jogi álláspont és ennek okát illetően felperesnek meg van az álláspontja keresetében. Figyelemre méltó, hogy ennek a kérdésnek az Európai Bíróság általi eldöntése ellen I. rendű alperes tiltakozik, miközben hamis tényállításnak titulálja.

Tehát amennyiben a „hamis” tényállítás kérdését, és a „félrevezető mód” I. rendű alperes által felvetett kérdését megnézzük, akkor a valótlan tartalmú beadvány I. rendű alperes oldalán áll fenn!

 

 

 

 

Ebben az ügyben nem az I. rendű alperes következő „hamis” tényállítása az első, az egész eljárás hemzseg a hasonló jogi csúsztatásoktól:

 „A korábbi választottbírósági eljárás kizárólag az opciós jogra vonatkozott, így semmiképpen sem hozhatott ítéletet a forgalmazási megállapodásra vonatkozóan.”

 

Mind a három alperesre vonatkozóan mutatja álláspontjuk tarthatatlanságát (és a res iudicata megsértését bizonyítja), hogy az első választottbíróság döntését, mely a felperes forgalmazási jogát végleges jogérvénnyel „rögzítette” (azaz véglegesen jogerősen megállapította keresettel érvényesített jogként!) A legkülönbözőbb valótlan állításokkal próbálják nem létezőnek beállítani, minthogy új helyzet állt elő az opciós jog érvénytelenítésével, holott semmi új helyzetről nincs szó. E körülményre is tekintettel nem semmisítette meg az első eljárás során a választottbíróság a forgalmazási jogra vonatkozó szerződési rendelkezéseket, sőt a forgalmazási jog fennállásáról rendelkezett.

 

II/ I. rendű alperesnek a kereset jogalapjával kapcsolatos észrevételeire válasz

 

1/ A Tatabányai Törvényszék perbevonását, ítéleti és indokolási tévedéseire e perben történt hivatkozásai (bizonyítékkénti felhasználása) ellenére felperes indokolatlannak tartotta és tartja, melynek indokáról a jelenleg eljáró bíróságot tájékoztatta. A közösségi jog megsértéséért ugyanis kizárólag a végső döntést hozó tagállami bíróság eljárása miatt perelhető a Magyar Állam.

A Tatabányai Törvényszék ítélete a perben bizonyítékként tehát vizsgálható.  I. rendű alperes „kirívó” jogszabálysértéseiről felperes felülvizsgálati kérelmében és minden keresetében „beszélt”, különösen arról, hogy I. rendű alperes Választottbírósága nem a kikötött magyar anyagi jogot alkalmazta, helyette jogellenesen és ráadásul tévesen alkalmazta a közösségi versenyjogot.

Abban a kérdésben, hogy I. rendű alperes a felek által kikötött jogot volt köteles alkalmazni, sem I. rendű alperesnek, sem a rendes bíróságoknak nem volt és nem is lehetett mérlegelési joguk.

Nem lehetett alpereseknek mérlegelési joguk abban a tekintetben sem, hogy az első választottbíróság az ítélete rendelkező részében hozott döntéséhez kapcsolódó releváns ítéleti tényállásban a felperes magyarországi forgalmazási jogát véglegesen jogerősen megállapította és ezt „rögzítette” is.

Nem lehetett alpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az EK-81.cikk nemzeti közrendi kérdés.

Nem lehetett alpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az 1/2003.EK rendeletben az EK-81.cikk alkalmazása esetére előírt bizonyítási terhet alkalmazzák-e vagy sem.

Nem volt alpereseknek mérlegelési joga a tekintetben sem, hogy az 1/2003.EK rendelet által az Alapjogi Chartára hivatkozva biztosított védekezéshez való jogot semmisnek tekintsék.

I. rendű alperesnek nincs mérlegelési joga arra nézve, hogy közösségi és nemzeti jogot sértve a közösségi jog fogadatlan prókátoraként arra hivatkozva felülbíráljon egy előző véglegesen jogerős választottbírósági döntést, hogy szerinte a döntés következménye sérti az EK-81.cikk előírásait. (Ez kiemelten vonatkozik az LB végzésére és a KÚRIÁRA is.)

Az Alkotmánybíróságot is beleértve sem a Választottbíróságnak, sem az állami bíróságoknak nincs mérlegelési joguk arra nézve, hogy a közösségi jog közvetlen érvényesülését szándékosan akadályozzák és ennek érdekében az ítélt dolog elvét a hasonló belső ügyektől eltérően jogsértő módon alkalmazzák.

 

 

2./ Lehetséges, hogy I. rendű alperesnek a per tárgyához semmi köze nincs, de köze van az alapeljárásban a KAMARA által jóváhagyott Eljárási Szabályzat megsértéséhez. Ugyanis, ha a választottbírók által és a felek által is kötelezően alkalmazandó, általános szerződési feltételnek minősülő (és ennek elfogadása nélkül a választottbírósági eljárást megtagadó) Eljárási Szabályzatot a KAMARA Elnöksége hagyja jóvá (ami a szerződés KAMARA általi aláírásával egyező joghatályú), akkor a szerződés egyik oldalán maga KAMARA, mint szerződő jogi személy és a szerződés előírásait alkalmazni köteles választottbírók állnak, a másik oldalon pedig a peres felek.   A Választottbíróság nem jogi személy, felperes szerint nem perelhető, úgyszintén nem perelhetők a választottbírók sem, mert a szerződés a KAMARA által alkotott és jóváhagyott szerződés alapján jött létre.

 

Egy szerződés jóváhagyója (itt: a KAMRA) akkor is felelős a szerződésben foglaltak betartásáért, ha nem ő végezte a tevékenységet, hanem a választottbírói névjegyzékbe történt felvétellel másnak tette lehetővé a szolgáltatás elvégzését.

Az I. rendű alperes a II. számú védekezésében hangsúlyozottan szerepel, hogy a keresetindítás vele szemben vele szemben teljesen alaptalan, mert nem Ő hozta a vitatott választottbírósági döntést és ilyetén nincs köze hozzá. E körben kérjük jelölje meg, hogy az általa működtetett és fenntartott választottbíróság, mint köztestületként eljáró ítélkező szerv perelhetőségét mely jogszabály teszi lehetővé.

Az, hogy a Kamarától juttatást nem kapnak a választottbírók a kártérítésért fennálló kamarai felelősséget nem érinti (bár a KAMARA kap az eljárási díjból).

Felperes nem abból indul ki, hogy pernyertes volt-e vagy sem, azt azonban kénytelen volt látni és jelezni, hogy milyen módon és milyen személyi körülmények között került sor a második választottbírósági eljárásra és meggyőződése, hogy a közösségi jog és nemzeti jog kirívó megsértésével fosztották meg létalapját jelentő forgalmazási jogától.

Felperes megjegyzi, hogy a kártérítési felelősség semmilyen szerződésszegés esetén sem zárható ki, tehát nem kell a kártérítési felelősség megállapíthatóságához súlyos gondatlanság, bár el lehet rajta gondolkodni, hogy konkrét esetben az Eljárási Szabályzatban előírt bizonyítási kötelezettség megkövetelésének elmaradása, a bizonyítás nélküli jogalkalmazás és az alkalmazandó jogra vonatkozó választottbírói eljárás a súlyos gondatlanságot, avagy a szándékos károkozást alapozza-e meg. Felperes keresetében azt kívánta bizonyítani, hogy a választottbírók „téves” jogalkalmazása túlmutat még a súlyos gondatlanságon is.

Téves I. r. alperes azon észrevétele, hogy felperes nem támadta volna a Tatabányai Törvényszék ítéletét, hiszen ellene részletes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a KÚRIÁHOZ.

 

I. rendű alperes összefoglalójához:

 

a) A „belső ügy” kritériuma, hogy a nemzeti versenytörvény szerint a kizárólag Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenységre a nemzeti versenytörvényt, tehát a nemzeti anyagi jogot kell alkalmazni, és ezen anyagi jogszabály eljárási szabályait kell alkalmazni, ha magyar bíróság jár el az ügyben. Ezek nem mérlegelhető előírások. Az 1/2003. EK rendelet a közösségi jog oldaláról minősíti „belső ügynek” ezt a helyzetet. Ezért nem mérlegelhető ezen előírás betartása sem a választottbíróság, sem pedig az állami bíróságok részéről.

 

b) „Abban a jogvitában” (tehát az első választottbírósági eljárásban) a keresettel érvényesített jogban döntött a választottbíróság: ez pedig a csúsztatások ellenére a közokiratban hitelesen szerepel, egyértelműen és kimagyarázhatatlanul.

 

 

 

Valóban „csak egy” rendelkezését semmisítette meg a szerződésnek az első választottbíróság, de abban a jogvitában nem ”csak arról volt szó”, és nem arról,” hogy egyebekben érvényesnek nevezte a szerződést” hanem arról, hogy a felek közötti jogviszonyt minősítve a szerződés jogi érvényességét véglegesen jogerősen megállapította az első választottbírósági döntés.

 

A II. rendű alperes KÚRIA szerint „csak rögzítette” a szerződés többi pontjának érvényességét azelső választottbírósági döntés, az I. rendű alperes szerint „egyebekben érvényesnek nevezte a szerződést”, ami „csak annyit jelent”(szerinte semmit sem jelent), III. rendű alperes pedig jobbnak látta ezt az előzményt elhallgatni.

„Ez nem akadályozhatta a második választottbíróságot, hogy egy másik témában a szerződés korábban nem vizsgált rendelkezéseit ne vizsgálja.” írja I. rendű alperes. Arra nem tér ki, pedig fontos lette volna, hogy az a másik „téma” is szintén az első választottbíróság által már vizsgált és a szerződés érvényességét megállapító „téma” volt.

 

c) I. rendű alperes szerint, mivel (a második) eljárásban már szóba került (felperes szerint az első választottbírósági eljárásban még jobban szóba került) az EK-81. cikk, ezért nem felel mega valóságnak, hogy második eljárás során a választottbíróság meglepetésszerűen hivatkozott volna rá.

Felperes keresetében álláspontját ezzel kapcsolatban részletesen kifejtette és bizonyította. Itt csak arra hivatkozik, hogy ha az Eljárási Szabályzat és a felek megállapodása és ezért a Vbt. is és a közösségi jog is a magyar anyagi jog alkalmazását kötötte ki, akkor I. rendű alperes nem várhatja el, hogy előzetesen feltételezze felperes a választottbíróság többszörös jogsértését és előre tiltakozzon ellene.

 

I. rendű alperest még emlékeztetni szeretnénk az alábbiakra:

Az érvénytelenítési perrel támadott második választottbírósági eljárás során ellentétesen a felek választottbírósági szerződésében kikötött magyar anyagi jog alkalmazási kötelezettségével szemben, közvetlenül a közösségi versenyjogot (az Európai Unió versenyjogát) alkalmazta.

 

A Vbt.49.§.(1) bekezdése szerint "valamely állam jogának... kikötését. úgy kell értelmezni,mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal." Továbbá  a Vbt. 55.§.(1). bekezdésének  e) pontja érvénytelenítési okként jelöli meg, ha a választottbíróság eljárása nem felel meg a felek megállapodásának.

 

Az Unió joga a versenyjog területén szétválasztja a tagállamok versenyjogának és a közösségi versenyjognak az alkalmazási területét, így e tekintetben nem érvényes a közösségi jog elsődleges alkalmazásának kötelezettsége és lehetősége, illetőleg maga a közösségi jog (1/2003.EK rendelet) szabályozza, összhangban a nemzeti versenytörvénnyel azt, hogy mikor melyik versenyjog (a közösségi vagy a tagállami) alkalmazandó. E tekintetben egyértelmű - és keresetünkben részletesen bizonyítottuk -, hogy a Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenységre a magyar versenytörvényt kötelező alkalmazni.

Úgy a Vbt., mint az 1964.évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961.április 21-én kelt Európai Egyezmény  IX.Cikk 1. bekezdésének d) pontja   nemzetközi vonatkozásban is alapvető érvénytelenítési okként jelöli meg, ha "a választottbíróság... eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának". Márpedig az alkalmazandó jogban történt megállapodás olyan sarkalatos feltétel, mely nem engedi meg a megállapodástól a választottbírók általi eltérés lehetőségét.

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 89.Az MKIK-Választottbíróság jogi képviselője nem érti...
Korrupció az igazsászolgáltatásban - © 2008 - 2024 - korrupcio.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat